Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-16 / 88. szám, kedd

1996. április 17. BELFOLD - GAZDASAG ÚJ SZ

Ó 7 | SZŰKÖSEK AZ ANYAGIAK, DE TALPON KELL MARADNI Telt házak előtt táncol a Szőttes Manapság a kultúra nincs valami rózsás helyzetben. Bár Inkább az a ritka kivétel, amikor Igen. Van, aki panaszkodik, hátha meghallják a hangját. Van, aki lép, és megpróbál a reménytelennek látszó helyzetből kiutat keresni. Relcher Gellért, a Szőttes táncegyüttes szervező titkára nem a szavak, hanem Inkább a tettek embete. - A pénztelenség a Szőttest is érzékenyen érinti. A Csemadok nem dúskál a pénzben, így nagyobb összegre tőlük nem számíthatunk. Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy nem szabad föladni, megpróbálunk továbbra is valahogy talpon maradni. Nincs más választásunk, saját magunkat kell menedzselni és reklámozni. • Milyen sikerrel vágott bele a menedzselésbe? - Tavaly ősszel körlevelet intéztem a polgármesterekhez, amelyben támogatásért fordultam hozzájuk. Tulajdonképpen nem egyszerű támogatásról van szó, hanem inkább szponzorokat igyekeztem keresni. Nem túl kellemes dolog pénzt kéregetni, de az embert rákényszerítik a körülmények. Ezért is gondoltam arra, hogy megszólítom a magyar lakta falvak polgármestereit. Persze nem várhattam el tőlük, hogy minden viszontszolgáltatás nélkül ránk költsék a pénzüket. De mi az, amit egy amatőr művészeti együttes az anyagiakért cserébe nyújtani tud? Csakis a műsorát. A Szőttes 1969-ben alakult, 1970-ben volt az első bemutatója, s azóta járja az országot. Eddig tizenöt műsort mutatott be, és körülbelül másfélezerszer lépett színpadra. Szinte minden vidéken ismerősként fogadták a táncosokat. • Ma drágának számít a Szőttes műsora? A múlt rendszerben más volt a helyzet, mint most, mert akkoriban a föntről kapott utasítások értelmében két-háromezer koronánál nem volt drágább egy-egy fellépésünk. Ez az összeg persze messziről sem fedezte a kiadásainkat, de volt állami költségvetés, amely pótolta a hiányzó anyagiakat. A kultúrházak vezetői és a műsorok szervezői így természetesen hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a Szőttes műsora aránylag olcsó. Mára a pénzünk eléggé megcsappant, az állami támogatás pedig megszűnt. Tavaly kaptunk ugyan a Pro Slovakia Alapítványtól százezer koronát, de csak valamikor az év végén, a Szőttes évi költségvetése viszont hét-nyolcszázezer korona körül mozog. Ha talpon akarunk maradni, továbbra is el kell adni a műsorunkat. Ezért is írtam a polgármestereknek a már említett levelet. Az összeg első pillantásra soknak tűnhet: Pozsony környékén 12 000 koronába kerül egy fellépésünk, ez aztán a távolságtól függően emelkedik, ötven kilométerenként 500 koronával, mivel az útiköltséget is magunknak kell térítenünk. Ha tehát például Kassán akarunk fellépni, az már a távolság miatt drágább, 15 000 korona. Ebben már minden benne van, az útiköltségtől kezdve a villanyáramig. Lehet, hogy horribilisnek tűnik a tizenvalahányezer korona, de még ilyen árak mellett is csak akkor tudjuk fenntartani magunkat, ha egy évben legalább 40 fellépésre hívnak bennünket. • Hogyan reagáltak a polgármesterek a levelére? - Az optimizmusomat is felülmúlta, milyen jó volt a visszhangja. Ahová eddig mentem, még sehol nem utasítottak el. Az igazsághoz tartozik, hogy személyesen is igyekeztem felkeresni a polgármestereket, mert tudom, hogy számtalan, az enyémhez hasonló levelet kapnak. Nem mondom, hogy mindenhol, amerre jártam, sikerült szerződést kötnöm, de legalább ígéretet a közeljövőre mindenhol kaptam. Tavaly nyolc fellépést abszolváltunk, az idén pedig már több mint tízet. Jelenleg a Régi szokás szerint című műsorunkkal járjuk az országot, amely egy éwel ezelőtt született. A műsor alcíme egyébként Néptáncok Bodrogköztől Csallóközig, tehát csak dél-szlovákiai anyagra épül, kiszínezve szlovák és cigány táncokkal. • Milyenek az eddigi tapasztalataik? - Az idei fellépéseink, melyekkel zömében a csallóközi falvakba látogattunk el, telt házak előtt zajlottak. Muzslán például a kétszáz férőhelyes kultúrházba száz pótszéket raktak, így háromszázan láthattak bennünket. Kétségtelen, hogy a szervezők is jobban odafigyelnek a munkájukra, hiszen ők sem akarnak veszteségesek lenni. A másik ok talán az lehet, hogy az embereknek elegük van a politikából, szórakozni akarnak, kikapcsolódni, és talán rájöttek arra is, hogy nem minden arany, ami fénylik, nem csak az a jó, ami külföldről jön, és most már arra is kíváncsiak, amit a hazai együttesek kínálnak. MISLAY EDIT Terpszikhoré gyermekei ... Néma, magányos test támaszt keresve a térben, belefolyva az örök időtlenbe, belép egy új dimenzióba, amely maga a lélek. Beindul az izmok ördögi játéka. Monoton színtelenség, agresszív váltás. A szem figyel, a mozdulat válaszol. Kinyílva, felszabadulva, mégis alárendelve egy iszonyatos erőnek. Hatalmába kerít. A tánc. A pozsonyi Bra len Táncszínház több mint húsz éve hódol a táncmozdulatok bonyolult, titokzatos világának. És nem is akárhogyan. Mára érett, szakmailag kiválóan felkészült társulattá formálódott. A csoport rátermettségével, életerejével többször bebizonyította - a megannyi útvesztőt legyűrve hogy nálunk is lehet modern- és jazztáncot magas színvonalon művelni. A Bralen atyja, Rastislav Letenaj táncfilozófiája nemcsak koreográfiáiban tükröződik, de tanítványai lelkivilágába is beépül. Táncnyelvük elsősorban a híres Graham, Honon, Cunningham technikáira alapszik, de nyitott minden új irányzat befogadására. Nem állítják, hogy a moderntáncról alkotott nézetük univerzális és egyedi, de egy a lehetségesek közül. Egyesek szerint a moderntánc mindaz, ami nem balett vagy folklór. Ez a meghatározás nem is annyira helytelen, de kissé durván hangzik. A Bralen mozgalmas, tevékeny életéhez tartozik, hogy rendszeresen szervez táncműhelyeket, nyári tánctáborokat, fellépéseket. A szlovákiai moderntánc-mozgalom fejlődése szempontjából különösen nagy szerepe van a táncműhelyek, ún. Weekend workshops működésének. Ez lehetőség mindazok számára, akik mélyebb elméleti és gyakorlati ismeretekre, tapasztalatokra törekszenek e műfajon belül. A Bralen ily módon próbál kaput nyitni minden érdeklődő számára, testreszabottan igyekszik bemutatni a modernés jazztánc sokszínű arcát. Fennállásuk alatt több külföldi koreográfussal működtek együtt (Joe Alegado, Bruce Taylor, Ján Hartmann, Anthony van Laast, Orsovszky István). Sok helyen megfordultak mára világban: Nagy-Britanniában, Japánban, az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Svájcban, Görögországban, Olaszországban és Ausztriában. A Bralen rajongótábora egyre nagyobb. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy előadásaikra már hetekkel előbb elkelnek a jegyek. Legutolsó fellépésük március 29-én volt a pozsonyi Zrkadlový Háj kultúrházban. Kétórás műsoruk alatt a közönség akaratlanul is részévé vált az A Bralen lelke: Jana Kekeňáková érzelmek, hangok, műfajok színes áradatának. Érdekes, ötletes koreográfiák, kitűnő táncosok. A mozdulatok - mindennapi gondjaink, gondolataink, érzelmeink, vágyaink, félelmeink - maga az élet. David Strnad, a Bralen Táncszínház kiváló táncosának és pedagógusának Új keletű dal című koreográfiája kedves humorral mutatja be a nő és a férfi kapcsolatát, ahol megjelenik a szexuális vonzerejével kacérkodó nő és a kifigurázott bohóc-férfi. Varga Ervin Üzenet című koreográfiája sokoldalú szakértelmet, merész, finoman elültetett gondolatokat sugall. A folklór nagyszerű talajra talált a nem éppen erről nevezetes bralenosok körében. Hátborzongató gyönyörűséggel egyesülnek Sebestyén Márta hangjával. Gyökerek, üzenet, reménység... A koreográfus szerszáma az eleven test. Formál, alakít. Energiát, tüzet varázsol a sivár, halott színpadra. Rastislav Letenaj munkái: a dinamikus, technikailag tökéletesen kidolgozott mozdulatok, könnyed játékosság, halálkomoly szenvedély. Toto Bissainthe zenéjére alkotott koreográfiája (Otec smútok, matka nádej) az ellentmondások feszítő ereje által keletkezett feszültség mozzanata. Bruce Taylor amerikai koreográfus számára a tánc mozdulatok sokasága térben és meghatározott időben, és minden mozgásban eltöltött pillanat, maga a beteljesülés. A táncosok Rose tango at boneyard című koreográfiáját adták elő. A Bralen tagjai kivételes táncszemélyiségeket vonzanak magukhoz. Összeköti őket a tánc iránt érzett szeretetük és minden, ami ezzel összefügg. Joe Alegado személyében emberi és művészi értékekben egyaránt gazdag barátra találtak. Nem csoda, hogy a félig indián származású táncos-koreográfus belopta magát a társulat szívébe. Tres canciones című koreográfiája a tiszta, harmonikus mozdulatok, a romantikus, olykor vad érzelmek, a temperamentumos zene és a látványosság fenomenális játéka. „Egy ember annyira jó, amennyire legutolsó alkotása" (Newson) SZCSUKA MÁRIA í Kis NYELVŐR BE ATLES vagy BEAT-LES? Ritkán a tagolás igényéből, gyakrabban pedig a sorok végén helyhiány miatt szükségessé válik a szavak elválasztása, vagyis a szó egy részének átvitele a következő sorba. Az elválasztásnak kétféle alapja van. Az egyik a szótagolás. Szótagolás szerint választjuk el a szavak alapformáját és toldalékos alakját: lám-pa, ka-ri-ka, Pé-ter; Iám-pás, ka-ri-ká-zik, Pé-te-ré. Az összetett közszavak és tulajdonnevek elválasztásában csupán az összetételt alkotó elemek határán lehet eltérés a szótagolástól. A rendőr, vasút stb. összetett szavak szótagolása a következő: ren-dőr, va-sút stb. E szavak elválasztásakor azonban figyelembe vesszük összetett voltukat. Tehát a helyes elválasztásuk: rendőr, vas-út stb. Természetesen az összetételt alkotó egyes tagok alap- és toldalékos alakját a szótagolás szabályainak a figyelembevételével választjuk el: rend-őrségen, vas-u-ta-so-kat stb. Az elválasztásnak ezekkel a főbb szabályaival általában tisztában vannak a nyelvhasználók. Többnyire zavarba kerülnek azonban még ma is á dz és a dzs mássalhangzót jelölő többjegyű betűk elválasztásakor, pedig már több mint egy évtizede, 1984 óta érvényes az ezekre vonatkozó szabályunk. Mivel a dz és a dzs betűk nem hangkapcsolatot, hanem egyegy önálló mássalhangzót jelölnek, elválasztáskor ugyanúgy kezeljük őket, mint bármely többjegyű betűket, például a cs-t, gy-t,. ny-t stb.: po-cso-lya, ( és nem poc-solya), kö-szön (én nem kös-zön); bo-dza (és nem bod-za), brin-dza (és nem brind-za), bri-dzset (és nem brid-zset), me-ne-dzser (és nem me-ned-zser), ha-lan-dzsá-zik (és nem ha-land-zsázik) stb. Ha e többjegyű betűk kettőzött (hosszú mássalhangzót jelölő) alakjait kell elválasztanunk, akkor a más többjegyű (hosszú mássalhangzót jelölő) betűk elválasztási szabályát követjük: locs-csan, higy-gye, diny-nye; edz-dze (magát!), bridzs-dzsel (ragos főnév). Külön említést érdemel a tulajdonnevek elválasztása, azok közül is a régies magyar családneveké, valamint az idegen neveké. A régies magyar családneveknek a mai ábécében nem levő kétjegyű betűi az elválasztás szempontjából egy betűnek számítanak, írásjegyeiket ezért nem szakíthatjuk el egymástól. Tehát nem választhatók el a következő nevek: Gaál, Koós, Veér stb. A többtagú nevekben előforduló, a mai ábécénkből hiányzó kétjegyű betűket sem bonthatjuk elemeikre. Az ilyen szavak helyes elválasztása tehát: Czu-czor, Csa-thó, Szeőke (nem Sze-őke), Pé-chy, Var-gha stb. A régies kétjegyű betűk a toldalékos alakokban is együtt maradnak: Ba-bi-tsék, Rá-czot, Thew-rew-köt (ejtve: tö-rö-köt). A cs értékű ts, a c értékű cz és az ő értékű ew nem válik szét. Az idegen szavak s főleg tulajdonnevek elválasztása sem ördöngös dolog. Ugyanazok a szabályok érvényesek rájuk is, mint a magyar szavakra, nevekre. Ezek esetében a kiejtés okozza/okozhatja a legnagyobb nehézséget, ugyanis az az alapja elválasztásuknak. Ha valaki nem biztos az idegen szó, név kiejtésében, akkor azok elválasztása is téves lehet. Például Baudelaire (e: bodler) nevét ha rosszul ejtjük, s nem vesszük figyelembe, hogy betűcsoporttal jelöl a francia nyelv egy magánhangzót: az első szótag tehát Baude- (e.: bod-), a második pedig -laire (e.: -ler), akkor hajlamosak lehetünk az íráskép hatására hibázni. Az egy mássalhangzótjelölő betűkapcsolatokat sem választhatjuk szét, éppen úgy, ahogy a többjegyű magyar betűket sem bontjuk elemeikre: bron-chi-tis, Mün-chen (a ch együtt marad!), Bo-lo-gna (a gn együtt marad!) stb. A Heti Ifi egyik számában a világhírű Beatles együttes nevét helytelenül választották el. A szerző tévesen az írásképet vette figyelembe a kiejtés helyett. „Ha jól emlékszem, legutoljára a BE-ATLES kísérletezett azzal - a sztereó feltalálása feletti örömében -, hogy egyik csatornában a gitár, a másikban az ének." A zenekar nevének a kiejtése bitlesz vagy bitlisz. Ennek megfelelően a helyes elválasztás BEAT-LES lett volna. Számítógépes, szövegszerkesztős korunkban eleinte - megfelelő elválasztási program híján - igen gyakoriak voltak az elválasztási hibák. Ma már azonban ilyen szempontból is kifogástalan programok kaphatók. De bármilyen kiváló is a program, a szerzőt nem mentesíti az ellenőrzés fárasztó munkája alól, mert a gép tökéletessége korlátozott mértékben érvényesül, helyettünk gondolkozni nem képes. Még a legokosabb gép sem tudja elválasztani az énekest szót a következő mondatban: Az énekest az énekest után hosszasan ünnepelték. Az első esetben a szótagolás szerint kell eljárnunk: é-nekest, a második összetett szó, ezért az elemek határát figyelembe kell vennünk: é-nek-est. Még jó ideig észbe kell tehát tartanunk az elválasztási szabályokat. CS. NAGY LAJOS RECENZIO Szigetviragok Kortárs maláj novellák A budapesti Littera Nova Kiadó 1993ban alakult. 1995 decemberéig 28 művet jelentetett meg. Ennyit információként. Tavaly jelent meg húsz szerző novellája egy kötetben, s mint ahogy a kötet fordítója, a budapesti születésű Tharan-Trieb Marianne írja utószavában „ez a válogatás nem a malajziai irodalom egészéből kínál ízelítőt, hanem annak csak egy szeletéből, a mai maláj irodalomból". És „a szereplőket mozgató érzelmek, vágyak, indulatok, szenvedélyek és szenvedések sokkal kevésbé idegenek számunkra: olyan általános emberi tartalmakat hordoznak, amelyek minden emberben megtalálhatók, a Fokföldtől Ázsiáig, hazánktól Malajziáig." Érdekes, olvasmányos kötet, annál is inkább, mivel számunkra a malajziai világ meglehetősen más, mint a miénk. A kötet három részre oszlik (I. Ház a rizsföld szélén, II. A halszálka, III. Hajnali lidércnyomás), egyszerre tükrözve ezzel modernet és hagyományosat, a város vonzerejétől megrészegült fiatalok problémáit, az öregek dilemmáit. A kötet címadó novellája, a Szigetvirágok, Fatímah Busu tollából származik és három gyermek keserű végbe torkolló hangulatrajzát adja: Szitiawa, Dzsali és Limah előbb apjukat, majd édesanyjukat is elveszítik. A gyermekek lelki világa szülte viselkedésformát nem igazán tudja a Népjóléti Hivatal két alacsony beosztású tisztségviselője sem megérteni: „Awa, ha okos vagy, megfejted ezt a találós kérdést. Mi az, ami magas? Mi az, ami kicsit alacsonyabb? És mi az, ami még alacsonyabb? (...) Hajjaj, Awa nem okos. Limah sem okos. Tudjátok, mi a magas? Az az apánk. Amelyik kicsit alacsonyabb, az anya. Amelyik pedig még kisebb, az Matain! (...) De buta vagy, Dzsali. Méghogy apából fa lett. Ha az apátok fa, anyátok fa, bátyátok fa, akkor ti biztosan virágok vagytok? Hihihi! A bácsi téved!" (23-24. oldal) A maláj „előadásmód-" és stílusfolyamatot elmélyítő és kiterjesztő külső tényezők közül az első helyen a pontos és hiteles „életmódrajz" áll. Mindez az alapvetően a Littera Nova Kiadó által elindított folyamat azonban, amellett, hogy egyengeti az utat a malajziai irodalom „terjeszkedése" előtt, egyben hozzájárul ahhoz is, hogy új irodalmi centrumok jöjjenek létre a magyar olvasó számára. A maláj irodalom fejlődését alapvetően a belső viszonyok adta feltételek és lehetőségek határozzák meg. Számunkra csakúgy, mint a maláj életmód, ismeretlenek a szerzők is, s így ez a délkelet-ázsiai világ sok mindent hordoz magában: „a maláj novellafüzér egy egzotikus világ legértékesebb, legizgalmasabb pillanataiba nyújt betekintést. Az egyszerű tárcától a széles ívű, barokkos, posztmodern alkotásig ível a kötet válogatása. Egyben azonban megegyeznek az írások: felkavarnak, további tájékozódásra csábítnak. S ami nem mindegy: olvasmányosak..." - olvasható a fülszövegben. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe e hézagpótló kötatet. (Littera Nova Kiadó Budapest, 1995) TURCZIÁRPÁD