Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-07 / 105. szám, kedd

1996. május 7. KULTURA ÚJ SZ

Ó 7 | Az avar kutatás újabb kiadványa Szép kivitelű kötettel gyarapodott az elmúlt évben a Kárpát-medencéi avarság leletanyagát bemutató sorozat. Madaras László régészkolléga szerkesztésében és Salamon Ágnes, Cs. Sebestyén Károly valamint Török Gyula feldolgozásában jelent meg immár a VI. kötete (Avar Corpus Füzetek, Debrecen-Budapest 1995), amely a szegedi, ill. a város környéki lelőhelyeket mutatja be. Három temető leletanyaga került feldolgozásra, mégpedig a Szeged-kundombi,. a Szeged-makkoserdői ill. a Csengele-feketehalomi. E több száz sírós temetők az 1920-30-as években még Móra Ferenc szegedi igazgatósága idején kerültek elő, s korának egyik legkedveltebb írója - a kiváló régész - maga is résztvett az emlékek feltárásában. A lelőhelyek teljes közzétételére azonban napjainkig várni kellett. A jól szerkesztett kötet rajzos és fényképes tábláit végiglapozva megismerhetjük e gazdag, jórészt 8. századi későavar temetők kiemelkedő szépségű leletei^ amelyek közül kitűnnek az egykori harcosok öntött, több esetben aranyozott, indákkal és különféle állatalakokkal - így griffekkel díszített övdíszei. E temetők további leletei pl. a nők ékszerei, mindennapos használati tárgyai tovább gazdagítják az avarokról alkotott eddigi ismereteinket. Az itt felsorolt temetők leletei a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményének értékes darabjai, egyben jelzik Szeged és környékének stratégiai jelentőségét a 8. századi Kárpát-medencében. (trugly) Griffes-indás leletek az egyik temetőből Pályázati felhívás A Sikondai Nemzetközi Műfordítóház millecentenáriumi pályázatot hirdet egyrészt a magyar irodalom külhoni fordítói, másrészt a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségű alkotók és kutatók számára, 1996. május 15-től kezdődően. A két hetestől maximum három hónaposig terjedő alkotóházi ösztöndíjat olyan külföldi állampolgárok kaphatják meg, akik részletes munkatervet tartalmazó pályázatukhoz meggyőző szakmai referenciát (esetleg kiadói szerződést) csatolnak, és az ösztöndíj elnyerése után a pályázat kiírójával szerződést kötnek. Tematikai megkötöttség nincs; különleges esetben útiköltséget is térítünk, illetve megelőlegezünk. A pályázatokat a Magyar írószövetség, a Magyarok Világszövetsége és a Baranyai Alkotótelepek képviselőiből álló szakkuratórium értékeli. Jelentkezési határidő: 1996. május 31. Címünk: Nemzetközi Műfordítóház, H-7300 Komló-Sikonda, Villasor 7. A Magyar Intézet hírei A magyarság 1996-ban ünnepli ősei Kárpát-medencei megtelepedése, a Honfoglalás 1100 éves évfordulóját. 896 tehát jeles dátum: ekkor érkeztek a Kárpát-medencébe az addig vándorló, nomád magyar törzsek, s egy újfajta életmódot kezdve, összeolvadva a már korábban itt élő népekkel és kultúrákkal, letelepedtek. Ezzel megnyílt az út a magyarság előtt, hogy az akkori Európához csatlakozzék, s államot alapítson. Az 1996-ban kezdődő ünnepségsorozat 2000-ig tart, amikor is a magyarság az államalapítás milleniumát ünnepli majd, s visszatekint arra a folyamatra, amelyben beilleszkedett Európába, s a környezetében élő népekkel együtt élve hatalmas szellemi és tárgyi értékeket hozott létre. A Honfoglalásról való méltó megemlékezés fontos helyet foglal el a pozsonyi Magyar Intézet tevékenységében is. 1996. május 6-tól június 7-ig tekinthető meg a Somolického l/a alatti épületben a „Magyarországi honfoglaláskori emlékek" c. kiállítás, melynek képei a X. századi magyarság viseletét, fegyverzetét, művészetét és életmódját mutatják be az érdeklődőknek. íŕ ^ # A pozsonyi Bánki Donát Klub és a Magyar Intézet szervezésében 1996. május 7. (kedd) 19 órai kezdettel hangversenyre kerül sor a Somolického l/a alatti épületben. Fellép a budapesti Erkel Ferenc Kamaraegyüttes, amely Boly ki György vezetésével Mozart- és Beethoven-műveket ad elő. ^ Május 9-én, csütörtökön 17 órakor a Limes című folyóirat mutatkozik be Pozsonyban, a Magyar Intézetben. A Komárom-Esztergom megyei tudományos szemle a Pozsony és Vidéke Célalap támogatásával Pozsonyról szóló tematikus lapszámot készített, amelyet most a szlovákiai közönségnek is bemutatnak. Az est meghívott vendégei: Dr. Kovács György Zoltán, a KomáromEsztergom Megyei Közgyűlés elnöke (Tatabánya) Virág Jenő, a Limes főszerkesztője (Tatabánya) Mezey László Miklós irodalomtörténész (Tatabánya) Ébert Tibor író (Budapest) Molnár Imre történész (Budapest) Eva Kowalská történész (Pozsony) Elena Mannová történész (Pozsony) Peter Salner néprajzkutató (Pozsony) Turczel Lajos irodalomtörténész (Pozsony). IV. Népművészeti tábor A szlovákiai magyar népművészek a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének támogatásával - idén is megrendezik régi kézműves mesterségeket tanító, hagyományápoló táborukat a gyerekeknek. A tábor színhelye a népművészeti értékekben máig gazdag Zoboralja, időpontja pedig: 1996. július 28. - augusztus 3. A népművészeti táborba látogatók zoboralji hímzést, csipkeverést és zoboralji népdalokat, valamint szövést, agyagozást, batikolást, fafaragást, gyöngyfűzést tanulhatnak. Az elszállásolást a gímesi kemping faházaiban, az étkezést a Tomart szállóban biztosítják a szervezők. A részvételi díj 1390 Sk. Jelentkezni és érdeklődni az alábbi postacímen lehet: IV. NÉPMŰVÉSZETI TÁBOR Studio Anser Dunajská 25/1. 931 01 Šamorín A szlovákiai magyar népművészek azoknak a hetedik életévüket betöltött gyerekeknek a jelentkezését várják, akik érdeklődnek a kézműves mesterségek iránt, és kellemes környezetben szeretnének eltölteni egy hetet. Kis NYELVŐR „Egy zsákba dob", „vékony jégen táncol" A szólások és közmondások de az egyéb állandósult szókapcsolatok is - a publicisztika kedveltstíluseszközei közé tartoznak; az elemző-értékelő cikkek szerzői szívesen élnek velük, hiszen ezek a fordulatok színesítik, élénkítik a stílust, elősegítik a komoly és fontos politikai, gazdasági stb. témák szemléletesebb, személyesebb hangvételű tárgyalását. Szótárakban is számon tartott frazeologizmusaink száma több ezer, nem ismerhetjük tehát mindegyikük pontos jelentését, használati körét. Ebből adódóan nem ritkák azok az esetek, amikor egy-egy szólás, közmondás megváltozott formában vagy nem a megfelelő jelentésében, szövegkörnyezetben bukkan fel. A mi helyzetünkben ennek oka olykor a többségi szlovák nyelv hatása. Ebben a rövid írásban két ilyen esetet mutatunk be. Az első példa napilapunk egy nyári számából származik. A balkáni konfliktusról szóló hírösszefoglalóban többek között Havel cseh elnök véleményét is közölte a lap, mégpedig így: „Mégsem lehet a balkáni konfliktus résztvevőit egy zsákba dobni." A szövegösszefüggésből kiderült, hogy a cseh államfő szerint különbséget kell tenni agresszor és áldozat között, vagyis ahogyan magyarul mondanánk: nem lehet egy kalap alá venni őket. A 'különböző jellegű személyeket vagy dolgokat azonos módon ítél, helytelenül összetartozónak tekint' jelentésmozzanatot tartalmazó magyar állandósult szókapcsolatokban ugyanis általában kalap szavunk szerepel, például: Nem lehet minden embert egy kalappal mérni; Nem lehet minden fejet egy kalap alá vonni; Két fejre egy kalap stb. Ugyanakkor a zsák főnév ilyen összefüggésekben nem bukkan fel, ismert viszont például a szlovák vagy a cseh nyelvben; hádzať, pchať, dávať všetko, všetkých do jedného vreca, ill. házet, dávať néco, nékoho do jedného pytle. Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy az egy zsákba dob szókapcsolat az eredeti cseh vagy szlovák kifejezés helytelen, szó szerinti fordításával keletkezett. Ugyancsak szlovák hatást gyaníthatunk következő példamondatunkban is: „Mindannyian tudjuk, hogy Michal Kováč mozgástere mekkora, és hogy milyen 'vékony jégen' politizál." Az idézet egy kommentárból származik, vagyis nem lehet szó közvetlen fordításról. Inkább az az eset áll fenn, hogy publicistánk egy mostanában gyakran olvasható, divatos szlovák szólás hatása alá került. Az önként veszélyes helyzetben levő, kockázatot vállaló emberre mondják szlovákul ezt: tancuje na tenkom ľade. Ebből a kifejezésből önállósult tenký ľad jelzős szerkezet más igéhez is kapcsolódhat, magam is olvastam már szlovák lapokban például a pohybuje sa na tenkom ľade kifejezést. A tenký ľad - vékony jég szókapcsolat 'veszélyes helyzet' értelmű használata logikus, hiszen a vékony jég könnyen betörik az ember alatt, s a baleset akár halálos is lehet. Ezen a szemléleten alapul több magyar szólásunk és közmondásunk is, például: a bajba jutott emberről mondták régen, hogy eltört alatta a jég; aki úgy van, mint a jégen álló, az 'bizonytalan, válságos helyzetben van'; jégre visz valakit 'hiszékenységét kihasználva bajba sodorja, csúnyán rászedi és tönkreteszi'-, Ne menj a jégre, nincs gerendája 'bizonytalan helyzetben légy előrelátó' stb. A jég gel kapcsolatban a vékony jelző csak egy közmondásunkban bukkan föl legalábbis 0. Nagy Gábor frazeológiai szótára szerint -: A jég is ott szakad, ahol a legvékonyabb, ennek a jelentése azonban ez: 'a leghamarabb a szegény embert éri baj, szerencsétlenség'. E közmondásunk tehát szemantikailag nem kapcsolódik az előzőekhez. Kommentárunk nyilván érezte a vékony jégen kifejezés szokatlan voltát, ezért használta idézőjelesen. Jobb lett volna azonban, ha egy hasonló értelmű magyar kifejezést választott volna. A szlovák-magyar frazeológiai szótár a tancovať na tenkom ľade magyar megfelelőjeként a tojásokon táncol, illetve tojástáncot jár kifejezéseket közli; ezek azonban nehezen építhetők be a szövegbe. Megfelelőbb megoldásnak mutatkozik talán az, ha a vékony jégen kifejezést egyszerűen „lefordítjuk": kényes, veszélyes helyzetben. Ennek persze sajnos az az ára, hogy a szöveg veszít szemléletességéből. SZABÓMIHÁLY GIZELLA DUNA MENTI TAVASZ - 1996. MÁJUS 22-25. Döntések szubjektív szempontjairól Amikor tavaly ősszel a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társasága meghirdette az idei XXI. Duna Menti Tavaszt, kevesen gondolták, hogy a gyermekszínjátszóinkat és bábosainkat irányító pedagógusokban megsokszorozódik a kedv, s együttesek tucatjait készítik fel az országos megmérettetésre. Leírva is Soknak tűnik, hogy harminc színjátszócsoport és tíz bábjátszó együttes nevezett a Duna Menti Tavaszra. S ha azt is számba veszem, hogy a válogató körutak alkalmával véletlenszerűen még tucatnyi együttes létezéséről szereztem tudomást, és iskolai ünnepélyeken, anyák napi műsorok keretében több dramatikus játszóköri foglalkozás eredményét láthattam, igazából nem lehet okunk panaszra. A bábosaink viszont nem szaporodtak meg az idén. Ennek okát a műfaj igencsak összetett, a pedagógustól nemcsak fejlődéslélektani és szakmai ismereteket, hanem képzőművészeti, bábtechnikai, dramaturgiai és rendezői tudást is kívánó sajátosságaiban, és a dunaszerdahelyin kívül más régiókban teljesen hiányzó módszertani képzésben látom. Ennek ellenére születtek kezdő csoportok, akiknek bizonyára hasznára válik majd az országos szintű találkozás a tapasztaltabb társaikkal. Nem a versengésen lesz a fő hangsúly, hiszen, akik idén valamely iskolában bábut vettek a kezükbe és jelentkeztek a szervezőknél, azok mind a tízen meghívást kapnak az idei Duna Menti Tavaszra. így a dunaszerdahelyi, az eperjesi, a farkasdi, a nagyszarvai, a nyárasdi, a párkányi, a perbenyíki, a tárnoki, a vámosfalul és az udvarnokí gyerekeket láthatja a DMT közönsége. A háromtagú válogatóbizottság tagjai egymástól függetlenül dolgoztak, de szakmai szempontjaikat a DMT értékelésein, vitáin éveken át a mai kölcsönös szakmai bizalom kialakulásáig egyeztették. Jarábikné Trúchly Gabriella esetében a több mint két évtizedes pedagógus-rendezői gyakorlat, Soóky Lászlónál az írói-dramaturgi alkotómunka, szerény személyemnél pedig talán az újságírói-szín i kriti kusi ta paszta lat adott némi szakmai és erkölcsi jogot a válogatáshoz. Nincsenek titkaink, nincsenek nem átvilágítható és nem a nyilvánosságra tartozó szempontjaink. Mindhárman nézői, tanúi és részesei voltunk az idén már harmadik évtizedébe lépő Duna Menti Tavasznak. Az igazsághoz tartozik, hogy az országos gyermekszínjátszó és -bábjátszó fesztivál szervező bizottsága a megbízatás nagyobbik részét rám ruházta. Ez az alábbiakban közreadandó névsor bizonyára sokakban kétségeket, ellenszenvet szül majd a döntés rám eső részével szemben. Vállalom a döntés ódiumát, ami nem jelenti azt, hogy ez lehetett az egyetlen és kizárólagosan helyes. Ha azonban a DMT húsz esztendejét folyamatában figyelemmel kísérő pedagógusok, újságírók becsülettel végignézik a csoportok játékát, belátják majd: páratlanul erős az idei mezőny. Valamilyen szempontból, mind a tizenkét színjátszócsoport kiemelkedő értéket képvisel. Értéket abban a fogalomkörben, amit a modern neveléstudományban mindenekelőtt a brit, a cseh, a skandináv és nem kevésbé a magyar drámapedagógiai gyakorlat képvisel. (Nem lehet véletlen, hogy már két diplomás drámapedagógusunk is van Zsélyi Katalin gútai és Jarábikné Trúchly Gabriella dunaszerdahelyi pedagógusok személyében). Játszótársaik azok a pedagógusrendezők, akik idén is több száz gyereket igyekeznek lelket felszabadító játékosságra nevelni, öntudatosságot, kapcsolatteremtő készséget és mindenekelőtt anyanyelvükön kifejezhető őszinte érzelmeket, önálló gondolatokat közvetítő drámajátékra tanítani. Nincsenek könnyű helyzetben. Olykor irigykedő, elsősorban szűken vett magánérdekeiket követő kollégák, értetlenkedő vagy diktatórikus vezetési módszereket alkalmazó igazgatókkal szemben kell a gyerekek érdekeit megvédeni. Nem a magukét, mert akkor könnyebb lenne semmit nem csinálniuk. Szinte mindenütt gond a szakköri foglalkozások vezetéséért adható jutalmak csökkenése vagy elmaradása. Ennek ellenére (a bábosokat is beleszámítva) negyven együttes pedagógusainak kell külön-külön köszönetet mondanunk. Mindenkinek, nemcsak azoknak, akiknek csoportjait a szervezők meghívják Dunaszerdahelyre. Remélem, erre máshol is lesz majd alkalom, hiszen a benevezett csoportok pedagógusrendezőit tapasztalatcserére meghívják a Duna Menti Tavaszra. Ott láthatják és összehasonlíthatják, a szakmai vitafórumon el is mondhatják véleményüket a meghívott tizenkét gyermek színjátszócsoportról. Bizonyára eljönnek az alistáliak, a fülekiek, a gútaiak, az Ipolyságiak, a két királyhelmeci együttes, a lévalak, a nádszegiek, a nyárasdiak, a rimaszombatiak, a szepsiek és a tornaváraljalak. Bevallom, nagyon örülök az újbóli találkozásnak. A válogatókörutak alkalmával olyan élményeket kaptam, amit soha nem tudok viszonozni. Erkölcsi értelemben lekötelező a bizalom, a nyíltság, megtisztelő a vitapartneri figyelmesség, amit a látott közel harminc színjátszó és bábos közösséget vezető pedagógusoktól kaptam. így utólag megfogalmazhatom ország-világ előtt: magamnak nem voltak, nincsenek és nem lesznek szempontjaim. Csak a mindenhol tehetséges gyerekek vannak, felkészült és felkészültebb pedagógusok, akikben a szeretet mozgatja az akarást. És természetesen a Duna Menti Tavasz, amely az idén félszáz tanító és több száz tanítvány érdemeként lehet az eddigiekhez viszonyítva is kiemelkedő színvonalú. Egyszerűen azért, mert nagyon jók a csoportok, mert nagyon felkészültek a pedagógusok. DUSZA ISTVÁN