Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-12 / 85. szám, péntek
B ői szó KULTÚRA 1996. április 12. THALIASITOTT OPERETT - OPERETTESITETT THALIA ...és felöltöztetett majmok a lóistállóban Soha nem szerettem az operettet csak úgy magában. Miféle drámai műfaj az, amit' csak Bécsben és Budapesten'tudnak játszani, s jól ott is csak akkor, ha operaénekesi kvalitású primadonnák, szubrettek, bonvivánok és táncoskomikusok áldozzák fel magukat a színpadi giccsnek a közönség hálájából, szeretetéből emelt oltárán? Másik oldalról közelítve: Miféle zenei műfaj az, amit mindenütt jól el tudnak játsíani, ahol legalább egy oktávnyi hangterjedelemmel rendelkező jó színészek vannak, na és egy rendező, akinek hallása és színpadi giccs elleni védőoltása is van. Ennek ellenére szívesen hallgatom az énekesi bravúrokra épített operettrészleteket, s nézem a műfaj ellenében működtetett színházi előadásokat. Mert áz operett akkor már az énekesről, a színészekről .és a rendezőkről szól, nem pedig az elszántan szórakozni vágyó közönséget a testi-lelki orgazmusig eljuttató színpadi magamutogatásról. Attól tartok, hogy a Kassai Thália Színház Mágnás Miska előadásainak közönsége csalódásra van kárhoztatva. Egyrészt, mert nem a budapesti operettvilágból oly jól ismert énekesi színvonalat kapja, másrészt meg a színházi elemek és a rendezői invenciók sem lepik meg nagy-nagy inteílektualitással. Nem is lephetik meg. Egy ilyen kis színházban nem lehet kompromisszumok nélkül kiosztani egy operett szerepeit. Ráaqlásul, ezek a kompromisszumok több irányban kezdenek el működni: van, aki énekelni ugyan tud, de színészi tapasztalata még nem elégséges, van, ki jó prózai színész, de énekelni valahol csak a parlando szintjén képes, az meg különösen öröm, hogy akadnak tisztességesen éneklő színészek, akik még hozzák is a szerepben önmagukat. A variációk felsorolását folytathatnám, ha nem született volna mindezen kompromisszumokból egy stílusbeli eklektikusságot, zavarodott ötletességet és talán ezekből eredő, nem kellőképpen átgondolt, ezért az előadás vonalában harmonizálatlanul maradt rendezői megformálást mutató előadás. Witold Gombrowicz Operettje, Jancsó Miklós miskolci Csárdáskirálynő színpadi performance-je és Mohácsi János (nem olyan rég a tévében is látható volt) kaposvári Csárdáskirálynője után legalább gondolni kell a dologról valamit ahhoz, hogyha valaki - ebben az esetben Bodolay Géza egy a Kassai Thália Színpadhoz hasonló szegényszínházi állapotban leledző társulatnál operettet - és éppen a Mágnás Miskát akar rendezni. Ha a kassai Mágnás Miskában a rendezői ötletek tisztességes ritmusban sorjáznának egymás után, egyetlen gondolati fonál mentén felvezetve talán kialakulhatna a most hiányzó tisztázottság. Rendben van, ha az operett helyszíne a kastélyból átkerül a lóistállóba, amit egy a harmincas évek funkcionalista építészetének stílusában képzelt el Mira János díszlettervező. Csakhogy, ahol szénapadlás van, meg padlásfeljáró, lóitató medence, patkolórámpa (vagy fedeztető állás?), mégiscsak furcsa az embereket állatkerti ketrecben banánt zabáló majmokként egyetlenegyszer bemutatni. Az sem egészen világos, hogy Marcsa, a mosogatólány miért szereti a lóitató medencéje környékén mosogatni, meg leöblíteni a grófék családi ezüstjét. Ezt a tisztázatlanságot erősíti fel, hogy a megformálásaiban egységes és pontos jelmezek (Csolti Klára jelmeztervező munkái, akí a társulat fiatal tagjaként most debütált) egy esetben igencsak funkcionalitásukat vesztették. Lehet Pikszi gróf Dudás Péter megformálásában operettesen bugyuta, s Mikszi gróf Czajlik József által sokmozgásos, erőelemeket is tartalmazó tornamutatványokkal színesítve eljátszott tragikomikus figura, frakkban azért ők sem mennének a lovas akadályversenyre, ahol még lovagolniuk is kellett. Végül is az előadás nem szólt másról, mint a lóistállót mindenáron az operettvilágról valamit közölni tudó figurákkal benépesíteni igyekvő rendező erőlködéséről. Szerencsére a színészek nem mindegyike fullad bele az itatómedencébe. Bandor Éva Marcsa szerepében igencsak sokkal több, mint a klasszikus szubrett. Komikai tehetségéhez szolid énektudás párosul, ami mindvégig érdekesen ellensúlyozza a rendező által nem értelmezett szolgálólány karakterének árnyalatait. Partnereként (Miska szerepében) Tóth Tibornak inkább beöltöztetett grófként volt sokszínű a játéka. Lovászlegényként igencsak gyakran bevetette a tipológiájukban a népszínművek lejáratott színészi sablonjaihoz sorolt gesztusokat. Színészi leg kiegyensúlyozott jelenetekben mutatkozhatott be Kiss Szilvia Rolla Amikor megérkezik Miska (Tóth Tibor) - mint Tasziló gróf az afrikai szafariról grófnőként. Szisztematikus hangfejlesztéssel és énektanulással felfigyeltető színésznői erényei mellé nőhet énektudása is. Petrik Szilárd (Baracs mérnök) a bonviván szerepében is képzett színészként mutatkozott be, de énekesi pályáján nagyobb hátrányokkal indult el, mint partnernője. Öröm volt ismét a kassai színpadon látni László Gézát az öreg gróf szerepében. Nélküle színtelenebb lett volna ez az előadás, hiszen karekterszínészi adottságai eleve ilyen szerepekre is predesztinálják. Kövesd/' Szabó Mária élveteg grófnéja a társaság viszonyrendszerében rendezői feladatként maradt tisztázatlan. Néhány fiatal színész és színésznő vérbő játékán, és a megbízható tapasztaltak megnyugtató jelenlétén és a jelmezeken kívül más nemigen volt a színpadon. Azzal, hogy egy rendező lóistállóba vagy állatkerti ketrecbe küldi a grófi udvart, nem közölt velünk semmit. Ötletnek sem a legeredetibb, indokolni is azzal lehetne erőteljesebben, hogy így olcsóbb volt a díszlet kivitelezése. Mert az még lehetséges, hogy az ütődött grófok Marcsa után koslatnak az istállóban, ahová a lány Miska után kajtat, de mi a fészkes fenéért közlekednek a palota lakói és vendégei a szénapadláson, valamint az előadás végéig meg nem határozott belső terekbe nyíló oldalajtókon át. Gombrovicz írja Testamentuméban: „...az operett stílusa, istenien idióta és tökéletesen szklerotikus, mint minden monumentális és kikristályosodott stílus, nem tűr semmi olyat, ami nem fér el benne maradéktalanul. Az operettbe operett figurák, operett cselekmény, operett világ, operett mítoszok valók, én pedig túl sok mindent akartam belezsúfolni. Csak amikor mindezeket a tartalmakat olyan, az operettre jellemző metaforákba foglaltam, mint a ruha, a divatbemutató, csak akkor kezdett az egész összeállni." Igen, igen... Gombrowicz tudta, mitől operett az operett, és mitől lehetetlen a huszadik század második felében lehetetlen világa. DUSZA ISTVÁN Most Öné lehet PÉVM NAGY Jexikona Kevesebbért, mint ahogy valaha is gondolta. "1996. április 17-én jelenik meg a legnagyobb terjedelmű magyar enciklopédia CD ROM változata. A megjelenés napján és az addig felvett rendelésekre féláron, azaz 2490.- Sk áron (DPH-val) kaphatja meg a Madách Posonium Kft. és a CADiX Kft. forgalmazásában. Bemutató: 1996. április 16-án, 17 órai kezdettel a Madách Posonium komáromi könyvesboltjában. ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk! Viszonteladók jelentkezését is várjuk Szlovákia egész területéről! Madách-Posonium s.r.o., nám. gen. Klapku, 945 01 Komárno, tel.: 0819/5294 CADiX s.r.o.. Družstevná 2, 945 01 Komárno, tel./fax: 0819/841661 VK-399 Vasarely 90 éves A héten ünnepelte kilencvenedik születésnapját Vietor Vasarely, a magyar születésű, Franciaországban élő nagy festőművész. Bár az alkotó már régóta nem ad interjúkat, a Le Figaro című párizsi lapnak ebből az alkalomból sikerült őt szóra bírnia. Vasarely elmondta, hogy immár nem dolgozik, legfeljebb néhány vázlatot, rajzot készít időnként ceruzával. Az idős mester az interjúban cáfolta, hogy ő festő lenne legalábbis nem úgy, ahogy a festőket általában felfogják. „Az volt az ambícióm, hogy olyan művészetet teremtsek, amelyet mindenki megcsodálhat - anélkül, hogy ehhez feltétlenül ismernie kellene a kultúrát... S az egyedüli bánatom az, hogy nem tudtam mindazt végrehajtani, amit az építészet, s mindenekelőtt az urbanizáció terén szerettem volna. Az anyagi eszközök hiánya, az építészek meg nem értése, sőt ellenségessége, a nyereségességre vonatkozó, mindent átható vágy megakadályozta, hogy valóra váltsam álmomat" mondta Vasarely, hozzátéve: ő maga egy kis boldogságot szeretett volna becsempészni az építészetbe, ahol az embert feláldozták az ideológia oltárán... MTI JÓZSEF ATTILA MUNKASSAGANAK EGY RÉSZÉRE NEM VEVŐ A MAGYAR ÁLLAM Szenzációs kéziratok a páncélszekrényből József Attila prózai munkáinak készülő kritikai kiadásáról beszél Horváth Iván irodalomtörténész. A kötet tartalmazza majd azokat a korábban ismeretlen gép- és kéziratokat is, amelyek Sulyok Miklós tulajdonában vannak. Az antikvárius 1992-ben ajánlotta fel megvételre a magyar államnak e ritkaságokat, ám mind a mai napig nem akadt vevő. József Attila születésnapja a költészet napja - mindig arra indítja a huszadik századi magyar líra hódolóit, hogy próbáljanak valami újat megtudni róla, valami korábban ismeretlent, újraértelmezni az életművet, újragondolni az életsorsot. Idén szerencsére nem az újratemetéssel kell törődnünk - mint ismeretes, József Attilának holtában sem volt nyugta, négyszer temették el és át -, hanem azokkal a szenzációszámba menő kéz- és gépirat-anyagokkal, amelyek az antikvárius Sulyok Miklós tulajdonában vannak. Ő már 1992-ben felajánlotta megvételre az államnak, ám az üzletet mindmáig nem lehetett nyélbe ütni - úgy látszik, a konszolidáció csak a bankokra vonatkozik és József Attilára nem. Csak reménykedünk, hogy a nemzeti kultúra szerves részét képező gyűjtemény nem kerül külföldre a hazai tétovázás miatt. Hogy voltaképpen mit tartalmaz ez az iratanyag és mi az irodalomtörténeti jelentősége, arról Horváth Iván irodalomtörténészt kérdeztük. - Az anyag eredetiségéhez nem fér kétség - mondja a professzor. - Mindenekelőtt József Attila csaknem kétszáz saját kezű prózai kéz- és gépiratát tartalmazza, főleg tanulmányvázlatokat. Többet, mint amennyi az összes közgyűjteményben együtt föllelhető. Ezek publikálatlan szövegek. De találhatók az anyagban megjelent publikációk is, amelyekről kevesebb szó esik, pedig nagy a jelentőségük, ugyanis ezeken a költő saját kezű javításai vannak. Az is fontos, ahol nincs javítás, mert az azt jelenti, hogy a költő a szöveget véglegesnek tekintette. Horváth Iván és tanítványai, Tverdota György irodalomtörténész közreműködésével, 1995ben tették közzé a tanulmányok és cikkek kritikai kiadásának első kötetét, az 1923 és 1930 között írt műveket. Most dolgoznak a '30 után kelt szövegek kiadásán. A készülő kötet kétszer annyi ismeretlen anyagot fog tartalmazni, mint a korábbi, a Sulyok Miklós tulajdonában lévő gyűjteményből átvett darabokkal. Ezek közül a legkiemelkedőbbek, az Irodalom és szocializmus, a Magyar proletárirodalom platform-tervezete és a Hegel-Marx-Freud című tanulmányok. Horváth Iván elmondta, hogy az Irodalom és szocializmus rétegeit a most előkerült változat alapján világosabban látják, a Hegel-Marx-Freud esetében pedig immár a szöveg hét rétegét tudják nyomon követni. De akadnak teljesen ismeretlen töredékek, előadásvázlatok, amelyeket elsősorban munkásoknak tartott a költő. Van egy elvetélt Német László tanulmány és egy Babitsról szóló cikk eleje is. Ezek bizonyára figyelmet fognak kelteni. Jó, hogy a kritikai kiadás készítői a tulajdonos jóvoltából hozzáférnek a Sulyok-féle gyűjteményhez. Még jobb lenne, ha mások is megtehetnék. Legalább ilyenkor, József Attila születésnapján megszállhatná az ihlet az illetékeseket, és ismét előszednék az aktákat, hogy méltó befejezéshez segítsék ezt a régóta húzódó, szerencsétlen történetet. V. BÁLINT ÉVA Európai integráció nemzeti hagyomány A Magyar Napló esszépályázata egyetemisták és fiatal értelmiségiek számára A pályázat célja, hogy a fiatal generációt számvetésre, felelősségének végiggondolására, önmeghatározásra ösztönözze, s a szellemi életünkből olyannyira hiányzó értekező próza művelésével járuljon hozzá közgondolkodásunk alakításához. A pályaművek szerzőitől azt várjuk, hogy a maguk szakterületével, érdeklődési körével kapcsolatban - az irodalomtól a társadalomtudományokig - fogalmazzák meg gondolataikat. Hogyan látja a fiatal értelmiség a magyar társadalom mai helyzetét, hagyománytudatát, milyen a jövőképe? - A mai magyar társadalom jövőképe - Kulturális hagyományrendszer és európai integráció - Magyar irodalom - világirodalom ma - Értelmiségi lét a Kárpát-medencében, kisebbségi helyzetben - Természeti környezet és technikai civilizáció A felsoroltakon kívül más témákkal is lehet pályázni. A pályázatra beadható dolgozatok terjedelme a 20 gépelt oldalt (26 sor, 60 leütés) nem haladhatja meg. A pályázaton olyan fiatalok vehetnek részt, akik 1965. december 31. után születtek. A jeligés pályázatokat (zárt borítékban mellékelve a pályázó adatait) a Magyar Napló szerkesztőségének címére várjuk: 1062. Budapest, Bajza u. 18. A borítékra kérjük, írják rá „Esszépályázat" A pályázatok beérkezésének határideje: 1996. július 31. A beérkezett pályaműveket öttagú zsűri bírálja el. Pályadíjak: I. díj: 50 000.- Ft II. díj: 40 000.- Ft III. díj: 30 000.- Ft A jeligés pályázatok leadási határideje: 1996. június 30. Ünnepélyes eredményhirdetés 1996 októberében. A legjobbnak ítélt pályaműveket közüljük a Magyar Napló esszérovatában.
