Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-13 / 36. szám, kedd

1996. február 351. SPORT ÚJ SZÓ 355 I GLÓBUSZ Megmentett műremekek Azok számára, akik a közeljövőben Firenzébe készülnek, bizonyára örömmel szolgál a hír, hogy újra látható az Uffizi képtár teljes anyaga. A kilencvenes évek elején az Uffizi-palotának a főtérről az Arno felé vezető, szobrokkal övezett udvara volt a város leghangulatosabb, legbohémebb helye, amolyan firenzei kis Montmartre, ahol helyi képzőművészek üldögéltek összecsukható székeiken, s várták a turistákat, hogy pár ezer líráért portréffessenek róluk. Az elmúlt két turistaidényben azonban egészen más volt az udvar hangulata. Firenze gyöngyszemét, leghíresebb képtárát, amelynek alapját a 17. és.18. századból származó Medici-gyűjtemény, illetve egyedülálló antikszobor-gyűjteménye képezte, az 1993. május 27-e-éjjelén elkövetett bombamerényletet követően be kellett zárni a nyilvánosság előtt. A robbanás nemcsak a patinás épületet rongálta meg, felbecsülhetetlen károkat okozott a falak között őrzött műgyűjteményben is. Nem akadt terem, amelyben ne hagyott volna nyomot a robbanás. Volt helyiség, amelynek a mennyezete rongálódott meg. A műtárgyakat gyors beavatkozással biztonságos körülmények közé kellett helyézni, hogy megmentsék őket a további fizikai károsodás veszélyétől, az időjárás viszontagságaitól, elsősorban az esőtől. Szerencsére az alkotások nagy részét, a már korábban bevezetett korszerű védelmi rendszer - tűzálló üveg védi a vásznakat - megóvta a teljes pusztulástól. Megfeszített munkával, hihetetlen összefogással sikerült olyan állapotokat teremteni, hogy húsz nap után részleges nyitvatartással üzemeltetni tudták a képtárat. De a munkák nehezebbje még hátra volt. Mint ahogy az intézet igazgatója, Annamari Petrioli a Chi című olasz hetilapnak adott interjújában elmondta, ekkor kezdték meg a kultuszminisztériumtól igényelt kétmilliárd, illetve a városvezetéstől kapott hétszázmillió lírából a kétszázötven megrongált műtárgy szétszakadt táblaképek, illetve a lefejezett és széttört szobrok - restaurálását. A helyreállítást a legkiválóbb hazai szakemberek végezték. Három vászon kivételével, amelyek teljesen megsemmisültek, a műtárgyakat sikerült visszaállítani eredeti formájukba, ám az épület, egyes kiállítótermek rendbehozása még folyik. Az igazgató asszony szerint a munkálatok egy évig is eltarthatnak. Addig kénytelenek kis helyen elférni, de a képeket már meg tudják mutatni a nagyközönségnek. (tallósi) FELHÍVÁS Az erdőkertesi Kulturális Közhasznú Alapítvány és az Ady Endre Művelődési Ház az Országos Versmondó Szövetség szakmai támogatásával „Anyám fekete rózsa" címmel hatodszor rendezi meg vers- és prózamondók nemzetközi találkozóját, nem hivatásos versenyzők számára. Az anyák napjára meghirdetett versenyen gyermek (12-16 év) és felnőtt kategóriában lehet indulni. A jelentkezőknek három verset kell megjelölniük, melyek közül az egyiknek az anyasághoz kell kapcsolódnia. A találkozó szlovákiai elődöntője 1996 márciusának végén, Léván lesz. Az időpontról időben értesítjük a jelentkezőket. Jelentkezési határidő: 1996. február 26., a következő címen: Újváry László, 934 01 Levice, Štefánik utca 16. Jelentkezéskor kérjük adják meg a nevüket, születési dátumukat, lakhelyüket, a három vers költőjének nevét és címét. HRABAL HALLGAT Őfelségét ráncigálják Egyre hangosabb és hova tovább, egyre nevetségesebb az ügy. Nem illik sem Hrabal hoz, sem Kachyňához, s végképp nem Menzeihez. Mint ahogy lapunkban arról már beszámoltunk: Prágában hónapok óta komoly huzavona tárgya Bohumil Hrabal 1971ben született kisregénye, az Őfelsége pincére voltam. Egészen pontosan az a szerződés, amelyet a világszerte ismert író két féllel is megkötött. Először Karel Kachyňával, a cseh rendezőgárda egyik legtekintélyesebb öregével (Szekérrel Bécsbe, Szerelmek, esőcseppek, Kihirdettetik szerelmetek), majd Jirí Sirőtekkel, a hetvenkét éves Kachyňa múlt rendszerbeli felettesével, akiből időközben befolyásos producer lett. Kettőjük között dagad az ellentét most már nem is hónapok, hanem évek óta. Kachyňa ugyanis, aki elsőként jelezte Hrabalnak, hogy könyvéből mozi-, illetve ötrészes tévésorozatot szeretne rendezni, újabb és újabb falakba ütközik, amelynek „főépítésze" Jirí Sirotek. Aki lehetetlent nem ismerve tavaly áprilisban tenyerelt rá végérvényesen Hrabal egyik legjelesebb művére. Olyan szerződést kötött ugyanis vele, amely egyértelműen kimondja: a regény megfilmesítési joga egyedül az ő kezében van. Ez az elképesztő sakkjátszma Kachyňa és Sirotek között akkor kezdődött, amikor papírforma szerint még egy szekéren ültek. Sirotek időközben ugyanis rájött: a hatalmas anyagi befektetés ellenérejókora bevétel lehetősége rejlik a filmben, a nyereségből azonban csak akkor részesülhet, ha a saját kezébe veszi a dolgok irányítását. Az első lépést azzal tette meg, hogy bejelentette: Kachyňa forgatókönyve nagyon is gyenge. És felkereste Hrabalt, hogy meggyőzze, ha ráruházná a regény megfilmesítési jogát, Miloš Formant vagy Jirí Menzelt kéri fel a rendezői posztra. Létre is jött egy faramuci szerződés, amely Kachyňa lehetőségeit megcsonkította, Sirotek útját pedig egyenessé tette. A bökkenő csak az volt, hogy sem Formán, sem Menzei nem vállalkozott a rendezésre. Formán azért nem, mert más munkára készült, és amúgy sem érez különösebb vonzalmat Hrabal világa iránt, Menzei pedig azzal köszönte meg a felkérést, hogy felkereste őt egy jó nevű francia producer. Aki nemcsak az új forgatókönyv megírásáért, hanem a rendezésért is megfizeti, vállalva természetesen a forgatás költségeinek jelentős hányadát. „Ez idáig minden kísértésnek ellenálltam - jegyzi meg MenForman Amadeusa, Tom Hulce az újabb esélyes? erkölcsi kérdést látott mögötte, s nem akarta kiütni a nyeregből idős pályatársát. Mostantól fogva azonban ő is máshogy vélekedik. A Kachyňadosszié egyre laposabb, Siroteké egyre vastagabb. A jogi viták ugyan aligha fognak elcsitulni, a jelenlegi patthelyzet azonban szemmel láthatóan Siroteknek kedvez. És már Menzelnek is, aki szóban és írásban is közzétette: mivel a forgatáshoz szükséges 150 millió cseh koronát Kachyňa úgysem fogja tudni megszerezni, az idő meg közben múlik, nem látja értelmét a további várakozásnak - mint ahogy a tiszteletet parancsoló kollegialitásnak sem. És nyilvánosságra hozta azt is, hogy pár nappal ezelőtt, amikor Dél-Csehországban, a České Budéjovice-i társulatban Frayn vígjátékát, az Ugyanaz hátulrólt vitte színre, ta. A huzavona kiváltója tehát akarata ellenére - maga az író, aki szíve szerint most már szintén Menzei oldalán áll, hiszen közös műhelyükben nem egy világhírű produkció született. Kachyňa viszont továbbra sem adja fel a harcot, noha tudzel.- Elfogadtam Kachyňa úr elsőbbségi jogát, noha be kell vallanom: egyre inkább zavart, hogy Hrabal műve helyett mindig máshoz és máshoz nyúlt. Sirotek felkérésére tavaly azért mondtam nemet, mert nem láttam ildomosnak sarokba szorítani egy olyan kollégát, aki évtizedek óta vár a nagy lehetőségre. De most, hogy kialakult ez a furcsa, visszás helyzet, s a vak is látja, hogy a megfilmesítés körüli jogi vita Sirotek javára dől el, vállalom a film megrendezését. " Hogy mit szól mindehhez Hrabal, a legfőbb érintett? Egyelőre hallgat. Talán azért is, mert restelli, hogy behálózták. A nyolcvanas évek derekától ugyanis hol ilyen, hol olyan szerződést dugtak az orra alá, ő meg hiszékenyen, bízva a két fél józan gondolkodásában, ezt is, azt is aláír(Karel Kouba felvétele) ja: a végső adu már Sirotek kezében van. Ami pedig nem más, mint a Kachyňa-féle változat költségvetésének egyharmada. A Menzei rendezte film, előzetes számítások szerint, nem kerülne ugyanis többe, mint 47 millió cseh koronába. Azzal a kitétellel, hogy a főszereplő gázsiját a két koprodukciós partner, a franciák és a német SAT 1 tévéállomás fizetné. Őfelsége pincérét pedig nem más játszaná, mint Formán Oscar-díjas Amadeusának címszereplője: Tom Hulce. S bár az igazi pereskedés még csak most kezdődik, Menzei már a forgatókönyvön dolgozik, hiszen az első változatot Cannes-ban, a tavasszal zajló fesztiválon kell leadnia. A forgatást pedig már ez év utolsó hónapjában szeretnék elkezdeni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Beatles antológia A The Beatles Anthology I. című dupla CD 1995. november 20-án jelent meg az Apple és az EMI-cég gondozásában. Közismert, hogy az antológia irodalmi művekből, művészeti alkotásokból válogatott szemelvényes gyűjteményt jelent. Ebből azonnal világossá válik, hogy ebben az esetben sem új szerzeményekről van szó, habár meglepetésként két új dalt is tartalmaz a válogatás. A Free as a Bird és a Real Love a 15 éve elhunyt John Lennon szerzeménye. Hogy ez a csoda hogyan jött létre? Úgy, hogy Lennon e két dalt röviddel halála előtt szalagra rögzítette, s most özvegye, Yoko Ono közreadta. A McCartney-Harrison-Starr hármas pedig kiegészítette, s a dalhoz utólag felvette a zenét. A Beatles 12 albumából az évek során világszerte számtalan válogatás készült már. Sőt, volt egy ritkaságokat tartalmazó albumuk is (Rarities). Az Anthology azonban először nyújt alkalmat arra, hogy betekintést nyerjünk az együttes „boszorkánykonyhájába", megfigyelhessük az egyes dalok születésének folyamatát, a próbákon uralkodó kötetlen hangulatot, az ötletek csiszolását születésüktől a lemezre kerülés pillanatáig. Ez tulajdonképpen az album igazi érdekessége és értéke. Ilyen merész tettre a popzenében még nemigen volt példa. A Beatles népszerűsége, megszűntük után is kisugárzó varázsa lemérhető pl. azzal is, hogy az antológiával párhuzamosan elkészült 6 órás dokumentumfilm újabb generációk figyelmét ragadta meg, sőt elnyerte tetszésüket is. Annak ellenére, hogy a vállalkozásnak bizonyára erős üzleti jellege is van, vitathatatlan az album dokumentum értéke. Az Anthology I. és a rövidesen megjelenő II. több, mint 125 dalt, dalrészletet és vallomás-töredéket tartalmaz, legtöbbjüket soha nem hallott kezdetleges, egy vagy több változatban. Az album gazdag magyarázó kísérő szöveggel van ellátva. Ne várjunk tehát hibátlan technikai kivitelezést, esetleg csúcstechnikával rögzített hangzást. A Beatles-rajongók „csupán" betekintést kapnak egy legenda születésébe, s azt gondolom számunkra ez nem csekélység. -daí KIÁLLÍTÁSI KALAUZ Kassa: Jakoby Gyula Galéria Februárban is változatos programmal várja vendégeit a kassai Jakoby Gyula Galéria. Két állancfö kiállításán kívül több időszakos bemutatót is kínál. Állandó otthont a névadó, Jakoby Gyula életművét, illetve a kelet-szlovákiai régió múlt századi festészeti törekvéseit bemutató kiállítás kapott a galéria kiállítótermeiben. A szlovákiai grafika a huszadik század második felében a címe annak a tárlatnak, amely a galéria tulajdonában lévő grafikai alkotásokat vonultatja fel. Februárban három időszaki kiállítást is kínál a képtár. Az első Nikolaj Fed'kovič Németországban készült munkáit tárja közönség elé. A hetvenöt éves Juraj Daňo eperjesi festőművészt jubileumi bemutatóval köszönti a kassai intézmény. Egy másik, ugyancsak időszaki, február 22-én nyíló és április 14-éig látoJuraj Daňo: Télvége, 1980 gatható tárlat a prágai Cseh Képzőművészeti Múzeum anyagából nyújt válogatást. A bemutató a századforduló cseh képzőművészeti aktivitását illusztrálja plasztikákkal, festményekkel, grafikákkal és rajzokkal. (t-si) Kulturális rovatunkban szeretncnk hagyomanyt toremteni, s Kiállítási kalauzunkkal rendszeresen tájékoztatni olvasóinkat Dél-Szlovákia képzőművészeti aktivitásáról. Ezúton kérjük a galériákat, múzeumokat, kiállitótermeket. hogy a közönség, olvasóink átfogóbb tájékoztatása érdekében küldjék el szerkesztőségünkbe havi prograrnelózetesüket, illetve műsorfüzetüket. KÖNYVÚJDONSÁG Herdics Ferenc: Záporban Első önálló novelláskötetével jelentkezik a komáromi születésű, 40 éves szerző, aki egyébként 16 éve ír és publikál kisebb-nagyobb szünetekkel, s Magyarországon is jelentek meg írásai. Első ízben vállalkozott szépirodalmi mű kiadására a Keszeg Zoltán vezette komáromi KEMAR DTP STÚDIÓ ambiciózus kiadócsoportja, figyelembe véve egyebek között a pozsonyi Irodalmi Alap Szekciójának, valamint Fülöp Antal Madách-díjas író lektori véleményét is. És először illusztrált könyvet az alkotásairól sokak által ismert, tehetséges komáromi képzőművész, Preiner Tibor. Major Ottó író-kritikus 1988ban, a budapesti Uj Tükör külföldi magyar írókat bemutató „Szélrózsa" rovatában ismertette először a szerzőt a magyarországi olvasóközönséggel, kezdve a következőkkel: „A szlovákiai magyar irodalom sokszínű próbájának friss lendületű vonulatát jelzik az 1955-ben, Komáromban született Herdics Ferenc írásai..." Az író kétségkívül a valós életből veszi témáit, s elvitathatatlan az érzékenysége az emberi életvitel kérdései iránt. Láthatóan otthonosan mozog a kétkezi emberek világában is, átérzi, belülről látja életüket, gondjaikat. Történeteit korrekt stílusban, jó íráskészségről tanúskodva tárja olvasói elé. Herdics Ferenc eredeti foglalkozása egyébként pedagógus, nevelő. Jelenleg szabadfoglalkozású. A szóban forgó kötet befejezéséhez 1995 februárjában Pozsonyban az Irodalmi Alap Szekcióbizottsága alkotói ösztöndíjat hagyott jóvá a szerző számára, aki jelenleg második kötetét rendezi sajtó alá. Nemcsak életszemléletére, hanem családja iránti szeretetére is utal a könyv hátsó borítóján olvasható idézet: „...Hiszem, hogy van értelme élni-tenni olyan csodálatos ajándékokért, mint amilyenek családomat alkotják. Tűnődésem közben bűnként rónám fel magamnak, ha megfeledkeznék CSALÁDUNK többi - hangyányi, embernek megmaradni próbálkozó társadalom - áldozatáról..." A könyvet februártól kereshetik az érdeklődők a könyvpiacon, Magyarországon is. (-SZ-)