Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-23 / 170. szám, kedd

1996. július 24. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJ SZ

Ó 1759 \ HÁROM SZLOVÁK KONW MAGYARORSZAGROL Zúgó harangok és néma szavak Az ember néha a névtelen levelek küldőinek is hálás, ha gyávaságuk ellenére is igazat mondanak. Miért ne lennék hálás annak az illetőnek, aki névtelenül kisebb könyvcsomaggal lepett meg a napokban. Három magyarországi szlovák könyvet ajánlott ezzel figyelmembe, s mivel nem hiszek a véletlenek ennyire csiszolt kapcsolódásában, tudatosnak tekintem az ismeretlen ajándékozó választásait is. Oldfích Knlctial ZVONY DOLNOZEMSKÉ (Portróly a úvnhy) Oldŕich Kníchal Zvony Dolnozemské (Alföldi harangok) című, irodalmi portrékat és kisesszéket tartalmazó kötetének első részében messzebbre tekint, mint a mai Magyarország területe. ír arról is, hogy mi vitte 1904-ben Jozef Gregor Tajovskýt, az akkor már ismert drámaírót a ma Romániához tartozó szlovák településre, Nagylakra. Ján Čajaknak a bácskai Petrovecen végzett, nyelvet és öntudatot megtartó írói, pedagógusi munkásságáról jegyzi meg Kníchal, hogy soha nem szűnt meg szülőföldje után vágyakozni, s talán ennek a sejtekből fakadó vágynak köszönhető, hogy fia a második világháború után visszatelepült Szlovákiába. Kníchal kötetének a múltba tekintő első részét olvasva mindvégig Szalatnai Rezső Arcképek, háttérben hegyekkel című irodalmi esszékötetének írásai jutottak eszembe. Hatvankilencben az éppen középiskolás és egyetemista szlovákiai magyar nemzedékeknek szinte közvétlen kapcsolódásait határozta meg ezzel a szellemi szülőföldhöz. Tudom, hogy „csupán" azért, mert adataiban pontos, stílusában közérthető, ugyanakkor irodalmi szinten olvasmányos íróportrékat festett a Felvidék nagy magyar íróiról. Oldŕich Kníchal kötete betölthetne ilyen szerepet a magyarországi szlovákok életében is, hiszen minden írása egy-egy láncszeme lehet a tartós lelki kötődésnek és a nemzeti megmaradásnak. Mert könyvének második részében mai irodalmárokról is szólva megkísérli felmutatni a szellemi búvópatakok táplálta mai magyarországi, vajdasági és romániai szlovák irodalmat. Azt, amelynek magyarországi szlovák alkotói a Cestou k slovám (Útban a szavak felé) című antológiában mutatkoztak be. A Magyarországi Szlovák írók és Művészek Társulásának tagjait és műveik töredékét ismerheti meg az olvasó, ami önmagában is fontos, hiszen jelenlétüket demonstrálja. Márpedig e nélkül nem lehet rendszeres könykiadás, nem alakulhat ki az olvasók szélesebb rétege. Pedig az a költészet, amelynek sikerültebb darabjait Imrich Fuhl szlovákul vagy Fuhl Imre magyarul adta közre Nemé slová - Néma szavak című kétnyelvű kötetében, megérdemli az olvasó figyelmét. Azon magyarországi szlovák olvasóét is, aki olykor az anyanyelv húsokba vágó kötelékeit érezve már tökéletesebben beszéli a magyart. Imrich Fuhl, különösen a lemeztelenített szavakból formált képverseiben már-már a publicisztikák könyörtelen tényszerűségével mond megrázót a nyelv és a lét kiváltotta blaszfémikus érzéseiről. Egy olyan ember - költő - nyelvi halálfélelmét élhetjük meg verseit olvasva, akinek - magyarul vagy szlovákul: mindegy - ki kell mondania a lét gyalázatát. Szövegei - amelyek között vannak dalszövegek, töredékek, de versek is - irodalmi minőségeiről vitatkozhat az értő olvasó, de nem tagadhatja le, hogy képversei, tipográfiai versötletei között vannak olyanok (Pravda o zániku, Cenzúra '92, Osud, Ez a szabadság?, Állj ellent, Hurráoptimizmus, FormaBONTÓ, Pont az Ire, Vezényszóra), amelyek már szétvetik a versközhelyek burkát. Köszönet hát az ismeretlen csomagküldő névtelennek, meg elsősorban a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesületének, valamint a magyarországi Országos Szlovák Önkormányzatnak, ahol napvilágra segítették a három könyvet. Az olvasón múlik, hogy figyelmével megtiszteli-e sorstársait. DUSZA ISTVÁN SZERGEJ BODROV SIKERE KARLOVY VARYBAN A kaukázusi fogoly hódító útja Százéves történet a mában? Szúrós szemű, szilaj hegyi pásztorok foglyul ejtenek két orosz katonát a Kaukázus lábainál. Szolid, csendes fiú az egyik, furfangos eszű, nagy vagány a másik. Véres tűzharcuk után láncra vert rabok egy szellős szénatárolóban. Szöknének, menekülnének, de nem tudnak. Fogvatartójuk, az öreg pásztor úgy őrzi őket, mint valami féltett kincseket. A két fogolyért cserébe ő csak egyet akar: visszakapni a fiát, akit az oroszok tartanak fogva. Szikár és büszke az öreg pásztor, csupa fenség, csupa méltóság. Szemében nem izzik gyűlölet, lelkét nem terheli ellenségeskedés. Ugyanígy érez a szelídebb orosz katona anyja is. Moszkvában küzd a fia életéért. Gyerek még, ártatlan, mások adták kezébe a fegyvert, ne őt büntessék. Lót-fut, intézkedik, megmozgat mindent és mindenkit. Közben a két fogoly mégiscsak megszökik. A vagányabbik, pusztán bosszúból, leszúr egy helybeli férfit. A völgyben újra elkapják őket; most már nincs menekvés, halálért halál. A nyers modorú oroszt fejbelövik. Marad a másik. Akiért az anyja küzd. Több száz kilométerrel távolabb orosz katonák végeznek az öreg pásztor fiával. A megtorlás elkerülhetetlen. Csőre töltött fegyverével maga elé parancsolja a húszéves fiút az ősz hajú pásztor. Körben a Kaukázus csúcsai, fent a kék ég. A pásztor ujja lecsúszik a ravaszról. Százéves történet a mában. Tolsztoj elbeszélése, A hegy foglya Szergej Bodrov orosz filmrendező átiratában. Karlovy Vary idei fesztiválján ez az alkotás győzött A kaukázusi fogoly címmel. Orosz film, az elmúlt évtizedek során, nemegyszer nyert már Carlsbad versenyén. Ez is a „kötelező körök" egyike volt: az orosz mozit éltetni. Pedig élt az ukázban kapott elismerés nélkül is. A nyolvankilenccel kezdőNem színész. Grafikus. De remekül játszik. Ifj. Szergej Bodrov (jobbról) A kaukázusi fogolyban dő új időszámítás óta nem érkeznek minisztériumi parancsok a Thermál Szálló „vörös szalonjába". A döntések nem fent, hanem a moziban, a vászon előtt születnek. A nemzetközi zsűri nyolcvankilenc óta szabadon, politikai szempontok figyelembe vétele nélkül oszt díjakat. Mindezt csak azért hangsúlyozom, mert a régesrégi beidegződések sok esetben még ma is pontosan működnek. Közép-Európa legrangosabb fesztiválján gyanús az orosz siker. Berlinben, Velencében vagy Cannes-ban sosem az, erre, mifelénk igen. Szergej Bodrov alkotása azonban csillogó brilliáns a sok-sok hamisgyöngy között. Tiszta stílusérzék, nagyszerű színészvezetés, finom érzékkel megoldott operatőri munka (Pavel Lebesev), a történetben erő, feszültség, érzelmi telítettség. Tolsztoj megírta, Bodrov továbbadja, a néző halvány reményei azt kérdezi: talán mégis vége lesz ennek a vad, barbár vérontásnak? Szép, nemes alkotás A kaukázusi fogoly. A klasszikus orosz filmiskola újabb értékes darabja. Ugyanarra a polcra tehető, mint a Ballada a katonáról, a Szállnak a darvak vagy Larissza Sepityko Kálváriája. Megérdemelten kapott Kristály Glóbuszt Karlovy Varyban. - Dagesztán közelében forgattuk a filmet - nyilatkozta a vetítés után a negyvennnyolc éves rendező. Az előkészületi munkák idején még nem sejtettük, hogy ott, azokon a helyeken nem sokkal később valóban lőni fognak. Csecsenföldön akkor még csend volt és nyugalom. Ott éreztük magunkat a legnagyobb biztonságban. Aztán a háborús események oda is elértek. Éppen hogy csak be tudtuk fejezni a filmet... A történtekért, a rengeteg halálért mindkét fél felelős. Oroszország lelkiismeretét azonban sokkal nagyobb felelősség terheli, ezt meggyőződéssel állítom. A két orosz fogoly közül az egyiket, a rokonszenvesebb fiút Szergej Bodrov fia játssza. Nincsenek felesleges gesztusai. A félelmével, a helyzetébe való beletörődésével, a halállal való szembenézésével, majd a film végi szabadulásával lelkének legapróbb rezdüléseit is képes megmutatni. Pedig most állt először kamera előtt. - Oleg Menysikovot gyorsan kiválasztottam a szerepre, a másik orosz katona megformálóját azonban sokáig kerestem. A végén nem maradt más megoldás számomra: a fiamat kellett rábeszélnem, hogy lépjen be a történetbe. Képzőművészeti főiskolára jár, a 16. századi velencei festészetet tanulmányozza. Grafikus lesz, de ha kedve tartja, a színészetet is folytathatja. A kaukázusi fogolyban ugyanis, azt hiszem, kiváló teljesítményt nyújtott. És ezt nem azért mondom, mert az apja vagyok... Szergej Bodrov Moszkvában szerzett rendezői diplomát, de ma már az Egyesült Államokban él. Pedagógus, producer és mindemellett továbbra is rendez. Új filmjének főszereplője Anthony Quinn, aki A kaukázusi fogoly láttán mindössze annyit mondott Bodrovnak: „Állok rendelkezésére." SZABÓ G. LÁSZLÓ PC ROM - az első magyar nyelvű PC enciklopédia Számos külföldi kiadvány létezik, amely a személyi számítógépek (Personal computer, PC) felépítését, működését tárgyalja. A Foxtrend Kft. PC-ROM nevű terméke CD - ROM formában az első magyar nyelvű számítógépes enciklopédia, a különböző szakterületek szakembereinek közreműködésével és számítógépünk multimédia lehetőségeinek felhasználásával készült. Tekinthető a PC felhasználói kézikönyvének, jól alkalmazható háttéranyagot biztosít a számítástechnika-oktatás részére, valamint kellemes és hasznos időtöltést nyújt a számítógéppel ismerkedő vagy napi munkát végző felhasználó számára. A gyűjteményben több ágon elindulhat az olvasó, attól függően, hogy milyen témakör iránt érdeklődik alapismeretek, hardver, szoftver, optikai tárolók. Például a hardver választása után egy újabb menüpernyőn keresztül tematikusan és szisztematikusan lekérdezhetők a számítógép elemei, részegységei, perifériái. Nem csupán a jelenlegi állapottal foglalkoznak a szerzők, hanem szinte minden tételnél (processzorok, buszrendszerek, háttértárolók, videorendszerek, monitorok stb.) rövid történeti áttekintést is kaphatunk. Nagy hangsúlyt fektettek az enciklopédiában előforduló fogalmak, rövidítések, szakkifejezések visszakeresésére, kiválóan teljesítve azokat a kívánalmakat, amelyek a lexikon jellegű kiadványok fontos jellemzői. Erre szolgál a főmenüben szereplő szótár rész. A másik kiemelkedő jellegzetesség az egyes részek esztétikus kivitelben történő nyomtatása, a benne szereplő illusztrációkkal és képekkel együtt, amely nagyszerűen kihasználható az oktatásban. A megcélzott fogyasztói kör szélesítésére gondolhattak a szerzők, amikor kialakították a kiadvány hardverigényét: elegendő ugyanis egy 386-os számítógép, 4 MB memóriával, VGA üzemmódban 256 szín megjelenítésére képes monitorral. A Windows-os környezetben működő program választhatóan a gyorsabb futtatás érdekében telepíthető a merevlemezre, vagy közvetlenül a CD-ről is futtatható. A merevlemezes futtatás helyigénye 32 MB. Felvetődik a kérdés, hogy a szerzők miként tervezik a számítástechnika rohamos fejlődésének nyomon követését? Nos, felbuzdulva az első rész sikerein, már folyamatban van a második rész szerkesztése, amely a programozási nyelveket ismerteti részletesen és a hardver területén időközben megjelent újdonságokat foglalja össze. A kiadványról további információkat a hazai hivatalos forgalmazótól, a Madách-POSONIUM komáromi könyvesboltjában (Klapka tér, tel.: 0819/5294), illetve az internet segítségével a www.alba.hu/pcrom.htm web oldalon lehet kérni. BALÁZS LAJOS Üdvözlöm Önti f«WÄ» íiV/ffliI tm<j$m\ GAUDIUM-KONCERT A ZICHY-PALOTÁBAN Zenés utazás a múltba Azok, akik a közelmúltban egy kellemes nyári estén eljöttek Pozsonyba a Zichy-palota udvarába, mesebeli utazás részesei lehettek. Mintha csak visszatértünk volna a múltba, az európai zenekultúra ifjúságába, a harmónia és a szépség aranykorába. Lehet persze, hogy mindez csak a 20. századvégi ember nosztalgiázása. Lehet, hogy csak a mai világ emberének csalóka érzése, azé az emberé, aki nemcsak egy új évezred küszöbén áll, de jelentős változásokén is. Akár így, akár úgy, az élménynek a Gaudium régi zene együttes jóvoltából lehettünk részesei, amely ezekben a hetekben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. A zene, amelyet ezen az ünnepi esten megszólaltattak, a középkor világi zenéje volt. E muzsikának a hallgatása közben ki gondolna azokra a forradalmi változásokra, amelyek közepette ez a művészet megszületett. A Gaudium együttes a Renaissance Consort Pavane kecskeméti együttessel együtt ezen az estén mintha egy békés és harmonikus világba vezettek volna vissza bennünket. Ki gondol ma már arra az elszánt harcra, amelyet a reneszánsz kor vívott az új művészetért! Azért, hogy kiszabadulhasson a szakrális zene kizárólagosságából, és viszatérjen a természethez, a világi vágyakhoz és örömökhöz. H. L. Hasler, P. Attaignant vagy J. Gastoldi műveiből ez a vágy és ez az életeszme sugárzik. Az idén 10 éves Gaudium nálunk annak idején elsőként lépett a színre. Ma hét tagja van. A szólisták közül meg kell említeni A. Tomkoviöová (szoprán), M. Lejavová (alt), K. Hunčik (szoprán) és Németh I. (tenor) nevét. Az utóbbi egyben az alapítója és a művészeti vezetője is a Gaudiumnak. Az együttes művészeti fejlődésére nagy hatással volt a budapesti Camerata Hungarica együttes, élén Czidra Lászlóval, aki ma Magyarországon a régi zenének egyik legnagyobb szaktekintélye és művelője. S az arculat formálásában értékes interpretációs és dramaturgiai tanácsaival ugyancsak jelentős szerepet játszott a pozsonyi Ján Albrecht professzor, nem is beszélve a zenei anyagról, mely a professzor révén került az együttes repertoárjába. Az első zenei sikerek után következtek a külföldi meghívások (Salzburg, Bécs, Budapest, Prága stb.). S immár két gramofelvétellel is megörvendeztette a régi zene kedvelőit a Gaudium. A közeljövő tervei között pedig megemlíthetők a 16-17. századi karácsonyi és húsvéti művek, amelyekkel a Szlovák Zene Éve keretei közt lép majd közönség elé az együttes. De szerepelnek a közeledő Pozsonyi Zenei Ünnepeken is, október 6-án a Prímás-palotában, itt főleg olasz reneszánsz zenével. Térjünk azonban vissza a Zichy-palotába, ahol egy pillanatra évszázadokkal visszapergett az idő. A korabeli hangszerek hű másolatain megszólaló reneszánsz muzsika, a korabeli viselet a Zichy-palota udvarának nyáresti hangulatával együtt varázslatos élményt nyújtott. S a közönség a műélvezet és a kellemes hangulat mellett esetleg elgondolkodhatott a mulandóság és az igaz értékek örök kérdése felett is. Vajon a mai zenéből megmarad-e valami, érték lesz-e valami ötszáz év múlva is? IGOR BERGER