Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-13 / 61. szám, szerda

1996. március 13. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 j A Nomura 30 milliárdot ajánl fejlesztésre Szlovák fejlesztési tervek megvalósítására szolgáló 30 milliárd korona biztosítását ajánlotta fel japán pénzügyi forrásokból a No­mura japán társaság. Ezzel a lehetőséggel ismertette meg hétfőn Vladimír Mečiar miniszterelnököt Hitoshi Tonomura, a Nomura Se­curities elnöke'. Tonomura szerint Szlovákia stabil gazdasági fejlődése, a mun­kaerő konkurenciaképessége, az ország EU-ba való várható belé­pése - mindez több nagy japán céget arra csábít, hogy itt hozzák létre európai vállalatukat. A Pravda kérdésére pontosította, hogy a Nomura nem közvetlen beruházásokat tervez, hanem újabb kötvé­nyek kibocsátásával biztosítana beruházási forrásokat Szlovákia számára. Szérinte az országban már jelen van a japán tőke, főként a jegybank két kibocsátásának, illetve a pozsonyi városi kötvény­nek köszönhetően. Ezek összesen 600 millió dollárt jelentenek. A japán cégek további jelenléte szerinte attól függ, kapnak-e újabb információkat Szlovákiáról. Befektetési irányultságukat, azok ide­jét és prioritásait a szlovák kormány és a jegybank hozzáállása is befolyásolja. (Pravda, Ján Púchovský) Interjú Eduard Kukannal, a DÚ alelnökével • Olga Keltošová ENSZ-nagykövetté való kinevezésének elutasí­tásával -kapcsolatban Vladimír Mečiar miniszterelnök kijelentette, hogy ezzel Szlovákia államérdekei sérültek. Ön miként értékeli ezt a kijelentést? - Véleményem szerint ez alaptalan állítás. Én ezt másképp fogal­maznám meg. A miniszterelnök úr kijelentéséből az derült ki, hogy elestünk a közgyűlési elnöki funkciótól. Arra viszont több jelölt is van, és bármennyire is igyekszünk, nincs valós esélyünk a megszer­zésére. • Mivel jár az ENSZ közgyűlésének elnöklő országává válni? - Jövőre a közgyűlés elnökévé a közép- és kelet európai regioná­lis csoporttagja válik. Három jelölt van: Szlovákia, Ukrajna és Mace­dónia. Ha ez a három megegyezne egy jelöltben, azt automatikusan megválasztanák. De erre kevés az esély. Voltam Ukrajnában, és tu­dom, hogy semiképpen sem vonják vissza a jelölésüket. A közgyűlé­si elnöki poszt komoly nemzetközi elismerést jelent az adott ország­nak. Az elnök vezeti az ENSZ gyűlését, és tisztéből eredően fogadja a küldöttségek vezetőit. Sok esetben államfőkről, elnökökről, kirá­lyokról stb. van szó. • Az Oľga Keltošová által kidolgozott belső DSZM-anyagban sze­repel a nagykövetségeken folyó munka szigorúbb ellenőrzése a biztonsági szolgálatok, például a Szlovák Információs Szolgálat bevonásával. Ez bevett szokásnak nevezhető? - Ez újdonságnak számít. Minden nagykövetségen létezik egy ún. biztonsági csoport, amely az adott hivatal biztonsági kérdéseivel foglalkozik. Ezért voltak furcsa érzéseim, amikor ezt az újítást olvas­tam. Egyáltalán nem tudom elképzelni, mit is ellenőrizhetnének ott a SIS munkatársai. (Igor Stupňan, SME) Mečiar egyelőre nem utazik Malajziába, Szingapúrba és Japánba Már legalább péntek óta hallani nem hivatalosan, hogy elhalaszt­ják Vladimír Mečiar hivatalos látogatását Malajziába és Szingapúr­ba, illetve japán útját, ahová néhány komoly cég hívta meg, amelyek állítólag az utat is fizetik. Ľudmila Buláková kormányszóvivő szerint a miniszterelnök most elsőrendű feladatként a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálá­sát tekinti - még az Európai Unió március 28-29-én megrendezés­re kerülő torinói találkozója előtt. Erre a társult országok miniszter­elnökei is hivatalosak. Az ázsiai út viszont március 30-án kezdődne, vagyis akkor, amikor a miniszterelnök és a külügyminiszter egybe­hangzó állítása szerint már rég túl kellene hogy legyenek ezen a vi­tatott ponton. Bizonyos információk szerint az utat a meghívó fél mondta le, mégpedig azért, mert az eredetileg meghívott húsz em­ber helyett kétszer annyit jeleztek, amit Japánban nem tartanak il­lendő dolognak. Ivan Horský, Národná obroda (Rövidítve) Csapdlecsacsi Csillagtalan éjben, vak utcá­kon érkeztél a Térre. Hírnök mondta, találkozód lesz haj­nalkor itt. Imára kulcsolt ke­zekkel várod a vihart. Még bé­nák a zászlók, horpadt még a vágy, egy akarattal lélegezni újra - ez kellene most hogy le­gyen a cél. Őfelsége Ili. Ugyan­az kegyet gyakorolt. Fogadta a Magyar Koalíció pártelnökeit Mert végtelen az ő kegyelme. Ország s világ előtt bizonyítot­ta újra, egyforma számára Szlovákia minden jó polgára, kivéve azokat, akik nem egy­formák, ezek viszont nem jó polgárai e honnak... Protokoll­mosoly két és fél órán át Tisz­teletkörök. Protokotlkávé, pro­tokollásványvíz. (Az ásványvi­zes poharakon maradt ujjle­nyomatokat nem küldjük vissza. Felfrissítjük velük a már meglévő készletet) Proto­kolikézfogás. Egy marék sem­mi. Őfelsége Ili. Ugyanaz bo­nyolult sakkjátszmát játszik. A játékszabályokat ő találja ki, és ő nem tartja be őket A táb­lán az ellenzéknek helye nincs, ha valaki mégis a táblá­ra kerül, nagy parasztnak kell annak lennie. Az ellenzék a játszmával általában nem ért egyet. Felháborodottan tiltako­zik. És? A tiltakozással lassan Dunát lehet rekeszteni, az pe­dig nem túl bölcs dolog mert van már egy „BősAz ellenzék még mindig hisz. Külön-külön. És vár. Hátrálni már nincs na­gyon hová, egy helyben topo­rogni meg kinek lesz jó? Naiv az, ki még mindig bízik a kegy­ben. Egy akarattal lélegezni új­ra, eldobni a régi, vélt vagy va­lós sérelmeket! E sakkjátsz­mával szemben, uraim, a csapdlecsacsi játék tán ko­molytalan. A demokrácia léte forog veszélyben. A hófoltos réten egy virág szerelmes lesz a Tavaszba - mozdulni kéne már a Téren is. Egy országnyi sakktáblán csörtetnek végig a bábuk, üres kocka itt nem ma­rad már, csak dermedt gerinc. Őfelsége ill. Ugyanaz öntelt mosollyal nézi a civakodókat. Megalázó e kéjes mosoly. Csil­lagtalan éjben, vak utcákon érkezel a Térre. Hírnök mond­ta, találkozód lesz hajnalkor itt. A hófoltos réten egy virág szerelmes lesz a Tavaszba. Őfelsége Itt. Ugyanaz magabiz­tosan mosolyog. Pedig tökéle­tes bűntény nincs... KERTÉSZ GÁBOR Díszfasiszták Március idusára szélsősé­ges mozgalmak tüntetéseket szerveznek. A nyilas hagyo­mányokat nyíltan vállaló Sza­bó Albertékat a napokban első fokon felmentette a bíró­ság; így aztán ők azóta igazuk tudatában masíroznak a vá­rosban a legrosszabb időket idéző zászlóik alatt, aluljárók­ban árulják újságjaikat ­amelyekért valószínűleg az emberi jogokra olyan kényes nyugati demokráciákban évekre leültetnék őket Az ügyészség azt állítja, hogy a hatályos jogszabályok elegendők lennének arra, hogy a törvény erejével lépje­nek fel a társadalomra vesz­élyes, szélsőséges eszméket hirdetők ellen. A bíróságok azonban másként döntöttek. Az Országgyűlés, ha min­den igaz, elfogadja azt a jog­szabály-módosítást, amely­nek eredetijét két évvel ezelőtt kezdeményezte a köz­társasági elnök. Az előter­jesztés szerint a gyűlöletre uszítás, illetve a gyűlöletkel­tésre alkalmas cselekmény elkövetése bűn. Ahogy ez egyébként Európában is szo­kás. Csakhogy kétséges, egy mégoly hasznos törvény el­fogadása is megoldja-e a szélsőségesek ügyét. Hiszen az ilyen jogszabály csak ak­kor ér valamit, ha társadalmi közmegegyezés támogatja. Ha a közvélemény elutasítja az olyan típusú szélsőségese­ket, amelyek ma nap mint nap szerepelhetnek. Ha a ha­tóságoknak lesz bátorságuk fellépni ellenük. Németországban a napok­ban egy bíróság még azt is bűncselekménynek minősí­tette, hogy valaki magánle­vélben állította, nem is volt Auschwitz. Nálunk például a Magyar Népjóléti Szövetség lapja, amely tele durva, a ma­gyar alkotmányos rendet sértő kijelentésekkel, hivata­losan bejegyzett (ISSN 1217­8519) orgánum. A mi díszfasisztáink szem­telenül bújócskáznak a pa­ragrafusok között, normális jogérzékünket, igazságérze­tünket kijátszva a szemünk­be röhögnek. Ha hagyjuk. Megfelelő jogszabályok, önbi­zalmukat visszanyert hatósá­gok kellenének, hogy fellépje­nek ellenük. DÉSI JÁNOS (Magyar Hírlap) KOMMENTÁRUNK J Német elgyengülés Sokan és gyakran mondogatták: micsoda szerencséjük van a keletnémeteknek, nekik sikerült megfogniuk az isten lábát. Mondo­gattak ilyeneket Keleten és Nyugaton, mert jött a falomlás, kebelre ölelés, mert az „osszik" szinte egy éjszaka alatt áthuppan­tak Európába. Bevált rendszerekbe beletelepedtek, átvettek működő törvényeket, szabályokat, nekik nem kellett könyörögniük védőernyőén, Unió-tagságért, nem kellett veszélyes szócsatákat vívni kiérdemelt vagy nem érdemelt létért az Európa Tanácsban. Minden szép és nagyszerű, mondhatja is a keleti német, aki jó márkából jó sokat keres, akinek van lakása, autója, szabadsága, cége is meg nyaralója. Áldja a sorsát, az egyesülést s a kancellárt - míg más (ki tán mégsem érte el az isten lábát) ugyanazt átkoz­za, mert a változás, privatizálás, szanálás, konkurenciaharc, re­privatizáció, racionalizálás őt nem vitte telt zsebekkel El Dorá­dóha, hanem szociális segéllyel az utcára vetette. A szerencsétlen munkanélküli, a csóró hajléktalan átkozza a rendszert, gyűlöli a gazdagot... Milyen furcsa: az egyesülés után szerette a német a németet, majd hirtelen a mámorral együtt elmúlt a szerelem. Jött a belnémet népvándorlás, a tartósított felfordulás és tisztogatás korszaka, amelyben az. „osszi" gyűlölni kezdte a mindentudó „vesszit". Ám ennek a szembenállásnak az ideje is szűnőben van, a pénzes, sike­res keleti lassan megszereti a pénzes és sikeres nyugatit, de lenézi a „tisztességes adófizető" pénzéből vegetáló munkanélkülit. Közép-Kelet-Európától kissé eltérően Németországban a nagy fordulat óta szinte kizárólag a gazdasági tényezők határoztak meg mindent - óriási befolyással voltak az érzelmekre, a társadalmi bé­kére. Minthogy - a szakértők és a mutatók szerint - a gazdaság most újabb, úgymond, ideiglenes „elgyengülést korszakához" ér­kezett, ismét a figyelem központjába kerül az emberi kapcsolatok kérdése, a társadalmi béke, amelyet ezúttal a munkanélküliség re­kordja, a munkadók-munkavállalók szembenállása veszélyeztet. Még a legoptimistábbak is elismerik, hogy valóban komoly a hely­zet, hiszen a második világháború óta nem volt annyi állástalan az országban, mint most. A múlt hónapban 4 millió 270 ezer munka­nélkülit számoltak össze, ami az előző hónaphoz, képest 111 ezer­rel több, a tavaly februári adatokhoz képest pedig mintegy 400 ez­res növekedést jelent. Mindent összevetve: a jóléti államban jelen­leg minden kilencedik (!) munkabíró polgár állástalan. Ha vészhelyzetek alakulnak ki, akkor mindig valaki valakit, vala­mit hibáztat. Azért, hogy a Willy Brandt által megálmodott német összenövés lassan és nehezen, áldozatok árán vette kezdetét, az egye­sítés kancellárját hibáztatták, mert - mint hajdanán a Der Spiegel is megrótta ezért - Kohlt „sohasem érdekelték igazán a gazdasági, pénzügyi problémák, nem törődött a német egyesítés bonyolult rész­letkérdéseivel..., annál inkább az európai egyesítéssel". Az ellenzé­kiek a mostani „elgyengülésért", a rekordmértékű munkanélkülisé­gért természetszerűleg újfent a kormányt teszik felelőssé; Lafontaine SPD-elnök szerint Bonn „tétlenül szemléli a fejleményeket". Kor­mánypárti körök a telet hibáztatják... Az igaz, hogy leginkább az építőiparban romlott a helyzet, de a több mint 4 millió munkanélküli nemcsak ebből az iparágból került ki, hanem szigorú kiadáscsökken­tési programok révén többek közt az autóiparból, a közalkalmazotti szférából stb. Azt pedig igazán nehéz elhinni, hogy az irodákból is a tartós kemény tél miatt kellett elbocsátani az embereket. A mai helyzet részben még mindig az egyesülés és a nagy válto­zások hirtelenségének a következménye, annak, hogy egy szintre kellett emelni a nyugati és keleti tartományokat, részben az integ­ráció, a Maastricht követelte összeurópai spórolásnak „köszön­hető" - , valamint részben annak, hogy a német cégek, vállalatok - többségüknek jól megy a sora - nem szociális intézményként működnek. Ne gondoljuk, hogy számunkra mindez érdektelen. Ha ugyanis tovább lassul Németországban a gazdasági növekedés, vagy ép­penséggel nullaszázalékos lesz - mint ahogy azt számos előrejel­zés jósolja - , és tovább nő a munkanélküliség, gyengül a vásárló­erő, akkor a kelet-közép-európai import is csökkenni fog. Ez pedig Németország esetében nem elhanyagolható tényező. AHOGY ÉN LÁTOM Hosszú ostor a kis udvarban Nem egészen egy éve történt, hogy Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt el­nöke ismét megeresztett egy szellemességet, és azt mondta, aki a fiatal Szlo­vák Köztársaságban beil­leszkedési zavarokkal küzd, azzal szemben a „hosszú ostor - kis udvar" módszerét kell alkal­mazni. E nyilatkozatot követően a szabadelvűbb lapok karikaturistái és tárcaírói heteken keresz­tül - hogy úgy mondjam - Slotából éltek. Több bőrt „lehúztak" a témáról, mint illett volna. A komolyabb újságírói műfajok mesterei pedig, valahányszor a szlovákiai politikai kultúráról ér­tekeztek, és a zsolnai polgármester nevét is a tofiukra vették, rendszerint nem tekintették ko­molynak a bővérű slovačisko népies kiszólásait. Nos, a kormány törvény-előkészítő jogtudósai megfonták a „hosszú ostort"; a miniszterek tes­tülete jóváhagyta a Büntető Törvénykönyv mó­dosítását, leánykori nevén a Köztársaság Védel­méről Szóló Törvényt, amelynek nélkülözhetet­lenségét már Szlovákia önállósulásának pillana­tától hangsúlyozták a jobb hazafiak. Szlovákia elég „kis udvar" ahhoz, hogy az ostor nagyokat csattanhasson azok hátán, akiknek a megfékezé­sére készült. A törvénymódosításnak két figye­lemre méltó vonatkozása van. Az egyik a szlo­vák-magyar viszonyt érinti, a másik pedig a po­litikai váltógazdaság kilátásait. A köztársaság védelméről szóló törvény elfo­gadását ugyan maga Mečiar miniszterelnök is többször kilátásba helyezte. Annál azért előre­látóbb politikus, hogy komolyan gondolta vol­na, miközben hangsúlyozza: az ország jogrend­jét összeegyeztethetővé kellene tenni az Európai Unió tagországainak jogrendjével. A Szlovák Nemzeti Párt vezetői viszont véresen komolyan vették kijelentéseit. A kormány elnöke, ha a ma­gyar-szlovák alapszerződés ratifikációja kérdé­sében nem kerül kutyaszorítóba, képes lett volna a végtelenségig elodázni a még nála is szélsősé­gesebb nemzetiek követelésének teljesítését. Olyan helyzetbe került, hogy ha a parlament márciusi ülésén nem akar leégni az alap­szerződés ratifikálásának Slotáék általi meghiú­sítása miatt, akkor kormányának a fölöttébb ké­nyes és kényelmetlen kérdésben paríroznia kell. Mindössze annyi engedményt sikerült kicsikar­nia, hogy a törvényt nem köztársaságvédelmi­nek nevezik, hanem a Büntető Törvénykönyv módosításának. Most folyik a versenyfutás. Az SZNP ragasz­kodik hozzá, hogy az új paragrafusok parlament általi elfogadására még az alapszerződés ratifi­kálása előtt sor kerüljön. Vagy ha ez nem sike­rül, a miniszterelnöknek a késésben úgy el kell magát köteleznie, hogy visszatáncolásra már ne legyen módja. Az a Vladimír Mečiar, aki arról híres, hogy hazájában a politikai taktikában és az intrikában nincs hozzá hasonlítható személyi­ség, most beleesett egy olyan csapdába, amelyet egy nemzetközileg lenézett, a politikai szute­rénből felbukkant párt állított. Persze már előfordult ilyen a politika világtörténetében. Sőt szinte törvényszerű, hogy aki összeszűri a levet egy fundamentalista politikai erővel, annak előbb-utóbb benyújtják a számlát. Népiesen szólva: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Szinte biztos, hogy Slotáék kikényszerítik a rendkívüli intézkedésekre feljogosító paragrafu­sok elfogadását. így - egyebeken kívül - már a hatalom által államellenesnek minősített gondo­lat is büntethető lesz. Vladimír Mečiart ezek után már csak az mentheti meg a nemzetközi botránytól, ha az alkotmánybíróság hatályon kí­vül helyezi a paragrafusokat. De a kormánykoa­líció még ebben az esetben is megcáfolhatatla­nul bebizonyít egyvalamit ország-világ előtt: keretei között olyan politikai erők működnek, amelyek nem túlságosan veszik komolyan a po­litikai váltógazdaság követelményét. Ugyanis amelyik kormány - bármilyen indítékból - ilyen szankciókat kezdeményez politikai ellenfeleivel szemben, arról nem lehet százszázalékos bizton­sággal tudni, hogy választási vereség esetén haj­landó átadni a hatalmat.

Next

/
Thumbnails
Contents