Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-14 / 111. szám, kedd

1996. május 16. DOKUMENTUM ÚJ SZ Ó 1127 I XXI. DUNA MENTI TAVASZ - 1996. MÁJUS 22-25. Lényegi változások és hagyományok Az idei Duna Menti TavaSz - a szlovákiai magyar gyermekszínját­szók és -bábosok fesztiváljának - rendezési Jogát - a Csemadok Országos Választmánya Elnökségének döntése alapján - a kultu­rális szövetség dunaszerdahelyi területi választmánya kapta meg. Huszár Lászlót, az önálló Jogalanyisággal rendelkező területi vá­lasztmány titkárát kérdeztük: - Mennyiben jelentett ez a megbízatás változást a DMT szer­vezésében? - Annyiban, hogy a munkánk és a felelősségünk megnevekedett. Az a háttérben zajló szer­vezőmunka,' amit titkárságunk minden évben becsülettel elvég­zett, jelentősen kibővült. Teljes egészében átfogja a fesztivál előkészítését, mondhatnám úgy is, hogy az országos szakmai válo­gatókörút megszervezésétől a dí­jak átadásáig mindent mi koordi­nálunk. Természetés szövetsége­sünk és a szakmai dolgokat for­máló segítőnk a Szlovákiai Ma­gyar Színjátszók Társasága, amely szervezet igyekszik a pénz­hiány következtében ellehetetle­nült szakmai munkát életben tar­tani. Nagy segítséget kapunk a városi önkormányzattól, a városi művelődési központtól és a Regi­onális Kulturális Központtól. Az­zal, hogy a szervezés a területi vá­lasztmányunk hatáskörébe ke­rült, nemcsak Dunaszerdahely vá­rosa, hanem a másik két város, Nagymegyer és Somorja is fe­lelősséget érez a fesztivál sorsa iránt. - Ennek tudható be, hogy idén a csoportok mindkét helyen be­mutatkoznak? - Igen, hiszen a nagymegyeriek kérték, hogy az egyik napon le­hetőség szerint a versenyműsorok blokkjaiból is kapjanak. Somorján viszont az óvodákban folytatják a pedagógiai bábjátszást, ezért oda, bemutató jelleggel, a bábcsoporto­kat visszük ki vendégszerepelni. A szervezés ideje alatt merült fel a gondolat, hogy a fesztivál ne csu­pán egy ünnepély legyen a választ­mány és a városi önkormányzat ke­zében. Felelősséget kell vállalnunk a mozgalom egészének az átmen­téséért is. Ezért hívjuk meg a Duna Menti Tavaszra benevezett, a szak­mai válogatás megmérettetését vállaló, de ide el nem jutott együtte­sek pedagógus-rendezőit is. Szá­mukra megpróbáljuk a szakmai szabadfórumot is megszervezni, ami a zsűri nyilvános értékelései­hez kapcsolódik majd. - Gondolom, ez komoly anyagi terhet is ró a vendéglátókra. - Az együttesek az utazás költsé­geinek egy részét maguk fedezik. Ugyanakkor a fesztivál szakmai jel­legének megőrzéséért nekünk bi­zonyos mértékben hozzá kell járul­nunk a költségeikhez is. Enélkül le­Albánia Európa számára még ma is ismeretlen. Enver Hodzsa sztálini mintára berendezett dikta­túrájáról is csak tompa és távoli hangok érkeztek. Az 1991-es for­dulatról, a kommunisták tiranai le­köszönéséről is leginkább negatív szalagcímekben nyilatkoztak. A te­levízió megdöbbentő képsorait néz­ve tanúi lehettünk annak, amint al­bánok tízezrei egy jobb jövőben re­ménykedve roskadásig megtelt ha­jókon Olaszország felé menekül­nek. A különféle csatornákon hoz­zánk érkező hírek is az elmúlt évti­zedek - lelki és anyagi - romboló erejének nyomait mutatták. Az az­óta eltelt időszakban sem sikerült megtenni azt a reményekre jogosí­tó reformlépést, ami a privatizáció és a modernizáció felé vezetne. hetetlen lenne létrehozni az elkép­zelt szakmai fórumot, amelyen nyílt vitára bocsátanánk a rendezvény jövőbeni lehetséges formáit, a szakmai továbbképzés és a pénzhi­ány kiküszöbölésének esélyeit. - Milyen műsorok várják a most is a pozsonyeperjesi táborban lakó részvevőket? - Erre magam is kíváncsi vagyok, hiszen idén is lesznek hagyomá­nyos tábori műsorok, amit a régió népművelői és művelődési házai szerveznek. Ami meglepetés lesz, az a május 23-ai (csütörtök) nagy­megyeri nap, amikor maguk a ven­déglátók készítenek műsort az ott szereplő gyerekek számára. Majd május 24-én Dunaszerdahelyen délután láthatják az Új Három ka­lap című műsort. Persze, most is lesz tábortűz, táncház, népdaltanu­lás, bábukészítés meg diszkó is. Szombaton pedig az ünnepélyes díjkiosztáson vendégszerepel egy szlovák élegyüttes is. - Felerősödik-e vagy marad a megszokott keretek között a részt­vevő együttesek versengése? - Nem szeretném, s gondolom a szervezésben résztvevők egyike sem szeretné, hogy eluralkodjon valamifajta versenyláz a gyereke­ken. Inkább az ünnep, a nagy barát­kozások, a boldog ismerkedések és a szeretetteljes légkör hassa át a május 22-étől május 25-éig tartó Duna Menti Tavaszt. - Méltánytalan lenne, ha nem említenénk meg a város, a régió és Dél-Szlovákia vállalkozóit valamint az adakozó kedvű magánszemélye­ket. Idén is jeletős támogatásokra számítanak? - Természetesen erre idén is számítunk, de az is csak akkor működik, ha elébe megyünk. Sze­retnénk azonban elérni, hogy már jövőre is valamifajta természetes­ség uralja ezt is. Ne csak mi, a szer­vezők érezzük a támogatás szüksé­gességét, hanem azok is, akik tud­nak adni. És akarnak adni, mert fontos számukra a rendezvény, fon­tosak a régióbeli gyerekek és a vá­rosuk hírneve, amit távoli helyekre is elvisznek a csoportok. - Komoly csapatmunkát kíván a szervezésen túl az anyagi és szelle­mi infrastruktúra megteremtése. Kik vannak a Csemadok területi vá­lasztmányának a segítségére? - Többé-kevésbé mindenki, aki­nek a három városban köze van a kultúrához. Művelődési házak, az önkormányzatok, a regionális kul­turális központ és a Nap kiadó. Ez utóbbi kettő jóvoltából idén is meg­jelenik a Fürge Irka, a gyermekszín­játszók és -bábjátszók fesztiválúj­ságja. Mindenki segít nekünk, aki akárcsak egyetlen koronát is ado­mányoz a DMT számlaszámára: Slovenská sporiteľňa Dun. Streda, č.ú. 77042-129/0900. - Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN ALBAN MUVESZEK F0T0I BUDAPESTEN Idők között Tizenhárom albán fotóművész képeiből rendeztek fotókiállítást a budapesti Ernst Múzeumban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál zá­rórendezvényeként. Úgy gondoltuk, ml Is felkerekedünk e nem mindennapi tárlat megtekintésére, már csak azért Is, hogy egy kicsivel közelebb férkőzzünk Albánia legendás leszármazottai­hoz, az Illírekhez, Szkander bég fiaihoz. Egy régi kultúrnemzet keresi a csatlakozást Európához. Albánia öntudatos leszármazottai, a 15. századi szabadságmozgalomnak legendás albán hősei az alacsony életszínvonal és a hosszú idegen elnyomás ellenére sem adták fel. Igaz, maga az ország nem mozdul, jeges és sötét. Északi részéről a pa­rasztok a főváros közelébe vándo­rolnak és bunkerekben, átmenetei hajlékokban húzzák meg magukat. Víz és villany nincs. Csaknem min­den nagycsaládban van valaki, aki akár hivatalosan, akár illegálisan, elhagyta az országot és külföldi ke­resetével segíti az otthon maradot­takat. Hetum G ruber és Alexander Tolnay, albán fotóművészeink fel­karolói érdekes dolgokról nyilatkoz­tak albániai élményeik kapcsán. „Az idegent körülveszik és kérdé­sekkel ostromolják: Milyen a világ odakint? Pedig az albán művészek körében féktelen a nyitottság, az ébredező önállóság. Amikor a meg­valósítandó projekt részleteit kezd­tük megbeszélni, döbbenettel tu­datosítottuk, hogy arrafelé mind ez ideig szinte senki sem fotózott, és senkinek sincs fényképezőgépe. Tóth Lehel felvétele Ezért a nyersanyagot Németország­ból hozattuk, a gépeket is úgy köl­csönöztük." Végül is elkészült az aktuális fo­tografikus helyzetkép. Hatása a sa­játságos, friss látásmódban rejtőzik. Különös világról szól, külö­nösképpen. ZALABA ZSUZSA I Kis NYELVŐR Í Szóalkotás vagy „nyelvtekerészet"? Amikor a magyar nyelvújítás témája szóba kerül, so­kan nem tudnak másra gondolni, csak az állítólag a nyakkendő megnevezésére létrehozott nyaktekerészeti mellfekvenc-re és hasonló tréfás csinálmányokra. Pe­dig a nyelvújítás korántsem volt csupán „pihent embe­rek" valamiféle „nyelvtekerészeti kedvtelése", hanem olyan nagyarányú erőfeszítés, melynek révén nyelvünk ma is használt szavak ezreivel gazdagodott, olyanok­kal, mint pl. a bankjegy, a botrány, az elnök, az igény, a járvány, a jog, a képlet, a köztársaság, a lelkész, a nyug­díj, a rendszer, a szabály, a titkár - és még sorolhat­nánk több oldalon át. A meghonosodott alkotásokon kívül sok olyan szó is létrejött, amelyet a nyelvközösség nem fogadott be. Pe­dig ezek sok esetben semmivel sem voltak roszszab­bak, mint szerencsésebb társaik. így például egyik köz­kedvelt, ma is eleven képzőnkkel, az -ít képzővel alakul­tak a nyelvújítás korában az olyan szavak, mint az élén­kít, ferdít, fiatalít, módosít, nősít, piszkít, tömörít, üdít. Ugyanezzel a képzővel jött létre a csekélyít, fölösít, gyö­nyör ít, messzit, örvendít, ténylegesít, tömegít. Bár ezek az előzőeknél egy szemernyivel sem rosszabbak, még­sem tudtak gyökeret verni. Ugyanakkor egy seregnyi szabálytalan szóalkotás máig él és virul, még olyanok is, amelyek korábban nem létező, ún. „koholt képzőkkel" alakultak, mint például az adag, anyag, lé­nyeg, szöveg; bölcsőde, cukrászda, nyomda, uszoda; fegyenc, kedvenc, újonc. Persze e képzőkkel is bőven alakultak olyan szavak, amelyek kihullottak az „idő ros­táján": a küteg, léteg, szálag; dolgozda, észlelde, kóro­da, üdvlelde; futonc, fürgenc, lovanc, nyargonc, tap­s one. Ezek a mai beszélő számára furcsának, mester­kéltnek hatnak: ám nem annyira szabálytalan alakulás­módjuk miatt, mint inkább azért, mert nem váltak köz­használatúvá. Egy-egy fogalomra a nyelvújítók nemegyszer több szót is létrehoztak, s ezeknek meg kellett harcolniuk egymással. így például a pakét magyarítására a cso­mag szón kívül használatos volt még a nyalábka, gyön­gyöleg, köteg, csomó és csomak is. Látjuk, hogy ezek nagy része nem pusztult ki, csak éppen más jelentés­ben állapodott meg. Vagy pl. a vonat megállóhelyének megnevezésére az állomás és a pályaudvar mellett használatos volt még Kossuth Lajos alkotása, az indó­ház, de javaslatként fölmerült a pályaszín, pályafő, pá­lyafok, pályaház, és vaspályaudvar is. Látjuk, hogy ez esetben két sző is túlélte a harcot, a pályaudvar és az állomás. Az előbbi, a pályaudvar az azonos jelentésű német Bahnhof szó tükörfordítása, és a nagyobb, fon­tosabb vasútállomások megnevezésére szolgál. Némi­leg hivatalos ízű, legalábbis a közbeszédben elterjed­tebb állomás-hoz képest. Mi, szlovákiai magyarok, alig használjuk, hosszúsága és bizonyos fokú mesterkéltsé­ge miatt, s talán azért is, mert az állomás jobban ha­sonlít szlovák megfelelőjére, a stanica szóra, mint a pá­lyaudvar. Ez utóbbinak inkább a nádražie felel meg, csakhogy ebben nem nagyon érezzük a dráha 'pálya' szót. Az állomás-ról pedig meg kell jegyezni, hogy az az eredeti jelentésén túl továbbiakra is szert tett. Ezeket a legjobban az olyan szókapcsolatokkal és összetételek­kel szemléltethetjük, mint a meteorológiai állomás, földrengésjelző állomás, fedeztetési állomás; adóállo­más, rádióállomás, szűrőállomás, telefonállomás, trak­torállomás és állomáshely. E példákból azt is látjuk, hogy nyelvújításunk sikeres alkotásaiból további szavak, kifejezések sarjadtak kí, s így ezek máig befolyásolják szókincsünk fejlődését. Ne a konkolyra gondoljunk hát a nyelvújítás szó hallatán, a halvaszületett szók tömegére, hanem inkábba búzára, az életképes szavak ezreire, amelyek máig is nyelvünk nélkülözhetetlen elemei. LANSTYÁK ISTVÁN KONCERT UTÁN GABLYASZ PÉTERREL Thália zongoráján KORZO felvétel (Samuéi Kubáni) A kassai Thália Színházban vagy szá­zan hallgattuk a huszonhárom éves he­lyi zenész bemutatkozó hangversenyét. Saj5t szerzeményeit adta elő villany­zongorán. Gitáron Szaniszló Jaro, bil­lentyűs hangszereken Milo Hreško kí­sérték. A maroknyi közönség - a taps­ból is ítélve - élvezte zenéjüket. • Kicsit furcsállottam, hogy a nézőtéren aránylag kevesen gyűltünk össze. A zenét hallgatva azonban biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó nyilvános fellé­pésed, s a következőkön több lesz majd a hallgató. Téged zavart a kis számú közönség? - Megvallom őszintén, fellépés köz­ben nem járt ilyesmi az eszemben. A zongora billentyűit figyeltem, a zene­számra összpontosítottam. Nem vol­tam ideges, sem lámpalázas, hiszen néhány éve zenekartagként fellépek bárokban, szórakozóhelyeken, meg kí­sérőzenészként a Thália Színház előadásain is, tehát ismerős számomra a helyzet. Hogy a kis belső feszültség most mégis tovább élt bennem, az az­zal magyarázható, hogy ez volt az első előadói műsorom. No és hogy a saját szerzeményeimmel mutatkoztam be. • Régen készültél erre a pillanatra? - Zeneszerzéssel megközelítőleg két éve foglalkozom. Egyszer otthon a zon­gorára tettem egy kis Síva szobrot (Síva a hindu vallásban az életet elpusztító és megújító istenség), két gyertyát is gyújtottam hozzá, és elkezdtem medi­tálni. Alkotni próbáltam. Egyik hangot, egyik akkordot követte a másik, s én azokat sorjában le is jegyeztem. Később ezt az alkotást tovább csiszol­tam. Azóta természetesen más számo­kat is írtam, szereztem... • Egyik sem rövid rockszám, hanem jóval hosszabb annál, s műfajában is valami más. A nézőtéren ülők közül néhányan úgy véltük, ezek a művek valahová a filmzene családjában, ro­konságába tartoznak... - Én relaxációs zenének minősítem. Egyfajta kísérőzenének dokumentum-, vagy rajzfilm alá... A közeljövőben egyik fényképész ismerősömmel közös műsort akarunk adni. Ő vetítő segítsé­gével bemutatna néhány művészfotót, tehát a közönség azt figyelné, s én köz­ben meg zongoráznék, aláfestő zenét szolgáltatnék. • Játékod nem hagyományos zongo­rázás... - Igen, mert kihasználom az elektro­nika kínálta lehetőségeket. Egyesek azt mondják, a gépzene nem művészet. Én ezzel nem értek egyet. Rengeteg mun­kámba, időmbe került, amíg a zeneszá­mot számítógépes módszerrel feldol­goztam, hangszereltem, rögzítettem a gépben. Tudnillik a gépet is rá kell ve­zetni arra, hogy a beletáplált számot úgy adja elő, ahogyan azt elképzelem. Hogy végül is a koncert a tervem szerint sikerült, az részben az egyik barátom­tól, Jakab Zoltántól kölcsönkapott csúcsteljesítményű zongorának is kö­szönhető. Az én Yamaha PF 10 típusú hangszerem megfelel egy egyszerű jazzkoncertre, de komolyabb hangver­senyhez komolyabb berendezés kell. • Úgy tudom, főiskolás vagy... - Most készítem a diplomamunká­mat a helyi műszaki egyetem közgaz­dasági karán. Míg egyes kollégáim azt mondják magukról, hogy ők a tanulás mellett zenélnek, én valahogy úgy va­gyok vele, hogy a zenélés mellett tanu­lok. • Elképzelhető, hogy a zenéből, ze­nélésből fogsz megélni? - Ahhoz, hogy idehaza zenészként megélhessek, még sokat kell, kellene fejlődnöm. Profi szint kell hozzá. Én egyelőre amatőr vagyok... GAZDAG JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents