Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-10 / 83. szám, szerda

1996. április 10. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJ sz

ólj} Itt valami bűzlik Ivanics Anikó sorra küldte nekem a szövegelőket és én mindig közöltem is belőlük párat (az legutóbbi dalszövegeket nem, mivel egyes mondatokat, szavakat, betűket nem igazán tudtam megfejteni), aztán Anikó elküldött pár novellát Is, vagy ha úgy tetszik, story-t. Ezekből egyet olvashatsz. Akár lehetne Igaz történet is... Levettem a kabátomat és leültem. Körülnéztem. Ebben a kabinban fogok utazni? Elég tűrhető. Elővettem az újságot. Hosszú út áll még előttem, olvasva talán gyorsabban telik az idő. Szerda, tehát Nagyszünet. Megkerestem, elkezdtem olvasni. Milyen jópofa ez a Zoli! (Ezeket csak azért írta Anikó, hogy közöljem, de én anélkül is - Zoltán megj.) Elindultunk. Épp a „Zoltán azt üzeni"-t olvastam, amikor betoppant valaki. Ezek szerint nem fogok társ nélkül utazni. Felpillantottam az újságból, és megpillantottam egy barna, szeplős, kancsal fiút. (Becs'szó, nem én voltam - Zoltán megj.) Szegény! De ez még semmi! Oltári bűzt hozott magával. Na, mi van, ez a disznók közt ébredt? - Helló! - mondta a kis szeplős. - Szia. - Leülhetek? - Hát persze - válaszoltam, és rájöttem a bűz okozójára. Óvatosan ránéztem sárga, lepedékes fogaival teli szájára. Milyen kicsi és mekkora bűzt tart magában! - Te hováhhh uthhhazohhhlhhh? - Nagyon messzire - mondtam szédelegve. - Én is. Tudod, a nagymamámhoz megyek, mert hát betegek a tyúkjai, meg hát egyedül van, meg ilyesmi. - Végre abbahagyta. Kínomban nem tudtam, mit csináljak. Használjam a spray-met? Nem, az túl udvariatlan lenne. Tegyek úgy, mintha náthás lennék, és az orrom alá dughatnám a zsebkendőmet? Ez nem jó, hisz' az előbb még nem volt semmi bajom. - Az anyukám azt mondta, hogy falun nagyon jó lenni, meg ilyesmi, én elhiszem, mert a Jancsi és a szomszédasszony is mondta, meg minden. - Persze. - Aztán ott van a Bodri, a mama kutyája, őt nagyon szeretem, és már nagyon hiányzik, mert nagyon szeretem, igen. - Csakis. - Mit tegyek? Hová fussak? Miért pont én? Kinyílt az ajtó, belépett a kalauz. (En kalauzsztrofóbiás vagyok - Zoltán megj.) Láttam, ahogy fennakadt a szeme, mikor megérezte ezt az orrfacsaró bűzt. Gyorsan elkérte a jegyeket, majd szédelegve távozott. Na, még öreg napjaiban is ezt az esetet fogja mesélni az unokáinak. Szinte hallottam, amint krákogó hangon meséli: „Soha ne legyetek kalauzok, édeseim! Egyszer megtörtént velem, hogy az 5.10es vonaton mikor beléptem az egyik fülkébe, olyan bűz fogadott, hogy az még egy elefántot is leterített volna..." - A papa is azt mondja - hozott vissza a jelenbe -, hogy menjek, mert falun jobb az élet, meg minden. - Ja. - Ekkor rájöttem a megoldásra. Az ablak!!! Úgy keltem fel, mintha tűkön ültem volna. Megpróbáltam kinyitni, de nem sikerült. A fenébe! Ennek is most kellett beszorulnia. - Most olvasok egy könyvet, az a címe, hogy Magyar népmesék. Szuper könyv. Tiszta humor. Főleg, mikor a fiú kiszabadítja a lányt a sárkány fogságából. - Aha. - Megpróbáltam visszafogni a lélegzetemet. Másfél perc múlva feladtam, mert nem akartam fulladásos halállal végezni. - Amúgy ám nekem van egy táskám, és abba szoktam beletenni azokat a faágakat, amiket találok a földön. Pedig a papa mindig mondja, hogy ne vegyek fel a földről semmit. - Hogyne. - Összecsavartam az újságot, és alig észrevehetően beledugtam az orrom. Fúj! A papír is átvette ezt az ocsmány bűzt! Mit tegyek? Hopp! Megállt a vonat. Felkaptam a cuccaimat és uccu neki, kirohantam. Mit rohantam, viharoztam! Kint vagyok. Megmenekültem. Élek! Elolvastam az ajtó feletti táblát. Csótfalva. Meghűlt bennem a vér. Tíz kilométerrel hamarabb szálltam ki, mint kellett volna. Nem baj. Itt legalább friss a levegő! IVANICS ANIKÓ NOÉMI: Minden O.K.! - A múlt héten, ezen a helyen Gál Attila rajzát láthattad. Várom a Te ötletes rajzodat, szlogenedet is, vagy a kettőt egybekötve. A legjobb művekből Nagyszünet-lovonó készül, illetve megjelennek ezen az oldalon és még valami értékes díjakat is szétosztogatok Neked. Gyerünk! A vonalzó Épp matek óra volt. Baromi jókat röhögtünk a haverokkal, minden klassz volt. Észrevettem, hogy a füzetemet nem díszíti margó, s úgy döntöttem, pótolom e hiányosságot. Mivel nekem nem akaródzott előkotorni a vonalzómat, úgy gondoltam, hogy igénybe veszem barátaim segítségét, és tőlük szerzek „margó stabilizátort" (gy.k.: vonalzót). A hátam mögött ülő srácnak volt ilyen nemű szerszáma, és azt kérésemre rendelkezésemre bocsátotta. A vonalzóval és egy ceruzával (saját!) elvégeztem a margó alkotásához szükséges műveleteket. Mikor ezzel meg voltam, elkezdtern játszadozni az említett vonalzóval, közben jókat hülyültünk a haverokkal. Párszor bekapcsolódott a tanárnő is, igaz negatív töltéseket hordozó mondatokkal. Ilyenkor megvártuk, míg elül a kibocsátott hangorkán, majd folytattuk „áldásos" tevékenységünket. Miközben mindez folyt, egy reccsenés hallatszott. Annyi a vonalzónak. A tulajon kívül, körülöttem mindenki helyesen diagnosztizált. Melletem ülő barátom, becenevén Törpe, nevetésben tört ki, én pedig elkezdtem termelni a „félelem verejtéke" elnevezesű folyadékot. Részemről ez teljesen természetes reakció volt, ugyanis a „halott" vonalzó gazdija egy batár állat. Ezenkívül AlKIDO-zik. A gyengébbek kedvéért elmondom, hogy ez az Aikido elnevezésű önvédelmi sport arra szolgál, hogy anélkül tegyünk ártalmatlanná az ellenséget, hogy azt hamburgerré püfölnénk. Ez viszont engem nem nyugtatott meg. Nem biztos, hogy fokozott idegállapot mellett is önvédelemre használná. Sőt, még a Bonust nem is említettem! Mr. Aikido mögöttem ül! Elég egy mozdulat, és... Mr. Aikido mellett ülő haverom, jól megérdemelt nevén csak DJ „Cs", a következő szavakat intézte leendő gyilkosom felé. - Nyugi Gábor! Nem kell felizgatni magad. Szegény csak nézett, hogy mi van! Biztos minden lehetséges dolog megfordult a fejecskéjében. Én pedig igyekeztem eltüntetni áldozatom földi maradványait. Már a vonalzóét. Barátom ez alatt továbbb nyugtatta leendő hóhéromat. Minél többet nyugtatták, ő annál idegesebb lett, de egyelőre még gőze sem volt a dologról. Szerencsémre! Megvizsgáltam a vonalzót, „aki" épp haldokolt. Nem tehettem érte semmit. Szép csendesen kilehelte a lelkét (gy.k.:K.O.!). Pech Óvatosan Mr. Vonalzó Gazdi felé fordultam, majd lassan felmutattam a vonalzó kisebbik felét. A tulaj felfokozott lelki állapotában sem viselkedett elhamarkodottan (vannak jó tulajdonságai is), csak sóhajtott egy nagyot, majd mormogott magának egyet. Pillantása olyan volt, hogy biztosvoltam benne, azonnal követem a vonalzót az örök vadászmezőkre. Barátaim szorgos lelki támogatásának köszönhetően Mr. Hóhér csak ennyit mondott: - Halott vagy! Nekem ennyi épp elég volt. Társaim olyan képet vágtak, mintha máris csavarná az orrukat a hullám szaga. Nem szerettem volna, ha elkapkodják a dolgot, ezért alázatosan szóltam Mr. Batár Állathoz. - Bocs, Gábor. Csak egy dörmögés volt a felelet. Gondoltam, mentem, ami menthető, újra próbálkoztam. - Komolyan, bocs. Véletlen volt. Mivel társaim egyelőre nem siettek segítségemre, védőügyvéd híján magam töltöttem be ezt a feladatkört és továbbra is igyekeztem Mr. Gyilkos Tekintetet meggyőzni az ártalmatlánságomról. - Figyelj, Gábor! Az úgy volt... - kezdtem, de egy türelmetlen dörmögéssel félbeszakított. Mivel arcán nem fedeztem föl a megbocsátás jeleit, letörve megkérdeztem: - Azért annyi időt adsz, hogy megírjam a végrendeletemet? - Na, siess! Kapsz két egész percet - felelte kegyesen. „Barátaim" kapzsin csillogó szemekkel fordultak felém, és megnyerő mosolyukkal igyekeztek jó benyomást tenni rám, busás vagyonom öröklési jogának megszerzése érdekében. Mr. Aikido, alias Mr. Vonalzó Gazdi, Mr. Hóhér, Mr. Batár Állat, azaz Mr. Gyilkos Tekintet (polgári nevén Hakszer Gábor) is kapzsi fénnyel a szemében fordult felém, és imigyen kérdezett: - Egyébként rám mit hagysz te vonalzógyilkos? Mivel nekem már teljesen mindegy volt, sátáni vigyorral a képemen az arcába sziszegtem: - A vonalzó-trófea gyűjteményemet! MIKUS LÁSZLÓ SZÖVEGELŐ A L'art pour ľart társulat napokban megjelent második kazljukról (Lila liba) a címadó dal szövegét olvashatod. A kegyetlenül Jópofa szöveg és nem utolsó sorban DolákSaly Róbert fantasztikus Játéka frankóra összehozta ezt a dalt. A szövegelőért köszi szépen Cakó Mariannak. ANTI BÁCSI DALA szerzők: Dolák-Saly - Kisvári - Szász/ Az én kutyám gyere ide, Szerelmes vagyok, de kibe?! Hogyha lopnék kókuszdiót, Nem mondanám meg, hogy ki vó't! A legnagyobb tragédia: Qx'4 ' " m' . Anyukámnak nincsen fia! Elmúltam már régen hatvan, Mégsem evett meg a Batman! la-la-la-la-la-la, lilaliba, la la la la la ! la-la-la-la-la-la, csigabiga, la la la la la! Balettcipőm nincsen nekem, Van rajtam egy kockás szoknya Nem vagyok még hozzá szokva Vettem tegnap kettő kutyát, Jobb lett volna egy jó nyugágy! De ha lesz, én fő nem veszem! Hogyha három lábam vó'na, Valószínű, tudnék róla! la-la-la-la-la-la, lilaliba, la! la-la-la-la-la-la, csigabiga, la! Szia! Rohan az idő..., igen már vagy két hete nem beszélgettünk, sajnos a múlt héten már nem fértem bele az oldaladba. Köszönöm szépen az érkező rajzokat (úgy látszik a szlogenek még váratnak magukra), ezen a héten NOÉMI lácsó (gy.k.: frankó, szuper, jó stb.) rajzát élvezheted (el). Hát, nem mondom... Különben a múlt heti Nagyszünet már a HARMINCADIK (30) volt, és a mai már a 31-edik. Szóval, fejlődünk, de nem hajlódunk. Itt szeretném leszögezni (és ismételten nem az ajtót), hogy a Nagyszünet a Te és (esetleg) az én oldalam, várom minden jellegű leveled, csomagod (imádom a krémest és a spiccet és a...), szóval, várlak!!! Aztán van itt ám más is. Kaptam egy levelet a Végh Imrétől is, aki neked akar kedveskedni. Az INTERNATIONAL PEN FRIENDS jóvoltából már több éve levelez emberekkel a világ különböző tájairól. Ez a klub levelező társakat segít találni a világ bármelyik országából. Imre márciustól a klub szlovákiai képviselője, Neked is felkínálja a levelezés lehetőségét. Ami esetleg érdekelhet: levelezni angolul, németül, franciául, spanyolul, potrugálul és oroszul. Mellesleg, a klub székhelye Dublinban van és több mint 300 000 tagja van a világ 210 országából. További információkért Imrét zaklasd: Végh Imre, Ml. Budovatel'ov 256, 991 22 Bušince. Jó levelezést! A minap gondolkodtam (de, tényleg!) és rájöttem, hogy hát izé, gyerekek az érettségi itt van a nyakunkon. Az igazat megvallva, nekem nem csak a nyakamon... Azt mondod, hogy Te már bevágtad a tételeket? Én is. A sarokba és a magasságos minisztériumért sem tudom kikaparni onnan azokat. Olyan jól mutatnak, ahogy tétel tétel hátán hever és nem szólnak hozzám, és eszembe sem jutnak. Csak most. De jó, evezzünk vidámabb vizekre. Várom vicces szlogened, rajzod, de különben bármilyen levelednek nagyon örülök (vagy örülni fogok). További vidám dolog: A T&D megbékültek egymással és már megint írtak (együtt), szóval szent a béke, ez a lényeg. Ezek után már csak egy kötelességem van, át kell adnom egy üzenetet: Tesó, Uhu & Rickieboy! Sajnáljuk, hogy nem jöttettek el az 1996. III. 22-én tartott bulira, mert nagyon jó volt! Két ismerős Csaj! (gy.k.: a két ismerős csaj nem én vagyok). KAPRINAY ZOLTÁN DIÁK MURPHY AZ EMINENS TANULÓ ÖNMAGÁT MEGUTÁLTATÓ SIRALOMTÖRVÉNYE Ha az osztályból egy darab kitűnő dolgozat született, akkor az csakis azé az osztálytársadé lehet, aki a legtöbbet és leghangosabban siránkozott a dolgozat előtt, hogy ő nem tud semmit. GÁLIK PETER A SÜKET CSALÁD ÉLETE Omi: Ki az, aki mindig hol van? Eréz: Vannak, akik nem mennek el holnap mit eszünk? Ibor: Szerintem is jobb félni, mint mondja, hogy nagyfejű. Eodórka: Anyu! Elmehetek a Paprika és a Bodnár Attila koncertjére ha nem esik koppan? Eréz: Igen, ha nem hímes tojás! T&D (ugye, folyt.köv.?!) A TE VERSED Tatus barátom már jó ideje nem ír verseket. Szerettem a verselt, Ő nem. Egyszer rájött, hogy már nem szabad írnia, teljesen begolyózott. Azt mondja, hogy már nem Is tudna írni, nem Is akar, bár szerintem néha elfogja a vágy. De nem megy. Talán most lesz két éve, hogy Tatus nem ír verseket. Ennek állítok emléket és az egyik, számomra legkedvesebb versét ajánlom a figyelmedbe. TÁJ LEÍRÁS Szeme mint a tenger, a másik is. Ajka mint a pociké, a feje is. Peti ke a neve. Lábai az őzikéjére hasonlítanak. A foga mint a pociké, az orra is teljesen olyan mint a pociké. Peti ke a neve és pocik. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN