Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-27 / 73. szám, szerda

728 I ÚJ szó INTERJÚ - HIRDETÉS 1996. március 26. HÁB

ORÚRÓ

L. ÉRTELMISÉGRŐ

L, KI

SEBBSÉGEKRŐL. AUTONÓMIÁKRÓL NYILATKOZIK AZ ÚJ SZÓNAK VÁRADY TIBOR JOGTUDÓS, AZ ÚJVIDÉKI EGYETEM VOLT TANÁRA Torténelemközelben (II.) • Közép-Kelet-Európa országaiban a korábbi rendszer(ek) összeomlása után a vákuumot szinte mindenütt a nemzetállam eszméje és a nacionalizmus töltötte ki. Miért? - A nacionalizmus sosem volt népszerű fogalom, az* általános elképzelés szerint túlhaladott és nem európai. Hogy ez igaz-e, attól függ, mit értünk a nacionalizmus fogalma alatt. Parafrazálva Bernanrd Shaw egyik mondását, miszerint az emberiség kilencven százaléka ostobább az átlagnál, akkor azt is állíthatnánk, hogy az emberek kilencven százaléka nacionalistább az átlagnál. A nacionalizmus elvakultságának deklaráltsága és elvetése mögött azonban elég sok nem pusztán nemzeti érzés, de nemzeti kizárólagosság is maradt. S ezt mondva nem csak Közel-Kelet-Európára korlátoznódnék. Az emberben léteznek hajlamok, ítéletek, előítéletek, amelyek megnehezítik a politikailag, etnikailag, vallásban vagy valami másban különböző emberekkel való együttélést. A kérdés ilyen esetben az, hogy az adott társadalomban létezik-e civilizációs máz, amely ezt elfedi, még ha csak mázról is van szó, s a civilizáció szintje eléggé erős-e ahhoz, hogy megakadályozza, minden hétköznapi lépést ezek az előítéletek vagy érzések motiváljanak. Visszakanyarodva a kérdés valódi lényegéhez, úgy gondolom, elsősorban a hatalomnak volt szüksége a nacionalizmusra, a szó negatív értelmében (a szó pozitív értelmét is el tudom képzelni). A kemény hatalom csak valamiféle nagyon határozott, minden emberi tevékenységet befogó ideológián tud nyugodni. A kommunizmus után szükség volt tehát egy másik vezéreszmére, s akik azt meglovagolták, hatalomra kerültek. Vagy hatalmon maradtak, mint nálunk, Szerbiában. • Egyik írásodban a következőket olvashatjuk: „Az autonómiának akkor van esélye, ha ebben a többség nem átmeneti zavart iát, amelynek felszámolásával létrejön majd a végleges, tiszta, kisebbségtelenített nemzetállam; a kisebbség pedig nem az elszakadás első lépcsőfokának tekinti". A Kárpátmedence többségi nemzeteiben miért az aggály és félelem a (magyar) kisebbségek autonómiatörekvéseivel szemben? Egyáltalán: hogyan lehet kisebbségi egzisztenciát építeni etnikai társadalomban? - A kulcsprobléma maga a terminus, maga a szó; az autonómia fétisfogalommá vált. Egyik szövegemben írom és hiszem: különösen ennek a régiónak az országaiban, ahol nagyon erősen akarják egyesek az autonómiát és tagadják mások - diplomaták százainak karrierje függ attól, hogy az autonómia vagy a kollektív jogok kifejezéseket sikerül-e becsempészni egy nemzetközi dokumentumba, vagy ki tudják-e onnan utálni; de még azok is tapsot, esetleg kitüntetést kapnak, akik egy vacsoraszónoklatban azt poztitív vagy negatív hangsúllyal említik. Amikor ekkora megterhelése van egy fogalomnak, nagyon nehéz azt akár kiiktatni, akár elfogadtatni. Éppen ezért szerintem az egyedüli megoldás - ha létezik racionalistás -, hogy ne a fogalomról vitatkozzunk. A konkrét jogosítványok szintjén inkább szót lehet érteni, egyszersmind jóval nagyobb nemzetközi megértés várható. Én úgy hiszem, az autonómiatörekvések alapjában véve indokoltak, s a legkevésbé sem ellenkeznek semmiféle állami szuverenitással vagy állami érdekkel. Véleményem szerint továbbá a kisebbségi jogok nem fordított, hanem egyenes arányban állnak a lojalitással. Amikor még Újvidéken a vasútállomáson magyarul is bemondták az érkező vonatokat, ez nekem nem azért kellett, mert nem értek szerbül. Azért kellett, hogy otthon érezzem magam, jobban. Es én jobban éreztem magam otthon. És az országot is jobban a magaménak éreztem. Az ország pedig nem hiszem, hogy veszített volna szuverenitásából... Ahhoz tehát, hogy a kisebbség otthon érezze magát, és magáénak érezze az országot, ehhez több, s nem kevesebb kisebbségi jog szükséges. Itt jelentkezik egy nagyon fontos küszöb, amit át kell lépnie a kisebbségnek és a többségnek is egyaránt. A küszöb, amit a kisebbségnek kell átlépnie, s ez történelmileg nem könnyű, nekünk, magyaroknak a trianoni trauma után különösen nehéz, de azt hiszem, át kell lépni, s ez a küszöb a következő: elfogadni (esetünkben), hogy mi, magyarok Jugoszláviában nem ideiglenesen élünk, egy következő határmódosításig vagy valamilyen következő világégésig, hanem tartósan. Az albánok is tartósan lesznek jugoszláv állampolgárok, s a horvátországi szerbek is tartósan lesznek horvát állampolgárok (vagy a szlovákiai magyarok is tartósan lesznek szlovák állampolgárok). Úgy gondolom, a vajdasági magyaroknak ez nem egy magas küszöb, mi ezt lényegében átléptük. S milyen küszöböt kell a többségi nemzetnek átlépnie? Azt, hogy kimondják: Vajdaságban a magyarok tartósan lesznek magyarok. Nem az asszimilációig, az elvándorlásig. (Vagy a szlovákiai magyarok mindig magyarok lesznek; nem az asszimilációig, nem a szétköltöztetésig, nem a szétzilálásig. Hanem tartósan. Ugyanez vonatkozik a horvátországi szerbekre, az erdélyi magyarokra stb.) Ha ez valamiklépen elérthető lenne, s mindkét fél átlépné a küszöböt, akkor innen lehetne építkezni. A dolgot segíti majd, ha a határok nem változnak, mert ezzel egyben jelentőségük is csökken. Minden európai integráció ez irányba mutat. • Nemrégiben még Újvidéken találkoztunk. Az interjú most Budapesten készül. Közbevetőleg: a háborúskodás négy esztendeje alatt Vajdaságból mintegy 30 ezer magyar távozott. Véleményem szerint minden egyes eset a személyes döntés kérdése és joga. Mégis megkérdezem: számodra mit jelent a mostani helycsere? - Helycsere... Próbálom a kimondását halogatni. Hogy én elköltöztem? Akkor ott éltem, most meg itt. Halogatom, mert nem tudnám még pszichológiailag feldolgozni. S tulajdonképpen nem is történt meg egészen: Újvidéken nem adtuk fel a lakásunkat, könyveim kétharmada a helyén, a képek változatlanul a falon. A nappali bútort és a pianínót viszont áthoztuk Pestre. Meg hát én korábban is sokfelé éltem, minden évben néhány hónapot Amerikában, tehát nem tudnám egyértelműsíteni, hogy én valahonnan eljöttem és valahová érkeztem. A visszatérést pedig nem csak hogy nem zárom ki, hanem egyfajta módon természetesnek is tartom. Ez a háború azonban sok mindent megváltoztatott, alapállást, értékeket, s gyakorta egészen drámai dilemmává emelte a menni vagy maradni kérdését. Az egyik fiam tizenkilenc éves, a másik tizenhét, háborúközeiben ez sem egészen elhanyagolható körülmény. Úgy gondolom, lehet tisztességgel választani a menést is, a maradást is, de ha vannak ennek az egésznek erkölcsö hősei, azok akkor azok, akik maradtak. • A kötet harminc év írásait fogja össze. A válogatást nyilván egyfajta szembesülés is. Mérlegelés... - A könyv hosszú periódust ölel fel. Egyetemista koromban egyébként úgy gondoltam, hogy a jogászság ideiglenes, s én tulajdonképpen író vagyok. Az Új Symposion első éveiben is fenntartottam ezt az elképzelést, talán illúziót. Jogász-énemet most már kissé nehéz lenne ideiglenesnek tartanom, de a szépíróit sem szeretném egészen eltemetni. A válogatásra esélyt kínált annak ténye, hogy a mi egész eddigi életünk hirtelen történelemmé vált. Összeszedve ezeket az írásokat, egyfajta rálátás vált lehetővé erre az időszakra. Sokfelé tájékozódtam az elmúlt harminc év alatt, sokféle dologról próbáltam írni, gondolkodni - most rostálnom kellett s témacsoportokat összeállítani. A beválogatott írásokon nem változtattam, nem hinném ugyanis, hogy bátorság és alkalmazkodás arányán utólag változtatni lehetne, hasonlóképpen nem hiszek az utólagos éleslátásban és vakmerőségben sem. Viszont az írások alatt mindenütt ott szerepel az évszám, így valamiféleképpen autentikus a kép, legalábbis az én szemszögömből. Nos, ez az a harminc esztendő, amelyből a válogatással ez a kötet összeállt. SINKOVITS PÉTER Minden bank egyforma m,. ...de csak egy kínál Bonus Postkonto számlát Ha új folyószámlát - Bonus Postkonto - nyit a Postabank Rt.-ben, olyan előnyöket élvezhet, amilyenekkel más bank nem szolgál: • 1 632 kereskedelmi hely, fiók és kirendeltség Szlovákiában • az indulóbetét csupán 200 korona • progresszív kamat a számlán maradó összeg magasságának függvényében maradék összeg koronában kamatláb 10 000-ig 5,0% 10 001-től 20 000-ig 5,5% 20 001-től 40 000-ig 6,0% 40 001-től 60 000-ig 6,5%60 001-től 100 000-ig 7,0% 100 00 felett 7,5% • Bonus- előnyös kamatláb lehetősége, ha fél év alatt a fokamatláb 6,5+1,0% 7,0+1,5% 7,5+2,0% lyószámlán maradó összeg nem csökken a szerződésben megállapodott határ alá szerződésben megállapodott összeg koronában 40 000 felett 60 000 felett 100 000 felett • a folyószámláján levő összeg korlátlan igénybevétele a kereskedelmi helyeken vagy a fizetőkártya által • több mint 300 pénzkiadó automatából vehet ki pénzt illetékfizetés nélkül • állandó érvényű inkasszóutasítás lehetősége • a folyószámláján maradó összegről tájékozódhat a számlakivonatból negyedé- POŠTOVÁ BANKA venként vagy havonta A TE BANKOD Fiókok

: Bratislava, Košická 37, nám. SNP 35, Nitra, Sládkovičova 1, Košice, Škultétyho 1, Banská Bystrica, Lozovná 5, Žilina, Na Priekope 19, Dunajská Streda, Hlavná 676/70, Poprad, Drevárska 1 Kirendeltségek

: Bratislava - Petržalka, Vlastenecké nám., Ľudovíta Fullu, Komárno, ul. Eötvösa, ul. Damianichova, Sečovce, nám. Cyrila a Metoda, Žiar nad Hronom, nám. Matice slovenskej 17, Banská Bystrica, Horná 1