Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-09 / 82. szám, kedd

1996. április 10. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ

Ó 7 I Jó híR i Kováts Tibor szlovák táncfilmben Tavaly nyáron, á Szlovák Nemzeti Színház nemzetközi balettgáláján látta táncolni Kováts Tibort ,a pozsonyi Balet Torzo jó nevű koreográfusa, Ján Ďurovčík. Pár hónappal később, amikor a Liszt-díjas budapesti táncos nézőként volt jelen az Operaházban, Ďurovčík a homlokára csapott, s azonnal tudta: ő az, akire nemsokára szüksége lesz. Kováts Tibor azóta megjárta Montrealt, és negyedszer is részt vett a világválogatott sztártáncosok ottani gálaműsorán, s már Jeruzsálembe készül, egy ugyancsak nagyszabású kulturális rendezvényre. A pozsonyi felkérés természetesen nem érte váratlanul, hiszen Ďurovčík időben közölte vele: Szláv hangok című húszperces táncfreskójában, Igor Holováč partnereként szeretne építeni jeles technikájára. Párizsban, a koreográfusok nemzetközi versenyén Ďurovčík döntőbe jutott ezzel az alkotásával. Sodró erejű kompozíciója a modern tánc és a szláv folklór elemeit ötvözi, gazdagon merítve a szláv nemzetek mentalitásából, mindennapi öröméből, szomorúságából, büszkeségéből és magasztosságából. A táncfilm pár nappal ezelőtt el is készült. Kováts Tibornak kétszer három órája volt a koreográfia elsajátítására. „Koordinációs készség kell a gyors ütemű munkához - nyilatkozta a televíziós felvételt megelőzően. - Először az agyával tanul a táncos, utána a testével. Elképesztően képlékenynek kell lennie. Ján Ďurovčík nem fúrta le magát egyetlen stílushoz. Kialakított egy sajátos világot, és ebben dolgozik. De ha szükségét érzi, ettől is el tud vonatkoztatni. A Szláv hangokban magát a zenét akarja megjeleníteni, a szláv folklór erős ritmikáját. Amit kér, nagyon igényes. Meg kell hogy mondjam azonban azt is: én azzal a tudattal utaztam Pozsonyba,- hogy majd hatalmasakat keli ugranom, forognom, tekeregnem a levegőben, tehát a klasszikus mozdulatsorokat kéri tőlem. Adhatok most ebből is, de nem annyit, mint elképzeltem. Neki más kell. Ő stilizált képekben gondolkozik. A szláv lélek azonban, amely nagyon közel áll hozzám, így is ott lesz a táncban. Igor Holováč tehetsége előtt is emelem kalapom. Remek képzettségére már tavaly, azon a bizonyos szlovák-magyar-cseh-osztrák gálán felfigyeltem. Igaz, hogy ő még nálam is'alacsonyabb, de mint tudjuk, nem a magasság számít, s ezt a feladatköre is ékesen bizonyítja. Az az érzésem, vele nagyon okosan bánnak, ő olyan szerepeket is eltáncolhat a színházában, amilyenek az én esetemben szóba sem jöhettek. Az én igazgatóim ugyanis máshogy gondolkoztak. A Don Quijote pas de deux-jét például sosem kaptam meg az Operaházban. Ahhoz én mindig kicsi voltam. De van egy harmadik örömöm is ezzel a munkával kapcsolatosan. Ďurovčík felkérése és az Igorral kötött barátság mellett jólesik a lelkemnek az is, hogy éppen most dolgozhattam Pozsonyban, amikor a politikai helyzet sajnos nem azt sugallja, hogy szlovák táncfilmben magyar táncosnak kell lennie. Ilyen szempontból szívet melengető érzés vegyespárost alakítani, hiszen politikailag is ebbe az irányba kellene haladnunk. Nem egymásra mutogatni, hanem együttdolgozni, elvégre két tehetséges népről van szó. Ne az öklünket rázzuk. Dugjuk inkább össze a fejünket, hogy értékes dolgok születhessenek. Nem is volt kérdés számomra, hogy jövők-e vagy sem, és a pénz sem motivált. Engem a közös munka érdekelt. Ma már sajnos nem divat úgy gondolkozni, hogy meglátok valakit és mert imponál a tudása, megkérdezem: akarsz-e velem dolgozni? Ján Ďurovčík döntése hallatlanul meglepett. És lenyűgözött természetesen. Vele együtt én is annak örülnék, ha sokkal nagyobb jövés-menés lenne a színházi életben. És nemcsak Pozsonyban - Budapesten is. Mi is csak a saját kis várunkat építgetjük, önmagunkat szeretgetjük ahelyett, hogy nyitnánk és több vendéget hívnánk. Én erre vaANTHONY CARO SZOBRAI POZSONYBAN Acélerotika Először Henry /Woorral lépett ki a szigetországból a második világháború utáni évek angol szobrászata Európa, majd a világ felé. Moornak, az angol szobrászóriásnak volt egy asszisztense, Anthony Caro, aki munkásságával szintén átúszta a La Manche csatornát, a modern angol szobrászat kimagasló alakjaként. Caro a hatvanas években új alapokra helyezte a brit szobrászatot. Stílusosan szólva azzal újított, hogy nem helyezte alapokra, vagyis a szobrot nem állította talapzatra. Szobrainak jellemzői, hogy útban vannak, helyet követelnek maguknak abban a térben, amelyben mozgunk. Persze Caro nemcsak azzal lépett egyet a klasszikustól a modernizmus felé, hogy talpazattal nem határolt le művészi térformát a szobroknak, ezáltal azok belekacskaringóznak, belelógnak életünkbe, érzéseinkbe, hanem hogy a festészetben már formát újított konstruktivizmust követve, absztrakt formákból, idomokból építette kompozícióit. Azzal a vággyal alakítva tárgyait, hogy kitágítsa a szobrászi megformálásnak a klasszikus felfogás szerint kiszabott kereteit. És bebizonyította, hogy a modern, a kortárs szobrászatban minden lehetséges. Minden. Hogy a művészi alakzatot nem feltétlenül és kizárólagosan csak kőből vagy fából lehet kiszabadítani, kiszabni vésővel és kalapáccsal. Hanem acél ból is - s ezt választotta fő szobrászi anyagának. Állítja, hogy az acélt áz indázó absztrakt alakzatok, hajlatok, lapok, síkok erotikussá teszik. Az acél is lehet lírai és puha. Kendő és Bársony című kompozíciói is bizonyítják. Caro azt is megmutatta, hogy I ITÍÍÉÍ m ^R« YPSJI ÉH ' . FECRI WU Wwfa Föntről lefelé: Kováts Tibor, Ján Ďurovčík és Igor Holováč (Prikler László felvétele) gyok vevő, nem a nagy nemzeti önimádatra. A szokatlan felkéréseket meg kimondottan élvezem. Én már Berkes Kálmán fúvószenekarával is felléptem a Zeneakadémián. Egy koncerten. Ők muzsikáltak, én pedig táncoltam. Ilyenkor nagyszerű dolgok jöhetnek létre, s ami ugyancsak fontos: megnyílnak az agyak is." (sz. g. I.) í Kis NYELVŐR Amikor kell a rag „Kevesen tudják, hogy Hollywood leghíresebb színésznője, Glenn Close édesapja, William Close Hollywood egyik legnevesebb orvosa..." - olvastam kétszer is a Vasárnap Hang*Kép mellékletének 1996/10. számában. Azért kétszer, mert első olvasásra nem értettem meg, miről is van szó. Sem koromnál, sem érdeklődési körömnél fogva nemigen ismerem Hollywood színésznőit, s a megfogalmazás sem segítette a mondat tartalmának megértését: nem tudtam, ki kicsoda itt az említett személyek, közül. Azt hiszem, mások is jártak így, ezért talán nem lesz hiábavaló, ha rámutatunk arra, hogyan lehet egyértelműbbé, egyszeri olvasásra érthetővé tenni az efféle mondatokat. Azt mindjárt észreveszi a tájékozottabb olvasó, hogy két értelmezős szerkezet is van a második tagmondatban. Először a színésznője mondatrészt - amelyet az olvasó gyanútlanul alanynak gondol - értelmezi feltevésünk szerint ez a szerkezet: Glenn Close édesapja. De aztán rögtön rádöbbenünk, hogy a színésznő nem lehet édesapa, esetleg csak édesanya, tehát csupán a Glenn Close név az értelmező. (Most már azt is megtudtuk, hogy a Glenn női keresztnév.) Ezután következik a másik értelmezős szerkezet: az édesapja alanyt (ez valóban alany) értelmezi a William Close név. Itt már semmi félreértés nincs. Mi okozta az értelmezési zavart? A szerző tulajdonképpen a színésznője mondatrészt amely ragtalansága ellenére sem alany, hanem birtokos jelző (a -je birtokos személyjel csak azt jelzi, hogy egy előző birtokos jelzős szerkezetnek a birtokszava: Hollywood... színésznője) akarta értelmezni a Glenn Close névvel, amely szintén birtokos jelző a mondatban. Csak nem vett figyelembe egy olyan mondatszerkesztési szabályt, amely neki a fogalmazást, az olvasónak pedig az értelmezést megkönnyíthette volna. Azt a szabályt, hogy a birtokos jelzők sokszor elhagyható -nak, -nek ragját ajánlatos kitenni, ha e mondatrészek mellérendelő, különösen pedig, ha kifejtő magyarázó viszonyban vannak egymással. Más szavakkal: ha egyik birtokos jelzőt a másikkal értelmezzük. Nézzük csak meg ezt a mondatot ebben a formában: Kevesen tudják, hogy Hollywood leghíresebb színésznőjé n e k, Glenn Close-n a k az édesapja, William Close Hollywood egyi\ leghíresebb orvosa. Az első ratj (a -nek) figyelmezteti az olvasót arra, hogy a vele ellátott (színésznője) szó birtokos jelző, tehát hamarosan felbukkan a birtokot kifejező jelzett szó (édes apja) is. A második rag (a -nak) ugyanezt, sőt ezen kívül azt is jelzi, hogy a tövéül szolgáló (

Close) név értelmezője az előző rágós szónak. Ha így szerkesztünk, nem lesz félreértés, nem lesz szükség kétszeri-háromszori olvasásra: a toldalékok jelzik majd a szavak mondatrészi szerepét, értelmi és nyelvi összefüggéseit. JAKAB ISTVÁN Kendő lehetséges egy új nyelven való megszólalás is. Persze a nézőt előbb meg kellett szabadítani attól a képzettől, hogy a szobor külső világunk tárgyainak, képeinek természetelvű művészi levonata: illetve az emberalaknak fában, agyagban történő, anatómiailag hű megjelenítése. S a térbeli ábrázolás autonóm lényeggé válhatott, hiszen kiderült, hogy a tiszta szobrászat, mint önálló tárgyi létforma, a hangulatokat és az érzelmeket a természetben látható, élő alakzatok másolása nélkül is ki tudja fejezni. így érte el Caro a formanyelv végtelenségig történő alakíthatóságát, a minden lehetségest. Előbb kisméretű absztrakt objetekke\ kísérletezett, ezeket később asztali szobrok követték. Olyan alakzatok, amelyek egy asztallapon terpeszkednek, lelógnak a szé(Anna Mičúchová felvétele) lekről, mint Dali elfolyt órája. Majd a szobrokat felnagyította, több méter magas tornyokat hozott létre, különféle kiegészítő tárgyak, anyagok beépítésével. Olyan műveket, amelyekbe be lehetett menni, élni lehetett bennük és velük. Állítja, hogy: „A plasztikának azt az érzetet kell keltenie, hogy élő: szinte mozog, táncol". Ezek a szobortárgyak már közel állnak a mai installációkhoz. 1993-as számvetés szerint kétezerötszáz művet, úgynevezett háromdimenziós kollázst alkotott. 1989-90-es munkái közül a Brit Tanácsnak adományozott néhányat. Ezekből állt össze az a vándorkiállítás, amely Kaszkádok címmel jelenleg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában állomásozik. TALLÓSI BÉLA KIEMELKEDŐ TEUESÍTMÉNYEKERT. TETTEKERT: „Magyar Örökség" kitüntetés A magyarság XX. századi történelme megrendítően tragikus. A legnagyobb rombolást lelki és fizikai terrorral a kommunizmus végezte (a kollektív bűnösség belénk szugerálásával, az ifjúság félrenevelésével, az internacionalizmussal, az abortuszokkal: ötmillió magzat elpusztításával, a börtönökkel, lágerekkel, akasztásokkal, az ország kifosztásával, gazdaságának tönkretételével, a katasztrofális eladósodással, a „múltat végképp eltörölni" ideológia gyakorlati megvalósításával). A „Magyarország Alapítvány" szerint az utóbbi fél évszázadban a magyar történelmet és benne a társadalmi, a tudományos és a kulturális múltunkat a diktatúra igaztalan, torz módon jelenítette meg, a magyarellenes politikával. Éppen ezért nagy szükség van ennek ellensúlyozására, arra, hogy azokat a személyeket, erőfeszítéseket és felemelő tényeket, amelyeket a magyarság pozitív eredményként elért, bemutassák és példaképül állítsák a jelen nemzedéknek, unokáinknak és azok unokáinak, létrehozva ezzel egy szellemi múzeumot. Az Alapítvány, amely a fentieket gondozza, 1992. január 30. óta tevékenykedik ennek érdekében is. 1995-ben már hét esetben adott át az arra érdemeseknek „Magyar Örökség" megnevezésű kitüntetést, erről szóló oklevelet; tetteiket pedig az „Arany Könyv"-ben örökítette meg. 1995-ben kitüntetésben részesültek: Tőkés László református püspök, dr. László Gyula régész professzor, Neumann János, a komputer feltalálója, az István a király rockopera alkotógárdája, Nemeskürty István professzor, író és történész, Papp László ökölvívó olimpikon és a Valahol Európában c. film alkotógárdája. 1996-ban már minden negyedévben sor kerül a „Magyar Örökség" kitüntetésre. Március 21-én Budapesten, a Kossuth téren lévő egykori királyi Kúria, majd Legfelsőbb Bíróság, ma a Néprajzi Múzeum dísztermében mintegy 300 főnyi ünneplő közönség jelenlétében, újabb kitüntetések adományozására került sor. A Kuratórium az állampolgároktól beérkezett 117 „civil" javaslatból, amelyeket az ún. „Ezüst Könyv"-be jegyeztek be, titkos szavazással hét kitüntetés ügyében döntött. Az alábbiakban felsoroljuk a kitüntetetteket. Az első sorszám az 1995. évi kezdéstől számít, míg a második az idei. 8., 1./ Néhai gróf Esterházy Jánosnak (elhunyt 1958. márc. 8-án a morvaországi mirovi börtönben), a csehszlovákiai, majd a háború alatt a szlovák államban maradt magyarság vezetéséért és a kisebbségek védelméért, valamint a magyarságért elszenvedett mártírhaláláért. A kitüntetéséről szóló oklevelet lánya, báró Malfattiné gr. Esterházy Alice vette át. 9., 2./ Balczó Andrásnak, többszörös világ- és olimpiai öttusabajnoknak kiemelkedő sportteljesítményéért és példamutató Isten-központú családi életéért. A kitüntetését személyesen vette át. 10., 3./ Néhai Rockenbauer Pál biológiatanárnak és tv-szerkesztőnek (elhunyt 1987-ben), valamint 8 munkatársának, a „Másfélmillió lépés Magyarországon" című tv-sorozatukért, amelyben hazánk nevezetes tájait mutatták be. A kitüntetést nyolc egykori munkatársa vette át. 11., 4./ Makovecz Imre építőművész a sevillai világkiállítás világsikert aratott magyar pavilonjáért, valamint a magyar organikus építőművészeti stílusban alkotott középületeiért. A kitüntetést személyesen vette át. 12., 5./ Dr. Püski Sándornak és feleségének, Ilonka „néninek", a magyar könyvkiadás terén itthon és az amerikai emigrációban végzett úttörő és kiemelkedő munkásságukért. A kitüntetést a Püski házaspár vette át. 13., 6./ Néhai Márton Áron gyulafehérvári megyés-püspöknek, akit egyházáért, a romániai magyarságért végzett áldozatos munkájáért a román kommunista diktatúra hat évi börtönnel és kiszabadulása után házi őrizettel sújtott. A kitüntetést dr. Jakobini György, Erdély katolikus magyar érseke vette át. 14., 7./ Néhai Latinovits Zoltán színművésznek (elhunyt 1976-ban), akinek magyar szellemiségű kiemelkedő színészi teljesítménye rendkívüli hatású volt. A kitüntetést édesanyja vette át. A kitüntetettek neve és teljesítménye az Arany Könyvben lett az utókor számára megörökítve. A Kuratórium kéri, hogy a lakosság, anyaországiak és határontúliak egyaránt, tegyenek további javaslatokat a Magyar Örökség kitüntetésre. Ezek az Ezüst Könyvbe kerülnek bejegyzésre és onnan kerülnek majd a kuratóriumi ülés elé döntésre, az előzőekben fennmaradt javaslatokkal együtt. A javaslatok beküldésének határideje 1996. május 15-e. Postacím: Magyar Örökség Budapest 8. Postafiók: 91 H-1428 A javaslatokhoz az indoklást is kérik csatolni. HÁBEL GYÖRGY