Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-03 / 79. szám, szerda

1996. április 4. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 1 777 | Automaták téli álma Mit tesz az ember fia, ha felutazik a fővárosba ügyes-bajos dolgait intézni, és nincsen autója? Természetesen „tömegközlekedik". Hogy mindezt minél olcsóbban hajthassa végre, és főleg ha aznap nem tudja végigjárni a hivatalok összes lépcsőjét, 24 órára szóló jegyet vált. Ilyenhez hozzájuthatunk bármelyik nagyobb tömegközlekedési csomópontban vagy a közlekedési vállalat pénztáraiban. Aki esetleg a hét elején a jegyautomatát választotta, kellemetlenül tapasztalhatta, hogy ezek a napijegyekre az időpontot még a téli időszámítás szerint nyomtatták. Tehát a 24 órás napijegy csak 23 órán át volt érvényes. Az még a jobbik eset, ha ezt a tényt az utazó maga vette észre. Mérgelődött rajta egy sort, eset leg szidta egy kicsit az automaták üzemeltetőjét, de legalább tudta, mikor jár le a jegye, és még idejében tudott venni másikat. A rosszabbik eset az, ha erre hősünk nem figyelt fel, és nyugodtan utazott, mikor... Mikor mellé állt egy kidobólegény kinézetű figura, jelvényt dugott az orra alá, és egy kiképzőtiszt stílusában felszólította, mutassa fel ellenőrzésre a jegyét. Hősünk mosolyogva át is nyújtotta az általa még érvényesnek gondolt papírdarabot, mikor az ellenőr szemében meglátott felcsillanni valamit, amiről addig azt gondolta, csak a zsákmányt karmai között tartó vadállat szemében csillanhat fel. Hősünket hideg zuhanyként érte a hír, hogy jegye már nem érvényes. El sem tudta képzelni, hogy tévedhetett, hiszen emlékszik rá, mikor vette. De a bizonyíték az ellenőr kezében van: az időpont a jegyen. Nincs ellenvetés, fizetni kell! A pénz természetesen a tömegközlekedési vállalaté, de azt hiszem, ezúttal egyáltalán nem jogosan. CZINTULA ATTILA Három közismert személy felügyelete alatt a Szlovák Takarékpénztár A Szlovák Takarékpénztár részvénytársaság felügyelő bizottságának kilenc tagja van, köztük Ján Porvazník, Jozef Mazár és Daniela Hudeková. Ján Porvazník jelenleg a Nemzeti Vagyonalap Végrehajtó Bizottságának az alelnöke, Jozef Mazár pedig Ján Ľuptáknak, a Munkásszövetség elnökének a tanácsadója. Információink szerint Daniela Hudeková a belügyminiszter felesége. A Szlovák Takarékpénztár rt.-t a Nemzeti Vagyonalap hozta létre 1994. március 15-én a Szlovák Állami Takarékpénztár privatizációs projektjének megfelelően. Alaptökéje 2 074 207 000 korona. A 2 074 207 részvény közül 1 866 786 darab bemutatóra, 207 421 pedig névre szóló. A takarékpénztár egyike azoknak a lukratív pénzintézeteknek, amelyeket Vladimír Mečiar miniszterelnök szavai szerint február végéig privatizálni kellett volna. Sme Eurostat-elemzés Az Európai Unióba jelentkező egykori keleti országokban ez elmúlt években folyamatosan nőtt a nemzeti összetermék (GDP). Ennek ellenére az Eurostat, az EU Luxemburgban működő statisztikai hivatala szerint még mindig jelentősen elmaradnak az EU legalacsonyabb szintje mögött is. Az elemzés szerint Ausztria 100 pontot ért el, miközben a leggazdagabb, Luxemburg 143, az utolsó, Moldávia pedig 12 pontot kapott. Németország értékelése 96, a legkevesebbet kapott EU-ország pedig Görögország 56 ponttal. A keleti blokk egykori országai közül Szlovénia 48, Csehország 44, Magyarország 31, Szlovákia 30, az Orosz Föderáció 26, Fehéroroszország 26, Lengyelország 24, Bulgária 22, Horvátország 20, Észtország 20, Románia 19, Litvánia 19, Ukrajna 17, Lettország pedig 16 pontot kapott. Národná obroda Már az iskolapadban kiszemelik a hajóépítő szakembereket A komáromi hajógyár már évek óta szorosan együttműködik a középiskolákkal és egyetemekkel a szakemberek biztosítása terén. Pinté Tibor szerint jelenleg leginkább a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karával (Pozsony) és Anyagtechnológiai Karával (Nagyszombat), illetve a komáromi ipari szakközépiskolával és a szintén helybeli szakmunkásképzővel vannak szoros kapcsolatban. A nagyszombati kar Komáromban kihelyezett munkahelyet is működtet, és bevezette a hajóépítési technológiai szakot, amelyre a cég maga választja ki a diákokat, és ösztöndíjat is biztosít számukra. A többi szakon tanuló diákok az első három évet Komáromban, az utolsó kettőt pedig Nagyszombatban töltik. Az ipariskolában hajójavítási és -építési szakot vezettek be. JARMILA HORÁKOVÁ, Národná obroda (Rövidítve) Ujabb légből kapott állítások Lám, Ján Mieroslav Pinka zólyomi nyugdíjas középiskolai tanár, a négyből az egyik nyelvi tanácsadó (mennyire örülnek ők a megnevezésnek, miután voltak nyelvrendőrök, nyelvfelügyelők, nyelvkomisszárok!) újra odadobta a sajtó elé a magyar katolikusok lakta falvak hat ismeretlen tisztelendő atyáját. Bizonyára azért hatot, mert az olyan szép kerek szám, heten meg mégsem lehetnek, mint a gonoszok. Tehát hatan vannak a Nagykürtösi járásban olyan katolikus papok, akik nem hajlandók szlovák nyelven misézni. Nem közölte, mely falvakban, s attól tartok, soha nem is fogjuk megtudni.' Kiderülhetjaéldáu

l az. hog

y a nyetvt tanácsadó nem is beszé

It a papokkal, csupán másodlagos forrásokra támaszkodva állított valamit. Azt ugyanis elfelejtette hozzátenni, hogy szép hazánkban évtizedek óta nincs magyar nyelvű katolikus papi szeminárium. (gy a felszentelt lelkészek eleve rendelkeznek azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyek a szlovák nyelvű liturgiához fontosak. Helyükben én követelném a gyanúsítás visszavonását, annál is inkább, hogy az állítás nyílt beavatkozás a katolikus egyház életébe. Azt ugyanis újságírói munkám során szerzett tapasztalataimból tudom, hogy a papok nem nézik azt, hányan ülnek a padokban, ha kell, a délszlovákiai szlovák kisebbségnek is miséznek. Az ehhez hasonló ügyek hátterében szinte kivétel nélkül olyan embereket fedeztem fel, akik a kommunista rendszer előjogait siratják, s így próbálnak meg éket verni a magyar és a szlovák katolikusok közé. Demokratikus választásokban alulmaradtak, nem szerezhettek újra hatalmat a községi önkormányzatokban, így hát megpróbálják az ellenségeskedés szítását. Ráadásul éppen kommunista meggyőződésük miatt az etnikai ellenségeskedéseket szítok nem vagy csak ritkán járnak templomba. Hogy ne essem Pinka úr hibájába, megemlítem Borsi és Nagycsalomia ecetét. A7 előbbi faluban a szlovákok közül arányszámukhoz képest kevesen járnak templomba. Az utóbbi falu meg éppen a Nagykürtösi járásban található. Nagycsalomján majd két évtizede nem volt magyar tanítási nyelvű alapiskola, míg meg nem alakult az alsó tagozatos egyházi kisiskola. Ez bántaná a szemét némely embernek, akik a nyelvtörvény megtartását ellenőrző nyelvi tanácsadót informálták? Ha jól tudom, az államnyelvtörvény nem szabályozza az egyházak liturgikus nyelvhasználatát. Nem véletlenül ismét ellentétek szításáról és nyílt állami beavatkozásról van itt szó? DUSZA ISTVÁN Mosolypárna Jó baráttól kapta a lányunk buksi feje ha rajta pihen pillangóingében, álma ne fázzon. Csend virít most körülötte, narancshéjillatú nyugalom. így volna rendjén most és mindörökre. Láttam az üstököst az éjszaka, csak az nem az volt. Rossz helyen álltam, mint mindig rendesen. Rossz helyen, rossz időben. Egyébként sincs túl sok ideje az ember fiának az égre kuncsorogni, kapkodhatja itt, lent is bőven a fejét. Megy a nagy kiszorítósdi, a kivagyokén, és főleg a „mivé neveztek ki". A középszerűséggel szemben bűn a tehetség. Embernek vallod magad - ez a másik nagy bűnöd itt, ahol az eddig az éjszaka ráncaiban lapító gyávák már fényes nappal is nyelvöltögetve ropják a táncot, keserű porfelhőt lopva köréd. Hol van Héraklész, ki egy nap alatt takarította ki Augeiász király mocskos istállóit: Munkája volna most megint. A barna esőben a csillagokat miért fürkésznéd most? Nézz a lábad elé: a sarjadó fűben bosszút sziszegő kígyók testtelen árnyai kúsznak feléd. Kiért e bosszú, ez álnok megfeszíttetés? Hogy kereszted cipel-é az úton, vagy te viszed őt jobbra-balra? Nem tudom. Nézed hát némánbénán, hogy az, kit épp úgy anya szült, mint téged jajgató vérben, most bakancsos lábbal rád tapos. Dölyfösen tombol, jogával kérkedik. Kitől e jog, s mivégre haszna? A lélek kannibáljainak országa lettünk hát megint? Mintha filmet néznél, s nem találnád benne a részt, sem a lényeget. Mintha énekelnél, s észrevennéd, kik megtapsolnak majd mind süketek. Árnyéka van a szónak, árnyéka van az éneknek is. Fénycsepp esőben madarakkal bújócskázni gyermeked így tud-e majd? A hajnali ködben, a mező szélén vak lila kisnyúl didereg. Most született, látni sem lát még, de már érzi: társai tépik majd szét, csak mert más - nem szürke. Az egyenszürkéké most a hatalom? Olomszín kacaja ködben, fogak rácsa közelít. Harcolnod kell hát megint. A mosolypárna gyermeked álmát vigyázza, neked a lélegzeted kell a térben megvédened. Szét nem szórhatnak, bár eleshetünk mindennap a mezőn, de utolsó imára, fohászra mindig kell, hogy fussa még erőnk: A mi mindennapi feltámadásunkat add meg nekünk ... kérlek. KERTÉSZ GÁBOR í KOMMENTÁRUNK Munkát és uniót Biztatóan kezdődött Torinóban az Európai Unió kormányközi felülvizsgálati konferenciája. Az unió tagjai ígéretet tettek arra, hogy a jó egy évre tervezett tanácskozás befejezését követő hat hónapon belül néhány társult tagállammal megkezdődnek a kétoldalú tárgyalások a teljes jogú tagságról. Egyelőre azonban a tizenötök számukra ennél fontosabb dolgokról vitatkoznak Olaszországban, mint például a szervezeti reformok, a közös védelmi és külpolitika kérdései, továbbá az unión belüli mind súlyosabb szociális problémák, í_--Uöm-rit)aii Li rniTíTKanútkülittéjj, orvoídLíLsiu van napirenden. A torinói tanácskozással egy időben a hét elején a franciaországi Lille-ben a világ hét legfejlettebb tagállamát tömörítő G7 csoport munkaügyi, valamint gazdasági miniszterei ugyancsak a munkanélküliség elleni harc lehetőségeit vették szemügyre; Jacques Santer, az unió bizottsági elnöke a franciaországi összejövetelen globális problémának nevezte a munkanélküliséget. Ez nem túlzás, hiszen a világ hét legfejlettebb országában 24 millióan vannak állás nélkül, az OECD-tagállamokban (Csehországot és Magyarországot leszámítva) pedig mintegy 35 millióan. Egy szó mint száz: a világ legfejlettebb régióiban napjainkban több állástalant regisztrálnak, mint a 11. világháború vége óta bármikor, ráadásul számuk tovább nő. A lehangoló tendencia riasztó jele, hogy a rohamos modernizáció, a gazdasági verseny vesztesei már nemcsak a kérges kezű bányászok, az izzó acélt megzabolázó kohászok, a szakszervezetek korábbi gerincét adó ipari munkások vagy a mindennapi kenyerünket biztosító földművesek, hanem egyre nagyobb számban az úgynevezett fehérgallérosok, azaz a középszintű vezetők, a számítógépekkel bánni tudó mérnökök is. E világméretű folyamatban különösen rossz Európa, pontosabban Nyugat-Európa bizonyítványa, ahol még mindig az állam a fő munkahelyteremtő. Csak összehasonlításul: 1970 óta több mint 40 millió új munkahely létesült az Egyesült Államokban, az unióban pedig alig 10 millió. Szlovákiában 1995 végén a munkaképes korú lakosság 13,2 százaléka, vagyis 338 000 ember volt állás nélkül. Nálunk egyelőre elsősorban a képzetlen munkaerőt és néhány válságágazat alkalmazottait sújtotta a munkahely elvesztése. Mint a fent említett tendenciából kiviláglik, leginkább éppen a szocializmusban politikailag kiemelt szerepbe juttatott munkásságot és parasztságot érinti a munkahely elvesztésének a veszélye, vagyis országunkban tartósan számolhatunk a 10 százalékot meghaladó munkanélküliséggel. Ha Szlovákia komolyan gondolja az uniós tagságot, akkor a gazdasági szerkezetváltást és korszerűsítést az eddiginél következetesebben kell megtennie. Talán mondani sem szükséges, ez újabb elbocsátásokkal jár. A kormánynak ezért legkevesebb két feladattal kell megbirkóznia: az egyik, hogy folyvást odafigyeljen a torinói eredményekre, ahol talán a munkanélküliség arányának a mérséklésére is találnak valamilyen - nálunk is alkalmazható - receptet; a másik, hogy a lakosságot tudatosan felkészítse az uniós csatlakozásra, nem feledve annak előnyeit és hátrányait sem, s a felkészítés mellett munkahelyteremtő politikával lehetőleg csökkentse a belépés nyomán kialakuló újabb szociális feszültségeket. AHOGY ÉN LÁTOM Nyolc püspök szava Tóth Mihály rovata Enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy figyelemre méltó nyilatkozatot lett közzé néhány napja a szlovák katolikus egyház nyolc püspöke. A sajtóban széles körben publikált, a politikai élet mindkét térfelén pedig jelentős vitát kiváltó dokumentum azt követően került nyilvánosságra, hogy a kormánykoalíció kidolgozta a Büntető Törvénykönyvet kiegészítő köztársaságvédelmi paragrafusokat. Az egyházi méltóságok figyelmeztetése pusztába kiáltott szónak bizonyult; a javaslatból törvény lett. Az állásfoglalás egyértelműen érinti a szlovákiai politikát. Ennek tükrében látsz.ólag meghökkentő, ha a püspökök véleménynyilvánítását összevetjük a római katolikus egyháznak azzal az alapelvével, amely szerint nem ajánlatos, hogy a papság beleártsa magát a közvetlen politizálásba. A szlovák egyház a XX. században mind a politizálásban, mind a politika által kikényszerített „politikamentességben" jelentős tapasztalatokra tett szert. Az 1939-1945-ös időszakban Jozef Ti so révén „nyakig" belemerült a gyakoriali politikába, és számára ez óriási tekintélyvesztéssel járt, hiszen ami az alatt a 6 év alatt történt a Tátra alatt, az egy politizáló plébános vezetésével történt. Majd bekövetkezett 1948, és az ezt az évet követő négy évtizedben az volt jellemző a papság tevékenységére, hogy a hatalom egyházpolitikája értelmében működését kizárólag a templom falai közé volt kénytelen korlátozni. Ez. éppen olyan természetellenes állapot volt, mint az 1939-1945-ös helyzet, amikor túlzottan „birtokon belül" volt az egyház. Mindkét időszakban erkölcsi válságba került mind az egyszerű papság, mind a magasabb szintű egyházi vezetők jelentős része. A hatalom éppen úgy korrumpál, mint a teljes jogfosztottság állapota. A nyolc szlovák püspök nyilatkozata éppen a katolikus egyház, utóbbi hat évtizedes tapasztalata tükrében bizonyult jelentős tettnek. Röviden szólva: az egyházi méltóságok a korábbi tapasztalatok alapján levonták a következtetéseket. Nyilatkozatukat olvasva én arra a meggyőződésre jutottam, hogy felismerték: a Nyugat-Európára jellemző legjobb politikai és morális törekvések teljesen összhangban vannak az egyház tanításával. De e mondatnak az ellentétpárját is nyugodtan leírhatom: a polgári demokrácia eszményét tagadó minden diktatórikus vagy tekintélyuralmi törekvés ellentétes azzal, amire a római katolikus egyház papságának a legjobbjai, legnyitottabb elméi törekednek. Aki írni, olvasni tud, annak nem okozhat nehézséget, hogy a köztársaságvédelmi paragrafusok alapján felismerje: ez a kormány a hatalom teljes birtoklására törekszik, mégpedig oly módon, hogy még az egyén gondolatait is ellenőrizni kívánja. Az egyház, szolgái éppen elegendő tapasztalatot szereztek az 1948-1989-es időszakban a „gondolatrendőrség" mibenlétéről, így teljesen természetes, hogy nyilatkozatuk a) pontjában hangsúlyozzák: a Btk.-ba iktatott paragrafusok kísértetiesen hasonlítanak az 1948-ban elfogadott 23l-es törvényre, amely az egypártrendszer védelmét volt hivatott szavatolni. Ezért aligha tekinthető túlzásnak, mesterséges hangulatkeltésnek, ha a püspökök a kormánykoalíció képviselőihez szólva így érvelnek: „Önök az Isten és a nemzet előtt, a történelem előtt felelősek lesznek mindazokért a gonosz tettekért, amelyet e törvény alapján a jövőben elkövethetnek." Nem meglepő, ahogy a kormánykoalíció néhány vezetője a nyilatkozatra reagált. Legtöbben azzal érveltek, hogy, úgymond, helytelen, ha a papok beleavatkoznak a politikába. Mások így argumentáltak: aki megtartja a törvényeket, annak nincs mitől félnie. Ezek az érvek igen sokunk számára fölöttébb ismerősek. A lényegük: ha engedelmes birkacsordává váltok, nem esik bántódástok. Ez a kormány a jogszolgáltatást összetéveszti a mindennapi alpári politikával. Tény, hogy Európának ezen a tájain az emberek megszokták (pontosabban: rászoktatták őket), hogy a politikának nem sok köze van az erkölcshöz. Viszont annyira nem szabadna elfajulniuk a viszonyoknak, hogy a törvények és az erkölcs között teljesen felszámolódjék a kapcsolat. A római katolikus egyház meszebbre látó papjai, püspökei az. erkölcs szférájában folytatnak tevékenységet. Ez semmiképpen sem lehet annyira elvont, hogy a klérus tagjai szótlanul hagyhatnák a politika legotrombább megnyilvánulásait. Ilyen értelemben politizálnak. A Btk. paragrafusainak újbóli beiktatása nagy otrombaság. Derék és erkölcsös tett volt a nyilatkozat megfogalmazása és közzététele.