Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-24 / 171. szám, szerda

1996. július 24. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJ SZ

Ó 7 \ m • Na szervusz! Kár, hogy Te nem jöttél el (ha nem jöttél el) a Nagyszünet-találkozóra, amelyet már annyiszor beharangoztam itt, ezen az oldalon. Szóval (ha esetleg nem olvastad volna), ez a találkozó a harmadik KLIKK- buli részeként igazán nagyon jó volt. Csütörtöktől egész vasárnapig tartott a buli, persze a vasárnap az hétfő délelőttöt jelent. Tulajdonképpen percekkel ezelőtt lett vége a buliriak (hétfőn délben írom ezeket a sorokat), ezért lehet, hogy kicsit altatóah hat majd ez a cikk, de azért igazán igyekszem. Szombatra végre sikerült eljutnom a bulira, és ugye, vártuk a vasárnapot. Tömegek tolongtak (223 sátorozó volt szombaton), testeket festettek (ez volt a testfestészet), sőt mindez Süné (Győri Attila) •kommentárokodásával ment végbe. A délután kettőre beharangozott Nagyszünet-találkozót, sikeresen átvezényeltük négy órára, mert sajnos a találkozó-felelős csak négy előtt tért vissza a táborba (ez én voltam). Szóval némi várakozással, de végül is négy óra öt perckor úgy döntöttünk, kezdődhet a dumcsi. Az igazat megvallva, én még soha nem voltam ilyen helyzetben, egy beszélgetést vezetni, megtenni a szépet. Attól is nagyon féltem, hogy a pár haveron kívül senkit sem fog érdekelni ez a beszélgetés (vagy őket sem). Szóval féltem, szerencsére ok nélkül, mert csaknem ötvenen ültük körbe egymást a Vág partján. Aztán beindult a gépezet Beszéltünk a házasság szükségességétől kezdve a Zámbó Jimmy interjún keresztül az öreg nénik veréstől való megvédéséig, csaknem minden egyetemes problémáról, és persze a Nagyszünetről. Érdekes tanulságokat vontam le a beszélgetésből, ami több mint két órán át tartott. Például - csupán kíváncsiságból - megkérdeztem a többieket, szerintük kikből van több a társaságban; akik már kipróbáltak valamiféle káb(ító)szert, vagy azokból, akik nem. Az igazság az, hogy a tippek döbbentettek meg, aztán meg az, hogy beigazolódott azoknak az embereknek a tippje, akik azt mondták, fele-fele arányban oszlik meg a kábszert kipróbálok és a (még) ki nem próbálók aránya. Az is kiderült, hogy a többség azért nem az LSDnél tart, általában marihuánás cigit (mariskát) szív egy fiatal (ha szív). Jópáran csak kíváncsiságból próbálták ki, mások szívesen élnek vele, erre csak azt tudom mondani, ho^ mindannyian mások vagyunk. Es a másságot el kell fogadni, habár a szipózás sokakat a tragédiák felé sodor... Képzeld, szétosztogattam a Nagyszünet-levonókat is (nem mindet), úgyhogy, ha szépen kérsz, küldök Neked egyet-egyet (mert két fajta van), igyekszem a jövő héten megmutatni Neked, hogyan néznek ki (itt az oldalon), és akkor azt is megírom, hogy kik rajzolták őket. Tudom, hogy unatkozol a nyáron - ismerlek én jól (mert mindenki Téged etet) - hiába is tagadod. Bátran írj (merthogy unalmadban mi mást is tehetnél), ha tudsz egy buliról, írd meg, közlöm a bulizóban és még el is bulizkodhatunk. A rajzokat is várom (hiszen lesznek majd új levonok is), és egyáltalán a mindennemű leveledet várom, vagy akár hívásod is (gy.k.: 07/5238311 - ezen a számon bármikor adhatsz és kaphatsz a fiatalsággal vagy a Nagyszünettel kapcsolatban információt. Ha hívsz, engem keress!) A KLIKK táborról készült riportot megnézheted szombaton délelőtt az Szlovák TV kettes csatornáján dél előtt úgy tizenöt perccel. A ZOLTÁN AZT ÜZENI Üdv, Andreái Kedves Tőled, hogy elküldted egyik osztálytársad - Csontos Csaba - verseit. A levélből az is kiderül, Csaba tud arról, hogy Te beküldted a verseit, így természetesen közlöm azokat. Ellenkező esetben - szerintem - nincs jogom ahhoz, hogy valaki másnak a verseit az ember kiteregesse. De itt minden oké. Köszi és várom további leveleteket (gy.k.: Csabáét is). Kedves Harmi (vagyis Adrianna)! Csak azért, mert valaki más zenét szeret (például Jimmyt), nem hiszem, hogy bárkinek isjoga lenne kinevetni ezért. Szerintem ez mindenkinek a magánügye, hiszen mindannyian mások vagyunk. A beígért, dedikált Jimmy-képet küldöm és a címet is. Szevasz Patai Attila! Ne csüggedj (ha szoktál)! írod, hogy hol zöldülsz, légy szíves pontosítsd a címed, esetleg szívesen vennék egy telefonszámot is, sőt ez lenne a legjobb. Szeretném felvenni veled a kapcsolatot, lenne hozzád pár kérdésem, meg minden. Várom leveled! Helló, Országh Sarolta! Azt írod, hogy a nemrégiben bukkantál rá „A Te versed" című rovatra. Gondolom, akkor csak mostanában fedezted fel a Nagyszünet oldalát is az ÚJ SZÓ-ban. Ennek igazán örülök és annak is, hogy rögvest küldtél nekünk egy verset. Csak így tovább! Óvasd és terjeszd a Nagyszünetet (hú de kemény duma)! Szia, Rózsi! Köszi az ígéretet (hogy minden héten írsz nekem), remélem betartod! A dolog, amiről írsz, nagyon érdekes. Mielőtt bármit is cselekszel, gondold végig, hogy mi lesz akkor, ha... A rajzaid jók és elgondolkodtatok. Helló, Kall Ez egy érdekes név, úgy fest, mintha a Katiból kifelejtették volna az „i"-t. De azért oké. A hellótokért nincs harag. Ugyan már írtam, de azért, hogy lásd nem haragszom, leírom, 18 éves vagyok (már több mint két hete). Kedves Renl! Igyekszem a kérésednek eleget tenni, és a rajzodat minél előbb megjeleníteni, bár nem nagyon értem, de ilyen már előfordult. Meg ugye, nem biztos, hogy mindenki az én értelmi szintemen toporog... Szia, H.M.! Bátran küldhetsz saját dalszövegeket is, főleg, ha valamilyen ismert dalhoz kapcsolódik. Ha nem, az sem baj. Az az igazság, hogy kíváncsi vagyok, hogy milyeneket írtál, ugyanis valaha én is foglalkoztam ilyesmivel a magam amatőr szintjén. Sajnos, hozzád hasonlóan én is hangulatember vagyok, így nagyban befolyásol, hogy reggel hogyan keltem fel, bár reggelente általában (attól függetlenül, hogy melyik lábam ért először talajt) morgós vagyok. A mentségünk talán az lehet, hogy napközben néhány jó szótól angyalokká tudunk válni. Szász', László Krisztián! Azt írod, örültél, amikor az ÚJ SZÓ-ban olvastad a versed, viszont azt is írod, hogy az egyik vers szerinted iszonyú volt. László, igyekszem, hogy a Nagyszünet minél magasabb színvonalon íródjék, s így még nagyobb legyen az olvasottsága, de úgy gondolom, ha valaki megüt egy bizonyos szintet és azon a szinten egy más műfajt képvisel vagy próbál formát bontani, az nem baj, sőt azt támogatni kell. Ami meg a tortát illeti (amit az 50. Nagyszünet megjelenésére ígértél), remélem megtudunk egyezni, hogy milyennel lepsz meg. Én minden tortát szeretek. Szia, Rita! Kedves vagy, hogy gondoltál a Nagyszünetre és beküldted verseidet. Azt írod, hogy 16 éves vagy és már 7 éve írsz verseket. Azokból a versekből is szívesen elolvasnák, amelyeket kilenc-tíz éves korodban írtál. Ha mód van rá, légy szíves küldj nekem pár (ilyen) korábbi verset! Kösz! Helló, Winona W.l Nagyon kíváncsivá tettél azzal a mondatoddal, hogy a novelláidat már közöltem, az eredeti neveddel láttad el. Vajon ki vagy Te? Mindenesetre a versek (amiket köldtél) figyelemre méltóak! A TE VERSED Winona W. titkolózik előttünk. Azt írja, már olvasható volt ezen az oldalon a novellája, de akkor az eredeti nevével látta el azt. Most egy álnévvel próbálkozik, de úgyis rájövök, hogy ki vagy. Olvasd el Winona két versét (remélem ez a keresztneve), szerintem érdemes! Fellegvárak Naplemente Úttalan utakon járjátok az országot, elveszett álmaitokat magatokban hordjátok. A kegyetlen valóság világosságot hozott, s elérhetetlen vágyaitok bennetek már halott, és üresen kongó kínzott lelketekben csak egy remény csillog - élni a fellegekben. A csillagok útjain vöröslő fénysugár, mely ömlő vágyakként festi be a láthatárt, mint megannyi apró fénylő vágyakozás, fénykarját nyújtja a lenyugvó nap után; magában rejtve a világ elveszett titkát, elbújtakor vigyázza a halandók álmát. Pisti és a kutyája Egy sulilap ugye, attól sulilap, hogy iskolaidő alatt jelenik meg és a suli diákjaival (vagy azok problémáival) foglalkozik. Az érsekújvári gimi „Mi one?" című diáklapjának szerkesztői viszont nem tétlenkednek a szünidő alatt sem. így történhetett meg az is, hogy megjelent a fent említett lap külön(c)száma „Mi wall-na?" névvel. Ez tulajdonképpen egy válaszadó kérdés a "Mi one?" című kérdésre. Gratulálok a csupa lányokból álló szerkesztőknek. Miután egy szép, keddi magyarórán a kedves főiskolai hallgató nem ismerte el, hogy a héten szalagavatónk van, „kínozni" kezdett. Úgy gondoltuk, elszórakoztatjuk magunkat. Feladatul kaptuk, hogy a következő mondatot írjuk le különböző stílusokban: Pisti levitte a kutyáját sétálni. Társalgási stílus 1.- No képzeld, tegnap mi történt, nem láttad? - Nem. - Nem is hallotál róla? - Nem. - Hát a Pisti levitte a kutyáját sétálni. 2.- Hallotad haver, a Pisti tegnap levitte az utcamixét sétálni, mert pisilnie kellett. (Kinek, a Pistinek vagy a kutyának? - Zoltán megj.) És a szomszéd lányának a kedvenc bokrocskájáról leszédültek a levéltetvek. Publicisztikai stílus 1. A mai barátságtalan világban tanúi lehettünk egy baráti gesztusnak, amint egy Pisti nevezetű fiú levitte a kutyáját sétálni, és ez azt bizonyítja, hogy az állat és ember barátsága nemcsak dédelgetésből és simogatásból áll, hanem az állatról való gondoskodásból is. 2. Vass István 1995. december 28-án pontban 16.00-kor úgy döntött, hogy a hideg este ellenére is megtartja a szokásos, Bodri névre hallgató kutyájának sétáitatását. Szépirodalmi stílus 1.Tegnap István Budán gonolt egyet bután, hogy leviszi a csúnya Uszkárt sétáltatni a borús utcán. 2. Istvánt megihlette a friss levegő csábítása. Ezt az érzést szerette volna átruházni legjobb négylábú barátjára. így együttes lelkesedéssel, mint anya a gyermekével, sietett a természet lágy ölébe. Tudományos stílus 1. Az evolúció befejező láncszemét képező egyén, keresztnevén Pisti, az idők folyamán törődik háziasított négylábú emlősével. Az állat (Nem Pisti - Zoltán megj.) igényli napont a szabad mozgást. Vizsgált egyénünk naponta eleget tesz a kutya háziasításával rászakadt kötelességeknek. 2. Egy szellemileg fogyatékos, Pisti nevezetű személy szükséges higiéniai okokból levitte a hemofíliás kokkerspánielt orvosilag előírt izomfejlesztés céljából sétálni. PÓK I DIÁKMURPHY B A TANÓRA HOSSZÚSÁGA („B" változat) A tanóra hosszúsága mintegy kétszeresére is nyúlhat... a) ha feleltetnek; b) ha hetedik óráról van szó; c) ha WC-re kell menned. GALIK PETER P&T Megint divatba jött a mesélés (tudod ez a mese a régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait eleveníti föl, itt a Nagyszünetben). Már olvashattad itt Ninja meséit, aztán sorra érkeztek a mindenféle mesék. Most találtam ezt a Dawe-féle mesét. Nekem tetszik, azt hiszem Dawe, hogy kellene még ilyeneket írnod ebbe az oldalba, hogy mindenkinek jobb legyen, de főleg például Neked. P.-t (nem írjuk az egész nevét, mert még kiskorú) elküldi az édestestvérének édesanyja a jó édes anyjához. Kezében kosár, az úton csak sár. Elindul. Megy. Megy. Megy. Megy. „Nini meggy!" Nem szed, mert nincs az eszében, sem a mesében. Hirtelen a semmiből (gy.k.: a bokorból) eléugrik F., büntetett előéletű tetű, aki kérdez, s P. válaszol. Az idegen, aki nem volt még hidegen, észleli, hogy közben feldönt egykét ládát. Odaér a házhoz, közben mindenkit átkoz. Semlegesíti a riasztót, s befalja a nagyanyót. Megérkezik P. is, meg az ebéd is. Bemegy a házba, ránéz az ágyra, leesik az álla, elkapja a nátha. Villámkérdések következnek (nem Vágó, hanem vihar módra): - Miért olyan nagy a szemed? - Azért, hogy belássam a tévedéseim (F. már eladta a hegesztőjét.) - Miért olyan nagy a füled? - Hogy a kertből is halljam, mikor kezdődik a Dallas. -Miért olyan nagy az orrod? - Ne morogj már, a lényegre! - O.K. Miért olyan nagy a szád? - Hogy jobban bekaphassalak. - Kapj be! Megteszi, lenyeli, elalszik. A vadászjön, mert a szelíd ász beteg. A sebészi beavatkozást (utálatos egy ember, mindenbe beleavatkozik) végrehajtja, a nagymamát s P.-t (er Erzsébet) kihajtja. Köveket be, cipzárt fel, házból el. F. fel (ébred) ki (megy). Lehajol inni, ajajaj, nem kell már kórházba se vinni! Rossz napja volt. P.-ék örülnek, míg a „higiénia" be nem záratja a kutat. Itt a lépem, fuss el vélem. DAWE No comment. (Jóba Katalin rajza) A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN