Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-30 / 125. szám, csütörtök

1996. május 30. VELEMENY - TALL0Z0 ÚJ SZ

Ó 5 | ...60 rákkeltő hatású Mindenki úgy károsítja egészségét, ahogy akarja. Ebbe nem szólhat bele senki. Ellenvetésünk csak akkor lehet, ha például a dohányos a nem dohányzók között is rágyújt. Hiszen a füst belélegzése - a passzív dohányzás - következtében gyakoribbak a légzőszervek megbetegedései, megnő a tüdőrák veszélye. Főleg a füstmentes világnap kapcsán évről évre leírjuk, hogy egyetlen cigaretta elszívásakor a környezetbe kerülő kétliternyi füst négyezer kémiai vegyületet tartalpnaz, amely közül 60 bizonyítottan rákkeltő hatású. Sokszor felsoroltuk, miért káros, miért veszélyes a dohányzás: miért és kinek volna jó, ha egyre többen lemondanának róla. Aligha hihető, hogy pusztán a dohányzásellenes vagy füstmentes világnap eseményei sokakat meggyőznek a leszokás szükségességéről, de lehet, hogy éppen a fiatal korosztályt gátol(hat)ják meg abban, hogy rákapjanak az önpusztító szenvedélyre. A fejlett országokban a szakemberek rég rájöttek arra, hogy tiltással nem sokra mennek. Rádöbbentek, hogy a fiataloknak példaképekre is szükségük van, például nem dohányzó sportolókra, színészekre, neves közéleti személyiségekre. És persze sokféle érdekes dohányzásmegelőző programra. Szlovákiában sincs ez másképp. Csak hát; nálunk is bemutatnak egy-egy programot, de valahogy nem jut el azokhoz, akiknek készül. Talán azért, mert túl elméleti, de esetleg azért is, mert a leírtak és elfogadottak megvalósítására nincs pénz. Például a Marlborót reklámozó kovboj ellenplakátjának még 1992-ben betervezett kinyomtatására sem. Kár. (péterfi) Füstölő Köhögök. Krákogok. Eg a gyomrom, ha megnyomom, ha nem. Mitől van ez, nem tudom, hiszen ma még nem is ettem. Szédülök. Nem nagyon, csak úgy standard, de azt a benzinkút nyitvatartási idejével, módszerével: nonstop. Fáj a fejem. Keresem nyavalyáim okát, és nem találom a cigarettámat. Ez pech, men a megsárgult ujjaimról azért mégsem nyalogathatom, szopogathatom az áldott nikotint. Elvégre kultúrember vagyok. Hová tehettem? Tegnap még itt volt a hűtőszekrény tetején. Tudom, mert én tettem oda. Ahhh! Derült konyhaplafonról vág belém a felismerés: a nejem rejtette el, mert állítólag nem győzi mosni a drágalátos függönyeit a büdös bagófüstömtől. A gyakori mosás meg nem tesz jót a függöny egészségének. Szóval így vagyunk, drágám? Neked a függönyeid egészsége többet ér, mint az én... az én... Mim is? Ezen még ráérek gondolkodni. Egyelőre azt kellene megtudnom, hogy válóok-e az ilyesmi. Az ilyen csalárd rejtegetés. Hol lehet reggel fél hatkor ügyvédet találni, aki ezt megmondja? És ha még cigarettázik is az illető jogtudós, akkor már ez a nap is jói kezdődik. Kezdődne. De a sarki bolt is csak hatkor nyit, ráadásul az eső is kegyetlenül zuhog. Szólni kéne már valakinek a városházán, hogy hamarabb nyisson a sarki bolt. Meg a meteorológus időcsinálóknak is, hogy ne marháskodjanak nekem ilyenkor az esővel. Hol vagyunk? A trópusokon? Nem. A konyhában. Cigarettám meg még mindig nincs. Legalább egy diófa volna itt, a negyedik emeleten, állítólag annak a levele is füstöl. Dió, dió, rádió. Bekapcsolom. Hátha éppen azt jelentik be a reggeli hírekben, hogy itt, a lépcsőházunkban zuhant le egy hatalmas rakomány cigarettát szállító DC-10-es, csak én nem hallottam, mert mély alvó vagyok. Kivéve, ha nem köhögök és nem krákogok. No, beszélj, ember, hol van az a DC-10-es? De az igazat mondd, mert nem állok jól magammal. Hogy mi? Hogy ma van a... Mi van ma? A dohányzás elleni világnap? Halihó! Ez, mondjuk, érdekel, az ilyen világnapokból nem jó kimaradni. Főleg ha dohányzásellenes. Stírolom a függönyöket. Szürkék. Tényleg. Szagolom. Hát nem Dior. Mégis a nejemnek volna igaza? Ilyen lehet a tüdőm is? Borzadály. Na, beszéljük meg magammal a dolgot. Mint a nagyfiúk. Ma nem gyújtok rá. És ha úgy gondolkodom, hogy holnap is ma van, akkor holnap sem. És ha mindennap ma van? Akkor mindennap nem kell rágyújtani. Ne gyújtsunk rá minden ma! Adjunk esélyt az életünknek. Még szükségünk lehet rá. Még szüksége lehet ránk valakinek. KERTÉSZ GÁBOR Nem új gondolat a felső bíróság Jozef Liščák Igazságügyi miniszter közlése szerint Besztercebányán létrehozzák a Szlovák Köztársaság Felső Bíróságát. A lap az Intézmény céljairól kérdezte Ján Hrbalát, a Szlovákiai Bírák Társulása közép-szlovákiai csoportjának a vezetőjét. - Nem új dolog a lényegében négyfokozatú bíróságok gondolata, s megvalósításának a feltétele az úgynevezett felső bíróság létrehozása is. Feltételezem, hogy ez az intézmény elsősorban a legfelsőbb bíróság hatásköréből vonna el, és mindenekelőtt a kerületi bíróságok határozatát megfellebező ügyekben hozna döntéseket. A legfelsőbb bíróságra az úgynevezett rendkívüli fellebbviteli ügyek tartoznának. • Társulásukat tájékoztatták a felső bíróság létrehozásáról? - Sem az igazságügyi minisztériumból, sem más központi szervtől nem konzultáltak velünk ebben a kérdésben. Az intézmény létrehozásának a gondolatát illetően egyébként sok pro és kontra érvem van. Úgy vélem, hogy mielőtt egy nagygyűlésen bejelentenének ilyen fontos szándékot, megvitathatnák a bírákkal, mindenekelőtt a legfelsőbb bíróságon működő szakemberekkel. Megjegyzem, hogy európai viszonylatban nem szokatlan modellről van szó. Nagyobb országokban alkalmazzák, például a föderatív elrendezésűekben. Ezeket a bíróságokat Csehország is bevezette. • Ön szerint mi a legnagyobb előnye a felső bíróság intézményének, és miképpen oldják meg a vele kapcsolatos személyi kérdéseket? - A felső bíróság személyi állományának a feltöltése a legfelsőbb bíróság feladata lesz, éppen azért erről a kérdésről velük kell konzultálni. Semmiképpen sem szeghető viszont meg az alapelv, hogy bíró csak saját beleegyezésével helyezhető át. GABRIELA BÖNCHESOVÁ, Práca Javorský tudni akarja, melyik orvos tiltakozott Szlovákia egészségügyi minisztere felszólított néhány kórházigazgatót, hogy készítse el azoknak az orvosoknak a névsorát, akik bekapcsolódtak a nyomásgyakorló akciókba, tehát a tömeges véradásba, illetve részt vettek a pozsonyi tiltakozó tüntetésen. Kiderült, arról is tájékoztatást kér Javorský miniszter, hogy mennyi az egyes orvosok fizetése. A közelmúltban kijelentette, hogy a kórházakból szerzett tájékoztatás alapján majd nyilvánosságra hozza, mennyi azoknak a fizetése, akik hivatalosan tiltakoztak a minisztériumban. A homonnai kórház sebészeti, illetve aneszteziológiai osztályának a főorvosa azonban nem hajlandó a kórházigazgatónak ilyen listát a rendelkezésére bocsátani. Az egyik homonnai beosztott orvos ezt nyilatkozta: „Osztályunk főorvosa hétfőn arról tájékoztatott bennünket, hogy utasítást kapott, a nap folyamán faxolja el a tiltakozók listáját a minisztériumba. Mi a lakosságot szolgáljuk, nem a minisztert, a műtőben mi mindennap felelősséget vállalunk a betegek állapotáért, így joggal kérdezzük: miért ijesztget bennünket a miniszter?" Elmondta, hogy kollégáival együtt minden reggel feszült légkörben látnak munkához, és ráadásul még a munkahelyükért is aggódniuk kell. Az új igazgató azt követően foglalta el tisztségét, hogy az előző igazgató magas tisztségbe került az egészségügyi minisztériumban. így az orvosok belátják, az igazgató is csak ember, akinek teljesítenie kell a miniszter utasításait. A homonnai kórházigazgató tegnap kijelentette: ezek a tények nem titkosak, amelyek közzétételével ártani lehetne az orvosok közösségének. Arra a kérdésre, hogy a követelt adatokat megküldi-e a miniszternek, azt válaszolta, hogy információi szerint ezek az adatok nem szolgálhatnak rossz ügyet. Sme Kováč elnök kész feloldani a titkot Az államfő szóvivője közölte: az elnöki iroda munkatársait és magát Michal Kováčot is meglepte, hogy Vladimír Mečiar miniszterelnököt a tanácsadói nem figyelmeztették arra a lényeges apróságra, hogy a 100/1996. számú törvény egyértelműen kimondja: titkosított anyagok és dokumentumok titkosságának a feloldását csak az a személy rendelheti el, aki titkosításukat elrendelte. Ha tehát az elnök úr levélben fordult Ivan Lexához, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatójához, és a levelet szigorúan titkosnak minősítette, akkor titkosságának a feloldását is csak az államfő rendelheti el. A miniszterelnöknek nincs joga az államfő által titkosított dokumentumok nyilvánossá tételére. A sokkal érdekesebb Lexa-válaszok titkosságának a feloldására sem jogosult a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök, hanem kizárólag a titkosszolgálat igazgatója. Az elnöki iroda szóvivője úgy nyilatkozott, hogy az államfő annak a levélnek a titkosságát is kész feloldani, amelyet Ľudovít Hudek belügyminiszternek írt, és amelyre mindmáig nem kapott választ. A köztársasági elnök úgy véli, ha ő kész a saját maga által titkosított iratokat nyilvánosságra hozni, akkor az is természetes elvárás, hogy Lexa ugyancsak így cselekedjék a maga titkosításaival. Az államfő a nyilvánosság tájékoztatása érdekében döntött úgy, ahogy döntött. - Végre már ki kell teríteni a kártyákat - mondta az elnöki szóvivő. JÚLIUS GEMBICKÝ, Národná obroda (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Támogatások hovatartozás szerint A földművelési minisztérium agrárpolitikájának szerves részét képezi a támogatási rendszer. Fontos gazdasági szabályozó, hiszen általa a reszort jelentős mértékben befolyásolhatja az újratermelést, előnyben részesíthet egyes ágazatokat. Már harmadik éve a parlament által jóváhagyott zöld jelentésből indul ki, amely megszabja a szétosztásra kerülő összeget is. A segély nagysága néhány éve változatlan, 7,1 milliárd korona. Figyelembe véve azonban a költségek növekedését: reálértéke évről évre csökken. 1995-ben a minisztérium dotációs irányelvei határozattá, vagyis jogi normává léptek elő három-öt éves hatállyal. Kidolgozói ezzel azt szerették volna elérni, hogy stabilizálódjanak a feltétélek, és a termelőket ne érjék minden évben meglepetések. Hátulütője viszont, hogy az eddigiekkel ellentétben a határozatnak csak a módosítása lehetséges, kivételek megítélésére nincs mód. Az egyre változó helyzethez viszont alkalmazkodni kell, ezért évente megjelenik a módosítás. Idén két jelentős változás történt: az első a külföldi tőke bevonásával gazdálkodókat érinti. A módosítás értelmében ott, ahol a külföldi tőke aránya 33 százalék alatt marad, jár dotáció. A második gyümölcsösök, szőlő, komló, cserjeültetvények és spárga telepítésére, a meglévő ültetvények felújítására, valamint üvegházak rekonstrukciójára vonatkozik. Ezentúl az adott évben a tényleges költségek 40 százalékát, de hektáronként legfeljebb 200 ezer koronát (az üvegházak esetében négyzetméterenként maximum 700 koronát) segélyből lehet fedezni. Jövőre jelentősebb változásokra számíthatunk csak a szétosztandó pénzösszeg marad az idei szinten. Az egyik elképzelés szerint a vetőmagok, ültetőanyagok, vegyszerek, gépek és berendezések vásárlására szánt összeget, mintegy 2,2 milliárd koronát az Állami Támogatási Alapba utalná a minisztérium. Egy másik tervezet csak a gépek, berendezések beszerzésére szánt pénz átutalásával számol, a vetőmagok, az ültetőanyagok, a vegyszerek vásárlása továbbra is dotációt élvezne. A hegyvidéki és hegyaljai területeken gazdálkodók ezentúl is megkapnák az átalánytámogatást, mintegy 3,5 milliárd koronát. A minisztérium ezt azzal magyarázza, hogy ott a dotációknak szociális szerepük is van: elősegítik a munkahelyteremtést, melléküzemágak létesítését, hozzájárulnak a táj jellegzetességeinek a megőrzéséhez. Jó volna, ha végre tudatosítanák, hogy a földművelési minisztériumnak mégiscsak a mezőgazdaságot illene támogatnia, nem veheti át a szociális védőháló szerepét. A természeti katasztrófák, előre nem látható események következményeinek az elhárítására azonban jövőre sem létesítenek veszélyességi alapot. Állítólag a pénzügyminisztérium ezen a téren nem hajlandó kompromisszumra. Arról, hogy igazságos-e ez az elosztás, sokáig lehetne vitatkozni. Talán az jelenthetne megoldást, ha teljesen eltörölnék ezt a támogatási rendszert, és más módon, például nyereséget biztosító felvásárlási árakkal, az elvonások csökkentésével kellene segíteni a termelőt. A dotáció ugyanis eleve magában rejti a visszaélés, a megvesztegetés lehetőségét, továbbá a megkülönböztetés újabb és újabb formáit kelti életre. SZÁLKA ÉS GERENDA Pszt! Hallgassunk! Minden esetleges zavar elkerülése végett: 1996. június l-jén, szombaton délután öt órától fél órára elhallgatnak az emberek. Kétségtelen, hogy szeretetre és támogatásra méltó gondolat és vágy, minden naivsága ellenére is. Ezt maga a kitaláló Lukáts Andor színész - is így látja, de ennek ellenére hisz abban, hogy felhívásának lesz foganatja a magyarok körében. Miért ne lenne? Az az ember, aki tudomást szerez a Kiáltás csendért felhívásról, bizonyára nem áll ki óbégatni az utcára. Bár ki tudja? Hátha mégis lesznek ellentüntetők, akik végigüvöltik a budapesti Vörösmarty teret, és pont abban az órában. Talán némely magamutogató politikusnak is kedve szottyan, hogy éppen a nagy csendben ordítozzon. Gondolván: így biztosan többen hallják majd őrültségeit. Persze jómagam is hiszem, hogy Lukáts Andor felhívása nyomán milliók hallgatnak el szombaton, pont öt órakor. Mindazok, akiknek, nem tetszik mindaz, ami ma Magyarországon, a Kárpátmedencében, Európában és egyáltalán az egész világon történik. Ezért is kellene a csend és a csendes befelé fordulás, amire minden embernek szüksége van. Egyetlen félórára? Aligha. Naponta kellene időt szakítani arra, hogy elcsendesedjünk, hogy hallgassunk. Hallgatóddzunk önmagunk felé. Forduljunk a világmindenség felé, amelynek részei vagyunk. Igaz, porszemnyi, de mégiscsak lüktet bennünk egy szív, vér áramlik ereinkben, gondolatok születnek agyunkban, s valamit olykor érzünk is mindennek nyomán. Hatmilliárdszor nyolcvan pulzáló véráram percenként. Ha összerakhatnánk a szívek dobbanásának a zaját, talán nem is lehetne igazi csend. Pedig legyen csend, egyetlen félóráig magam is óhajtom a felhívásra beteljesedő hallgatást. A szívünk talán hangosabban fog dobogni, talán meghalljuk egymásét, követjük ritmusát. Talán hallhatóvá lesznek a fűben a bogarak, az állatok osonása a bozótosban. S ha ebbe a csendbe beleszületik egy csecsemő, sírása muzsikává lesz. Meg egyáltalán: ez a félórás hallgatás mássá teszi-e a visszatérésünket a zajba, a zúgásba, a hangzavarba, a politikai dumák ricsajába, a bánatos sírásba, a fájdalmas jajgatásba? Üjra zakatolnak majd a gépfegyverek? Autóbuszok robbannak fel? Autók ütköznek össze, s a recsegés-ropogás szívekig hatol majd? Minden zaj erősebb lesz? Nagyobb lesz bennünk a bűntudat? Mi van, ha a mérhetetlen nagy csendre odafigyel az Isten? Ő maga is belehallgat, hogy teremtményei hogyan hallgatnak? Egyáltalán mi fog történni, ha jövőre már az egész világ igyekszik elhallgatni június l-jén délután öttől fél hatig? Eljön a világvége? Meg egyáltalán mit szól mindehhez a katolikus egyház, amelynek minden lényeges dologról van véleménye? Engedékenyebb lesz-e, mint úgy általában? A minap néztem a csíksomlyói pünkösdi búcsú képsorait, s láttam, amint hallgatnak az emberek, amikor a felkelő napot csodálják. Hallgatásuk és az arcukon tükröződő érzések sejtették meg velem, mire is van esélyünk ezen a szombaton. Találkozhatunk önmagunkkal, egymással, a világgal, Istennel. Lukáts Andor már tovább is gondolta a dolgot: „Ennek az első fél órának arra kellene szolgálnia, hogy az emberek ellazuljanak, és megérezzék, mit jelent ez fiziológiailag abban a bizarr helyzetben, amikor ott látják a másik embert maguk mellett, aki ugyanazt teszi, amit ők, noha még egyikőjük sem tudja, mi is történik valójában. " - Miért épp Lukáts Andor, a Kaposváron híressé lett színész a felhívás közreadója? - kérdezhetné bárki, aki soha nem látta színpadon, aki soha nem látta filmekben. - Mért ne éppen ő? - kérdezhetné bárki, aki már látta őt játszani. Hallgatta azokat a „beszélő csendjeit", amelyekkel lelket romboló tragédiákat és zabolátlan komikumot tud kifejezni. Lukáts Andornak lélekig hatoló színpadi csendjei vannak. Hallgatása nem bizonytalanság, hanem építő lelkierő. Ezért is annyira hihető, hogy vele együtt lehet hallgatni. Jobb önmagunkért, jobb társakért, jobb emberiségért.