Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-13 / 61. szám, szerda

1996. március 12. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 605 I PÁLYÁZATI FELHÍVÁS M JOGSEGÉLY A Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács (SZMÖT) a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma mellett működő .Határon Túli Magyar Ösztöndíj Tanács (HMÖT) megbízásából pályázatot hirdet magyarországi teljes-, rész- és posztgraduális képzés ösztöndíjjal való támogatására az 1996/97-es tanévre. A támogatás célja a hazai magyar értelmiségképzés segítése nemzeti közösségünk fennmaradása és továbbfejlődése érdekében. Valamennyi képzési formában előnyben részesítjük azokat a pályázókat, akik korábban anyanyelvű képzésben részesültek. A pályázat nem vonatkozik az államközi szerződés alapján elnyerhető ösztöndíjakra. A HMÖT alapelveinek megfelelően a magyarországi továbbtanulást csak olyan területeken és olyan mértékig támogatjuk, ameddig az nem veszélyezteti meglévő oktatási intézményeink létét. Védeni szeretnénk mindenekelőtt középiskolai hálózatunkat, valamint a hazai magyar nyelvű lelkész- és tanítóképzést. Az utóbbi esetében viszont minden magyar anyanyelvű diák számára biztosítani szeretnénk a legalább egy féléves részképzés anyagi feltételeit, a teljes képzésben részesülőkkel azonos módon. Korlátozott mértékben támogatjuk a speciális szakközépiskolákban, valamint tanárképző főiskolákon tanulókat, elsősorban olyan szakokon, amelyekre idehaza nincs lehetőség anyanyelven képesítést szerezni. A felsőoktatásban egyéb területeken szakok szempontjából nincsenek megkötéseink, tekintve, hogy idehaza semmit nem lehet magyarul tanulni, azonban előnyben részesítünk olyan szakokat, amelyek nemzeti közösségünk infrastruktúrájának építése, érdekképviselete, kulturális örökségünk megőrzése szempontjából fontosak. Ez a felhívás nem vonatkozik azokra, akik Magyarországon szeretnének szlovák nyelvet tanulni. Pályázni lehet: I. Teljes nappali képzés össztöndíjas támogatására 1.1. A Kodolányi János Intézetbe egyéves egyetemi vagy főiskolai intenzív előkészítésre I. 2. Közvetlenül felsőoktatási intézménybe jelentkezőknek Megjegyzés:Mindkét kategóriában előnyben részesítjük az egyetemi képzést a főiskolaival szemben. I. 3. Korlátozott számban - speciális szakközépiskolákban tanulóknak - középiskolák harmadik évfolyamában egyéves részképzésre A pályázók kérvényükhöz mellékeljék: 1/ végzős alapiskolai és minden középiskolai bizonyítványuk másolatát (hitelesíteni nem szükséges); az utolsó évi és az érettségi bizonyítvány másolatát érettségi vizsga után azonnal csatolják; 2/ tanulmányi versenyeken, szakmai vetélkedőkön elért eredményeik igazolását; 3/ saját kezűleg írt önéletrajzot; 4/ nyilatkozatot arról, hogy magyarországi tanulmányaik befejeztével hazatérnek szülőföldjükre dolgozni; 5/ igazolást vagy nyilatkozatot anyagi helyzetükről; 6/ ajánló személyek nevét, címét, akik személyes tekintélyükkel jótállnak a pályázó emberi és szakmai értékeiért; 7/ a Kodolányi János Intézetbe jelentkezők kérvényükben tüntessék fel azt is, melyik felsőoktatási intézmény milyen szakán kívánnak vizsgát tenni az előkészítő után. A pályázatra jelentkezés egyúttal jelentkezés az előkészítő intézetbe is. A felvételi vizsga várható időpontja június vége - július eleje. II. Részképzésre egy vagy két féléves időtartamra a következő feltételek mellett; a/ valamelyik hazai felsőoktatási intézményben sikeresen befejeztek legalább négy félévet, és b/ a pályázó által látogatott hazai felsőoktatási intézmény illetékes vezetője (tanszékvezető, dékán) a főiskolai törvénnyel összhangban tudomásul veszi a tanulmányok Magyarországon való folytatását, és csoportos vagy egyéni jóváhagyásról szóló igazolást ad. A pályázók kérvényükhöz csatolják: 1/ eddigi tanulmányi előmenetelük igazolását; 2/ végzős alapiskolai és érettségi bizonyítványuk másolatát; 3/ saját kezűleg írt szakmai önéletrajzot; 4/ a b/ feltétel teljesüléséről szóló igazolást; 5/ a fogadó intézmény megnevezését és a fogadókészség igazolását. Megjegyzés: A fenti feltételek egyaránt vonatkoznak a nyitrai, a pozsonyi és a többi szlovákiai vagy csehországi felsőoktatási intézmény hallgatóira. III. Posztgraduális tanulmányok keretén belül III. 1. Hároméves doktorandusz képzésre (PhD) III. 2. Kiegészítő képzésre, illetve újabb diploma megszerzésére irányuló képzésre III. 3. Tudományos kutatás, hosszabbrövidebb tanulmányi utak támogatására két héttől hat hónapig terjedő időtartamban a következő feltételek mellett: 1/ egyetemi vagy főiskolai végzettség; 2/ a fogadóintézmény megjelölése, fogadókészség igazolása; 3/ a kutatási terv bemutatása; 4/ szakmai önéletrajz csatolása; 5/ két ajánló személy megnevezése (név, cím), akik a pályázó szakmai felkészültségéről referenciát adhatnak. Általános tudnivalók - Valamennyi pályázatot a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Központi Irodájának címére kell küldeni: P. 0. Box 100 945 01 Komárno Az érdeklődők itt kaphatnak bővebb tájékoztatást is a 0819 4076-os telefonszámon. A pályázatok benyújtásának határideje: - részképzés esetén: 1996. május 10. a téli szemeszterre, 1996. november 15. a nyári szemeszterre - egyéb esetekben: 1996. május 10. A pályázatokhoz csatoljanak egy megcímzett, bélyeggel ellátott válaszborítékot, melyben visszaigazoljuk a pályázat kézhezvételét és közöljük a további teendőket Kérjük, ne feledjék el a kérvényen is feltüntetni saját címüket! A teljes képzésre jelentkezők a felvételi vizsga kimenetélének ismerete után azonnal, de legkésőbb 1996. július 26-ig küldjék el a felvétel tényéről, valamint a felvételi vizsgán elért eredményekről szóló igazolást. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium munkatársai felhívják a Magyarországon tanulni kívánók figyelmét hogy az általuk adott támogatást csak az SZMÖThez benyújtott pályázatok alapján lehet elnyerni. A pályázati feltételeknek nem megfelelő, illetve határidő után érkező pályázatokat nem áll módunkban figyelembe venni. Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács Komárom, 1996. március 2. Sok problémát okoz egy hetedikes növendékem, akinek a szülei válófélben vannak. Ez persze szigorúan a szülők magánügye, nem Is foglalkoztatna a dolog, ha a gyermekükről rendesen gondoskodnának. A gyermek azonban visszaél a helyzettel, és alig Jár iskolába, rendszeresen csavarog. Állítólag italozik, és már rajtakapták az alagsorban, amint több tanuló Jelenlétében vagánykodva ragasztószert szipózott. Hiába hívjuk be a szülőket az Iskolába, az igazgató hívására sem Jelennek meg. Úgy tudom, a múlt rendszerben az Ilyen szülőket büntetőjogilag is felelősségre lehetett vonni. Létezik-e most Is Ilyen lehetőség, s ha Igen, mit kell tennie a pedagógusnak? - kérdezi komáromi levélírónk. Az ön által leírt esetben a szülők jogi felelősségre vonásának lehetősége ma is adott. Elsősorban arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a körzeti hivatalok mellett működő család- és gyermekvédelmi osztállyal kell felvennie a kapcsolatot, amelynek lehetősége van meglátogatni és figyelmeztetni az érintett szülőket. Amennyiben ennek sincs foganata, indítványozni lehet a szülők elleni szabálysértési eljárást a körzeti hivatalban, hiszen azzal, hogy rendszeresen nem küldik gyermeküket iskolába, kihágást követnek el, a kihágásokról szóló törvény 31. paragrafusának értelmében, s ezért 3.000,- Sk-ig terjedő pénzbüntetéssel sújthatok. Abban az esetben, ha a figyelmeztetéssel, esetleg a pénzbüntetéssel sem lehet hatni a szülőkre, ezek feljelentés alapján büntetőjogilag is felelősségre vonhatók a Btk. 517. paragrafusa alapján, amely az ifjúság erkölcsi nevelésének veszélyeztetése megnevezést viseli és kimondja: Aki, bár gondatlanságból, 18 évnél fiatalabb személyt züllés veszélyének tesz ki azáltal, hogy az ilyen személy számára a dologtalan (henye) vagy erkölcstelen élet folytatását lehetővé teszi, vagy aki ilyen személyt dologtalan vagy erkölcstelen életre csábít, 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Dr. MÉSZÁROS LAJOS LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 8. PASSZÍV KETNYELVUSEG. Vannak olyan beszélők, akik nem képesek valamely nyelv aktív használatára, ugyanakkor megértik az illető nyelven elhangzottakat vagy olvasottakat. Ilyenkor a nyelvészek általában passzív vagy receptív kétnyelvűségről beszélnek. Egy régebbi kutató erre az esetre a szemibilingvizmus műszót használta. Passzív kétnyelvűek a szlovákiai magyarok közt is vannak, főként azok, akik erősebben magyar többségű területeken élnek, s olyan helyen, ill. beosztásban dolgoznak, ahol nincs vagy ritkán van szükség a szlovák nyelv aktív használatára. Az ilyen beszélők gyakran kitűnően megértik a szlovák nyelvű.megnyilatkozásokat, de magát a szlovák nyelvet nem vagy csak nagyon rosszul beszélik. - Kölcsönös passzív kétnyelvűség esetén arra is van lehetőség, hogy minden beszélő a saját nyelvét használja, s a kommunikáció mégis sikeres legyen. Ám az ún. „bázisváltogató társalgásnak" ezt a sajátos válfaját mint nyelvválasztási, ill. nyelvhasználati stratégiát nemcsak az olyan személyek alkalmazhatják, akik a másik nyelvet csak értik, de nem beszélik: egyes beszélők akkor is az ilyen beszédmód mellett dönthetnek, ha mindkét nyelven jól beszélnek. - A hatalommal rendelkező nyelvi többséghez tartozók (legalább) passzív kétnyelvűsége minden nyelvtörvénynél jobban járulhatna hozzá a nyelvi békéhez pl. Dél-Szlovákiában, mivel szükségtelenné tenné, hogy bizonyos beszédhelyzetekben nagyszámú kisebbségi beszélő legyen kénytelen néhány többségi nyelvű személy kedvéért nemdomináns nyelvét használni. Nem vagyunk annyira tehetetlenek Az Új Szó február 28-i számában Vojtek Katalin Miért sír Zora Lazarová unokája c. írásában többek között a magyar óvodákban folyó szlovák nyelvoktatást „jellemezte". Remélem, információit nem gyakorló óvónőtől kapta. A cikk elolvasása után a laikus olvasó azt hihetné, hogy mi, óvónők a gyerekeket napi 30 percen át teljes hozzá nem értéssel, „egy hályogkovács szakértelmével, fejetlenül, ahogy jön, minden módszertan nélkül utasítgatjuk, vezényeljük egy számukra idegen nyelven". Ez azért nem egészen így van. Mi például az Érsekújvári járásban Tmegkaptuk a járási tanügyi hivatal módszertani osztályától a szlovák foglalkozásokra kidolgozott egész éves tervet, hónapokra, hetekre lebontva, pontosan kidolgozva. Egy-egy hónapon keresztül összefüggő témakörökkel foglalkozunk (pl. évszakokhoz kapcsolódó szavak, családtagok, testrészek, járművek, állatok stb.) Nem vezényelünk, nem utasítgatunk, ugyanis ha nyelvoktatást nem is tanultunk, pedagógiát azt igen. A foglalkozásokon dalos játokokat játszunk, egyszerű versikéket, mondókákat mondunk, néhány percet konverzálunk a már ismert szavak és mondatmodellek segítségével, és hetente 23 új szóval ismerkedünk. Mindehhez képeket, játékokat bábokat, hangszereket használunk. A magyar óvodákban közel 20 éve végezzük a szlovák foglalkozásokat (ezelőtt 20 percben). Azt hiszem, a magyar óvónők többsége igyekszik ezeket színessé és kevésbé megerőltetővé tenni a gyerekek számára. Nagyon hálás lennék, ha írásomat leközölnék, ugyanis az említett cikk igen rossz fényben tünteti fel a magyar óvónőket Nem vagyunk mi annyira tehetetlenek, hogy ne tudnánk egyszerű szavakat, mondatokat, versikéket játékosan megtanítani. Napjainkban, amikor sok óvodában angol nyelvet tanulnak a gyerekek, talán logikusabb, ha a szlovák nyelvvel ismerkednek. Az objektivitás érdekében szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy vegyes korcsoportú óvodánkban a 3-4 éves gyerekeknek nem kötelező a szlovák nyelvoktatás, de érdekes módon majdnem mind bekapcsolódik, hívás nélkül is. A „szigorú ellenőrökről" pedig annyit , hogy a tanügyi hivatal módszertani osztályának dolgozói megnézhetik a szlovák foglalkozásokat. Nem tudom, hogy mi furcsa van ebben, hisz a tanfelügyelőség ezelőtt is kijárt az óvodákba és a szlovák foglalkozásokon kívül még a többi nevelési ágat is „ellenőrizte". Attól tartok, a hasonló cikkek hatására elérhetjük, hog/ amennyiben a magyar óvónők ennyire „nem értenek hozzá", „fejetlenül, kapkodva, összefüggéstelenül végzik a szlovák foglalkozásokat", akkor majd kapunk szlovák nemzetiségűeket akik „rendesen elintézik" a dolgot. Hát ezt nem szeretnénk! Tisztelettel Kürti Anna, Libád ^v ^ Tisztelt Asszonyom! Végtelenül sajnálom, ha úgy érnyelvi fejlődését elsőrendű szempontnak tekintik az illetékesek, a magyar gyermekekét már korántsem tekintik annak, sőt A magyar óvodásokat 3 éves korukban is ki lehet tenni azoknak a hatásoknak, amelyektől olyan féltő gonddal óvják a szlovák kicsiket S noha ön azt állítja, hogy a 34 éves gyerekek esetében nem kötelező „A demokrácia ellenségeinek finomabb és biztos módszere a demokrácia lassú korlátozása. E módszer lényege a demokrácia számára létfontosságú szabadságok, garanciák és folyamatok fokozatos megnyirbálása. Nem létezik semmiféle pontos dátum. amelytől kezdve a demokrácia kimúltnak nyilvánítható... Visszatekintve nyomon lehet követni a fokozatos szorítás időszakát, amikor minden egyes hurokszorítással csökkent a hazai és külföldi demokratikus tényezők védekezési esélye, mivel magában véve egyetlen lépés sem tűnt olyan komolynak számukra, hogy erőik teljes mobilizálására ösztönözte volna őket. A demokrácia lassú halála alattomos: noha kísérői, az erőszak és a megtorlás ugyanolyan méreteket ölthetnek, mint hirtelen elhalálozása esetén, ám a lassan halódó demokrácia a hazai és a nemzetközi legitimitás maradványaival álcázhatja magát, ami megnehezíti a gyors és megfelelő hazai és nemzetközi reakciókat." (Gulllermo O'Donnel, 1995) zi, hogy megbántottam Önt és a magyar óvónőket Mi sem áll tólem távolabb, s ha figyelmesebben utánaolvas, talán észreveszi, hogy írásom nem az óvónők ellen irányult, hisz ők végképp nem tehetnek a kialakult helyzetről. A kialakult helyzet pedig olyan, hogy míg Zora Lazarová unokája és vele azonos nyelvet beszélő társai, tehát a szlovák gyermekek zavartalan, mindenfajta idegen hatástól mentes a szlovák nyelvű foglalkozás, az oktatási minisztérium által kiadott pedagógiai és szervezési irányelvek II. fejezetének 7. pontja világosan kimondja, hogy a szlovák nyelvű foglalkozások a nemzetiségi óvodák minden osztályában tartandók, legalább napi 30 percben, a szlovák nyelvű bölcsődék és óvodák 10677/ 1984 sz. nevelési programja szerint Egyetlen mondat az egész, de ott van, az illetékesek fontosnak tartották, hogy ott legyen, s bizonyára nem dísznek iktatták a szövegbe, hanem azért, hogy hivatkozhassanak rá és számon kérhessék. Ön azzal érvel, hogy manapság több helyen már angol nyelvet is tanulnak a gyerekek az óvodában. Igen, tanulnak - de a szülők szabad választása alapján. Eddig ugyanis az oktatási minisztérium nem adott ki olyan rendelkezést amely általánosan kötelezővé tette volna a szlovák óvodákban az idegennyelv-oktatást Ön azt írja, hogy már közel 20 éve tartanak szlovák nyelvű foglalkozásokat a magyar óvodákban. Valóban, és ez ellen eddig még soha senki sem tiltakozott, mivel a nagycsoportosokról volt szó. De most már a biliztetett kiscsoportosokra is vonatkozik a rendelkezés, s ez azért nem egészen ugyanaz. Azelőtt 20 percig tartott a kötelező szlovák nyelvű foglalkozás, most már 30 percig. Ismerjük az idevágó minisztériumi elképzeléseket, amelyek ezt az időtartamot is keveslik. Akkor is töretlen lelkesedéssel vállalja, Asszonyom,, ha majd 40,50, 60, 70.... stb.perces lesz a szlovák nyelvű foglalkozás? Az Önök járásában a tanügyi hivatal óvodákért felelős illetékese kidolgozta a foglalkozások egész évi tervét Talán csodálkozni fog, de ez nem történt meg mindenütt. Lehet, hogy Önnek szerencséje van, lelkiismeretes, rendes ember az óvodákért felelős módszertanos (aki mellesleg bármikor leváltható - ez is az oktatási minisztérium specialitásai közé tartozik). Ám szinte naponta vagyunk tanúi a járási tanügyi hivatal vezetőinek túlbuzgóságból fakadó túlkapásainak. Epp az érsekújvári tanügyi hivatal igazgatója, Štefan Verseghy volt az, aki körlevélben rendelte el a magyar oktatási nyelvű iskolák kétnyelvű pecsétjeinek és névtábláinak egynyelvűsítését, holott semmiféle törvény vagy minisztériumi rendelet nem írja elő, hogy ezek az iskolák kizárólag szlovák nyelvű megnevezést használjanak. Hol a garancia arra, hogy Veršeghy úr legközelebb nem a magyar kisóvodásokon kívánja majd demonstrálni buzgalmát? Ami az ellenőrzést illeti: hogyan, milyen objektív kritériumok alapján lehet valamit ellenőrizni, ha nincsenek világos 'játékszabályok"? Ön azt írja, a legkisebbek is szívesen bekapcsolódnak a vegyes korcsoportban tartott szlovák nyelvű foglalkozásokba. Tslem kétlem, hogy a természetes gyermeki kíváncsiság és a nagyobbakhoz hasonlítani vágyás erre ösztönzi a kicsinyeket. De ugyanezek az ösztönzők hatnak akkor is, amikor a kisgyerek a forró rezsóra teszi a kezét. Lehet, hogy ön ezzel nem ért egyet. Én pedig nem tudok egyetérteni a direktív, központilag egyenirányított óvodákkal, ahol a szülő nem partner, hanem gyermekével együtt szenvedő alanya holmi megfellebbezhetetlen és korántsem gyermekcentrikus kísérletezgetéseknek. Ahogy azzal az anomáliával sem, hogy egy nemzetiségi óvoda pedagógusa attól legyen kénytelen rettegni, nehogy többségi pedagógusnak kelljen átadnia a helyét. Tisztelettel VOJTEK KATALIN