Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-06 / 55. szám, szerda

Mivel negyedikes kisdiákjaim számára nem teremtették meg az esélyegyenlőség feltételeit a matematikai olimpián, ugyanis a versenyfeladatokat nem adták ki alapiskolánk nyelvén, magyarul is, úgy döntöttünk,' hogy a versenyen nem veszünk részt. Visszatértünk hát Iskolánkba, ahol laikus fordítás alapján versenyeztettem egymás között a tanulókat. A tanügyi Igazgató ennek ellenére úgy döntött, hogy az önkéntes olimpiáról való távozásomat Indokolatlan hiányzásnak minősíti. Mivel ez a döntés akár a felmondás „előkészítése" Is lehet, s munkaadóm prémiummegvonással vagy szabadságom 1-3 nappal való megrövidítésével Is sújthat, szeretném tudni, hogyan lehetséges Jogilag védekezni a döntés ellen? 1996. március 6. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 9 | Az érsekújvári tanügyi igazgató nem hisz Vladimír Mečiarnak Štefan Veršeghy, az érsekújvári járási tanügyi hivatal vezetője február 14-én, az államnyelvről szóló törvényre hivatkozva, körlevélben szólította fel a járás magyar oktatási nyelvű iskoláinak igazgatóit, hogy új, egynyelvű pecsétet készíttessenek iskolájuk számára az eddigi kétnyelvű helyett. Tehát baj van a régi pecsétekkel. Látszólag. A baj ugyanis egészen másutt van. Nem tudom, mi a nagyobb baj: az-e, hogy Veršeghy úr, az adófizető polgárok pénzéből fizetett, vezető beosztási állami köztisztviselő nem tanulmányozta át elég gondosan az államnyelvről szóló törvényt, amelyre hivatalos körlevelében hivatkozik, vagy az, hogy nem hisz a vezető szlovák politikusoknak elsősorban magának a kormányfőnek, Vladimír Mečiarnak, de Dušan Slobodníknak, Katarína Tóthovának Ivan Gašparovičnak és másoknak sem -, akik írásban és szóban több alkalommal nyilvánosan kifejtették - többek között Strasbourgban is - hogy az államnyelvről szóló törvény nem érinti a kisebbségek nyelvhasználatát. Talán még ennél is nagyobb baj, hogy az érsekújvári tanügyi igazgató saját resszortjának rendeleteit sem ismeri, nevezetesen az oktatási minisztérium középiskolákról szóló 80/1991 sz. rendeletét, amelynek 5. paragrafusa kimondja: „Azon középiskoláknak a mengnevezésében, amelyekben magyar vagy ukrán tanítási nyelvű osztályok is vannak, az iskola fajtáját vagy típusát szlovák és magyar, vagy szlovák és ukrán nyelven is fel kell tüntetni." Tehát az ilyen iskolák megnevezése kétnyelvű, és mivel az erre vonatkozó minisztériumi rendelet a mai napig érvényes, se nem hatálytalanították, se nem módosították, így kell szerepelnie az iskolák pecsétjein is. Vajon kit sért, kinek milyen jogát, érdekét csorbítja a kétnyelvű felirat, amely épp kétnyelvűsége miatt mindenki számára érthető és ezért elfogadható? Kinek milyen gyakorlati haszna származik abból, ha az eddigi szabályos, érvényes, közérthető pecsétek helyett most egynyelvű újakat kell csináltatniuk az iskoláknak, persze, az adófizető polgárok pénzén? A nemzetiségi iskoláknak a minisztérium rendelete értelmében joguk van két nyelven feltüntetni .az iskola nevét, Štefan Veršeghy tehát meglévő, érvényes jogot korlátoz, nyirbál önkényesen, minden ésszerűen megmagyarázható ok nélkül. Ezt a demokratikus világban mindenütt jogsértésnek nevezik. Mi az érsekújvári tanügyi igazgató rendelete, ha nem bürokrata packázás, a magyar nemzetiségű adófizető polgárok értelmetlen, ostoba és jogsértő vegzálása? Úgy tűnik, a járás oktatási intézményeiben - nemcsak a magyar oktatási nyelvűekben - kizárólag a magyar iskolák pecsétein áll vagy bukik a színvonal, a minőség. Ha azok egynyelvűek lesznek, megoldódik az egész szlovákiai oktatás minden problémája és rövidesen bekövetkezik, amire eddig még nem volt példa: az itteni iskolákból kerülnek ki az új Nobel-díjasok. És vajon hogyan minősíthetők azok a magyar iskolaigazgatók, akik a tanügyi vezető által összehívott értekezleten szó nélkül elfogadták a pecsétváltoztatás nyilvánosan bejelentett, korszakalkotó ötletét? Ugyanígy beletörődtek abba is, hogy Štefan Veršeghy bejelentette: az isoláépületek külső falán elhelyezett, az iskola elnevezését feltüntető táblák is egynyelvűek lesznek. Persze, az új táblák is az adófizető polgárok pénzéből készülnek. Az összehívott iskolaigazgatók között egyetlen egy sem akadt, aki figyelmeztette volna Štefan Veršeghyt: jogtalanul jár el. Ez annyit jelent, hogy ők sem ismerik az idevágó rendeleteket és jogtudatuk a nullával egyenlő. Milyen jogot, törvényt tisztelő leendő polgárokat nevelhetnek az ilyen jogi analfabéták? Milyen lesz az a nemzedék, amely olyan iskolákban tanul, ahol a tolerancia, a megértés, a demokrácia, a jog hiánya ott vigyorog táblára festve, szimbólumként az iskola falán és ott éktelenkedik az iskola pecsétjén? Jó volna, ha ezen elgondolkodnának az érintett igazgatók. Veršeghy urat csak azért nem említem, mert ő az ország kormányfőjének szavára sem ad, miért adna hát egy újságíróéra. VOJTEK KATALIN JOGSEGÉLY LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 7. ÖTÖDIK VILÁG. Ha a hatalom nélküli kisebbségként élő őshonos közösségeket negyedik világnak nevezzük, ötödik világnak kell tekinteni a szétszóratásban élő olyan kisebbségeket, mint a cighnyok, zsidők vagy az örmények. - Az Indiából származó ind nyelvet (és *nyelvcsere következtében már más nyelveket is) beszélő cigányok Ázsia és Európa legkülönfélébb országaiban élnek nagy szétszórtságban (és kiszolgáltatottságban), anyanyelvű iskolák és más intézmények nélkül, többnyire az illető többségi társadalmak perifériáján tengődve; ilyen a helyzetük térségünkben is, ahol a 15. századtól élnek nagy tömegekben. - A zsidók kézezer évig éltek teljes szétszóratásban, anyaország nélkül; a kegyetlen üldöztetések elől menekülve és jobb életkörülményeket keresve a világ számos tájára így hazánkba is - nagy számban eljutottak. Istenhez fűződő különleges kapcsolatuk megóvta őket a pusztulástól, sőt 1948-tól - kétezer év után - ismét van anyaországuk is, Izrael állama, ősi nyelvük, a héber pedig új életre kelt, s kultikus, lényegileg holt nyelvből a fiatalabb izraeli beszélő nemzedékek anyanyelvévé vált. - Az örmények szintén főként üldöztetések miatt hagyták el tömegesen Kaukázus környéki hazájukat, amely különféle hódító birodalmak prédájává vált, s csak a Szovjetunió szétesése után nyerte el függetlenségét. Az örmények vándorlásaik során a világ számos országába eljutottak; népes örmény kolóniák alakultak ki Kis-Ázsiában, Szíriában, Indiában, Egyiptomban, az Egyesült Államokban stb. Hazánkban is telepedtek le örmények: a 17. században I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem 3000 örmény családot telepített le Erdélyben, ahonnan később Magyarország más vidékeire is eljutottak. ELIT KÉTNYELVŰSÉG. Az egynyelvű közösségekben élő beszélők egy része egy (vagy több) önként választott idegen nyelv többnyire világnyelv - megtanulásával nyelvlélektani értelemben kétnyelvűvé (többnyelvűvé) válik, még ha nem él is kétnyelvű beszélőközösségben. Az ilyen kétnyelvűséget elit kétnyelvűségnek szokták nevezni. E kétnyelvűségtípus egyik fő jellegzetessége, hogy nem egzisztenciális kényszer következtében jön létre, hanem a beszélők (vagy szüleik) szabad döntése alapján. Természetesen „elit kétnyelvűvé (többnyelvűvé) nyelvi kisebbségek tagjai is válhatnak, ha önkéntes alapon egy további nyelvet is elsajátítanak (pl. a szlovákiai magyarok az angolt vagy a németet). E tekintetben azonban a nyelvi többség tagjaihoz képest eleve hátrányban vannak, mivel idejüket és energiájukat sokáig a másodnyelv megtanulása köti le. Ugyanakkor a két nyelv ismerete számukra egyben meg is könnyíti a következő nyelv elsajátítását. ENGEDMÉNY-KÉTNYELVŰSÉG - ELŐREHALADÁSI KÉTNYELVŰSÉG. Előfordul, hogy a nyelvi többséghez tartozó beszélők egy része elsajátítja a vele együtt élő kisebbség nyelvét. Különösen akkor gyakori ez az eset, ha a kisebbségi nyelv beszélői az adott településen vagy régióban számszerű - bár *hatalom nélküli - többséget alkotnak. A második nyelv megtanulása rendszerint - az elit kétnyelvűséghez hasonlóan - ilyenkor sem egzisztenciális kényszer, legalábbis nem akkora, mint amekkora a többségi nyelv megtanulása a kisebbségiek számára. Hasonló a helyzet a vegyes házasságból származó egyének esetében is, amennyiben az egyik szülő az uralkodó nemzet nyelvét beszéli. A kisebbségi nyelv megtanulása ilyenkor sem szükségszerű. Az ilyen esetekben, amikor tehát az illető közösségben használt másik - kisebbségi - nyelv megtanulása nem jelent egzisztenciális kényszert, egyes kutatók ún. engedmény-kétnyelvűségről beszélnek. - Ezzel szembeállítva a hatalomtól megfosztott kisebbségek kétnyelvűségét ugyanezek előrehaladási kétnyelvűségnek is nevezik; a kifejezés arra utal, hogy sok kisebbségi közösségben a kisebbségi beszélők kétnyelvűsége előfeltétele a társadalmi érvényesülésnek, „előrehaladás"-nak. E fogalmi rendszerben a dél-szlovákiai szlovákok kétnyelvűsége engedménykétnyelvűség, a szlovákiai magyaroké pedig előrehaladási kétnyelvűség. (folytatjuk) Az esettel ugyan már foglalkoztunk, de célszerűnek tartom ismertetni a kérvény formáját, amelyet olvasónknak ezen ügyben meg kell írnia. A tanügyi igazgató döntése ellen ugyanis nem fellebbezni kell, hanem kérvényezni a döntés visszavonását. Amennyiben ezt a felettes szerv nem teszi meg, a bírósághoz lehet fordulni a következő minta alapján: A Nagykürtösi Járásbíróságnak Felperes: Kovács János, szül. 1955. április 3-án, Nagykürtös, Szabadság tér 3 Alperes: A Nagykürtösi Tanügyi Igazgatóság, Nagykürtös KERESET annak meghatározására, hogy a fél munkából való távolléte nem igazolatlan távollét. Magyar oktatási nyelvű alapiskolába járó diákjaimmal matematikai olimpián vettem részt. A versenyen, amely önkéntes volt, nem biztosították diákjaim számára az esélyegyenlőséget, ugyanis a versenyfeladatok szövegét nem fordították le diákjaim anyanyelvére, magyarra. Érre való tekintettel és a diákok szülei kérésének engedve, a verseny színhelyét elhagytuk. Visszatértünk az iskolába, ahol laikus fordítás alapján rendeztünk a diákok között versenyt. Bizonyíték: - iskolánk igazgatójának meghallgatása - néhány gyermek szülőjének meghallgatása Annak ellenére, hogy a matematikai olimpia köztudottan önkéntes rendezvény, amelyen távolról sem volt megteremtve a diákok esélyegyenlősége, felettesem, a járási tanügyi igazgató távollétemet indokolatlan hiányzásnak, abszenciának minősítette. Bizonyíték: - a tanügyi igazgató döntése, amelyet mellékelek. Felettesem döntését mélységesen igazságtalannak tartom, hiszen nem az én hibámból történt, hogy a matematikai olimpián nem vehettünk részt. Köztudott, hogy a magyar oktatási nyelvű alapiskolák negyedikesei esetében a tanterv nem feltételezi a szlovák szakterminológia ismeretét, ezért diákjaim egyenlőtlen feltételek mellett versenyeztek volna. Ilyen körülmények között a diákok szülei kifejezetten ellenezték a versenyen való részvételt, s mivel az önkéntes volt, meggyőződésem szerint indokoltan hagytuk el a verseny színhelyét. Visszatértünk azonban iskolánkba, ahol „belső versenyt" rendezve egész nap részt vettem a tanítási munkanapon. A fent leírtakra való tekintettel javaslom, hogy a járásbíróság a bizonyító eljárás lefolytatása után hozza meg a következő végzést: A bíróság meghatározza, hogy Kovács János távolléte az 1996. január 30-án megrendezett matematikai olimpián nem tekinthető igazolatlan távollétnek. Egy ilyen kereset a következmények után (tehát azt követően, hogy a felettes szerv megvonta az alkalmazott fizetését, megrövidítette szabadságát) is érvényesíthető. Olvasónknak a szlovák szöveget - hogy a kérvény terminológiailag is rendben legyen postán küldöm el. DR. MÉSZÁROS LAJOS velek átadása. Minden járás jelölhetett egy személyt, akit a pedagógus szövetségben kifejtett aktív munkájáért alkalmasnak ítélt erre a kitüntetésre. A szombat esti műsort a Vass Lajos Kórus koncertje zárja. Vasárnap reggel megkoszorúzzuk Czabán Samu szobrát, majd megkezdődik a szakmai tanácskozás, amelynek témája az autonóm iskola, s a vitaindító előadást Kozma Tamás, a budapesti Országos Oktatáskutató Intézet igazgatója tartja. Ebéd után általános vita következik a szlovákiai magyar oktatás aktuális problémáiról. A találkozónak, amely mintegy kétszáz résztvevővel a rozsnyói városháza termeiben zajlik majd, két kiegészítő rendezvénye is lesz. Az egyik a budapesti Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum eddig még sehol be nem mutatott A magyar iskola ezer éve című dokumentumkiállítása, a másik a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadó tankönyvbemutatója. Mire jó a zene és a torna? A gyermekek élettani fejlődését kutató szakemberek számos hasznos tanáccsal segíthetnék munkájukban a pedagógusokat, ha azok igénybe vennék kutatásaik eredményeit. Ezekről azonban a pedagógusok nem tudnak, s gyakran épp az ellenkezőjét teszik annak, amit kellene - írta a minap a Newsweek című ismert amerikai magazin. Az oktatást ma is a megszokás irányítja, s az amerikai iskolák többségét sem az agykutatás, sem az orvostudomány egyéb eredményei nem tudják elszakítani XIX. századi gyökereiktől. Ha az oktatás irányítói ismernék a tudomány eredményeit, az nemcsak az órarend gyökeres átalakításához vezetne, hanem ahhoz is például, hogy napi követelménnyé válna a testnevelés és a zenei foglalkozás. A tanári -előadást, a jegyzetelést és a gépies magolást a szemléltető eszközök, a drámai játékok és a különböző munkaprogramok alkalmazása váltaná fel, s a pedagógusok több figyelmet szentelhetnének arra, hogy a gyermekekben érzelmi kötődést alakítsanak ki tantárgyaik iránt. A korai zenetanításról azt tartják a tudósok, hogy felkészíti az agyat a gondolkodás magasabb szintű formáira. Az irvine-i California University kutatói az óvodáskorú gyermekeket két csoportra osztották, s az egyiknek naponta zongora- és énekórákat tartottak. Az eredmény már nyolc hónap múlva megmutatkozott, amikor a zenei csoport tagjai 80 százalékkal sikeresebbeknek bizonyultak a térérzékelésen alapuló kirakós játékok megoldásában. Ez a képesség később nagyon hasznos lehet a bonyolultabb matematikai feladatok megoldásánál. A zenetanítás mégis azon tantárgyak között szerepel, amelyről könnyű szívvel lemondanak, ha szűkebbre kell szabni az iskola költségvetését. Hasonlóan szolgálja az értelmi fejlődést és a jobb iskolai teljesítményt a másik, gyakran elhanyagolttantárgy, a testnevelés. A napi rendszeres, erőteljesebb mozgás nemcsak a szívnek tesz jót, de felfrissíti az agyat is. William Greenough-nak, az lllionis University neurobilógusának patkánykísérleteiből egyértelműen kiderült, hogy az akrobatikus mozgásokra kényszerített rágcsálók agyában nagyobb szürkeállomány alakul ki, mint keveset mozgó társaikéban. Robert Bylwester, az Oregon University pedagógiaprofesszora azt ajánlja, hogy más órákon is vessék be a mozgást a tudásanyag rögzítéséhez. Építsenek hát a gyerekek modelleket, vagy játsszák el valamelyik történelmi csatát. A több érzékszervet egyszerre igénybe vevő tanulás nyomán ugyanis az agy „többdimenziós modellt" rögzít, amelyet később könnyebb feleleveníteni. (MTI) Megjelent a márciusi KATEDRA A Katedra 7. száma a márciusi forradalomra emlékezik. Erről árulkodik már a címlap is, amelyen Than Mór A győztes nagysallói ütközet című alkotása látható. A főleg történelmi képeiről híres festőművész munkásságáról a belső oldalon olvashatunk. A Dobogó rovatban Bodnár Gyula Ha férfi vagy... című írása szintén a magyar szabadságharc üzenetét próbálja megfejteni, napjainkra lefordítani. A Fórumban Ádám Zita a szlovákiai magyar iskolák kívánatosjövőképét vázolja fel, a Kitekintőben Szinek Gizella Grazban szerzett tapasztalatait és a walesi demokratikus oktatásügyi gyakorlatot ismerteti. A Régi tanítók, modern gondolatok című írásában az első Csehszlovák Köztársaság magyar pedagógiájáról, az akkori pedagógiai szaklapokról ír Gyömbér Béla. Az Embernevelők rovatban ezúttal Leczo Zoltánné királyhelmeci pedagógus vall életéről, pályájáról. A Könyvek útja rovatban Móser Zoltánnak, a Mély kútba tekinték c. könyv szerzőjének tett fel két kérdést a szerkesztőség. A lap 25. oldalán a Skabela-Bóna módszert menedzselő Fórum Alapítvány igazgatója, Tóth Károly a módszer folytatásáról, illetve az alapítvány további terveiről beszél. A szűken vett szakmai részben matematika, kémia, angol, német és magyar nyelv, valamint történelem és társadalomismeret témakörben találhatók írások. A hátsó borítón az ipolysági Csillagszóró mutatkozik be az olvasóknak. Országos pedagógustalálkozó Rozsnyón Március 30-án és 31-én rendezik meg Rozsnyón a hagyományos Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napokat, s ennek keretén belül a szlovákiai magyar pedagógusok II. országos találkozóját. Megkérdeztük Fodor Attilát, az SZMPSZ titkárát, milyen műsor várja a rendezvény résztvevőit? A szombat délelőtti műsor történelmi visszatekintéssel kezdődik. Pozsgai Imre a honfoglalás 1100. évfordulójáról, Lénárt Béla az 1000 éves magyarországi oktatás kezdeteiről és Gál Sándor a szlovákiai magyar oktatás 75 évéről tart előadást. Délután kerül sor a pedagógiai szakdolgozatok bemutatására. A pályázatra tizenketten jelentkeztek, nívós munkákkal, melyek a legkülönbözőbb témákat taglalják. Este ünnepi műsor keretében történik a Czabán Samu díj átadása. A díjazott személye egyelőre titok, csak annyit árulhatok el, hogy 11 jelölt közül esett rá a választás. Ezt követi az okié-