Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-08 / 106. szám, szerda

ÚJ szó SPORT 1996. május 8. Danko befejezte! Szenzációs hírt közölt tegnapi számában a ŠPORT napilap, miszerint a 60. jégkorong-világbaj­nokság egyik legjobb já­tékvezetője, Anton Dan­ko búcsút mondott a bí­ráskodásnak. A poprádi téli stadion vezetője öt vi­lágbajnokságon fújta a sípot, s 25 vb-meccset vezetett. Elhatározását így indo­kolta: - Már két évvé/ ezelőtt be akartam-bejez­ni, csak azért folytattam, mert ott akartam lenni a naganói téli olimpián. Mi­vel az IIHF vezérkara úgy döntött, az ötkarikás já­tékokon kizárólag a leg­jobb játékvezetők vehet­nek részt, s ilyenek csak az NHL-ben vannak, nem •látom értelmét tovább folytatni. (sr) A kassaiaké lesz a Sparta? Cseh lapértesülések szerint a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű lesz az új tulajdonosa a leghíre­sebb csehországi futballklub­. nak, a prágai Spartának. Az klub adóssága jelenleg egymilli­árd korona körül mozog, amit eddigi tulajdonosa, Petr Mach prágai vállalkozó már nem tud fedezni; így azután a patinás egyesületet el kell adnia. A Právo értesülései szerint a Sparta valódi tulajdonosa Ale­xander Rezes, a szlovák kor­mány közlekedésügyi miniszte­re. A Režeš tulajdonában lévő Manager társaság a vasmű részvényeinek több mint 30 százalékát ellenőrzi. A miniszter korábban az FC Košice klubel­nöke volt. Jelenleg fia az egye­sület elnökhelyettese. Petr Mach, a Sparta eddigi tu­lajdonosa a NOVA magánteleví­zó kérdésére válaszolva annyit jegyzett meg: .Nem mondom, hogy igen, de ažt sem, hogy nem. Megegyeztünk az új tulaj­donossal, hogy mindent egy kö­zös sajtóértekezleten közlünk." A Lidové noviny emlékeztet: a Sparta szinte mindig valamilyen módon össze volt fonódva a kormányzattal. A kommunista érában Ľubomír Štrougal kor­mányfő volt az egyik nagy mecé­nás, míg a rendszerváltás után a volt belügyminiszter, Petr Čer­mák lett a vezetőség tagja. ATLÉTIKA „Tiszta" kínaiak „Ebben az évben a Kínai At­létikai Szövetség több, mint 200 esetben végzett doppin­gellenőrzést a sportolóknál, de ezek között egyetlen pozitív eredmény sem volt" - nyilat­kozta Huang Zhi, a szövetség főtitkára egy pekingi lapnak. Az újság nem szól arról, hogy az ellenőrzöttek között szerepel­nek-e világcsúcstartók, mint például Wang Junxia, aki a női 10 000 méteren a világ idei legjobbjával, 31:01,76 perc alatt ért célba tegnap, a najingi olimpiai válogatón. Az örömteli bejelentésnek az ad különös hangsúlyt, hogy a kínai sportolók az utóbbi évek­ben jó néhány doppingügyben jeleskedtek. Az 1994-es hirosi­mai Ázsiai Játékokon például 11 versenyzőjük - közöttük hét, a világ élvonalába tartozó úszó - bukott meg a vizsgála­ton, s az elmúlt évben össze­sen 31 kínai sportoló „produ­kált" pozitív eredményt. (MTI) NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK - ATHÉNTŐL ATLANTÁIG (7) Stockholm: Az utolsó „békeolimpia" Négy esztendővel London után a svéd főváros újabb mérföldkövet jelentett a já­tékok történetében. Stockholmban végre teljes fényben ragyoghatott fel az olimpia csillaga. A korábbi tapasztalatokat fel­használva a svédek igen alaposan készí­tették elő a londoninál is nagyobb méretű 1912-es seregszemlét. Június 29-én kezdődtek a küzdelmek, újabb számokkal bővült a program. Először versenyezhettek az olimpián lo­vaglásban, öttusában és női úszásban (100 m gyors, 4x100 m váltó és toronyug­rás). A tények ellenére is bonyolult volt a gyengébb nem indulása a fizikai számok­ban. Elsősorban Coubertin ellenezte a nők részvételét az olimpián. Musset francia drámaíró aforizmájával érvelt: „Egy ajtó le­gyen nyitva vagy csukva." Ezzel arra akart utalni, hogy a nők úgysem vehetnek részt minden sportág minden versenyszámá­ban, bár elismerte: néhány merész vállal­kozó már akkor is akadt közöttük. Minden alkalmat felhasznált, hogy kifejtse véle­ményét a nők olimpiai indulása ellen. Egyik kortársa említette, Coubertin ebben a kérdésben tévedett a legfőképpen: „Nem számolt az idővel... és a nőkkel sem..." A NOB később valóban kénytelen volt engedni. Nemcsak az országok részvétele jelen­tett rekordot (28 nemzet 2541 sportoló), hanem a pályán elért eredmények is: 13 világ- és 29 olimpiai csúcsot javítottak meg. X. AZ ELSŐ „REPÜLŐ FINN". Stockholm egyik óriási meglepetése a finnek előretö­rése az atlétikában, hat aranyérmet sze­reztek. Első neves hosszútávfutójuk, Ko­lehmainen három egyéni győzelmével (5000 m 14:36,6; 10 000 m 31:20,8 - vi­lágcsúcsok; 8000 m mezei futás 45:1,6) elkezdődött az első „repülő finn" nagy kor­szaka. A rövid, de szapora léptekkel, szin­te gépszerűen haladó Kolehmainent csak a francia Bouin tudta megközelíteni az 5000 m döntőjében. Csupán azért, mert a finn a versenyt megelőző három napon belül a 10 000 m előfutamában és döntőjében, valamint az 5000 m előfuta­mában nem kevesebb mint 25 000 mé­tert futott. Bouin mindössze 5000-et... Kolehmainen három aranyérme már csak azért is meglepetés, mert csupán 1908-tól foglalkozott atlétikával, előtte a sífutás volt a kedvenc sportja. A világhá­ború ugyan megtörte a fenomenális finn sportoló pályáját, de nyolc esztendő után sem adta fel, az antwerpeni olimpián stíl­szerűen búcsúzott: megnyerte a futószá­mok legnehezebbikét, a maratonit (2:32:35,8). 2. A RÓKA-TÖRZS INDIÁN IVADÉKA. Az atléták királya Jim Thorpe. A róka-törzs in­dián ivadéka, a kor kimagaslóan legjobb atlétája óriási fölénnyel nyerte az ötpróbát és a tízpróbát. Thorpe valóban nagy atléta volt. Stock­holmban elért eredményei közül (tízpró­ba) négy számban még az 1948-as olimpi­ai bajnok sem bírt elérni jobbat; sőt, 1956-ban is - 1912-es teljesítményébei ­az olimpiai tízpróbaverseny első nyolc he­lyezettje közé került volna. Thorpe ered­ményei: 100 m 11,2; távolugrás 679; súlylökés 12,89; 400 m 52,2; magasug­rás 187; rúdugrás 325; gerelyhajítás 45,70; diszkoszvetés 36,98; 110 m gát 15,6; 1500 m 4:40,1. De nemcsak ez! Thorpe július 7-én meg­nyerte az ötpróbát, amelyet egy nap alatt Jim Thorpe, az atléták királya bonyolítottak le, másnap negyedik lett a magasugrásban, 12-én hetedik a távolug­rásban... Nagy bajnok Jim Thorpe. Valóságos mí­tosza támadt. Taft amerikai elnök levél­ben gratulált neki, egy Pennsylvania ál­lambeli kisváros hivatalosan is felvette a Jim Thorpe-Town nevet. Aztán egy év múl­va valamilyen papír alapján kisütötték, hogy Thorpe középiskolás korában egy idényt félprofiként baseballozott végig. Eredményeit megsemmisítették, érmeit elkobozták. Nem versenyezhetett többé amatőr atléták között. Egy ideig basebal­lal és az amerikafutballal kereste kenye­rét, de csalódása annyira megviselte, hogy kiábrándult az emberekből. Inni kez­dett, nyomorban, névtelenül hunyt el 1953-ban. Szegény királynak 72 esztendőt kellett várnia a -posztumusz - rehabilitálásra. Lánya kezdeményezte az igazságtételt, amit maga Gerard Ford amerikai elnök is támogatott. 1983-ban Grace átvehette az aranyérmeket és ezzel pontot tettek a közvéleményt sokszor foglalkoztató szo­morú olimpiai história végére. 3. TIZENEGY ÓRA BIRKÓZÁS. A rövid tá­vú futóversenyek amerikai fölényét mi­sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 100 méter döntőjében négy tengerentúli küzdött a bajnoki címért. A középfutam­ban a legjobb időt (10,7) futó Drew is be­került a fináléba, de miután csak ameri­kai győzelem születhetett, a versenyzőit „lábsérülés" miatt nem engedték rajthoz állni. Nehogy esetleg néger nyerjen Ameri­kának olimpiai bajnokságot. A maratoni futás ezúttal nem hozott iz­galmakat, de követelt egy áldozatot. A szokatlanul nagy melegben a portugál Lá­zára napszúrást kapott és másnap meg­halt. Elképesztő méreteket öltött a birkózás időtartama. Még nem alkalmaztak ponto­zást, azt győzött, aki két vállra fektette el­lenfelét. A selejtezők idejét ugyan egy órá­ra korlátozták, ám a döntő végső döntésig tartott. Ha csak bele nem untak - a ren­dezők. Alnigen és Bölhling küzdelme már kilenc órája folyt, amikor a zsűri úgy dön­tött, vége. Inkább nem hirdetnek bajno­kot. Még rágondolni is sok. De mi ez a ki­lenc óra. Középsúlyban az orosz Klein ti­zenegy órás küzdelemben győzte le a finn Asikainent. Eredetileg minden óra után három perces pihenőt kaptak, később azonban egy percre csökkentették a szü­netet, majd nyolc órás küzdelem után me­gállás nélkül gyötörték egymást a birkó­zók. Klein győzött, de annyira kimerült, hogy másnap képtelen volt átvenni az aranyérmet. Úszásban több világrekord született. A 100 méteres gyorsot az USA színeiben versenyző hawai Kahanamoku nyerte 1:03,4 perces világcsúccsal. Kahanamo­ku újszerűen úszott, úgynevezett kallózó stílusban szelte a vizet. Ugyancsak újítás­sal jelentkezett a 100 méteres hátúszás­ban az amerikai Hebner: az addig páros karú hátúszás helyett váltott karral lett első (1:21,2). Amint említettük, ezen az olimpián rajtoltak először női úszók. Az első bajnoki címet az ausztrál Durrock szerezte meg a 100 m gyorson. Pontosan Stockholmban szerepelt először műsoron női úszószám. 100 gyorson az ausztrál Fanny Durrack (balról) szerezte meg a győzelmet ugyanolyan idővel (1:22,2), mint amilyen­nel Hajó s Alfréd győzött 1896-ban. 4. AZ ÉLET LÉNYEGE. Az utolsó „békeo­limpia" kitűnő eredményével a sport óriá­si fejlődését bizonyította. És azzal a ta­pasztalattal gazdagította a résztvevőket, hogy a világszerte fokozódó versengés­ben csak a korszerű, céltudatos felkész­ülés hozhat sikert. Érthető, a közel 3000 fős záróvacsorán elhangzó beszédek tele voltak bizakodással az olimpia jövőjét il­letően. Coubertin pohárköszöntőjében megemlékezett a londoni eseményekről: „Ne felejtsük el Pennsylvania püspöké­nek szavait: „A játékokon nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel..." Es a NOB­elnök még hozzátette: „... mivel az élet lé­nyege nem abban van, hogy elértünk va­lamit, hanem abban, hogy küzdünk ér­te..." Szép gondolat. Nem biztos, hogy min­denki egyetért vele. 5. MAGYAR ÉRMEK. Aranyérmes: Fuchs Jenő (kardvívás); Prokop Sándor (hadipus­kaverseny); kardcsapat. Ezüstérmes: Bé­kessi Béla (kard). Bronzérmes: Mészáros Ervin (kard); Varga Béla birkózás; Koczán Mór (gerelyhajítás, 55,50 m). TOMI VINCE (Részletek a Bajnokok és legyőzöttek című olimpiai könyvből, amely megrendel­hető szerkesztőségünkben.) A JUBILEUMI. 60. JEGKORONG-VILAGBAJNOKSAG MARGOJARA Miért buktak el a favoritok? Vasárnap este pár perccel hét óra előtt a bécsi Stadthallé­ban befejeződött a Jubileumi, 60. jégkorong-világbajnokság. Valamiben hasonlított a korábblakhoz, azonban mégis merőben más volt. Természetesen most Is voltak győztesek, akik talán még mindig ünnepelnek. Például az újdonsült vi­lágbajnok csehek, a 34 év után Ismét érmet szerző amerika­iak vagy az olaszok és a franciák - minden bizonnyal - szíve­sen emlékeznek majd vissza az osztrák fővárosban történ­tekre. De vannak nagy vesztesel Is a vb-nek: csak kevesen gondoltak arra, hogy a favoritok, a címvédő finnek, a své­dek, valamint az oroszok érem nélkül térnek haza. Ilyen is már ré­gen fordult elő: a csoportmérkőzése­ken brillírozó száz­százalékos szbor­naja ugyan a ren­des játékidőben veretlen ma­radt, ám mégis leszorult a dobo­góról. A péntek éjszakába nyúló 200(!) perces hokidráma még sokáig beszédtéma lesz. Sokak számára érthetetlen, hogy az első harmad után 2:0 arányban vezető oroszok teljesen össze­roppantak a második húsz perc­ben. Úgy tűnt, mintha megijed­tek volna a kanadaiaktól, akik a kezdeti visszafogott játék után megemberelték magukat, és le­dolgozták hátrányukat. Senki sem értette, mi történt a koráb­ban oly magabiztosan korongo­zó orosz válogatottal, amely ugyan felpörgette az iramot a zá­róharmadban, azonban újabb gólt ütni már nem tudott. Pedig Vorobjov az utolsó percben há­rom ízben is belőhette volna csa­patát a négy közé... A hosszabbí­tásban nem eshetett gól, mert nagyon vigyáztak egymásra a ko­rongozok. A nem mindennapi dráma végére a büntető lövések tettek pontot. Újra a szbornaja került lépéselőnybe, de Kariya a sírból hozta vissza a juharlevele­sek továbbjutását. A harmadik helyért vívott talál­kozón a „hirtelen halál" végzett az oroszokkal, úgy, hogy a ráját­szás 5. percében ők játszottak emberelőnyben, s mégis kapitu­láltak. Már a közelmúltban is előfordult, hogy a körmérkőzé­ses sorozatban hengerelt a sok­szoros világbajnok, s aztán a play offban váratlanul elbukott. Valerij Vasziljev edzőnek van min elgondolkodnia, annál is in­kább, mert a kritikus pillanatok­ban tanácstalanul álldogált a cserepadon, s nem egyszer Vik­tor Tyihonovhoz, az együttes szaktanácsadójához rohant, vi­szont javaslatait nem fogadta el. Például a büntető lövések előtt Tyihonov határozottan azt mond­ta, jobbkezes korongozókat jelöl­jön. Vasziljev nem hallgatott a mesterre, s ráfázott... Ugyancsak az arcukra fagyott a mosoly a kanadaiaknak, a své­deknek és a finneknek. A juhar­levelesek az aranyérem remé­nyében utaztak Bécsbe, ahol fo­kozatosan belelendültek, s ami­kor kiverték az oroszokat, már vi­lágbajnoknak érezték megukat. Nem számítottak arra, hogy a csehek remekül felkészültek a vb-re, s a fináléban hibátlan tel­jesítményt nyújtanak. A kanadai­ak az ezüstérem ellenére nem titkolták csalódottságukat, s még mindig nem értik, mi okozta a rövidzárlatot a csehek elleni fi­nálé utolsó másodperceiben. Ha valaki azt mondja a bécsi vi­lágbajnokság előtt, hogy a cím­védő finnek, valamint a tavalyi vb­ezüstérmes svédek üres kézzel távoznak az osztrák fővárosból, enyhén szólva, megmosolyogják. Suomi válogatottja a csehektől el­szenvedett vereség ellenére igen­csak magabiztosan vágott neki a play off-sorozatnak. A Selännevel és Tikkanennel megerősödött északiak azt hitték, nem érheti őket meglepetés; szépen, komó­Ki gondolta volna, hohgy a címvédő finnek már a negyeddöntő után csomagolhatnak? tosan besétálnak a döntőbe. Erre a nyolc között kikaptak a kanadai­aktól, és csomagolhattak! Hason­ló cipőben jártak a svédek is, akik már az elődöntőre, a csehek elleni meccsre gondoltak. Közben szép csendben kikaptak az amerikai­aktól, s számukra is véget ért a vé­bé. A címben feltett kérdésre: mi­ért kaptak ki a favoritok, talán az érintett válogatottak edzői sem tudnának válaszolni. Curt Lindst­röm, a címvédő finn együttes mesterének első reakciója a ku­darcra: „Túl sokat gondoltunk az újabb vb-elsőségre..." Ludék Bu­kač cseh edző a vasárnapi dia­dalt követően kijelentette: „Sze­rencsém volt a játékosok kivá­lasztásánál!" ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents