Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-05 / 130. szám, szerda

1996. június 4. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 j Állapotok Teljes bizonytalanság övezi a vasárnap megtartott romániai helyhatósági választások kimenetelét, ami pedig biztos pontnak tűnik, lehangoló képet rajzol a romániai politikai állapotokról. Egyelőre arról sem lehet biztosat mondani, hogy egyáltalán éivényes volt-e a voksolás. Lehet, hogy szerdára - ekkorra ígérik a hivatalos végeredményt - kiderül, hogy a szavazásra jogosult polgárok legalább fele nem is élt legalapvetőbb demokratikus jogával, és akkor néhány héten belül újra az urnák elé kell „imádkozni" a választókat. Mindenképpen lesz második forduló több választókörzetben, ahol az 50 százalékot nem haladta meg a szavazatok aránya. Az első biztos pont tehát ez: tartóikodás. A rendelkezésre álló - rendkívül töredékes - adatok szerint ijesztően sokan maradtak távol, különösen a fiatalok. A konkrét okokat egyelőre kutatják a helyi politológusok, abban azonban egyetértenek az elemzők, hogy a jelenség hátterében a polgárok nagyfokú kiábrándultsága áll. A romániai rendszerváltozás hatodik évében a választópolgárok jelentős hányada nyilvánvalóan egyszerűen nem hiszi, hogy szavazatával befolyásolhatja a dolgok alakulását közvetlen - egyébként agyonpolitizált - környezetében, mert azt látja, hogy úgyis minden fönn, Bukarestben dől el. Mellesleg szólva, nem látja rosszul: a helyi közigazgatás pénzügyi önállósága példának okáért még papíron sem létezik, mert a bukaresti parlament máig nem tudta (nem akarta?) megszülni az erről szóló törvényt. A töredékes eredmények másik fő jellemzője, hogy - akik elmentek szavazni - lepontozták a Vacaroiu-kormány embereit. A második biztos pont tehát: Iliescu elnöknek és az általa támogatott kormánypártnak igencsak össze kell szednie magát, ha győztesként akar kikerülni az őszi parlamenti és elnökválasztásokból. (Vacaroiuék leszereplése annál is figyelemreméltóbb, mert a helyi beszámolók szerint mind a választási kampányban, mind pedig a szavazás során éltek a hatalom biztosította helyzeti előnyükkel. A katonák például rendkívül fegyelmezetten voksoltak, állítólag többen többször is, és úgy hírlik, jelentős számú szavazat gyűlt össze a holt lelkektől is. Rossz nyelvek szerint egyes temetőkben nyugodtan külön szavazóhelyiségeket lehetett volna felállítani...) Biztos pontnak látszik a szélsőjobboldali nézeteiről és szobrászati szakértelméről ismert kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar győzelme és általában egységpárti követőinek előretörése. Ez arról mesél, hogy a magyar- és általában kisebbségellenes hangulatkeltésre, sajnos, továbbra is van elég vevő Romániában, főleg hogy az egyébként központosításpárti bukaresti hatalom ebben a - talán egyetlen - kérdésben feltűnően puha. Nehezen értékelhető egyelőre a magyar kisebbség képviselőinek szereplése, de itt is kirajzolódni látszik egy biztos pont: ahol az RMDSZ nem vette eléggé figyelembe a helyiek hangulatát, az megbosszulta magát: a választói bölcsesség a független jelölteknek szavazott bizalmat. Biztos pont végül a dollár - nyilván nem csupán a választásokkal összefüggő - látványos erősödése, illetve a lej számottevő értékvesztése, ami mindazonáltal alighanem minden politikai fuvallatnál többet mond a valós állapotokról. LÉDERER PÁL Névtelen gyermek... „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját..." Hát ez az. Régtől nem saját már. A tények: tizennyolc éves Gergely fiam hetekig „várt", hogy a magyar helyesírás szabályai szerint anyakönyvezzék a nevét, s ne legyen belőle se Gregor, se pedig Gergeľ. Bence fiamnak szintén hetekig kellett várnia a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a pecsétjére, mely igazolta, hogy létezik ilyen név, és anyakönyvezhető. A városi anyakönyvi hivatal listáján ugyanis ez a név nem szerepelt, Toldi Miklós meg épp nem volt kéznél... Csenge lányunk harmadik hete névtelen gyermek. De lesz neve! Nem keményfejűségből, alanyi jogon járunk utána. Saját fájdalmad... Az én saját fájdalmam éppenséggel az, hogy egyre kevesebb szülő nemtörődömségből, lustaságból, fásultságból, ki tudja, miért, egy lépést sem tesz gyermeke nevének ügyében, beletörődik, legyint. Egyik ismerősöm szólt is: „Ugyan, mit vacakolsz ilyen aprósággal, nem mindegy neked, hogy..." Nem! És nem csak nekem nem mindegy! Es nem apróság! Nekünk itt már nincsenek apróságaink, amiket még odaadhatnánk. Nekünk itt e szobasaroknyira szűkült térben már nincs hová hátrálnunk. Mi már nem akarunk többet adni, nem akarhatunk dolgaink felett egy kézlegyintéssel elmenni. Tudja például Takács Éva, ha férjhez megy Szekere s Karcsihoz, akkor azontúl nem Eva Szekeresová lesz a neve, hanem Szekeres Éva? Hogy mit számít a név végén az három betű? Semmit. Akkor meg minek oda? De ha nem szól, de ha nem lép, de ha nem kéri... Mit kéri? Akarja! Kijelentő mondatban felkiáltójellel. Félreértés ne essék, nem valaki ellen, hanem magunkért szólok. Szólok? Ordítok. Tessék már végre észrevenni, hogy az idő ellenünk dolgozik! Mire várunk, mire várhatunk még? Ha saját magunk nem élünk saját jogainkkal? Kényelmesebb szlovák óvodába vinni a gyereket, mert az közelebb van? Tudod, mit teszel? Magyar óvónőket fosztasz meg a hivatásuktól, magyar tanítókat kényszerítesz pályájuk elhagyására, anyanyelvét tagadtatod majd meg gyermekeddel. S így fogy a nemzet. Aztán borozgatás mellett magyar nótákat énekelsz, és siratod a régi dicsőséget. Nem kell a régi dicsőség. Hősök sem kellenek, mert harcolnunk sem kell. Csak tenni a dolgunk, s résen lenni minden pillanatban. Ösztöneinkben már rég ott kell, hogy legyen: készültségre születtünk. Ebben az országban elbámészkodni most nem szabad. Bűnös, ki azt teszi. Névtelen gyermekről kezdtem írni. Saját fájdalmamról, mely nem az enyém. Rázd meg magad, barátom, hogy ne mi legyünk névtelen nemzet! KERTÉSZ GÁBOR Csordultig telt a pohár A lap munkatársa Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével beszélgetett. • Néhány perccel ezelőtt fejeződött be a Szlovák Nemzeti Párt politikai grémiumának az ülése. Módosították valamiben a központi tanács kibővített elnökségének szombati rendkívüli ülésén elfogadott állásfoglalást? - A testület teljes mértékben megerősítette a zsolnai határozatot. Egyben bejelentettem, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke szerdán délután találkozni kíván az SZNP képviselői klubjának a tagjaival, hogy bizonyos dolgokat kölcsönösen tisztázzunk. • Hozzáállásukat mennyiben radikalizálták azok a személyi változások, amelyek pénteken a Szlovák Biztosító felügyelő tanácsának a rendkívüli ülésén történtek, s amelyek az SZNP-re nézve kedvezőtlenek voltak? - Ezt a két eseményt nem kapcsolnám össze. Számos ellenzéki politikus minket mint a legnagyobb privatizálókat emleget. Ez nem igaz. Ha szóba kerülne, hogy az egyes pártok szimpatizánsai milyen összegekért privatizáltak, akkor nagyon sokan meglepődnének! Természetesen pártunk néhány tagja szintén részt vesz a magánosítási folyamatban, de ez fél százalékot sem tesz ki a privatizált cégek értékében. Elhatárolom magam egyes képviselők kijelentéseitől, akik azt állítják, a szombati zsolnai ülés a biztosítóban történt pénteki fordulat eredménye. Ám egyetértek Štefan Gavorníknak, a Nemzeti Vagyonalap elnökének a Szlovák Rádióban tett nyilatkozatával (Gavorník közölte, hogy a Munkásszövetség és az SZNP képviselői a vagyonalap vezetésében statisztaszerepet töltenek be - a szerk. megj.). Meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Vagyonalap vezetésében durván megsértették az alapszabályt és a hatásköröket. Az egész ügy, ami a biztosítóban történt, gusztustalan és elítélendő. • Nem ez volt az utolsó csepp, ami elégedetlenségük poharát színültig töltötte? - Tényleg így történt. Betelt a pohár. A biztosítóban történtek után mindannyian megdöbbentünk, sokkot jelentett számunkra. • A Magyarországgal kötött alapszerződés és az ország új területi-közigazgatási beosztása ügyében a koalíciós partner érdekét vették figyelembe. Ám az önök kezdeményezését az oktatási törvény módosítására a DSZM képviselői alkotmányellenesnek minősítették, és a Büntető Törvénykönyv módosítása is bizonytalan... - Egyetértek önnel. A DSZM-nek néhány döntést gondosabb mérlegelés után kellene meghoznia. Ránk mint tényleges koalíciós partnerekre kellene tekintenie, és nem mint a javaslataikat automatikusan megszavazó képviselőkre. • A helyzet kiéleződhet annyira, hogy az a kormány működését is veszélyeztetné? - Bizonyos nyugtalanságunkat fejeztük ki. Viszont még mindig meg vagyunk győződve arról, hogy ha a koalíció jobban együttműködne az ellenzékkel, akkor a munkáját folytathatná. Fiatal országunk szempontjából nem jelentenének pozitívumot az előrehozott választások. • Lehet a megbékélés gesztusának tekinteni azt a javaslatukat, hogy hatékonyabban ellenőrizzék a Nemzeti Vagyonalap működését, állítsák le a pénzintézetek privatizálását, illetve bővítsék ki a Nemzeti Vagyonalap és a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottságot (OKO) ellenzéki képviselőkkel is? - Igen. Ha elfogulatlanul tekintünk az emberekre, akik a puszta túlélésükért küzdenek, láthatjuk, mennyire elkeseríti őket a jelenlegi helyzet. Valamennyi pártnak olyan politikát kellene folytatnia, hogy az együvé tartozó szlovák nemzet soraiban nyugalom honoljon, ami most annyira hiányzik. LÝDIA VÝBORNÁ, Pravda KOMMENTÁRUNK 1 A biztosító bizonytalansága Hiába teremtettek két évvel ezelőtt a választási győztesek önmaguk számára ideális privatizációs körülményeket, a vagyon utáni hajsza kezdettől fogva köztük is feszültségeket okozott. Egy ideig működött a familiáris osztozkodás, de az elmúlt napokban tanúi lehettünk az első igazi nagy törésnek. Hogy mekkorát pukkant a koalíció, az igazán hétfőn vált kézzelfoghatóvá, amikor a Szlovák Biztosító leváltott vezetői és tavaly decemberben még reményteljes privatizátorai által tartott sajtóértekezleten egymás mellett ült a Szlovák Nemzeti Párt egész sor ismert alakja, beleértve Jozef Šedovič alelnököt is. Nyilvánvaló, hogy a különféle gyárak, mezőgazdasági kombinátok vagy akár szénlerakatok szétosztása csak előjátéka volt a nagy bankok megszerzéséért folyó pozíciós harcnak. A Szlovák Biztosító azonban ezek között is különleges helyet foglal el. A három legnagyobb hazai bank ellenőrző csomagja kétségkívül zsíros falat, de nem szabad elfelejteni, hogy az egyik helyzete sem mondható ideálisnak. A Szlovák Biztosító viszont éppen azokkal a forrásokkal rendelkezik, amelyek a posztkommunista országok gazdaságában a legnagyobb gondot okozzák. A biztosítottak befizetései folyamatos készpénzforrást jelentenek, ráadásul ezzel a tőkével hosszú távon számolhatnak. Ez a két előny a céget vonzóbbá teszi bármely banknál, így nem véletlen, hogy a koalíciós bili is itt borult fel. A Szlovák Nemzeti Párt hét végi ülésén csupa olyan politikai követelés hangzott el, amelyet eddig az ellenzék sikertelenül próbált átverni a parlamentben. Ráadául ezek közül több csak a Szlovákiai Munkásszövétség közreműködésével valósítható meg, ami azt jelentené, hogy Mečiaréktól mind a két szélsőséges partner eltávolodna. Ľuptákék napok óta taktikusan hallgatnak, mindössze alelnökük, Štefan Gavorník kényszerült nyilatkozatra. Róla ugyanis most már a napnál világosabban kiderült, hogy hiába vezeti a vagyonosztogató központot, vagyis a Nemzeti Vagyonalapot, amikor valóban élesre fordult a játszma, nem tudott labdába rúgni. A biztosító miatti hajcihő újabb érdekes részleteket tárt fel a nemzeti kapitalista réteg kialakításáról. Kiderült, hogy ha kell, akkor a játszmán jogilag teljesen kívül álló Sergej Kozlík telefonon győzködi a fekete seriffek vezetőjét, aki ha kell, kézitusa árán is hajlandó megvédeni a biztosítót a cég saját biztonsági szolgálatának az emberei elől, Ján Slota arra panaszkodik, hogy pártját ugyan mindenki privatizációs héjának tekinti, ám nekik eddig csak morzsa, vagyis a szétosztott névérték fél százaléka jutott, Štefan Gavorník pedig egyszeriben úgy érzi, hogy a nemzetiek és a munkásszövetségiek az osztogató tanácsban csak másodhegedűsök. Felmerüli egy rendkívüli parlamenti ülés összehívásának ötlete, ami valószínűleg az ellenzéknek is nagy fejtörést okozna. A programon ugyanis olyanok szerepelnének, amiket ők már két éve szorgalmaznak, de eddig minden alkalommal fölényes vigyorral visszautasították őket. Csak éppen a zászlót olyanok vinnék, akiknek jócskán van vaj a fejükön. Azok viszont, akik kezükben tartják a megoldás kulcsát, egyelőre hallgatnak. Lehet, hogy a pénteken kiebrudal! SNS-es csapat hamarosan újra felkerül azoknak a listájára, akiket a marcona őrök beengedhetnek a biztosító épületébe. De az is lehet, hogy a parlamentben megjelenik a Mečiarról leszakadók harmadik hulláma. Ez viszont ezúttal is politikai földcsuszamlást okozna. i AHOGY ÉN LÁTOM Zendülés Mečiar vára alján Ha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovákiai Munkásszövetség kormányzati együttműködését sakkjátszmához hasonlítjuk, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Mečiar kezdettől fogva olyan partner volt Slota és Ľupták számára, aki legalább egy tucatnyi lépést mindig előre ki tudott számítani, miközben ellenfelei még csak a fejedelmi játék alapszabályait tanulgatták. Sem a stratégiában, sem a taktikában nem tartozott a nemzetiek, illetve a munkások vezére egy súlycsoportba a miniszterelnökkel. Most mégis úgy tűnik, hogy a két politikusnak sikerül kutyaszorítóba kergetnie Szlovákia erős emberét. Persze most sem arról van szó, hogy megtanultak „sakkozni", hanem arról, hogy egyikük, Slota fogta magát, és - felborította a sakktáblát. A Szlovák Nemzeü Párt elnöke hirtelen megsértődött. Formálisan először azon, hogy a kormányfő megígérte, az ország szalonképessége érdekében magyar választási körzeteket jelölnek ki. A valóságban amiatt, hogy a DSZM az SZNP-t ki akarja semmizni a „koronaékszerek", a szlovákiai pénzintézetek privatizálása során. Tény, hogy mind Slotáék, mind Ľuptákék a (pestiesen szólva) hathusz.as személyvonattal érkeztek Zsolna, illetve Besztercebánya tájékáról a nagypolitikába. A nemzetiekről eleinte, még 1994. november 3-ának az éjszakáján is azt gondolták sokan, hogy megelégesznek azzal, ha a győzedelmes mozgalom támogatja őket a magyarellenességben. Megkapták a védelmi minisztériumot és az iskolaügyet. Amióta kiszálltak a hathuszas fapadosból, és bekapcsolódtak a privatizációba, némileg kikupálódtak. Privatizációs elitjüknek a szó szoros értelmében az ölébe hullott néhány tucat vállalat, és ezeket most működtetni kellene. Ehhez azonban pénzre volna szükség. Pontosabban: nemzeti elkötelezettségű bankokra, amelyek párthovatartozás szerint folyósítanának olcsó hiteleket az ebül szerzett vállalatok működtetéséhez. Pontosan nem lehet tudni, hogy milyen trükkel és milyen „technikai" bravúrral történt, de tény, hogy a múlt hét végén a Nemzeti Vagyonalapból a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom emberei rajtaütésszerűén eltávolították a Slota-párt érdekeit képviselő három vezető munkatársat. Tudni kell, hogy a Szlovák Biztosító, a Mečiar szerint gyorsan privatizálandó „koronaékszerek" egyik legfényesebbike, s részvénytöbbségével a Nemzeti Vagyonalap rendelkezik. Az új felállásban Slotáék teljesen kimaradnának a pénzintézetek privatizációjából, tehát a jövőben a pártnak nem lenne módja befolyásolni, melyik privatizált vállalat kapjon olcsó hitelt, és melyik ne. Az SZNP elnöke a múlt hét végén még úgy nyilatkozott, hogy végre kell hajtani a bankok gyors magánosítását. Szombaton már úgy döntöttek a zsolnaiak, hogy nem támogatják a pénzintézetek privatizálását. Nemrég még hallani sem akartak a nemzetiek a Nemzeti Vagyonalap Elnöksége hatásköreinek a megnyirbálásáról, ma már azt követelik, hogy a milliárdos tételekkel rendelkező szervezetet a Számvevőszék ellenőrzése alá kell vonni. A legnagyobb „dobásukat" azonban az jelenti, hogy hirtelen azt is felfedezték, nem eléggé demokratikus a titkosszolgálatok (magyarosan: SZISZ) ellenőrzése, így javasolják, az ellenzék is kapjon szerepet Ivan Lexa cégének a felügyeletében. Az még elképzelhető, hogy Mečiar miniszterelnök a Nemzeti Vagyonalap vezető posztjaira visszaenged néhányat az SZNP embereiből, sőt még az is megeshet, hogy a bankprivatizáció során is tesz a javukra engedményeket. Az azonban már teljességgel elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi helyzetben, akkor, amikor a Mečiar által annyira védelmezett SZISZ nyakig belekeveredett az ifj. Kováč-Ugybe, a DSZM engedményeket tenne, és ellenzéki pártoknak is lehetővé tenné a titkosszolgálatok ellenőrzésében való részvételt. Ezzel Slotáék is tisztában vannak. így a valóságban nem a SZISZ ellenzék általi ellenőrzésének lehetővé tételéről szól a javaslatuk, hanem Vladimír Mečiar megzsarolásáról. A „sakkozó" miniszterelnök számára most már (miután Slota a sakktáblát felborította) nincs sok lehetőség. Koalíciós partnereik túlságosan sokat tudnak Mečiar környezetének viselt dolgairól. így az egyik lehetőséget az jelenti, hogy parírozni fog partnereinek, még Luptákéknak is. A másik lehetőség: a választások kiírása, majd más koalíciós partnerek keresése. Egyre több jelből arra lehet következtetni, hogy a miniszterelnök az utóbbi megoldást választja.