Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-05 / 130. szám, szerda

1996. június 6. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZÓ 3 I MATEMETIKAVERSENY KOMAROMBAN Szükség van sikerélményre Húszéves jubileumát ünnepelte az idén a Felvidéki Magyar Matematikaverseny, amelynek Dunaszerdahely 3, Galánta 4, Ipolyság 1, Komárom 6, Párkány 1, Pozsony 2, Somorja 1, Szene 1 és Zseliz 1 alkalommal adott otthont. A Komáromban május 10-e és 12-e között lefolytatott jubileumi versenyt több intézmény bevonásával a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének matematikai szakcsoportja és a százéves fennállását ünneplő komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskola rendezte, 18 hazai és 3 magyarországi iskola 105 tanulójának részvételével, akik a következő helyekről érkeztek: Galánta, Dunaszerdahely, Érsekújvár (gimnázium és Elektrotechnikai Szakközépiskola), Ipolyság, Komárom (Selye János Gimnázium, Középfokú Ipariskola, Mezőgazdasági Szakközépiskola), Nagymegyer, Ógyalla (Építőipari Szakközépiskola), Párkány, Pozsony, Somorja, Zseliz, Fülek, Kassa (gimnázium, Középfokú Ipariskola), Királyhelmec, Győr(Hild József Építőipari Szakközépiskola), Nagykanizsa (Batthyány Gimnázium) és Tata (Eötvös József Gimnázium). A gimnáziumok és a szakközépiskolák aránya 15:6. A megnyitó péntek este hat órakor zajlott, ugyanaznap a résztvevők megtekinthették a Komáromi Jókai Színházban Dan Goggin Apácák c. musicaljét. Szombaton délelőtt került sor a háromórás zárthelyi versenyre. Utána, amíg a feladatjavító bizottság a munkákat értékelte, a diákok Dr.Klokner Lóránt és Toma Rudolf vezetésével ellátogattak a Keszegfalusi Kisszigetre, megtekintették a gútai vízimalmot, majd Komárom történelmi nevezetességeit. Vasárnap délelőtt a résztvevők meghallgatták Mészáros József (Galánta) Trigonometriai képletek segítségével megoldható egyenletek és Dr.Hortobágyi István (Budapest) Gráfok segítségével megoldható matematikai feladatok c. előadását. Az ünnepélyes eredményhirdetésen Dr.Hortobágyi István, a zsűri elnöke, a budapesti ELTE szakmódszertani csoportjának vezetője méltatta a verseny jelentőségét és az elért szép eredményeket. A legjobb eredményt elért diákok könyvjutalmat kaptak, az első díjas versenyzőket felkészítő tanárok pedig szimbolikus ajándékot. Ugyancsak jutalmat kaptak a Középiskolai Matematikai Lapok tavalyi pontversenyének legjobbjai, valamint azok a diákok, akik a Székelyudvarhelyen idén megrendezett V. Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyen a legeredményesebben képviselték régiónkat. A verseny elsősorban szakmai gazdagodást jelentett mind a résztvevőknek, mind a kísérő tanároknak. Kiváló munkatársak, valamint a támogatók széles köre nélkül nem lehetett volna ilyen színvonalon megrendezni. Köszönet érte mindenkinek. Bízunk abban, hogy jövőre Somorján újra találkozhatunk, és így ismét lehetőségünk nyílik a szakmai megmérettetésre, a matematika népszerűsítésére és nemzetközi kapcsolataink bővítésére. No meg nem utolsósorban sikerélmények elérésére, amire mindnyájunknak nagy szüksége van. A verseny győztesei I. osztályosok (40 résztvevő) Diák neve Helység Felkészítő tanár I. Keszegh Balázs Komárom Keszegh István II. Horváth Márk Nagykanizsa Dr.Pintér Ferenc III. Bagó János Nagykanizsa Dr.Pintér Ferenc III. Púzsér Angelika Dunaszerdahely Pomichal Márta III. Bayer Péter Komárom Keszegh István II. osztályosok (30 résztvevő) I.Benes Zsolt Dunaszerdahely Dr.Bíró Gizella II.Lehoczky Péter Párkány Antal Béla II. Pálffy András Somoija Dr.Galambos Ella III. Simon János Nagymegyer Molnár Lenke III. Nagy Tímea Dunaszerdahely Dr.Bíró Gizella III. Bott Roland Dunaszerdahely Dr.Bíró Gizella III. Dunai Szilvia Tata Kovács Mária III. Pataky Ferenc Kassa Mátké Margit lll.-IV. osztályosok (35 résztvevő) I. Rohonczi Viktória II. Fazekas Zoltán III. Szabó István III. Diósy Tamás Nagykanizsa Dr.Pintér Ferenc Érsekújvár Hornyák Pál Komárom Kalácska József Komárom (ipari) Oláh György OLÁH GYÖRGY Cserkészek történelmi vetélkedője A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS) csapatai is megemlékeznek a honfoglalás ezerszáz éves évfordulójáról. Az eddigi legnagyobb rendezvényre június l-én került sor Vágkirályfán. A szövetség és a vágkirályfai 37. sz. István Király Cserkészcsapat szervezésében lebonyolított Végvári vitézek elnevezésű játékos történelmi vetélkedőn 11 csapat vett részt. Királyhelmec, Szepsi, Rimaszombat, Kassa, Érsekújvár, Léva, Palást, Bős, Udvard egy-egy, Komárom két csapattal képviseltette magát. A magyar történelem elmélyültebb megismerését célzó vetélkedő kétfordulós volt. Az első forduló a 15.-17. század anyagát, a második a honfoglalás korát és az azt követő évszázadokat ölelte fel 100 -100 kérdésben. A felkészülés nagyon komoly munkát igényelt a 13-18 éves résztvevőktől. A 30 fiú és 14 lány alapos tájékozottságról és jó küzdőszellemről tett tanúbizonyságot. Külön kell szólnunk Szatmár Tiborról, a vágkirályfai cserkészcsapat vezetőjéről, a minden résztvevőt gazdagító vetélkedő előkészítőjéről és vezetőjéről, aki ragyogó szervezőnek bizonyult. A legapróbb részletre is kiterjedő figyelmének köszönhetően a verseny nemcsak a gyerekeknek jelentett élményt, de az ott lévő felnőtteknek is. A rendezvény védnökségét Tóth Pál vágkirályfai polgármester vállalta, a háziasszonyi tisztet Vincze Mária, a csapatparancsnok helyettese. Hála és köszönetjár nekik, akárcsak Nagy József és Benes Béla tanár uraknak, a zsűri tagjainak, valamint a versenyzőket felkészítő pedagógusoknak. És persze, köszönet maguknak a lelkes versenyzőknek, akik fáradságot nem ismerve készültek fel a nívós vetélkedőre. Az SZMCS legfelsőbb vezetését Vitéz László ügyvezető elnök, Spišák Zsuzsa mozgalmi titkár és e sorok írója képviselték. Sajnálatos módon a sajtó nem képviseltette magát, még a CSERKÉSZ c. lap felelős szerkesztője sem jelent meg. Távol maradt erről a reprezentatívnak is méltán nevezhető akcióról a Galántai Körzeti Cserkésztanács elnöke is, pedig Vágkirályfa az ő körzetéhez tartozik. Úgy látszik, az egyik fő cserkészerényt, az egymásra való odafigyelést, egymás segítését, támogatását még sokunknak tanulnia kell. SCHNIERERNÉ WURSTER ILONA az SZMCS szóvivője Ünnep Nemrég zajlott Ipolyságon a „Králové Sahy" nagyszabású iskolai rendezvény. Komoly apparátus szervezte, a Matica slovenská jelentős anyagi támogatásával, s olyan illusztris vendégek vettek rajta részt, mint Jozef Markuš és Miroslav Pius. A műsornak része volt egy országosan meghirdetett szavalóverseny (a környező magyar iskolák tanulói is beneveztek), kiállítás, filmvetítés (a magyar iskolák tanulói is megtekintették), előadás, fogadás, koszorúzás, egyszóval, minden, ami kell. A várost elárasztó plakátokat nézve -elgondolkodtam. Janko Kráľ sohasem élt Ipolyságon. Sorsa úgy hozta, hogy vagy egy hónapot töltött a város - akkor megyeszékhely - fogdájában. Liptószentmiklóson született, Gömörben járt gimnáziumba, Lőcsén és Pozsonyban tanult, majd Pesten jogot végzett. Dolgozott Kékkőn, Balassagyarmaton, utolsó éveit pedig Aranyosmaróton töltötte. Ott is halt meg, a költészettől elfordulva, önmagával meghasonulva. Ipolyságra, a vármegye fogdájába lázításért került, az 1848-as forradalom idején. Egyik költeményében meg is emlékezett életének erről a mozzanatáról. Aztán eltelt kereken száz esztendő, és az egy hónapig tartó ipolysági megpróbáltatások hirtelen életének központi eseményévé léptek elő. Mindez 1948-ban kezdett így alakulni, a deportálások, kitelepítések és a reszlovakizálás idején. Ekkor kezdte a Matica helyi szervezete ünneppé formálni a száz éve Ipolyságban történteket. A mindenáron ünnepelni akarók egyéb, a városhoz kapcsolódó ürügyet nem lelvén, megemlékeztek a költő börtönbe kerülésének évfordulójáról. Nemsokára utcát neveztek el róla, 1953ban leleplezték emléktábláját. 1968-ban e hagyomány folytatóinak programjában Janko Kráľ már mint a városban élt (!) költő szerepelt. Aztán elérkezünk 1996-hoz, amikor megszületik a „Kráľove Šahy" (Kráľ Ipolysága) elnevezésű háromnapos rendezvény, miközben a város valódi szülöttei és az itt élt kiemelkedő személyiségek szép csöndben háttérbe szorulnak. Ki tudja, ha Janko Kráľ maga dönthette volna el, mozgalmas életének melyik színhelyén és melyik eseményét ünnepelje az utókor, Ipolyságra esett volna a választása? LENDVAY TIBOR HUZAVONA Miroslav Pius: Tankönyv mint politikai eszköz? Nos, ideológiát különféleképpen lehet csinálni. Például olyan hosszan győzködhetem a szomszéd feleségét, hogy törvényes férje nem becsüli eléggé és nem érdemli meg őt, míg csak el nem hiszi, hogy én jobb vagyok számára. Itt Szlovákiában is folytonosan győzköd bennünket valaki, hogy a szomszédos Magyarországon jobbak és hatékonyabbak a pedagógiai módszerek, mint a mieink. Ez azonban nem kell, hogy a mi problémánk legyen, hanem egy tárgyailagos szakmai vitáé, hacsak... Most kapták meg a magyar oktatási nyelvű szlovákiai iskolák a faxokat, amelyekben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szólítja meg őket és ajánl fel számukra Magyarországon kiadott tankönyveket - ingyen. Minden pedagógus tudja, hogy a tankönyv norma, amelynek használatát az SZK Oktatási Minisztériuma hagyja jóvá. Használhatók, persze, segédtankönyvek is, de ezek is a minisztérium beleegyezésével. A segédtankönyvnek oktatási segédeszköz jellege van. Kérdezem, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének van-e megfelelő engedélye az SZK Oktatási Minisztériumától azokra a könyvekre, amelyeket magyar oktatási nyelvű iskoláinkba hoznak? Hogy pontosítsam álláspontomat, nem is a magyarországi fizika-, kémia-, matematikatankönyvek irritálnak annyira, de mit szóljunk egy történelemtankönyvhöz? És benne a Trianonról vagy a Nagymagyarországon elkövetett sérelmekről szóló szövegekhez? A nemzetiségileg vegyesen lakott területek iskoláit irányító tanügyi igazgatók közben már hosszabb ideje figyelmeztetnek bizonyos, a Dunán túlról (néha titokban is) behozott tankönyvek használatának helytelenségére. (Slovenská republika, 1996. 5.21.) Miroslav Pius tanügyi igazgató Slovenská republikában közölt, két magyarellenes szösszenet közé ékelt írásának már a címe is izgalmas, mivel több választ sugall: 1. A tankönyv politikai eszköz, amennyiben Magyarországon készült. 2. A tankönyv megszűnik politikai eszköz lenni, amennyiben Szlovákiában készült. 3. A tankönyv nem szűnik meg politikai eszköz lenni ha Szlovákiában készült is, de mint ilyen pozitív hatású, mivel megbízható szerzők tollából származik és az egyedüli igaz és üdvözítő ideológiát képviseli. Azt hiszem, Miroslav Pius a harmadik választ ikszelné ki, mivel az elmúlt évtizedekben ehhez szokott. Igaz, hogy akkor nem a testvéri szocialista Magyarország ideológiai áramlataitól kellett féltenie a zsenge hazai ifjúságot, hanem az átkos Nyugattól, amelynek országaival hidegháborús viszonyban álltunk. Változnak az idők, és Miroslav Pius úgy döntött, hogy ő most Magyarországgal folytat hidegháborús viszonyt, noha, mint mondja, a magyarországi fizika-, kémia- és matematikakönyvek "nem is irritálják annyira". Nem kívánom elszomorítani Pius urat, de az objektivitás kedvéért kénytelen vagyok közölni, hogy épp ezekből a „nem annyira irritáló", hagyományosan színvonalas tankönyvekből (elődeikből tanultak és érettségiztek a Magyarországról elszármazott Nobel-díjasok) nagyon kevés jut el Szlovákiába, ahogy egészen elenyésző mennyiség érkezik az „irritáló" történelemkönyvekből is. A behozott könyvek 95 százalékát a Tolnai- és Zsolnai-módszer alkalmazásához szükségesek alkotják. Nem kellene őket az SZMPSZ-nek behoznia, ha Pius úr fölöttes szerve, az oktatási minisztérium, amelynek figyelmét olyan lármás buzgósággal igyekszik felhívni a „titkos" magyarországi könyvbehozatalra, nem volna olyan feledékeny, és végre engedélyezné a használatukat a szlovákiai magyar iskolák számára. Annál is inkább, mivel a Komáromi járás iskoláiban minisztériumi engedélylyel és költségen négy éven át folytatott kis kísérlet már lezárult, eredményeit az Állami Pedagógiai Intézet szakemberei pozitívan értékelték, és erre vonatkozó jelentésüket már rég továbbították az oktatási minisztériumnak. Annak csak az engedélyt kellene megadnia, hisz szakmai kifogása ezek után aligha lehet, de nem adja, mert feledékeny: a hidegháborús szelek mindent kifújnak a fejéből, ami a szlovákiai magyar nyelvű oktatás fejlesztését szolgálná. De Pius urat amúgy sem szakmai megfontolások vezetik, amikor holmi „politkai eszközökről" értekezik sopánkodva. Neki az fáj, hogy ingyen jutnak tankönyvekhez a magyar gyerekek. Pedig ha jól végiggondolná a dolgot, csak örülhetne a magyar állam nagyvonalú gesztusának, amely civilizált országokban teljesen megszokott dolog. A belgiumi pár tízezres német nyelvű közösség rendszeresen Németországból kapja a tankönyveket, s a belga kormány örül, mert így jelentős összeget takarít meg. A kis példányszámú tankönyvek kiadása ugyanis nem rentábilis üzlet. Jó volna az is, ha Pius úr egyszer belelapozna a magyarországi tankönyvekbe, hogy lássa, mire képes a tankönyvkiadás ott, ahol a piaci konkurencia és a pluralista szellem győz a szemellenzős egy tantárgy - egy tankönyv gyakorlat fölött. Horizontot tágító és szellemet gazdagító, ha több forrásból gyarapíthatja ismereteit a tanuló, s ha azt több szemléletmód spektrumán át teheti. Még Trianon esetében is. S ami a fő: az iskolákra vonatkozó 29/1984 sz. törvény 350/94 sz. módosításának 40. paragrafusa még mindig változatlanul engedélyezi a minisztériumjegyzékén szereplők mellett „más tankönyvek és szövegek" használatát is. A paragrafus semmiféle olyan utalást nem tartalmaz, amely előírná az utóbbiak minisztériumi szentesítését. Pius úr tehát vágyálmait teszi meg törvénynek, és azokat kívánja oktrojálni a magyar iskolákra. Persze, ha azok hagyják. VOJTEK KATALIN Katedra nyelvi verseny Somorján A Katedra című pedagóguslap tavaly nyelvi versenyt hirdetett az alapiskolások és középiskolások számára. Ebben a diákok négy kategóriában angol és német nyelvi feladatokat oldottak meg. A levelező versenyt vezető Czére Gyöngyitől megtudtuk, hogy a kezdeményezés főleg az alapiskolások közötttalált visszhangra, így a Katedra és a Lingua Alapítványok által Somorján megrendezett döntőre közülük hívták meg a legjobbakat: kilenc angolos és 13 németes diákot Szenctől egészen Tornaijáig. A versenyzők a korábban beküldött írásbeli munkáik alapján kaptak kérdéseket, beszélgetésen vettek részt, illetve kreatív nyelvi feladatokat oldottak meg. A diákokat kísérő tanárokból álló zsűri az egyes kategóriákban a következő diákokat ítélte a legjobbnak: angol: Czére Attila (Szene), Kovács István (Tornaija), német: Kolláth Júlia (Csallóközcsütörtök), Czibor Zoltán (Dunamocs), Darnay Attila (Somorja), Blazsek Anna (Somorja) és Mészáros Attila (Galánta). A remélhetőleg hagyományteremtő nyelvi verseny megrendezését az Illyés Alapítvány és svájci Pro Helvetica Alapítvány, illetve a helybeli Czucz Pékség, a Duval-Co és Franko cégek, valamint Karol Firbas vállalkozó támogatása tette lehetővé. A Katedra a jövő évben is meghirdeti nyelvi versenyét. Czére Gyöngyi ezenkívül a nyelvtanárok számára szeretne továbbképző tanfolyamokat szervezni, amelyen arra is lehetőség nyílna, hogy a különböző iskolákban működő tanárok megismerjék egymást és kicseréljék tapasztalataikat (tuba) Matematikai levelező verseny Négy éwel ezelőtt indította a somorjai magyar alapiskolában Culka Cecília azt a matematikai levelező versenyt, amely mára kinőtte a dunaszerdahelyi járást, sőt a magyarországi Bátaszékről is rendszeresen kapnak megoldásokat. A ma már a dunaszerdahelyi Iskola utcai iskolában tanító Csölle Teréziával és Bögi Piroskával, illetve a nagymegyeri alapiskolában oktató Kúr Erzsébettel és Jandula Máriával közösen szervezett verseny célja, hogy javítsa a diákok önálló feladatmegoldási készségét, aminek azután a későbbi versenyek során veszik komoly hasznát. A levelező verseny legjobb megoldói minden évben egy döntőben mérik össze tudásukat. Idén erre Somorján került sor, 65 felsőtagozatos diák részvételével. Ezen az ötödikesek közül a szenei Rakyta Péter, a hatodikosoknál a somorjai Bús Gyöngyi és az alistáli Peres Ráchel, a hetedikeseknél pedig a dunaszerdahelyi Iskola utcai iskolában tanuló Méhes Tamás bizonyult a legjobbnak. Ezzel egyidőben a versenyre érkezett negyven felkészítő tanár számár szakmai szemináriumot tartottak, amelyen a pozsonyi módszertani központból Milan Maxian és Milan Repáš, illetve a bátaszéki Károlyi Károly tartottak előadást. Mivel az ilyen versenyek nálunk még nem részei a szokványos tanmenetnek, megrendezésük csak támogatóknak köszönhetően lehetséges. Somorján ezúttal a szülői szövetség, illetve több vállalkozás: a Jumbo, a Czucz Pékség, a Varia és Limpár Péter vállalkozó tette ezt lehetővé. (tuba) Még mindig lehet jelentkezni! A múlt szerdán rovatunkban felhívtuk a pedagógusok figyelmét a hazai nyári egyetemek kitűnő programjaira (Rimaszombat, július 1.-5. - konfliktusmegoldó pedagógia, személyiségfejlesztés, magyar nyelv és irodalom; Deákl, július 7.-13. - óvópedagógia, 1.-4. évf. tanítók, természet- és környezetvédelem, iskolavezetés, konfliktusmegoldó pedagógia), amelyekre még mindig lehet jelentkezni a következő címen: SZMPSZ, P.O.Box 100, 945 01 Komárno, tel./fax: 42 819 4076.