Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-27 / 73. szám, szerda

1996. március 26. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ

Ó I 725 | Újraéled a totalitarizmus Magas hazai egyházi méltóságok levelét közölte tegnap a Slovenská Republika című lap. A levél kifejezi az egyházi vezetők aggodalmait a Btk. módosításával kapcsolatban. Három éwel ezelőtt nagy reményekkel indultunk el a saját államiság útján. Reményünk abból fakadt, hogy a hit, a cirilli és metódi örökség, a kultúra és az emberek iránti szeretet erős szellemi és fizikai potenciállal vértezett fel bennünket. Továbbá hogy elszántuk magunkat a jogon, igazságon, erkölcsi és etikai alapelveken alapuló ország kialakítására Európa szívében. Annál nagyobb a csalódásunk, ha a parlament olyan törvényeket fogad el, amelyek ellentétben vannak ezekkel az elvekkel. Nyugtalansággal fogadtuk a kormány által 1996. március 8-án beterjesztett törvényjavaslatot, amely módosítja a Büntető Törvénykönyv 91-98. §-ait. A törvényjavaslat tartalma hasonlít az 1948/231-es törvényére, amelynek alapján emberek százezreit ítélték el, börtönözték be, kínozták és ölték meg. Legveszélyesebbek a 92a és a 92b paragrafusok, amelyek a következőket tartalmazzák: aki az alkotmányos rend felforgatására törekszik... Ezért Önökhöz fordulunk, tisztelt képviselők, amikor kijelentjük: a/ A törvény, különösen az 1948/231-es törvénnyel összevethető 91-98- paragrafusok jóváhagyásával Isten, nemzet és az egész történelem előtt felelőssé válnak minden bűnért, amelyet ezen törvényre hivatkozva a jövőben elkövetnek. b/ Ezen törvény elfogadásával megteremtődik az önkényuralom újbóli visszaállításának lehetősége országunkban. Ez a javaslat országunk szégyenévé válhat az egész világ közvéleménye előtt. Ezzel tulajdonképpen a legtöbbet ártanának Szlovákia érdekeinek. A rendőri testülethez, az ügyészekhez és a bírákhoz is fordulunk: a/ A törvény megvalósításával a rendőri testület, az ügyészek és bírák az önkényuralmi bűnözők társaságába kerülnének, akik emberek százezreinek okoztak.erkölcsi és fizikai szenvedést. ... A nürnbergi per egyértelműen leszögezte: Az államhatalom végrehajtó szervei akkor sem alkalmazhatnak igazságtalan és kegyetlen törvényeket, ha ezért fizikai vagy anyagi hátrány érné őket, ellenkező esetben társtettessé válnak. ... Önökhöz is fordulunk, nemzetiségtől függetlenül, kedves hívők, amikor kijelentjük: Nemzetünk és államunk gyermekei vagyunk. Hűek maradunk Istenhez, az Egyházhoz és Jézus Krisztus tanításához. Tiszteljük minden ember méltóságát, szabadságát és lelkiismeretét. Ajog, igazságosság és igazság oldalán állunk. Ezért ne hagyják magukat megtéveszteni a hatalom ideológiájától, a hamis prófétáktól, de a liberalizmus, materializmus ideológiájától, a gyors meggazdagodás reményétői és azoktól az ideológiai irányzatoktól sem, amelyek hirdetik, hogy az ember azt tesz, amit akar. Mons. Alojz Tkáč metropolita, AIons. Rudolf Baláž besztercebányai püspök, Mons. František Torda szepességi püspök, Mons. Eduard Kojnok rozsnyói püspök, Mons. Peter Dubovský besztercebányai segédpüspök, Mons. Bemard Bober kassai segédpüspök, Mons. Andrej Imrich szepességi segédpüspök, Mons. Milan Chautur eperjesi segédpüspök Oroszország egy bomba Az Európai Unió keleti kibővítésének a lehető leggyorsabban kell zajlania; Európa minél gyorsabb kibővítése a háború megelőzésének egyik módját jelenti - nyilatkozta a La Croix című francia napilap tegnapi számában megjelent, két teljes oldalas interjújában Habsburg Ottó. A 84 éves európai parlamenti képviselő az orosz veszéllyel indokolta álláspontját: mint mondta, Oroszország olyan bomba, amely robbanni készül. - A decemberi orosz parlamenti választások arra emlékeztetnek, amit Berlinben láttam Hitler hatalomra jutása előtt: akkor a Reichstagban, a német törvényhozásban többséget alkottak a kommunisták és a nemzetiszocialisták, akik együttesen mindent blokkolhattak, lerombolhattak; ma Oroszországban a kommunistáknak, illetve a nacionalistáknak szintén megvannak a módszereik a rombolásra. Az idős politikus egyébként - mintegy nyomatékul - még egyszer hangsúlyozta, hogy komolyan kell venni mindazt, amit az oroszok mondanak. A „közeli külföldről" szóló teóriájuk nem más, mint a szocializmus és egyben a szovjet befolyás kelet-közép-európai „megvédelmezéséről" szóló Brezsnyev-doktrína újbóli felbukkanása, csak éppen más szavakkal. Habsburg Ottó végül bírálta azokat a véleményeket, amelyek a kibővítés költségeire vagy az EU döntéshozatali rendszere előzetes átalakításának kényszerére hivatkozva akarják elodázni a csatlakozási folyamatot. - A jó dolgok sohasem ingyenesek. Elég tapasztalatom van ahhoz, hogy tudjam: egyetlen háborús nap több nyomort és a rombolást jelent, mint amennyibe egy teljes évi, a háború megelőzését célzó program kerülne. Ami pedig az intézményeket illeti: Spanyolország és Portugália EU-felvételekor is azt mondták egyesek, hogy ez bonyolítja majd a dolgokat, holott csatlakozásuk valójában új vért hozott a szervezet működésébe. Azt hiszem, a csehek, a magyarok, a lengyelek és a többiek mind-mind segítenének megoldani az intézményi problémákat, mert ismerik a téteket - nyilatkozta Habsburg Ottó. La Croíx, Párizs Kórparancs Fényesre sikált lámpavassal is nehezen található immár ember e kies honban, aki a legerősebb politikai mozgalom zólyomi közgyűlése után a gyors gyógyulás reményében hízna önfeledten. Az ott elhangzott melldöngető szónoklatokat vizsgálni sem kell nagyon, hogy a polgár rádöbbenjen - döbbl - ezek a csodatévő hölgyek és urak hosszú-hosszú évtizedekre készülnek berendezkedni e jobb sorsra érdemes ország politikai szemétdombján. Jelszavuk félreérthetetlenül a marxista-leninista-sztálinista ideológia agyfertőzésének ezredfordulósított változata: örök időkre magunkkal - aki nincs velünk, majd teszünk ellene! Ezt harsogják, ettől bűzlik a fejnek a szája és viszont. Nem szeretnék általánosítani - bár e mozgalom esetében a tánciskolában tanult udvariasság úgy festhet, mint tehén fenekén az orchidea -, így inkább azt mondom: ideje lenne a házédéesz vezérkarának szájában helyreállítani a pH-értéket. Én speciel nem ragaszkodnék a cukormentes Orbithoz. S minekutána, mint mondám fenn, szájtól bűzlik a fej, és fejtől a láb, e genitális vezérkar talpasai is minimumtábornoknak hiszik magukat. Munkálkodik bennük a kór, s e kór parancsára cselekednek fura dolgokat. Felkeresik például a vállalkozót, hogy nagyon előnyös ajánlatot tegyenek: támogassa má egy csepp pénzzel mozgalmukat. Ha nem, úgy is jó, legfeljebb „elfogynak" a megrendelései. E kórparancsnak engedelmeskedve utasítják el az építész pályázatát, vagy nem adnak fejlesztési hitelt a teherfuvarozónak. A vállalkozók mit tehetnek? A szerénység évében a túlélés logikája mit diktál? Jobb ma egy veréb, mint holnap nem túlzok éhenhalni alapon, cinkostárssá szegődnek. Itt, ahol az állam vagyonát egy Clep-Tomán Korlátlan Felelőtlenségű Társaság tartja kézben. A pénz e társasággal elhiteti aztán, hogy tévedhetetlen, pedig már a sündisznó is megmondta, hogy tévedni emberi dolog, bár erre csak aztán döbbent rá - döbb! miután kiderült, hogy a drótkefe nem a szomszéd sünék Olgicája. Kórparancs diktál hát lassan már minden szinten. A kór, ha nehezen is, de gyógyítható. Állítólag már a felismerése fél gyógyulást hozhat. S hogy mi e kór neve? Az utca embere már tudja, ott hallottam én is az imént: HZDS-pozitív. Vigyázat, a lappangási ideje beszámíthatatlan. KERTÉSZ GÁBOR Bonn tovább az eddigi úton A vasárnapi három német tartományi választás nagy tétje a szabad demokrata párt szereplése volt. Ha folytatódott volna a kudarcsorozat, a liberálisok kizuhannak BadenWürttembergben, SchleswigHolsteinben és Rajna-Pfalzban is a tartományi parlamentekből, s joggal tehették volna fel a németek a kérdést: bázisukat vesztve mi keresnivalójuk a bonni kormányban? Ezzel szemben az FDP jelentősen megerősödve került ki az erőpróbákból. A siker azonban jelentős részben, mint korábban is, a kereszténydemokrata választók könyörületének köszönhető. A liberálisokra szavazva ők oszlatták el a bonni kormány feje fölött gyülekező viharfelhőket, elűzve egyúttal a CDU-SPD nagykoalíció kísértetét. Kérdés tehát, hogy az előretörés fordulatot jelez-e, a jövőben is elég lesz-e a koalíció fennmaradásához a politikai házasság kényszere s egyetlen programként az adócsökkentés ígérete. Jól szerepeltek a kereszténydemokraták és a zöldek is. A választások egyetlen és komoly vesztese a szociáldemokrata párt, még ha a háromból két tartományban kormányon marad is. Nem jött be az új pártelnök, Oscar Lafontaine populista ötlete, hogy a konzervatívok bűnbakját, a politikai menekülteket a volt Szovjetunióból betelepülő népi németekkel helyettesítse. Sőt: lehet valami abban a véleményben, hogy az indulatok felszítása a szélsőjobboldali republikánusoknak kedvezett, akik így megőrizték helyüket a baden-württembergi képviselőházban. Figyelemre méltó, hogy mindamellett a szélsőjobboldaliak demagóg vezetőit a választás estéjén nem engedték a közszolgálati televízió képernyőjére. Összességükben a hét végi tartományi választások aligha vezetnek fordulatra a bonni politikában. Az ország munkanélküliségtől, magas adóktól és költségvetési hiánytól szenved ugyan, de a választók mégis szívesebben bízzák a kereszténydemokrata-liberális koalícióra a problémák megoldását. SASVÁRI ATTILA KOMMENTÁRUNK i Vissza a dedóba? Szabad államok megbonthatatlan szövetsége - ezzel a négy szóval kezdődött az egykori Szovjetunió himnusza, de még ugyanazzal a lélegzetvétellel kellett kiénekelni benne a két kulcsszót is: Velikaja Rusz. Nagy Oroszország. Ez volt a lényeg, ezt kellett tudomásul vennie a 14 köztársaságnak, amelyek önként, erőszak hatására vagy éppen kényszerűségből csatlakoztak az unióhoz. Az egész képződmény egy kisdedóvó volt, amelyben Moszkva diktálta a játékszabályokat, és meg-megsuhogtatta a nádpálcát, ha valaki rakoncátlankodott. Oroszország az unió széthullása után sem mondott le a kommandírozásról, kihasználta helyzeti előnyét, amely abból fakadt, hogy a hosszú évtizedek alatt a többi köztársaságot sikerült megakadályoznia a valódi felnőtté válásban. Csak a nagykorúságba már belekóstolt baltiakat és Grúziát nem sikerült beterelnie a- Független Államok Közösségébe, amely már liberálisabb dedóvá sikeredett. Szabadon választott dalocskákat lehetett kántálni, önállóan lehetett barátokat választani - még az ovin kívüliek közül is! Grúzia végül szintén beiratkozott, reménykedve, hogy a dadus majd megvédi, ha a szomszéd gézengúzok ismét rátámadnak. Hiszen látta, hogy az orosz anyácska most már csak sajátjának mondott gyermekeit fegyelmezi azzal a nádpálcával, főleg a csecseneket. akik nem kérnek a mostohából. Fehéroroszország azonban nagyon elanyátlanodott ebben az új gyermekmegőrzőben, nem tudott felszabadultan, önállóan játszani, makacsul kapaszkodott orosz anyácska szoknyájába. Mígnem felkéredzkedett az ölébe, és kierőszakolta magának az ígéretet: ott is maradhat. Most a tanulságnak kellene itt állnia, csakhogy ez nem tanmese, hanem a pőre valóság, amelytől keleten és még keletebbre egyre nő az idegesség. Amikor a múlt hét végén Lukasenko államfő előállt az Oroszországgal kötendő unió ötletével, keleti és nyugati irányba újult erővel söpört végig a nyugtalanság hulláma. Minszk döntése nem is annyira érthetetlen. Belorusszia gazdaságilag olyan rosszul áll, hogy számára az, ami Oroszországban van - tiszta Amerika. Lukasenko ugyanolyan kiskirály, mint pártvezérként volt, szisztematikusan ellehetetleníti az el lenzéket. Ugyanakkor mesteri húzással meglovagolta azt a tényt, hogy a tavaly májusi népszavazáson a lakosság négyötöde a Moszkvával fenntartott kapcsolatok elmélyítésére, az oroszok teljes egyenjogúsítására voksolt. Most tehát a népakarat megvalósítójának szerepében tetszeleghet, pedig valójában arról van szó, hogy a fehéroroszok legalább annyi szabadságra vágynak, mint amennyi Jelcin Oroszországában van. Lukasenko hátsó szándékaira tökéletesen rávilágít az unió felajánlásának időzítése: Oroszországban a kommunisták nyerték meg a parlamenti választásokat, és vezérük, Zjuganov vezeti az elnökjelöltek népszerűségi listáját. S bár kedden Jelcinek írják alá az uniós egyezményt, bízva abban, hogy így sikerül elhódítaniuk jó néhány szavazatot a szovjet nosztalgiával fertőzöttek népes táborából, meg merem jósolni: Zjuganovék lesznek az unió haszonélvezői. A kisujjukat sem kellett mozdítani, s ölükbe hullott egy adu, amellyel megüthetik a főnyereményt, az elnöki hivatalt. Zjuganov kereken kimondta: Minszk döntése a Szovjetunió visszaállítását célzó kommunista javaslatról elfogadott alsóházi döntés eredménye, és még meg is dicsérte a Kremlt, amiért a határozatot ilyen gyorsan és energikusan hajtja végre. Az orosz reformerek vezetői a „választások előtti képtelenségek" közé sorolták a lépést, amely - Grigorij Javlinszkij elnökjelölt szerint - csak új problémákat szül, és lejáratja az integráció fogalmát is. Így igaz, de attól még megvalósul. S hiába bizonygatja Jelcin környezete és a minszki vezetés is, hogy szó nincs a Szovjetunió feltámasztásáról, a fehérorosz ellenzék, az ukránok, az ázsiai utódállamok növekvő nyugtalansága teljesen megalapozott. Hiszen lesznek államközi szervek - gazdasági integrációs tanács, a kormány funkcióit betöltő végrehajtó bizottság, parlamenti bizottság, bíróság de elsősorban megalakul a két állam elnökének, miniszterelnökének és magas rangú tisztségviselőinek részvételével a legfontosabb uniós szerv - a Legfelsőbb Tanács. Hát csoda, hogy rémálmok gyötrik a dedóvó lakóit? AHOGY ÉN LÁTOM Centralizmus - népviseletben Évekkel ezelőtt, még a Szlovákia különválását szorgalmazó látványos éhségsztrájkolások idején történt, hogy az egyik neves szlovák máskéntgondolkodó azokkal szállt vitába egy terjedelmes tanulmány erejéig, akik ebbe a (transzparensjmondatba tömörítették törekvéseik lényegét: „Elég volt a prágai centralizmusból, most már magunk kezdjünk uralkodni!" A professzor eszmefuttatásának az volt a lényege, hogy semmit sem változnak a viszonyok, ha a prágai centralizmust pozsonyi centralizmussal váltják fel. Sőt azt állította, hogy a merev központosítás akkor is központosítás marad, ha a városok és községek jogkörét megnövelik ugyan, de ez csak formális lesz. Ha jól emlékszem, még azzal érvelt a szerző, hogy a decentralizáció hajója azzal is zátonyra futtatható, hogy látszólag ugyan tökéletes törvényt hoznak az önkormányzatiság érvényesítésére, de a törvényhozók megfeledkeznek az önálló döntéshozatal anyagi alapjainak megteremtéséről. A minap meghozták a döntést a koalíciós nyolcvankettek, felparcellázták az országot, de a közönséges halandók egyelőre biztosan csak annyit tudnak, hogy visszaállították azt a kerületi rendszert, amely a bolsevizmus uralmának legkeményebb időszakában volt érvényben. A községek jelentős részének lakossága legfeljebb még csak találgathatja, hogy melyik járáshoz csatolják. A hatalom számára jó alkalom ez arra, hogy érvényesítse (természetesen saját hasznára) minden felülről beindított átszervezés melléktermékét - a bizonytalanságot. Aminek az a lényege, hogy a helyi vezetők közül egyre többen fedezik fel: tanácsos lesz jóban lenni azokkal, akik ezt az átszervezést kitalálták, és törvénybe iktatták. Eddig még minden közigazgatási átszervezést a „közelebb az állampolgárhoz" jegyében valósítottak meg. És hogy az egyszerű halandó is megértse, valahol a központban a szellemileg rest propagandisták és újságírók részére a szabványpéldát is megfogalmazták: azért történik az átszervezés, hogy az építkezési engedély kiadásának intézése helyben történhessék. És az eredmény: az ügyintézés bonyolultsága semmivel sem csökkent. Sem akkor, amikor a háború után létrehozták a kis járásokat, sem 1960-ban, amikor ezeket nagyobbakra változtatták, sem akkor, amikor később beindult a központi falvak előnyben részesítésének és a kisközségek elsorvasztásának a folyamata. És azzal sem változott semmi, hogy végül megszüntették a kerületeket. Visszatekintve a második világháború óta megvalósított közigazgatási átszervezésekre, az ember csak arra a következtetésre tud jutni, hogy eddig még minden reorganizáció a központi hatalom megerősítése érdekében történt. Néha úgy csinálták, hogy legalább mímelték a decentralizációt, néha még ezt a fáradságot sem vették. Most sem veszik. Olyan gátlástalanul vették semmibe a parlamenti ellenzék, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása, a társadalomtudósok és a lakosság ellenérveit, hogy ami a közigazgatás ésszerűsítése címén történt, azt csak a hatalom pökhendisége kendőzetlen megnyilvánulásának lehet minősíteni. Ami e téren történt, főképp pedig ami várhatóan majd történik, az egy hatalmas „átkáderezési" akcióként is felfogható. Soha olyan jó alkalom nincs a kádercserékre, a saját vazallusok funkcióba ültetésére, politikai érdemek meghálálására, illetve politikai ellenfelek kiakolbólítására, mint egy országos átszervezés során. Optimista becslések szerint is legalább 4 milliárd koronába kerül ez a parcellázás. Szép summa, a legnagyobb kár azonban nem amiatt keletkezik, hogy az új hivatalfőnöknek majd nem felel meg elődjének íróasztala, és hogy ú jratapétáztatják az irodát. Azt a kárt, ami majd a kontraszelekció, tehát a tehetségesek tehetségtelenek általi lecserélése miatt keletkezik, pénzben nem lehet kifejezni. Szlovákia tragédiája, hogy 10-15, maximum 20 évenként rendre bekövetkezik egy leváltási hullám. Amikor egy-egy békésebb periódus eredményeként, a természetes kiválasztódás következtében legalább úgy-ahogy helyükre kerülnek a rátermettebbek (most nem a hatalom csúcsán levőkre gondolok), mindig, szinte már törvényszerűen bekövetkezik egy földcsuszamlás szerű változás, és mint ilyenkor mindig, az aljaemberek jutnak szóhoz. Most ismét hatalomösszpontosítanak Szlovákiában. Ami most a közigazgatásban bekövetkezik, az centralizmus lesz - népviseletben.