Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-04 / 80. szám, csütörtök

1996. április 4. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 1 5 | Gyorsabbaknak kell lennünk, mint az államigazgatás A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom március 23-án és 24-én Zólyomban tartotta országos közgyűlését, melytől távol tartották az újságírókat. Ennek ellenére a Sme és a Szabad Európa Rádió hozzájutott a felszólalások szövegéhez. Ezekből közlünk szemelvényeket. Imrich Andrejčák: - Mivel úgy érzem, hogy kormányunk és mozgalmunk sikereit jobban kell propagálni, azt javaslom, hogy a következő két feladatot fogadjuk el: a mozgalom politikai grémiuma, az országos elnökség keresse annak lehetőségét, hogy a választási ciklus végéig legalább egy további napilap szülessen, amely a DSZM-hez közel áll. A második feladat: a külföld tájékoztatása céljából hívjunk életre egy tanácsot, amely Szlovákia ténykedését propagálná, különösen a kormánytagok és a DSZM-tagok működésére összpontosítva. ivan Gašparovič: - Meg napjainkban is gyakran találkozunk a parlamentben képviselőink korántsem felelősségteljes hozzáállásával. És ez a legveszélyesebb, ami fenyegetheti mozgalmunkat. Nem az ellenzék, hanem mi magunk, mivel mi döntünk arról, hogy az ellenzéknek valamit megengedünk vagy sem. (...) Elég, ha később jövök be a szavazásra, csupán azért, mert nincs kedvem ott ülni, és máris egy politikai balsiker előidézője lehetek. A parlamenttől függ a kormány. Ha a parlament csődöt mond, akkor a kormánynak nincs mire támaszkodnia. És megint előállhat az 1993-as helyzet, és mindannyian könnyedén, nevetve a szemünkre vethetik, hogy magunknak köszönhetjük a bajt. Vladimír Mečiar: - Van néhány terület, amelyet sürgősen meg kell oldanunk. Elsősorban a területi reformmal összefüggő szervezési kérdésekről van szó. Barátaim, nekünk mindenhol hamarább ott kell lennünk, mint az állami szerveknek - ha befolyásolni akarjuk az államigazgatás kialakítását. (...) Nagyon becsületesen kell kiválogatni az embereket, mivel az idő már megtanított minket arra, hogy ha a baráti összefonódások alapján történik a választás, akkor ez a rossz minőségű munkával üthet vissza, és az egész ellenünk fordulhat. Az idő szintén arra tanított, hogy a szervezési kérdéseket nagyon gyorsan le kell bonyolítani, és a DSZM járási képviseleteinek anyagi-műszaki feltételeit meg kell teremteni, a szükséges apparátussal együtt, hogy az első naptól kezdve működőképesek legyenek. Sme A nyelvi tanácsadók bogarai Amikor az év elején megjelentek a médiában a négy nyelvi tanácsadóval folytatott beszélgetések, még meg lehetett érteni, hogy a munkaköri leírásukról vallott elképzeléseik nem voltak túlzottan tényszerűek. Sajnos, kéthavi tevékenységük után sem történt nagyobb változás, ami feladataik konkretizálását illeti. Bár a tanácsadók dicsérték az emberek készségét, utána rögvest bírálattal rukkoltak elő, például nehezteltek az újságírókra, akik ugyan számítógépeken dolgoznak, ám „amikor még mi ólombetűkből szedett lapokat olvastunk, az újságok nyelvi szempontból tisztábbak voltak", nehezteltek a dél-szlovákiai viszonyokra, mivel „a borbélynál magyarul szólítottak meg", sőt olyan állítás sem hiányzott, hogy „e tevékenység (vagyis a nyelvi tanácsadói) végzéséhez gyakorlatilag semminemű specializáció nem szükséges, mivel a minisztérium mellett még egy külön nyelvi tanács is működik." Arról nem is szólva, hogy néhány nyelvi tanácsadó még kompetenciazavarral is küszködik. A minisztériumnak tehát még jó pár lépést meg kell tennie, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló megnyilvánulások fölöslegesen ne csökkentsék a törvény tekintélyét, azét a törvényét, amelyről a vélemények ugyan megoszlanak, ám mégis a parlament - nagytöbbséggel - elfogadta. MARCELA KOŠÝÁLOVÁ Pravda Elmarad a villámprivatizáció Jogos figyelmet keltett Vladimír Mečiar miniszterelnök januári kijelentése a legnagyobb szlovákiai pénzintézetek azonnali privatizálásáról. A január végi határidő letelt, mégsem történt meg a villámprivatizáció. Ennek fő oka Štefan Gavorníknak, a Nemzeti Vagyonalap elnökének hosszas betegségében keresendő. Azóta azonban már újra felvette a munkát. (...) Általánoságban elmondható, hogy a négy nagy bank privatizációjában bekövetkezett változás gyakorlatilag egyetlen lényeges területen sem érezteti hatását. Ebben az esetben ugyanis nem az idő a fontos, hanem a privatizáció módja. A villámprivatizáció „félvíllámra" sikeredett, ám a lényeg - az ún. vállalati módszer - nem változik. Úgy tűnik, a vagyonalapi elnök visszatérése, a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálása, a Btk. módosítása után már semmi sem áll a „félvillám sebességű" bankprivatizáció útjában. JURAJ MAŠLÁNI, Práca (Rövidítve) Összeomlás Nem én vagyok az első, aki az amerikai külpolitika „moralizáló" hajlamait nyugtázza, de ha valaki meg akarja érteni, mi történik most Boszniában és Bosznia körül, annak jó felidéznie magában ezeket a hajlamokat. Nap nem múlik el anélkül, hogy valamelyik amerikai illetékes ne emlékeztetné az (egykori) hadviselő feleket arra, mennyire szükséges (a békének) az, hogy a háborús bűnösök felkutatásában közreműködjenek, és akit kell. azt kiszolgáltassák a hágai törvényszéknek. Mit mondjak, ezek a felhívások, ha szórványosan is, de eredményesek. Itt egy tábornok, ott egy főtiszt: kit elhurcolnak Hágába, ki maga vállalja, hogy bíróság elé áll. Kicsit több a szerb, kicsit kevesebb a horvát, pláne a bosnyák, de mint a titói időben, a „bűnösök egyensúlya" valamiféleképp kialakul. Clintonnak nagyon fontos, hogy a háborús bűnösöket megbüntessék. Ez a republikánus ellenzékkel szemben fennálló tartozásának az egyik fele. A másik a boszniai mohamedán hadsereg felfegyverzése, alkalmassá tétele az „önvédelemre". Hogy ne legyen baj azután, „ha kivonulnak"; legyen inkább katonai egyensúly (mondjuk ősztől). De közben összeomlik az egész daytoni építmény. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy romokban hever a bosznia-hercegovinai mohamedánok és horvátok föderációja, amelyet éppenséggel Amerikában agyaltak ki, 1994 elején. Ézek ketten az égadta világon semmiben nem tudnak megegyezni: se politikában, se jelképekben. Anélkül, hogy elmerülnék a részletekben, el kell mondanom, hogy amióta csak Jugoszlávia szétesett, Bosznia-Hercegovinában egyetlen „többnemzetiségű" intézmény se tudott működni. Vicc volt az, amit 1990-től „demokratikusan megválasztott parlamentnek" neveztek: ez 18 hónapos fennállása alatt egyetlen törvényt sem tudott elfogadni, mert a honatyák nemzetiségi hovatartozásuk, nem pedig meggyőződésük szerint szavaztak. Vicc az is, amit a mohamedán-horvát érdekházasság intézményeinek neveznek. A mohamedánok is, a horvátok is - utóbbiak arcul köpéseként annak, hogy „feloszlatták" Herceg-Boszna köztársaságot - a saját hatalmi szerveiket működtetik. Az a horvát úr, aki a legsúlyosabb mohamedánellenes (mostari) atrocitásokban vétkes, zavartalanul ellátja Herceg-Boszna „alelnökének" tisztét, az Európai Unió illetékesei vele tárgyalnak, ha baj van. A szarajevói kormány élén olyan ember áll, aki Iránt „második hazájának" nevezi, és esze ágában sincs feloszlatni, még kevésbé horvát ellenőrzés alá helyezni a hadseregét vagy a „saját" rendőrségét. Izetbegovic elnök azzal vélte segíteni a horvát-mohamedán föderáció életképességét, hogy rendeleti úton mohamedán komisszárokat (vallási parancsnokhelyettesként) delegált a magasabb egységek parancsnokai mellé. És így tovább. Szinte teljesen biztos, hogy Bosznia-Hercegovina végül - az etnikai vonalak mentén - három részre fog szakadni, és csak hagyományőrzőnek maradnak mégolyan politikusok, mint Haris Silajdzic, a lemondott boszniai miniszterelnök, aki, saját pártot alapítván, ellenzékbe vonulva az egységes, demokratikus, többnemzetiségű, többkultúrájú, többvallású Bosznia-Hercegovina („a régi") mellett kampányok A helyi „ajatollahok" ezt a koncepciót nem méltányolják, mint ahogyan a horvátoknak sincs más vágyuk, mint egyesülni az anyaországgal. A szerbek esetében ez a vágy mindig nyílt és publikus volt. Egyszóval homlokegyenest ellentétesen Dayton „szellemével" (amelyik egyébként rokonszenves) utat tör magának a nemzeti önrendelkezés elve, a nemzetállamok genezise. Amerika legfeljebb azt teheti meg, hogy megtorlás gyanánt - újjáépítésre nem ad pénzt a rosszalkodóknak. (Még a fegyvert is megtagadhatja tőlük.) Amitől persze azoknak a helyzete végképp kilátástalanná válik, hiszen a pénz volna az egyetlen, ami talán kompromisszumok felé tudná hajtani őket. De ez a háború nem a kompromisszumokról szólt. És vak volt az, aki úgy gondolta, hogy a háborút meg nem történtté lehet tenni. ACZÉL ENDRE (Népszabadság) || KOMMENTÁRUNK Végre „zöld gázolaj" Hároméves huzavona ulán julotl el az agrártárca vezérkara odáig, hogy a mezőgazdasági termelők által régóta követeli üzemanyagköltségek lérítését az ígérgetéseken túl végre konkrét formába öntse. A kabinet keddi ülésén előterjesztett és jóváhagyott kormányhatározat alapján a termelők számára lehetővé válik, hogy a mezőgazdasági termeléshez felhasznált üzemanyag árába belefoglalt tetemes összegű forgalmi adót visszaigényeljék. Az agrárköztudatban évek óta „zöld naftaként" élő fogalmat, amely az üzemanyag fogyasztási adójának részleges megtérítését, illetve visszaigénylési lehetőségét jelenti, nem most találták ki. Noha közvetlenül a rendszerváltás utáni kormányok egyik pénzügyminisztere még egyszerűen összekeverte a repceolajból nyerhető növényi alapanyagú gázolajjal, s azzal próbálta lesöpörni az asztalról a mezőgazdasági termelők által megfogalmazott követelések közül, hogy a növényi gázolajok előállítása nálunk nem meghatározó - aminek hatására a kamara egyik képviselőjét a gula kerülgette -, hosszas tárgyalások és a pénzügyminisztériummal való egyeztetés után sikerült működőképes formál találni rá. Annyiban könnyebb voll a dolog, hogy a vasútnál ez a rendszer már működik. A kormányrendelet értelmében a mezőgazdasági termelésre felhasznált üzemanyag árában előzőleg kifizetett fogyasztói adó egy részét azok a jogi és természetes személyek igényelhetik vissza, akik vállalkozói formában mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, sőt a rendelet értelmében erre az iskolai tangazdaságok is jogosultak. Az idei állami költségvetésből erre a célra egymilliárd korona központi támogatás áll majd az adóhivatalok rendelkezésére. Az illeték visszafizetését ugyanis tőlük igényelhetik majd negyedévenként a termelők. Azok, akik ez év április 30-ig az illetékes adóhivatalban bejelentkeznek az erre a célra létrehozott külön nyilvántartásba. Ilyentájt tavasszal - a rendszerváltás utáni években - a mezőgazdasági termelőüzemek egyik legfőbb gondja az, hogyan szerezzenek pénzt a nélkülözhetetlen tavaszi munkák elvégzésére, köz.tUk a munkagépekbe való üzemanyag kifizetésére is. Mert közismert, hogy a felhalmozódó adósságtömegek láttán az üzemanyagtöltő állomásokon lehúzták a rolót, „hitel nincs, ne is kérj" felirattal általában előre- vagy készpénzfizetés ellenében voltak hajlandók csupán üz.emanyagol eladni. Nemrégiben még volt olyan szövetkezet, ahol a vezetők zsebből rakták össze a napi üzemanyag-mennyiség megvásárlásához szükséges összeget, hogy a gépek legalább a legszükségesebb munkákat elvégezhessék. A múlt év előzetes gazdasági eredményeiből kiderül, hogy ma már a gazdaságok zömében nem kényszerülnek erre. A feltételezések szerint a mezőgazdasági termelőüzemeknek már több mint 60 százaléka nyereséggel zárja az elmúlt esztendőt. Ennek ellenére a régóta követelt adó-visszatérítés minden bizonnyal lendít majd a gazdaságok pénzügyi helyzetén, hiszen a kormányrendelet értelmében a kifizetett üzemanyag árának csaknem egyharmadát, tonnánként maximálisan 5 ezer koronát, az. adóhivatal negyedévenként visszafizeti a termelőnek. Az igényléseket május, július, október és december 15-ig lehet majd benyújtani, az adóhivatal pedig 60 napon belül számolja el a különbséget. Még mielőtt túlzott lelkendezésbe kezdenénk, hogy a termelők számára végre valóban átfogó központi támogatás szülelett, gyorsan hozzá kell tenni: a kormányrendelet egyelőre csupán erre az évre érvényes, mivel jövőre a tervek szerint az ásványi nyersolajok fogyasztói adójáról szóló, előkészületben levő törvény szabályozza majd ezt a kérdést. Noha egyes termelők véleménye szerint: amil nyernek a réven, vélhetően elvesztik a vámon, hiszen főleg a déli járásokban, az intenzív mezőgazdasági körzetekben ugyan más okokra hivatkozva, de alaposan megkurtították a beharangozott egyéb támogatási tételeket. Kétségbevonhatatlan tény azonban, hogy az agrártárcának az elfogadott koncepciójával összhangban sikerült megvalósítania egy további lépést, amely valóban konkrét támogatást jelent a termelőknek. SZÁLKA ÉS GERENDA Az elárultatás ...és ma is jönnek a kert alatt. Az éjszakában megcsillan a vérteken és a dárdákon a telihold fénye. Zajtalan jönnének, de lépteik alatt ágak reccsennek, fű jajdul, levelek zörögnek. Végtelen meneteléssé lett a lopakodás. A sarus római katonák helyett lopakodtak már mezítlábas tolvajok, csizmás zsoldosok is csörtettek. Nemrég katonabakancsos hódítók topogtak a kert kapuja előtt. Várva a bebocsáttatásra, az áruló jelre, melyet a csalóka lámpafény mutatott az idegeneknek. Először a Megváltót keresték, s a tanítványok között akadt, ki Jézus jövendölése szerint elárulta őt. Majd száz évek teltek'ki a keresztre feszített Fiú feltámadását követően, s az apostolok gyülekezeteinek üldöztetése után a gyarapodó keresztyének között újra és újra akadtak árulók. Katonákat, nyomozókat, csendőröket vezettek mindig ama jelképes Kertbe, hol az utolsó vacsora emlékezetére döbbennek rá mindig a kései követők. Az elárullatások, az árulások az így kiszolgáltatottakat is megváltoztatják. Mondják: Jézus földi életében mindvégig munkált az Istentől való megváltás ígérete. Elárultalásában, kereszthalálában és feltámadásában pedig az őt követő ember halál utáni örök életének a váltsága. Ettől elkülöníthetetleniil létezik a bűn és a bűn döbbenetének lelket gyengítő állapota. S ha arra tekintünk, hogy Júdás az. árulás bűnénél sokkal nagyobb bűnt követett el öngyilkosságával, mert ezzel eldobta magától a Jézus Krisztus-i megbocsátás ígéretét, akkor láthatjuk igazán, mily nagy erő kell a vezekléshez. Mely ha nincs meg az emberben, bűnt bűnnel tetéz a gyengeségében. Az a bizonyos legnagyobb elárultatás nem jelentette a bűn kezdetét, de a végét sem. A katonák, a nyomozók, a csendőrök mindig megtalálják az árulókat, kiknek ama harminc ezüst mindig elegendő ár a cselekedetükért. Mindennapjainkban számtalan, legtöbbször nagyvonalúan kicsiségként kezelt árulás van. Ritkán jut eszünkbe, hogy ama nagycsütörtöki elárultatás is egy jelentésében, kifejező üzenetében meghamisított szeretetjel - a férfias ölelés, a tanítványi csók - volt. Az öleléskor a hátba mártott tőrök jelképessége terheli mindennapjainkat, mert léteznek és megszületnek a magunk kicsinyke árulásai. Hitvesünk felé megnyilvánuló önzésünkben, testvéri szeretetet mímelve a kapzsiságban, gyermeki hálát mímelve a sietős szavakban. Szinte már korunk szállóigéjévé letl, hogy „nem kifizetődő fényűzés a hűség". Házastársi kapcsolatban, munkahelyi kötődésben, munkatársi viszonyban, barátságokban és vállalkozásokban ugyanolyan bocsánatos bűnnek számít a hűtlenség, az árulás, mini a politikában. Ez végül is nem más, mint maga az árulás mindennapjainkban léplen-nyomon észrevehető módszere. Felszámolni az évekig annyi szépet, jót, örömet adó kapcsolatot. A tehetség és a rátermettség időarányos bizonyítása helyett azonnal benyújtani a munkahelyi felmondást. Üj érdekek nyomán kötött barátságokért feladni a régieket. Gazdagodási ambíciókai követve kisemmizni az üzlettársat. Kicsinyes, „emberinek" nevezett bűnök sokszorozódása voll ama Virágvasárnaptól Nagypéntekig érő árulássoro/.al is. Azok között Júdás csókja csupán az egyik voll, hiszen Péter, a kőszikla szilárdságú jellem is háromszor tagadta meg kakasszóig az Urat. Es oil voll Pilátus, az érvényes és érvényesíthető jogot eláruló római helytartó. Nem kevésbé a hatalmukat féltő zsidó főpapok, akik végül is meghozták az ítéletet. Ha eszünkbe jut Barabás, Jézus és a jeruzsálemi tömeg története, amelyei Karinthy Frigyes oly érzékletesen írt le novellájában, akkor megérthetjük a tömeg árulásában az egyén felelősségét is. Mekkora egyéni gyávaság bújtatható el a lömeg cselekedeleiben? A felbujtókén, a demokráciái mímelő halalmasokén, a lömeggyilkosságokra parancsokat osztogató tábornokokén kívül igenis oil van minden kiáltó száj és minden fegyvert emelő kéz gazdájának a felelőssége is. ...mert újra járnak a kertek alatt. Harminc ezüstért szerzett árulók vezetik őkel. Állítják, hogy nem a Megváltóért, nem a tanítványokért, nem a keresztyénekért jönnek. Nem bizony, mert az egy elég régi történet. Édes anyanyelvünket akarják foglyul ejleni és keresztre feszíteni. Állítólag egy keresztyén országban.