Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-14 / 138. szám, péntek

1996. június 10. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 | A Szlovák Biztosítóban elfoglalta helyét az új vezetés E hét keddjén tanácskozott a Szlovák Biztosító (SZB) felügyelő bizottsága, mely megerősítette az igazgatóságban, valamint a felügyelőbizottságban és a társaság vezérigazgatói posztján május 31-én eszközölt személyi változásokat. A bizottságot Milan Rehák, annak tagja s egyúttal a Nemzeti Vagyonalap végrehajtó bizottságának az alelnöke, illetve a DSZM trencséni járási választmányának az elnöke hívta össze. A biztosító június 10-i rendkívüli közgyűlésén a többségi részvénytulajdonosnak, a Nemzeti Vagyonalapnak olyan értelemben sikerült módosíttatnia a társaság alapszabályát, miszerint a felügyelőbizottságot annak bármelyik tagja összehívhatja tanácskozásra. Edita Bukovska elfoglalta vezérigazgatói székét. „Korrekt módon megállapodtunk Mikuláš Trsténskývel, a társaság "leváltott elnökével, aki ezt követően távozott az épületből" - mondotta a lap munkatársának Edita Bukovská, az igazgatóság elnöke és az SZB vezérigazgatója. A Pozsony II. városkerületi bíróság július 7-én előzetes intézkedést foganatosított, melynek értelmében a Nemzeti Vagyonalap három hónapon belül tehet javaslatot és szavazhat az SZB szerveit érintő személycserékről. „A határozatot a mai napig nem kézbesítették az alapnak, és információink szerint elég sok benne a hiba" - mondotta Ján Porvazník, a Nemzeti Vagyonalap végrehajtó bizottságának alelnöke arra a kérdésre, hogy e bizottság tanácskozásának eredményei nincsenek-e ellentétben a bíróság előzetes intézkedéseivel. Szerdán Pozsonyban megtartotta soros közgyűlését az SZB Rt. Napirendjén szerepelt az 1995-ös évi gazdálkodásról szóló igazgatósági jelentés, a zárómérleg megvitatása, illetve a tavalyi nyereség elosztásáriak kérdése. A részvényesek sem a gazdálkodásról szóló jelentést, sem a nyereségelosztási javaslatot nem szavazták meg. Éppen ezért a többségi részvénytulajdonos, a Nemzeti Vagyonalap javaslatára 30 napon belül ugyanezzel a programmal rendkívüli közgyűlést tartanak. ROBERT ŽITŇANSKÝ, Národná obroda Drágul a kenyér A közeli napokban várhatóan emelkedik a kenyér és a péksütemény ára, bár az még nem teljesen világos, hogy mennyivel. Megerősítették ezt az információt a lap munkatársának kérdésére a pékek céhjének képviselői is. A szakemberek szerint feltételezhető, hogy kb. 15-20 százalékkal emelkednek majd az árak. A jövő hét keddjéig 30 nyugat-szlovákiai sütödében készítik el a költségelemzést, és ennek alapján határozzák meg a drágulás mértékét. A földművelésügyi minisztérium illetékesei az engedély nélküli áprilisi gabonakivitel leleplezését követően kijelentették, az áraknak nem kellene emelkedniük, mivel az állami alapokból elegendő mennyiségű gabonát szabadítottak fel, eddig mintegy 110 ezer tonnát. „A sütőipari termékek költségeiben a liszt ára csupán 20 százalékot tesz ki, s januártól a különböző lisztfélék 10-15 százalékkal drágultak, ami a kenyér- és péksüteményárakban nem is tükröződött" - jelentette ki Čupka úr, egy ötven alkalmazottat foglalkoztató pékség tulajdonosa. A pékek céhje viszont kénytelen lesz tükröztetni a sütőipari termékek árában az energia-, a fuvarozási árakat stb. is. „Eddig sok pékség a szó szoros értelmében nyomorgott, a költségek növekedését a beruházások rovására a tartalékokból fedezték - hangsúlyozta Čupka úr. A lapokban hírek jelentek meg arról, hogy a malmok közül nem mindegyik tudott gabonát szerezni az állami alapokból. További értesülés, hogy több nagy malomban van vagyoni részesedése Vladimír Lexának, a titkosszolgálati igazgató apjának. SME (Rövidítve) A románok, az eper meg a vér Rövid egy hét alatt kétszer is gyanúba kerültek a románok. A példátlan méretű szalmonellafertőzés kapcsán voltak, akik siettek kijelenteni, a fertőzött eper származási helye természetesen a szomszéd ország, nemkülönben onnan jöhetett az almáskertjeinket veszélyeztető tűzelhalálos betegség. Mindkét esetben hamar kiderült, hogy a gyanú alaptalan, és az almavész történetesen Nyugat-Európából terjed kelet felé, és bizony nagykállói az az eper, amelyről már vitatkoznak a szakemberek, hogy szalmonella- vagy vérhasbaktériumokat tartalmazott-e nagyobb mennyiségben. Nincs tehát román kapcsolat, van viszont gyanú és rossz szájíz: bizony nagyon is hajlamosak vagyunk bajainkért, nyavalyáinkért mást, másokat okolni: a Romániából érkezett vendégmunkások tehetnek a munkanélküliségről, az ukránok a bűnözés terjedéséről, a szerbek meg mondjuk a fegy ve rcse m pészetrő I. Azon viszont természetesen felháborodunk, ha Ausztria burgenlandi tájain ugyanezekkel a vádakkal illetnek bennünket, és a kereskedők gyanakodva méregetik a pultok között bóklászó pannóniai turistát. Ott ugyanis az a hír járja, hogy a magyaroknak no meg a többi jöttment kelet-eu- Kilencszázötven korona tette elém az árut a boltvezető, és várt. Türelmesen nézett rám, aztán megismételte: - Mondom, kilencszázötven korona. Kéri? - Tehát megveszi!? - ismételgette félhangosan és türelmetlenül, aztán csak akkor számlázta az árut, amikor kitettem a pénzt a pultra. Felberregett a pénztárgép, leszakította a cédulát, illedelmesen megköszönte a vásárlást, és - kellemes napot kívánt. - Mi a fene - gondoltam magamban: néhány perccel ezelőtt erről a boltvezetőről azt képzeltem, hogy fogorvosnál járt, vagy oda készül. Most meg egyszeriben milyen kedves lett. Az ajtóból visszafordultam: - Mondja, maga minden vásárlóval szemben ilyen mogorva addig, ameddig nem vesz valamit? - Nézze, uram - szabadkozott-, egy ilyen üzletben, ahol ezreseket fizet a vásárló, és az értük kapott árut tulajdonképpen a zakója zsebében elviheti, sok mindent tapasztal az ember. Sokszor bizony elfogy a türelme, rópainak - enyves a keze. Egy vagy akár több története mindenkinek lehet az efféle történetek alátámasztására, de mindez semmit sem igazolhat, legfeljebb azt, hogy az előítéletes közvélekedés nem ismer határokat. Az európai torz nemzetképek bonyolult rendszerében mindenkinek megvan a maga „románja", békaevő franciája, káposztazabáló németje, maffiózó olasza. Mihail Romm emlékezetes filmjében, a hétköznapi fasizmusban sok évvel ezelőtt zseniálisan mutatta be, hogy egy társadalmat hogyan szőhet át a mindennapok szintjén a hamis, előítéletekre építkező ideológia. Ennek megbízható táptalaja a hétköznapi nacionalizmus, az ismeretlen iránti, úgy tűnik, örök gyanakvás, és a mássággal szembeni türelmetlenség. A világtörténelem futószalagon mutatta meg a véres végkifejleteket, utoljára éppen itt, a szomszédban kaptunk szemléletes példát népirtásból. Az epertől a vérig vezető út természetesen rögös, de a históriai előzmények ismeretében korántsem járhatatlan. Ha megfelelő gyakorisággal ismételgetjük előítéleteinket, meglepően hamar a végére juthatunk. DÉNES D. ISTVÁN Népszava ha napokig senki sem vásárol. Amikor megmondom, mi mennyibe kerül, a vásárlók közül a legtöbben visszaadják a portékát, és azt mondják, majd benéznek holnap. Aztán csak nagyon kevesen jönnek vissza. Tegnap egy vállalkozó két csapágyat kért a kaszálógépéhez. Kitettem az árut a pultra, megnézte, összeillesztette a régivel; azt mondta, megveszi. Alig ejtettem ki a számon az összeget, a férfi rám ordított: „Mennyi?", majd sarkon fordult, és kirohant az üzletből. Még az udvaron is azt kiabálta, hogy jobban jár, ha felfogad három munkanélkülit. Azok olcsóbban lekaszálják a lucernáját, mint amennyibe az alkatrész kerül... Nagyot sóhajtva nézett rám: - Uram, csodálkozik azon, ha olykor mogorva vagyok? - Nem - válaszoltam, aztán hozzátettem: - Azért a vásárlók magatartásán sem csodálkozom... (farkas) NAHÁT! Olcsóbb a munkanélküli? KOMMENTÁRUNK J Gabonagondok: okulunk a hibából? Egy évvel ezelőtt a gabonatermésre vonatkozó optimista előrejelzéseket nem igazolta a gyakorlat, ezért az idén a becsléseket illetően óvatosak a szakemberek. Az időjárás alakulását figyelembe véve azonban nem lehetnek túl bizakodóak, hiszen a mag sok helyütt késve került a földbe, rosszul teleltek át a növények, és a júniusi forróság sem kedvez a növényzetnek. Rekordtermésekről tehát szó sem lehet, a gazdálkodók örülhetnek, ha átlagos hozamokat takaríthatnak majd be. Pedig sok mezőgazdasági üzemben a gabona eladásából befolyó összeg jelentős mértékben meghatározza, hogy az adott évet nyereséggel vagy veszteséggel zárják-e. A terméshozamok mellett fontos szerepet játszik az ár. Köztudott, hogy az Állami Piacszabályozási Alap tavaly 3350 koronáért vásárolta fel az élelmiszer-ipari búza tonnáját, és az idei évre is ez az összeg vonatkozik. Hivatalosan ugyan ez minimális árnak tekinthető, de a többi felvásárló aratás után ezt felső értéknek tekintette, és nem fizetett többet a termelőknek. Az elmúlt évben azok jártak jól, akik raktározni tudták gabonájukat, és tavasszal akár ezer-ezerötszáz koronával többért értékesíthették. Ez a hozzáállás azonban kevesek számára jeleni megoldást: a legtöbben egyrészt nem rendelkeznek megfelelő raktárhelyiségekkel, másrészt nem engedhetik meg maguknak, hogy fél éven keresztül terményben feküdjön a pénzük. Valószínűleg az idén se változik a helyzet. A piacszabályozási alap már megkötötte az előzetes szeződéseket mintegy 400 ezer tonna búzára, erre február folyamán, előlegként tonnánként 1700 koronát ki is fizetett. A termelők jórészt kényszerhelyzetben kötötték ezt a szerződést, mivel így „kvázi" olcsó hitelekhez, jutottak akkor, amikor készpénzre volt szükségük. Bíznak azonban abban, hogy az alap a nyár folyamán a piaci viszonyokat figyelembe véve emeli az árakat. Hiszen szinte teljesen biztos, hogy a piaci ár magasabb lesz. De ahhoz, hogy az alap magasabb vételárat kínálhasson, a pénzügyminisztérium jóváhagyása szükséges, hiszen az szabja meg, hogy növeli-e a búzára szánt keretet vagy sem. Ha nem, akkor előfordulhat, hogy a termelők - a büntetéssel együtt - visszafizetik az alapnak az előleget, és saját maguk keresnek vevőt gabonájukra. A Mezőgazdasági Felvásárló Vállalat (MFV) - amely a legjelentősebb felvásárlónak számít - és a termelők között szintén furcsa viszony alakult ki. Az. utóbbiak ugyanis mintegy 3 milliárd koronával adósai a vállalatnak, így gabonájukat a hitelek törlesztésére kellene adniuk. Nem lenne tehát meglepő, ha más felvásárló után néznének. Igen ám, de az MFV-n kívül senki nem rendelkezik megfelelő raktárhelyiségekkel, és a magas kamatok miatt senki nem vállalja a készletek felhalmozását. A mezőgazdászok számára az lenne jó, ha az állani a bankszférán keresztül megoldást találna a hárommilliárdos adósság rendezésére s csökkentené a biológiai tartalékokra nyújtott hitelek kamatait. Az utóbbi napokban olyan híresztelések is szárnyra keltek, miszerint egyes mezőgazdasági üzemeket külföldi felvásárlók keresnek meg, és tonnánként 210 márkát kínálnak az új búzáért. A földművelésügyi minisztérium azonban az idén óvatosabban viszonyul a licencek odaítéléséhez, pillanatnyilag egyetlen termelő sem rendelkezik az ez évi termés kivitelére feljogosító engedéllyel. Sőt a minisztérium illetékes munkatársa szerint egyelőre ígéretet sem kapott senki. Hiszen még azt sem lehet tudni, mennyi gabonát takarítanak be a gazdálkodók. Természetesen ha jelentős túlkínálat mutatkozna, akkor - szigorú szabályok szerint - elképzelhető a kivitel. Az. idén tavasszal kialakult helyzet mindenesetre figyelmeztető: a minisztériumnak és az ellenőrző szerveknek jobban oda kell figyelniük a termés mozgására a piacon. Különben jövőre is megtörténhet, hogy nyár elején gabonabehozatalra szorulunk, ami tonnánként nem 3350, hanem legkevesebb ötezer koronájába kerül az országnak. i AHOGY ÉN LÁTOM Csehországban kikerekedett a politikai glóbusz Az elmúlt fél évtized alatt számtalan tudós értekezés jelent meg arról, hogy a bolsevizmus romjain miért nem sikerült egyetlen országban sem megszervezni olyan, nevében is szociáldemokrata pártot, amely „egy az egyben" összehasonlítható volna azokkal a nyugat-európai szocdem pártokkal, amelyek évszázadunk második felében kontinensünkön szerves alkotó részét képezik a politikai struktúrának. A kommunista utódpártok politológusai csak alig-alig tudják palástolni az efölötti kárörvendésüket. Konzervatív és liberális kollégáik elméletben ugyan le-leszögezik, hogy úgy lenne kerek a mi tájainkon is a politikai glóbusz, ha a két értékrend mellett a harmadik is társadalmi bázisának megfelelően érvényesülhetne, ezt azonban - ahogy a csehországi választások utáni reagálások mutatják - csak addig gondolták komolyan, amíg egy volt kommunista országban nem jelent meg teljes fegyverzetben egy szociáldemokrata párt, amely - nem utódpárt. Tévedés ne essék, e sorok írója nem a kommunista utódpártok, illetve a liberálisok és a konzervatívok teoretikusait hibáztatja azért, hogy 1989 és 1996 között Albániától Litvániáig sorra kudarcot vallottak a szociáldemokrata kísérletek. Hogy így történt, annak mélyek a történelmi gyökerei. Az viszont a jelenről árul el sokat, ahogy Csehországban és környékén Miloš Zeman pártjának előretörését fogadta a nem szociáldemokrata helyzetértékelők többsége. Kétségtelen, hogy Václav Klaus 1990 és 1992 között pénzügyminiszterként, majd az 1992-es választásokat követő négy évben miniszterelnökként nagy dolgokat vitt véghez a csehszlovákiai, majd a csehországi társadalomban és gazdaságban. Koncepciójának köszönhető, hogy hazájában minden más hasonló sorsú országnál erőteljesebben beindult a privatizáció, és liberalizálódott a gazdaság. Mindezt komolyabb társadalmi megrázkódtatások nélkül valósították meg. A Klaus-koncepció jelentőségét mi, szlovákiaiak csak azt követően tudatosítottuk, hogy az ország kettévált, és már az első esztendőben riadtan észleltük, mekkora a különbség például a két országban tapasztalható munkanélküliség vagy az életszínvonal között, noha a föderáció megszüntetése előtt a különbség minimális volt. Persze a politikai, főképp pedig a gazdasági átalakulásnak az árát Csehországban is meg kellett fizetni. Ebben az országban - amellett, hogy a volt „láger" legpolgárosultabb országa volt - a iakosság zömére a szociális érzékenység volt már évszázadokkal korábban is jellemző. így teljesen érthető, hogy a Václav Klaus által vezényelt gazdaságátalakítás érzelmi és anyagi vesztesei a nemrég megtartott parlamenti választásokon úgy reagáltak, ahogy a szavazatok aránya mutatja. A szociáldemokrata párt (amely, ismétlem: nem kommuinista utódpárt) négyszer annyi szavazatot kapott, mint 1992-ben. Zeman pártelnök politikusi kvalitásairól, népszerűségéről mindent elárul, hogy közel 68 ezer elsőbbségi szavazatot kapott, a legtöbbet valamennyi pártvezető közül. A szociáldemokraták előretörése következtében Klaus nem tud parlamenti többségre szert tenni, mivel két koalíciós partnerével együtt csak 99 képviselővel számolhat a 200 tagú törvényhozásban. A nagykoalíció lehetőségét mind az ODS (68 mandátum), mind a szociáldemokrata párt (61 mandátum) kizárja. A fasisztoid republikánusokkal és a kommunistákkal való együttműködést mind a két nagy párt kizárja. Igy látszólag patthelyzet alakult ki. De csak látszólag, mert mind Klausék, mind Zemanék tisztában vannak vele, hogy új választások kiírásával aligha lehetne a problémát megoldani. Minden jelből arra lehet következtetni, hogy bizonyos engedmények fejében a szociáldemokraták hajlandóak lesznek hallgatólagosan támogatni Klaus kormányát. Zemanék adják majd a parlament elnökét, és ígéretet kapnak arra, hogy a kormány pl. nem vezeti be a tandíjat, végrehajtja a közigazgatás decentralizálását, vagyonbevallási törvényt terjeszt elő, alanyi jogúvá teszi a családi pótlékot stb. A szociáldemokraták tisztában vannak vele, hogy ha Václav Klaus következetesen és teljesen végre akarja hajtani a gazdaság átalakítását, akkor hozzá kell nyúlnia annak struktúrájához. A magánosítás ugyan már megvalósult, a szerkezetváltás azonban még várat magára, és ennek a következménye, hogy viszonylag fájdalommentes volt Csehországban, ami 1990 óta történt. Pártja programjához híven Zeman azt akarja elérni, hogy a korszerűsítés árát ne csak a bérből és fizetésből élőknek kelljen megfizetniük. Persze arcpirító helyzetbe kerül néha az ember, ha a Klaus-párti politológusoktól olvas helyzetelemzést. Kiválóan felkészült szakemberek már-már a szocdemek szemére vetik, hogy tarolni merészeltek a választásokon. Saját szempontjukból persze nekik is igazuk van. Csehországban mindazonáltal működik a demokrácia, és nyugat-európai értelemben kikerekedett a politikai glóbusz.