Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-11 / 84. szám, csütörtök

_2 J ÚJ SZÓ BELFOLD - KÜLFÖLD 1996. április 11. Tartsuk meg magyarságunkat! KI Tisztelt ÁTVÁGÁS, AVAGY REIKIZEM... ÚJ SZÓ, 1996. 111. 21. Igazán kár az elhamarkodott véleményért szerkesztőség! A Szőgyéni Csemadok Alapszer­vezete az idén is március 15-e eszméihez méltón ünnepelte meg a magyarság egyik legnagyobb ün­nepét. A helyi Csemadok irodalmi színpada március 15-én a magyar­országi Tata városban szerepelt. Ünnepi műsoruk az évek hosszú során csiszolódott arra a szintre, hogy a határon túl is méltóképpen képviselhessék falujukat és egy­ben a szlovákiai magyarságot is. Bebizonyították az anyaország­ban, hogy a kisebbségben élő ma­gyarok számára március 15-e nemcsak nemzeti ünnepet jelent. Tata város polgárai a polgármes­terrel az élen elismerésüket kellőképpen nyilvánították ki. Olyan elismerésben volt részük és olyan erkölcsi támogatást kaptak, amilyet itthon még egyszer sem. Március 17-én, Szőgyénben került sor a műsor bemutatására. Az előadás szintén nagyon jól sike­rült. Elgondolkodtató viszont, hogy a szlovákiai magyarság jelen hely­zetében elégséges-e, ha csak egy­két településen emlékeznek meg március 15-ről úgy, hogy az a je­lenlevőkben maradandó nyomot hagyjon. SÁRAI ZOLTÁN Szőgyén A Nagykéri Nyugdíjasok Szerve­zete a helyi Vöröskereszttel karölt­ve márciusban két értékes akciót szervezett. Mindkét akció témája az egészségüggyel volt kapcsola­tos. Az első az önkéntes véradás volt. Falunkból mintegy 60 sze­mély adományozott vért az érsek­újvári központban. Ezzel elértük, hogy falunk e téren az elsők kö­zött van a véradásban járási vi­szonylatban. A második akció egészségügyi előadás volt a helyi művelődési házban, ahol mintegy 200-250 hallgató volt jelen ­többnyire nyugdíjasok. Križan dok­tor részletesen beszélt az öregkor betegségeit megelőző teendőkről, Križanné fogorvos a fogászattal foglalkozott és részletesen ismer­tette a betegsegélyzéssel kapcso­latos tudnivalókat. SZÁRAZ BÉLA Nagykér Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tartá­sával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is köz­lünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért tel­jes mértékben egyet Köszön­jük olvasóink bizalmát, és vár­juk további leveleiket. A Nagymorva Birodalom fel­bomlása után a senki által nem védelmezett Kárpát-medencé­be bejöttek és hont foglaltak a magyarok 896-ban. A későbbi történelem folyamán nagy áldo­zatok árán megvédték a betola­kodó németekkel, tatárokkal és törökökkel szemben. A más nemzetiségű népek megma­radtak és szaporodtak. Az első világháború után Ma­gyarországtól Trianonban el­vették területének 2/3-át, la­kosságának 1/3 részét. Szlo­vákia lakossága 1919-ben 2 923 214 fő volt. Ebből 1 954 446 fő (66,86 %) csehszlovák nemzetiségű, 689 565 (23,59 %) volt magyar, 9,55 százalék az egyéb nemzetiségűek ará­nya. A fenti megcáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy a ma­gyar állam több mint 1000 évig nem nyomta el a nemzetisége­ket, nem igyekezett őket beol­vasztani a magyar nemzetbe. A szlovák parlament képvi­selői a napokban hangyaszor­galommal dolgoztak, hisz a ma­gyar-szlovák alapszerződés ra­tifikálásán kívül még jó néhány törvényt sikerült elfogadniuk. Ez így rendjén is volna, csakhogy milyen tartalmú és főleg ki ellen irányuló törvényekről van szó, ahhoz már lehet egy s mást hoz­záfűzni. A parlament többek kö­zött elfogadta azt a Btk. módosí­tásáról szóló törvényt, amely el­fogadása ellen minden demok­ratikus erő tiltakozását fejezte ki. Ezen nem is lehet csodálkoz­ni, hisz ez a törvény visszaállí­totta a Btk. azon paragrafusait, melyek 1989 után ki lettek ebből törölve. Ez a törvénymó­dosítás, vagy ahogy egyesek ne­vezik „államvédelmi törvény", kimondottan az ellenzék elné­mítására, a szólásszabadság korlátozására, és nem utolsó­sorban a szlovákiai magyarok alkotmányadta jogainak a meg­tiprására szolgál. Summa sum­márum, ez a törvény kerek-pe­rec kimondja, hogy aki más vé­Csupán helyeselni lehet bár­mely nemzet azon törekvéseit, ha tiszteli múltját, ragaszkodik hagyományaihoz. A zsolnai fel­legvár teljhatalmú ura a haza­szeretet tiszteletére a város környéki dombok valamelyikén 100-150 m magas kettős ke­reszt felállítását tervezi (Isten mentsen meg bennünket attól, hogy esetleg további városok is kövessék a példát). Ugyanis a A legutóbbi népszámlálás szerint Szlovákia lakossága 5 274 335 volt. Ebből 4 519 328 (85,68 %) vallotta magát szlováknak, a magyarok lét­száma 567 296 (10,75 %), a többi nemzetiségek létszáma már csak 187 811 (3,55 %). Miért csökkent a magyarok százalékaránya 70 év alatt 23,39 százalékról 10,75 szá­zalékra? Ennek okozója az erős ma­gyarellenes nemzeti elnyo­más, az elköltözés, a kitelepí­tés és az asszimiláció. Hiszen 1945-ben a szlovákiai magyar­ságot kollektív bűnösnek nyil­vánították. Megfosztották alapvető emberi jogaitól. Fegy­veres erők segítségével kény­szermunkára hurcolták Cseh­országba, kitelepítették Ma­gyarországra, hogy helyükre önként jövő szlovákokat köl­töztethessenek. Mi ez ha nem üldözés? leményen van mint a most ha­talmon levő koalíció, és ezt a véleményét netalán még ki is meri nyilvánítani, akkor az adott esetben már felforgató tevé­kenységről van szó, ez a sze­mély államellenesnek bizonyul, és a Btk. alapján büntethető. A területrendezésről szóló törvény már kimondottan elle­nünk irányul, mert erre már egy laikus is rájön, hogy mí a célja ennek a törvénynek. Az ország területe olyan módon lett újra­osztva, hogy a magyar kisebb­ség mindenhol csak tényleg ki­sebbség legyen, nehogy vala­melyik körzetben többséget él­vezzen. Itt nem másról van szó, mint diszkriminációról, és ha si­kerül, akkor fokozatos asszimi­lációról. Egyszerűbben kifejez­ve, a kormány arra törekedik, hogy Dél-Szlovákiában szétszór­ja és ezzel meggyengítse a ma­gyarságot, és akkor már nem lesz kisebbségi kérdés feltéve, hogy hagyjuk-e ezt a szándékát megvalósítani. A magyarság Tri­anon óta már annyi szenvedé­tervezett monstrum építési munkálatai mintegy 500 millió koronába kerülnének, és ez bi­zony nem csekély összeg, ele­gendő lenne mintegy ezer új la­kás felépítéséhez. Szerencsére néhány nemzeti beállítottságú vállalat máris késznek mutat­kozik a mű megépítése során „Z" (ingyenes) akcióban besegí­teni. Lám-lám, él még a dicső múlt! Ezekről a szörnyű magyarel­lenes cselekedetekről nem ta­nul az ifjúság a tankönyvek­ben, nem ír a sajtó, nem vetíte­nek a szlovák televízióban do­kumentumfilmeket. Ezeket megbánás és jóvátétel után meg is lehetne bocsátani, de elfelejteni, meg nem történtté tenni sohasem. Meg lehettünk volna a nem­zeti kisebbségek nyelvhaszná­latát sújtani akaró államnyelv­védelmi törvény nélkül. Micso­da badar gyávaság! A 4,5 milli­ós nemzet védelmezi nyelvét a 600 000-es kisebbség nyelvé­vel szemben. Az itteni magyar­ság nyelvét akarja kiszorítani a közéletből a vertikális területi felosztással is. Hogy ez ne va­lósulhasson meg, mindannyi­unknak tennünk kell ellene ér­dekünkben mindenhol, mindig, ahogy lehet! KOVÁCS JÁNOS Komárom sen és megpróbáltatáson ment keresztül, hogy ezek a szenve­dések és megpróbáltatások olyannyira megedzették, hogy egykönnyen nem lesz hajlandó lemondani magyarságáról. A szlovák-magyar alapszerződés vitájában felszólaló Móric úr megmagyarázta, hogy ha nem tetszik, ússzunk át a Duna má­sik felére. Ezen már az ember meg sem ütközik, mert tudjuk, hogy melyik pártnak a képvi­selője. Az Aranyidán beindított gőzhenger úgy, ahogy megígér­ték, lehengerel mindenkit, aki más véleményen van. Sorra ke­rül itt mindenki, aki nem hajbó­kol a mostani kormánynak. A köztársaság elnöke ellen folyta­tott állandó támadások, fiának elhurcolása külföldre, majd az ügy vontatott kivizsgálása (tud­juk, hogy kinek a keze volt ben­ne) abszolút nem tükrözi a de­mokrácia betartását Szlovákiá­ban. BENYOVSZKYLÁSZLÓ Léva Kidobott milliárdok az új terü­leti-közigazgatási rendszer ki­építésére, megemelt költségve­tés az erre érdemeseknek stb. Állítólag a „szerénység éve" len­ne 1996? Történik mindez ter­mészetesen a lakosság érdeké­ben, gazdasági megfontolások­ra hivatkozva, miközben figyel­men kívül hagyják, hogy terüle­tünkön már a 16. és 17. század folyamán kialakultak a városok (területek) bizonyos vonzáskör­zetei. SZABÓ SÁNDOR Királyrév Tisztelt Rapos úr, rosszindulatú cikkéből a lényeget kihagyta. Elvé­gezte Ön is a kritizált reiki-kur­zust? Remélem nem, mert ez nem ilyen embereknek való. Oda csak az menjen, aki megtanult po­zitívan élni és gondolkozni, és aki nagyon tudja szeretni embertársa­it (néha nehéz), még azokat is, akik megbántották. Van valami­lyen fogalma a reikiről, aroloról, agykontrollról, kineziológiáról? Esetleg a jógáról? Ha évekig tanul­mányozta, joga van ezekről a cso­dálatos dolgokról véleményt mon­dani, de ha az ember valamihez nem ért, jobb ha nem nyilatkozik róla, könnyen nevetségesé válhat. Reiki tanfolyamok nem csak kisvárosban vannak, ahol Ön sze­rint az értelmi színvonallal hiba van. Én például Kassán végeztem el két fokozatot, persze nem se­gélyből, hanem kisnyugdíjból, mi­vel húsra nem költök, összespó­roltam rá. Neves publicistánk terjedel­mes kétrészes cikkében ötször említette nagy méltósággal a Nagymorva Birodalmat (így!). Saj­nos teljesen a szlovákok szája íze szerint, úgy, mintha még nem hal­lott volna Püspöki Nagy Péter cá­folatáról. Nagyon megtépázott öntudatunk fölrázása végett idé­zem Fodor István Históriában megjelent írását (91./5-6.): "...olyanféle viszony van a szlová­kok és a nagymorvák között, mint a 12. századtól Erdélybe beköltö­zött románok és az ókori dákok, il­letve az őket megsemmisítő ró­mai légionisták között." „A mai Szlovákia területén előkerült keleti, nomád avar te­metők avar-szláv, szláv-avar vagy egyszerűen szláv jelzőt kapnak. Szinte komikus, hogy például a pi­lismaróti avar temető avarként szerepel a szakirodalomban, de a jelenlegi határ másik oldalán levő párkányit már avar-szlávnak tart­ják a szlovákok, mintha az avarok Az Új Szó egyik levelezője írta, hogy ne csak lehangoló, szomorú írásokkal foglalkozzunk. Hát saj­nos több a lehangoló, elszomorító tény, de azért akad örömteljes is. Például a következő. Pozsonyban a Manderla alatti francia pékség kis ablakánál megálltam. Ha erre járok, mindig itt veszek útravalót. A friss kiflikben bő a választék (kakaós, túrós, sonkás). Az ablak előtt magyarul szóltam az útitár­samhoz. A kis üzlet hátsó részé­A felsorolt dolgok, köztük a rei­ki is, csodálatosak. Nem sajná­lom, hogy kiadtam rá a pénzt, az­óta sok-sok emberen tudok segí­teni - ingyen. A reiki-mester pénzt fogad el a tanításért, ez dühíti Önt. Szeretném megkérdezni, Ön tett-e már valamit az emberiség érdekében ingyen? Mennyi időt szánt erre? Ugye a munkájáért fi­zetést kap? Es egyáltalán, miért olyan dühös? Ha az üzletben lát olyan árucikket, amit a saját szá­mára feleslegesnek talál, legfel­jebb nem veszi meg. Más még azért örülhet neki - hát ez is ilyes­mi. Aki nem akar másokon segíte­ni, az nem költ pénzt a reiki kur­zusra, és ezzel el van intézve. Én szeretem az embereket, kivétel nélkül, még a tudatlanokat is, ezért boldog vagyok ha segíthe­tek rajtuk. Kívánom Önnek is ezt az érzést megtapasztalni. DRASKÓCZY MIKLÓSNÉ Kassaújfalu is tiszteletben tartották volna a trianoni határokat, s az innenső oldalon buzgón igyekeztek volna elszlávosodni. E feltevés szerint Dél-Szlovákiát a magyarok csak 950-ben szállták meg." A már említett ismert történé­szünkön kívül további hazai törté­nészt említve idézem a kassai Lu­kács József sorait, melyek a Va­sárnapban (1993. 11. 28.) jelen­tek meg: „Árpád seregei Zwenti­bold Morvaországát is legyőzték, azaz a mai Szerbia és részben Horvátország területén létezett Nagy Moráviát. Egyébként a Zwentibold név Svätopluk változa­ta csak a 18. század vége felé je­lentkezik az irodalomban. Tehát Zwentibold Nagy Moráviája nem a magyar történelmi területen léte­zett." Örvendetes, hogy a már idé­zett felfogást többen is vallják, ez tapasztalható pl. Koncsol L: Diós­förgepatonyról szóló két kötetes művében. ZILIZI TIHAMÉR Pozsony ben levő fiatalember ezt meghal­lotta és figyelmeztette a fiatal el­árusítónőt, hogy szóljon hozzám magyarul. Tört magyarsággal mondta ugyan, de a „köszönöm" és a „tessék" is jól esett. Bizonyá­ra legközelebb is náluk vásáro­lom majd az útravalót. A friss, ro­pogós kifli a kedveskedő hang­nemtől még jobb ízűvé tette a fa­latot. Ez a legjobb reklám. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Újkori „Z" akciók? Parlamenti gőzhenger AKKOR HAT EZERSZÁZ ÉVE... ÚJ SZÓ. 1996. II. 1., 6. Történelmi szemléletváltást Vegre örömhír Már ez is „szórakozás"? MENEKULES A MAGANYBA VASARNAP. 1996 12. SZÁM Nagyon elkeserítő életút Virágkötészeti verseny A Vasárnap egyik számában ol­vastam Zsilka László Menekülés a magányba című cikkét, ami na­gyon lekötötte a figyelmemet. Ugyanis a riportalanyban egy régi ismerőst fedeztem föl. Sztrehajka Jánost abból az időből ismertem, amikor még valóban a Zenit zene­karban játszott, szegény megbol­dogult öcsémmel és a többi kiváló zenészfiúval. Nagyon jó hírű zené­szek voltak, a legmenőbbek abban az időben, az egész környéken ők játszottak a legnagyobb sikerrel. És mi, a család szinte mindenüvé velük mentünk szórakozni. Jani •akkoriban nagyon jóképű fiatalem­ber volt, sok rajongója akadt. Csak úgy sugárzott belőle az életkedv. Aztán egyszer csak hallottam, hogy beállt tengerésznek, és azóta nem tudtam semmit a kilétéről. Ki hitte volna, hogy több mint húsz év elteltével egy régi ismerősről az új­ság hasábjain szerzek keserű tu­domást. Elolvasva Zsilka László cikkét, gondolkodásba estem a történtek fölött. Hogyan is keve­redhetett egy ilyen életerős ember ilyen válságos helyzetbe? És lesz-e egyáltalán számára kiút ebből a kálváriából? Ha olykor akadnak is jótevők mint a Reménység háza, ahol otthont nyújtanak a rászorul­taknak, szerintem ez is csak ideig­lenes megoldás. Vajon meddig tud benne megmaradni egy ilyen testi­leg, lelkileg meggyötört ember mint Sztrehajka János, és a sors­társai? Vagy talán a sorsát senki nem kerülheti el? Esetleg minden­ki a saját magát megölő hóhérja? Ezen lehetne sokat vitatkozni. Egy azonban biztos, aki belekóstol a kábítószer élvezetébe, az előbb­utóbb rosszul végzi. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat A mai fiatalság nagy részének leggyakrabban látogatott szórakozóhe­lye a diszkó. Van aki a zene, a tánc mi­att jön, van aki azért, hogy barátokra tegyen szert, van aki csak egyszerűen azért, hogy ne legyen egyedül otthon. Azt hiszem, ezeket az indokokat meg lehet érteni, mert tulajdonképpen ez egy táncos hely célja. Ülök Zseliz közkedvelt diszkóbárjá­ban. A diszkónak vége, a fiatalok már szállingóznak hazafelé, kissé fáradtan, a többség jókedvvel, megelégedve. Igen, így idilli lenne a kép, ha nem hal­lanám az egyik tulajdonos panaszát azokról a károkról, amiket ellenőrző kör­útján fedezett fel. Szavai szerint valaki már megint tönkretette az egyik villany­kapcsolót, egy másik pedig a falon „jár­kált", legalábbis a sáros lábnyomokról erre lehet következtetni, és még sorol­ja tovább keserűen a károkat, majd ez­zel fejezi be a panaszáradatot: „Nem értem, minek jönnek ide, ha nem tud­nak viselkedni?" Én úgy érzem, jogos volt a kérdése, mert én sem értem. Hisz ez a hely tény­legjó. Az ízléses berendezés, az udvari­as és jó kiszolgálás bennem is jó be­nyomást keltett, és már csak ezért sem értem, mire jó ez azoknak az emberek­nek, akik abban élik ki örömüket, hogy megrongálják mások vagyonát. Talál­gatok, az ok lehet többféle: irigységből, hirtelen indulatból, erőfitogtatásból, vagy valami beteges hajlam ösztönzé­séből fakadhat a vandalizmus? Nem tudom, s azt sem, hogy a tett elkövetői hogyan gondolkozhatnak, de való­színűleg ekképpen: Nekem senki sem parancsol, nem az enyém, a másé meg nem érdekel - és püföli, rúgja az ép­pen kiszemelt tárgyat, míg az tönkre nem megy. Pedig jó lenne, ha érdekelné, mert az efféle barbár cselekedettel nem fog soha előbbre jutni. Jó lenne, ha ezen elgondolkoznának azok, akiknek „hob­bijuk" a vandalizmus. Meg aztán nem hiszem, hogy a saját otthonukban is így viselkednének. Vagy tévednék? Ez esetben csak sajnálni tudom őket. BAJKAI KATALIN Csata A Karvai Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban március 27-én 5 iskola tanulóinak rész­vételével virágkötészeti versenyt rendeztek. A fő téma a húsvéti kötészeti kompozíciók el­készítése volt. Minden iskolát három diák képviselte. A versenyben két kategóriát hir­dettek meg: az elsőbe az egyforma alapra el­készített díszeket sorolták, a másodikban a tanulók fantáziáját értékelték, emellett volt még csoportos értékelés is. Ami a helyezése­ket illeti, nagyon boldogok vagyunk, elégedet­tek lehetünk a karvai iskola szereplésével, ugyanis diákjai, Gútai Melinda, Lipnicky Tibor és Somogyi Ilona remekül helytálltak. Az utóbbi mind a két kategóriában megnyerte az első díjat. Az abszolút győztes sem számított ilyen remek teljesítményre. Mint mondotta: ­Arra gondoltam, hogy az első 10 közé beke­rülhetek, de arra nem számítottam, hogy első leszek. Egyébként élő tavaszi virágokkal dol­goztam, többek közt jácinttal, hóvirággal és aranyesővel. Az érettségim után sem szeret­ném a virágkötészetet elhanyagolni. IZSÁK JÓZSEF Negyed

Next

/
Thumbnails
Contents