Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-20 / 168. szám, szombat

1996. július 17. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó \ 5 | 3T-INTERJU. AVAGY: Mit csinálnak Jacko unokaöccsei? Tarrylnek (21), TJ-nek (18) és TAJ-nak (23) nem könnyű megbirkózni a hírnévvel, hiszen nagyon magas a mérce. Ők a világ egyik legismertebb famíliájának, a Jackson klánnak a tagjai. Nevezetesen Michael Jackson a nagybácsijuk, Janet és LaToya a nagynénjük és az édesapjuk Tito Jackson, aki egykoron a legendás Jackson Five-ban énekelt. A 37-t (Three Tee) az Őnagysága munkatársa Hamburgban érte utol, ahol egy fellépésüket követően kapott exkluzív telefoninterjút. a songot mi is játsszuk a koncertjeinken. - Hogy viselkedik Jacko magánemberként? - Egyszerű, halk szavú, közvetlen. Bár az az igazság, hogy még bennünk is gátlásokat okoz, amikor beszélünk vagy találkozunk vele. Ő egy igazi legenda. Vitathatatlanul ő a családban és a popzenében a király! Michael észrevette, hogy egy kicsit tartunk tőle, ezért javasolta, hogy hívjuk Doo Doo bácsinak, mert az sokkal vidámabban hangzik és jobban illik az egyéniségéhez. - Mindig saját zenekarról álmodtatok? - Már egész kicsi korunkban. Négy-öt évesen ott álltunk a színfalak mögött és lestük Michael lélegzetelállító showját. Mindhármunkat nagyon megfogott a látvány és később teljesen egyértelművé vált, hogy mi is híresek akarunk lenni. A zene mellett a baseball a kedvencünk, egy ideig foglalkoztunk a gondolattal, hogy talán népszerű baseballjátékosok leszünk, de végül apánk, Tito támogatott a zenében, így inkább maradtunk a családi hagyományoknál. - Mit szóltok hozzá, hogy LaToya kiteregette a családi szennyest? - Egy csomó hazugságot írt a Jackson famíliáról. Nagyon fáj neki, hogy nem ő a leghíresebb, ezért kitalál mindenféle hülyeséget. Azt hisszük, nagyon örülne, Taryll, bemutatnád a zenekart? - Mindhárman testvérek vagyunk és művésznéven játszunk. TJ - Tito Joe - 1978-ban született, TAJ eredetileg a Tariano Adaryll Jackson nevet kapta, ő a legidősebb. Én pedig 21 éves vagyok és Adrién Jackson néven anyakönyveztek. - Suliba jártok még? - Csak TJ nyomja az iskolapadot. Egy jó nevű suliba jár a Los Angeles melletti Oksban. így őt a fellépéseinkre elkíséri a magántanára, épp ezekben a napokban vizsgázik, ezért egy kicsit feszültebb. - Az emberek hogy viszonyulnak hozzátok? - Tunod kell, hogy mi Kaliforniában élünk, azon belül is Hollywoodban. Errefelé nem annyira furcsa, ha valaki híres ember gyereke, de néha azért a többiek az iskolában a folyosón ránk mutogattak vagy összesúgtak a hátunk mögött. Ez nem valami kellemes, de ezzel kell hogy éljünk. A Jackson név még Beverly Hillsben is számít. - Milyen a kapcsolatotok Michael Jacksonnal? - Az ő segítségével jelent meg az első lemezünk, amelyet Brotherhood címmel adtunk ki. Az albumon van egy dal, az I need you, amit velünk együtt énekel, sőt az egyik számát, amit eredetileg a saját History című lemezére komponált, nekünk adta, így most ezt ha valami baj történne Michaellel... Egyébként pedig túlságosan is el van foglalva magával. Soha nem simogatta meg a fejünket A karrierje fontosabb, mint a rokonai. - Hollywoodban a szülőkkel laktok vagy már külön éltek? - Az édesanyánk, Delores két éwel ezelőtt tragikus baleset ádozata lett, belefulladt az úszómedencébe. A debütáló lemezünket az ő emlékének ajánlottuk, nagyon jó anya volt. A papánk mindent megtett azért, hogy ne érezzük mamánk hiányát, de ez a szörnyű tragédia egy nagy törés volt az életünkben. - Az Anything című dalotok Magyarországon is sikeres. Elképzelhető, hogy egyszer Budapestre is ellátogattok? - Michael, vagyis Doo Doo bácsi sokat mesélt Budapestről. Neki nagyon tetszett a város és elégedett volt a videoklip felvételével. Lehet, hogy nem is olyan sokára mi is eljövünk, de ehhez előbb az kell, hogy TJ sikeresen levizsgázzon és csak utána kerülhet sor egy kelet-európai live koncertre. Ókori könyvtáróriások A mezopotámiai birodalmak - Babilónia, Asszíria - a Krisztus előtti 9. és 5. század közti fél évezredben már ismerték az olvasnivalókat: költészetet-irodalmat, törvényeket, kereskedelmi-ipari tudnivalókat. Tehát szükség volt könyvekre. Csakhogy a könyveknek e mostani, lapozható formája csak sokkal később alakulhatott ki. Az egyiptomiak például kőtáblára, oszlopokra vésték - vésővel, kalapáccsal - írásjeleiket. Ennél egyszerűbb volt a mezopotámiai írás, puha agyagba vésték ék alakú lenyomataikat, az agyaglapokat pedig kemencében kiégették. Ha hosszabb volt a szöveg, mint egy ilyen cseréplap, akkor lapok egész során át vésték az olvasnivalót, ezt bőr zsineggel összekötözték. Egyegy hosszú költemény mázsányi súlyú is lehetett. De mind több volt az olvasó, egyre nagyobb könyvgyűjteményre volt szükség. Asszíria híres királya, II. Asszúrbanipál felettébb szerette a kultúrát, az olvasnivalókat, kedvet is akart kelteni alattvalóiban az olvasáshoz. Ezért megtervezte és megvalósította a világ addigi legnagyobb könyvgyűjteményét fővárosában, Ninivében. Ebben a ninivei könyvtárban ezerszámra halmozódtak a teleírt cserépkötegek. A tűzben sem égtek el, csak leejteni nem volt szabad őket, mert akkor összetörtek. Nos, amikor az ellenük fellázadt Babilon, legyőzve Asszíriát, felgyújtotta Ninivét, összeomlott az óriási könyvtárépület is. Teméntelen tábla összetört, de nem égett el. Évezredekkel később is ki lehetett ásni és összerakni az ókori könyveket. Ma is olvashatja azokat, aki ismeri a nyelvet és az ékírást. Ennél a könyvtömegnél nagyobb volt Egyiptomban az alexandriai könyvtár, amelyet Egyiptom görök királyai, a Ptolemaidák építettek. Ez már nem cseréptáblák gyűjteménye volt, hanem papirusz- vagy pergamentekercseké, amelyek viszont könnyen elégtek. Nos, amikor a Krisztus utáni 7. században az arabok elfoglalták Egyiptomot, az akkori uralkodó, Omár kalifa megtekintette e hatalmas gyűjteményt és elrendelte, hogy azonnal gyújtsák fel. Hogy miért? így magyarázta: „Vagy az olvasható ebben a sok könyvben, ami úgyis benne van a Koránban, és akkor fölösleges. Vagy olyasmi van bennük, ami nincs benne a Koránban akkor ártalmas és elpusztítandó." Ezzel kezdődött a mohamedán fundamentalizmus. Az összetört cserepeket össze lehet ragasztani, de az elégett tekercseket végleg elveszítettük. HEGEDŰS GÉZA Amit a dohányról tudni illik Mintegy 500 esztendővel azután, hogy az első spanyolok Amerika földjére léptek és meglátták a benszülötteket, akik „füstöt nyelnek", nincs szükség a dohány bemutatására: szívják, divatoznak vele, rabjai lesznek és a világon mindenütt - elítélik. Ámbár időnként úgy tüntetik fel a dohányt mint az indiánok bosszúját a fehér ember ellen, az aranyszínű növény, tudományos nevén Nicotiana Tabacum, a XVII. század óta világszerte fogyasztott és kedvelt termék. Egyik híres csodálója, a francia Jean Nicot, hazájának nagykövete Portugáliában 1650 táján, annyira dicsérte a dohányt, hogy névadója lett a dohányban levő anyagnak, á nikotinnak. Nem sok időbe telt azonban és megjelentek a dohány első ellenzői is. I. Jakab angol király például 1604-ben azt írta, hogy a dohányzás „árt a szemnek, gyűlöletes az orrnak és veszélyes a tüdőre nézve". Az orvosok pedig már a XVII. század végétől fogva hangoztatják a dohányzás káros hatását az élettartamra. Ennek ellenére a dohány valóságos diadalutat tett meg. Amerikában John Rolfe volt az első, aki 1612-ben dohányt termesztett a Virginia állambeli Jamestownban. Ennek ellenére neve inkább azáltal lett ismert, hogy egy indián törzsfőnök lányát, Pocahontast vette feleségül. Szemben a szivarral vagy a pipával, a cigaretta csak a polgárháború idején, az 1860-as években lett népszerű az Egyesült Államokban. Húsz éwel később a „Bon sack" gép feltalálása lehetővé tette, hogy percenként 200 cigarettát gyártsanak, s ezzel megindult a dohányipar forradalmasítása. Napjainkban a Tobaccoville-ben (Észak-Karolina állam) a Reynolds Tobacco Co. által egymilliárd dolláros költséggel épített ultramodern gyár már 8000 darab percenkénti kapacitással dolgozik. Az első világháborúból fennmaradt a legendás John Pershing tábornok következő írása: „Azt kérdezitek tőlem, mire van szükségünk ahhoz, hogy megnyerjük ezt a háborút. Válaszom: cigarettára, annyira, mint amennyi lőszerre". A dohány kommercializálódásának ideális terméke a cigaretta. S egyben a leggyilkosabb is... AFP Jog a cappuccinóra Olaszországban minden dolgozónak joga van arra, hogy munkaidőben elugorjon egy cappuccinóra vagy espressóra attól függően, hogy melyik a kedvence. Törvény még nincs erről, de precedens már van: Perugiaban született meg az országszerte lélegzetvisszafojtva várt bírósági döntés egy bizonyos Maurizio Tomassini javára, akit munkáltatója - Corciano városka tanácsa - azért függesztett fel állásából két hónapra, mert munkaidő alatt elugrott a közeli bárba kávézni. A bíróság leszögezte: a reggeli kávézás bevett szokás, ezért nem lehet egy alkalmazottat megbüntetni, főleg, ha nem marad el túl sokáig. Tomassini pedig mindössze 10 percig volt távol úgyhogy a városi tanács kénytelen volt önkritikát gyakorolni példátlan szigoráért és a hagyománytisztelő olasz alapvető emberi jogának, a cappuccinóra való jognak a megsértéséért. Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA FELRÚGOTT HAGYOMÁNYOK. ÚJKELETÚ ROSSZ SZOKÁSOK Már enni sem tudunk? Az elmélettel szinte mindenki tökéletesen tisztában van. Könyv nélkül fújjuk a leckét: húst csak mértékletesen, m akkor Is Inkább fehér húsokat, halat, minél kevesebb zsírt, sok nyers zöldséget, gyümölcsöt... Sőt még azt Is tudjuk, melyek a különösen ajánlott zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék. Tisztában vagyunk az ételek legkorszerűbb elkészítési módozataival, de legjobban - mondjuk - mégis a rántott húst szeretjük sült krumplival és csalamádéval, mellé Jóféle borocskát, desszertnek csokitortát, méregerős kávéval. Meg Is látszik rajtunk. Szódabikarbóna helyett szeretném ajánlani az alábbi sorokat, melyek bizonyítják: a „fejlettek" sem Jobbak, mint mi. Micsoda megkönnyebülés! Haldoklik a világhírű hagyományos francia konyha. A legtöbb párizsi ma már elkerüli a francia ételek ismert „szentélyeit". Helyette külföldi ételeket fogyaszt - mexikóit, olaszt, japánt vagy amerikait. Nem csoda, hiszen egy kétszemélyes vacsora valamely valóban elegáns étteremben itallal együtt 500 dollárba kerül, és elfogyasztása három órát vesz igénybe. Ezt csak nagyon gazdag vendégek engedhetik meg maguknak, vagy olyanok, akiknek vacsoráját a vállalat fizeti. Még egy régimódi étteremben is 100 dollárba kerül egy tipikus francia vacsora. A hagyományos éttermek százával zárnak be Franciaországban. Helyettük étteremláncok nyílnak. Az ételeket központi konyhában készítik el, és fagyasztva vagy légmentes csomagolásban küldik az éttermekbe, ahol mikrosütőkben melegítik fel. Ez nagyon hatékony módszer, de a minőség természetesen romlik. Még a híres francia kenyér, a bagette sem a régi, mert géppel gyúrják, nem kézzel. A francia konyha hanyatlásával egyidőben számos külföldi étterem nyitotta ki kapuit Párizsban. „Azelőtt a francia ember mindent lenézett, ami nem francia volt" - jelentette ki Henri Gault, a legjobb éttermeket nyilvántartó Gault Millau útikalauz szerzője. „Ma már viszont, ha egy pár étteremben akar vacsorázni, az egyik saslikot, a másik cheeseburgert rendel." Helytelenül táplálkoznak az amerikaiak is, pedig róluk általában az a kép alakult ki, hogy mindent megtesznek egészségükért, „fittségükért". Az amerikai mezőgazdasági minisztérium felmérése szerint az átlag amerikai négyszer annyi mexikói ételt és háromszor annyi pattogatott kukoricát és perecet eszik, mint két évtizeddel ezelőtt, s a megkérdezett 5500 amerikai polgár fele nem fogyasztott az adott napon gyümölcsöt. Három felnőtt közül legkevesebb egy túlsúlyos, s a gyermekek étkezési szokásai sem javultak: az ajánlott gyümölcslevek és tej helyett már reggelire édességet fogyasztanak. Bár az amerikaiak kétszer annyi gabonafélét esznek, mint a mexikóiak, ezt a hasznos táplálékot jórészt pizza, lasagna és más nemzeti ételek, s nem utolsósorban különféle snackek (perec, sós keksz, popcorn, stb.) formájában fogyasztják. A felmérés szerint 1988-tól 1994-ig megháromszorozodott a snackfogyasztás, ami leginkább magukat a snackgyártókat lepte meg...