Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-26 / 148. szám, szerda

1996. június 27. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó Í 1521) SZB-részvények állítólag a vasmű tulajdonában A Szlovák- Biztosító (SZB) Rt.-ben eszközölt személycserék azoknak á részvénytársaságoknak a vezető testületeiben is változásokat vonnak maguk után, amelyekben a biztosítónak vagyoni részesedése van. Edita Bukovská, az SZB vezérigazgatója hétfői sajtóértekezletén megerősítette ezt az információt. Kijelentette továbbá, hogy a biztosító ezzel a céllal több mint 20 részvénytársaságban kezdeményezte rendkívüli közgyűlés összehívását. Mint ismeretes, a biztosítónak néhány bankban, biztosítóban, gyógyfürdőben, befektetési társaságban és alapban, illetve számos más cégben van vagyoni részesedése. Az RM-S-ben a múlt héten jelentősen megugrott a biztosító papírjaival való kereskedés. Ezzel összefüggésben a vezérigazgató asszony nepi akart részletekbe bocsátkozni. Hivatalosan nem nyert megerősítést az az információ sem, miszerint több befektetési alap a kassai Kelet-szlovákiai Vasműnek adta el részvényeit. Edita Bukovská szerint a Szlovák Biztosító portfoliójának jelentős részét (más lapértesülések szerint 21,5 százalékát) eladták, de a Szlovák Értékpapírközpontban hétfőig még nem jegyezték be ezt a változást. Nový Čas Ittas volt a megtámadott DSZM-képviselő Karol Konárik parlamenti képviselő vérében a vizsgálatok 1,62 ezrélék alkoholt mutattak ki. Mint írtunk róla, a képviselőt a múlt héten megtámadták, és ezt követően a besztercebányai Roosevelt Kórházban végezték el a vizsgálatokat. Az említett mennyiség közepesen ittas állapotnak felel meg. A DSZM-képviselőt, háromnapos kórházi ápolás után, a múlt hét péntekén otthoni ápolásra hazaengedték. A baleseti sebészetről a felesége kíséretében, tolókocsin távozott, az arcán pedig még láthatók voltak a támadás nyomai. A képviselőre - és társára - 18-án hajnalban támadtak rá. Az incidens összefüggésben van a Shark éjszakai klub múlt heti hétfő esti megnyitásával. A klub a besztercebányai Národný dómban található, akárcsak a kaszinó, amelyből Karol Konárik valószínűleg azon a bizonyos hajnalon távozott. A támadók előbb a parlamenti képviselőt kezdték ütlegelni, majd a társát is, aki a zólyomi járási rendőrparancsnokság alkalmazottja. A 150 vendég közé azonban senki sem juthatott be meghívó nélkül, erre a klub megnyitását biztosító civilvédelmí szolgálat emberei mindvégig szigorúan ügyeltek. SME A 3. szektor folytatja SOS-kampányát A szlovákiai nonprofit szervezeteket tömörítő 3. szektor grémiuma folytatja SOS-kampányát, amelyet ez év januárjában kezdett meg. Az alapítványokról szóló törvény ismételt elfogadását követő kampányszakasz célja, hogy változásokat érjenek el az adótörvényekben. E változásoknak az ajándékozókat kellene ösztönözniük arra, hogy a független, közhasznú polgári kezdeményezéseket részesítsék támogatásban, s hogy az önkéntesek több kedvezményben részesüljenek. Pavol Demešnek, a grémium szóvivőjének tájékoztatása szerint a 3. szektor vezetése eddig még nem kapott lehetőséget, hogy véleményt mondjon a jövedelemadóról szóló törvényt érintő, előkészületben levő javaslatról. Szakértők csoportja dolgozik most a grémium észrevételein. Kidolgozza továbbá javaslatait arra vonatkozóan, hogy ajándékozás, illetve szponzori támogatások esetén miképpen módosítsák az adókedvezményeket. A grémium megpróbál kapcsolatot teremteni a Munkáltatói Szövetségek Társulásának képviselőivel, mivel e társulásnak is vannak észrevételei és javaslatai e jogszabály módosításához. A grémium nem tesz lépéseket az alapítványokról szóló törvény megszüntetése érdekében. Ellenkezőleg, megfigyeli a tagszervezetek reakcióit, hogy megállapítsa, a tanácsadói központok hálózata révén miképpen segíthetik a leghatékonyabban az alapítványokat az új törvényes feltételek közötti létezés elsajátításában. Národná obroda, Ľuboš Jurina (Rövidítve) Mert tiltják, lopják, bitorolják... Némák voltak az ablakok. Függöny sem lebbent, szebb napokat álmodtak a folyosók. Voltunk „ több százan", mondja a tudósítás, kik eljöttünk tiltakozni a múlt hét péntekén a komáromi Jókai-szoborhoz a Múzeumkertbe anyanyelvünk védelmében, mert tiltják, iskoláink védelmében, mert lopják, múzeumunk védelmében, mert bitorolják. Voltunk több százan... s miért nem több ezren? Mi kell még, mit szakítsanak még ki belőlünk, hogy azt mondjuk végre s együtt: elég volt, már így is túl sokat adtunk, így is sokakat veszítettünk el? így is sok már a törpe lélek! Ősi magyar átok a széthúzás. Külhonban is, itthon is, a nagypolitikában, a városban, falun, az utcán, a munkahelyeden. Mert drága a kenyér és a buszjegy, olcsóbb hát hinni a kigombolkozott hastáncosnőnek s fröcskölni szét kígyósziszegését... pedig ő /esz az első, ki a kötelet a nyakad köré fonja. Nem balsorsa tépi e népet, marja az maga magát is rendesen. S közben valahol valakik tenyerüket dörzsölik kaján örömükben... Némák voltak az ablakok. Függöny sem lebbent, szebb napokat álmodtak a folyosók. Hol volt a hatalom bábkirálynője, az európai hírű Duna Menti Múzeum igazgatói székét bitorló nagycsásasszony? Irodájában ült tán telefonközelben, várva az ukázt, hogy verőlegényeket hívjon, ha a „másodrendű állampolgár" odáig pi maszodna, hogy a szent nemzetállami tulajdon elfoglalására tör? Csalódást kellett, hogy okozzunk még lapunk fotósa is, hogy munkáját végezhesse, s bentről fotózhassa a tiltakozó nagygyűlést, belépődíjat fizetett! -, nem foglaltunk el semmit, nem raboltunk el senkit, nem törtünk-zúztunk, mint ahogy az „barbár nomád törzsek" unokáihoz illett volna. Nem vártam, nem is várhattam, hogy előbújik az igazgató asszony - állítólag Galántán kiállításmegnyitón vett részt -, bár megkövezéstől nem kellett volna tartania, s ha tiszta a lelkiismerete, ha cáfolni tudja a felszólalókat, ha... ha nem tartotta volna rangján alulinak szóba állni a plebsszel... De némák voltak az ablakok. Függöny sem lebbent. Ilyen halkan, de ilyen tisztán, ilyen méltósággal s ennyire lelkéből rég nem énekelte már szülőföldjén magyar ember nemzete himnuszát. Könnyezett az ég is, míg zümmögött a fohász, s míg a múzeum bejárati ajtajára kifüggesztették a tiltakozó jegyzéket tartalmazó táblát, melynek reggelre persze már nyoma veszett. Mi lett a sorsa, csak sejteni lehet. Álltunk több százan az esővel dacolva, s állunk a hatalommal dacolva gyermekeink és unokáink jövőjéért, jogaiért, becsületéért kiáltva a néma ablakokhoz, mindennap megszületve újabb ezerszáz évig, ha bölcsőnk úgy kívánja... KERTÉSZ GÁBOR Izraeli nem, arab nem Bár Benjamin Netanjahu, az egy hete hivatalba lépett izraeli kormányfő biztosan nem ezt akarta, és nem is lesz büszke rá, hatévi belső vita és megosztottság után sikerült egységes álláspontra késztetnie az arab országokat. Hiába próbálta meggyőzni az Egyesült Államok az Arab Liga tagállamait arról, hogy ne ítéljék el előre az izraeli kormányfő békeelképzeléseit, várják meg az új, jobboldali kormány első lépéseit. A kairói csúcstalálkozó résztvevői másképpen gondolták. Úgy vélték, a Netanjahu-kormány programja - a ragaszkodás a még izraeli kézen lévő megszállt területekhez és Jeruzsálem oszthatatlanságához, az önálló palesztin állam elvetése, a ciszjordániai és a Golán-fennsíkon lévő zsidó települések fejlesztése - olyan veszélyeket rejt magában, amelyeket nem hagyhatnak válasz nélkül. Nem tehetik ezt meg, annak ellenére, hogy pontosan tudniuk kell: nem ez Netanjahu utolsó szava. Hiszen az izraeli kormányfő nem egyedül dönt a közelkeleti békefolyamat jövőjéről - s még csak nem is kizárólag a közvetlenül érintett államok vezetőivel együtt. A térség problémáinak megoldásában a kulcsszerep az Egyesült Államoké, s Washington már régen elkötelezte magát a békés rendezés mellett. A végső izraeli-palesztin egyezmény aláírása pedig, nem beszélve egy esetleges izraeli-szíriai békeszerződésről, hatalmas amerikai siker lenne, bárki legyen is az ősszel megválasztandó új elnök. Csak remélhető, hogy a kairói csúcstalálkozó célja a figyelmeztetés volt, s nem sorakozott fel valóban Szíria mögött az egész arab világ. Az elfogadott nyilatkozat ugyanis azt sugallja, hogy Damaszkusz megegyezésre kevéssé hajló, az új izraeli kormányéhoz hasonlóan feltételekhez kötött álláspontját tették magukévá a liga tagállamai. Ha valóban így volna, a közeljövőben semmi esélye sem lenne a közel-keleti megegyezésnek. MEDGYESI CSILLA í KOMMENTÁRUNK Nyolc kicsi néger A kósza prognózisok végül is bejöttek: igazolódtak azok a vélemények, melyek szerint a Mečiar-koalíció tavaszig-nyárig bírja ki, azaz a privatizáció finiséig. Mire a bankok kerültek sorra, a gyengébbek számára is kiderüli, mi tartja egyben ezt a dac- és védszövetséget, melyet szlovák kormánykoalíciónak hívnak. Bár a botrányok és zsarolások régóta tartanak, az EU-nyomás is egyre keményebben nehezedik a kormányra, semmi nem okozott akkora zavart és szakadást, mint a nagy osztozkodás utolsó felvonása. Az utolsó csepp borította ki a színültig telt poharat. Jut eszébe az embernek egy másik előrejelzés is. Egyes körök még az ország kettéválása előtt azt rebesgették, hogy Mečiar lesz a faltörő kos, akivel elvégeztetik a „piszkös munkát", aztán szabadulnak tőle. Kis kontaktushibával ez is bejött; nem a miniszterelnöktől szabadulnak, hanem ő „ejti" csendestársait. A mórok mehetnek. Túl nagy meglepetések mindazonáltal nem születtek az elmúlt napokban. Világos volt, hogy Mečiarnak csak addig lesz szüksége a szavazógépre, míg az feltétlenül támogatja céljait. A baloldal lavírozása sem igazán meglepő: a DBP várta az alkalmat, hogy beszállhasson az osztozkodásba. Az meg igazán nem rendít meg senkit, hogy Mečiar egy kisebbségi kormány esetén úgy fogadná el az ellenzék csendes támogatását, hogy közben semmit nem kíván cserébe adni. Az pedig a napnál világosabb volt, hogy Slotáék és Luptákék mekkora púpot kezdenek növeszteni Mečiar hátán, s hogy egyre szemtelenebbül követelőznek. A taktikázásban az ellenzék is kitesz magáért: úgy szeretné Mečiart kiéheztetni és lejáratni, hogy hatalmon maradjon, támogatói nélkül. Magyarán: főjön a saját levében. A nagy taktikus, türelme fogytán, vékony jégre lépett: úgy egyezkedett az ellenzékkel, hogy saját mozgalma sem igen tudott minden lépéséről. Mindenesetre enyhe mosolyra rándulhatott az ember szája, amikor Gaíparovič házelnök az OKO (a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság) ellenzéki taggal történő kibővítését úgy tolmácsolta a tévében, mintha a DSZM valamiféle nemes gesztust tett volna az európai struktúrák felé, vagy mintha jólneveltségből vizsgázott volna jelesre a mozgalom. Savanyú a szőlő, látszott GaSparovič bajuszrángásán. Persze korai lenne nagy reményeket táplálni a kormány megingását illetően, hiszen a nagy taktikus ezúttal sem az egész SZNP-től és Munkásszövetségtől szeretne szabadulni, hanem csak a vezetőiktől. Ľuptákék „dolgozó intelligenciája" már jelezte: szívesen pártot cserélne. Komikus volt hallani a nyolc kicsi luptáki néger bejelentését, hogy szükség esetén odább tolnák a széküket (természetesen a munkásosztály érdekeinek további védelme okán), s ha már vezérük úgy nyilatkozott annak idején, hogy „dehogy mennek ők be a kormányba", egye meg, amit főzött - ám vegye fel újra a fándlit, ők maradnak. A legnemzetibb minisztereknek sem igen akaródzik katapultálni; a jó puha bársonyszékekben kellemes ülés esik. Meg aztán, mi lesz. szegény nemzettel, ha olyan szakértők nélkül marad, mint Slavkovská vagy Hudec? Bárhogy legyen is, az olvadás megindult. Valószínűleg nem lesz belőle mindent elsöprő lavina, s nem lesznek egyhamar előrehozott választások (erről majd gondoskodik a nagy taktikus baloldal), az azonban nyilvánvaló, hogy az évtizedekre történő bábozódás valahogy nem megy olyan simán, mint a boldog „békeidőkben". Mindazonáltal túl sok még a nyolc kicsi négerhez hasonló kreatúra a szlovák politikai élet színpadán, aki mindenre képes a hatalomért. És sok kicsi néger sorakozik még a színfalak mögött ahhoz, hogy el lehetne mondani: végre sikerül pontot tenni egy zavaros időszak végére. Bármily kellemetlen, a Mečiar-kormány agóniájának még hosszúra kell nyúlnia, hogy ez a társaság ne nyerjen megerősítést egy újabb választásokon. AHOGY ÉN LÁTOM Tolongás a mérleg nyelve körül Egy közhely a jelenlegi szlovák politikában: Vladimír Mečiar mozgalma a legközelebbi általános választásokon legyőzhető, de csak akkor, ha az ellenzéki pártok - ideológiai, gazdaságpolitikai, nemzetiségi vagy egyéb megfontolásból - egyet sem közösítenek ki maguk közül. Ez annyira elcsépelt közhely, hogy már nem is lenne szabad kimondani vagy leírni. Hogy most mégis leírtam, annak az oka: most, amikor recseg-ropog a kormánykoalíció, úgy tűnik, nem is egy ellenzéki párt maga kezd munkálkodni azon, hogy a többi minimum kételkedjék a mečiarizmussal szembeni ellenzékiségében. A hatalom körüli riszálásban - mint már annyiszor - ismét a Demokratikus Baloldal Pártja jár az élen. Mintha beérett volna a termés; Jozef Migaš az új pártelnök egyre félreérthetetlenebb gesztusokat tesz. annak bizonyítására, hogy úgymond bizonyos feltételek teljesítése mellett hajlandó lesz megmenteni a bukástól azt a miniszterelnököt, aki már harmadik kormány élén bizonygatja, milyen messzire esik tőle a demokratikus hatalomgyakorlás gondolata. Igaz, a demokratikus baloldaliak közzétették a feltételeiket; a parlamenti tisztségek arányos újraelosztását követelik, a privatizáció és a titkosszolgálatok ellenőrzésében való részvételt igénylik, gesztusaikkal azonban újból és újból tudtára adják a miniszterelnöknek: közelebb állónak tekintik, mint a kereszténydemokratákból, a Demokratikus Unióból és a Magyar Koalícióból álló ellenzéket. Mostanában elhangzott nyilatkozataikból egyértelműen erre lehet következtetni. Elnökükkel az élen nem győzik hangsúlyozni, hogy pártjuk, illetve a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom programjában mennyi a rokon vonás. Ugyanakkor még az olyan felvilágosult demokratikus baloldali személy is, mini amilyen Milan Ftáčnik, annak a véleményének adott hangot, hogy az oppozíciós pártok túlságosan is különbözőek, semhogy Mečiar legyőzését követően működőképes kormányt tudnának alakítani. Ügy tűnik, a DBP helyzetelemzői inkább a miniszterelnök mozgalmának programját tanulmányozzák, ahelyett, hogy azt vennék szemügyre, mennyi valósul megeből a programból. Mečiar sohasem mutatott hajlandóságot a politikai öngyilkosságra, így mozgalma programjában egyetlen szó sem esik arról, hogy minden erejével éppen a demokrácia leépítésére törekszik. Egy nyugati politológus, ha csak anyit tud a DSZM-ről, amennyit programjából ki tud olvasni, bizonyára erre a következtetésre jut: Szlovákia miniszterelnöke egy derék demokrata. Csakhogy az emberek lakva ismerik meg egymást. Márpedig Jozef Migaš is, MiIan Ftáčnik is egy országban lakik Mečiarral. Igy módjukban állt megtapasztalni, hogy mit jelentett Szlovákia számára például 1994-ben a november 3-áról 4-ére virradó éjszaka. Vagy hogy mit jelentett a köztársasági elnök ellen indított kampány, s mit a kormányelnök és Ivan Lexa politikai cimborasága. Ha ennek alapján egy olyan progresszív posztkommunista, mint amilyen Milan Ftáčnik, arra a következtetésre jut, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom programjának sok az érintkezési pontja, ha úgy véli, hogy Mečiar még ráterelhető a polgári demokrácia útjára, akkor az ember eltűnődik rajta: vajon hogyan vélekedik Szlovákia erős emberéről az olyan politikus, mint amilyen például Pavol Kanis vagy Ľubomír Fogaš, illetve a többi, aki eddig is alig leplezte, hogy szerinte a baloldali demokratáknak nem a kereszténydemokratákkal, nem a DUsokkal és nem a magyar pártokkal kellene együttműködniük, hanem Mečiarral. Tolongás tapasztalható mostanában a szlovákiai politikai mérleg nyelve körül. Az ellenzéki pártok tolongása. Minden oppozíciós párt - és indokoltan - azt bizonygatja, hogy Mečiar legyőzése, alternatívájának kialakítása csak úgy lehetséges, ha azok a pártok, amelyek nem tartoznak a kormánykoalícióhoz, megpróbálnak összefogni. Látszólag a Demokratikus Baloldal Pártja is ott ül a mérleg nyelvén. Azonban félő, hogy végül abba a serpenyőbe hullik bele, amelyikben Vladimír Mečiar is tartózkodik. Mondani se kell, hogy ez az ellenzék más pártjaira is demoralizálóan hat.