Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-19 / 91. szám, péntek
6 j ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. április 19. Domingo és Carreras - magyarul TRÓJA ARANYA A PUSKIN MUZEUMBAN Priamosz kincseinek rejtélye Teknős Miklós felvétele nagyszabású hangversenyen. Diana Ross, aki 1992-ben Bécsben márszerepelta két tenor társaságában és Rost Andrea, akinek a fellépéséhez Placido Domingo ragaszkodott. És nemcsak azért, hogy a Traviata híres pezsgőáriáját magyar nővel énekelje, hanem mert Rost Andrea szépsége, ahogy maga a sztártenor állítja: hihetetlen erővel hat minden férfira. Rost Andrea, a bécsi Staatsoper, a milánói Scala és londoni Covent Garden vissza-visszatérő vendége, aki a Corriera della Sera kritikusa szerint „hátborzongatóan szép", 1989-ben debütált a Magyar Állami Operaház színpadán Gounod Rómeó és Júliájában, s két éwel később már a Staatsoper szerződtette tagjai sorába. Azóta Salzburg, Párizs, Chicago és New York operaközönségét is „leigázta", s a híres olasz karmester, Ricardo Muti egyik legkedvesebb operadívája. Két király és két királynő. Egy estére szóló uralkodásukat, a koncert másnapjától, bizonyára sokan és sokáig fogják emlegetni. A belépőjegyek árát (2, 4, 8, 25, 32, illetve 65 ezer forint) pedig igyekszik majd mindenki elfelejteni. Bár akik a legdrágább jegyből vesznek, azokra vár egy késő esti, „intim" ráadás is. Állófogadás, magyarul eszem-iszom a négy világsztár közelében. (sz. g. I.) Ötvenöt év után Ismét láthatja a nagyközönség Trója káprázatos kincseit, a híres „Schliemann-aranyakat", amelyek meglehetősen kalandos utat Jártak végig. A kincsek „újkori" története 1873-ban kezdődik, amikor egy német üzletember és műkedvelő régész, Heinrich Schliemann Törökország területén az ókori Trója romjaira bukkan. Többéves feltáró munka következik, melynek során több száz arany, ezüst, bronz és kőtárgyat sikerül kiásni. Schliemann először azt tervezi, hogy jó pénzért eladja a páratlanul értékes leletet, de a kétes hírű kereskedővel nem állnak szóba sem a British Múzeumban, sem a Louvre-ban, sem pedig az Ermitázsban. Schliemann nagyvonalú gesztussal a német nemzetnek ajándékozza Trója aranyát, a kincs egy berlini múzeumba kerül, és néhány évtizedig ott is marad. 1941-ben, a légitámadásoktól való félelemtől vezérelve a harmadik birodalom vezetői az 5. számú Porosz Állami Bank széfjébe viszik az aranyakat. Hamarosan rájönnek azonban, hogy a b^nk nem bombabiztos menedék: Schliemann aranyát ekkor faládákba csomagolják és a berlini állatkert alatt épített betonbunkerbe szállítják. 1945 májusában egy szovjet katonai repülőgép a legszigorúbb titoktartás mellett a megszállt Berlinből Moszkvába hozza a kincseket. Ezután már a Puskin Múzeum megbízható munkatársai és kiválóan őrzött raktárai gondoskodnak arról, hogy Trója aranyának holléte ne kerüljön nyilvánosságra. A kincseket az elmúlt ötven évben mindössze néhány speciális engedéllyel rendelkező magas rangú katonatiszt láthatta, a világ azonban sejtette, hogy hol is lehetnek a „láthatatlan" aranyak. 1991-ben két orosz kutató az egyik moszkvai levéltárban megtalálta azt az 1945-ben keltezett átadási-átvételi jegyzőkönyvet, amely egyértelműen bebizonyította, hogy Trója kincseit a Puskin Múzeumban őrzik. A felfedezést megszellőztette az amerikai sajtó, és ezután már értelmetlen lett volna tagadni az aranyak hollétét. Borisz Jelcin 1993-ban athéni látogatása során a sajtónyilvánosság előtt bejelentette, hogy a kincsek a Puskin Múzeumban „készen állnak" egy esetleges kiállításra. Röviddel ezután megkezdődtek az előkészületek. A második világháború óta első ízben 1994 őszén kerülhetett sor arra, hogy külföldi szakemberek is megvizsgálják a leleteket. A német, angol, amerikai és török szakértőkből álló bizottság tagjai megállapították, hogy a tárgyak kiváló állapotban vannak, így a tervezett kiállításnak nincsen akadálya. Ezután az események felgyorsultak, és idén április 16-án megnyílt a régóta áhított kiállítás. A vitrinekben elhelyezett kincsek „királynője" az a csónak alakú edény, amely 600 gramm vagy a különleges kidolgozású hegyi kristályok. Az örömbe azonban ezúttal is üröm vegyült. A világszenzációnak ígérkező kiállítás megnyitója előtt Németország moszkvai nagykövetsége közleményt adott ki, amely egyebek között a visszaszolgáltatás kérdését is felveti, és kimondja, hogy a restitúciós vitákat csak Oroszország és Németország kölcsönös megállapodásával lehet rendezni. Németország emellett azt is nehezményezi, hogy a Puskin Múzeum önállóan szervezte meg a kiállítást, pedig egy 1994-ben született egyezA világ legértékesebb, egyben legvitatottabb gyűjteményét az ókori Trója területén ásták ki 1873-ban. A képen: a csónak alakú edény 600 gramm tiszta aranyból (Archív felvétel) tiszta aranyból készült, és megkülönböztetett figyelmet érdemel a 16 ezer alkotóelemből összeállított nagy diadém, valamint annak kicsinyített mása. A 259 tárgyból álló kiállításnak egyébként minden darabja lenyűgöző, a karkötők, fülbevalók éppúgy, mint a nefritbaltakincs ség értelmében a német és orosz művészettörténészek közösen végezték volna ezt a munkát. A közlemény végül kitér arra, hogy a trójai kincsek egy része Berlinben van, így a Puskin Múzeum kiállítása, régészeti szempontból legalábbis, nem teljes értékű. BOKOR GABRIELLA Különrepülővel szállt Salzburg ból Budapestre a minap Placido Domingo és Jósé Carreras, Spanyolország két, koronázatlan (tenor)királya, hogy a Fórum Szállóban rendezett sajtótájékoztatón jelentsék be rajongóik hatalmas táborának: július 30-i koncertjükön magyarul is énekelnek majd a Népstadion színpadán. Carreras és Domingo nemcsak stílusban és eleganciában - külső megjelenésben is ugyanazt a vonalat követte. Rövidke körszakálluk azonban nem a divatnak, hanem legutóbbi szerepüknek szólt. Domingo Othellót énekelte-játszotta Salzburgban, Carreras pedig Sámsonként hódított Zürichben. S mint ahogy bármelyik nyugati fellépésük, ez a nyári, budapesti szuperkoncert is rengeteg külföldi rajongót vonz. A reklámhadjáratba már hónapokkal ezelőtt több száz európai idegenforgalmi hivatal bekapcsolódott, fellépésükre pedig várhatóan húszezer, határokon túli operarajongó érkezik. A szervezők azt is elmondták: a nagyszabású gálaest sokkal nagyobb tömegeket vonz, mint Domingo, Carreras és Pavarotti két héttel korábbi, bécsi fellépése, ezért a gyepet is befedik majd a Népstadionban, hogy ott állíthassák sűrű sorokba a Hollandiából kölcsönzött több ezer különleges széket. Speciális lesz a színpadkép is. Jobbról és balról 160 négyzetméteres tükörfelület szolgálja majd azt a célt, hogy a nézők, bárhol ülnek is, a stadion minden pontjáról a lehető legtökéletesebb vizuális élményt kapják. Mozgatható díszlet helyett a színpad két oldalán ikonosztázszerűen tűnnek majd fel Budapest építészeti remekei, a Parlament, a Halászbástya, a Hősök tere és Vajdahunyad vára. Ahogy a bevetített helyszínek is jelzik: Domingóék megakoncertje a millecentenáriumi ünnepségsorozat egyik kiemelkedő eseménye lesz. A honfoglalást megjelenítő díszleteket Székely László tervezte. A program már percre pontosan biztos. A két spanyol ismert és népszerű melódiákkal és klasszikus operarészletekkel lép közönség elé. Magyarul két Erkel-opera részlete hangzik fel. Domingo a Bánk bán Hazám, hazám... kezdetű áriáját, Carreras pedig a Hunyadi László egyik legnépszerűbb dalát, a Meghalt a cselszövőt énekli. A fináléban örökzöld dallamokat tolmácsolnak majd a sztárok. Az Orfeo Negro, a Moon River és a Volare nem fog hiányozni a repertoárról. Elsőként, az évforduló alkalmából, a Himnusz hangjai csendülnek fel Rost Andrea, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara közreműködésével. A két férfisztár mellett ugyanis két világhírű énekesnő is fellép a 1 FILMSZEM A skarlát betű Angol telepesekkel a fedélzeten szelik a hajók a tengert, s kikötnek a festői szépségű Újvilág partjain, az indiánok őái földjén. Hogy a maguk keresztény Istene nevében leigázzák az őslakosokat, s a mindenható alattvalóinak népes csordájába tereljék őket, a kereszt oltalma alá. Van skalpolás, rítustánc, lázadás, vérbosszú, vízkereszt, meg amit akartok... ami izgalmassá és pezsgőn forrongóvá, látványossá teszi a hollywoodi recept szerinti újromantikát. S mivel a romantika nem lehet meg szerelem nélkül, újabb hajók jönnek, asszonyokkal, hogy a szakállas öregeknek legyen kivel évődniük, incselkedniük. És persze legyen, akik felett ítélkezhetnek, és érvényesíthetik törvényeiket. Mert a fehérnép bizony hamar begerjed, és szerelmi lángba borul. A tüzet pedig oltani kell, irtóztató büntetésekkel. Hiszen csakhamar kiderül, hogy ha Isten saját. képére teremté az embert, akkor valahol hiba csúszott a gyártásba, mert Hester Prynne (Demi Moore) nem képes önmegtartóztatóan, vágyait visszafojtva élni. Kerítésére rászáll egy skarlátvörös madárka, és megindítja a fantáziáját. Követi egyre beljebb és beljebb a rengetegbe, mígnem a tengerben meglát egy mezítelenül lubickoló, erős testű férfit. És elcsábul. Ettől kezdve reggeltől reggelig azért imádkozik, hogy férje vesszen el a tengeren, hiszen semmilyen érzés nem fűzi hozzá, csak az Isten színe előtt kötött, felbonthatatlan szerződés, amely a férj halála után még hétévi önmegtartóztatásra kötelezi az asszonyt. Ám azok után, hogy a tengerben lubickoló férfitest felpezsdítette szunnyadó vágyait, nem akar hét évig senyvedni és parlagon hervadozni. És újfent kiderül, Isten sem tévedhetetlen, rosszul választotta meg földi szószólóját, mert a habokban lubickoló férfiú a puritán közösség szép, fiatal papja (Gary Oldman). S amikor a tüzes asszonyka benyúl Isten félresikeredett szolgájának a nadrágjába, bizony ott nem szentelt gyertyára, hanem valami másra leL S keresztet vethet szüzességére, mert az ifjú pap szenvedélyes szerető. A halomra hányt búzán magáévá teszi az asszonyt. Még a leselkedő bennszülött szolgálólányt is felvillanyozza a gyönyörnek helyet adó magtárból vagy istállóból kiparázsló testiség, de neki csak egy gyertya jut. S a tiltott együttlétet nem lehet eltitkolni: Hester teherbe esik. Lesz is belőle haddelhadd. A vének tanácsa azonnal lecsap, és Isten szent nevében inkvizíciót tart. Hestert börtönbe zárják, majd kiközösítik: ruhájára varrják a skarlátszínű A betűt (az adulteress szó - házasságtörő - első betűje). Persze megmenthetné, tisztára moshatná magát, ha elárulná a férfi nevét (mert - IámIám így volt ez már a középkorban is - a nő félreügyködéséért mindig kizárólag és csakis a férfi a hibás!), de Hester hallgat. Nem akarja elárulni a férfi nevét és a szerelmét. Úgy érzi, megéri a legnagyobb szenvedés is, hiszen az ő sorsa nem a kényszerű házasságba tuszkolt asszonyok sorsa. Ő sokkal többet kapott a házasság kötelékénél, megismerte az igazi szerelmet. A szenvedélyt, amelyet a tisztesség asszonyai (a sóvárgó álszentek!) a párnájukba sírnak. Le is csapna rá isten nyila... de akkor megszólal a papszerető. Ám ezúttal nem a szószékről, hanem a bitó alól fordul nyájához: ha mindenképpen áldozat kell ahhoz, hogy a szerelem élhessen, akkor vegyétek el az én életem - kiáltja. Isten jámbor borjai, a vének azonban nem kegyelmeznek. Már billeg a sámli az ifú pap talpa alatt, amikor megjönnek a felmentő seregek, az indiánok teljes díszben, s nyilaikkal lemészárolják a telepeseket, a vének puritán társadalmát. És mégis mozog a föld... és továbbél a szerelem, nem lehet bitófán elpusztítani. A testet lehet megtartóztatásra kényszeríteni, de a vágyakat nem lehet törvényekkel csitítani - kiálthatná inkvizítora i szemébe a házasságtörésért elítélt Hester, amikor boszorkánysággal vádolt több asszonytársához hasonlóan a nyakára teszik a kötelet, hogy megszabadítsák a telepesek tiszta erkölcsűnek vallott társadalmát a bennük lakozó sátántól. Az ördögtől, amely megrontja az asszonyokat. Van mit tanulnunk a filmből. Elsősorban, hogy az istenhitben sem lehetünk elvakultak. Mert ha nem vagyunk méltányosak, nem lehetünk méltóak a szeretetre. Toll a fülükbe azoknak az ítészeknek, akik csak a mesét látják Roland Joffé filmjében, A skarlát betűben. Hiszen ha élne Hester Prynne, láthatná, hogy így van ez ma is: akiknek nem jut sem a tiltott, sem a nem tiltott gyümölcsből, a szerelemből, férfiból vagy nőből, a vének és nem vének bizony elítélik és pokolra küldenék azokat, akik mernek élvezettel mártózkodni a gyönyörben. Nagy úr a hiány és az irigység! Hester Prynne kálváriájának feldolgozásával ezt mutatja meg Roland Joffé filmje. Meg kell nézni! TALLŐSI BÉLA