Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-22 / 169. szám, hétfő

1996. július 22. BELFOLD ÚJSZÓÄA Sodrásban (Folytatás az 1. oldalról) - Megítélésem szerint nem ment ott végbe semmi különös. Az elfogadott dokumentum szövegösszefüggéseiből Szlovákiában először kiragadták, majd alaposan meglovagolták az autonómia szócskát, holott ez a kisebbségi kérdés megoldásának teljesen legitim eszköze lehet. Persze, minden jogszerűsége ellenére, ezzel nem akarom azt állítani, hogy okos dolog lenne, ha Szlovákiában csak etnikai alapon születne autonómia. Ez csak végső esetben, szükségmegoldásnak lenne jó, és a kuvikok vádaskodásaival szemben még akkor sem jelentene területesonkítást. Szlovákiának a valóságban a különböző érdekcsoportok autonómiáira és az egyes régiók önkormányzatiságára van szüksége, ahogy ez Európa demokratikus országaiban már régen természetes. • Jelenleg viszont az a valós helyzet, hogy az autonómia, az önrendelkezés, az önirányítás szorgalmazása eretnekségnek számít, hiszen Szlovákiában mindezt az úgynevezett nagymagyar sovinizmussal és Trianonnal szokás összefüggésbe hozni! - Tény és való, hogy a közeljövőben még a szlovák belpolitika demokratikusabb térfelén is jó pár fogalmat tisztázni fog kelleni. A köztudatban nyilván mindmáig 1938 sajátos emléke kísért, amikor a l'udákok, tehát a szlovák politikusok egy csoportja az akkori Csehszlovákiában autonómiát vívott ki magának. A történelmi események azután úgy hozták, hogy Hitler szétverte a köztársaságot, s ugyancsak az ő bábáskodásával a szóban forgó autonómiából önálló szlovák állam lett. Manapság viszont már nem illenék a történelmi eseményekre hivatkozva egyenlőségjelet tenni az autonómia fogalma és a területcsonkítás közé. Ellenkezőleg, Dél-Tirol, Korzika, Spanyolországban a katalánok, vagy éppenséggel a svéd-finn együttélés példája bizonyítja, hogy a regionális autonómiákat távolról sem csak mumusként, hanem a korábbi súrlódások békés elsimítását szolgáló esélyként is lehet kezelni. Feltéve, ha az érintettek szándéka valóban őszinte. • Az 1989 után fellángolt szlovák nacionalizmus tudatában ön vajon mennyiben tanja a felvidéki magyarság önvédelmi reflexének a kisebbségi önkormányzatiság igényét? - Annyiban, amennyiben ez a szlovák alkotmány idevágó fejezete szerint is jogszerű és megoldható. Más kérdés, mint már említettem, hogy az etnikai autonómiát nem tartom igazán szerencsés megoldásnak; az egész országban inkább az önkormányzatiság elvének kellene felülkerekednie, s ez az itt élő magyarok'aggályainak, valós gondjainak a zömét is megoldaná. Szlovákiában értelemszerűen nemcsak a magyaroknak, hanem valamennyi történelmileg kialakult régiónak szüksége lenne az önrendelkezésre. Sajnos, ezt egyelőre a különben demokratikus beállítottságú szlovák politikusok sem támogatják kellő eréllyel. Sok esetben még ők sem tudatosítják, hogy a teljes körű autonómiát és az ezzel párosuló kollektív jogokat nem a szlovákiai magyarok sürgetik, hanem az 1992. július 17-én tett függetlenségi nyilatkozattal a szlovákok vívták ki maguknak egy akkor mág fennálló ország, a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság határain belül. Ennek szinte törvényszerű következménye, hogy a mai Szlovákia területén ugyancsak őslakosnak számító magyarok ugyanilyen jogokat követeljenek maguknak; különösképpen ha a nyelvtörvény, az új területi-közigazgatási felosztás, az oktatásban és a kultúrában tapasztalható hercehurcák révén természetes jogaik csorbítását látják. Ráadásul egy olyan közhangulatban, amikor számtalan szlovák politikus unos-untalan azt szajkózza, hogy ez a föld a teremtések kezdete óta kizárólag szlovák terület, hogy a magyarok itt holmiféle jöttment emberek és kegyelemből megtűrt vendégmunkások. Még egy hivatásos diplomata, a külügyminisztérium államtitkára is úgy nyilatkozott, hogy a szlovákok a saját területükön nem engedhetnek meg semmiféle autonómiát! Egy demokratának az ilyemit egyáltalán nem szabadna kiejtenie a száján, hiszen ezernél is több esztendeje együtt élünk ebben a térségben, így a magyarok nem albérlők itt. A történelmi reminiszcenciák emlegetése különben is szerencsétlen dolog, elvégre a szlávok előtt a kelták éltek ezen a tájon, s még hátrább is nyúlhatnánk a történelemben. Minden azonban csak zsákutcába vezethet; manapság a párbeszéd, a közeledés, a felgyülemlett gondok közös elhárításának az őszinte szándéka az igazán fontos. És hogy ez mennyire nem frázis, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy demokráciában Szlovákia valamennyi régiójának a tényleges önkormányzatiságra, az ország összes kisebbségének s különböző civil szerveződéseinek az önirányításra van szükségük. Ezzel szemben Szlovákiában - sajnos - ott tartunk, hogy a meóiari kormányzat a jobbára szlovákok lakta régióknak sem adja meg inkább az önkormányzatiság természetes jogát, nehogy a Dél-Szlovákiában élő magyarok is profitálhassanak ugyanebből az elvből. így tehát a demokrácia elsorvasztásának nyílt szándéka az, ami 1996-ban Szlovákia legsúlyosabb gondjaként merül föl, s távolról sem a parlamentben képviselt magyar pártok politizálása. Ez pusztán egy ütőkártya, amelyet bárhol, bármikor aduként lehet előcibálni. Sajnos, olykor-olykor még a demokratikusabb szellemiségű szlovákokat is el-elbizonytalanítva ezzel. • Ön miben látja a különbséget az autonómia kikiáltása, vagy gyakorlati feltételeinek a megteremtése között? - Helyzete válogatja, hiszen elsősorban az alkotmányosság megtartása az igazán lényeges szempont. Dél-Tirolban például évtizedekig húzódott, amíg létrejött a jelenleg már mintaszerűnek mondható állapot. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy minden érdekházasságban konfliktusok is adódhatnak, bár ezek rendre kezelhető viszályok. Erre Belgium, Finnország vagy akár a német-dán határvidék szintén alkalmas példa, ezért jócskán melléfog, aki csakis azt szajkózza, hogy az autonómia híve egyben a sátán cimborája. Jómagam is az önrendelkezés működőképességének a támogatója vagyok, de ahogy ez egy demokratikus közegben élő civil társadalomhoz illik: az ország összes polgára számára, elvégre minden önkormányzati egység egyúttal az autonómia maximális lehetőségeit kínálja. • Mi a véleménye az oktatási és a kulturális önigazgatásról? - Hogy a korszerű társadalom természetes velejárója. A szlovákoknak és a magyaroknak egyaránt, ám legfőképpen magának az oktatásügynek, illetve a kulturális szférának van rá szüksége! Az 1994 őszétől tapasztalható újraközpontosításnak valamennyien a kárát látjuk. A különbség „csupán" ennyi: ha egy szlovák iskolaigazgatót penderítenek ki az utcára, akkor az elsősorban pártügy; ha egy magyar iskolaigazgatót mozdítanak el állásából, akkor ugyanennek a tisztogatásnak nemzetiségi vetülete is van. • A kormánykoalíció frontembe rei, bűnvádi eljárásokkal fenye getőzó ideológusai sokat ragozzák mostanában az ország iránti hűséget bizonyítandó lojalitás igé nyét. Ön is úgy látja, hogy a szlovákiai magyarság nem viseltetik jóhiszeműen a Szlovák Köztársasággal szemben? - Nézze, a lojalitás mindenkinek legsajátabb magánügye. Aligha lehet bármivel is kierőszakolni, viszont bizonyos előnyök, természetes jogok biztosítása révén kialakítható ez a meggyőződés. Ezzel szemben a kicsikart lojalitás fabatkát sem ér. • Professzor úr, rengeteg vita forrását jelenti az is, hogy idehaza és külföldön a politikusok jelentős hányada az egyéni jogok szabad gyakorolhatósága mellett teszi le a garast, ám mi van akkor, ha az élet közösségi alkalmazásukat igényli? - Én, éppen e dolog jobb kezelhetősége és könnyebb érthetősége okán, nyíltan a kollektív jogok híve vagyok. A szónak abban az értelmében, hogy a kollektív jog az egyéni jogok megvalósíthatóságának a biztosítékátjelenti. Példaként itt van rögtön a kisebbségek anyanyelvhasználatának elemi joga, amely szinte kizárólag közösségben érvényesíthető. Vagy vegyük szemügyre a szlovák parlamentben született nyelvtörvényt! Ez vajon mi, ha nem a szlovákság kollektív jogainak egyike? Pusztán azért részletezem mindezt, mert ha az egyik nemzetnek kijár az ilyesmi, akkor ezt a más nemzethez tartozókkal szemben is hasonló kollektív jogokkal illendő kompenzálni. Feltéve, ha demokratikus országról van szó. • A lépten-nyomon felmerülő magyar kérdést illetően miben kelle ne közös platformra jutniuk Szlovákia demokratikus erőinek? Pontosabban: legalábbis őnekik?! - Egyetlen dologban: hogy az Isten ezt a területet nem etnikailag tiszta szlovákság részére teremtette, hanem Szlovákia az itt élő lakosság egyenrangú, közös otthona. Ezért az országirányítás is közös feladat. A XX. század végének Európájában egyszerűen fel kell nőni ehhez a tudathoz; ezt a természetes elvárást sem nacionalista szájtépéssel, sem hatalmi erővel nem lehet ignorálni. Arra már hajdanán Metternich is figyelmeztetett, hogy a szuronyokkal sok mindent lehet művelni, csak ülni nem lehet rajtuk... • Itt tűnik helyénvalónak, hogy megkérdezzem: mit jelent a szlovák köztudatban Közép-Európa, a közép-európaiság fogalma? - Meggyőződésem, hogy a demokratikus erők átérzik ennek szerepét és jelentőségét; s ennek megfelelően a kisebbségi kérdésben is képesek lesznek a kellő konszenzusra. Számtalan példával illusztrálható, hogy az jár jól, aki nagyvonalú a területén élő kisebbségekkel szemben... Sajnos, gyökeresen más a helyzet az 1992-ben és az 1994-ben hatalomra került kormányzati garnitúra esetében, amely abból a tévhitből indult ki, hogy az európaiság ügye legföljebb majd tizenöt-húsz év múlva érinti Szlovákiát. Ezért a pillanatnyi hatalomgyakorlásra rendezkedtek be, s úgy gondolták, hogy a közben felgyülemlett gondok majd egy újabb politikusi nemzedék nyakába szakadnak. A helyzet azonban egy számunkra drámai fordulattal ellenük fordult, hiszen már most van kialakulóban Európa új arculata. Ezért hát a kormányzati elbizonytalanodás, a kapkodás, a nagyhangú erőfitogtatás, az örökös bűnbakkeresés, hiszen a Nyugatról érkező figyelmeztetések és ajánlások arról szólnak, hogy Szlovákia Közép-Európa szívében fekszik ugyan, egyelőre azonban nem teljesíti a közép-európaiság fogalmával azonosítható elvárásokat. • Professzor úr! Ha az ominózus nyelvtörvényre gondolok, ha azt tudatosítom magamban, hogy Szlovákia teljes egészében ignorálni kívánja az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlását, hogy egyelőre még csak kilátás sincs a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó törvények elfogadására, hogy nincs ennél közelebb a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának, illetve a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának a pozsonyi ratifikálása - akkor joggal érzem magam másodrendű állampolgárnak? Vagy talán tévednék? - Ebben a helyzetben nincs más esély, csak szembenézni a másodrendűség érzetével, annak köznapi megnyilvánulásaival. Egy civil társadalomban senkinek sem szabad hagynia, hogy sarokba szorítsák. Precízebben szólva: hogy a sarokba szoríttassák. Én ezért a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletének gyakorlati politizálását, lépéseinek zömét indokoltnak tartom. Választóik higgadt öntudata előtt pedig kalapot emelek. MIKLÓSI PÉTER í KÁRPÓTLÁSI ÜGYEK F. E. (Baloglványl-RImaszécs): - A férjem után beadott kárpótlási kérelmemet (borítékszám: R 7094358) elutasította az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal. A határozatot megfellebbeztem - 1995. június 30-án. Azóta nem kaptam semmiféle értesítést. Személyes érdeklődésemre azt mondták, hogy ügyemet a Fővárosi Bíróságra terjesztették. Azt kérdem, mikor lesz már döntés. - A Győr-Sopron-Moson megyei kirendeltség utasította el kérelmét azzal az indoklással, hogy határidő után adta be. Kérem, küldje el az elutasító határozat fénymásolatát. Még egyszer utánanézek. D. K. (Rakottyás): - 1994 márciusában kárpótlási kérelmet adtam be férjem után, aki orosz fogságban volt 1945-től 1948. október 10-élg. Nem kaptam választ. Ez év februárjában a kárpótlási hivatal miskolci kirendeltségére új kérelmet adtam be, kérve, hogy legalább választ adjanak. El vagyok keseredve, mert sorstársai " már megkapták a kárpótlást. - Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal szerint az adatlap (rendszeresített nyomtatvány) helyett levélben kért nyugdíj-kiegészítést férje után. Ez a juttatás határon túl élő személynek nem folyósítható. Közbenjárásomra kérelmét átutalták a személyi kárpótlási főosztályra, ahol mérlegelni fogják nyugdíj-kiegészítési kérelmének kárpótlásra való minősítését. Levélben fogja értesíteni a kárpótlási hivatal, hogy méltányosság alkalmazásával lehetséges-e az átminősítés. Ebben az esetben adatlapot küldenek. Ha kell, segítek a kitöltésnél. Ha a törvény ilyen értelmezése nem lehetséges, kérelmét véglegesen elutasítják. Kérem, mindenképpen értesítsen a kárpótlási hivatal reagálásáról. Küldje el a levél (határozat} fénymásolatát. ÁSVÁNYI LÁSZLÓ az MKDM képviselője *•* * Leveleiket, kérdéseiket az Új Szó szerkesztőségének a címére szíveskedjenek postázni. A borítékra írják rá: „Kárpótlás". Hétfőnként válaszolok rájuk. Gabonafélék és az olajrepce vetésterülete Csehországban és Szlovákiában* (ezer hektárban) 756 - Csehország - Szlovákia 418 450 229 229 búza arpa 76 olajrepce *Szlovákia - június 20-i becsült adat Forrás: Statisztikai Hivatal, Prága - Pozsony (a TA SR alapján) GRAFIKON ©VOX NOVA UDULÉS BALATONI üdülőkben, hotelekben 2-4 ágyas szobák (750-900 forint/fő áron) kiadók. Reggeli, vacsora: + 550 Ft, teljes ellátás 790 Ft. Horizont üdülők, 8623 Balatonföldvár, Báthory u. 40. Tel.: 0036/84-340-224, 0036/ 83-312-352. VS-708 KASSA Éhségsztrájkol a burkolatjavító U) Szó-Interjú Amint arról már beszámoltunk, Sinszky Mihály, a pozsonyi ASFABRA cég alkalmazottja a múlt héten éhségsztrájkot hirdetett munkáltatója ellen. A Július 15-étől kassal otthonában tiltakozó 56 éves férfi (képünkön) egyedül tölti napjait a Téhárryi-lakótelepen levő kétszobás lakásában. Éhségsztrájkot folytat, mert munkahelyén diszkriminálták. Emlékeztetőül lapunknak nyilatkozva ezt az alábbiakban foglalta össze. időmben burkolóként is dolgozhatok, amiért külön bért kapok. Örültem a felajánlásnak, mert a rendész bére a burkolójavítóénak csupán a felét teszi ki. Csakhogy ezt nem tették számomra lehetővé, egyszerűen megakadályoztak abban, hogy ezt a munkát is végezhessem. Hogy távol tartsanak, inkább alkalmi munkásokat foglalkoztattak. Nem tartom jogosnak a leépítésemet, és azt a gyakorlatot sem, amelyet velem szemben alkalmaztak. Ezért közöltem az illetékesekkel, hogy éhségsztrájkkal tiltakozom. • Kik azok az illetékesek? - Tavaly tavasszal üzemi baleset ért: egy ékszíj leszakította a kisujjam egy darabkáját. Főnököm arra kért, hogy ne ezt mondjam, hanem valamilyen fűrész okozta sérülést tüntessek fel. Erre nem voltam hajlandó, ezért a baleseti jelentést a mai napig nem írta alá. Felépülésem után tovább dolgoztam, majd néhány hónappal később újra betegállományba kerültem. Felgyógyulásom után feletteseim azzal fogadtak, hogy ezután csak üzemi rendészként alkalmaznák,- de emellett szabad Prikler László felvétele - A munkaadóm, a munkahivatal, a médiumok és a körzeti orvosom. • Miért az otthonában kezdett tiltakozó akcióba? - Azért, mert itt töltöm kéthetes szabadságomat. • Hogy érzi magát az eltelt négy nap után? - Kisebb meghűlésen és sérülésen (értem ez alatt a múlt évi munkahelyi balesetemet is) kívül sohasem volt komoly szervi betegségem. Annak ellenére, hogy csak vizet iszom, jól érzem magam. Napjaimat pedig olvasással, tévézéssel, sétával, illetve futással töltöm. Mintegy másfél éve vegetáriánus életmódot folytatok, azóta naponta rendszeresen futok is, s ezt most sem hagyom ki. Természetesen a továbbiakban az egészségi állapotomtól függően szabom majd meg a távot. A napi „adagom" eddig 10 km volt. • Meddig kívánja folytatni az éhségsztrájkot, és milyen feltételekhez köti a beszüntetését? - Addig folytatom - egészségi állapotomtól függetlenül amíg vissza nem helyeznek a volt munkakörömbe, mert semmivel sem szolgáltam rá arra, hogy leépítsenek és diszkrimináljanak. Hacsak azzal nem, hogy főnököm kérésére nem másítottam meg balesetem igazi okát. (katócs) Menetrend-kiegészítés Vasúuti menetrend-kiegészítés lépett érvénybe. Ennek értelmében megváltozik két gyorsvonat és több személyvonat menetrendje. A 802-es Gemeran gyorsvonat - eddig a Kassa-Fülek-Zólyom vonalon közlekedett - vasárnapok kivételével naponta Pozsonyig jár. A 832-es Slatina gyorsvonat, amely a Zólyom-Pozsony vonalon eddig naponta járt, ezután csak vasárnap közlekedik. A részletes módosításokról az utasok a pályaudvarokon és vasútállomásokon tájékozódhatnak. TA SR AZ UJSZÓ NYÁRI JÁTÉKA Az ÚJSZO most nemcsak hírt, pénzt is hoz a házhoz! Mnaver^' | 1996. VII. 22. n