Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-24 / 95. szám, szerda

8 I ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. április 24. m m NEGYEDIKESEK, FIGYELEM Érettségizünk (?) Gondolom, többen vagytok(-unk) olyanok, akik nemsokára elhagyjátok az iskolai padokat és' utoljára néztek(-ünk) hátra, búcsút mondva iskolánknak. Én magamat is idesorolhatom (sajnos). Az idei végzősöket (is) két csoportba lehet osztani. Az elsőbe tartoznak azok, akik még nem szeretnék otthagyni a sulit, még eljárnak egy ideig. Kevés volt nekik ez a négy év. Ezeknek az egyéneknek ajánlom a legkönyebb megoldást, amely megvalósítására nem kell más, csak egy elégtelen a bizonyítványban, vagy egyszerűen úgy kell intézni a dolgokat, hogy ne engedjenek a zöld asztalhoz. A második csoportot azok tapossák, akik már réges-régen az egésznek a végén szeretnének lenni, és alig várják a májust-júniust és a gyengén-hősiesen kimondott „agyő" szó után úgy elhúzzák a csíkot, hogy csak na! Nos, ez a két csoport részletezése után, nézzük csak, mégis milyenek az esélyeink. Először is, a múlt héten először tündököltünk fehér ingben és fehér blúzban, amikor az írásbelire került sor. Magyar, szlovák nyelvből biztosan kínlódtunk, s ha a tanár elfordult, a puskák előkerültek (már ahol Zoltán megj.). Nos, a puskák (gy.k.: nem az apuskák figyelmét kérjük - Zoltán megj.) használatára lenne több javaslatom, de végül is úgy döntöttem, hogy megtartom magamnak, nehogy a Nagyszünet dunaszerdahelyi kritikusa fiatalok megrontásával vádoljon. Ezek után kb. négy hétig pihenni hagynak a tanárok, ha a szóbeli érettségire való készülődést nem veszem számításba, csak a jegyeket kell lezárni, így hát összeszedjük magunkat, s javítunk, ahol még lehet. Lassan közeledik a ballagás napja (is). Ezt természetesen megelőzi a tablóra való fényképeszkedés, a tabló készítése. Nem felejtjük el utoljára megkeseríteni tanáraink életét azzal, hogy egy nappal a ballagás előtt „szerenádot" adunk az ajtajuknál. Másnap (általában pénteken) kék-lila karikákkal a szemünk alatt beállítunk a suliba, ahol már mindenki ránk vár, s utoljára bemegyünk minden osztályba, elbúcsúzunk tanárainktól, nevelőinktől, ifjabb barátainktól, barátnőinktől, a takarítónőktől, a szakácsnőktől és nem utolsó sorban a büfésnőtől is. El tudjátok képzelni, hogy milyen lesz az utána következő egy hét? Valószínűleg tanulni fogunk, ha nem hétfőn, akkor kedden rászedem magam, végül is szerdán előveszem az első tételt, és mire átolvasom és megtanulom, addigra magam után tudhatom az akadémiai hetet. Most jön a bökkenő. Nem is biztos, hogy hétfőn fogsz érettségizni (én például szerdán - Zoltán megj.), majd a sorsoláson eldől. Ha szerencséd van, akkor még egy, kettő vagy három napig készülhetsz, de ha nem, akkor már hétfőn mész a vágóhídra, pontosabban a kínpadra. Azoknak, akik rendszeresen készültek az akadémiai héten, öröm (megkönnyebbülés) lesz hétfőn érettségizni, s utána lesznek már! Ezután már sosem kell belenézned azokba a nehéz, unalmas tételekbe (persze, ha szerencséd van). Az ünneplés közepette nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tanárnak hátul is van szeme, így hát az „üdítőt" nem szabad az iskola környékén (parkban) felhajtani, mert még nincs a kezedben az érettségi bizonyítvány. De addig is még sok víz folyik le a Dunán, úgyhogy harmadikosok (és nem csak ők) jól gondoljátok meg, hogy mire vállalkoztok. SZALAY GÁBOR ISMÉT EGY VELEMENY Tesmag Hát igen, megint egy tesmagi levél, amelyben ezúttal Patai Attila barátunk mellet áll ki annak írója, Hoffman Bea. Az előzményekről csak annyit (azok számára akik esetleg nem olvasták az idevágó cikkeket), hogy Patai Attila írt egy vérfagyasztó kritikát falujáról, Tesmagról, amelyet aztán Piri Ildikó (szintén tesmagi) vadul megcáfolt. Tisztelettel szeretnék véleményt nyilvánítani arról a két cikkről, amit Tesmagról írtak. Először is leszögezném, hogy Patai Attila írását sokkal inkább élethűbbnek, őszintébbnek éreztem, szeretném őt megvédeni! Piri Ildikó cikke mesterkélt, fennkölt, lenéző. Szerette volna Attilával éreztetni, hogy „ő" színvonalon van, és összeírt sok szép dolgot a lélekről, közösségről, kultúráról. A cikk fele másolás, jól lekopírozott szép mondatok, gondolatok sora egyes íróink tollaiból. Kedves Ildikó! Igazán érdekes, hogy nem hallanak az emberek az ön által említett híres tánc- és énekcsoportról, ugyanakkor még egy híres testépítőt sem ismerek Tesmagról, pedig még utána is néztem?! Érdekes, nem?! Azonkívül a kulturális élet egyáltalán nem világprobléma. Mikor is újítják fel a könyvtár épületét?! Ah, persze, tervbe van véve? (Unokáink látni fogják!) Ildikó egyik legnagyobb hibája, hogy az egyházat is belevonta, holott Attila erről nem is tesz említést. Miért vádolja őt azzal, amit meg sem írt?! A sértett büszkeség (ha ezt Ildikó írta, vagy mixelte össze), és kioktatás keveréke ömlik a mondatokból, amit profi módon alakított ki. Vége felé olvastam a Petőfi idézetet, ami szinte elrettentett, hogy hogyan képes Petőfi művészetével valakit is kigúnyolni. Ha ismerné Petőfi eszméit, ilyet bizos nem tett volna. Szerintem, Attila jószándékkal írta cikkét és próbálta felkelteni a tesmagi emberek, fiatalok figyelmét, nem pedig a sértett, büszke emberek felháborodását akarta kihívni. Ildikó, nem tudom, hogy ki ön, és Attilát sem ismerem, de véleményéhez joga van. Az biztos, meg akarta őt szégyeníteni, és le akarta járatni. Biztosíthatom, ez nem sikerült, mert sok ember többre értékeli az igazságot, mint a félrevezetést HOFFMAN BEA A SZERENCSE LEVELE Én is kaptam Napjaink új divatja a „szerencse-levelezés", biztos már Te is kaptál ilyen vagy ehhez hasonló emeletes ökörséget Annak idején, amikor még nagyon gyermekember voltam, tucatjával kaptam ilyeneket (meg hát ugye mások is), olyan lusta voltam már akkor is, eszembe sem jutott, hogy lemásoljam a leveleket és föl is adjam azokat. Bár, ha jobban belegondolok, egyszer elküldtem egy ilyen levélláncot (ezúttal nem a jó francba), hanem különböző címekre, de ugye mondanom sem kell, hogy nem nyertem L000.000 USD-t! Oltári jókat röhögtem ezen a levélen, azt hittem, hogy ez már nem divat, meg ki olyan hülye, hogy továbbítaná a levelet további húsz embernek. Ami a dolog hátulütője (mert ugye, kinek árthatna különben egy ilyen levél, esetleg a postának) az az, hogy nem igazán magyarul íródott ez a levél, meg úgy érdekelne, hogy ki fordította le magyarra, meg hogyan lehet ilyen hibásan írni? Ja: a levelet április 10-én kézbesítették az ÚJ SZÓ-nak, 15-én kaptam a kezembe, s amikor ezeket a sorokat olvasod, már leg alább háromszor meg kellett volna halnom, vagy legalábbis 40.000 USD-t kellett volna veszítenem. De kinek van erre ideje? Jó szórakozást a levélhez, amelyet eredeti helyesírással adok közre... „Eszt levelet azért küldjük, hogy szerencsét hozzon! Az eredeti NEW ENGLAND-ban van. 9-szer járta körbe a világot. A szerencse hozzád érkezett. A levél megérkezése után 4 nappal szerese fog érni. Gondoskodj róla, hogy tovább add a levelet. Ne szakítsd meg! Ne küldj pénzt! Olyan embereknek küld el a levelet, akiknek szükségük van szerencsére. Ne küldj pénzt, mert a szerencsének nincs ára. Ne tartsd meg a levelet! 96 órán beiül küld tovább! Egy tiszt 46.000 USD-t nyert, mert továbbította. Iveta 40.000 USD-t vesztett, mert megszakította a láncot. Philadelphiában Bony Soel a levél megérkezése után 5 nappal elveszítette a feleségét, mert elfelejtette továbbküldeni a levelet. Miután a felesége meghalt, továbbküldte a levelet és 775.000 USD-t nyert. Kérlek küld el a másolatot és figyeld meg, mi tőrtént 4 nap múlva. A lánc Venezuelából indult el. Egy Sehalt Anthony Dearon nevü dél-amerikai missionáriustól. Azóta körbejárta a világot. 20 másolatot kell küldened azoknak, akiknek szerencsét akarsz kívánni. 4 nap múlva meglepetésben lesz részed. Ez igaz akkor is, jegyezd meg, ha nem vagy babonás. Constantinushoz 1953-ban jutott el a lánc. Megkérte titkárát, hogy készítse el a 20 másolatot és küldje el azokat Néhány nap múlva 20.000 USD-t nyert. Eszta Cocett megkapta a levelet, de mivel nem hitt benne, 9 nap múlva meghalt. 1964-ben egy fiatalasszony kapta meg a szeretet levelét. Mivel nagyon halványon volt írva, át akarta gépelni. Időkőzben más prblémája akadt, elfelejtette, és a kocsija összetört. Drágán javíttatta meg. Ekkor eszébe jutott a levél. Legépelte, továbbította és nyert egy autót. EMLÉKEZZ!!! Bízzál abban aki jót akar neked! Használ! A borítékra nem kell bélyeg. Helyette írd fel: WIEDEBETT183 R." á DIÁK MURPHY I HÁZI FELADAT - FOTÖRVÉNY A házi feladat pontosan olyan, mint az érettségi bizonyítvány: - há nincs, nem veszikjó néven; - ha van, riem érdekel senkit. GÁLIK PÉTER ELMENYBESZAMOLO Power Dance 1 Ros kó Péter barátunk is nyert egy jegyet a Power Dance bulira, ahová el is ment. Azt írja, hogy nagyon jól elbújhattam, mert nem talált meg. Be kell, hogy valljam Peti, én nem is voltam ott, mert közbejött más nagyon fontos dolog. Azt mondják, jó buli volt. Köszi, hogy megosztod velünk élményeidet, meg minden. Jó volt, több mint jó. Egy-két benyomás (szerencsére valódi nem volt): Ámokfutók - Kár, hogy egyszer megugrott a CD-jük, így sajnos még azt is leleplezték, hogy nem csak a zene, de még az ének is playback. Most már értem, miért szomorú a szamuráj. Igaz, egyszer azért Kozsó megpróbált énekelni élőben is, de nem sok sikerrel. Soho Party - Nem ugrott a CD, így nem tudok véleményt mondani, mindenesetre a Micimackó egész jó volt, meg a többi is, főleg az énekesnőjük. Zenéjükhez csak annyit: egy az egyben ugyanazon a kézi szintetizátoron játszottak, mint az FLM. Minő véletlen. FLM - Itt már felfedezhető volt az élő éneklés is, elég nagy arányban. A bonusz is nagyon jó volt, eredeti, hamisítatlan Boci-boci tarka Előd előadásában. Ez volt az egyetlen unplugged előadás, mivel még az a bizonyos Casio szinti sem kellett hozzá. Alvajárók - Ők voltak a legészrevehetetlenebbek, mivel észre sem vettük, hogy már itt vannak. Elég sokat késtek. Végül is, ők keltették a legszerényebb benyomást. Sikerük sem volt túl nagy, talán azért, mert még nem annyira ismertek, mint az előző előadók, pedig már ők sem amatőrök. ROSKÓ PÉTER IH/5 is /\y / di oBByJj Ez persze a szerdai ÚJ SZÓ. A Nagyszünet sokoldalú... (Gál Attila rajza) Apám alkoholista Apám alkoholista. Na és, nem nagyszám! Milliók szülei azok ebben a rohadt világban. Én csak egy porszem vagyok a szenvedők sivatagában. Számtalan család tűr, dühöng, üvölt nap mint nap. Míg valakinél be nem telik a pohár. Sikolyok, sebhelyek, gyilkosság. Oly mindennapos ez ma már. Hiszen csak a mi utcánkban öt olyan família él, amely így kínlódik. A szerencsésebbjének megadatik, hogy a tékozló apa vagy anya megtér, vagy legalább saját kezével vet véget életének. Megkímélve ezzel a hozzátartozókat a gyilkos lelkiismeretfurdalástól. Nekem most tanulnom kellene, ehelyett írok, a papírhoz menekülök. Az idén leszek tizennyolc éves leszek. Nagykorúvá válik bennem az apám iránt érzett szánalom és útálat. Tanulnom kellene, de nem teszem. Van alibim: apám alkoholista. S nekem muszáj kiírnom magamból a gennyet. F.Z. Sokat érdeklődsz Dlnko Katalin kártyajósnö után, aki a Nagyszünet 21. számában készült Tatus-féle interjú főszereplője volt. Kati néni címét még egyszer közlöm, hogy most már mindenki megjegyezze, és ne tőlem kérdezze: Dinkó Katalin, G. Bethlena 57., 940 01 Nové Zámky. SZÖVEGELŐ Doiák-Saiy Róbert újabb profi dalának szövegét szeretném Veled megosztani. Amióta megítram Neked, hogy beszereztem a L'art pour l'art társulatot internettől, állandóan ezzel zaklatsz. Kérhetnél már valamilyen más dalt is. Nem, szó sincs arról, hogy én nem bolondulok értük, de hát ugye gondolom - nem vagyunk egyformák (hogy' is néznél ki), és ki tudja, mindenki bolondul-e az effajta zenékért. Várom a Te szövegefődet (is)l Tegnap mikor megismertelek Rögtön tudtam jó lesz majd veled Éreztem amikor megláttalak Hogy sohase rúgnám szét az arcodat A vesédet se verném le soha Nem hívnálak úgy hogy büdös szuka És sohasem tudnálak megbántani És nem tudnám benned a kést megmártani Az érzelem számomra fontos dolog Érzem például, ha éhes vagyok Szerelmi vallomás És azt hogy nekem esténként valami jár Szerelmem szerelmem kellesz nekem Nagyon vigyázz nehogy bajod legyen Élni jó hát jegyezd meg hol a határ Hogy hol a határ Remélem hogy hozzám hű leszel És nem beszélgetsz most már senkivel Ha nem néz rád senki és nem tapogat Én sohasem harapom át a torkodat. Az érzelem számomra fontos dolog. Érzem például, hogy nyűgös vagyok. Ha valaki tapló és nem tudja mi a szabály. A Klárit is csak azért ütöttem le Amikor hozzánk jött vendégségbe, Mert túl halkan köszön, És bevallom nekem ez fájt. Bevallom nekem ez fájt. Nekem ez fájt. Bevallom nekem ez fájt. Nekem ez fájt. í A TE VERSED Mészáros István versel közül válogattam párat most Neked, hogy Te is élvezhesd azokat, legszívesebben mindet megosztanám Veled, de majd legközelebb. Pityu azt írja, hogy bírja a Nagyszünetet, meg csupa szép és jó dolgot is írt. Pityu különben újvári, és mellesleg egy utcában lakunk, pontosabban az én újvári bérletem abban az utcában van, ahol ő lakik. Ozon elállt az eső egy másik lyuk alól Ez minden nnnnn Önbizalom képes vagyok hála a fényképezőnek A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN