Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-23 / 170. szám, kedd

1996. július 22. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 1757 ) Küszöbönálló áremelkedések A kormány várhatóan kedden tárgyalja meg az államilag szabályozott árak emelését, amely 1996-ban a vállalkozói szféra esetében 2,8 milliárd, a költségvetési szféráéban 769 millió, a lakosság esetében pedig 923 millió korona többletkiadást jelent majd. Az elektromos energia árát a vállalkozói szféra számára 5 százalékkal emelik (éves kihatása 1 milliárd korona), a lakosság számára pedig 10 százalékkal (365 millió korona). Egy átlagos háztartás kiadásai ezzeľhavi 18 koronával, elektromos fűtés esetén 191 koronával emelkednek. Az áremelések sorában a vízdíj következik, köbméterenként 4-ről 5 koronára. Átlagos háztartás esetén ez évente 240 koronát jelent. Számítások szerint a rentábilis víz- és csatornadíj napjainkban köbméterenként 15 korona. A postai kézbesítési díj esetében 35 százalékos emelést terveznek. Ez a vállalkozói szféra esetében 365, a költségvetési szféráéban 85, a lakosság esetében pedig 150 millió koronás többletköltségetjelent. A kormány előtt fekvő javaslat a koncessziós díjak jelentős emelését is tartalmazza. A rádió előfizetési díja 20-ról 50, a televízióé pedig 50-ről 80 koronára emelkedhet. A statisztikai hivatal szerint a május elseje óta bekövetkezett üzemanyagár-emelkedéseket is beleszámítva mindezek következtében 1,2 százalékkal nőnének a megélhetési költségek. Emellett viszont a termelési költségek emelkedése miatt a nem szabályozott árak növekedésével is számolni kell. ĽUBOŠ JURINA, Národná obroda Háromszor fizet majd az állampolgár Szeptember elsejétől várható az elektromos energia árának emelése, ami a vállalkozói szféra számára 1 milliárd koronás többletkiadástjelent. František Bruckmayer, a munkáltatói szervezetek szövetségének a vezérigazgatója szerint a nagyvállalatoknál végzett felmérésük azt mutatta, hogy azok 5-10 százalékos áremelést még Képesek kigazdálkodni. Ez azt jelenti, hogy a sok energiát fogyasztó nagyvállalatok várhatóan nem gerjesztik majd az inflációt. Nem zárta ki viszont ezt a kisebb vállalatok esetében. Sokkal pesszimistábban nyilatkozott Václav Števkoi, a szakszervezeti szövetségek konföderációjának az alelnöke. Ő arra figyelmeztetett, hogy a vállalatok az áraikba a megemelt energiaárat is beépítik. így aztán a polgárok nemcsak otthon fizetnek többet, hanem a különféle termékekért is. Ezenkívül adófizető állampolgárként is érinti őket a lépés, hiszen a költségvetési szféra, vagyis az oktatási és egészségügyi vagy az államigazgatási szféra 200 millió koronás többletkiadását is velük fizettetik meg. Mindezt persze csak az elektromos energia árának az emelésére vonatkoztatjuk. Ezenkívül már szó van a gáz és távfűtés árának, illetve a telefon-, kézbesítési és koncessziós díjaknak azemeléséről is. A kormány elé beterjesztett anyag az emeléseken kívül egyéb eszközöket is említ - adókat, hiteleket, nemzeti vagyonalapot. Ezenkívül leszögezi, hogy szükség van a szabályozás alá eső szubjektumok munkájának az ésszerűsítésére, valamint szerkezeti átalakításokra. Felmerül a kérdés: nem volna-e okosabb elsőként ezt elvégezni, és csak végső eszközként hozzálátni az árak emeléséhez? MAGDALÉNA SEDLÁČKOVÁ, Práca A kormányfő lekéste az európai vonatot A lap munkatársa Milan Kňažkóval, a Demokratikus Unió alelnökével készített Interjút. • Nemrég kijelentette, hogy a szlovák kormány élén egy bűnöző áll. A kormányszóvivő erre felszólította Önt: mutassa be a bizonyítékait, hogy megindulhasson az eljárás. - Én néhány nagyon nyilvánvaló feltevésből indulok ki. Éppen a kormányfő volt az, aki már hat nappal korábban tudta, hogy honnét származik az ifj. Michal Kováö-ügy vizsgálótisztje. Ezenkívül ha a Lexa-Hudek telefonbeszélgetést nézzük, akkor ott egyszerre több bűntettet is beismertek. Ezeket azonban a kormányfő fedi, amikor azt állítja, szakértői véleménye van arról, hogy hamisítvány az egész. Erre a hazugságra a legjobb bizonyíték, hogy ezt eddig senkinek sem mutatta meg. Mečiar Hudekot fedi, aki pedig először az egészet bevallotta a televízióban, és csak néhány nap múlva cáfolt mindent. ALEŠ KRÁTKY, Nový Čas (Rövidítve) Hosszú az út Hágáig A háborús bűnökkel vádolt pszichiáter politikus (talán) végre-valahára eltűnik a politikai színtérről. A többszöri átejtésen megedződött külföldiek ugyan most már óvatosabban kezelik Radovan Karadzsics ki tudja hányadik végérvényes lemondását, és igazán csak akkor lesznek nyugodtak, amikor a hágai nemzetközi törvényszék tárgyalótermében látják őt. Ha látják egyáltalán, mert ahhoz valakinek még le is kell tartóztatnia a boszniai szerb vezért. Ekörül újfent megoszlanak a vélemények: Richard Goldstone főügyész akár erőszakos őrizetbe vételt is követel, amitől a Boszniában állomásozó külföldiek biztonságát féltő politikusok egyelőre elzárkóznak. Pedig egyre több jel utal arra, hogy szerb körökben sem ragaszkodnak igazán Karadzsics személyéhez, vagy legalábbis közömbösek a letartóztatását illetően. Prijedor és más szerb városok vezetőségei például vendégszeretetükről biztosították a nemzetközi rendőri egységeket, még ha elfogatóparanccsal érkeznek is. Zdravko Tolimir tábornok, a szintén háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladics helyettese pedig azzal a kijelentéssel lepte meg a külföldi megfigyelőket, hogy a boszniai szerb hadsereg indifferens a palei vezér letartóztatása iránt (a hadvezetés őt teszi felelőssé a tavalyi nagy területvesztésekért). Talán nem ártana immár elvonatkoztatni Karadzsics személyétől - fontosságát (Belgrád irányításával) különben is mesterségesen túlhangsúlyozták, amíg érdekükben állt. Most viszont már igazi hatalmi harc kezdődött a boszniai szerbek között is, amibe Milosevics szerbiai pártja is jócskán beleszól. A hivatalos Belgrád nem szívesen látná Karadzsicsot hatalmi pozícióban - de Hágában sem. Talán ezért röppent fel a hír Németországban, hogy a palei politikusnak már készítik az elhelyezést Görögország egy megközelíthetetlen részén, amelyet kizárólag ortodox papok laknak. NAGY MÉLYKÚTI EDIT Soros, a spekuláns Soros Györgyöt olyan spekulánsnak és gyakorló filantrópnak írja le a zürichi, aki nem szégyelli, hogy spekuláns, s nem azért jótékonykodik és tart fenn két tucat alapítványt, mert valamilyen eszmét akar terjeszteni, vagy mert lelkiismeret-furdalása volna amiatt, hogy sok pénzt keres. Soros úgy véli: a kommunizmus összeomlása után a Nyugat erkölcsileg leszerepelt, mivel sokkal határozottabban fel kellett volna lépnie a szabadság érdekében, s nem lett volna szabad hagynia, hogy egy polgárháborúban büntetlenül sértsék meg a legalapvetőbb emberi jogokat. A cikkíró szerint Soros György bírálatára oda kell figyelni, hiszen a pénzember meggyőződése: a piacgazdaságnak nincs alternatívája, s a Nyugat erkölcsi kudarca az emberiség egyetlen jövőbeli esélyét teszi kockára. Soros nagy figyelmet szentel a kelet-európai alapítványainak, s vagyona felét jótékonysági célra fordítja. Jelenleg 25 országban találhatók Soros-alapítványok, s az a közös bennük, hogy az adott országok társadalmában meglévő neuralgikus pontokat kutatják, és keresik a problémák megoldását. „Ezt sok helyen nem nézik jó szemmel. Sok szekciójelentés számol be az alapítványok tevékénységét követő politikai megtorlásról" - írja a lap. Megállapítja: nehéz elmagyarázni, mit is kér Soros a pénzééit azoktól, akik igénybe veszik az alapítványai segítségét. „Hiszen paradox dolog valakit felszólítani arra, hogy ezentúl legyen szabad, s ennek megtanulásához minden segítséget megadni neki". A lap szerint azonban Soros láthatólag nemcsak a pénzhez ért, hanem a szabadság terjesztéséhez is. Neue Zürcher Zeitung Kárpátaljai ruszin követelések - A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szerint az egész kárpátaljai magyarság látná kárát, ha megmozdulásain teret engedne a szélsőségektől sem mentes felszólalásoknak, amelyek ráadásul büntetőjogi következményekkel járnának - áll abban a válaszcikkben, amit a KMKSZ tett közzé az Ungváron megjelenő lap legfrissebb számában. A KMKSZ az újságban azokra a vádakra reagál, amelyeket vele szemben a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöksége fogalmazott meg múlt csütörtöki nyilatkozatában. Eszerint a rendező KMKSZ kirekesztő módon nem adott szót a ruszin, illetve a többi magyar szervezet jelen lévő képviselőinek a Turulünnepségen. A KMKSZ válaszcikkében hangsúlyozta: provokációtól és a megtörténtnél is komolyabb zavarkeltéstől tartottak a szervezők, amikor július 14-én nem engedték mikrofonhoz a kárpátaljai magyarság legnagyobb rendezvényének számító tiszaújlaki Turul-ünnepségen az ott a saját független államiságuk mellett „Le az ukrán alkotmánnyal!", illetve „Le az ukrán elnökkel!" feliratú transzparensekkel - tüntető ruszin szervezetek vezetőit. - A KMKSZ - szögezi le az írás a jövőben is a törvényes keretek között kívánja szervezni rendezvényeit, és csak azokkal fog együttműködni, akik ebben megfelelő partnernek bizonyulnak. Kárpáti Igaz Szó KOMMENTÁRUNK A mérleg nyelve Érdekes dolgok történnek Oroszországban a választások második fordulója után is: a Jelcin elnök által a választások előtt oly nagy csinnadrattával beharangozott, a valóságban azonban csak összetákolt csecsen fegyverszünet szép csendesen kimúlt, egyetlen hangosabb hörrenés nélkül. A nyugati demokráciák egyelőre nem szentelnek nagy figyelmet a kérdésnek, nekik - egyelőre - tökéletesen elég Borisz Jelcin újraválasztása, amelyet az orosz demokrácia nagy fegyvertényének tartanak. A csecsen nép helyzete - amelynek a szenvedését Sztálin indította el, amikor kegyetlen eszközökkel Groznij környékére telepítette őket - azonban több figyelmet érdemel, amint ezt tanúsítják a térségből kapott hírek, amelyek a.harcok kiújulásáról és a gyenge lábon álló orosz demokrácia újabb megmérettetéséről szólnak. A szövetségi erők polgári célpontok ellen intézett légitámadásai, illetve tizenhárom csecsen polgári személy lemészárlása óta végtelenül kiéleződött a helyzet a kaukázusi köztársaságban. Sajnos, a világot az orosz elnökválasztás után nem nagyon érdekli, hogy Csecsenföldön ismét háború van. Ez a terület azonban a mérleg nyelve lehet az orosz politika számára, a csecsen harctéren akár a legfontosabb politikai kérdések is eldőlhetnek. Többen - főleg a csecsen szeparatisták - Lebegy tábornokot sejtik a csecsenföldi akciók mögött, aki így kikaparhatja a gesztenyét saját maga számára. Mások a csecsenföldi harcok kiújulásának hátterében szintén a moszkvai hatalmi harc megnyilvánulásait látják. Jelcin ugyanis sokat köszönhet Viktor Csernomirgyinnek és csapatának; döntő érdemük volt megválasztása kiharcolásában. Ennek azonban ára van: mégpedig a hatalmi intrikákban nem várt jártasságot mutató orosz kormányfő politikai súlyának szükségszerű növekedése. Ennek egyértelmű jele Anatolij Csubajsz kinevezése az elnöki hivatal élére - ő köztudottan Csernomirgyin szövetségese. Jelcin viszont Lebegyet szánja Csernomirgyin ellensúlyozására, aki már nem rejti véka alá magas politikai ambícióit. Jól mutatja ezt az új védelmi miniszter, Igor Rogyionov kinevezése, aki egyértelműen Lebegy embere. Jelcin ezzel is tartani akarja az erőegyensúlyt környezetében, de könnyen megtörténhet, hogy Lebegy így is túl nagy hatalmat kapott kezébe. A csecsen konfliktus kapóra jön mindkét félnek, s természetesen egymás lejáratására törekednek. A háborút kirobbantó keményvonalasok eltűntek ugyan Jelcin környezetéből, de még mindig jócskán akadnak, akik saját érdekeiket tartják csak lényegesnek a csecsen háborúban. A háború természetesen nem használ Jelcin és Lebegy politikai tekintélyének, éppen ezért figyelemre méltó, hogy az eddig a tárgyalások mellet kiálló Csernomirgyin utóbb meglehetősen nyíltan támogatta a katonai akciót, mondván: „ Oroszország szükség esetén katonai erővel is helyreállítja a békét Csecsenföldön." Mindenképpen ártanak Jelcinéknek a fővárosi robbantások, akár a csecsenek követték el őket, akár nem. Csak az ez évi orosz terrorhullám listáját nézve nem volna meglepő, ha a csecsenek lelkén száradna, hiszen elnökük, Dudajev „távirányításos" halálakor súlyos megtorló akciókat helyeztek kilátásba. Mindemellet kedvezőtlenül érinthetik Jelcin elnök ,jó hírét" az egészségéről szóló ellentmondásos információk, melyek csak megerősítik: az államfő egészségi állapota meghatározó lesz a bel- és a külpolitikában egyaránt. Amerikai megfigyelők, akik részt vettek Borisz Jelcin és Ai Gore találkozóján, egyenesen sokkoló hatásúnak minősítették az elnök áprilisi és mostani egészségi állapota közötti különbséget. Az elnök környezetének nyilvánvaló zavarát egyáltalán nem leplező magyarázkodások (Jelcin fáradtságáról) arra mutatnak, hogy az elnök egészségi állapota alighanem az ország stabilitását befolyásoló első számú tényező lesz a jövőben. SZÁLKA ÉS GERENDA Maradi férfiak Nem mondok semmi újat, ha közlöm: Szlovákiában is rendeztek férfiszépségversenyt. Hetek óta ezzel volt tele a sajtó, s a reklámkampány fürdőnadrágos parádézást is ígért a hölgyeknek. Tegyem gyorsan hozzá: naivan csakis úgy, ahogyan azt egy férfi képzeli el.Nem a látható férfiassági jegyekre gondolok; nem muszklikra, vállakra, domborodó mellizmokra, homorú hasizmokra és rejtegetett egyebekre, mert az igazat megvallva az utcán loholó mezei férfiak között is akadnak olyanok. Hónaljuk alá beférne akár két vekni kenyér is, járásuk mint inaszakadt bikáké, nézésüket meg Svätopluk fejedelem és Árpád vezér is megirigyelhette volna az ezerszáz éve megkötött csereüzlet idején. A mezeiek és a férfiszépségverseny résztvevői között a haj alatti sejtek számát tekintve kicsi a különbség. Azt hinni ugyanis, hogy a popénekesi tehetség csodálata a nőknél akkor is tart majd, ha kiderül, hogy az éneklő bájgúnár egy másik hímnemű popénekesnek gágogja dalait, merő tévedés. Az önvédelmi harcművészet is addig kölcsönöz keleti egzotikumot a férfiszépségnek, amíg nem az ágy alatt lapuló házibarátot penderíti ki az ajtón. Néptáncosokat is addig szeretnek a nők, míg a táncos gyomrokban meggyulladt alkohol nemzeti függetlenséget megvilágító fényénél egyszer el nem éneklik nekik a népdalrepertoárt. Képzőművészeket is addig imádnak a nők, míg nem kell átmenniük a szomszédba, hogy a krumplilevesbe kevés krumplit kérjenek. Az a tény, hogy a futballistának akkor jut eszébe a jótékonykodás, amikor a vak játékvezetőknek gyűjtenek, talán eszükbe sem jut. A tévériporterből is akkor ábrándulnak ki, amikor otthon is azt akarja bedumálni, amit a nézőknek. Középkori lovagok meg szerelmes zsebkönyvektől ellágyult szívű és agyú hamupipőkék képzeletében élnek. Máskülönben a többi stimmelne. Egészen odáig, hogy a szépnek vélt férfiak autók helyett hegyikerékpárokat kaptak. Finom kis célzás lett volna ez a reklámgesztus a pasik testi kondíciójára? Akkor ehhez már inkább valamely könyvkiadó könyvcsomagjait párosítottam volna szellemi állapotukra utalgatva. A dolog nem erről szólt, hanem a nőtársadalom egyesek által vélelmezett értékrendjéről, miközben a dolgok a férfiszépség eszményítése körül egészen másképpen áll. Persze jő, ha van, de mit ér, ha a pasi csak azzal akarja megkeresni a mindennapit, s a bájolgás melléktermékeként megszületett gyerekeket az asszonyra hagyja? A szépség ész nélkül csak a nőknek áll jól. Bár értelmes férfiak ezt is igen sokszor kétségbe vonják. Márpedig ezek a minapi bájgúnárok azzal tetszelegtek a publikum és önmaguk előtt, hogy valamit igencsak erősen, mondhatnám erőlködve meg akartak mutatni abból a tehetségükből, amit feltételezésük szerint a nők szeretnek. Mi az, hogy szeretnek? Egyenesen imádnak. Hát nem tudom. Én inkább szeretnék továbbra is önmagamra hasonlítani, mintsem arra a férfiideáira, amit okos férfiak mutogatnak buta nőknek. Mert a nagy ötlet lényege ebben van, s kiagyalója, Oklamčák úr minden kopaszsága és szemüvegessége ellenére is feltehetőleg jobban imponál a nőknek, mint a parádézó pasik együttvéve. Miért, miért? Ilyet is csak buta és szép férfiak, meg gazdag és csúnya nők kérdezhetnek. Jó, jó, megmagyarázom az állításomat. Az igazat megvallva, eddig is azon igyekeztem. Keressünk először is egy szép nőt és egy ronda, gazdag férfit! Ez a milliomos pasi egy perc alatt zsenivé változtatja a csajt, feltéve, hogy a csaj egy percen belül szépnek tudja látni a pasit. Hát ilyen egyszerű ez. Máskülönben fordítva is ugyanígy működik a dolog. Gazdag, öregedő asszonyságok egy perc alatt meg tudják szerezni a szép és buta férfiakat. Akik, ha nem volnának buták, nem szorulnának rá a ronda nők pénzére. A köztes esetekről és a milliónyi változatról, az árnyalatok és a szerelem butító és elszegényítő, illetve szellemieket ihlető és gazdaggá tevő tébolyáról értekezzenek csak maguk az érintettek. Most a férfiszépség és a női szépség pénzben mérhető viszonyrendszeréről gondolkodtam. Ami bizonyíthatóan úgy aránylik egymáshoz, mint a hegyikerékpár az Opel Tigrához.