Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-02 / 153. szám, kedd

8 I ÚJ SZÓ KULTURA 1996. július 2. BESZÉLGETÉS KIS PÉNTEK JÓZSEFFEL, A PODIUM TARSASAG ELNÖKÉVEL Ugyanazokkal mást? - A Jókai Napok ideje alatt tartottatok egy találkozót, amelyen a szlovákiai magyar amatőr színjátszók fesztiválján résztvevő együttesek vezetői és képviselői vettek részt. Mi volt ennek a célja? - Megbeszéltük az idei Jókai Napokkal kapcsolatosan felmerült gondokat, s a jövőbeni zökkenőmentes szervezés érdekében meghallgattuk a csoportok vezetőinek véleményét. Innen elindulva vetődött fel, hogy az együttesekkel való kapcsolattartás érdekében lépni kellene. A Szlovákiai Magyar Színjátszók Társaságának a Csemadokkal kötött szerződése, amelynek alapján a választott titkárt - Kamenár Éva személyében - alkalmazta a kulturális szervezet, a státus felezésével, majd rövid időn belüli teljes megszüntetésével és egyoldalú felmondással érvényét és értelmét vesztette. Márpedig - alaposabban belegondolva - lehetetlen állapotnak látszik a versmondókat, az amatőr színjátszókat magukra hagyni. Szükség van valamilyen szakmai szervezetre, azon belül dolgozó személyekre, akik a szakmai érdekek mentén szervezik -a dolgokat. Ezt követve alakult meg azon a megbeszélésen a Pódium Társaság, amelynek feladata lesz mindennek elvégzése. - Az. alapítók úgy gondolják, hogy ugyanazt a dolgot, ugyanazok az emberek másképpen, de főleg jobban fogják csinálni? - Önálló jogi személlyé válásunk után a Pódium Társaság akarja a rendezvényeinkre támogatóktól érkező, alapítványoknál pályázatok útján elnyert pénzeket is kezelni, ami nemcsak szakmai szerepet, de szervezői döntéseket is jelent. - Kik az új, jogilag még nem létező társaság alapítását lefolytató, bejegyzését előkészítő tisztségviselők? - Varga Anna, a komáromi Városi Kulturális Központ igazgatója, Kamenár Éva, a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társaságának titkára és jómagam kaptuk a megbízatást a Pódium Társaság jogi procedúráinak a lefolytatására. Az elnöki tisztséget az ad hoc jelölés után elfogadtam. - Elkészült-e már az alapszabály-tervezet vagy valamilyen alapítólevél-féleség? - Nem, de a Jókai Napok után nyomban elkezdjük az előkészítését. - Mi késztetett arra benneteket, hogy új társadalmi szervezetet alapítsatok, amikor egyikőtök alkalmazottja, te pedig aktív választmányi tagja voltál - s vagy is - a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társaságának? - Engem erre a lépésre az késztetett, hogy a színjátszók társasága elveszítette értelmét, nem tudta teljesíteni szakmai célkitűzéseit sem. - Nem érzel ellenmondást az állításod és a tény között, hogy a Tompa Napok, a Duna Menti Tavasz és a Jókai Napok szervezésében idén is résztvett, egyrészt titkára munkájával, másrészt a tagcsoportok, választmányi és egyéni tagok révén, akik nélkül lehetetlen lenne valamit is szervezni? S egyáltalán mi lesz a gyermekszínjátszókkal, a bábosokkal? - Szeretnénk nyitottak maradni mindenki irányába. Csak hát, én úgy tudom, hogy dunaszerdahelyi központtal az ottaniak kialakítanak egy másik társaságot... - Beavatottként pontosan tudom, hogy ez nem önálló társaság, nem is társadalmi szervezet, hanem a továbbképzést, a tanfolyamok szervezését segítő aktivitás a Duna Menti Tavaszt szervező Csemadok Területi Választmány támogatásával, minden formai és jogi keret nélkül. Eredeti elgondolás szerint a létező színjátszó társaságon belül valósulna meg. A Pódium Társaságban - az utalásod szerint - nincs helye a gyermekszínjátszóknak, a drámapedagógusoknak és a bábjátszóknak? - Nem tudtuk megszólítani őket a Jókai Napokon, de nem mulasztjuk el, hogy felhívjuk a figyelmüket az új lehetőségre. - Bárhonnan is szemlélem a történteket, nyilvánvalónak látszik, hogy komáromi és egyéni érdekeket követő centrum kialakításán fáradoztok, s ebbe aligha lesz beleszólása a királyhelmecieknek, a losonciaknak, de még az érsekújváriaknak sem. Ez a törekvésetek a megosztottságot erősíti. - Szeretném, ha a dunaszerdahelyiekkel is megteremtenénk a kapcsolatot, ami kiteljesíthetné a munkánkat. Ez nem változtat azon a véleményemen, hogy a Duna Menti Tavasz szervezői a gyermekszínjátszást és a bábjátszást szakmailag segíteni akarják, az viszont lehetetlen valamifajta irányító szervezet nélkül. - Kiléptetek a színjátszó társaságból? - Ez a kérdés is felmerült a megbeszélésen. Ha a Pódium Társaság a régi szervezet jogutódja akar lenni, akkor annak életét le kellene zárni, tisztába kell tenni a gazdálkodást. - Meg gondolom a titkárnak a választmány nevében össze kellene hívnia a közgyűlést, elvégre a számlán pénzek forogtak, s etikus lenne lezárni ezt a fejezetet. - Annak alapján, ami a megbeszélésen elhangzott, a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társaságát de jure fel kellene oszlatni. Akár úgy, hogy egy feloszlató közgyűlés megtartása után nyomban, azonnal felállna a most alakuló Pódium Társaság demokratikusan választott vezérkara. Ha jogutódlásról és a pénzek átvételéről esik szó, akkor ezt a korrekt lépést meg kell tennünk, hiszen ugyanazok lesznek a tagok, mint voltak a társaságban. - Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN Kis NYELVŐR Triglosszia a szlovákiai magyaroknál? Amint előző alkalommal megállapítottuk, vannak nyelvek, melyeknek standard („irodalmi") változata élesen elkülönül a mindennapok nyelvhasználatától. A ún. emelkedett nyelvváltozatot csak formális beszédhelyzetekben használják, a szépirodalom, a sajtó, az oktatás, a tudományok, az államigazgatás stb. nyelveként. Ezzel szemben áll a mindennapok nyelve, az ún. közönséges nyelvváltozat. A két nyelvhasználati forma ilyen szembenállását diglossziá-nak neveztük. Több változat ilyen jellegű jelenléte esetén tri-, ill. poliglossziá-ró\ beszélhetünk. A magasabbrendűnek érzett, emelkedett változat a beszélőközösségben nagy tekintélynek örvend; ennek egyik oka az, hogy ez a változat a hordozója a nemzeti irodalomnak, ill. általában a nemzeti írásbeliségnek. Az emelkedett változat nyelvileg a legnagyobb mértékben kiművelt. A beszélők az iskolában tanulják meg, senki sem hozza magával a családból, mert anyanyelvként a művelt szülők gyermekei is az ún. közönséges változatot sajátítják el. A szlovákiai magyar beszélőközösségben használatos nyelvek, nyelvváltozatok elrendeződése sok tekintetben emlékeztet a triglossziás helyzetre. A mindennapok pongyola nyelvhasználatával, az ún. kisebbségi anyanyelvváltozattal egyrészt az egyeteme s magyar standard, ill. annak szlovákiai változata áll szemben emelkedett változatként, másrészt pedig a szlovák nyelv (annak is főként a standard formája). A szlovákiai magyarok zöme nem a családban sajátítja el az egyetemes magyar standardot, ill. annak szlovákiai változatát, hanem az iskolában. Szinte mindenkinek a kontaktusjelenségeket (szlovakizmusokat) is tartalmazó kisebbségi nyelvváltozat az anyanyelve. Aligha van közöttünk olyan, aki ne anyanyelvének részeként tanulta volna meg például a nanuk 'jégkrém', a zsuvi 'rágó(gumi)', a tyepi 'melegítő', a fix 'filctoll' stb. szavakat. Van, aki később, az iskolai oktatás hatására leszokik használatukról, ám az emberek többsége számára ezek a mindennapi élethelyzetek közhasználatú szavai közé tartoznak. A szlovákiai magyar kisebbségi nyelvváltozatok talán abban különböznek leginkább a klasszikus diglosszia-helyzetek közönséges nyelvváltozataitól, hogy a nyelvileg műveltebb szlovákiai magyarok mindennapi életben használt nyelvváltozata viszonylag közel áll a magyarországi standardhoz, s a kisebbségi nyelvváltozat és az egyetemes magyar standard (szlovákiai változata) között eléggé folyamatos az átmenet. Másképp fogalmazva: a szlovákiai magyar „emelkedett" és „közönséges" változat nagyobb mértékben közveleg azaz a kevertség, átmenetiség jegyeit viselő alakulat -, mint a valódi „diglossziás" nyelvek emelkedett és közönséges változata. - Ami a szlovák nyelvet illeti, ez nemcsak „emelkedett funkciókban" használatos (a közigazgatásban, a tudományos kutatásban, munkahelyeken, a felsőoktatásban, sőt sokak számára az alsó- és középfokú oktatásban is), hanem a szlovák anyanyelvűekkel való mindennapi érintkezés során is. Igaz, ez alighanem minden kisebbségi közösségre jellemző, kivéve azokat, amelyek a többségi lakosságtól nagyon el vannak szigetelve. Mi volna az előnye annak, ha a szlovákiai magyar nyelvváltozatok diglossziás elrendezésben rögzülnének? A diglosszia általában- tartós elrendeződés, amely évszázadokig is fönnállhat; az emelkedett és a közönséges nyelvváltozat jól megfér egymás mellett: nem bántják egymást, nem akarják egymást kiszorítani, mivel mindkettőnek megvannak a maga jól körülhatárolt funkciói.-Számunkra ez az elrendeződés azért volna előnyös, mert azzal, hogy a magyarországi gyökerű standard használatát bizonyos beszédhelyzetekben rögzítenénk, nagymértékben csökkenne a nyelvi különfejlődés veszélye. A formálisabb beszédhelyzetekben ugyanis a magyar tannyelvű iskola, azon belül a korszerű szemléletű anyanyelvi nevelés - a (mainál jóval hatékonyabb, tudományos alapokon nyugvó és empirikus kutatásokra támaszkodó) nyelvműveléssel együtt - alighanem képes volna arra, hogy e nyelvváltozatot a magyarországi standardhoz minél közelebb álló változatban állandósítsa. - Az érem másik oldalaként pedig a mindennapi beszédhelyzetekben az emberek szabadon, gátlások nélkül használhatnák anyanyelvüket, a számos nyelvjárásiasságot és szlovakizmust tartalmazó kisebbségi anyanyelwáitozatot, anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnék a magyar nyelv egységét. Azzal a jelenlegi gyakorlattal, hogy a magyarországi standardot mindenfajta beszédhelyzetben egyedüli helyes változatként erőltetjük, s a nyelvileg kevésbé művelt beszélőktől is ennek használatát várjuk el, olyan követelményeket állítunk a beszélők elé, amelyeknek szinte senki nem tud maradéktalanul eleget tenni, még a nyelvileg művelt beszélők, sőt maguk a nyelvművelők sem. Ezzel a magatartással csupán azt érhetjük el, hogy az emberek az édesanyjuktól tanult nyelvüket rossz lelkiismerettel beszéljék, csúnyának, helytelennek, szégyellnivalónak tartsák. Ez pedig azokat, akik a szlovák nyelvet jól beszélik, könnyen csábíthatja arra, hogy föladják e „csúnya", „helytelen", „primitív" idiómát, s helyette inkább a többség nyelvét, a szlovákot vallják magukénak. LANSTYÁK ISTVÁN Tücsök-tallozo Júniusban a legkisebbek lapjának 10. és ebben az iskolai évben egyben az utolsó számát vehetik kézbe a gyerekek. Ez a szám iskola búcsúztató, vakációt és millecentenáriumot is köszöntő egyszerre. Szokásos módon most is sok benne a jó mese és vers, ami a kisgyerekek legfontosabb olvasmánya. Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Herman Ottó szép történetei mellett Nagy László, Hajnal Anna, a hazaiak közül Cselényi László, Kulcsár Ferenc, Simkó Tibor, Tóth Elemér, Zs. Nagy Lajos verseiben és ezek szép illusztrációiban gyönyörködhetnek a kis olvasók. A honfoglalás ezeregyszázadik évfordulóját a Képes Krónikának a nevezetes eseményt ábrázoló miniatúrájával és iniciáléival (a címlapon), mellettük a Fehér ló mondájával köszönti a lap, amely a gyermek számára is érthető és élvezetes módon beszél a magyar történelemnek eme meghatározó időszakáról. A Madách-Posonium Kiadónak a millecentenárium tiszteletére készült kifestője, Honfoglaláskori jelképek címmel bizonyára méltán kelti majd fel a fiatalok érdeklődését is. S mert május és június hazai tájainkon a fesztiválok, köztük különösképpen a gyermekfesztiválok hónapja, ezek beszámolói sem maradtak ki a Tücsök e havi számából. A Duna Menti Tavasz, a martosi Pünkösdi Fesztivál, a CsallóközSzigetköz Bábfesztivál, a nemzétközi gyermektáncfesztivál, a Katica '96 látványos, színes képei mind arról árulkodnak, hogy az idei év kulturális eseményeinek palettáján örvendetes módon a gyermekek számára is sok tarka színt kevertek ki a jó szándékú felnőttek. Természetesen a szokásos rovatok sem maradtak ki a Tücsök évzáró számából. A „Megkérdeztük" rovatban Duray Miklós, az Együttélés mozgalom elnöke arról beszél a gyerekeknek, hogy mit is jelent az autonómia fogalma, amelyről olyan sokat írnak mostanában az újságok. A „Zöld gömb"-ben Gaál Lajos geológus a barlangok védelméről ír. S e tartalmas írások mellett van „Naptár", ovisok oldala, nyelvi játék, kifestő, keresztrejtvény ebben a számban is. Csupa jó olvasmány és szórakozás a legkisebbeknek a nyárra! Régésztábor Százhalombattán 1. menet: július 21-28-ig 2. menet: július 28-augusztus 3-ig A tábor résztvevői kora vaskori föltárt halomsír mellett korabeli falut építenek. Feladataik közé tartoznak: kerítésfonás, kemenceépítés, házépítés, agyagozás, sámánszövés, körmönfonás, íjkészítés, őrlés, kenyérsütés, kőeszközök készítése, bronzöntés, eszköz és ékszerkészítés. Napirend: 9.00-12.00 munka az épülő faluban 12.00-13.00 ebéd 13.30-16.00 munka az épülő faluban 16.00-18.00 szabadfoglalkozás (ruha-, öv-, ékszerkészítés, szövés, fonás, hálókészítés, lovaglás, úszás, íjászverseny) 18.00-20.30 Vacsora a tábortűznél Részvételi díj: 600,Sk, a lovaglás, úszás önköltséges, helyszínen fizetendő kb. 1000,-Ft. A szállást a százhalombattai iskolások biztosítják - otthon, étkezés a táborban. A részvételi létszám idén erősen korlátozott (turnusonként 5-5 fő), ezért kérjük, jelentkezéskor írjátok le, miért szeretnétek régésztáborba menni, voltatok-e már régésztáborban, melyek legkedvesebb olvasmányaitok, esetleg tantárgyaitok, vagy résztvettetek-e valamilyen pályázaton, versenyen? MIÉSZ-tagok vagytok-e, mióta stb. Utazás: a jelentkezések lezárása után értesítjük a résztvevőket. Jelentkezési határidő: I. turnusra: 1996. július 12-ig; II. turnusra: 1996. július 26-ig írásban: 934 01 Léva (Levice), P. 0. Box 139, telefon: 0813/312-011, személyesen: Léván, 29. augusta 10., a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség irodájában Olvasótábor Pannonhalmán 1996. július 12-19-ig A pannonhalmi bencés apátság 2003-ban ünnepli fennállásának 1100. évfordulóját. Az „1000 éves magyar iskola" évfordulója alkalmából felújított apátság épületében kapunk szállást és ellátást. A tábor résztvevői megismerkedhetnek a bencésrend történetével, tevékenységével és életével, kutathatnak, olvashatnak az apátság könyvtárában. Kirándulásokat szervezünk a környező erdőkbe, strandolás Győrben. Részvételi díj: (szállás, ellátás): 600,-Sk. Utazás: jelentkezők lakhelyétől függően a későbbiek folyamán pontosítjuk. Jelentkezési határidő írásban: 1996. július 8ig, személyesen vagy telefonon: július 10-ig 934 01 Levice, P. 0. Box 139, tel: 0813/312-011. Jelentkezés a MIÉSZ irodában. József Attila-emlékművet avattak Balatonszárszón MTI-fotó - Kovács Attila Június 22-én avatták fel József Attila emlékművét Balatonszárszón. Az ünnepélyes esemény szorosan kapcsolódott a negyedik szárszói találkozóhoz, melyre a magyarországi értelmiségi elit egy része volt hivatalos. A tavalyi találkozó alkalmával helyezték el József Attila emlékművének alapkövét, idén pedig Faludy György költő felavathatta Ortutay Tamás alkotását. A költő szárszói emlékműve a tavalyi „Én, József Attila itt vagyok" című est bevételéből, illetve szponzori támogatások jóvoltából készülhetett el. lií&B?IÍVSÍJ