Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-16 / 113. szám, csütörtök

1996. május 16. DOKUMENTUM ÚJ SZ

Ó 7 I Ifjabb Michal Kováč külföldre hurcolásának ügye II. tiszt, Jaroslav Šimunič őrnagy az elrablásban való részvétellel gyanúsította meg a titkosszolgálatot, felettesei elvették tőle az ügyet." Ugyanez a sors várt utódjára, Peter Vačok őrnagyra is, mivel eljárást kezdeményezett Jirí N. ellen. „Róbert Vlachovský ügész sem emelt kifogásokat. Sőt a belügyminisztérium vizsgálati főosztálya akkori vezetőjének, Vladimír Lamačka alezredesnek a jelenlétében elégedetten állapította meg, hogy az ügyet felderítették, megtalálták a bűncselekmény elkövetőjét, a SZISZ-t. Ivan Lexa azonnal feljelentést tett a vizsgálati szervek ellen, s Vladimír Mečiar is elítélően nyilatkozott, ugyanis a nyomozás olyan fordulatot vett, amely nem illett bele a képbe, mivel a felsőbb szervek elejétől fogva az „önelrablás"-t hangoztatták. Vlachovský is hirtelen „megváltoztatta" véleményét, s felfüggesztette a Vačok őrnagy által kezdeményezett bűnvádi eljárást. Ugyanezt tette Oskar F. esetében is, aki a 2. számú vizsgálótiszt előtt beismerő vallomást tett. Közben Lamačkát ugyancsak menesztették, s a vizsgálat folytatásával - a kormányfő jóslatával összhangban besztercebányai rendőrtiszteket bíztak meg. Oskar F. pedig életét féltve ismeretlen helyre távozott. Az 1995. október 16-án Ivan Lexa és Ľudovít Hudek között lezajlott telefonbeszélgetés (keddi számunkban ismertettük - a szerk. megj.) egyértelműen arra enged következtetni, hogy a titkosszolgálat és a belügyminisztérium együttműködött a SZISZ-hez vezető nyomok eltüntetésében. „Az új vizsgálótiszt, Jozef Číž őrnagy már több mint fél éve a Mečiar kormányfő által 1995 szeptemberében kitűzött verzióhoz tartja magát." Ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonít Chylo-Fták „beismerő vallomásának", amely a belügyminiszter megrendelésére készült. Mondjanak le a felelősök A Ladislav Pittner által előterjesztett jelentés végezetül hangsúlyozza: az összegyűjtött bizonyítékok és az ifj. Kováč-dossziéban szereplő tanúvallomá

1 sok elegendőek ahhoz, hogy bűnvádi eljárás kezdődjön külföldre hurcolás bűncselekményének az ügyében. Viszont a több szálon folyó nyomozás késlelteti ezt, az illetékes állami szervek nem teljesítik kötelességüket, s az idő múlásával alibit biztosíthatnak önmaguknak a valódi tettesek. A dokumentum kitér a szemtanúk megfenyegetésére és a nyomok eltüntetésére is. A jelentés végén Ladislav Pittner felszólítja a belügyminiszter, a legfőbb ügyészt és a titkosszolgálat vezetőjét, hogy az ismertetett tényekre való tekintettel mondjon le tisztségéről. (Rövidítve) Csak egy verzió lehet s áldozatukat az egyik autóba tuszkolták, majd elhajtottak Pozsony felé." A dokumentum azt is tartalmazza: Oskar F. szerint az akciót személyesen maga Ivan Lexa irányította adó-vevő készüléken keresztül. Mégpedig minden bizonnyal egy helikopterről, amelyet látott is valaki az államhatár közelében. Laislav Pittner úgy vélekedik, hogy a külföldre hurcolást mindenképpen jól kiképzett, úteltorlaszolásban „járatos" profik vitték véghez. A közzétett fantomképekről a jelentés azt állítja, hogy az egyik valószínűleg Michál H.-t (azóta megváltoztatta hajviseletét), a másik pedig Ján S. mérnököt ábrázolja. Feltételezhető, hogy a nagyszombati Marcel S. és a dunaszerdahelyi illetőségű Miloš P. is részt vett az akcióban. Ez utóbbi tagja volt a rendőrség készenléti alakulatának, jelenleg a pozsonyi repülőtér biztonsági osztályának az alkalmazottja. A „nagyobb halak" között említi a jelentés a pozsonyi Július l.-t - ő a speciális műveletekkel foglalkozó osztály vezetőjeként Jaroslav S. legszűkebb környezetében tevékenykedik. Az ugyancsak pozsonyi illetőségű Milan L. az elhárítás osztályvezetőjeként a kritikus napon 10 és 17 óra között a ligetfalui határátkelő úgynevezett diplomatasávjában tartózkodott, éspedig azzal az ürüggyel, hogy „valamilyen gépkocsi áthaladását biztosítja". A jelentés még (Befejezés tegnapi számunkból) A Ladislav Pittner által előterjesztett jelentés a továbbiakban megállapítja, hogy a német hatóságok - az ide vonatkozó nemzetközi egyezmény értelmében - nem juttatták el hivatalos úton Szlovákiába, az ifj. Michal Kováč esetében kiállított elfogatóparancsot, s nem is kérték az illetékes szlovák szerveket (legfőbb ügyészség, igazságügy-minisztérium) az elnök fiának a kiadására. „1994 decemberében az itteni rendőri szervek csupán nem hivatalos úton szerezték meg Sz elfogatóparancsot, később pedig, 1995 márciusában a Slovenská republika, illetve további médiumok közölték." A jelentés szerint 1995 folyamán a bűnügyi rendőrség és a titkosszolgálat kijelölt tagjai erőfeszítéseket tettek annak bizonyítására, hogy ifj. Kováč részt vett a Technopol kárára elkövetett csalásban. „A Szlovák Infqrmációs Szolgálat részéről elsősorban Jaroslav S. kötelezete el magát ennek." Politikai döntés született A Pittner-féle jelentés rámutat: mivel nem sikerült Szlovákiában semmilyen bűncselekményt rábizonyítani az államfő fiára, mielőbb fel kellett használni az 1994. november 18-án Münchenben kiállított nemzetközi elfogatóparancsot.* így az is elkerülhetővé vált, hogy a német hatóságok Szlovákia területén hallgassák ki ifj. Kováčot. A Pittner vezette független vizsgálóbizottság dokumentuma szerint minden kétséget kizáróan politikai döntés született az Interpol elfogatóparancsának a „bevetéséről". Ennek a döntésnek a meghozatalát pedig a titkosszolgálat kijelölt vezetőire bízták. „A tisztségviselők közül mindenekelőtt Ivan Lexa igazgatót s legközelebbi munkatársait, Jaroslav S.-t, Dezider K.-t és Július l.-t említhetjük meg." A Pittner irányításával dolgozó független bizottság utal arra, hogy az akció szervezői csak egyféleképpen élhettek az elfogatóparancs adta lehetőséggel - ifj. Michal Kováč erőszakkal kellett külföldre hurcolni. (Mint ismeretes, a nemzetközi elfogatóparancs egyedül abban az országban nem érvényes, amelynek az állampolgára ellen kiállították, s ezért kellett a köztársasági elnök fiát Ausztriába hurcolni - a szerk. megj.) Az első verzió Branislav Chylo-Pták titkosügynökkel számolt. Személyesen is találkozott Jaroslav S.-szel, noha többrendbeli csalás bűntettének az elkövetése miatt 1995 májusában elfogatóparancsot adtak ki ellene. A jelentés szerint azt a feladatot kapta, hogy 1995. augusztus 24-én a Casanova nevű erotikus szalonba csalja ifj. Kováčot, hogy elkábíthassák és elrabolhassák. Ami a csaléteknek használt Chylo-Ptákot illeti, tudni kell róla, hogy rokoni szálak fűzik a Technopol-ügy egyetlen elítéltjéhez, Peter Kryiovhoz. Ha meghiúsult, helyette van más verzió Az elnöki csemete körültekintő viselkedésének köszönhetően meghiúsult akció után Ge/za V.-nek, a titkosszolgálat figyelőosztálya vezetőjének a parancsára augusztus 28-31-én a SZISZ műszaki berendezéseinek a segítségével követni kezdték ifj. Kováčot, figyelték szentgyörgyi házát és lehallgatták telefonját. A Pittner-dokumentum megerősíti, hogy a családi házat egy BHH 42-69forgalmi rendszámú,fehérszínű szekrényes Mercedesből figyelték. A részletekről Oskar F., a figyelőosztály egykori tagja vallomást tett Peter Vačok vizsgálótiszt és az osztrák vizsgálati szervek előtt is. A SZISZ speciálisan átalakított gépkocsiját öt szentgyörgyi lakos is látta a Kováč-villa közelében. „Sőt az egyik szemtanú elmondta, hogy Jirí N., a SZISZ embere 1995. augusztus 30-án éjszaka Ford Mondeo típusú gépkocsijával (frsz.: BLD 42-96) ifj. Michal Kováč házának a tőszomszédságában parkolt, és a fehér Mercedes 208 D mellett csoportba verődött személyekkel beszélgetett. Mivel a tanúban ez gyanút ébresztett, a rendszámot felírta egy papírdarabra, s azt átadta a vizsgálótisztnek." Ajelentésnek az elhurcolás előkészítését taglaló része még megállapítja, hogy már augusztus 28-án el volt döntve az elhurcolás módja és időpontja. Ezt támasztja alá az a tény, hogy Jaroslav S., a kémelhárítás parancsnoka azon a napon kapcsolatba lépett Čukovič alezredessel, a határ- és idegenrendészet egyik osztályvezető-helyettesével, s felkérte, biztosítson szabad mozgást a pozsonyligetfalui, illetve a horvátjárfalui határátkelőnél a titkosszolgálat egyik embere, Milan L. számára, mivel a SZISZ kábítószercsempészeket kíván megfigyelni. 2) Az elhurcolás végrehajtása A Pittner-jelentés szerint Oskar F.-en kívül a figyelőosztály következő tagjai vettek részt az akcióban: Dušan R. (Hyundai Lantra gépkocsival; frsz.: BLD 68-23), Jirí N. (Ford Mondeo; BLD 4295), Igor M. (BMW 320; BLH 02-27), Peter S. (Toyota Camri; BLH 09-05), Róbert P. (Honda Accord; BLE 52-38), Milan J. (Honda Civic; BHH 73-50), Peter C. (Mercedes), illetve Dušan H., a 46-os osztály egyik tagja. Nekik kellett „fedezéket" nyújtaniuk az emberrablás elkövetőinek, mégpedig azzal, hogy megakadályozták a „civil" forgalom továbbhaladását Szentgyörgy és Pozsony között, s az akció után - rádión érkezett utasításra azonnal felszívódtak. „Ifj. Kováč alig ért ki a községből, amikor több, zöld, illetve piros színű Seat Cordoba és Opel Vectra állta el Mercedese útját. A gépkocsikból fegyveres férfiak ugráltak ki, Ifj. Michal Kováč szentgyörgyi háza A Pittner-dokumentum szokatlannak minősíti, hogy magas rangú rendőrtiszt létére Maňák részt vett ifj. Kováč első bécsi kihallgatásán, sőt el is szólta magát: megkérdezte a sértettől, vajon a kritikus nap reggelén összeveszett-e a feleségével. A jelentés szerint ez alátámasztja, hogy lehallgatóberendezést szereltek fel a szentgyörgyi házban. „Rögtön azt követően, hogy az eset (Fotó: Prikler László és CTK) felderítésével megbízott első vizsgálóLadislav Pittner a kedden tartott sajtóértekezleten egy személyről tesz említést: az elhárítás antiterrorista osztályának volt vezetőjéről, név szerint Svatozár R.-ről, akit ifj. Kováč elrablása után áthelyeztek a SZISZ besztercebányai osztályára. 3) Az ügy kivizsgálása A dokumentum leszögezi: a tanúvallomások alapján az ügy kivizsgálásával megbízott vizsgálótisztek már az első napokban megállapították, hogy bűncselekmény történt - szervezett csoport a Büntető Törvénykönyv 233. §-a értelmében szlovák állampolgárt hurcolt külföldre. „Egyúttal széles körű dezinformációs kampány is indult, amelynek célja az volt, hogy cáfolják a történteket, akadályokat gördítsenek a tettesek kilétének a megállapítása elé és leplezzék a titkosszolgálat részvételét." A jelentés szerint ebben a SZISZ igazgatója, a belügyminiszter, az országos rendőr-főparancsokság különösen Anton Maňák parancsnokhelyettes, a bűnügyi rendőrség vezetője -, illetve az ügyészségi szervek játszották a főszerepet. Az eset kivizsgálására felállított speciális vizsgálócsoportban Jaroslav S. szintén helyet kapott! A vizsgálat eredményeit megkapta a SZISZ igazgatója is, s ezt a belügyminisztérium hivatalosan még meg is erősítette. Időközben Jaroslav S. - a vizsgálóbizottság tagjainak a tiltakozására - távozott a csoportból. Az ifj. Kováč-dosszié gyarapodni kezdett. A bűnügyi rendőrség tagjai és a kijelölt vizsgálótisztek hamar megbízható információk birtokába jutottak az ifj. Kováč lakóhelye közelében tartózkodó személyeket és gépkocsikat illetően. Kiderült, hogy kapcsolatba hozhatók a titkosszolgálattal. Közben a SZISZ kezdte gyártani a dezinformációs anyagokat, s Anton Maňák közvetítésével ellenőriztették őket a rendőrséggel! Itt említi a Pittner-dokumentum Imrich Angyalnak, a szervezett bűnözéssel foglalkozó osztály akkori vezetőjének az esetét, aki beleegyezett abba, hogy figyeltessék Jirí N. Ford Mondeóját. „Maňák ezt a szemére vetette, és felfüggesztette a figyelést." A jelentés „csak" zárójelben jegyzi meg: bizonyára nem véletlen, hogy Angyal alezredest röviddel az incidens után leváltották.