Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-30 / 176. szám, kedd

1996. Július 31. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó [ 5 ) Érdekek Az első világháború után két országot fenyegetett olyan békeszerződés. amely katasztrofális területi veszteségekkel Járt. A legfenyegetettebb Törökország volt, amelytől a nagyhatalmak a sévresl békében nem csupán a szerzett területeket akarták elvenni, hanem a hagyományosan törökök által lakott területek, Anatólia nagy részét is ugy, hogy területe a jeleleginek csupán az egyharmadára csökkent volna. A másik kiemelten fenyegetett ország Magyarország volt, amely a Monarchia részeként, Németország volt szövetségeseként szintén vesztesen került ki a háborúból. A központi hatalmak legerősebb országát, Németországot is keményen megalázták az antant vezetői, ám őt távolról sem fenyegette akkora mérvű csonkítás, mint a fenti két államot. Hogyan reagált a fenti vesztélyre Magyarország és hogyan Törökország? Budapesten az alábbi mondat hangzott el: „Nem akarok többé katonát látni!" Jól hangzó, szimpatikus mondat, amely rövid távon békét jelent, a háború gyötrelmeitől való megszabadulás esélyét hordozza. A hosszú távú következmenyeit ismerjük. Törökország részéről a szultán képviselője 1920. augusztus 10-én aláírta a békeszerződést, ám azt az ankarai Kemál-korrnány nem ismerte el. Kemál pasa nemet mondott az antantnak, s ez a nem újabb háborúkat, újabb szenvedéseket jelentett a törők nép számára. Három év múltán azonban az antant meghátrált, s a lausanrrei békében már Törkországszámára sokkal előnyösebb feltételeket ismert el. Kemál három éves pluszküzdelem árán megmentette országát, sami még fontosabb: forradalmian új eszméket hirdetve a lehetőségekhez képest jelentősen modernizálta és Európa felé fordította azt. Még attól sem riadt vissza, hogy új fővárost alapítson a régi szultáni szellemtől menthetetlenül átitatódott Isztambul helyett. A mai magyarok, akár a szlovákiai magyarok közül hányan ismerik az első világháború után megnyilatkozó magyar vezető nevét? Azét, aki rövid távon békét, nyugalmat adott népének? Kemál pasának viszont a törökök atyja, Ata türk nevet adta a török nép, s máig nem található olyan török, aki ne ismerné öt, vagy olyan, aki egyetlen tiszteletlen szót mondana rá. Szlovákiában most újabb ijesztgetéseknek vagyunk tanúi. Ha be akarjuk tartani mindazt, amire a szlovák miniszterelnök, a kormány, a parlament és a köztársasági elnök Is elkötelezte magát, megbánhatjuk - sugallják egyesek. Hisztérikusan kígyót-békát kiabálnak, mert érzik, szűkül a mozgásterük. A közelmúltban Pozsonyban járt Karsten Voight. a NATO parlamenti közgyűlésének elnöke. A frakcióvezetőkkel való találkozáson azt kértem tőle, a NATO támogassa, hogy a csatlakozni kivánó országok esetében a kisebbségi kérdés kezelése az egyik legfontosabb megítélendő elem legyen. Voight úr válasza a kővetkező volt: az elvet mindig is támogatták és támogatni fogják, a konkrétumokba azonban nem akarnak beleszólni. „Önöknek olyan Jogaik lesznek, amelyeket az országon belül kialkudnak maguknak" - mondta. Winston Churchill egyik nagy mondása számunkra is időszerű. Britanniának nincsenek barátai vagy ellenségei, Britanniának érdekei vannak - mondta egykoron, amikor bizonyos politikai lépéseket, lavirozásokat vetettek a szemére. Nekünk vannak barátaink és vannak olyanok is, akik, finoman szólva, nem szeretnek bennünket. Ne felejtsük el azonban, hogy vannak nagyon egyértelmű érdekeink is. Legfőbb érdekünk, hogy Szlovákia európai csatlakozása során olyan hosszú távú feltételeket biztosítsanak számunkra, amelyek nem a vegetálást, a csendes beolvadást, hanem a teljes spektrumú szabad fejlődés lehetőségét biztosítják számunkra. CSÁKY PÁL Ján Smolec távozik a főszerkesztői posztról Ján Smolec, a DSZM parlamenti képviselője és a Slovenská Republika címú kormánypárti lap főszerkesztője ez utóbbi posztjáról távozik. .Hétfőtől (tehát tegnaptól - a szerk. megj.) éves szabadságomat töltöm, majd szeptember 1-töl új főszerkesztő veszi ál a lap Irányítását." irta Smolec a Republika szombati számában, távozásának konkrét okait azonban nem közölte. Csupán annyit jegyzett meg, hogy tevékenykedését rengeteg kritika érte, melyek élén a köztársasági elnök állt, és jelenleg húsz különféle ügyben is kénytelen pereskedni. Viszont boldog, hogy „odaadó kollégái segítségével viszonylag rövid időn belül sikerült egy erős, véleménymeghatározó lapot kiadnia, amely megvetette lábát a piacon". Smolec mindemellett azt állítja, hogy a Rebublika talán Szlovákia legszegényebb lapja, s neki még saját számitógépe sem volt a szerkesztőségben. Szerinte ez annak tudható be, hogy lapja elutasította a hamisan csillogó júdáspénzt. SME A kezdet csak formális lesz Augusztus 5-ével hivatalosan kezdetét veszi a Nemzeti Vagyonalap hosszú lejáratú államkötvényeivel való kereskedés, melyekkel mintegy 3,3 millió állampolgár rendelkezik. A tulajdonosok közül sokan boldogan túladnának vagyonrészükön a 7 500 koronában megszabott minimális piaci áron is, hiszen egyáltalán nem örültek a többhónapos csúszásnak, míg végre most hivatalosan is kezdetét veszi a kereskedés. Azonban több mint valószínű, hogy egyelőre csak formális lesz az adásvétel, hiszen a kötvényekkel hivatalosan kereskedő Intézmények egyelőre mindössze tízezer kötvényt vásárolhatnak. A másik problémát a lakosság alulinformáltsága jelenti. Röviddel a hivatalos indítás előtt a kereskedés egész rendszere ismeretlen a tulajdonosok előtt, a Nemzeti Vagyonalap csak a múlt héten hagyta jóvá az Információs kampány beindítását. Csak remélhetjük, hogy nem a pár hónappal ezelőtti kampányhoz hasonlít majd, amely inkább bosszankodással, nem pedig információval szolgált, hiszen akkor a kampányról szóló szerződés aláírásán kívül egyéb nem Is történt. így még most is rengeteg kérdőjel mutatkozik az államkötvények körül. VLADIMÍR TVAR0ŠKA, Pravda A Posta devalválja a koronát 1996. március 15-től a Szlovák Posta új tarifarendszert vezetett be a Csehországba címzett küldemények kézbesitéseben. Az új díjszabások rendkívül magasak, nincsenek összhangban a valós kiadásokkal és első pillantásra világos, hogy óriási nyereséget biztosítanak a posta számára. Például egy ötkilogrammos csomag kézbesítése 220 koronába kerül. Egy turócszentmártoni nyugdíjas ennyi pénzért gyorsvonattal is elmehet mondjuk Olmützbe, így még rokonaival is találkozik, a csomaggal pedig nem kell elbaktatnia a vámhivatalba, lepecsételtetni azt. Egyébként egy ugyanekkora csomagot a Cseh Posta 150 koronáért kézbesít Szlovákiába. A két adatból kitűnik, hogy a Szlovák Posta korona korona árfolyama 1,49, szemben a bankok 1,11-ével, tehát a posta 39 százalékkal devalválta a szlovák koronát. A képeslapok esetében ez a kurzus 1,50, hiszen azokat a szlovák posta hat, a cseh négy koronáért kézbesíti. A hivatalos álláspont szerint a tarifamódosítás a két országban az EUtagállamok tarifáinak szintjére emelte a szolgáltatások árát. Ez két okból is érthetetlen. Egyrészt Csehország és Szlovákia nem tagja az EUnak, másrészt, mint az adatokból kitűnik, az áremelés mértéke sem egyforma BORIS SERVYJ, Hospodárske Noviny KOMMENTÁRUNK Együttműködés helyett konfrontáció „Szlovákia, miután az Egyesült Államok és a Nyugat a Jelek szerint véglegesen kihagyta a NATO-ba első körben felveendő országok csoportjából, kezdi elveszíteni a lába alól a talajt, és külpolitikájában az együttműködésről a konfrontációra vált át. Ennek egyik bizonyítéka Vladimír Mečiar miniszterelnök pénteki rendkívül éles kirohanása Magyarország ellen" - állítja tegnapi külpolitikai kommentárjában a Lidové noviny című cseh napilap. Rámutat: Mečiar beszédeit gyakran az önkontroll teljes hiánya jellemzi, ezért nem minden felszólalását érdemes elemezni. Erre a rádióbeszédre azonban fokozottan fel kell figyelni. Nem azért, mert első ízben vagyunk tanúi egy NATO tagságra esélyes ország „hihetetlenül agresszív megtámadásának egy másik ország legfelsőbb vezetője részéről", hanem azért, mert „ugy tűnik, a szlovák külpolitika lényegbevágó irányváltására adott jelt". Pozsony ugyanis eddig, bár átlátszó módon, de állandóan Visegrádot emlegette, és a csoport közös NATO-bell integrációjának gondolatát erőltette azzal, hogy mind a négy országnak „egyenlő esélyei" vannak. Mečiar éles támadása Budapest ellen a konfrontációs politika kezdetét jelentheti. „Talán azzal a céllal, hogy új vitát váltson ki és ismét összekeverje az egyszer már szétosztott integrációs kártyákat, vagy inkább a valódi destabilizációval való fenyegetés szándékával. amelynek forrása tudatosan Szlovákia lehetne, ha kihagyják (a jelöltek közül) -" szögezi le a Lidové noviny. A kommentátor kifejti: beleillik ebbe az összefüggésbe az a kísérleti léggömb Is, amelyet a koalíciós partner, Ján Slota bocsátott föl, amikor kijelentette, hogy Lengyelországban viták folynak néhány szepességi szlovák falu Lengyelországhoz csatolásáról. Ide sorolható Michal Kováč államfő „román stílusú" mondata is a bécsi Die Pressének adott nyilatkozatában, mi szerint Szlovákiát „specifikus biztonsági problémák" várják, ha Magyarország előbb lesz NATOtagállam, mint Szlovákia. Ha tudatosítjuk, hogy egy NATO-tagallam nem lehet a feszültségek forrása, „még akkor sem, ha Magyarországnak hívnák", akkor fel kell tenni a kérdést: „a szlovák államfő szokásos elszólásáról, avagy pedig a nyílt politikai zsarolás vezércikkéről és az elnök és a kormányfő között másfél éve hiányzó külpolitikai koordináció felélesztéséről van-e szó". Végezetül: az a mód, ahogy a szlovák külpolitika belekapaszkodott a budapesti magyar-magyar konferencia nyilatkozatába (a román reagálás összehasonlíthatatlanul nyugodtabb volt), illetve az utóbbi hetek „hisztérikus üvöltése" azt a gyanút kelti, hogy „Pozsony, kezdvén elveszíteni a lába alól a talajt, éles konfrontációs stratégiával akarja megzavarni a vizeket". Gyakorlatilag ugyan is a sokat vitatott „autonómia" Szlovákia számára még a magyar-szlovák alapszerződés ratifikációja után sem Jelent semmiféle veszélyt, mert megvalósítása teljes egészében a szlovák parlamenti képviselők kezében van. Az egész cirkusz tehát teljesen felesleges volt. és ezért meg kell ismételni a kérdést: milyen céllal, miért volt rá szükségf? fejezi be kommentárját a lap. Udové noviny i Őrült terror Elmegy a turista, mondjuk Korzikára, mert'hallotta: csodaszép a s/iget partja, tiszta a tenger, jó az idő. Oil nagyszerűen Udlilhel. múltat is idézhet, ha úgy tetszik, kirándulhat, lelnyargalhal s/iklára, bolyonghat rejtélyes bozótosban, hol egykoron zsiványok tanyáztak és szabadságharcosok bújtak meg. A turistákat vonzó romantika azonban hirtelen elvész a korzikai hétköznapokban. Megvan persze a szép tengerpart, megvan a bozótos is. de nem bújnak benne „becsületes Zorrók", csak közönséges bűnözők, helyi klánok tagjai, vad szeparatisták. A karabélyokat rég lecserélték géppuskákra. pokolgépekre - Korzikán és máshol is. Fanatikusok tartják rettegésben a világot, akik nem válogatnak, s mert politikailag tehetetlenek a hatalommal szemben, a terrorhoz, annak is a legmodernebb, leghatásosabbnak vélt formájához, folyamodnak. Korábban elutasflott ideológiát, gyűlölt hatalmat képviselő uralkodókat, elnököket, politikusokat céloztak meg Ma közvetetten, kerülő úton mérnek csapást: szállodákban, üdülőközpontokban robbantgatnak, repülőterek, trolik. Üzletközpontok ellen hajtanak végre bombatámadásokat, külföldi túszokat szednek, hogy megbénítsák a milliókat hozó turizmust. Az erőszaknak, zsarolásnak ezt a módszeréi nyilván „a terror mesterei", a/, északír és baszk szeparatisa szervezetek. az IRA és az ETA keményvonalasai hozták divatba. Tőlük tanulhattak a kurdok, akik többször indítottak már nyári offenzívát a török tengerparton. Az ETA-tól vesznek példái - s egyes források szerint kiképzést is - a/ algériai GIA harcosai, akik Franciaországban robbantgatnak olykor, meri Párizs honi ellenfeleiket pártolja. Ezt a modellt alkalmazzák a Khnmeiniféle forradalomban felélesztett fundamentalisták is. Megannyi is/lám csoport boss/tit akar állni: egyesek Kadhafi elszigeteléséért, mások a zsidók támogatásáért, megint mások Irakért, társaik bebörtönzéséért vagy amerikai jelenlétért a Közel-Keleten. Ebből a háttérből tör a terror mostanság az Egyesült Államokra, amely sokáig csak szemlélője volt az. európai hadjáratoknak. Az előbbi felsorolásból is kitűnik, miért vonzzák az iszlám fanatikusokat az amerikai Boeingek (Lockcrbie: Long Island?), nemzetközi repülőterek, olyan közontok, ahol tömeget remélnek (New York-i World Trade Center). Halálosztókai vonz Atlanta is, úgy, mint München vonzott palesztin terroristákat, mint a barcelonai olimpiai játékok, a sevillai világkiállítás fiestái csábították (volna) az ETA kivégzőosztágának tagjait. Ökct sikerült idejében lefülelni. Sokkal nehezebb azonban horogra keríteni „beszivárgó" merénylőket, akik nem jelentik be. kicsodák. Ilyenkor pedig csak a politikából, hátrahagyott nyomokból következtethető gyanú marad. Mint Atlantában. Marad a fájdalom is, a sokk a/, emberekben, s a deklarált elszántság a politikusokban: nem hátrálnak meg az erőszak előtt. Ilyesmit mondtak most Washingtonban. Párizsban, Bonnban Londonban... Épp Londonban, amely az erőszak előtti meghátrálás példáját mutatta utóbh UIsterben, ahol a hatóság nyitott utat tombolók elölt, s politikusok adtak újabb muníciói „a terror mestereinek" a kezébe. Telték ezt egyrészt a protestánsok előtti meghátrálással, másrészt a Sinn Fein (az IRA politikai szárnya) kirekesztésével a béketárgyalásokról, amelyeket, ugye, azért s/.okás tartani, hogy ellenségek üljenek egy asztalhoz. A/ IRA terroristái persze ebben a helyzetben setn menthetők lel. Ha tombol a gyűlölet, ha fakad a harag, s vad terrorba, civilek gyilkolásába torkoll, mit kell lenni? Egy turista. aki az atlanlai robbanás másnapján kél csöpp gyerekével indult az olimpiai stadionba, azt mondta: nem zárkózhat be otthon félelmében, ó nem hagyja, hogy a terror győzedelmeskedjék fölötte. i SZÁLKA ÉS GERENDA Megrovás vagy biztatás? Úgy tetszik, megnyugodtak a kecitílyek. A legelszántabb l'cnekedők is a jogra hivatkoznak, s a törvény betűjétől teszik függővé a következő lépéseikéi. Hgy azonban míír most biziosnak tótszik: Slobodník úr és elvbarátai politikai vereséget szenvedtek a magyar nemzetiségit parlamenti képviselőkkel szemben. Pedig igencsak erőlködtek, hogy kétségbevonják a magyar-magyar csúcs dokumentumának valóságos tartalmát. Sajtónyilatkozatok, rádió- és tévéviták, nézői és olvasói visszhangok, a teljes szöveg közlését megtagadó szlovák lapok által bcpalizott választópolgárok dühkitörései közben úgy tetszik - kevesen figyeltünk lel egy alkotmányjogásznak is mondod képviselő kijelentésére. Fieo úr, aki a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselőjeként eléggé fontos összekötő a strasbourgi emberjogi bíróság és Szlovákia között, mondott egy asztalt lesöprőnek szánt dolgot. Kóla feltételezhető, hogy jól tájékozott azokban az cmberjogi ügyekben, amelyekkel némelyek ehhez az európai jogi fórumhoz fordulnak, tehát igazat mon doti. Mellesleg: ha a Szlovák Köztársaság állampol gárai a bírósági lépcsőfokokat végigjárva úgy vélik, emberjogi ügyükben méltatlanul jártuk el a hazai bíróságok, lordulhatnak Strasbourghoz is, mint végső stációhoz. Fico úr állítása szerint eddig egyetlen magyar nemzetiségű állampolgár sem emelt panaszt ennél az intézménynél a nemzeti kisebbség jogait sértő ügyben, ezért a magyar képviselők állításai a jogsérelmekről, a megkülönböztetésekről, a kisebbséget sújtó államnyelvtörvényről meg egyebekről csupán az ő politikai manipulációjuk eredménye.. A július 21 -én sugárzott Lépések című vitaműsorban elhangzóit állítási tekinthetjük biztatásnak és megrovásnak is. Megfogalmazásában, finomabb formában ugyan, mint ahogyan a DSZM és az SZNP vezetői fogalmaznak. de mégiscsak a magyar nemzetiségű választök és a parlamenti képviselőik között meglévő állítólagos szakadéknyi különbségről beszéli. Kétségtelen, nem nagyon kapóit nyilvánosságot egyetlen olyan ügy sem, amellyel az európai emberjogi bírósághoz fordultunk volna. Ami azonban nem jelenti azt, hogy az I 997-től az állítólagosán nem kisebbségellenes államnyelvtörvény szellemében kirótt bírságok körill ne támadnának akár Sirasbourgig is elhallatszó jogviták. Eddig nem. de már vannak és még adódhatnak ügyek, főleg olyanok, amelyekben első és másodfokú bíróságok nem veszik komolyan a nemzeti, faji vagy etnikai gyűlölködés keltette erőszakol, s egyszerű garázdaságként kezelik az ügyet (lásd a nagyszombati kontra DAC-szurkoló fiatalok Ugye). Feltételezhetően jogilag ebbe a fejezetbe tartoznak a politikai indftiatásból végrehajtott iskolaigazgatói leváltások, még akkor is, ha nem mindegyik keriill bíróság elé. Nos, eddig csak képviselőink külföldi tárgyalásain folytatott, politikában természetes eljárásait kifogásolták a szlovákiai politikai hatalom urai. Azok után majd a szlovákiai magyar közembert is megvádolják hazaárulással, idegen hatalommal való szövetkezéssel. Ez a dolgok állásán mit sem változtat majd, hiszen úgy általában „nem akar megtanulni szlovákul" nem nézi elegei a Szlovák Televíziói" gyerekeit nem akarja alternatív iskolába járatni" egyedekre lebontva nem tud jól szlovákul. s egyre kevésbé tud" nem lojális a Szlovák Köztársasággal szemben" irredenta, soviniszta, autonómiát akar" Figyeljünk csak oda! Mondták-e azt nekünk, hogy nein adózunk a törvény szerint, hogy nem tartjuk be a törvényeket, hogy nem teljesítjük a hadkötelezettséget. hogy nem szeretünk dolgozni? Helyelte egyre többször hangoztatják, hogy milyen jól él a szlovákiai magyar, főleg Dél-Szlovákiában. Arról már kevesebb szó esik. hogy ezért a/, állítólagos jólétért hány órái dolgo/ik naponta. Meg arról se igen beszélnek, hogy a mezőgazdaságban nyíltan diszkriminálják a dél-szlovákiai szövetkezeteket és niagánválalkozókai. Iga/, ebben az egyben nem lesznek különbséget csallóközi szlovák és csalóközi magyar között. Mint ahogyan az is igaz, hogy ebben az. országban csak a kormánykoalíció pártjaiban tündöklőknek kerül privatizált állami vagyon, csak ők kapnak közhivatalokat, s azok egyike sem magyar Igazán nem tudom, hogy Fico úr kijelentését biz tatásnak vagy megrovásnak tekintsem-e. Mert ha biztatás volt, akkor ő sem tarthatja sokra a szlovákiai jogrendet, ha megrovásnak szánta megállapítását, akkor meg van győződve, hogy illene már panaszt emelnünk nekünk is, mezei szlovákiai magyaroknak. Elvégre a képviselőinket azzal vádolják, hogy politikai érdekeiket követve találgatásokat terjesztenek a világban a mi diszkriminációnkról. Mellesleg jegyzem meg: rábízom én ezt a dolgot a szlovákiai magyar politikusokra.