Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-15 / 112. szám, szerda

10] ÚJ SZÓ SPORT 1996. május 14. NAGYKÜRTÖS Cifra nyomorúság Falun és városon egyaránt dívik a műholdvevő antennák segítségével történő televíziózás. Hogy a sok, idegen nyelvű csatornáról sugárzott műsort a többség nem. érti, lényegtelen. Én nemcsak ezt, hanem azt sem értem, hogy akinek nincs pénze lakbérre, miért vesz drága antennát. Az itt látható, Nagykürtösön lencsevégre kapott fényképen a műholdvevő készülék az egyik szükséglakás erkélyén díszeleg. Kihasználtságával bizonyára nincs gond, hiszen ezekben a kétszobás lakásokban két-két család lakik közös konyhával egy fedél alatt. Kép és szöveg: B. Gy. KIRALYHELMEC Szimpózium a honfoglalásról A honfoglalás millecentenáriumának alkalmából nemzetközi szimpóziumot rendezett szombaton Királyhelmecen a magyar koalíciós pártok együttműködésével az MKDM Területi Választmánya: A Petőfi Sándor Művelődési Központban tartott rendezvényen neves magyarországi és hazai történészek, valamint ismert személyiségek tartottak előadást. Először Barta Pál, az MKDM területi választmányának elnöke és Pásztor István polgármester szólt a Bodrogközből és Ung-vidékről összegyűltekhez. Üdvözlő beszédükben egyebek között kiemelték: A szimpózium célja múltunkat felmérni és igazolni 1100 esztendős európaiságunkat. Nem véletlen, hogy éppen itt, a Kárpát-medencének ezen a részén nemzetközi fórumon emlékeztek a honalapítás 1100 évfordulójára. A magyarok új hazájának ez a területe volt az, amely a honalapítás történelmében elsőként játszott fontos szerepet, mert az országszerzési hadműveletek alapjául és kiindulópontjaként szolgált. Ugyanis a bevonuló magyarok előcsapatai az Ung és a Latorca vidékén telepedtek le először. Erre utalt Dobay Béla sárospataki történész Honfoglalásunk stratégiája és a Kárpát-medence népei című előadása is. A történelem eme bizonyságtételét támasztotta alá dr. Korzensky Richárd, a tihanyi apátság házfőnöke A magyarság és kereszténység a Kárpát-medencében címmel tartott előadásában. Bár megjegyezte: Nem kíván történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, a szakemberek feladata, hogy a tudomány hitelességével tárják fel és rendszerezzék a tényeket. Azonban ne engedjék, hogy feledésbe menjen mindaz, ami valóban megtörtént. Az évforduló kapcsán felelősségre, az ökomenikus elkötelezettségre hívta fel a figyelmet, amely nélkül magyarként és keresztényként élni nem lehet a Kárpát-medencében. Popély Gyula történész Megfogyva bár... címmel tartott előadást. Azt próbálta a vizsgálat tárgyává tenni, hogy az egykori egységes és oszthatatlan magyar nemzet Csehszlovákiába, majd a jelenlegi Szlovákiába szakadt része számára vajon megvannak-e megmaradásához szükséges feltételek, kilátások. Hiteles statisztikai adatokra hivatkozva kiderült, hogy az 1918-19-es államfordulat, illetve hatalomváltás idején 2 926 824 magyar nemzetiségű lakos élt a jelenlegi Szlovákia területén. A legutóbbi 1991-es népszámlálás idején pedig már csak 567 ezren voltunk, vagyis az összlakosságnak csupán a 10,76 százaléka volt magyar nemzetiségű. Végezetül megjegyezte: Sajnos, nemcsak számunkban fogyatkozunk meg, hanem hitünkben is. Ez a megfogyatkozásunk sokszor keményebben sújt bennünket, mint a számbeli fogyás. A történelemben minden változik. A millecentenárium és a kereszténység kapcsolatáról beszélt Hegedű s Lóránt magyarországi református püspök, aki a kereszténység 1100 esztendős szerepét, a kereszténység és a nemzet kapcsolatát elemezve rövid keresztmetszetet nyújtott töténelmünkről, kultúránkról. Ehhez kapcsolódott Gábor Bertalan nagykaposi római katolikus esperes Kereszténység mint alapeszme érvényesítése napjainkban című előadása is. (katócs) GARAMSZENTGYORGY Teher alatt nő a pálma Ez a találó hasonlat jutott eszembe, amikor Csető Sándorral, a Csemadok garamszentgyörgyi alapszervezetének fiatal, tenni akaró és tudó elnökével beszélgettem a nemzetiségi kultúra ápolása terén végzett tevékenységükről, lehetőségeikről. Jó volt hallani, hogy ebben a mai nehéz helyzetben is töretlenül tevékenykednek. - Itt, a faluban mindig is mozgásban volt a Csemadok-szervezet, melynek tagjai szívesen bekapcsolódtak a színjátszásba, a népdaléneklésbe, a népi hagyományok felelevenítésébe, és természetesen az egyéb rendezvényekbe is. Az éneklő- és folklórcsoport tagjai hagyományosan részt vettek a járási vagy körzeti kulturális ünnepélyek műsorában - jellemzi dióhéjban a szervezet múltját Csető Sándor. - Mindezt csak azért tartom szükségesnek megemlíteni, hogy a fiatalabb nemzedéknek van mihez kapcsolódnia, és van kiktől átvennie a stafétabotot. Példának hozhatnám fel a színjátszó mozgalmat, melynek valóban szép tradíciói vannak a községünkben. És ezt a fiatalabbak is átvették, szívesen szerepelnek színpadon, legyen az esztrádműsor vagy színdarab. Idén tavasszal nagy érdeklődéstől kísérve mutatták be Sipos Jenő Telitalálat című vígjátékát. Ha azt mondom, hogy telt ház előtt, nem fedi a valóságot, mert szó szerint tömve volt a kultúrház. Idei rendezvényeink sorát a farsangi batyubállal nyitottuk, mely iránt szintén sokan érdeklődtek. A nemrégen megtartott falunapi ünnepség műsorában a menyecskekórusunk is nagy sikert aratott. Tavaly ősszel a szintén hagyományosnak mondható szüreti ünnepély megszervezéséből is kivettük a részünket. • Milyen anyagi támogatást élvez a szervezet? A kérdés hallatán Csető Sándor elmosolyodik, majd a kérdésre kérdéssel válaszol. - Éppenséggel azt is kérdezhette volna, hogy a Csemadok kit vagy mit támogat. Meglepő, de tény, hogy támogatásban részesítettük a magyar tannyelvű iskolánkat. Könyveket vásároltunk az iskolai könyvtárnak. Az óvodáról sem feledkeztünk meg. Az ovisokat karácsonyra játékokkal leptük meg. Persze mi is kapunk támogatást, például a polgármesteri hivataltól, meg egy-két vállalkozótól is. Meg aztán egyik-másik rendezvényünkből is csurran-cseppen valami. Hasonlóképpen a tagsági illetékekből is. • Ezek szerint rendelkeznek némi pénzmaggal? - A területi konferencián a pénztári beszámolót hallgatva meglepődtem, hogy alig pár korona található a járási titkárság számláján. Hát ezért nekünk ennél lényegesen több pénzünk van - kaptam a huncutkás mosollyal kísért választ. (bodzsár) UNG-VIDEK Nem kell évekig várni A Szlovák Távközlési Vállalat által 1995 közepén megkezdett, a telefonhálózatok automatizálására fordított beruházások eredményeként Ung-vidéken is megvan a lehetőség a folyamatos igények kilelégítésére. A jelentős mennyiségi fejlődést a digitális központ és a digitális átviteltechnikai berendezések minőségi javulása kísérte. Mindezt az egyre több telefonkészülék folyamatos üzembe helyezése fémjelzi. Ennek eredményeként Nagykaposon és vonzáskörzetében nem kell már éveket várni a telefonközpontok üzembe helyezésére. A vállalat különböző kényelmi szolgáltatást is nyújt az előfizetőknek. Köztük az ébresztést, különböző tájékoztatást, rosszakaratú hívások azonosítását is. Természetesen az itt élőknek az a legfontosabb, hogy a legrövidebb időn belül kapcsolatot teremthessenek a világgal. Az idén befejeződő automatizálás értékesebbé teszi majd ezt a területet a befektetők számára. Nagy szükség is van erre, mert a Zempléni régiónak ezen a vidéken van a legdinamikusabb ipari központja. A múlt évben megkezdett és az idén befejeződő fejlesztés eredményei megteremtették a térségben a gazdasági fellendülés szempontjából az egyik legfontosabb infrastruktúrát, esélyt adva a régiónak a jelenlegi helyzet javítására. (kat.) Klrályhelmec Garamszentgyörgy ERSEKUJVAR Felújított szakkönyvtár Érsekújváron a városháza épületében lévő szakkönyvtár csaknem fél évig zárva volt az olvasók előtt. Az ok: a könyvtár helyiségeinek felújítása. Szilágyi Márta, a szakkönyvtár főnöknője évekkel ezelőtt tanulmányúton Békéscsabán járt. Ott látott egy könyvtárat, ahol a teret úgy tették tágasabbá, hogy a helyiségekben galériákat hoztak létre, s a könyvespolcokat ott helyezték el. Ez a megoldás annyira megtetszett a főnöknőnek, hogy rögvest elhatározta, a Békéscsabán látott megoldást a saját munkahelyén is alkalmazni fogja. Szerencséjére Marta We/ssová, az Érsekújvári Járási Könyvtár - amelynek egyik részlegeként működik a szakkönyvtár - igazgatónője nyitott az új és jó ötletek iránt, és azonnal támogatásáról biztosította Szilágyi Mártát. Ezek után már csak a felújításhoz szükséges anyagiakat kellett megteremteni. Megszólítottak mindenkit, akitől segítséget reméltek. Végül is kaptak támogatást a Pro Slovakia Alaptól, az Érsekújvári Városi Hivataltól, az Elektrosvit vállalattól. Segített az érsekújvári VIÉLA építészeti magáncég, melynek munkatársai építették a galériát a könyvtárban. A szakkönyvtár felújítására az olvasóktól is összegyűlt 4500 korona. A rekonstrukciós munkák befejezése után, azaz április 24-től a könyvtár ismét az olvasók rendelkezésére áll. - Korábban a könyvtárba jobbára könyveket kölcsönözni jöttek az olvasók - állítja Szilágyi Márta. - Mára a helyzet picit megváltozott. Sok nyugdíjas, munkanélküli, diák jár ide naponta elolvasni az újságokat, folyóiratokat. Ezért is jobb, hogy a könyvek nagy része a galériákra került, így lenn, az asztalok mellett tágasabb lett a hely. • Mennyi tagja van a könyvtárnak? - Tavaly 3374 regisztrált tagunk volt. Reméljük, velük idén is számolhatunk, sőt még talán a kellemes környezet révén sikerül több olvasót is „becsalogatnunk". 1996-ban, bár gondolkodtunk róla, végül is úgy döntöttünk, hogy nem emeljük a tagsági díjat, ami a tavalyi évhez hasonlóan egy évre felnőtteknek harminc, diákoknak húsz, nyugdíjasoknak és gyerekeknek pedig tíz korona. • Az olvasók hány könyvből és milyen folyóiratok közül válogathatnak? - Negyvenötezer könyvünk van. Évente a költségvetésünkből nyolcvanötezer koronát könyvek és újságok vásárlására fodítunk. Valamennyi szlovákiai napilapot megrendeltük, és nagyon hosszú volna felsorolni az újságok, folyóiratok számát, melyeket rendszeresen előfizetünk. Nagyon sok a külföldi, magyarországi, német, angol nyelvű szaklap is. • Végezetül Szilágyi Mártával még egyszer megtekintjük a galériákat. Szinte akaratlanul felmerül a kérdés: vajon ki porolta le, rakta vissza a negyvenötezer darab könyvet? - Azért, hogy a szakkönyvtár így néz ki, nagyon sokat tettek a munkatársaim. Név szerint: Kecskés Ildikó, Ľubica Červená, Beáta Drahošová. Ők a részleg állandó alkalmazottjai, rajtuk kívül volt még két ideiglenes munkaerőnk, Hamar Márta és Alena Poláková. Túlzás nélkül állíthatom, ha nem segítenek olyan odaadóan, nem biztos, hogy április huszonnegyedikén nyitottunk volna. S ha már arról beszélünk, hogy ki segített, mindenképpen meg kell említenem Marta Weissovát, a járási könyvtár igazgatónőjét, mert ha nem veszi a kezébe az ügyet, a felújításra valószínűleg anyagi eszközök híján nem kerülhetett volna sor. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Talán csak annyit: pénzcentrikus világunkban szívet melengető érzés hallani, hogy akadnak olyanok, akik hajlandóak áldozatot hozni egy szakkönyvtár felújítására. KAMONCZA MÁRTA BUSSA Ha egy vállalkozás beindul... Bussán járva az egykori, kívülről nem éppen bizalomkeltő magtár épületén alig észrevehető cégtáblára lettem figyelmes, amely arról árulkodik, Tiogy az ódon falak között tésztagyár üzemel. Mi tagadás, kíváncsivá tett, miként is nézhet ki ez bévülről. Oravec Páiné, a cég tulajdonosa szívesen végigkalauzolt az üzemen. Fiatal, fehér köpenyes nők szorgoskodtak a gyártócsarnok gépsorai mellett, a csomagolórészlegen ügyes asszonykezek töltötték zacskókba a tésztát, és végezték a mérlegekről lekerülő csomagok gondos lezárását. - Egy alkalommal, amikor a férjemmel Magyarországon kirándultunk, összeismerkedtünk egy ottani kis tésztagyár tulajdonosával mondja Oravec Pálné, miután hellyel kínált az irodájában. - Az ismeretségből üzleti kapcsolat született. Ugyanis az ő segítségével szereztük be a nála látott gépsorokat, technológiát, és a receptet is. - Egy így leegyszerűsítve jól hangzik. Gondolom, nem volt zökkenőmentes az indulás. - Bizony nem! Először is pénzt kellett szerezni, hogy megvásárolhassuk a mezőgazdasági felvásárlóüzem tulajdonát képező épületet. Belső átalakításához és a gépek megvásárlásához is pénzre volt szükség. Bankhitelből és a járási munkaügyi hivataltól új munkahelyek létesítésére kapott támogatásból indultunk el, két évvel ezelőtt. A községből kilenc állástalan lánynak és asszonynak sikerült itt munkát biztosítani. A gyártócsarnokban két, a csomagolóban egy műszakban dolgoznak. Ha netán valaki úgy gondolja, hogy ez a beszélgetés a burkolt reklám helye akar leni, Oravec Pálné szavait csalódással veszi tudomásul. - Előbb csak a községünk boltjaiba szállítottuk a 8 tojásos, házi készítésű tésztáinkat, később a járás néhány településének üzleteiben is próbálkoztunk. Kedvező fogadtatásukon felbátorodva a nagyraktáraknak is megkínáltuk termékeinket, a metélt, csík-, eperlevél- és kockatésztát. Ma ott tartunk, hogy a rendeléseknek csak az egyharmadát tudjuk kielégíteni. Gondoltak-e kapacitásaik bővítésére? - Igen. Azt tervezzük, hogy mintegy ötven asszonynak teremtünk itt munkahelyet, előnyben részesítve a csökkent munkaképességű nőket, és nemcsak a községből, hanem a környékbeli falvakból is foglalkoztatnánk egészségkárosodás miatt rokkantsági nyugdíjba kényszerült asszonyokat. Számításaink szerint utazási kedvezményt is tudnánk nyújtani a bejáróknak. Talán mondanom sem kell, hogy ez irányú kezdeményezésünket a munkaügyi hivatal is felkarolja. És persze nemcsak az üzem kapcitásának növelését tervezzük, hanem az épület külső tatarozáBODZSÁR GYULA Mirka Pet'ková és Vámos Gabriella tésztametélés közben (A szerző felvétele)