Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-18 / 166. szám, csütörtök

1996. július 17. KÖZÉ

PISK

OLÁSOK OLD

A

LA ÚJ SZ

Ó i 7 | KINEK JAR ES KINEK NEM AZ ELEKTROMOS TOLOKOCSI Nem élhet (ne) könnyebben? Merész fejlesztési tervek Huszonkét éwel ezelőtt a naszvadl Déži Margit boldogan ölelte magához gyermekét. Annál Is Inkább, mivel elsőszülöttét hamar elveszítette. A kis Roman kétéves koráig semmiben sem különbözött társaitól, ám ezután Izmai lassan sorvadni kezdtek. A szellemileg ép fiú nehezen viselte sorsát, ám szülei, rokonai, barátai szeretete és odaadó segítsége átsegítették a legnehezebb lelki megpróbáltatásokon Is. Roman ma, súlyos testi fogyatékossága ellenére, kiegyensúlyozott fiatalember, akinek érdeklődési köre szerteágazó. Annak ellenére, hogy betegsége a tolókocsiba kényszeríti, nincs bezárva a lakás falai közé. Szülei kirándulnak vele, barátai magukkal viszik focimeccsre éppúgy, mint színházba, moziba, diszkóra. Egy dolog viszont bántja: ha mozdulni akar, mások segítségére szorul. Nem csoda tehát, hogy a családban felvetődött az elektromos tolókocsi beszerzésének szükségessége. - ügy gondoltuk, a 22 esztendős fiamnak joga van életminőségének javítására, no meg arra is, hogy a lakásban, az udvaron segítség nélkül mozogjon. Épp ezért megszereztük a motoros kocsikat forgalmazó cégek listáját és keresni kezdtük azt a típus, amely Rominak megfelelne. Találtunk- is egy nagyon jót, amelynek az árát a biztosító teljes egészében megtéríti. Természetesen nem a legdrágábbat választottuk, hanem a fiam betegségének megfelelőt - kezdte kocsiszerzési kálváriájuk ecsetelését Roman édesanyja. Ötletüket megvitatták a fiatalember kezelőorvosával, aki ismerve egészségi állapotát és képességeit április 15-én kiírta a hivatalos igénylést a 164 051 koronás villanymotoros Travel 910 tolókocsira. Ezt a javaslatot nyújtották be dr. Hajtman Zoltánnak, a komáromi Általános Egészségbiztosító revíziós orvosának, aki úgy döntött, hogy az intézmény csak 50 ezer koronával járul hozzá a tolókocsi árához. - Eleinte nem értettük, miért döntött így az orvos, hiszen az érvényes előírások szerint is a Travel 910-es kocsi a térítésmentesen megkapható segédeszközök listáján szerepel. Hajtman doktor meghallgatta érveléseinket, majd közölte: a forgalmazó reklámfogása csupán, hogy a jelzett típust a biztosító által térített kocsiként propagálja. Április 23-án meglátogattuk a pöstyéni forgalmazót, ahol írásban igazolták, hogy a kiválasztott tolókocsi árát a biztosítónak teljes egészében meg kell térítenie. Ezért 25én ismét a komáromi biztosítóba mentünk, ahol az intézmény ökonómusa azt ajánlotta, keressük fel fiam ógyallai kezelőorvosát és új kocsit írassunk ki, mégpedig a Compact 920-ast. Erre nem voltunk hajlandóak, hiszen az a típus nem felel meg a gyereknek. Újabb ajánlat következett: két nap alatt egy besztercebányai cégtől 50 ezer koronás tolókocsit szerez nekünk. A megadott napon meglátogattuk, de akkor már szóba sem hozta ígéretét, sőt kijelentette: mivel a pöstyéni céggel nincsenek szerződéses viszonyban, a Travel 910 -es kocsihoz nem járulnak hozzá még azzal a bizonyos 50 ezer koronával sem. Az elutasításról szóló határozatot írásban kértük, de nem kaptuk meg. Ezt követően vitatkozni kezdtünk, mire bejött az irodába a biztosító igazgatója is és kimondta: nem kötelesek megindokolni döntéseiket. A szóváltás hevéöen megvádolt azzal, hogy míg ők a beteg szemszögéből közelítik meg a problémákat, mi csak a pénzt látjuk. Anélkül, hogy ismérné a beteg fiamat kijelentette: ha esetleg a fiam szellemi fogyatékos, akkor az elektromos tolókocsival veszélyeztetné a közúti forgalmat. Ezt követően pedig elrendelte, hogy a fiamat azonnal vizsgálja meg a rehabilitációs osztály főorvosnője. - Amikor anyu és Melinda ( Margit asszony húga - a szerk. megj.) Komáromba indult, engem is beültettek az autóba, de a tolókocsit'nem vittük magunkkal. A kocsiban várakoztam, s láttam, ahogy az anyám idegesen kirohan az épületből- mondta tovább a 22 éves Roman. - Nem sokkal később követte őt Melinda is, aki közölte a főnökség döntését, vagyis azt, hogy a rehabilitációs osztályon azonnal megvizsgálnak. Hiába mondta, nincs velünk a tolókocsink, hiába ajánlotta, hogy elmegyünk érte Naszvadra, annyit mondtak, ne menjen sehová, elvégre a kórházban van tolókocsi. Igen ám, de nem kocsit, hanem tolószéket hoztak, amiben én képtelen vagyok ülni. Ezt közöltem is a revíziós orvossal, sőt dr. Petra Kjosebanová főorvosnővel is. Erre tanakodni kezdtek, végül az orvosnő beült mellém az autóba, megmozgatta a kezemet és kijelentette, hogy alkalmatlan vagyok az elektromos tolókocsi vezetésére. Azt is közölte, hogy veszélyeztetném a közúti forgalmat. Hozzáfűzte: igazán luxus lenne az, ha én otthon ezzel közlekednék. Valóban luxus azt nás rokkantsági nyugdíjából és a 44 éves édesanya 2119 koronás gondozási járadékából viszont lehetetlen megtakarítani a tolókocsi árát - Férjem ráadásul munkanélküli, a kert jelenti a megélhetést. Nem tagdom, rengeteget segítenek a szüleim, a családunk. Persze, ez nem tartozik másokra, ez a mi gondunk, s megoldjuk valahogy. A hangsúly azon van: jár-e az izomsorvadásos fiamnak az elektromos tolókocsi, vagy sem? Csak a vak nem látja az egész kocsiügy sajnálatos bökkenőjét ha a család anyagi helyzete engedné és megvásárolná az elektromos tolókocsit, vagy ha elfogadta volna a biztosító 50 ezer koronás hozzájárulását a kutya sem törődött volna azzal, hogy Roman veszélyezteti a közúti forgalmat vagy sem. A kérdés persze az is: ha nincs (állami) pénz a segédeszközök fedezésére, miért szerepel a tolókocsi a biztosító által térített eszközök jegyzékén? Ezt kérdeztük dr. Hajtman Zoltántól is, aki megismételte mindazt, amit a Déži családdal is közölt azt ajánlják, hogy a Zólyomkovácsiban működő nemzeti rehabilitációs központban vizsgálják meg Roman egészségi állapotát Ha ott kimondják, hogy képes az elektromos kocsi vezetésére, megkapja. Épp ezért a fiatalember iratait Komáromból a pozsoTONNANKENT HARMINC KORONAVAL MAGASABB ALAPÁR A JUHOCUKORBAN Az orvosnő az autóban a kezét emelte fel akarni, hogy a nap minden percében ne legyek ráutalva szeretteim segítségére? Valóban luxus az, ha arra vágyom, ne legyen mindig valaki a hátam mögött? Az egészséges ember ezt talán fel sem fogja, de egy orvosnő?! Megalázónak tartom, hogy a testi fogyatékosságom miatt nem tartanak épelméjűnek. A komáromi biztosítóban úgy gondolják, hogy akit tolókocsiba kényszerít a betegsége, az nem normális? A biztosítóban - Margit asszony szerint - azért (is) akadékoskodnak, mert Romi nem tudja felemelni a kezét. Az már nem érdekli őket, hogy vízszintes mozgatásukra viszont képes. Otthon kezelte a számítógépet, a távirányítókat is segítség nélkül használja. De : ha netán erre sem volna képes, az említett tolókocsi vezérelhető akár szájjal is. A biztosító részéről az elutasítás legképtelenebb indoklása persze az, hogy a fiatalember veszélyeztetné a közúti forgalmat - Azt képzelik, hogy a fiamat elengedném valahová is egyedül? Viszont ha együtt mennénk, óriási segítség volna, hogy nem nekem kellene tolnom. Mi nem ülünk otthon, minden évben elmegyünk a Tátrába, ahol, ha a hegynek felfelé megyünk, bizony van mit tennünk. A család minden egyes tagja sokat tesz annak érdekében, hogy a beteg fiú normális életet éljen. Ha volna elég pénzük, nem kérnének a biztosítótól semmit Tudni kell, hogy Margit asszony gyermekének betegsége miatt nem dolgozhatott, a gondozásért 18 évig egy fillér juttatást nem kapott. Roman jelenlegi 3324 koromutatta Roman édesanyja(Somogyi Tibor felvétele) nyi igazgatóságra továbbították. Hajtman doktor elárulta, hogy az ortopéd szakorvos nem is kompetens a tolókocsi felírására - hiba volt, hogy megtette -, az kizárólag a rehabilitációs orvos feladata. Tagadta, hogy takarékoskodás, esetleg pénzhiány miatt utasította volna el a család kérelmét és arra kért, várjunk a Pozsonyban hozott döntésre. Nem vártunk, a fejleményekről az Általános Egészségbiztosító igazgatóságán érdeklődtünk. A sajtófelelőstől megtudtuk, hogy Roman iratai megérkeztek, majd azt is, hogy a biztosító a zólyomkovácsi intézettel május közepén szerződött a kétes esetek felülbírálására. A bökkenő csak az, hogy a komáromiak Zólyomkovácsit már (április végén - a szerk.megj.) a szerződés aláírása előtt ajánlották, amikor tulajdonképpen még igénybe sem vehették. Roman tehát a mai napig arra vár, hogy berendeljék a rehabilitációs intézetbe és felülbírálják képességeit. Nincs meggyőződve arról, hogy az áprilistól tartó huzavona az ő érdekében történik. Mi tagadás, mi sem. Viszont azt gondoljuk: elsősorban a társadalom feladata annak biztosítása, hogy emberhez méltóbb élethez, jobb életminőséghez segítse azokat, akik önhibájukon kívül erre egyedül képtelenek. S ha ehhez megteremti a szükséges feltételeket (egészségügyi törvény, a térített segédeszközök jegyzéke), akkor az elektromos tolókocsi odaítélése, úgy mint ebben az esetben, lehetőleg ne egy-két ember kegyétől függjön. PÉTER R SZONYA Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a dunaszerdahelyi Juhocukor Rt. dunai hajózáson látta vendégül kereskedelmi partnereit. Ezzel is mintegy szimbolizálva azt, hogy egy csónakban eveznek a termelőkkel és más üzlettársaival. A hajóút egyben az 1997-es répakampány előhírnöke volt, hiszen az út során többek között a jövő évre szóló szerződések feltételeiről tájkoztatták az egybegyűlteket a cukorgyár képviselői. Az előző évekkel ellentétben, amikor általában december-január folyamán kötötték meg a szerződéseket a termelőkkel, az idén erre már a nyári hónapok során lehetőség nyílik. Sőt, azok számára, akik július 15-ike és augusztus 16-ika között írják alá a szerződést, tonnánként 30 koronával magasabb alapárat garantál a cukorgyár. Kántor Zoltán, a cukorgyár agronómiai részlegének munkatársa szavaiból kiderült: azért változtattak az eddigi gyakorlaton, hogy a mezőgazdasági üzemek már ősszel, a talaj előkészítésekor pontosan tudják, hány hektáron termelnek majd cukorrépát. Tehát már megkötött szerződés alapján készíthessék el az elkövetkező évre szóló gazdálkodási tervet és ne a meglévő tervhez kelljen igazítaniuk a szerződést. Ezentúl a cukorgyár a vetőmagon és vegyszereken kívül műtrágyák vásárlására is nyújt előleget. Trágyázni pedig még az ősz folyamán kell, ezért is fontos nyáron megkötni a szerződéseket. A Juhocukornak a jövőre nézve merész fejlesztési tervei vannak. A jelenlegi napi négyezer tonnás feldolgozókapacitást jövőre hatezer tonnára szeretné növelni a gyár vezetősége. Ehhez azonban a termelők aktív közreműködése is szükséges. Mégpedig a vetésterületek és a hektárhozamok növelése által. Kilátásaik biztatóak: míg tavaly partnereik 6200 hektáron termesztettek répát, addig az idén már 9500 hektáron. Az előzetes tárgyalások alapján pedig feltételezhető, hogy 1997-ben további 30 százalékkal nő a vetésterület nagysága. A mennyiség mellett fontos szerepet játszik a minőség, vagyis a cukortartalom. Ennek javítására ösztönzi a termelőket a szerződés egy további pontja. Eszerint 16 százalékos cukortartalom felett minden egytized százalékos többletre az alapáron felül tonnánként 20 koronát fizet a cukorgyár. Igen ám, de reális-e 16 százalék feletti értéket elérni? Kántor Zoltán szerint több termelő már eddig is átlagosan 16 százalékot ért el. Mivel a növények biológiai potenciálja mindenki számára egyformán adott, a minőség javítása terén nagy szerepe van az agrotechnikának. Itt mutatkozik meg leginkább a termelők hozzáállása és szakmai rátermettsége. A Juhocukor partnereinek nincs okuk a szégyenkezésre: már évek óta magasabb hektárhozamokat (átlagosan 38,8 t/ha) és cukortartalmat (átlagosan 15,2 %) érnek el, mint a szlovákiai átlag (33,3 1/ha, illetve 14,7 %). A már említett hajóúton részt vett Pavol Bajči docens, a Szlovákiai Cukorrépa-termesztők Szövetségének igazgatója is. Kihasználva az alkalmat először arra kértem őt, röviden értékelje az ágazat hazai színvonalát. - Ebben az évben a cukorrépa szempontjából mostanáig kedvezően alakul az időjárás. Úgy tűnik, a tavalyinál jobb eredményekre számíthatunk. Továbbra is gond viszont az egyes kerületek közti igen nagy eltérés. Itt elsősorban a termésátlagokra gondolok. Ez nagyban befolyásolja az össz-szlovákiai mutatókat is. A Közép-, valamint a Kelet-Szlovákiai kerületekben mindössze 24 tonna körül mozognak a hektárhozamok, ugyanakkor az országos átlag 33,3 tonna. Sajnos, még ez is messze elmarad a fejlett nyugati országokban elért hozamoktól. - Ön szerint miként lehetne javítani ezen a helyzeten? - Mindenképen növelni kell a termelés hatékonyságát. A nyolcvanas években 50-55 ezer hektáron termesztettünk hazánkban cukorrépát, de az intenzitás nagyon alacsony fokú volt. A kilencvenes évek elején a vetésterületek nagysága drasztikusan lecsökkent, de 1994-től ezen a téren pozitív változás tapasztalható. A továbbiakban a minőségre kell helyezni a hangsúlyt. Komoly segítséget jelenthet a termelőknek a feldolgozóvállalattal kialakított, kölcsönös előnyökön alapuló jó viszony. - Hogy érti ezt? - A Juhocukor példáján szeretném ezt illusztrálni. A cukorgyár az alapáron kívül 15 százalékos cukortartalom felett tonnánként plusz 10,16 százalékon túl plusz 20 korona felárat fizet minden egyes tizedszázalékos emelkedésért. Természetesen ez ösztönzőleg hat a termelőkre. Ezen kívül talajanalíziseket végez a mezőgazdasági üzemekben és segít a cukorrépa számára legmegfelelőbb parcellák kiválasztásában. Pontos talajelemzéssel optimalizálható a tápanyagellátás, amely szintén növeli a hatékonyságot. Vetőmag és növényvédő szerek vásárlására hitelt biztosít a termelőknek, amit csupán a betakarításkor kell törleszteniük. Ez is nagy segítéget jelent, hiszen sok mezőgazdasági üzemben enélkül nem tudnák elvégezni a szükséges permetezéseket. Mindez aztán a minőségben is megmutatkozik. - A magasabb cukortartalom elérése nemcsak a termelők, hanem a cukorgyár érdeke is. - Természetesen, hiszen ez végeredményben a cukorgyár hatékonyságát is befolyásolja. Jó taktikát választott tehát a Juhocukor, tulajdonképpen a világban uralkodó irányzatot követi. A termelőkkel való korrekt együttműködés további bizonyítéka, hogy országos szinten ebben a cukorgyárban a legmagasabb a felvásárlási ár, tavaly például 1028 korona volt. A szlovákiai átlag ugyanakkor 920. Sok múlik az emberi kapcsolatokon is. Elmélyítésüket szolgálják a szakmai napok vagy a hasonló rendezvények, mint ez a hajóút. Itt kötetlen formában megbeszélhetik gondjaikat, összehasonlíthatják tapasztalataikat a termelők és egyben jó alkalom arra, hogy a cukorgyár bővítse partnerei körét. Mert végső soron az a cél, hogy Szlovákia önellátóvá váljon a cukorrépa-termesztés és cukorgyártás terén, még mielőtt csatlakozna az Európai Unióhoz. Ez a cukorgyár és a termelők érdeke is egyben. V. KRASZNICA MELITTA HOZZASZOLAS A „ROSSZMAJUSKODÁS HELYETT ÖSSZEFOGÁST" CIMU ÍRÁSHOZ Szaktanácsadó testületre lenne szükség A Takács Miklóssal készített beszélgetést olvasva örömmel töltött el, hogy végre valaki rászánta magát és vitát indított egy olyan, sokunkat érintő témáról, mint a dél-szlovákiai zöldségtermesztés jelene és jövője. Szlovákiában megtermett zöldség nagyobbik hányada kistermelőktől származik. Értem ezalatt azokat a kertészeket, akik legfeljebb egy-két hektár szántóföldön, illetve 10 árat nem meghaladó területen fóliákban, vagy üvegházakban gazdálkodnak. Annak ellenére, hogy vannak magas színvonalon kertészkedő szövetkezetek és terjeszkedőben lévő nagygazdák, az elkövetkező 8—10 évben is az előbbieké lesz, vagy lehet a főszerep. Előnyüket abban látom, hogy kertészetüket folyamatosan növelve és korszerűsítve a rendszerváltásig olyan technikai színvonalat értek el, hogy a jövőben is függetlenek maradhatnak az állam dotációsés hitelpolitikájától. Ez a réteg reagál legrugalmasabban a piaci változásokra és náluk képzelhető el leggyorsabban a sokat emlegetett szemléletváltás is. Meghatározó kérdés viszont, hogy kitől remélhetnek szakmai segítséget ezek a kertészek, illetve, hogy ki fogja anyagi és szakmai szempontból felkarolni a nagyobb termelőket. Az állam támogatási- és hitelpolitikája messze elmarad a kívánatostól. A zöldségtermesztők uniója sem tudta még igazán elfogadtatni magát sem a termelőkkel, sem a felsőbb szervekkel. A Takács Miklós által elképzelt szövetséget nem tartom rossz ötletnek. Kétlem viszont, hogy az illetékes minisztérium hajlandó lenne azt partnerként kezelni és szakmailag figyelembe venni egy regionális szlovákiai magyar szervezet javaslatait. Véleményem szerint hasznosabb lenne egy szaktanácsadó testület létrehozása és működése. Ez kézzelfoghatóbb eredményeket érhetne el, bár az égető anyagi gondokat sem felvállalni, sem megoldani nem tudná. Sajnos a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem egyre több termelőnek jelent gondot, amelynek gyors és szakszerű megoldása a termelés biztonságának kulcskérdésévé lép elő. Nincsenek kellő mértékben kihasználva az agrolaboratóriumok által nyújtott különböző talajelemző szolgáltatások sem, pedig néhányszáz koronás kiadással ennek az összegnek a többszörösét lehetne megtakarítani. Szakszerűbb agrotechnikával, optimális növénysűrűséggel lényegesen csökkenőnek a növényvédelemmel kapcsolatos kiadások is. Sok bosszúságtól kímélné meg magát a kertész, ha a termesztési lehetőségeihez igazítva választhatna fajtát és nem fordítva. Új termesztési eljárások népszerűsítésével és meghonosításával sokat lehetne segíteni. Tiszteletet érdemel Takács Miklós, hogy szinte magányos farkasként felvállalta az úttörő munka minden nehézségét és megpróbál segíteni a termelőkön. Jó lenne, ha követőkre találna és az a szakmai tudás, amely itt, Dél-Szlovákiában jelen van, előbbre mozdítaná a kertészek szekerét. PATASI OSZKÁR, Nagymegyer (Szerkesztőségünk várja és közli a további véleményeket)