Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-02 / 153. szám, kedd

1996. július 3. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó í 5 | A nővérek menekülnek az egészségügyből Néhány kórházban osztályokat zárhatnának be, mert olyan kevés a betegellátásban dolgozó orvos és nővér. Kollégáik jó része ugyanis jobb fizetés reményében otthagyta a kórházat. Riasztó a helyzet a pozsonyi onkológiai intézetben. Dr. Ivan Koza kórházigazgató szerint ha nem következik be változás a finanszírozásban, intézetüket lassan elhagyja a személyzet. Főleg a sebészetről és a belgyógyászatról távoztak sokan. „Már annyian itthagytak bennünket, hogy ha az előírásokhoz igazodva akarnánk dolgozni, személyzet híján több osztályt be is zárhatnánk. így húzzuk a végtelenségig, az önpusztításig" - mondotta a lap munkatársának a sebészeti osztályon dolgozó nővérek egyike, aki maga is beismerte, hogy szintén otthagyja a kórházat. Azt ugyan még nem tudja, hová megy, de mindenképpen el akar menni. Kilencévnyi gyakorlat után az összes ügyelettel együtt 5 és fél ezer korona a tiszta havi keresete. „A kormány által jelzett fizetésemelés számomra 250 korona pluszt jelent majd havonta" - fűzi hozzá, majd kifejti, tudomása szerint a tőlük távozott nővérek egyike sem dolgozik az egészségügyben. Az egészségügyisek nagyon merésznek tartják Zelník államtitkárnak a parlament egészségügyi bizottságában működő képviselők előtt tett kijelentését, miszerint Szlovákiában fölösleg van egészségügyi középkáderekből, és mintegy 500 nővér nem dolgozik a képesítésének megfelelő munkakörben. A statisztikai kimutatások szerint a fejlett országokhoz képest Szlovákiában lényegesen kevesebb az egészségügyi nővér. Míg nálunk 1 nővérnek egy osztály ellátása, tehát mintegy 30 beteg ápolása a feladata, külföldön körülbelül öt beteget lát el egy nővér. Az egészségügyi középiskola végzősei - kezdő fizetésük 3400 korona - azonnal Csehországban vagy Morvaországban keresnek szakmájukban állást, vagy egész más területen kötnek ki. A hodoníni kórházban például tavaly nyáron 100 szlovákiai nővér felvételi kérvényét tartották nyilván, miközben csehországiak részéről csak húszat. A nővérek átlagkeresete 4000 korona körül mozog, nem ritkaság, hogy egy nővér napi 10 óra munkáért 3700 korona havi bruttót kap. Sme Az oroszvári kastély a kormány részére Az oroszvári kastély felújításáról terjedő hírekben mégiscsak volt némi igazság: Az a szóbeszéd járta ugyanis, hogy Mečiar miniszterelnök részére tatarozzák. A teljes igazság viszont az, hogy nem csak a kormányfő, hanem a kormányhivatali objektumok kezelősége részére. Az egykoron Lónyay gróf tulajdonát képező kastélya háború után a SĽ.UK kezébe került. E népművészeti együttes tulajdonában közel 40 évig volt, majd átadta a Szlovák Nemzeti Galériának. Ennek az üzemeltetésre és karbantartásra nincs elég pénze. A kastélyban utoljára 1909ben végeztek tatarozást. Az objektum iránt a Szlovák Nemzeti Bank is érdeklődést tanúsított, de 1995-ben a kulturális minisztérium - amelynek a tiiladjonát képezte - átruházta a kormányhivatal említett intézetére. A ma is folytatódó felújítást 1987-ben kezdték. A tatarozás befejezését követően a kastély reprezentációs célokat szolgál majd, illetve kiemelkedő külföldi vendégek elszállásolására. A lap munkatársa igyekezett megtudni a felújításba fektetett pénz végső összegét, de sikertelenül. M. Škrovina építészmérnök (a kormányhivatal beruházója) nem tudott pontos összeggel szolgálni. Amint mondotta, főleg azért, mert az objektum egy részét a képtár már felújíttatta, a mostani felújítási tervet pedig kiegészítették a kastély mögötti volt cselédlakások felújításával. Ha pedig lesz elegendő pénz, és a miniszterelnök a következő választásokat is megnyeri 1998-ban, személy szerint ő és külföldi vendégei használhatják a gyönyörű parkban álló kastély felújított szobáit, termeit. DUŠAN KITTLER, Nový Čas Névtelen a takarékbetéte? A Szlovák Takarékpénztáron, az Általános Hitelbankon (VÚB), illetve a Befektetési és Fejlesztési Bankon (IRB) kívüli kereskedelmi bankokban elhelyezett lakossági megtakarításokat július 1-jéig csőd esetére semmi sem védte. Tegnap lépett hatályba a bankbetétekről szóló törvény, amelynek értelmében az összes nem névtelen betét esetében az átlagkereset 30-szorosáig vállal garanciát az állam, jelenleg tehát maximum kb. 215 ezer koronára. A törvény a vállalkozói számlákra nem vonatkozik. A takarékbetét-védelmi törvény bökkenője, hogy a névtelen betétekre nem vonatkozik. Márpedig a betétkönyvek nagy része anonim. Nem egy betétkönyvben azonban feltüntetik az utónevet és vezetéknevet is, ennek ellenére bemutatóra szóló, vagyis anonim a betétkönyv. A névre szóló betétkönyvben a szó szoros értelmében feltüntetik, hogy névre szóló betétkönyvről van szó. Minden esetben az a legbiztosabb, ha a betétkönyv-tulajdonos felkeresi a bankot, és megkérdezi, milyen is tulajdonképpen a betétkönyve. A Takarékpénztárban, a VÚBben és az IRB-ben viszont a jövő év végéig az állam a nem névtelen betétkönyvekre is garanciát vállal. VLADIMIR TVAROŠKA, Pravda (Rövidítve) Finnek, svédek Gyakran halljuk vezető állami funkcionáriusok szájából, mennyire európai szintűek a jogaink. Ezt újabban a kormánykoalíció magyar szövetségesei, az állami magyarok is előszeretettel hangoztatják. Persze akinek a Tátrától a Fátráig terjed a horizontja, akár el is hiheti mindezt. A dolog lényege azonban az, hogy ezzel a hazugsággal próbálják semlegesíteni a mi jogos kritikánkat. A közelmúltban több fórumon ismertettük a legsikeresebb európai megoldásokat. Nézzük most közülük röviden a finnországi svédek helyzetét, annál is inkább, mert a finnek egy olyan néppel szemben alkalmaznak nagyon intelligens megoldásokat, amely a történelem folyamán bizony több hullámban nagyon keményen elnyomta őket. Finnországnak, az 1990-es népszámlálás adatai szerint, 5 millió lakosa van, ebből 294 ezer a svéd. Tény, hogy a finnek nem vacakolnak valamiféle kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel: egész Finnország kétnyelvű. Ezt a gyakorlatban a 6 százaléknál nagyobb svéd arányt kitevő településeken lehet érvényesíteni intézményesítetten, személyre lebontottan viszont minden hivatalban az ország területén. Ha tehát bárki svédül ír levelet a finn köztársasági elnöknek, anyanyelvén kap tőle választ (arról már nem is beszélve, hogy a közelmúltban megejtett választásokon kis híján egy svéd hölgy lett a finn köztársasági elnök, aki azelőtt a hadügyminiszter volt). A svéd többségű településeken első helyen a község svéd nevét használják. Az alkotmány értelmében a katona a kiképzést anyanyelvén, a parancsokat finnül kapja. Az evangélikus egyház (a lakosság 91 százaléka tartozik ide) a svédek számára külön püspökséget szervezett. A finnországi svédek nemzeti ünnepüket november 6-án, a svéd II. Gusztáv Adolf halálának napján tartják. A 60 fős Finnországi Svéd Parlament autonómiájuk egyik legfőbb szerve. Iskoláik egységes rendszert alkotnak, a rendszer minden pontján érvényesül a pozitív megkülönböztetés. Az 1982-ben született gyermekjóléti törvény 11. paragrafusa szerint az önkormányzatoknak a gyermekek intézményes gondozását óvodáskortól anyanyelven kell biztosítani. A svédek aránya az országban 6 százalék; 1990-ben az alapiskolák 7,1 százaléka és a középiskolák 6,9 százaléka volt svéd nyelvű. Figyelemre méltó az egyetemi szint: az ország 21 főiskolája közül svéd nyelvű a Svéd Kereskedelmi Főiskola és a Svéd Szociális és Kommunális Főiskola. Kétnyelvű a Helsinki Egyetem, az ország legnagyobb egyeteme, valamint a műszaki, az állatorvosi, az iparművészeti és a színművészeti főiskola, továbbá a Sibelius Akadémia, amelynek szintén a főváros ad otthont. Az állami rádió három csatornájából egy svéd nyelvű, ezenkívül számos svéd magánadó is működik. Önálló svéd tv-csatornájuk nincs, ezért a két közszolgálati csatornán heti 20 órányi svéd programot sugároznak, amelyet az önálló szerkesztőség készít (függetlenül attól, hogy a svédországi tv adásai mindenütt foghatók). A svéd nyelvű lapkiadás igen fejlett. Tizenkét napilapjuk jelenik meg, összesen 180 ezer példányszámban, s ezt 18 hetilap egészíti ki. A legtöbb szakmai és tudományos folyóiratnak svéd mutációja is van. Évente mintegy 500 svéd könyv jelenik meg Finnországban. Az ország területén 4 állandó, államilag támogatott kőszínházuk működik. CSÁKY PÁL A kiismerhetetlen Karadzsics A nemzetközi Bosznia-főmegbízott magabiztosan bejelentette: bár várható, hogy az ötletekből kifogyhatatlan Radovan Karadzsics még sokáig vívja vesztes csatáját, de immár nem a boszniai Szerb Köztársaság elnökeként. Úgy tűnik azonban, hogy Carl Bildt még mindig nem ismerte ki eléggé a palei politikusok észjárását, szívósságát és alkalmazkodóképességüket az új helyzetekhez. Biljana Plavsics alelnök késlekedés nélkül a svéd politikus segítségére sietett, hogy ne éljen sokáig tévhitben. Karadzsics lemondólevele csak az elnöki teendők ideiglenes átruházását jelenti, és a törvényesen megválasztott vezetőt legfeljebb csak az új voksolással állíthatják félre. Vagyis nem történt semmi, hiszen egy ugyanilyen tartalmú döntést már bő egy hónappal ezelőtt közzétettek Palében. Szerencsére nem a harctereken kell megfékezni Karadzsicsot, de politikai félreállításában is ugyanolyan határozatlan és tétlen a nemzetközi közösség, mint amikor a boszniai városok ostromát, az etnikai tisztogatást kellett volna megakadályozni. A daytoni megállapodás félreérthetetlenül kimondta, hogy a háborús bűnökkel vádolt személyeknek távozniuk kell a közéletből. Lehetőleg Hágába. Csakhogy azóta több mint fél év telt el, és néhány kisebb rangú katonán kívül senkit sem tartanak fogva a hágai nemzetközi törvényszék börtönében. A daytoni megegyezést követő néhány hónapos diszkrét háttérbe húzódás után Karadzsics ismét felbátorodott, és újrakezdte politikai játszmáit. Abban teljesen igaza van Carl Bildtnek, hogy Karadzsics még sokáig megkísérli legalább a háttérből befolyásolni az események alakulását. Legfőbb ideje lenne, hogy a nemzetközi közösség ezt végérvényesen lehetetlenné tegye a számára. Ha elmulasztja, akkor még néhányszor eltűnődhet, vajon komolyan gondolta-e a háborús bűnökkel vádolt Karadzsics a lemondást, vagy netán mégis a boszniai Szerb Köztársaság elnöke kíván maradni. NAGY MÉLYKÚTI EDIT Magyar Hírlap KOMMENTÁRUNK Klubtagságra várva A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanácsa a napokban tárgyalja Szlovákia tagfelvételi kérelmét. Ha igaz, akkor mára kiderül, hogy Szlovákia mikor léphet be a párizsi székhelyű elitklubba. A világ legfejlettebb országait tömörítő gazdasági szervezet sokáig nem nyitotta meg ajtaját a jelentkezők előtt, majd 1990 után előbb Mexikó, tavaly ősszel Csehország, az idén pedig Magyarország nyert bebocsátást. Június legvégén az OECD Lengyelországot is meghívta sorába, és a csatlakozási megállapodást július 11-én írják alá. A jelenleg 27 országot tömörítő szervezet tagjának lenni nem közvetlen, hanem közvetett gazdasági előnnyel jár, a presztízsértékéről nem is szólva. Ezzel tisztában van Szlovákia is, nem véletlenül próbál bejutni az elitklubba. A napokban kiderült, hogy a cél elérése érdekében még anyagi áldozatokra is hajlandó. A múlt heti kormányülés első napirendi pontja a behozatali vámpótlék eltörlésének kérdése volt. A kabinet úgy döntött, hogy tegnaptól a fogyasztói cikkekre kirótt vámpótlék nagyságát az eddigi 10 százalékról 7,5 százalékra mérsékli, és 1997. január elsejével pedig eltörli. Márpedig az annak idején mindössze ideiglenes jelleggel bevezetett behozatali vámpótlék csinos többletbevételhez, évente legalább 3 milliárd koronához juttatta az államkasszát. A dolog szépséghibája, hogy a gazdagok klubjának számító OECD nem engedi meg, hogy a belső piac nehézségeire hivatkozva a belépésre váró ország mesterséges vámfalakkal védekezzen az import ellen. Ám e lépéssel még nem tettünk eleget a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet valamennyi kérelmének, sőt a szabadkereskedelem garantálása csupán a legalapvetőbb feltételek közé tartozik. A neheze még hátravan, ugyanis az ország teljes gazdaságpolitikájának, pénzügyi szférája működésének úgymond OECD-kompatibilisnek kell lennie. Végül is tiszta sor: aki a legfejlettebbek közé akar kerülni, annak a piacgazdaság minden, napjaink színvonalának megfelelő kritériumát teljesítenie kell. Szlovákiával kapcsolatban a kétségek éppen azért merülnek fel, mert sem gazdasági, sem politikai síkon nem felel meg az elvárásoknak, elég csak a demarsokra, a korántsem tiszta körülményekkel zajló privatizációra gondolni. Jelenleg a kormánykoalíció, azon belül is a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a saját hitbizományának tekinti az országot, a legzsírosabb falatokat gyorsan elorozták mások elől. Az ilyen kisstílű, a perzsa vásár színvonalához hasonlatos húzások alkalmazása viszont összeegyeztethetetlen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet ismérveivel. Ráadásul az évek óta folyó gazdasági sikerpropaganda az idén léket kapott a mind nagyobb kereskedelmi deficitnek köszönhetően. Az év első öl hónapjában több mint 25 milliárd korona hiányt halmoztunk fel, és ezt a tendenciát csak erősíti a behozatali vámpótlék eltörlése. Nem érdektelen megjegyezni, hogy Szlovákia Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarországgal egyetemben 1994 őszén kezdte meg a tagságról szóló tárgyalásokat, és a közös rajtot követően mára szemmel láthatólag lemaradt a többiektől. Felmerül a kérdés: vajon Szlovákia versenyben tud-e maradni olyan államokkal, mint Dél-Korea vagy Szlovénia? Ugyanis a posztkommunista térség legfejlettebb országa, Szlovénia, valamint Délkelet-Ázsia legizmosabb kis tigrise, Dél-Korea szintén benyújtotta a felvételi kérelmét. Az OECD új elnöke pedig jelezte, hogy az utóbbi évek tagbővítése után az „emésztés" időszaka jön el a szervezetben, vagyis az OECD megpróbálja rendezni sorait, és új stratégiát dolgoz ki, hogy megfeleljen a gyorsan változó világgazdaság követelményeinek. Ha tehát a napokban nem vált számunkra zöldre az OECD lámpája, akkor megeshet, hogy évekig topoghatunk a klub küszöbe előtt. Valószínű, de nem biztos Mindaz, ami az elmúlt két hétben, az elnökválasztás első fordulója óta történt Oroszországban, felér egy súlyos lázálommal. S holnap lesz az ébredés. A választásra jogosult állampolgárok - ha még nem fáradtak bele az egész hercehurcába - ajándékba kapott szabadnapjukon ismét az urnákhoz járulhatnak, s eldönthetik, hogy... Mit is? A válasz egyszerűnek tűnhet, hiszen most már csak két jelölt közül kell - illetve lehet - választani. Jelcin vagy Zjuganov - más lehetőség nincs, minden más megoldás elbukott az első fordulóban. Valószínű, hogy Jelcin fog ismét nyerni, s ismét nagyon szorosan. De nem biztos. Meglepetés főleg akkor születhet, ha alacsony lesz a részvételi arány. Zjuganovnak a szovjet hagyományokat elszántan ápoló támogatói ugyanis biztos, hogy fegyelmezetten elmennek voksolni, s annyi szavazat, amennyi az első fordulóban csak a második helyre volt elegendő, most simán győzelmet hozhat. Tisztában van ezzel Jelcin megtépázott tekintélyű választási stábja is, így az utóbbi napokban főleg arra fordította minden energiáját, hogy szavazásra buzdítsa az elnök támogatóit. Főleg azokat. akik már két héttel ezelőtt is kiálltak mellette. Mert bár valószínű, hogy ezúttal olyanok is szavaznak majd Jelcinre, akik a „kisebbik rossz" választásának gazdag orosz hagyományai szerint fognak dönteni, lesznek ilyenek Zjuganov táborában is. Nem biztos tehát, hogy Lebegy tábornok vagy Javlinszkij támogatói valóban szót fogadnak „megtért" vezéreiknek, s Jelcinre adják voksukat. Szinte biztosra vehető viszont, hogy többségük ezúttal el sem megy szavazni, s ez felér a kommunista elnökjelölt támogatásával. Ráadásul Jelcin nehéz helyzetbe hozta saját stábját és tanácsadóit azzal a nagyszabású tisztogatással, amelyet a szövetségesévé előléptetett Lebegy vezényelt le a Kremlben és közvetlen környékén. Valószínű, hogy szerzett ezzel új támogatókat is, de nem biztos, hogy többet annál, mint amennyi ellenséget csinált magának. Mert igaz, hogy Zjuganov híveinek s főleg a kommunista honatyáknak, no meg persze Lebegy nacionalista esetenként militáns nacionalista - szavazótáborának mindig is a begyében volt Gracsov védelmi miniszter és a hadsereg vezetésének több tagja, de őket Jelcin aligha hatotta meg ezzel a tisztogatással. Ettől még nem állnak át hozzá, hiszen ezt a tisztogatást - vagy még nagyobbat - választási győzelmük után ők akarták elvégezni. Jelcin mintegy kiénekelte a sajtot a szájukból, s ez a politikában nem tartozik a bocsánatos bűnök közé. Nagyon rosszkor jött az államfő hétvégi gyengélkedése is, mert így személyesen kimaradt a kampány oly fontos hajrájából. Az előző hétvégén lebonyolított diadalmas körút emléke mára megfakult, ki emlékszik már arra, milyen hősiesen viselte Jelcin a nyakába zúduló esőt, milyen férfias gesztussal utasította el a föléje tartott ernyőt! A feledékeny és hálátlan szavazópolgár ma már csak azt tudja, hogy a 65 éves, tavaly két infarktuson átesett államfő megint gyengélkedik, egy hang nem jön ki a torkán. S felteszi magának a kérdést: ez a megfelelő államfő egy ilyen hatalmas országnak? A válasz kézenfekvő - de a helyzet azért nem annyira tragikus. Zjuganov ugyanis képtelen volt finoman élni ezzel a kitűnő lehetőséggel, s ahelyett, hogy saját kiváló egészségi állapotáról szólt volna kampányzáró beszédeiben, a választókra hagyva az összehasonlítási, meglehetősen érzéketlenül, sőt ízléstelenül becsmérelte Jelcin állapotát. Nem gondolva arra, hogy ezzel öngólt is rúghat. S az sem elhanyagolható körülmény, hogy külföldön nagy-nagy megelégedéssel fogadták Jelcin győzelmét az első menetben. Nagyhatalmak és kis országok vezetői egymással versengve adtak hangot reményeiknek, hogy a másik győzelem is közelít, s ez lesz a végső. Az orosz elnök már azzal is elismerést vívott ki magának, hogy egyáltalán lett elnökválasztás, hogy nem rendelte el az elnöki ciklus meghosszabbítását. Mert hiszen ami egy demokratikus államban nyilvánvaló, az Oroszországban még távolról sem az. Merthogy Oroszország nem egy talpig demokratikus állam. Ha mindezt alaposan végiggondolja az ember, akkor csakis arra a következtetésre juthat, hogy holnap bármi megtörténhet. Akár az is, hogy az időjárás fogja elütni Jelcint a győzelemtől. Jó idő esetén az általa kieszközölt szabadnapon az emberek majd inkább a telekre vagy kirándulni mennek, s ha nagyon rossz lesz az idő, hát inkább otthon maradnak - és Zjuganovnak nyert ügye van. De lehet, hogy a jószívű orosz emberek megsajnálják a beteget... A naivak és hiszékenyek, akik eddig is vevők voltak az elnök fülbemászó ígéreteire... A favoritjaikat az első körben elveszítő liberálisok és demokratábbak belátják... A Lebegy csillagának friss ragyogásától elvakított orosz hazafiak büszkeségtől dagadó kebellel... S mindmind Jelcinre fognak szavazni, mert a rózsaszínekből, vörösekből és barnákból végképp nem kérnek. Valószínű, hogy így lesz. De nem biztos.