Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-25 / 147. szám, kedd

1522 | ÚJ SZÓ RÉGIÓ 1996. június 25. DUBA GYULA: Balogh Edgár üzenete Elment Balogh Edgár, munka közben hunyt el, tudósít az újsághír. „Az utóbbi hetekben ereje fogytán már nem mozdult ki otthonából: egy cikk írása közben állt meg a szíve." Kolozsvárt érte a halál. Elmúltában is hű maradt önmagához, cikket írt. Szeptemberben lett volna kilencven éves. Nehéz lehetett nem „kimozdulni" és otthon maradni, amennyire Fábry Zoltánnak élettere volt háza és magánya, annyira a közélet s a mozgás volt Balogh Edgár lételeme. Alkati különbségük elhivatottságuk rokonságában oldódik fel. Mindketten közép-európaiak. Közép-Európa óvtizedekig szunnyadt, néha riadt fel, a rendszerváltások óta azonban felébredt Csipkerózsika-álmából, bár nem mesebeli királyfi csókja ébresztette, hanem politikai eróziók és balkáni ágyúdörgés. Azóta nyújtózik, éled, nyugtalanítja, sőt provokálja Európát. De hát hol van KözépEurópa, mi a közép-európaiság? Nálunk is vannak a fogalomkörnek előzményei. Balogh Edgár közép-európaisága nem elvont fogalom, hanem szellemi minőség, amely sorsélményekből és kulturális teljesítményből fakad. Azt példázza, hogy tágabb régiónk szellemisége nem lehet meg bizalom nélkül. A közép-európaiság hit kérdése is! Tagadhatatlan ellentmondás. A század történelme minden elhivatottság-tudatot többször felrúgott és megalázott számos erkölcsi látomást. Nemegyszer megtaposta a hitet. Rettenetes idő! S a régió is ellentmondásos és félelmetes. Népi együttélés és történelmi ellentétek földje, véres pogromok és emberséges kiegyezések színtere, dacos szellemi csillogás és általános elmaradottságtája, egyenetlen civilizációs kaleidoszkóp. Maga is Európa, s mégsem az! Ma mintha megfeledkezne önmagáról, Európába törekszik, kapkodva alkalmazkodik, az alávetettek minden nyomorúságát birtokolja. A századelőn Balogh Edgár Erdélyből (Temesváron született) szász katonatiszt apja (Kessler) szolgálati beosztása révén került Pozsonyba. A reálgimnázium elvégzése után s az anyai Balogh nevet íróí névként felvéve a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségében kezd közírói pályát. A kisebbségi történelemben legendás újság s város: itt csírázik a szlovenszkói magyar szellemiség. Európa közelében - kapujában? - mondhatnánk. Prágának bűvös ereje lehetett, egyszerre tette a szlovenszkói fiatalokat (közép)európaivá s magyarrá. Nyugtalan eszmélésben és állandó tettrekészségben látjuk itt Balogh Edgárt. Európa közelsége fokozza benne a nemzeti identitást és megsokszorozza a kisebbségi önkereső szenvedélyt. „Az új nemzedék szava" című, egyik első írásában a magyar nemzet fogalmát elemzi. A régi nemzetfogalomba mindenki belefért, aki az országban élt, de mi van ma az idegen közegben élő kisebbséggel? „A csehszlovákiai magyar új nemzedék néhány év alatt a kispolgári ideológiából a szocializmushoz érkezett." Korában s még néhány éve is természetesen hangzott ez a megfogalmazás, ma akár megkérdőjelezhető. De mögötte áll hetven év történelem. Igazolja és cáfolja az életünk. Balogh Edgár nekrológjában azonban az emberi sors okán emlékezünk, az ő sorsa okán, amely hídként íveli át az elmúlt időt és folyamatosságában köti össze a süllyedni látszó partokat. Életpályája hitelessége és szellemi következetessége, tiszta és áttekinthető sorsa késztet, hogy emlékezzünk. A politikai rendszerek felívelnek és letűnnek, de a népek átvészelik őket, s az ember tovább él! Örömök és vágyak táplálják, álmok és bánat éltetik. Ennek tudatában látjuk Balogh Edgárt Prágában és Szlovenszkón, zajos kávéházakban és csendes mezei utakon, cserkészetet szervez, regösjárást vezet, eszmei harcokba keveredik. Célokban nagyratörő, ötletekben kifogyhatatlan. Vezéregyéniség. Irodalmár, mégsem szépíró. Kántor Lajos így fogalmazza meg műfaját .... az irodalom útján érvényesülő közügyiség". Az Útnak munkatársa s a Sarló kulcsembere. Szervező, ideológus és bohém. Masaryk elnök Akadémia-ügyben „fogadja", Móricz Zsigmonddal népi gyökerek után ás, a mozgalomban népfrontot szervez, 1935-ben kiutasítják a Republikából, Kolozsváron folytatja szellemi szervezőmunkáját. Korabeli publicisztikai művei (Tíz nap Szegényországban, Galántai kistükör) a kor harcos szociális eszmeiségét tükrözik. Ezek tisztaságát később sem cáfolja meg a történelem. Dokumentumértékük hiteles, ám legfőb értelmük nem ez. Hanem a bennük lobogó hit! Az a hit, amely korabeli szociális világjelenség. Balogh Edgár rendíthetetlen, már-már naiv hite. Sütő Andrástól tudjuk, hogy amikor Edgár a törvénytelen bebörtönzése utáni ötvenes években szabadult, így nyilatkozott a történtekről: „Nyilvánvaló tévedés volt, és ezzel az ügyet lezártnak tekintem." Hitét nem lehetett megrendíteni, a kisebbségi ember őszinte bizalma és az erkölcsükben töretlenek igazságérzete élt benne. S a népbe vetett bizalom! A közösségi eszmék szolgálatának képessége. Ez máig érő üzenete, lám a formák változhatnak, a lényeg marad. Néhány éves keserves s gyakran meddő hadakozás után mai politikusaink is - úgy vélem - felismerték, hogy a népben rejlő erők és cselekvő közvélemény helyeslő támogatása nélkül harcuk Don Quijote-i lehet A rendszerváltás után a politika valamiféle felső régióvá vált, kialakította hozzáférhetetlen, ördögi köreit, megalkotta zárt játékszabályait, taktikai húzásai és döntései csatája fejünk felett zajlik, morajlik és mennydörög a magasban, a polgár nélkül, s gyakran ellenében termi abszurd lépéseit. Az érvényes közéleti tettekhez háttér kell, s a kisebbségi jogalkotáshoz tömegbázis, regionális apró tények mindennapi lökései, a nép mélyén feszülő, igenlő biztonyosság. A mohó nacionalizmusok szorításában, melyben élni kényszerül a kisebbség, helyi, ám fontos tettekre képes a fuldokló élniakarás. Ezért üzenetértékű Balogh Edgár hite! Nem vagyunk naivak, sem tudatlanok, nem hisszük, hogy az erkölcsi erő és tiszta szándék megszabhatja a politikának, mit tegyen. De a közvéleményt befolyásolja és árnyalhatja a hatalom lehetőségeit. Mi hát Közép-Európa? Geográfiai tér, államok szerveződése, politikai sakkjáték, Európa labilis ingoványa vagy életképtelen eszmei absztrakció? Sajátos és erős szellemiség? Mostanában Czeszlaw Milosz írásait forgatom, sorra olvasom könyveit. Nem a Nobel-díj kisugárzása köt le bennük, sem az egyetemesség elvont igézete, a művészei tökély. Hanem a litván föld, a litván-lengyel határvidék levegője, az Issa-völgyének aromája és népéletének apró elemei, mindennapi élettényei. Egyiknél-másiknál szinte felkiáltok, ezt én is tudom, így ismerem, magamban hordozom. Danilo Kissel is így voltam korábban! Borisz Davidovics sorsa - mily közeli! De Hrabalnál, Mészölynél, Gombrovicznál, a közép-európaiság mai képviselőinél is így ismerem fel a közeli és rokon szellemi vonásokat A szövegek szövetének vékony szálai és csomóvetése, a mű lelki mikrovilága lehet közeli ismerős. A közös életjegyek. A közép-európaiság létélménye és idegrezdülései. A felsoroltak mellé nem állítom oda Balogh Edgárt. Elválasztja tőlük a történelmi idő, s ő nem szépíró. (Bár a Hét próba eredeti szépírói teljesítmény.) De a szellemiség kifejeződésében rokonuk. Egyik könyvének címe Magyarok, románok, szlávok. S benne mai életterünk, múltunk, gondjaink s a jövőnk. Mi is hát Közép-Európa? Talán furcsa sün, melynek tüskéi egymásra meredeznek! Szenvedélyek árkaival és gyűlölködés zsombékjaival szabdalt európai gyepű. Jellemző irodalmi műveiben azonban a népek lelke közlekedik és keresi egymást Jóbarátként néhányszor találkoztam Edgárral, őrzöm dedikált könyveit leveleit Egy régi beszélgetésünkre máigjól emlékszem. Magyarországi írótalálkozó után, ő Kolozsvárról jött, én Pozsonyból érkeztem, este szállásoltak el valamilyen erdei nyaralóban, ahol egy szobában aludtunk. Tizenegy felé lámpaoltás után Edgár beszélni kezdett. Az életéről mesélt és szólt a kisebbségi sorskérdésekről, közös tennivalókról. Hűvös az éjszaka, korábban esett, nyugtalan szél fújt, baljósan zizegtette a faleveleket a csatornát nyikorgatta, meg-megroppantotta a nyaraló deszkafalait Mozgással teli lázas sötétben hangzotttak Edgár szavai. S ő hosszan szólt népféltésről, történelmi sorsról és közösségszervezésről, de leginkább a sürgős tennivalókról és a hagyományőrzésről, a múltról s a gyökerekről. Éjfél utánig beszélt, megkomponált, kerek mondanivalót közölt velem, mint Intelmeit, akár valamilyen szellemi végrendeletet. Hetvenéves lehetett akkor. Hallgattam őt és arra gondoltam, hogy nagyon kellenek nekünk a hívő, állhatatos lelkek, a próféták! Milyen furcsa is ez. Nem tehetnek értünk semmit nem ők döntenek sorsunkról, életutunkat sem irányítják. De az emberiség szellemében sorvadna és erkölcsében szegényedne nélkülük, hiányukban vágyaink erejüket veszítenék és álmaink megfakulnának. Kevesebb lenne a szép látomás, a remény! Balogh Edgár elment, de ebben a gondolatban azóta is hiszek. Í Kis NYELVŐR Diglosszia Tudjuk, hogy az emberek nem beszélnek minden beszédhelyzetben egyformán: szóválasztásu

kat, mondatfűzésüket hanghordozásukat a beszélgetőtárshoz, a helyszínhez, a beszédtémához és más körülményekhez igazítják. Azokban a nyelvekben, amelyek írásbeliséggel is rendelkeznek, a formálisabb beszédhelyzetekben inkább a standard („irodalmi") nyelv, a hétköznapibb helyzetekben viszont vagy a standardnak egy oldottabb, pongyolább változata érvényesül (az ún. „mindennapi beszélt nyelv"), vagy pedig valamilyen nyelvjárás, illetőleg nyelvjárás és köznyelv közötti ilyen vagy olyan átmeneti változat ún. közveleg (ezt egyes kutatók regionális köznyelv-nek nevezik). Vannak olyan beszélőközösségek is, amelyekben a standard annyira eltávolodott a mindennapok beszélt nyelvétől, hogy a társadalom egyik rétege számára sem szolgál a közönséges érintkezés eszközéül. Az ilyen standardot „emelkedett nyelvváltozatnak szokták nevezni. Az jellemző rá, hogy az emberek először az iskolában találkoznak vele, ott sajátítják el, s válnak képessé arra, hogy a választékos nyelvhasználatot igénylő beszédhelyzetekben éljenek vele. Az „emelkedett változat" használata mindenekelőtt a szépirodalomra, a sajtóra, a tömegtájékoztató eszközökre, az oktatásra jellemző. Ezzel szemben áll az ún. „közönséges nyelvváltozat", vagyis a mindennapok nyelve. A két nyelvváltozat határozottan elkülönül egymástól: bizonyos helyzetekben az egyik, más helyzetekben a másik a helyénvaló. Például az egyetemi oktatók az emelkedett változaton tartják előadásaikat, ám a szünetben már a közönséges változatot használják. Egyes közösségekben az emelkedett és a közönséges változat keverése ritka jelenség: a közvelegesség (kevertség, átmenetiség) meglehetősen alacsony fokú. A diglosszia két fontos szempontból különbözik a szokásos, a standard és a nyelvjárás kettősségével jellemezhető helyzettől, vagyis az ún. kettősnyelvűségtől, amely a magyar nyelv esetében azokra a magyartországi) beszélőkre jellemző, akik anyanyelvjárásuk mellett a magyar standardot is ismerik és használják. Az egyik lényeges különbség az, hogy a diglossziás elrendeződés esetében az emelkedett változatot senki sem sajátítja el otthon a családban anyanyelvként, szemben a kettősnyelvűségi helyzettel, melyben a standardot - főleg a városi beszélők - gyermekkorukban tanulják meg (igaz, közveleges - szubstandard és más elemeket is tartalmazó - formában). A másik különbség az, hogy diglosszia-helyzetben az emelkedett nyelvváltozat sokkal szigorúbban elkülönül a közönségestől, mint kettősnyelvűségi helyzetben a standard a nyelvjárásoktól, vagyis a „diglossziás nyelvek" két fő változatának nagyobb az autonómiája. Kettősnyelvűség esetén a standardot anyanyelvként elsajátító beszélők a hétköznapi beszédhelyzetekben is lényegében a standardnak egy oldottabb, nagyobb mértékben közvetleges változatát használják. Ezzel szemben diglossziás elrendeződés esetén az emelkedett változatnak a mindennapi helyzetekben való használata nevetséges volna: legalább annyira, mintha nálunk mondjuk egy fejőnő Berzsenyi Dániel stílusában beszélne fiatalabb munkatársának a tehénfejés fortélyairól. A nyelvváltozatok diglossziás elrendeződésének klasszikus példája az arab, a svájci német, a görög és a haiti kreol. Az arab országokban a korán klasszikus arab nyelve mellett különféle helyi nyelvváltozatok használatosak. Svájc német nyelvű kantonjaiban az irodalmi német nyelv az emelkedett, a svájci német pedig a közönséges változat. Hasonló megosztás volt korábban tapasztalható Görögországban a görög nyelv két változata, a dimotiki és a katharevusza, valamint Haitiban a haiti kreol és a francia között. Az egyes nyelvváltozatok funkcióinak éles elkülönültsége miatt az ilyen elrendeződés évszázadokon át fennállhat, sőt, pl. az arab világban a diglosszia már a legelső írott források alapján is kimutatható, s máig sem szűnt meg. Egyes nyelvészek felfogása szerint kétnyelvű közösségekben a diglosszia két különböző nyelv használatában nyilvánul meg. Kétségtelen, hogy sok elnyomott kisebbség számára a többségi nyelv egyfajta „emelkedett változatként" szolgál, mivel ez az irodalom, a műveltség, a választékos megnyilvánulások nyelve. A kisebbség saját nyelve ilyen esetekben mintegy „közönséges változataként funkcionál, tekintve, hogy ez a mindennapoknak a szűk családi és baráti körben használt nyelve. Az ilyen elrendeződés legtisztább eseteit azok a közösségek képviselik, melyeknek nincs is standard nyelvük, s írásbeliségük teljes mértékben többségi nyelvű. Ilyen például a magyarországi vagy az északszlovákiai cigány kisebbség; igaz, a cigány nyelv standardizálására történtek már és történnek is kísérletek, ez a nyelvváltozat azonban anyanyelvű iskolák hiánya és más tényezők miatt - gyakorlatilag csak a szótárakban, nyelv- és tankönyvekben létezik. Vannak olyan diglossziás helyzetek is, amelyekben nem két, hanem három vagy több nyelvváltozat használatos a fentiekhez hasonló elrendeződésben. Ezek megnevezésére a tri-, illetőleg a poliglosszia műszó honosodott meg. A tri- és poliglosszia különféle eseteit tanulmányozva fölmerül bennünk a gyanú: vajon nem lehetséges-e, hogy a szlovákiai magyarok által használt nyelvek és nyelvváltozatok is ilyen elrendezést mutatnak. Ez a kérdés azonban akkora horderejű, hogy érdemes lesz vele legközelebb részletesebben foglalkozni. LANSTYÁK ISTVÁN Régi zene Három szlovákiai városban szervez hangversenysorozatot a Magyar Intézet „Régi zene" címmel. Közreműködik az Ifjú Szivek Gaudium Együttese, a Renaisance Consort (Kecskemét), a Pavane Táncegyüttes (Szeged), valamint - a pozsonyi fellépésen - a Slovenské gajdovské združenie és a budapesti Camerata Hungarica együttes szólistái, Bodza Klára és Czidra László. A hangversenyek helyszínei és időpontjai: június 25. - 19.30 Komárom, Tiszti Pavilon június 26. - 19.30 Pöstyén, Művelődési Központ június 27. - 20.00 Pozsony, Zichy-palota (Az utóbbi helyszínre a belépés csak meghívóval lehetséges.) Kiállítás a hunok és az avarok emlékeiből Nem mindennapi kulturális élményben részesül a látogató, ha megtekinti az ausztriai Burgenlandban a halbturni (Féltorony) kastélyban a közelmúltban megnyílt, a hunok és az avarok emlékanyagát bemutató reprezentatív kiállítást (Hunnen + Awaren. Reitervölker aus dem Osten). A környező országok jelentős múzeumai mellett a világ leghíresebb intézményei - köztük a londoni British Museum, a New York-i Metropolitan Museum, a szentpétervári Ermitázs - állították ki a témakörhör kapcsolódó nevezetes emlékeiket. A kiállítás fölött a Burgenlandi Tartományi Kormányzat vállalt felelősséget. E pazar kiállításon a látogató mintegy „összesűrítve" tekintheti meg e sztyeppei lovasnépek szemkápráztató emlékanyagát, legjelentősebb leletegyütteseit a hun aranykicsektől kezdve a kunbábonyi avar fejedelem aranyleleteiig. A kiállításon a komáromi múzeum a Reitervölker aus dem Osten Hunnen + Awaren hajógyári avar temető legszebb leleteit mutatja be. A halbturni kastély október végéig nyitva tartó kiállítása minden bizonnyal ékes bizonyítéka közös kulturális örökségünk megbecsülésének, a világ egyes múzeumai „együttgondolkodásának". (trugly) Diákpályázat középiskolások részére Magyarország 1996-ban ünnepli történelmének két nagy jelentőségő eseményét - a Honfoglalás 1100 éves, valamint az 1956-os forradalom 40 éves évfordulóját. A millecentenárium éve méltó keretet nyújt 1956 történelmi jelentőségének értékeléséhez. E gondolattól vezettetve a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium '56-os diákpályázatot ír ki az alábbi témákban, illetve műfajokban: a) „Interjú egy volt '56-ossal" - ahol a kérdező ügyessége, felkészültsége, tény- és anyagismerete, beszéltetni tudásának demonstrálása a cél. A hangsúly az interjúalany '56-os szerepén van. Műfaját tekintve újságírás. b) „Portré egy volt '56-osróľ - ahol a hangsúly az 1956 óta eltelt évekre helyeződik. Műfaját tekintve a szépirodalom felé mutató esszé, tanulmány c) „'56 a magyar történelemben" - elemzés arról, hogy mit jelent az '56-os forradalom mint történelmi esemény az 1100 éves magyar történelemben. Műfaját tekintve tudományos értekezés. A diákpályázat magyarországi, valamint külföldi magyar tannyelvű oktatási intézményekben tanuló 14-18 éves korú diákok számára szól. A pályaművek terjedelme legfeljebb 20 oldal, oldalanként 1250 leütés (ún. kis flekk) legyen. A kiíró témánként egyetlen pályaművet értékel 50.000 Ftos díjjal. A pályázat nyertese a pénzdíjon felül emlékplakettet kap. A győztes diákokat felkészítő középiskolai tanárok 35.000 Ft-os juttatásban részesülnek. A pályaművek a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz történő benyújtásának határideje 1996. szeptember 1. Iskolánként - irodalom és történelem szakos tanárok döntése alapján - legfeljebb három pályamű továbbítható, a pályaművek végső értékelését '56os szervezetek képviselőiből, neves írókból, riporterekből, újságírókból álló zsűri végzi el. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete felajánlja segítségét a pályázni szándékozó szlovákiai magyar diákok számára. Azokat a pályázatokat, amelyeket augusztus 15-ig eljuttatnak a pozsonyi székhelyre - Kultúrny inštitút Maďarskej republiky, Somolického l/a. 811 05 Bratislava , a Magyar Intézet kész továbbítani Budapeste.