Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)
1996-05-23 / 119. szám, csütörtök
6 j ÚJ SZÓ HIRDETES - PUBLICISZTIKA 1996. május 21. Monet-tárlat Bécsben Hétközben naponta több mint ezren, Szombaton és vasárnap 2-3 ezren is megtekintik az egykori császárváros Európa-szerte jegyzett képzőművészeti eseményét - Claude Monet életműtárlatát. Ideiglenes otthonnal a semmivel sem-jelentéktelenebb történelmi múltra visszatekintő Oberes Belvedere, azaz a FelsőBelveder szolgál, barokk falai között az Osztrák Galéria működik, amely a 19. és 20. századi osztrák képzőművészet zarándokhelye, hiszen itt láthatóak az Ausztria határain túl is kultikus tisztelettel övezett Gustáv Klimt-képek, valamint többek közt Egon Schiele és Oskar Kokoschka alkotásai is. Az impresszionizmus legkövetkezetesebb és legautentikusabb képviselőjének művészetét csaknem a teljesség igényével feltérképező kiállítás több mint száz Monet-művet tartalmaz, amelyek többsége a párizsi Musée Marmottanbó\ és Musée d'Orsaybó\ való. Ám a zürichi Kunsthaus, a londoni Tate Gallery, a New York-i The Metropolitan Museum of Art, a washingtoni National Gallery, a tokiói Fuji An Museum, több európai és tengerentúli alapítvány is a bécsiek rendelkezésére bocsátotta a gyűjteményükben őrzött jeles Monet-festményeket. A közép-európai kiállítási intézmények közül csak a budapesti Szépművészeti Múzeum és a házigazdák járultak hozzá a tárlat teljesebbétételéhez. Mindenképpen hiányérzetet kelt, hogy a leningrádi, azaz a szentpétervári Ermitázsban, a moszkvai Puskin Múzeumban és a rigai képitárban található Monet-vásznak közül egyet sem láthatunk viszont ebben a minőségi válogatásban. A tárlatrendezők időrendben vonultatják fel a francia festőművész' életművét, 1857-től egészen haláláig, 1926-ig. Megtekinthetjük az 50-es években készült karikatúrákat és rajzokat, amelyeket még Le Havre-ban készített, s ekkor figyelt fel tehetségére Eugéne Boudin festő, aki a plain air festészetről Monet-val azonos nézeteket vallott. A 60-as években alkotott művek közül csak az 1863 utáni datálásúak szerepelnek a tárlatanyagban, tehát azok, amelyek már a szabadban, például a fontainebleau-i erdőben születtek. Ebből a korszakból származik az 1865-ös Reggeli a szabadban című képéhez készített vázlat, amely Washingtonból érkezett az osztrák fővárosba. Claude Monet az 1870es években távolodott el Gustáv Courbet és Edouard Manet művészetszemléletétől, amihez nagy mértékben hozzájárult a francia-porosz háború alatt Londonban eltöltött két év (1870-71), itt ugyanis megismerkedett a korabeli angol tájképfestészettel, William Turner műveivel. Az 1872-es hollandiai útja is ösztönző hatással volt egyéni művészi nyelvezete kialakulására, mert ekkor találkozott először a japán fametszetekkel, azok színvilágával, síkszerűségével és a szerialitás elvével. Argenteuil-i tartózkodása idejére tehető, 1872 és 1878 között, az impresszionizmus alkotói szemléletének és módszerének, festési technikájának kidolgozása és meghonosítása egy szűkebb művészkörben. A tárlaton azonban hiába keressük ezen korszakának, s minden bizonnyal életművének is egyik legismertebb vásznát, az 1872-ben festett, s két éwel később az impresszionistákelső kiállításán bemutatott, a korabeli kritika által ócsárolt, kigúnyolt Impresszió, a felkelő nap című művét, mert ezt a már említett Musée Marmottanból 1985-ben ellopták, s azóta is hiába keresik. Kárpótlásul azonban megtekinthetjük az azonos szemléletben fogant, 1873-ban alkotott Le Havre-i kikötő éjszaka című képét, amely egy magángyűjteményből került a közönség elé néhány hét erejéig. Az Európán kívüli művészet ihlette sorozatok szemléletesebbé tették Monet azon feltevését, hogy a napfény hatására megváltozik a tárgyak természetes színe. A 90-es évek elején, illetve első felében festett Szénaboglyák és a roueni székesegyház főhomlokzatáról készült szériákból 3-3, a századforduló éveiben alkotott Waterloo-híd és A londoni Parlament épülete című sorozatból 5-5 darab áll a tárlatlátogatók rendelkezésére. Ez utóbbiakban Monet már nem az anyag formáját és színét megváltoztató fények és reflexek gyors változását örökítette meg, hanem az építmény és közegének atmoszférikus jelenségeire összpontosított. Megfontolt kiállítás-koncepcióról tesz tanúbizonyságot a 90-es évek munkái közé besorolt Nyárfák az Epte partján (1891), amely egyik előhírnöke annak a változásnak, amely Monet életművében századunk 10-es, 20-as éveiben következett be. Ilyen szempontból a tárlat utolsó három helyiségét kitűnő dramaturgiai érzékkel kivitelezték a rendezők. Előbb a Tavirózsák-sorozat révén vethetjük egybe a művész festési technikájában 1903 és 1917 között tettenérhető változást, majd a Japán-híd motívum esetében egy 1899-es vásznat konfrontálhatunk az 1918-19-ben és 1918 és 1924 között készült azonos témájú festményekkel. A bécsi életmű-kiállítás meglepetése a Monet giverny-i korszakának utolsó nyolc évére összpontosító válogatás a Musée Marmottan gyűjteményéből, mivel Párizson kívül ritka alkalomnak számít ezen alkotói periódus ilyen részletes bemutatása. Monet élete vége felé már a tárgyi ábrázolás határához jutott, s az évtizedekig hűségesen festett motívumok elveszítették nemcsak körvonalaikat, hanem az identifikálható struktúrájukat is - a színek önmagukban vették«t az uralmat képein. A töredezett, pálcikás ecsetkezeléstől, a szecessziósán kanyargó, ám a dekorativitás csapdáját elkerülő formákon át a modern festészet platformjára jutott el. A Monet-tárlat egyedisége a művek többé aligha megismételhető együtteséből adódik, annak teljességre törő szemlélete pedig a művészettörténet egyik jelentős fejezetébe enged betekintést. A Felső Belveder kiállítótermei naponta 10-től 19 óráig látogathatók (május 28. kivételével). Claude Monet művei június 16-ig tekinthetők meg a közeli Bécsben. HUSHEGYI GÁBOR AZ ACADEMY OF ST. MARTIN IN THE FIELDS POZSONYBAN Az évtized hangversenye Bár a tavalyi, nagy port kavart igazgatóváltás óta ( Alžbeta Rajterová t a Szlovák Filharmónia élén Karol Fajth váltotta fel) a kedélyek réges-rég lecsillapodtak, több jel árulkodik arról, hogy a filharmonikusok háza táján valami még sincs rendben. Az egyre foghíjasabb nézősorok (becslésem szerint átlag 250 fő), a koncertek helyenként gyatra minősége, a színvonal ellaposodása, a nagy egyéniségek távolléte... Talán a hazai komolyzenei életben is (egyelőre) győzött a (feltehetően részben politikai) arrogancia a szakmai hozzáértés fölött? Sajnos, a tények érről szólnak. Ennek ellentmond ugyan a világ egyik legjobb kamarazenekara, az Academy of St. Martin in the Fields május 15-i fellépése a pozsonyi Vigadóban, de ez a hangverseny melynek megrendezése még Rajterovának köszönhető - tökéletes kivételnek számít. A londoni Academy vendégszereplését igazi, világsztárokat megillető várakozás előzte meg, és az angolok semmiben sem okoztak csalódást az ezúttal tömött Vigadó hallgatóinak (mellesleg az eseményen Michal Kováč köztársasági elnök is megjelent, akit szinte tüntető tapsvihar fogadott). Tekintve, hogy a mesterségbeli tudás e csúcsai élőben a hazai zenehallgatók előtt csak elvétve jelennek meg, erről a koncertről is csak szuperlatívuszok segítségével lehet írni. Már amennyiben lehet... Az Academy hangzásának lágy, dús, végsőkig kiművelt jellegét, szépségét, kifejezésének tisztaságát, stílushűségét ugyanis jóformán lehetetlen szavakba önteni. S mindez az Academy állandó karmestere, a legendás Neville Mariner távolmaradása ellenére - az együttes művészeti igazgatója, Kenneth Sillito maradéktalanul helyettesítette Marinert. A professzionális felkészültség határai és teljes önfeledtség, a részletek maximális precizitása, az Egész tökélye, az alacsonyabb hangerősség szférájának kimeríthetetlen birodalma és a kifejezésben árnyalatok végtelen gazdagsága, tökéletesen lekerített frázisok, a Mozartdivertimentó kecses eleganciája és a Dvorák-szerenád szlávos gyengédsége, Penderecki agresszivitása és Britten fanyar humora - mindez mintegy fizikai élvezetet okozott a jelenlévőknek, szinte transzcendentális magasságokba röpítvén őket. Ünnep volt ez a javából, hisz majdnem biztos, hogy ehhezfogható zenei élményben hónapokig, de inkább évekig nem lesz részünk Szlovákiában. * Az Academy-től eltérően Aldo Ceccato jóformán mindennapos vendég Pozsonyban, a Filharmónia állandó karmestere is volt már, s néhány éve fokozatosan valósítja meg nagy tervét, Anton Druckner összes szimfóniájának előadását. Noha a sorozat immár végéhez közeledik - május 9-én a 8. szimfónia csendült fel változatlanul tagadom a tervezet létjogosultságát: Bruckner monumentális, rideg és egyben eksztatikus katolicizmusa egyszerűen összeegyeztethetetlen az olasz karmester kissé komédiázó, felületes habitusával. Ceccato kezei alatt a közel másfél órás zenei kolosszus ezúttal is apró darabokra hullott, a gigantikus mű szervezetlen, kaotikus jelleget öltött, méltóságteljes ünnepélyességének pedig nyoma veszett; Ceccato ezenkívül egy frázist sem II. Pünkösdi Népművészeti Fesztivál, Martos 1996. május 24. - péntek 20.30 „La Mancha Lovagja" - a komáromi Jókai Színház előadása 23.00 „Népmulatság" a Patikában. Közreműködik: Farkas D. Rudolf és zenekara (Kürt). Helyszín: Patika. 1996. május 25. - szombat 11.00-14.00 „Gyermekmatiné" benne: játszóház, táncház, kézművesfoglalkozások, népzenei koncert, vásári komédiások, ügyességi versenyek. Közreműködnek: Horkay Katalin, Korpás György, Korpás Éva - Komárom, vándorjátszó társulat Kecskemét, Árgyélus zenekar - Komárom és mások. 14.00-18.00 „Erős emberek versenye" - kötélmászás a tó felett és kötélhúzás csónakból, malomkővetés, feleségcipelés, lovagi játékok, íjászbemutató, lovasbandérium felvonulása és bemutatója. - Közreműködnek: elsősorban a nézők - közönség, vándorjátszó társulat - Kecskemét, Skupina historického šermu - Bojnice, Visky Árpád Színház - Sepsiszentgyörgy (Románia). 18.00- 19.00 „Templomi koncert" - reneszánsz és barokk zene - közreműködik az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes Gaudium művészeti részlege. Helyszín: református templom. 20.00 „Pünkösdi népművészeti gálaműsor" Közreműködnek: a jókai és a madari folklórcsoport, a marcelházi citerazenekar, Istiglinc Táncegyüttes - Dunaszerdahely, Kisbojtár gyermektáncegyüttes - Párkány, Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes - Pozsony, a Vadóka zenekar, Gymnik együttes - Pozsony, Tatros együttes - Budapest. 23.00-04.00 „Táncház és népmulatság" Közreműködnek: Árgyélus zenekar - Komárom, Farkas D. Rudolf és zenekara - Kürt. Helyszínek: kultúrház és a Patika. 1996. május 26. - vasárnap 11.00 „Istentisztelet és koncert a református templomban" Közreműködik a martosi egyházi kórus. 12.00-14.30 „Népzenei koncert és vásári komédia". Közreműködnek: Tatros együttes - Budapest, a gímesi és az imelyi folklórcsoportok. 15.00-17.00 „Útravaló - Búcsúműsor" Közreműködnek: Ifjú Szívek Magyar Művésze-' gyüttes - Pozsony, Bihari Táncegyüttes - Budapest, Gymnik együttes - Pozsony. Megjelent a Tücsök A legkisebbek lapjának májusi száma az anyákat és a nagymamákat köszönti. Móra Ferenc megható története, Fazekas Anna, Tordon Ákos, Szalai Borbála, az erdélyi Lászlóffy Aladár és Cseh Katalin szép verse mindmint az ünnepnek és az ünnepelteknek szól. A riportokból az is kiderül, hogy a gyerekek, a péderi és a bokái iskolások és óvodások hogyan készülődtek a nagy napra, a legkedvesebbek, az édesanyák és nagymamák ünnepére. S mert május a megújuló természet, a madarak, a fák és a virágok hónapja, ezekről is sok érdekesség olvasható a lapban. Köztük a legizgalmasabb dr. Baja Ferenccel, a Magyar Köztársaság környezetvédelmi miniszterével készült interjú. Ebben a miniszter úr a Tücsök olvasóinak elmondja, miként is történt - az európai parlamentek történetében először -, hogy egy miniszter - vagyis ő - egy madár, mégpedig a kerecsensólyom érdekében szólalt fel a képviselők testülete előtt az Országházban. Ebben a májusi számban befejeződik a lapban az ősszel indult nagy honismereti játék, a Tájoló díjnyertes pályamunkáinak a közlése. De folytatódik dr. Gaál Lajos geológus védett területeket bemutató izgalmas sorozata, amely ezúttal a beretkei Murányvölgybe kalauzolja el az olvasót. Csicsay Alajos elődeink növényeiről, ezúttal a búzáról ír tudni érdemes dolgokat. tudott becsületesen megformálni, kétségbeesett törekedése a hangerősségre amolyan bohóckodó hadonászássá vált (fújtató-, nyögő- és sóhajtásszerű megnyilvánulásai kifejezetten mulatságosak voltak) és a nagyobb egységek megragadására való képtelensége miatt pokolian unalmassá silányult a Bruckner-remekmű. Vajon van-e értelmük az efféle, eleve sikertelenségre ítéltetett projekteknek? Válaszom egyszerű - nincs. A vizsgált időszak másik nagyzenekari koncertjén, május 16-án az ázsiai származású Alexander Rahbari vezényelte a filharmonikusokat, Eugen Prochac hazai gordonkaművész közreműködésével. Prochac bámulatos virtuozitással, de némileg görcsösen adta elő Prokofjev versenyművét (Koncert-szimfónia), s a szerző oroszosan áradó líraiságának érzékeltetése enyhén szólva nem volt kielégítő. Az est másik orosz kompozíciója, Rimszkij-Korszakov méltán népszerű Seherezádé című szimfonikus költeménye Rahbarinak köszönhetően sokkal méltóbb köntösben hangzott el, még akkor is, ha a karmester helyenként fejetlenül előre tartó előadásmódja itt sem hagyta eléggé érvényesülni a zenei tartalom gazdagságát. Erre a túlhajszolt jellegre sokszor a dallam szépsége és intenzitása, valamint a nagy fokozások fizettek rá (ezúttal az Egész győzedelmeskedett a részletek fölött), de Rahbari fáradhatatlan temperamentuma és szenvedélye végül a maga nemében meggyőző tolmácsolásban engedte hallatni a Korszakov-művet (melyben a zenekar több tagja, Dušan Martinček kortárs szlovák zeneszerző Animation-jától eltérően nagyon jó egyéni teljesítményt nyújtott). Említést érdemel még a Szlovák Zene Évének jegyében lezajlott két koncert (ez, a régi időkre emlékeztető megalomán, propagandaszerű tervezet egyébként nem túl nagy visszhangot keltett a nyilvánosság körében). Az elsőn, május 7-én többek között szlovákiai későreneszánsz és korabarokk zeneszerzők darabjait (Šimbracký, Zarewutius) szólaltatta meg Ján Rozehnal karnagy vezetésével a Camerata Bratislava, mégpedig tisztes, kiegyensúlyozott, muzikális és stílszerű, egyszóval kifogástalan minőségű előadásban. A másik hangversenyen, május 14-én ugyancsak szlovákiai illetőségű, klasszicisztikus szerzők alkotásait (Zimmer- mann, Sperger) hallgathatta meg a maroknyi érdeklődő (jómagammal együtt harmincan ültünk a Prímás-palota tükörtermében); a Zsolnai Állami Kamarazenekart a cseh Leoš Svárovský vezényelte. Bár Svárovský koncepciója nagy vonalakban megfelelő volt, nem mondható el ugyanez a részleteket illetően; a zsolnaiak kiegyensúlyozatlan játékosanyaga folytán a ZSÁK játékstílusára némi durvaság és nehézkesség nyomta rá a bélyegét, ami többek között az apró motívumok (futamok, díszítések) bárdolatlan, gyakran érthetetlen jellegében és az összjáték szétszórtságában nyilvánult meg („enyhítő körülménynek" számít a kifejezés bizonyos frissessége és - hála a nagybőgőknek - a hangzás teltsége). Ennyit tehát a szlovák főváros zenei életének legfontosabb momentumairól május első felében. Várjuk a folytatást... HORKAY TAMÁS S van naptár, van pünkösdölő, a tavaszi udvaron játszható, sok ügyességi játék, az olvasásórákon hasznosítható nyelvi játék, képes oldal az idegen nyelvet tanulóknak és természetesen keresztrejtvény és kifestő is a Tücsök májusi számában. Mindez sok szép, színes illusztrációval gazdagítva. Megérdemli a legkisebbek figyelmét.