Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1999-05-17 / 114. szám, péntek

Meglepetés éjjel fél kettőkor is érhe­ti az embert. Eszenyi Enikőt átmeneti lakhelyén, egy jó nevű pozsonyi szállo­dában fogadja furcsa látvány. Ágya a szoba közepérp tolva. Szőnyeg sehol. A csillár leszerelve. Csendélet meszesvö­dörrel és pamacsokkal. Itt bizony feste­nek, vagy festeni készülnek. De hol fog akkor aludni? A recepcióbeli úr fino­man erősködik. Festés? A 304-esben? Az lehetetlen! Talán meg kellene nézni Oláh Csaba felvétele Diana Mórová Danica Jurč ová (Prikler László felvételei) még egyszer. Köszöni az invitálást, ő tudja, miről beszél. Tessék! A számító­gép is neki ad igazat. A 304-es elfoglal­ható. Na jó, felküld valakit. Álmos képű, huszonéves portás dörzsöli a szemét: itt bizony nem lehet ágyba bújni. Tele­fon a földszintre, szobakártya átkódol­va, egy emelettel feljebb minden rend­ben. Elnézést senki sem kér. Későre jár. Szomory Dezső Tóth Herminje, az Ahogy tetszik pozsonyi rendezője víg­színházi előadását követő két és fél órás autózás után lepihenhet végre. Tíz­kor már Orlando és Rosalinda szerel­mét vezényli a Hviezdoslav Színházban. Újabb meglepetés a próba után. „Nem is tudom, hogy mondjam - kezdi Peter Mikulík, a színház igazgatója. ­Engem is elkeserít, de nem tehetek semmit. A díszletkivitelezők mindig is nagy urak voltak. Most duplán azok. Van elég megrendelésük. Kentaur szín­padképét bonyolultnak tartják. Annyi­ra, hogy csak háromhetes csúszással képesek elkészíteni. A május végére tervezett bemutatót tehát el kell ha­lasztani. Az új időpont június 21. Órá­kon át vitáztunk, de hiába érveltem. Nagyon sajnálom. Ez engem is váratla­nul ért." Pár órával később valaki bizalmasan megsúgja, külföldi megrendelés lehet a dologban, ami több pénzt hoz minden­kinek. De nem a színházban - a műhelyben! Eszenyi természetesen ugyanakkora erővel dolgozik, mintha mi sem történt volna. A háromhetes csúszás csak egy pillanatra keseríti el, hiszen júniusban már filmfőszerepet játszik. Vígszínházi előadások helyett forgatásról hozzák majd pozsonyi színészeihez. Akik min­denféle fanyalgás nélkül, szinte moso­lyogva vették tudomásul: a próbafolya­mat nem ér véget május 31-én, a Sha­kespeare-leckékből júniusra is jut bőven. Pedig dolgoznak szombaton­ként, sőt hétközben, az esti órákban is. Eszenyi minden percüket be tudná osz­tani, sőt ha nem restellné, még tíz után is visszacsalogatná őket a színházba. Ötletek tucatját kínálja kollégáinak, ma­gyaráz, játszik fáradhatatlanul. Rosalindája, Diana Mórová lelkesen meséli: kérhet tőle bármit, minden óha­ját teljesíti. „Én még soha senkivel nem dolgoz­tam ennyire felszabadultan. Mondtam is már Enikőnek: néha úgy érzem, nem is hetek, hanem évek kötnek össze ben­nünket. Olyan helyzeteket teremt, ame­lyekben öröm megmártózni. Ahogy a da­rabot és a szerepeket, a figurák közti kapcsolatokat elemzi, valósággal elbűvöl. Nyomra vezet, gondolkozni ta­nít, őszinte játékra ösztönöz. A legap­róbb hamis gesztust, mindenféle sallan­got azonnal észrevesz. Olyan belső mo­nológokra hívja fel a figyelmem, hogy én csak nézek! Van egy kolléganőm, aki többször is elkésett már a próbáról. Enikő, ha ideges is volt emiatt, ezt soha nem éreztette velünk. Mindig csak a já­tékra koncentrál. Hogy igaz legyen. Hogy ne essünk túlzásokba. Ha leállít, azonnal tudom, hogy rossz voltam. Mel­lette nem lehetnek kétségeim. Abszolút megbízom benne. A felszínességnek, a rájátszásnak nála nagyobb ellensége aligha van. S ami újra és újra meglep: három mondat mögött is megtalálja az igazat. A legváratlanabb pillanatban is képes helyzetet teremteni, annyira szí­nes a fantáziája. Dolgoztam már nem egy rendezővel, és bizony sokszor vár­tam a próba végét. Mellette soha, egyet­lenegyszer sem jutott még eszembe, hogy az órámra nézzek. Egyszerűen azért nem, mert jó vele. Rengeteget ta­nulok tőle. Amikor szólt, hogy én ját­szom majd RosaIindát, hogy engem vá­lasztott ki a szerepre, nem ijedtem meg, mert semmit sem tudtam a szerepről. Nálunk az Ahogy tetsziket évtizedek óta egyetlen színház sem tűzte műsorára. Mintha félnének tőle a rendezők. Ami­kor megtudtam, milyen sok szövegem van, megrettentem egy pillanatra. Ját­szottam már nem egy főszerepet, de ilyet még soha. Rengeteg jelenetem van. Szinte le sem megyek a színpadról. De legalább a színház vezetősége is lát­ni fogja, hogy ránk, fiatalokra is lehet már darabot építeni. Az Ahogy tetsziket ugyanis csupa fiatal viszi majd a hátán. Milan Mikulčík, Orlando alakítója har­madéves a főiskolán. Zuzana Fialová, aki Céliát formálja meg, pár éve szerződött a színházhoz. Ugyanebben a szerepben Danica Jurčová másodéves főiskolás. Nekem ez a munka elmond­hatatlanul sokat jelent. Olyasmit érzek, mintha most állnék pályám első je­lentős startkövén. Amit eddig csináltam, az mind mellékesnek tűnik. Az igazi já­ték csak most kezdődik. Ez lesz az első nagy versenyem. Hogy Enikő színésznő és rendező egy személyben? Ennél előnyösebb helyzetet még senki mellett nem élveztem. Sokszor el sem jutnak a fülembe a tolmács szavai... nézem az arcát és abból olvasok. Minden gesztu­sáttökéletesen értem." Rosalinda jelenete a darab végén: „Nézzétek meg, ki vagyok!" S hogy a történetben figurák közül mindenki lás­sa, kivel volt dolga, vagyis hogy nőt ta­kar a ruha, háttal a nézőknek, mezíte­len felsőtestét mutatja. A bizonyságot az arcoknak, a tekinteteknek kell tük­rözniük, kéri Eszenyi. Marián Labuda, Ján Gallovič, Jozef Vajda, Stano Dančiak és a többiek ki­dülledt szemmel nézik - a szépet. Csak a díszletezők dohognak, hogy rájuk so­ha senki nem gondol. Oldalról ők vajmi keveset látnak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ismét itt a HAIR! Április elején Komáromban szerepelt nagy sikerrel a New York Broadway Company fiatal társulata, a Rado-Rag­ni-McDermot szerzőhármas mára legendává vált musicaljé­vel, a Hair-rel. Akik látták a tár­sulat előadását a komáromi sportcsarnokban, személyesen győződhettek meg a fiatal művészek énekesi-színészi kva­litásairól. Most ismét Szlovákiá­ba látogat a New York Broad­way Company, mely ez idő tájt Európa különböző országait jár­ja produkciójával. Ezúttal Po­zsonyban és a kelet-szlovákiai Eperjesen láthatják-hallhatják őket az érdeklődők. Pozsony­ban két előadást tartanak, má­jus 28-án és 29-én az Istropo­lisban (a volt Szakszervezetek Házában) 19 órakor kezdődik a Hair. Május 31-én Eperjesen 19 órától pedig a városi sport­csarnok ad otthont a produkci­ónak. A jegyek ugyan nem a legolcsóbbak, de akik megné­zik az előadást, azoknak bizo­nyára kellemes élményben lesz részük. (aye) [Ä] ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. május 17. GOGGIN APÁCÁK-JA A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZBAN Apácák a pokol felhőtlen egén ESZENYI, A SALLANGVADÁSZ Váratlan meglepetések Cs. Tóth Regina, Varsányi Huberta (akinek távollété­ben Benes Huberta játszik), Stubendek Roberta, Vincze Amnesia és Holocsy Lea ­két érett és három fiatal szí­nésznő-apáca egy fergete­ges színpadi semmiben. De ez a semmi az öt színésznő játékától felizzik, mert öt főszerepben, öt antréban, öt monológban, öttagú tánc­karban, öttagú kórusban, öt élettörténetben mesélik el a könnyedséggel és mosollyal álcázott apácatragédiáikat. Ha tudom azt, hogy csak ilyen színpadi semmikben le­het egy csapatban, egy da­rabban, egy színpadon egy­mással színésznői viadalt vi­va és külön-külön meg együtt is diadalt aratva látni a társulat jeles aktornőit, ta­lán megbocsátható a drama­turgi ízlés övönalulisága, mellyel kiválasztatott az opusz. Annak különben sem kell megbocsátania, aki nem­csak a Mikó István rendezé­sében és László Péter kore­ográfiájában prezentált szí­nésznői felhőtlen verőfényt szereti, hanem még azt is, amit Dan Goggin musicaljé­ben két órában történetként vél felfedezni. Bár a „nagyművészetben" Diderot óta nem tabu a zárdabeli élet, ahhoz mégiscsak kel­lett némi magánemberi ate­izmus és szerzői gátlástalan­ság, hogy az egész apáca­show-t egy mérgesgombából krémlevest főző tömeggyil­kos nővér munkájának kö­vetkezményeire alapozza. A Platzner Tibor tervezte funkcionális díszletszínpa­don játszó apácáknak Dobis Márta a tőle immár termé­szetesnek tetsző könnyed­séggel átalakítható ruhákat tervezett. Mind a színpad, mind a ruhák hivalkodás nélkül szolgálták a koreog­ráfia és a rendezés megfor­málta látványosságot, amit az apáca-show közönségé­nek álcázott, valójában azonban az előadáson ülő közönség messzemenőkig meghálál. Most már csak az a kérdés, hogy az apáca­show bemutatásával az el­pusztult és a kény­szerűségből a konyha mélyhűtőjében tárolt nővé­rek holttestének eltemeté­sére pénzt gyűjtögető öt nővér elegendő pénzt kala­pozott volna össze akkor is, ha egyikük a szerző fenome­nálisan eredeti ötletéből nem nyer rengeteget egy sorsjátékon? Ezt válaszolja meg az a néző, akinek az ilyenfajta színházi szórakozás megéri a temetés költségeit, s biztos benne, hogy utána nem po­kolra jutnak majd az Apácák. DUSZA ISTVÁN A Magyar Intézet hírei A pozsonyi közönség után a besztercebányai érdeklődők is megismerkedhetnek az 1981-ben elhunyt neves filmrendező, Huszárik Zoltán képzőművészeti munkásságával. A film mellett a képzőművészet és az irodalom volt Huszárik szenvedélye, olyannyira, hogy film­jeiben - így például a Szindbádban, vagy a Csontváryban - e két látásmód szintézisét keres­te. Képzőművészeti alkotásai most Besztercebá­nyán is láthatók: május 12-én, hétfőn 17.00 óra­kor Lencsó László, a budapesti Magyar Filminté­zet munkatársa nyitotta meg a Barbakan Galéri­ában május 24-ig látható tárlatot. A kiállítás megrendezésére a szlovákiai Film­klubok Nemzetközi Fesztiválja keretében került sor, melyen többek között Huszárik Zoltán doku­mentumfilmjeit és Szindbádját, valamint Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című filmjét is láthatta a közönség. ^ ^ sfc A pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális In­tézete a magyar kultúra népszerűsítése, megis­mertetése mellett feladatának tekinti a magyar­országi nemzetiségek, mindenekelőtt a magyar­országi szlovákság életének bemutatását is. E törekvés jegyében az intézet Tőketerebesen, az ottani múzeumban is bemutatja a „Békés megye népi építészetében élő szlovák hagyományok" című kiállítást, melynek létrehozatalában részt vett Békéscsaba Város Önkormányzata, illetve Szlovák Kisebbségi Önkormányzata, a Munkácsy Mihály Múzeum, valamint a Csabai Szlovákok Szervezete. A kiállítás időpontjának megnyitója: 1996. május 17. péntek, 14 óra. äí & & Május 18-án, szombaton 15 órai kezdettel is­mét sor kerül a multikulturális családnevelési és nyelvoktató program keretében működő Bilin­gua Művelődési és Nyelviskola családi program­jára a Magyar Intézet Somolického l/a alatti épületében, melyre főként vegyes házasságok­ban élő családokat várnak a szervezők. A mostani alkalommal a gyerekek számára „A falusi udvaron" címmel tematikus drámaóra lesz, a felnőtteknek pedig Szép Attila tart előadást „Fejezetek a magyar történelemből ­IV" címmel. Varsányi Mária (Huberta), Stubendek Katalin (Roberta), Cs. Tóth Erzsébet (Regina), Vincze Emőke (Amnesia) és Holocsy Krisztina (Lea) az előadás egyetlen - áhítattal teli - pillanatában (Szabó László felvétele) Varga Erzsébet: Pozsony Pozsony nevezetességeit be­mutató, valóban használható úti­kalauz már évek óta hiánycikk a könyvesboltokban. A Madách-Po­sonium kiadó gondozásában megjelent kötet ezt a hiányt sze­retné pótolni. A színes fotókkal, régi képesla­pokkal, a belváros pontos térké­pével tarkított útikalauz segítsé­gével bebarangolhatjuk az egyko­ri koronázóváros tereit, utcáit. A séta során a város híres épületei, régi házai, kövei mesélnek a rég­múltról, fölidézik a hajdani há­romnyelvű város hangulatát, je­lentős eseményeit. Olyan dolgok­ról is tudomást szerezhetünk, melyekről a városi idegenvezetők általában hallgatnak. A hiánypót­ló kiadvány elsősorban a Po­zsonyba látogató magyar turis­táknak készült - segít megismer­ni, felfedezni a várost -, ám a vá­rosukat jobban megismerni vá­gyó pozsonyiak is haszonnal for­gathatják. Ára: 75,- Sk. Megrendelhető a Madách-Po­sonium kereskedelmi részlegén (Parcelná 2, 821 06 Bratislava)

Next

/
Thumbnails
Contents