Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-04 / 129. szám, kedd

4] ÚJ SZÓ KÜLFÖLD - HIRDETES 1996. június 6. X. KODÁLY NAPOK. GALÁNTA. MÁJUS 17-26. Ma vagyon, ma vagyon piros Pünkösd napja... Újra Pünkösd volt, újra szállt a dal Galántán. Úgy, vagy legalábbis hasonlóan, mint 1943ban, amikor az 1000 tagú gyermekkórus üdvözölte a nagy Mestert. Határkőhöz érkezett a Kodály Napok rendezvénye, lezárult az első X. Nagy Jenő gondolatai, amelyek az I. Kodály Napok kapcsán 1969-1^ az Új Szóban jelentek meg, továbbra is igaznak bizonyulnak: „... Hirdesse hát a jövőben is a galántai Kodály-napokon felhangzó magyar dal a hitet, a reményt a békés jövőben. Hozzák meg számunkra ezek az ünnepnapok mintaképül a dal és a muzsika művészi fegyelmét, tömeget irányító erejét...." A hazai rendezők dicséretére és tiszteletére legyen mondva, az idén a lehetetlent váltották valóra. Jubileum lévén a szokásos háromnapos kórusfesztivál helyett tíznapos, műsorban gazdag rendezvénysorozatban volt részük az érdeklődőknek. A rendezvény ünnepélyes és hatásos kezdetét a gyermek- és felnőttkórusok járási versenye, valamint a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Kórustalálkozó biztosította. A zárónapok újra a kórusmuzsikáé voltak, a szlovákiai magyar felnőtt kórusok fesztiváljával, minősítési versenyével, a vendégkórusok fellépésével és a közös éneklés csodálatos hangulatával zárultak le a X. Kodály Napok. A számos kísérőműsor közt szinte mindenki találhatott szájízének valót. Gyerek-képzőművészeti kiállítás, a szlovákiai magyar képzőművészek alkotásaiból készült kiállítás, a Kodály Napok történetét visszatükröző kiállítás, a galántai Kodály Zoltán Daloskör megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás. Érdemes külön szólni a Kodály Zoltán-vetélkedő döntőjéről, amelyen a galántai és a környékbeli iskolák nyolc csapata vett részt. Kneifel Imre, a Székesfehérvárról érkezett karnagy és tanár szavaival élve .... Úgy gondolom, hogy a verseny győztese Kodály zenéje, magyarsága, európaisága lesz, a gyerekek játékos versenye csak egy forma - kétségtelen, hogy izgalmas forma. Ennek megfelelően szeretnénk, ha a vetélkedést a humor és a derű járná át..." A verseny szakmai megszervezése és kivitelezése a székesfehérváriak ajándéka volt. Köszönet érte. A tíz nap alatt nem hiányzott a szakmai szeminárium sem, a Budapestről érkezett Olsvai Imre népzenekutató méltatta Kodály Zoltánt, a népdalgyűjtőt, a népzenekutatót Nemcsak Galánta élt ünnepélyes hangulatban, feléledtek a környékbeli falvak, községek, köszönet az ide ellátogató kórusoknak. A X. Kodály Napokat megtisztelte jelenlétével Kodály Zottánné Péczely Sarolta is. Térjünk röviden vissza a kórusmuzsika ünnepéhez. A járási versenyen (május 18.) lelkes gyermek- és ifjúsági karok mérték össze tudásukat. A diószegi Al gyermekkara, a Felsőszeliből érkezett Csalogány gyermekkar, a galántai Észak-település szlovák és az Al magyar gyermekkara, valamint a magyar gimnázium leánykara versenyzett. Külön kiemelném a már oly régen a megbízható művészi munkájáról ismert Balogh Csaba kórusának teljesítményét, és nem utolsósorban a leánykar művészetét új, sokat ígérő karnagyukkal, Varga Den/sával az élen. A felnőttek kategóriájában sajnos, csak három kórus szerepelt. Reméljük, hogy a jövőben Józsa Mónika (Kodály Zoltán Daloskör), Mészáros Magdolna (Rozmaring - Felsőszeli) és dr. Ervin Blažek (Zora) munkáját és lelkesedését több karnagy és kórus követi. A vendégkórusok közt ott volt a IX. Csengő Énekszó két aranysávos minősítésű kórusa (a Zselizi Franz Schubert gyermekkar és a nagymegyeri Igricek), sajnos anyagi okokból kifolyólag a Kassai Csengettyűt nem tudtuk meghívni, a nagymegyeri gyerekek pedig Orsovics Ivettel az élen éppen Magyarországon mutatkoztak be. Sok szép teljesítményt hallottunk a Magyarországról érkezett gyermekkórusoktól. Megismerhettük a kecskeméti Vox Juventutis kórust, a pécsi Bartók Béla leánykart, a Székesfehérvári Hermann László Szakközépiskola vegyeskarát, a Jandrassik György Gépipari műszaki szakközépiskola fiúkórusát Szolnokról. A három kezdő nap eseményeibe bekapcsolódott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa is. A május 24-26. között zajló minősítési versenyen 16 kórus vett részt (A verseny eredményéről olvashattunk az Új Szó május 28. és 30. számában). Öt kamarakórus, két nőikart egy férfikart és nyolc vegyeskart hallottunk. Héttagú nemzetközi zsűri értékelte a kórusok munkáját, a zsűri elnöke Erdei Péter karnagy, a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatója volt. Öröm volt számunkra Tornaija szereplése, akik ugyan nem neveztek be a versenybe, de teljesítményük alapján őket is értékelte a zsűri. Öröm volt az is, hogy hosszabb-rövidebb kihagyás után újra tapsolhattunk a pelsőci és zsérei lányoknak, asszonyoknak, valamint a nagymegyeri vegyeskarnak. Összegezve a hallottakat, a verseny színvonala érezhetően javult. Figyelemre méltó volt az utóbbi időben állandóan jó formát nyújtó Concordia vegyeskar idei bemutatkozása. Három éve, amikor Kodály Mátrai képek c. művét hallhattuk kiváló előadásban, feltettem a kérdést: lehet ennél többet várni amatőr együttestől? Ők most feleltek: igen. Stubendek István karnagy vezetésével az idén már teljes mértékben a „profi" szintet ostromolták. Igényes műsorukban Csemicky Miklós Ave Maria, Orbán György Magyar népdal és Karai József De profundisa mellett már szinte „gyerekjátéknak" tűnt a bevezetőben felhangzó Kodály Ének Szent István Királyhoz című mű előadása. A két kórusfesztivál résztvevői tiszteletüket kifejezve megkoszorúzták Kodály Zoltán emlékművét s a zárónapon együtt énekelve Szent István Királyhoz a szobornál, valamint a gálahangversennyel a kultúrházban lezárult a Kodály Napok első X-e. Köszönet a szervezőknek, Mézes Rudolfnak és segítőtársainak, köszönet a hazai és külföldi szakembereknek s nem utolsósorban a galántai városi hivatalnak és polgármesterének, Horváth Zoltánnak. DUKA-ZÓLYOMI EMESE „Gőzös" fabula Nos, ha eddigi életünkben semmi sem volt biztos (legalábbis egészen biztos), az ezópusi mesékre azért mindig bátran számíthattunk. Egyrészt: .... gyökerei mélyen behatolnak a görög antikvitás termékeny talajába" - ahonnan eleddig semmiféle izmus nem tudta őket kitépni másrészt: hősei nem ingatag jellemű, akaratgyenge emberek, hanem hangyák, tücskök, hódok, hollók, oroszlánok, farkasok. Igaz ugyan, hogy gerincesek és gerinctelenek itt is vegyesen fordulnak elő, ám kétségtelenül könnyebb rajtuk eligazodni. Illetve könnyebb volt...! ... amíg egy posztmodernné vedlett tücsök valahol a közép-ketet-európai térségben ki nem kezdte a jó öreg - és megbízható - görög-római kulturális galaxist. Tücskünk egy csípős, késő őszi reggelen (kedvére való morzsa, jó falat nyilván már nem lévén keze ügyében) rátalált azonosságára. Szárítgassátok csak kevély, dölyfös hangyák nedves, agyonázott gabonátokat - godolta magában... és beköltözött a közeli szaunába. Eleinte nem hittünk a fülünknek. Tücsök a szaunában... Nyilván a friss faburkolat nyikorog... a tücsök nyikorgott. Sőt. Előmászott kis odújából, és legnagyobb ámulatunkra duzzadó tücsökkebellel levonult a hideg vízzel teli medencéhez, hűsölni. Mert hát száz fok körüli hőségben „fűnek-fának folyton dalolni" nem gyerekjáték. Sejteni sem lehet, vajon mit szólna mindehhez Aiszóposz? Mit kezdene az ötvennyolcadik fabula magyarázatával Hettai Gáspár? íme: a .hivalkodó restek" hivatatjokba eljárván már nem lustálkodnak, hanem munkálkodnak, és nemcsak önnön szükségökért, hanem alatta valóik „ettáplátásáért" is. Gondoltuk, hogy „eltáplálásunk" a tavasz beköszöntével véget ér - szaunázhatunk majd muzsikaszó nélkül. Nem ért véget. A tücsök végigmuzsikálta a fagyosszenteket, kivárta a Zsófiát... Igen ám, csakhogy PéterPálkor, amikor a hangya éppen aratni készül, a szauna bezárja kapuját, hiszen a nyári kánikulában ki-ki sokkal olcsóbban - főhet a saját levében. De mihez kezd a tücsök a rekvalifikációval...? Nyáridőben megy .elpanaszolni nyomorát" a hangyához és kérni, hogy „zsákjába egy kis magot töltsön"? Mi lesz, ha a hangya - posztmodernizmus ide vagy oda nem átallja Heltai Gáspár szavaival megfogalmazni létélményét:.... mostan minden ember elkerüli a dolgot... és onnét vagyon ennyi koldus és seggen ülő tolvaj"...? POLÁK IMRE Kis NYELVŐR 1 Tatármártás vagy tartármártás? Boldogult egyetemista koromban az egyik legkedvesebb ételünk a rántott sajt volt - főleg a diákzsebnek is elfogadható ára miatt. Az idők változnak, a rántott sajt is már vagy négyszerannyiba kerül, mint hajdanán: nem lehet tehát csodálkozni azon, ha a gyorséttermekben csak sajtot esznek a mai fiatalok. Ám a sajt mellé még mindig a legjobb a tartármártás, vagy ahogy nálunk gyakran nevezik: a tatármártás. Mivel azonban ez a rovat nem gasztronómiai, hanem nyelvművelő jellegű írásoknak van fenntartva, ne foglalkozzunk tovább az étkezési szokásokkal, inkább próbáljunk meg válaszolni arra a kérdésre, hogyan is nevezik magyarul ezt a mártásfajtát A kérdés annál is inkább jogos, mivel a tatármártás forma nemcsak az élőszóbeli közlésekben fordul elő, egyes itt kiadott és szlovákból fordított szakácskönyvekben is ezt a változatot találjuk, szemben a magyarországiakkal, melyek tartármártás-ról írnak. Először is le kell szögeznünk, hogy bár a tatármártás a szlovák tatárska omáčka fordításának tűnik, valójában mégsem az, hiszen a magyar egynyelvű szótárak a tartármártás mellett ezt a szót is feltüntetik, s mind a történetietimológiai szótár, mind az értelmező szótár irodalmi példát is hoz a használatára. Az utóbbi szótárban egy Karinthy-idézet olvasható: „Hát, mondja csak,... el tud képzelni egy kultúrátlamot, amelyik még a tatármártást sem ismeri?" Kétségtelen viszont, hogy a két változat közül az elsődleges a tartármártás, hiszen a jelentést szótáraink ennél a címszónál közlik, a tatármártás szó mellett viszont csak ez olvasható: tartármártás. A tartármártás és a tatármártás tehát ugyanazt jelenti, mindkettőben a tatár népnév fordul elő, a különbség csak az, hogy a tartár forma csupán ebben az összetett szóban él. Ennek oka a mártás francia neve: sauce (szósz) tartare. Több nyugat-európai nyelvben ugyanis a tatár népnév esetében az 'alvilág, pokol' jelentésű latin Tartarus népetimológiás hatására az első szótagba egy r hangtoldódott be, így jött létre a tartar alak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a franciában - de a németben is - ez az alakváltozat már elavult, jelenleg már csak tatár forma használatos. Történeti-etimológiai szótárunk tanúsága szerint a tatár szóra már a XII. század elejéről van adatunk, a tartar-ral viszont - 'tartármártás' értelemben - csak a múlt század végén ismerkedtünk meg. A mártás kétfajta magyar neve abból adódik, hogy a tartármártás esetében csak a francia sauce szót fordítottuk le, a tatármártás esetében viszont az összetett szó mindkét tagját Azt kell tehát mondanunk, hogy a magyarban elvileg mindkét változatnak van létjogosultsága, „hivatalosának viszont a tartármártás minősül, holott ezt az ételnevdtT rendszerének szempontjából szabálytalannak kell tartanunk. A magyarban ugyanis az ilyen típusú ételnevekben a népnevet magyaros formában szoktuk használni, pl. holland mártás, görög citrommártás, olasz saláta, angol bélszín, román báránycomb, makedón birkaborda, ponty lengyel módra stb. Visszatérve a szlovákiai magyar nyelvhasználathoz: a tatármártás válozat előtérbe helyezése a tartármártás-sal szemben azzal a már említett ténnyel magyarázható, hogy a szlovák nyelvben ezt az ételt tatárska omáčká-nak nevezik. Más esetekben is megfigyelhető ugyanis, hogy a Magyarországon vagy a magyar nyelvterület egészén is több változatban élő szavak vagy szerkezetek közül a szlovákiai magyarok azt részesítik előnyben, melynek a szlovákban van analógiája. SZABÓMIHÁLY GIZELLA A Kalligram Könyvkiadó új kötetei Adam Michnik: Gondban a bohóc Adam Michnik nevét 1968 márciusában röpítették először világgá a hírügynökségek: ő volt a varsói diáktüntetések egyik szervezője, amiért három év börtönbüntetésre ítélik a 22 esztendős fiatalembert. De belső életrajzában ellenzékiségének első dátuma: 1956, Poznan és Budapest. A lengyel domokratikus ellenzék későbbi meghatározó egyénisége ekkor kapja az első történelmi impulzusokat. A börtönből szabadulva munkásként dolgozik, majd 1975-ben a poznani Adam Mickiewicz Tudományegyetem levelező hallgatójaként végre megszerezheti történész diplomáját. 1976 őszén még Párizsba is kiengedik a magyar és a lengyel '56 huszadik évfordulója alkalmából rendezett konferenciára. Itt beszél először arról az „új evolucionizmusról", amely az újfajta'ellenzékiség: a nyílt cselekvés hitvallása. Mindig a tények tisztelete és az ellenfél álláspontjának megélése vezérli, sok esetben jobb szószólója saját ellenfeleinek, mint ők maguk. Mindig összefüggésekben gondolkodik: a magyar és litván, az orosz és balkáni soros számára elválaszthatatlan a lengyeltől. A kötet a folyóiratközlések után először ad átfogó képet a kiváló esszéista vénával megáldott Adam Michnikről, akinek írásai még ma is gyakran botránykövetjelentenek a lengyel közéletben. Számunkra külön érdekesség a magyar ügyekben tanúsított jártassága, szenvedélyes tárgyismerete, ítéleteinek átható humanizmusa. Minden bizonnyal korunk egyik legérzékenyebb és legmélyebb politikai elemzője ő, aki rendíthetetlenül elkötelezte magát a szellemi pluralizmus és a közéleti demokrácia normái mellett. A szlovákkérdés a XX. században „»Az ezeréves házasság a magyarokkal nem sikerült. El kell válnunk egymástól", mondta a korabeli szlovák politika képviselőinek turócszentmártoni titkos tanácskozásán Andrej Hlinka, aki a csehszlovák kölcsönösség hirdetésétől Csehszlovákia létrejötte után átment a prágai centralizmus és a csehszlovakizmus elleni harcba, majd eljutott a szlovák autonómiatörekvésekig. Az a tény, hogy a cseh nemzet Csehszlovákiát saját államává nyilvánította, hogy a kezdetektől nem akceptálták a szlovákok természetes jogait (melyeket a cseh és szlovák emigráns honfiak fogalmaztak meg a háború előtt az Egyesült Államokban aláírt dokumentumokban), hogy az egységes csehszlovák nemzet elsődlegességét hirdették, mindez idejekorán előidézte a szlovákok nemzeti önazonosságának eltorzulását A már említett első hivatalos szlovák dokumentum, a Szlovák nemzet deklarációja 1918. október 30-án is azt mondja, hogy »a szlovák nemzet nyelvében és kultúrájában is része a történelmileg egységes csehszlovák nemzetnek.." (Rudolf Chmel) A több mint harminc szerzőtől e kötetbe sorolt tanulmányok a 20. századi szlovák A szlovákkérdés a XX. században nemzeti fejlődés legfontosabb kérdésköreit járják körül, mintegy igazolva Jászi Oszkár 1912es megállapítását, mely szerint „a nemzetiségi kérdés a demokrácia archimedesi pontja". Kiss József: Múltfaggatás és kisebbségi önértéktudat „... a kötetben szereplő írások a kisebbségi önazonosság és érdekvédelem szolgálatában állnak. Ez pedig, akárhogy is vesszük, tömény politika. Azonban jó lenne kissé árnyaltabban tekinteni minderre. A politikai elkötelezettség - amely a publicisztika lényege - nem kiszolgálás és kiszolgáltatottság. A történeti publicisztika a mindenkori jelenből kiinduló szemléletet tükrözi - ez tulajdonképpeni mibenléte. Nem mindegy, hogy pillanatnyi szűk érdekek satujába szorítja-e a múltat, a történelmi hitelességet, vagy a korabeli ellentmondásosságokat tiszteletben tartva teljes nyitottsággal értelmezi-e - mások iránt is megértően. Persze a kritériumokról azért nem lehet lemondani. A szűkebb és tágabb egyéni-emberi és közösségi önazonosság megőrzése meghatározó erejű. A kötet írásai talán nem hagynak kétséget efelől. Az olvasó nyilván sok helyütt kiérzi belőlük a korabeli ideológiai abroncsokat levetkező felszabadultság örömérzését, amelybe belehasítanak az önszembesülés gyötrelmei. Számos írás ugyanis egyben leszámolást is jelent a szerző önnön múltbeli egyoldalúságoknak engedő szemléleti megközelítéseivel."