Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-26 / 97. szám, péntek

[27] ÚJ szó KÜLFÖLD - HIRDETES 1996. április 26. KOVÁCS MIKLÓS. A KMKSZ ELNÖKE A KÁRPÁTALJAI KILÁTÁSOKRÓL Érvényesíteni törvény adta jogainkat A nyolcadik éve működő Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a közelmúltban tartotta tisztújító közgyűlését Nagyszőlősön. A kétszázezres kárpátaljai magyarság száz álapszervezetből álló, több mint 22 ezer tagot számláló érdekvédelmi tömörülésének ež a fóruma volt a legfontosabb a másfél évvel ezelőtti törés óta, amikor kivált belőle az ungvári, illetve a beregszászi városi szervezet egy része. A szövetséget kezdettől, az 1989. február 26-i alapítástól vezető, most leköszönt Födő Sándor elnöki beszámolójában kiemelte, hogy az elmúlt három esztendőben sikerült kiépíteni a KMKSZ infrakstruktúráját, és a kulturális munka mellett jelentős sikereket értek el a magyarság politikai érdekvédelmében. A KMKSZ továbbra is Kárpátalja egyetlen magyar tömegszervezete, amely súlyával a megye megkerülhetetlen politikai tényezője. A közgyűlés Fodó Sándort egyhangúlag a szövetség tiszteletbeli elnökévé választotta. Nagy várakozás előzte meg a szövetség új elnökének a megválasztását. A több mint háromszáz küldött döntő többsége a sokak által radikálisnak tartott 29 éves Kovács Miklós politológusnak szavazott bizalmat. A tisztújítás után változik-e a szövetség irányvonala, vezetési stílusa? - erről kérdeztük az új elnököt. - A közgyűlés előtti hetekben a tagság körében több helyen szóba került, hogy radikális, avagy mérsékelt irányvonalat kövessen a majdani új vezetőség - mondta Kovács Miklós elnök. - Akkor kifejtettem, hogy úgy lehet jól politizálni, ha az adott helyzetre mindig a megfelelő taktikát alkalmazzuk. Mindig az adott kérdés dönti el, hogy megoldása mérsékelt, vagy radikális megközelítést igényel. Alapszabálynak tartom, hogy megnyilvánulásainkkal, politikai stílusunkkal ne gerjesszünk fölösleges konfliktusokat. Ha valamit diplomatikusan vagy a színfalak mögött elintézhetünk, akkor ezekkel a lehetőségekkel is éljünk. De amennyiben általunk a magyarság alapvető ügyeinek tekintett kérdésekben a jogainkról való lemondásra akarnak kényszeríteni bennünket, akkor a válaszunk határozott, akár radikális is lehet. - A kárpátaljai magyarság mely gondjai megoldását tartja a legsürgetőbbnek a KMKSZ új vezetője? - Mindenekelőtt a beregszászi főiskola működési engedélyének megszerzését, amelynek a dokumentumait az illetékes szakmai bizottságok már jóváhagyták, a két ország elnöke, valamint a magyar-ukrán alapszerződés végrehajtására alakult kormányközi vegyes bizottság is támogatja. Ennek ellenére az ügy megfeneklett, elsősorban a kárpátaljai helyi hatóságok ellenállása miatt. A megoldásban számítunk az anyaország támogatására, sőt el is várjuk azt. Egyébként a főiskola engedélyezése körüli huzavona jelzi azt a határvonalat, amelyen belül a KMKSZ komoly politikai konfliktusok nélkül tudott eredményeket elérni. Úgy tűnik, hogy a helyi elit a főiskola igényét kihívásnak tekinti, amelyre egy magyarellenes offenzívával válaszolt. Ennek leglátványosabb megnyilvánulásai a beregszászi járásban tapasztalhatóak, ahol az illetékes tanügyi osztály tervbe vette a magyar iskolák magyar nyelvű admi. nisztrációjának a megtiltását. Ezenkívül kísérletek történtek és történnek egyes magyar iskolák összevonására ukrán tanintézményekkel. Mindezt jelentős visszalépésnek tartjuk. - Visszaköszön az 1960-1980-as évek közötti gyakorlat? - A szándék egyértelmű, sőt azt is érzékeljük, hogy e törekvések mintegy viszontválaszok a beregszászi főiskola két és fél évvel ezelőtti kihelyezett tagozatként való indítására. Egyes hatóságok igyekeznek a jogainkat megnyirbálni, ami ellen fellépünk, mert a kárpátaljai magyarság megmaradásának alapvető feltétele a magyar oktatási hálózat megőrzése és fejlesztésé. A közismerten rossz gazdasági helyzet tovább súlyosbítja bajainkat, mert az utóbbi években magyar pedagógusok hagyták el tömegesen szülőföldjüket, , főként anyagi okok miatt. A beregszászi főiskolai képzéssel őket is igyekszünk pótolni. - A magyar oktatás azért is fontos, mert a vegyes lakosságú területeken több száz ukrán anyanyelvű gyermeket írattak magyar iskolába. Miért vált népszerűvé a magyar nyelv Kárpátalján a többségi lakosok körében? - Elsősorban a gazdasági kapcsolatok megélénkülésének köszönhető, de nem hallgatható el, hogy ez gyakran a feketegazdaság szintjén jelenik meg. A helybeli ukrán (és ruszin) lakosság egy része egzisztenciális érdekének tekinti a magyar nyelv jobb ismeretét. De van ennek egy lélektani oka is, a magyar nyelven tudás napjainkban is a kárpátaljai tősgyökeresség egyik ismérve. Ezt a helybéli patrióták azzal is igyekeznek kimutatni, hogy ők és gyermekeik beszélnek magyarul. Jelenleg az ungvári és a munkácsi magyar iskolában több osztálynyi ruszin és más nemzetiségi gyerek tanul. Mlke Károly felvétele - A KMKSZ feladatai ezidőben az oktatásügy körül sűrűsödnek, amely a kulturális autonómia kivívásába illeszkedik. A szövetség programjában ugyanakkor a területi autonómia igénye is megfogalmazódik. Ez utóbbinak most milyenek az esélyei? - A szövetség nem adta fel programjának ezt a sarkalatos pontját. A helyzetet úgy ítéljük meg, hogy jelenleg a megvalósítására nincsenek politikai eszközeink. Ehhez Ukrajna demokratizálódásának kellene előrehaladnia, és politikai légkörének gyökeresen megváltoznia. Ezért a törvény adta jogainkat akarjuk érvényesíteni, és nem szeretnénk megragadnia a balkáni érdekkijárós lobbyzás szintjén. Most legfontosabb a beregszászi főiskola engedélyeztetése, amiről már látszik, hogy vízválasztó a politizálásunkban. Ezután következhet egy önálló magyar tankerület megszervezése. Következetesen folytatjuk az alulról való, lépéskénti önszerveződést, a kulturális önkormányzat kiépítését. Azt is mondhatnánk, ha ma valaki komolyan veszi a területi autonómiát, az csatlakozik a főiskolát támogató aláírásgyűjtési akciónkhoz. Az íveket a kétszázezer kárpátaljai magyarból eddig 22 ezren írták alá - ez várhatóan néhány ezerrel még növekszik -, ami arányaiban olyan eredmény, mintha az anyaország lakosságából ezt másfélmillióan tették volna. Az embereket ügyek érdekében mozgósítjuk, nem gyártunk eleve érvényesíthetetlen deklarációkat, mert azokat pótcselekvésnek tartjuk. - Az elmúlt években a KMKSZ-ben értékes politikusi vezetőgárda nőtt fel, amely össze tudja fogni azokat az embereket, aktivistákat, akik hajlandóak a magyarságért ingyen és becsületből dolgozni. A KMKSZben ismertté vált több politikus kivált, milyen velük a viszony? - Ez a közgyűlésen is szóba került. A KMKSZ nem tekinti feladatának az ellnük való fellépést és kerüli az értelmetlen konfliktusokat. Arra sem törekszünk, hogy politikai kényszerházasságokat hozzunk létre, és eközben a különböző szervezetek elveszítsék arculatukat. Legfőbb célunk az itt élő magyarság érdekeinek a megfogalmazása és azok képviselete. Akik ezen kárpátaljai összmagyar ügyekben mellénk állnak, azokat a szövetségesünknek tekintjük, azok ellen viszont, akik tetteikkel veszélyeztetik mindezt, fellépünk nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül. GÖRGÉNYI PÉTER VERS- ES PROZAMONDOVERSENY Országos döntő Rimaszombatban Újra Rimaszombat ad otthont, immár ötödik alkalommal a vers- és prózamondók országos döntőjének, melyre április 26-27-én, azaz ma és holnap kerül sor. Amint azt dr. Kamenár Éva, a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társaságának titkára elmondta, a kétnapos rendezvényre 125 versenyzőt és körülbelül 100 pedagógust várnak. Nem túl reményteljes anyagi háttérrel vágtak neki a szervezésnek, de végül is a támogatóiknak köszönhetően ismét találkozhatnak a legjobb előadók az országos seregszemlén. S ez többek között Rimaszombat áldozatkész polgárainak is köszönhető, akik gyűjtést szerveztek a vers- és prózamondóversenyjavára. A szűkös anyagi helyzet ellenére gazdag műsor várja a résztvevőket és a közönséget egyaránt. Ez nem utolsósorban a vendégművészek érdeme is, akik szintén támogatják a rendezvényt, hiszen honorárium nélkül is vállalták a fellépést. (aye) Történelmi vetélkedő Az „Emese álma - Mítosz és történelem" című vetélkedő harmadik évfolyamának szlovákiai döntőjére 1996. április 27én, szombaton 10.00 órai kezdettel kerül sor a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében. A vetélkedő meghirdetője a magyarországi Honismereti Szövetség, szlovákiai szervezője a Csemadok Országos Választmánya. A verseny fővédnöke a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. A döntőben a pozsonyi Duna utcai gimnázium, a somorjai gimnázium, a nagymegyeri gimnázium, a nagymegyeri kereskedelmi akadémia, a dunaszerdahelyi gimnázium, a tornaijai gimnázium, a rimaszombati gimnázium és a rimaszombati kereskedelmi akadémia csapatai mérik össze tudásukat. A Magyar Napló esszépályázata A pályázat célja, hogy a fiatal generációt számvetésre, felelősségének végiggondolására, önmeghatározásra ösztönözze, s a szellemi életünkből olyannyira hiányzó értekező próza művelésével járuljon hozzá közgondolkodásunk alakításához. A pályaművek szerzőitől azt várjuk, hogy a maguk szakterületével, érdeklődési körével kapcsolatban - az irodalomtól a társadalomtudományokig - fogalmazzák meg gondolataikat. Hogyan látja a fiatal értelmiség a magyar társadalom mai helyzetét, hagyománytudatát, milyen a jövőképe? - A mai magyar társadalom jövőképe - Kulturális hagyományrendszer és európai integráció - Magyar irodalom - világirodalom ma - Értelmiségi lét a Kárpát-medencében, kisebbségi helyzetben - Természeti környezet és technikai civilizáció A felsoroltakon kívül más témákkal is lehet pályázni. A pályázatra beadható dolgozatok terjedelme a 20 gépelt oldalt (26 sor, 60 leütés) nem haladhatja meg. A pályázaton olyan fiatalok vehetnek részt, akik 1965. december 31. után születtek. A jeligés pályázatokat (zárt borítékban mellékelve a pályázó adatait) a Magyar Napló szerkesztőségének címére várjuk: 1062. Budapest, Bajza u. 18. A borítékra kérjük, írják rá -„Esszépályázat" A pályázatok beérkezésének határideje: 1996. július 31. A beérkezett pályaműveket öttagú zsűri bírálja el. Pályadíjak: I. díj: 50 000.- Ft II. díj: 40 000.- Ft III. díj: 30 000.- Ft A jeligés pályázatok leadási határideje: 1996. június 30. Ünnepélyes eredményhirdetés 1996 októberében. A legjobbnak ítélt pályaműveket közüljük a Magyar Napló esszérovatában. Jopasztori Alapítvány a papi és szerzetesi hivatásokért Alapítványunka Komárorrrilmanapok vetületeként jött létre. Értelemszerűen magán viseli annak lelkiségi jegyeit: a papi és szerzetesi hivatásokért való elkötelezettséget. Ennek előmozdítása érdekében egyre több egyházközösségben szervezik meg az imadélutánokat - mintegy kis imanapokat - pontosan az évi imanap szellemiségében. Itt és most nem áll módomban egy-egy imadélután zarándoklatának változatos keresztmetszetét és annak a lelkekben kiváltott vetületét taglalni, de gyógyír hatását az egyházközösségekre nem lehet vitatni. Kézzelfogható eredményei azok az új lelki hajtások, hivatások, amelyek ennek következtében serkennek ki a szétzilált és éledező közösségekből. Ez imaháttér és közös célkitűzés nélkül elképzelhetetlen lenne. Sokan foglalkoznak a szlovákiai magyar papi és szerzetesi hivatások gondozásával és még többen imádkoznak erre a szándékra. Hála Istennek! De amikor a személyek után érdeklődünk, már gondot okoz azok felsorolása. Valaki folyamatosan figyelemmel kíséri a hivatások alakulását és a feltáró munka után elkészítette azok névsorát. Persze nem könnyű szlovákiai magyar kispapként indulni lelki pályán. Gyakori a kettős kötődésű hivatás. Az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül - az olvasó számára elérhető a szlovákiai magyar kispapok és szerzetesek névsora. Az egyházmegyés kispapok esetében a név után azt az egyházmegyét tüntetem fel, amelynek püspöke felvette a szemináriumba, a szerzetesek esetében a név után az illető szerzetes rend népies szóhasználatát tüntetem fel. Helyszűke miatt csak a legszükségesebb adatokat közlöm. Egyházmegyés kispapok: 1. Albán József, Győr; 2. Bencsík Tibor, Nagyszombat; 3. Bencze Attila, Nagyszombat; 4. Bengyák Vince, Nyitra; 5. Bernáth István, Rozsnyó; 6. Bolgár László, Nagyszombat; 7. Bóna Richard, Nagyszombat; 8. Böőr Roland, Kassa; 9. Diós László, Nagyszombat; 10. Gergely Péter, Kassa; 11. Gőgh Tibor, Nagyszombat; 12. Grédi Zoltán, Nagyszombat; 13. Gyönyör László, Vác; 14. Hlédik László, Vác; 15. Horváth Tamás, Nagyszombat; 16. Józsa Attila, Nagyszombat; 17. Juhász Attila, Rozsnyó; 18. Karaffa János, Nagyszombat; 19. Kassa Sándor, Nagyszombat; 20. Kiss Róbert, Nagyszombat; 21. Lépes Lóránt, Nagyszombat; 22. Matúš Jenő, Nagyszombat; 23. Matyi Róbert, Nyíregyháza; 24. Molnár Péter, Nagyszombat; 25. Myjavec Pál, Nagyszombat; 26. Pásztor Paszkál, Eger; 27. Pribula Péter, Kassa; 28. Sárai Attila, Nagyszombat; 29. Vanyó Igor, Nyitra; 30. Varga Róbert, Nagyszombat; 31. Makovics István, Kassa; 32. Villám Péter, Nagyszombat. Szerzetesek: 1. Balázs Keresztes János, ferences - 2. Balík B. Patrik, premontrei - 3. Fehér Roland, verbita - 4. Gáspár G. Adalbert, bencés 5. Banykó A. Joákim, premontrei - 6. Kiss R. Timóteus, premontrei - 7. Kónya Attila, szalézi - 8. Kubovics Konrád, ferences - 9. Lencse Gy. Balázs, pálos - 10. Maly László, szalézi - 11. Ondtko Nándor, bencés - 12. Rédli R. Imre, premontrei - 13. Szalay Zoltán, premontrei - 14. Varga A. György, premontrei - 15. Varga Zoltán, kamiliánus - 16. Wollent Tibor László, premontrei. (Szívesen veszek minden pontosítást és kiegészítést). Közel 50 papi és szerzetesi hivatás van 1996-ban a szlovákiai magyar katolikus egyház birtokában. Az egyház legnagyobb kincse a papi hivatás, ami egyúttal Isten legnagyobb ajándéka is Egyházának. Sok ez a hivatás vagy kevés? Elégedettek lehetünk-e vagy nem? Történelmi példával válaszolnék. Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium 1993ban ünnepelte fennállásának 80. esztendejét. Ebből az alkalomból koncelebrált szentmisét mutattak be azok a papok, akik egykor diákjai voltak ezen gimnáziumnak. Ebből az alkalomból valaki összegyűjtötte azon lelkipásztorok névsorát, akik az elmúlt nyolcvan esztendőben ebből a gimnáziumból kikerülve lelki pályára léptek. A névsor megnyugtató. A mérleg: 80 év alatt 41 lelki hivatást nyújtott ezen iskola a katolikus és református egyháznak. Azaz kétévenként a végzős diákok közül valaki lelki elhivatottság mellett döntött. Még pontosabban: az evangélium világosságának stafétabotját a diákok kézről kézre adták. Ez érvényes volt a bukott rezsim legsötétebb éveire is, de nem akarok általánosítani. E sorok írója is ebben az iskolában végzett annak idején és állt be az Úr szőlőjébe munkásnak. Nincs áttekintésem a dunaszerdahelyi, galántai, komáromi, szenei, somorjai, zselizi stb. és azóta már megszűnt gimnáziumok végzős diákjainak lelki pályára történt állásáról vagy pályakiigazításáról, de úgy gondolom, nagyon hasznos lenne közkinccsé tenni szellemi örökségünket. Egy másik példát is hoznék. Az 1993/94-es iskolai évben az iskolákban a diákok választhatnak hittan és etika között. Az akkori évben felmérés készült a magyar iskolákban, vajon milyen érdeklődés van a hittan iránt. Minden magyar iskola megkapta az adatlapot egyházi célra történő felmérés végett. Persze nem mindenki válaszolta meg. Az eredmény a következő: Pozsony-vidék: 0, Dunaszerdahely 4706, Galánta: 1964, Komárom: 1795, Kassa-vidék: 156, Léva: 1071, Losonc: 631, Nyitra: 490, Nagykürtös: 687, Érsekújvár: 2710, Rimaszombat: 904, Rozsnyó: 285, Tőketerebes: 821 hittanos diák. Összesen: 16217 hittanos diákja volt akkor a szlovákiai magyar katolikus egyháznak. Nem tudni, hogyan alakult az elmúlt két esztendőben az iskolai hitoktatás helyzete, hiszen a hitoktatók helyzete sem könnyű. Hogy a történelmi példák után a kérdést megválaszoljam: kevés a hivatás és kevés a h itta nos diák is. Nagyon kevés! SZTYAHULA LÁSZLÓ plébános K-108 Meghívó Tisztelettel meghívjuk a szlovákiai magyar keresztények és hívők VII. nagy találkozójára, Komáromba. Az IMANAP a JÓPÁSZTOR vasárnapján - április 28-án lesz. Az IMANAP programja: - a 11 órai plébániai szentmise után szentségimádás 14 óráig a Szent András-templomban, - a keresztút 15 órakor kezdődik a Szent András-templomból indulva a Klapka-tér felé, ahol a szentmise színhelye lesz. Immár hetedik alkalommal jövünk össze Komáromban, hogy imádkozzunk papi hivatásokért és azért, hogy Isten áldja meg népünket magyar főpásztorral. Mindenkit - lelkiatyákat és hívőket - szeretettel hívunk és várunk.