Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1999-05-17 / 114. szám, péntek

Meglepetés éjjel fél kettőkor is érheti az embert. Eszenyi Enikőt átmeneti lakhelyén, egy jó nevű pozsonyi szállodában fogadja furcsa látvány. Ágya a szoba közepérp tolva. Szőnyeg sehol. A csillár leszerelve. Csendélet meszesvödörrel és pamacsokkal. Itt bizony festenek, vagy festeni készülnek. De hol fog akkor aludni? A recepcióbeli úr finoman erősködik. Festés? A 304-esben? Az lehetetlen! Talán meg kellene nézni Oláh Csaba felvétele Diana Mórová Danica Jurč

ová (Prikler László felvételei) még egyszer. Köszöni az invitálást, ő tudja, miről beszél. Tessék! A számítógép is neki ad igazat. A 304-es elfoglalható. Na jó, felküld valakit. Álmos képű, huszonéves portás dörzsöli a szemét: itt bizony nem lehet ágyba bújni. Telefon a földszintre, szobakártya átkódolva, egy emelettel feljebb minden rendben. Elnézést senki sem kér. Későre jár. Szomory Dezső Tóth Herminje, az Ahogy tetszik pozsonyi rendezője vígszínházi előadását követő két és fél órás autózás után lepihenhet végre. Tízkor már Orlando és Rosalinda szerelmét vezényli a Hviezdoslav Színházban. Újabb meglepetés a próba után. „Nem is tudom, hogy mondjam - kezdi Peter Mikulík, a színház igazgatója. Engem is elkeserít, de nem tehetek semmit. A díszletkivitelezők mindig is nagy urak voltak. Most duplán azok. Van elég megrendelésük. Kentaur színpadképét bonyolultnak tartják. Annyira, hogy csak háromhetes csúszással képesek elkészíteni. A május végére tervezett bemutatót tehát el kell halasztani. Az új időpont június 21. Órákon át vitáztunk, de hiába érveltem. Nagyon sajnálom. Ez engem is váratlanul ért." Pár órával később valaki bizalmasan megsúgja, külföldi megrendelés lehet a dologban, ami több pénzt hoz mindenkinek. De nem a színházban - a műhelyben! Eszenyi természetesen ugyanakkora erővel dolgozik, mintha mi sem történt volna. A háromhetes csúszás csak egy pillanatra keseríti el, hiszen júniusban már filmfőszerepet játszik. Vígszínházi előadások helyett forgatásról hozzák majd pozsonyi színészeihez. Akik mindenféle fanyalgás nélkül, szinte mosolyogva vették tudomásul: a próbafolyamat nem ér véget május 31-én, a Shakespeare-leckékből júniusra is jut bőven. Pedig dolgoznak szombatonként, sőt hétközben, az esti órákban is. Eszenyi minden percüket be tudná osztani, sőt ha nem restellné, még tíz után is visszacsalogatná őket a színházba. Ötletek tucatját kínálja kollégáinak, magyaráz, játszik fáradhatatlanul. Rosalindája, Diana Mórová lelkesen meséli: kérhet tőle bármit, minden óhaját teljesíti. „Én még soha senkivel nem dolgoztam ennyire felszabadultan. Mondtam is már Enikőnek: néha úgy érzem, nem is hetek, hanem évek kötnek össze bennünket. Olyan helyzeteket teremt, amelyekben öröm megmártózni. Ahogy a darabot és a szerepeket, a figurák közti kapcsolatokat elemzi, valósággal elbűvöl. Nyomra vezet, gondolkozni tanít, őszinte játékra ösztönöz. A legapróbb hamis gesztust, mindenféle sallangot azonnal észrevesz. Olyan belső monológokra hívja fel a figyelmem, hogy én csak nézek! Van egy kolléganőm, aki többször is elkésett már a próbáról. Enikő, ha ideges is volt emiatt, ezt soha nem éreztette velünk. Mindig csak a játékra koncentrál. Hogy igaz legyen. Hogy ne essünk túlzásokba. Ha leállít, azonnal tudom, hogy rossz voltam. Mellette nem lehetnek kétségeim. Abszolút megbízom benne. A felszínességnek, a rájátszásnak nála nagyobb ellensége aligha van. S ami újra és újra meglep: három mondat mögött is megtalálja az igazat. A legváratlanabb pillanatban is képes helyzetet teremteni, annyira színes a fantáziája. Dolgoztam már nem egy rendezővel, és bizony sokszor vártam a próba végét. Mellette soha, egyetlenegyszer sem jutott még eszembe, hogy az órámra nézzek. Egyszerűen azért nem, mert jó vele. Rengeteget tanulok tőle. Amikor szólt, hogy én játszom majd RosaIindát, hogy engem választott ki a szerepre, nem ijedtem meg, mert semmit sem tudtam a szerepről. Nálunk az Ahogy tetsziket évtizedek óta egyetlen színház sem tűzte műsorára. Mintha félnének tőle a rendezők. Amikor megtudtam, milyen sok szövegem van, megrettentem egy pillanatra. Játszottam már nem egy főszerepet, de ilyet még soha. Rengeteg jelenetem van. Szinte le sem megyek a színpadról. De legalább a színház vezetősége is látni fogja, hogy ránk, fiatalokra is lehet már darabot építeni. Az Ahogy tetsziket ugyanis csupa fiatal viszi majd a hátán. Milan Mikulčík, Orlando alakítója harmadéves a főiskolán. Zuzana Fialová, aki Céliát formálja meg, pár éve szerződött a színházhoz. Ugyanebben a szerepben Danica Jurčová másodéves főiskolás. Nekem ez a munka elmondhatatlanul sokat jelent. Olyasmit érzek, mintha most állnék pályám első jelentős startkövén. Amit eddig csináltam, az mind mellékesnek tűnik. Az igazi játék csak most kezdődik. Ez lesz az első nagy versenyem. Hogy Enikő színésznő és rendező egy személyben? Ennél előnyösebb helyzetet még senki mellett nem élveztem. Sokszor el sem jutnak a fülembe a tolmács szavai... nézem az arcát és abból olvasok. Minden gesztusáttökéletesen értem." Rosalinda jelenete a darab végén: „Nézzétek meg, ki vagyok!" S hogy a történetben figurák közül mindenki lássa, kivel volt dolga, vagyis hogy nőt takar a ruha, háttal a nézőknek, mezítelen felsőtestét mutatja. A bizonyságot az arcoknak, a tekinteteknek kell tükrözniük, kéri Eszenyi. Marián Labuda, Ján Gallovič, Jozef Vajda, Stano Dančiak és a többiek kidülledt szemmel nézik - a szépet. Csak a díszletezők dohognak, hogy rájuk soha senki nem gondol. Oldalról ők vajmi keveset látnak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ismét itt a HAIR! Április elején Komáromban szerepelt nagy sikerrel a New York Broadway Company fiatal társulata, a Rado-Ragni-McDermot szerzőhármas mára legendává vált musicaljével, a Hair-rel. Akik látták a társulat előadását a komáromi sportcsarnokban, személyesen győződhettek meg a fiatal művészek énekesi-színészi kvalitásairól. Most ismét Szlovákiába látogat a New York Broadway Company, mely ez idő tájt Európa különböző országait járja produkciójával. Ezúttal Pozsonyban és a kelet-szlovákiai Eperjesen láthatják-hallhatják őket az érdeklődők. Pozsonyban két előadást tartanak, május 28-án és 29-én az Istropolisban (a volt Szakszervezetek Házában) 19 órakor kezdődik a Hair. Május 31-én Eperjesen 19 órától pedig a városi sportcsarnok ad otthont a produkciónak. A jegyek ugyan nem a legolcsóbbak, de akik megnézik az előadást, azoknak bizonyára kellemes élményben lesz részük. (aye) [Ä] ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. május 17. GOGGIN APÁCÁK-JA A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZBAN Apácák a pokol felhőtlen egén ESZENYI, A SALLANGVADÁSZ Váratlan meglepetések Cs. Tóth Regina, Varsányi Huberta (akinek távollétében Benes Huberta játszik), Stubendek Roberta, Vincze Amnesia és Holocsy Lea két érett és három fiatal színésznő-apáca egy fergeteges színpadi semmiben. De ez a semmi az öt színésznő játékától felizzik, mert öt főszerepben, öt antréban, öt monológban, öttagú tánckarban, öttagú kórusban, öt élettörténetben mesélik el a könnyedséggel és mosollyal álcázott apácatragédiáikat. Ha tudom azt, hogy csak ilyen színpadi semmikben lehet egy csapatban, egy darabban, egy színpadon egymással színésznői viadalt viva és külön-külön meg együtt is diadalt aratva látni a társulat jeles aktornőit, talán megbocsátható a dramaturgi ízlés övönalulisága, mellyel kiválasztatott az opusz. Annak különben sem kell megbocsátania, aki nemcsak a Mikó István rendezésében és László Péter koreográfiájában prezentált színésznői felhőtlen verőfényt szereti, hanem még azt is, amit Dan Goggin musicaljében két órában történetként vél felfedezni. Bár a „nagyművészetben" Diderot óta nem tabu a zárdabeli élet, ahhoz mégiscsak kellett némi magánemberi ateizmus és szerzői gátlástalanság, hogy az egész apácashow-t egy mérgesgombából krémlevest főző tömeggyilkos nővér munkájának következményeire alapozza. A Platzner Tibor tervezte funkcionális díszletszínpadon játszó apácáknak Dobis Márta a tőle immár természetesnek tetsző könnyedséggel átalakítható ruhákat tervezett. Mind a színpad, mind a ruhák hivalkodás nélkül szolgálták a koreográfia és a rendezés megformálta látványosságot, amit az apáca-show közönségének álcázott, valójában azonban az előadáson ülő közönség messzemenőkig meghálál. Most már csak az a kérdés, hogy az apácashow bemutatásával az elpusztult és a kényszerűségből a konyha mélyhűtőjében tárolt nővérek holttestének eltemetésére pénzt gyűjtögető öt nővér elegendő pénzt kalapozott volna össze akkor is, ha egyikük a szerző fenomenálisan eredeti ötletéből nem nyer rengeteget egy sorsjátékon? Ezt válaszolja meg az a néző, akinek az ilyenfajta színházi szórakozás megéri a temetés költségeit, s biztos benne, hogy utána nem pokolra jutnak majd az Apácák. DUSZA ISTVÁN A Magyar Intézet hírei A pozsonyi közönség után a besztercebányai érdeklődők is megismerkedhetnek az 1981-ben elhunyt neves filmrendező, Huszárik Zoltán képzőművészeti munkásságával. A film mellett a képzőművészet és az irodalom volt Huszárik szenvedélye, olyannyira, hogy filmjeiben - így például a Szindbádban, vagy a Csontváryban - e két látásmód szintézisét kereste. Képzőművészeti alkotásai most Besztercebányán is láthatók: május 12-én, hétfőn 17.00 órakor Lencsó László, a budapesti Magyar Filmintézet munkatársa nyitotta meg a Barbakan Galériában május 24-ig látható tárlatot. A kiállítás megrendezésére a szlovákiai Filmklubok Nemzetközi Fesztiválja keretében került sor, melyen többek között Huszárik Zoltán dokumentumfilmjeit és Szindbádját, valamint Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című filmjét is láthatta a közönség. ^ ^ sfc A pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézete a magyar kultúra népszerűsítése, megismertetése mellett feladatának tekinti a magyarországi nemzetiségek, mindenekelőtt a magyarországi szlovákság életének bemutatását is. E törekvés jegyében az intézet Tőketerebesen, az ottani múzeumban is bemutatja a „Békés megye népi építészetében élő szlovák hagyományok" című kiállítást, melynek létrehozatalában részt vett Békéscsaba Város Önkormányzata, illetve Szlovák Kisebbségi Önkormányzata, a Munkácsy Mihály Múzeum, valamint a Csabai Szlovákok Szervezete. A kiállítás időpontjának megnyitója: 1996. május 17. péntek, 14 óra. äí & & Május 18-án, szombaton 15 órai kezdettel ismét sor kerül a multikulturális családnevelési és nyelvoktató program keretében működő Bilingua Művelődési és Nyelviskola családi programjára a Magyar Intézet Somolického l/a alatti épületében, melyre főként vegyes házasságokban élő családokat várnak a szervezők. A mostani alkalommal a gyerekek számára „A falusi udvaron" címmel tematikus drámaóra lesz, a felnőtteknek pedig Szép Attila tart előadást „Fejezetek a magyar történelemből IV" címmel. Varsányi Mária (Huberta), Stubendek Katalin (Roberta), Cs. Tóth Erzsébet (Regina), Vincze Emőke (Amnesia) és Holocsy Krisztina (Lea) az előadás egyetlen - áhítattal teli - pillanatában (Szabó László felvétele) Varga Erzsébet: Pozsony Pozsony nevezetességeit bemutató, valóban használható útikalauz már évek óta hiánycikk a könyvesboltokban. A Madách-Posonium kiadó gondozásában megjelent kötet ezt a hiányt szeretné pótolni. A színes fotókkal, régi képeslapokkal, a belváros pontos térképével tarkított útikalauz segítségével bebarangolhatjuk az egykori koronázóváros tereit, utcáit. A séta során a város híres épületei, régi házai, kövei mesélnek a régmúltról, fölidézik a hajdani háromnyelvű város hangulatát, jelentős eseményeit. Olyan dolgokról is tudomást szerezhetünk, melyekről a városi idegenvezetők általában hallgatnak. A hiánypótló kiadvány elsősorban a Pozsonyba látogató magyar turistáknak készült - segít megismerni, felfedezni a várost -, ám a városukat jobban megismerni vágyó pozsonyiak is haszonnal forgathatják. Ára: 75,- Sk. Megrendelhető a Madách-Posonium kereskedelmi részlegén (Parcelná 2, 821 06 Bratislava)