Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-20 / 67. szám, szerda

[JQ ÚJ szó KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. március 20. w <w Helló! Először is köszönöm Neked (mindenki­nek) azt a sok-sok vigasztaló levelet, ame­lyekre most nem fogok az Azt üzenem ben válaszolni, mert -ettól tartok, hogy nem maradna hely számodra, így kollektíven szeretném megköszönni az aggódásoto­kat, de életem első (ilyen jellegű) csalódá­sa nem keserített el, ellenkezőleg pozitív dolgokra sarkall(t). Légyszi' ne küldj már Nagyszünet-levo­nó igénylést, mert a készlet kifogyott, vi­szont szeretnék meghirdetni egy ilyen versenyző cuccot. A lényeg az, hogy vic­ces pofának kell lenned, és fontos, hogy legyenek (jó) ötleteid. Biztos vannak. Az se/n árt, ha tudsz rajzolni, de ha nem tudsz, az sem gond, annál érdekesebb lesz. Szóval a lényeg: küldj be egy rajzot, szöveggel vagy fordítva, esetleg csak egy önmagáért beszélő rajzot (vagy szöveget) - lásd a mellékelt ábrát (ennél ezért szebb meg jobb legyen). Legyen jópofa és benne iehet a Nagyszünet is valamilyen formában. A legjobb ilyen rajz (szöveg, rajzos szöveg, szöveges rajz,...) megjele­nik itt ezen az oldalon és Nagyszünet le­vonó készül belőle, illetve a legjobb rajz alkotója egy (eddig még titkos) ajándék­ban is részesül. Gyorsan ragadj meg egy ceruzát! Ugye tudod, hogy még mindig megnyer­heted a 15 jegy valamelyikét, amelyeketa március harmincadikai POWER DANCE bulira fogok kifelé sorsolni. Neked csak annyi a dolgod, megírod azt, hogy kellene egy ilyen jegy. Azután vagy kisorsollak, vagy nem. (De Téged biztosan kihúzlak!) A végeredményt a jövő héten közlöm Veted - természetesen 1996. március 30-ig mindenki megkapja a jegyét. Sok szeren­csét! Jut eszembe: Ha esetleg annak idején, valamikor szeptemberben nem olvastad volna a Nagyszünet második számát, köz­löm Veled, hogy az oly sokszor előforduló „gy.k." annyit jelent: Gyengébbek kedvé­ért. Nagyon csípem ezt a rövidítést, meg különben is hosszan visszanyúló múltja van, ezt majd egyszer elmesélem. Ez ennyire egyszerű (gy.k.: no problem). KAPRINAY ZOLTÁN Aki a Nagyszünetet olvassa, azzal ez nem történhet meg KEDVENC TANÁROM A múlt héten Indult be ez a rovat, amelyben a véleményed szerepel, hogy me­lyik tanár miért olyan szemét, vagy miért olyan frankó. Arra számítottam, hogy ide egy csomó tanár bekerül majd, meg talán Igazgató urak, meg Ilyes­mi, de arra nem, hogy egy portást fogunk Itt ma égetni, de hát ezen az olda­lon (ebben az országban) minden megtörténhet... Várom (már megint) min­den olyan személy (tanár, portás, Igazgató) véleményét, aki szeretne hozzá­szólni ehhez a témához, mindenkinek szívesen teret biztosítok, illetve várom a további tanárégető szövegeket. A levél: „Szóval, vettem a bátorságot és írok neked. Igaz, csak igy ismeretlenül, de azt hiszem, hogy meg fogod érteni, hogy miért. Annyit el­árulok - hisz' erről fog szólni a cikk -, hogy a Magyar Tannyelvű Gimnáziumba járok Somor­ján. De ez a levél nem csak a magyarok érde­kében íródik, hanem a szlovák gimi nevében is. Az történt ugyanis, hogy volt nekünk egy su­lirádiónk. DE CSAK VOLT: Betiltották. Hogy miért? Jó kérdés. És kinek a közbenjárására? A portásé ra. Igen, jól olvastad. A portás. Tudvalevő, hogy ebben az iskolában Ő az úr. Ha diszkót szenezünk, és az igazgató megengedi hatig, viszont a portás azt mondja, hogy a diszkó csak négyig lesz, akkor a diszkó négyig lesz. • Ha Ő azt mondja, nem lesz diszkó, akkor nem lesz diszkó. Hát ez a nagy helyzet. Persze van itt más is, amit úgy hívnak, magyarellenesség. Ha valami nálunk romlik el, a magyar félen, a kisujját sem mozdítaná, vagy csak hosszú könyörgés árán hajlandó megcsinálni. Pedig mi itt egész jól megvagyunk a szlovákokkal, sose volt semmi gyűlölködés. Most sincs. Vi­szont a rádiót mind a két félnél betiltották. Fel­váltva volt az adás. Egyszer ők, egyszer mi. Pe­dig jó volt. Szerettük. Már a tanároknak is elege van a portá­sunk főnökösködéséből. Persze Ők mit tehet­nének? Egyelőre csak annyit, hogy páran pe­tíciót írnak, melyet aláíratnak mind a ma­gyar, mind a szlovák diákokkal, és persze azokkal a tanárokkal is, akik mellénk állnak. Ezt a petíciót a szlovák igazgatónőnek adjuk át. Várjuk az eredményt, és reméljük, hogy több szava lesz az igazgatónak, mint a portá­sunknak. Maradok bizakodással tele M TG SOMORJA" TOPDUMA Lukrécia és Szernénke a galántai gimi „diákjai" szorgalamasan gyűjtögették a Toppos dumákat, hogy azokat aztán megoszthassák Veled. Különben tökjó­fejekezekacsajok! - Ezt nem fogom elmagyarázni, mert úgyse' értitek meg. - Jajgatni a Simaljákovánál (sulidoki) kell, meg a templomban. - Hányasod volt matikából fiam? Kettes. Akkor mit tudhat a hármas? - Kérem szépen, pirinyó kislányka... - Ez tömör gyönyör. Síri csend és hullaszag. '-Tizenkettedike hányadikára esik? - Kolléga, nem ezek a játékszabályok. MATOL HIVATALOSAN IS Itt a tavasz! Azt hiszem, hogy mindannyian nagyon vártuk már, hogy vége legyen a télnek, jóllehet, páran nem szeretnék, hogy elmúljon (pl. hóember), de azért Te Is örülj velem és Jocóval, akit bizony megihletett a TA­VASZ, mert ugye Jocó tavasszal leszerel sok mindent, miután leszerel. Isten veletek havas lejtők, viszlát hóem­berek, lejárt az időtök hóhányók! Közeledik az év legszebb évszaka, a tavasz. Ki ne imádná a tavaszt? Talán egy eszki­mó, neki megártana a túlzott felmelege­dés. De induljunk ki magunkból (mint a csi­ga - Zoltán megj.). Mi imádjuk a tavaszt (tisztelet a fagyosszenteknek), mely az újra­ébredés időszaka. Gondoljunk csak arra, milyen szép is az, amikor előbújnak az első virágok (eltűnnek a jégvirágok), a méhecs­ke megszállja fagylalttól ragacsos arcun­kat, magabiztos léptekkel előcammog a medve (gy.k.: nem Medveďov), visszatér­nek a vándormadaraink (kecske-fecske, ló­gólya stb.), virágoznak a fák (almafa, cse­resznyefa, sátorfa), egyszóval újra életre kel a természet. Mi, emberek, örvendezhetünk e tavaszi hónapoknak. Itt van például a március. Él­vezhetjük, ahogy az első tavaszi zsenge eső lemossa egyes lányok vagy asszonyok arcáról a sminket. Micsoda látvány, még Winethou is megtapsolná őket. Vagy ve­gyük az áprilist, a tisztaság hónapját. Új erővel gyűjtögethetjük az utcán elszórt sze­metet (melyet még valamikor télen a hóba dugtunk el), akciós áron adhatjuk le a szomszédoktól és üzletekből összegube­rált újságokat vagy papírkartonokat. Csupa haszon! A májusról nem is beszélek. Vajon ki ne volna oda a szerelem hónapjáért? Igaz, ez nem a sárkányeregetés időszaka, de mégis megtelnek falvaink határai... Ba­rátok, barátnők vegyesen sétálnak folyóink partjain, itt-ott szorosan egymás mellett a fűben heverészve nézik meg az áttelelést (vagy éppen a hangyák nemi életét figye­lik), majd mindketten mosollyal arcukon, boldogan kóborolnak tovább. Májusban mindenki az élete szerelmét keresi. Van aki csakhamar meg is találja (ez így van - Zoltán megj.), másnak nincs ilyen szerencséje. Naponta más-más lány­ban keresi az igazit, de sosem találja (érde­kes...). Jómagam máris „beleszerettem" az egyik katonaparancsnokba, már az autója rendszámát is felírtam (pedig hol van még a május?). Ez már csak így van, mindenki másért kedveli a gyönyörű évszakot. Némely kato­nák (most magamat reklámozom egy kicsit) végre örökre búcsút intenek a kaszárnyák­nak, a diákok számára elkezdődik a lógás időszaka, mások pedig a kerti munka örö­meitől repesnek. Én kimondottan imádom a kerti munkát (nézni, ahogy mások csinál­ják), és ha dolgozni támadna kedvem, vá­rok egy picit, míg elmegy (a szomszéd a boltba, hozatok magamnak sört meg cigit). De hogy is van ez azzal a bizonyos lógós­sal (a gyengébb idegzetű tanárokkal köz­löm, hogy itt vége van a történetnek)? A diák (ártalmatlan bárány) bekopog a doktor bá­csihoz. Úgy erőlteti a köhögést, hogy szinte belepirosodik, megreszeli kicsit a torkát, forgatja egy kicsit a szemét (ez biztosan a láztól van), majd átnyújt egy csomag bon­bont a nagy fehér köpenyes úrnak. Pár nap tuti szabad (ha esetleg a bonbon rummal töltött, még egy hét is lehet), és irány a ter­mészet. Az már egyértelmű, hogyan is zajlik le egy jól szervezett „csundér"... Summa summárum, bomba évszak ez a tavasz. JOCÓ Í A ZOLTÁN AZT ÜZEN m Szervusz, T(é)l Valóban, már régen írtál (írtatok) nekem, ezért is nagyon megörültem neked. Hát igen, tipikus történet, igazán nagyon sajnálom (de komolyan)! Másrészt csalódást kell Neked okoznom, ugyanis nem untatott és teljes mértékben megértelek. Különben minden levelet saját kezűleg olvasok el. Köszi a képet, hát nem mondom... Várom leveled, írd meg, mi­képpen oldottátok meg a „problémátokat" és várom a további S.CS-ket! Szevasz, Képessy Zsolt (Zsidó)! Tudom, hogy már régen el­küldted a verseidet, de előtted is egy csomóan így tettek, azonkí­vül egy rakás dolog közrejátszik. Egyszer mindenki sorra kerül... Addig szórakozó ki magad - azt írod, hogy a csajok totál oda van­nak a verseidért. Gratulálok! Helló, Laci and Co.! Örülök, hogy szórakozol (flörtölsz) ezzel a Múzsa nevezetű csajjal. A vers nagyon érdekes­Kedves Fitos Csilla! Nagyon szép dolgokat írsz ebben a levél­ben nekem, igazán kedves vagy, meg, hogy szívből jött. Egyszó­val, kösz a véleményedet. Jólesett. Ugye, írsz még!? i A SÜKET CSALÁD ÉLETE Remélem, hogy még emlékszel ennek az annyira kedves és oko s családnak az életére, amelyet még annak idején (kb. száz évvel ezelőtt) T&D nevezetű olvasóink indítottak be. Azóta folyta­tást már írtam én is, aztán a T., majd a The Singular Girl és most ismét T. lepett meg bennünket a család történetének legújabb fejleményeivel. Ibor: Aki keres, az halál! Eodórka: A szalma nem esik messze a pályáról? Eréz: Omika, ne kerülgess, mint macska a Zorró társát! Omika: Most ugrik a majom a grízbe! Eréz: Nem zörög a haraszt, ha bolond szél fúj. T. (ugye folyt.köv.?!) DIÁK MURPHY A FELESLEGES PRÓBÁLKOZÁS TÖRVÉNYE Annak a valószínűsége, hogy reklamálásodra a tanár megadjon egy olyan pontot a dolgozatban, amit nem vett észre (és egyébként járna) 1:100 (azaz egy a százhoz). Folyománya: Nincs olyan szerencséd, hogy Te legyél az az egy. Kiegészítése: Ha viszont mégis megadja, akkor levon helyette másik hármat. GÁUK PÉTER í A TE VERSED Amint azt Te is észrevehetted, sokan támadnak a versek minősége miatt. Nos, igyekszem változatos verseket közölni, az nem érdekes, hogy nekem tetszik-e vagy sem, minden vers valakinek biztosan tetszik (ha másnak nem, akkor legalább a szerzőjé­nek). Természetesen jobb lenne, ha mindenki profi szinten írna verset, akkor ezek olvasása vezethetne rá Téged is a jó útra, hogy milyen verseket is kellene valójában írnod. Én vagy fél éven keresztül ontottam magamból a verseket és azt hitem, hogy hűdejók. Aztán kicsit elkezdtem önmüvelődni, kezembe került pár, versekkel foglalkozó könyv, meg egyáltalán komolyabban, rendszeresebben elkezdtem komoly költők ko­moly műveit olvasni és keserű szájízzel, de rá kellett jönnöm, hogy izé, emberek, nekem nincs jogom írni. Különben meg raj­tam kívül senki sem értette a versemet, bár minden vers mindenkinek mást ad. A lényeg az, hogy azóta nem írok. De van itt valaki, aki nagyon is jó verseket ír, és az Ő verseit bizony sokan olvassák és szeretik. Igaz, már kinőtt az iskolapadból, de én úgy érzem, értékelni fogod alkotásait. Ajánlom figyelmedbe! Bolemant Lászlóról van szó, akinek a most megjelent verseskö­tetéből (gy.k: Üvegszálak) egy - sajtóban eddig még nem publikált - verset olvashatsz itt. a pillanat sercenései helyett meglehetősen lágy és hűvös hullámok csapkodnak a homloküregekben mire feltörhetne (hol van az még) szinte biztos hogy megfagy és a kívánt hangok a megtévesztésig hasonlóan (bűnöseknek) hatnak (csak hát) olyannyira világosan acélszínű Bolemant László: megszólalsz a tekinteted amit ráadásul csak elképzelek (magamnak) hogy a (fel)törést megelőző mozdulatok mind szögletes árnyékot vetnek a felhőkre és a felhők alatt borongó épületekre s ahogy a kezek mozdulnak a belőlük hulló hógolyók színe a mélységet juttatja eszembe de a golyók is csak millió egyenes él felületét rántották magukra kongó haranggal borítva le az összekoppanó geometriák hangját A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents