Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-08 / 32. szám, csütörtök

1996. február 8. OLVASOINK OLDALA ÚJ sz

ó JD Tisztelt szerkesztőség! A megszokott évzáró közgyűlések ma már teljesen más hangulatúak. A megváltozott életkörülményekből adódó események foglalkoztatják a tagságot, úgy mint a nyelvtörvény, a közigazgatás tervezett új beosztása és természetesen a fielyi ügyeink. A Nánán megtartott évzáró taggyűlésnek parlamenti képviselők is vendégei voltak, Duka Zólyomi Árpád és Rózsa Ernő, valamint a hét kurtaszoknyás falu polgármesterei. A múlt évben megvalósult rendezvények látogatottsága kielégítő volt, és az idei tervezetben szerepel az egyhetes ünnepségsorozat az 1100. év alkalmából. A Csemadok a szó szoros értelmében a kultúraadó szerepet gyakorolja itt, Nánán is. Ad és hagy maga után értékeket, ami időtálló. Jelenleg is azon fáradozik, hogy a millecentenáriumi évben is tervezzen és megvalósítson egy időtálló alkotást. Az évzáró közgyűlésre visszajárnak azok az őslakosok is, akik a környező településeken laknak. A kedves, hangulatos műsort a Kisbojtár, a Tücsök zenekar, az iskolások műsora adta, és külön csemegének számított a hét kurtaszoknyás falu polgármestereinek műsora. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Példaértékű az olyan kezdeményezés, mint amit Dobfenék és Tamásfala lakói tettek (Új Szó, 1996. 1. 24.). bizonyára sok helyen volt gyűjtés Palika életének megmentéséért, de ha a fent említett két falu példáját mindenütt követnék, gyorsabban összejönne az életmentéshez szükséges összeg. Vannak idősebbek, akiknek a pénzesutalvány kitöltése is gondot jelent, de ha Palika képével ellátott zárt dobozt találnának kitéve a forgalmas helyeken, akkor a kisebb-nagyobb összegeket abba dobnák. Ne feledjük a régi mondást: Fillérből lesz a pengő, illetve esetünkben a korona. N.-né Jóka Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelenteljük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket HA HÁROM, HÚZZON NÉGYFELÉ? ÚJ SZO, 1996.1. 18. SZEKÉRTÁBOROK ÉS FESTETT ÖRDÖGÖK NÉLKÜL, A CÁFOLHATATLAN TÉNYEKRŐL, ÚJ SZÓ. 1996. I. 22. Kezemben az Új Szó idei, január 22-i száma, amelynek 5. oldalán két írás olvasható, egyik Dobos László, a másik Szilvássy József tollából. Felháborítóan hatott ránk az egymást, sőt nemcsak egymást, hanem a hazai magyar pártokat és intézményeket is támadó sorok. Ha van a két szerzőnek egymás közt elintéznivaló problémája, akkor azt kulturáltan, levélben is megoldhatják. Nyilván van három koronájuk bélyegre, ez jobb megoldás, mint az újság csaknem egész oldalát ilyen célra felhasználni. DEMETER GYÖRGY Galánta Elismerésem és köszönet az Új Szónak ezért az írásért. A cáfolhatalan tényekről című cikkben leszögezett dolgokról a véleményem ugyanaz, mint az öné. KARSAYSÁNDOR Diószeg Sajnálatosnak tartom, hogy az Új Szóban a főszerkesztő, továbbá Dusza István és Tóth Mihály tollából néha olyan írások jelennek meg, amelyek támadják az Együttélést. Az a véleményem, hogy a magyarokat elnyomó törekvések akkor sem szűnnek meg, ha van pozsonyi vagy besztercebányai nagygyűlés, ha nincs. A szlovák ellenzék már többször bebizonyította a parlamentben, hogy magyar szavazatokra csak akkor van szükségük, ha saját érdekeiket védik. Bennünket hátrányosan érintő törvényekről az összes szlovák képviselőnek ugyanaz a véleménye, lett légyen szó alternatív oktatásról, földtörvényről, nyelvtörvényről, oktatási törvényről vagy területi felosztásról. Senkinek sem kell félnie attól, hogy Duka Zólyomi Árpád miatt nem ratifikálják a szlovák-magyar alapszerződést. A rovásunkra elfogadott és elfogadásra váró törvények révén ebben a szerződésben tulajdonképpen már nem marad más, mint a határok sérthetetlensége. Fölösleges, ha fáj a feje valakinek az Együttélés pozícióvesztése miatt, mert ennek a politikai mozgalomnak még mindig a legtöbb önkormányzati képviselője és polgármestere van, ez a következő választások után is ugyanígy lesz. NYÍRFÁS LAJOS Galánta Gyakran úgy érzem, hogy az Együttélés vezetői és szimpatizánsai egészen más Új Szót olvasnak, mint a többiek. Én nem tapasztalom, hogy az Új Szó támadná vagy vádolná az Együttélést. Véleményem szerint az újságírónak kötelessége megírnia a véleményét, még akkor is, ha ez valaki(k)nek nem tetszik. Én érdeklődéssel olvasom a neves hazai magyar kommentátorok véleményét., ezt az őszinte hangnemet várom a jövőben is. CSABA JOLÁN Komárom Vegyes érzésekkel olvastam Mács József cikkét, amelynek elolvasása után mindjárt gondoltam, hogy csak az Együttélés tagja vagy volt tagja lehet az író, amit később Bugár Béla cikkének elolvasása is megerősített, mert csak ők tudják nehezen elviselni, hogy egy fiatalabb párt, mint az MKDM és annak elnöke népszerűbb, mint az Együttélés és annak elnöke. De ha a cikk írója is elgondolkozna és visszagondolna az elmúlt évekre, akkor rájönne, hogy az Együttélés és elnöke ezt csak magának köszönheti. Hisz itt volt először is az önök választási térképe, ahol a délvidék milyen szépen külön színnel volt kirajzolva, ami utána nagyon sok vitát váltott ki. Aztán itt volt Duray Miklós kijelentése, valamiféle kétkamarás szlovákiai magyar parlamentről, amit csak ő tud, hogy is nézne ki, de volt több kijelentés is, aminek felsorolására egy újságoldal is kevés lenne. Ezután jött a területi autonómia követelése, ami már csak hab a tortán, mert ha belegondolunk, ezek után hol találunk egyetlen szlovák pártot is, amelyik elhiszi, hogy tényleg nem akarunk elszakadni Szlovákiától. Ebben a nagy igyekezetben elfeledkeztek arról, hogy ennek a radikális politizálásnak vége. Ezért is tisztelem és becsülöm az MKDM-et és az MPP-t, mert rájöttek, milyen politizálással lehet többet tenni magyarságunkért. Hiszen csak kompromisszumkészségükkel és nyugodt, meggondolt kijelentésükkel tehetnek sokat azért, hogy jogaink, amik voltak, megmaradjanak, vagy tovább javuljanak. Hiszen ebben az országban nagyon sok a létminimum alatt élő ember, a munkanélküli, akik könnyebben elhiszik, hogy ennek a sok rossznak, csak mi magyarok vagyunk az okozói. Kérdem én, nem volna-e politikai öngyilkosság, ha ebben a nehéz időben minden áron el szeretnénk fogadtatni az autonómiát? Szerintem Bugár Béla tévészereplésével bebizonyította, mint később ő is leírta, hogy mi tiszteljük mások kultúráját, és így a tévén keresztül több szlovák ember is láthatta, hogy nem vagyunk nacionalisták, és alternatív iskola nélkül is jól megtanultunk szlovákul. Ennek a szereplésnek volt még egy pozitívuma, hogy a nyelvtörvény életbelépőHa majd a bőség kosarából se előtt egy szlovák zenekar eljátszott egy magyar nótát. Amikor az MPP beadta az új területi elrendezés tervét, máris megjelent egy cikk, hogy ez nem jó, mert Komáromban nem ebben egyeztek meg. Mi ez, ha nem uralom a két párt felett, hogy csak az a jó, amit az Együttélés nyújt be. Kérdem én ezek tudatában, mikor jönnek rá az Együttélés vezetői, hogy ez a radikális politizálás, a meg nem gondolt nyilatkozatok, mennyit ártanak magyarságunknak? KASZA ANDRÁS Fülek Mács József írásából egyfajta régies, eléggé egyoldalú szemlélet sugárzik. Hiába akarja „taccsra tenni" Szilvássy Józsefet és írását, a legújabb közvéleménykutatások is azt igazolják, hogy a szlovákiai magyarság döntő többsége nem a konfrontációs politika, hanem a tisztességes párbeszéd és megegyezés híve. Ezt a szellemet tükrözik a lap kommentátorainak az írásai. GÁL CSABA Nagymácséd Én az Új Szó állandó olvasója vagyok. 1946-ban megkaptam a deportációs végzést, elcserélhettem volna a reszlovakizálással, de én inkább a rabszolgavásárt választottam Csehországban. Nemrég közvetítették a Szlovák Televízióban a Véres karácsony című magyarellenes műsort. Vajon ki kritizálta meg? 1938 karácsonyán Nagysurányban az éjféli mise résztvevői csúfolták a szolgálatban levő magyar csendőröket és provokatív céllal feléjük löktek egy szerencsétlen, süketnéma lányt. A csendőrök nem tudták, hogy a lány nem hall, a felszólítás után rálőttek, és a szegény lány meghalt. Nemcsak a tragédia tényéről, hanem a körülményekről is kellene beszélni. Miként a szlovákiai magyarokat ért tragédiákról is. Amikor például Perbetérői deportálták a magyarokat, a szlovák katonák a marhavagonba tuszkolták Geleta Imre családját. Ekkor a marhavagon ajtójával szétzúzták egyetlen fiának a fejét, aki ott a helyszínen szörnyethalt. Több ilyen tragédia megtörtént, erről miért nem készítenek dokumentumműsort a Szlovák Televízióban? Egyébként én személyesen támogatom az Együttélés közigazgatási autonómiatervezetét, mert ha ezt nem tudjuk kiharcolni, akkor a szlovák nacionalisták a nekik megfelelő törvényekkel eltaposnak bennünket. HALÁSZ IMRE Bajcs Apró örömök Vizsgáról hazatérve, úgy éjjel 11 óra körül kezdtem el átböngészni állandó napilapom január 25-i számát - hátulról az elejéig. Úgy fél tizenkettőre értem a 8. oldalhoz, ami az „Olvasóink oldala" rovatnak ad helyet. Nagy megdöbbenésemre, a Komáromtól, Nemeskajaion keresztül, Kassáig terjedő 9 cikk mindegyikéből a pesszimizmus hangulata volt kiolvasható. Teljesen lehangoló, panaszkodó, 9 hétköznapi személy véleményét olvashatjuk. Senki nem említ jó, szép, kellemes és élvezetes dolgokat, amik az életben megvannak. Sokszor nagyon sokat jelentenek általában jelentéktelennek tartott apróságok. Az élet apró örömei. Egy egyszerű hasizomedzés után, mikor a gyakorlatot megcsináltuk xszer, úgy érezzük már nem bírjuk, nem bírunk többet és még rádobunk egy lapáttal - na még ötször. Próbálták azt az érzést utána, amikor kinyújtózkodnak a padlón? Esetleg egy jó társaságban, italozással eltöltött éjszaka után hajnalban, mikor kielégítjük kielégíthetetlen szomjúságunkat. Nem megvetendő élvezet, ugye? Vagy! Sokszor csak egy ásítással egybekötött nyújtózkodás (általában enyhe remegéssel). Ha egy idegen ország terméke tájékoztatóján magyar nyelvű szöveget olvasunk... Az apró sikerélményből származó öröm, ami egy keresztrejtvény megfejtéséből származhat, egy jó LGT-szám ugyanúgy, mint egy adott vagy kapott kedves szó - ez mind tartja bennünk a lelket. És törekednünk is kell rá! Igaz, kell a kritika. Gyakran hasznos a megszégyenítés és az olyan dolgok nyilvánosságra hozása, ami nem az általános normáknak, az általános műveltségű ember normájának megfelelő. Összevetve, írásom talán panaszkodónak is tűnhet. Én nem panaszkodni szeretnék. Nem. Csak buzdítani. Ne csak mindig a dolgok árnyékos oldalát közelítsük. Éljünk! Éljünk kedvünkre, lehetőségeink szerint, ki-ki a saját apró örömeit élvezve! PÁPAY ATTILA Dunaszerdahely Amitol felmegy a pumpa Általában mindenkinek problémája van a vérnyomásával. Kinek magas, kinek alacsony. Én az alacsony vérnyomásúak táborához tartozom. Fogytán volt itthon a kávé, gondoltam, ha belépek egy élelmiszerüzletbe, okvetlenül vennem kell kávét. Úgy is történt, mivel azonban a bolt nem önkiszolgáló volt, így, amit akartam venni, kérnem kellett. Az eladó hölgy letett elém egy EXTRA SPECIAL-kávét. Számolás, kifizetés, bepakolás a táskába. Hazaérkezésem után mindent kipakoltam, a kávét persze kiszórtam az arra használatos üvegbe. A kiszórás után a kezemben maradta zacskó. Szép díszes, ízléses üvegpohárban feketekávé, rajta gusztusos tejszínhab. Most jött a megdöbbenésem, mert azt olvastam le a zacskóról: 50 g-os csomagolás, ára 31,20 korona. Még nem is kávéztam, s máris megemelkedett a vérnyomásom. A habot is rászámolták? Tudom, tudom, ez is már élvezeti cikknek számít, de nekem pedig fontos, hogy fogyasszak kávét. Emlékszem, a nagyobbik fiamtól nem is oly régen egy 250 g-os Eduscho kávét kaptam, potom 64 koronáért. Egy kis fejszámolás, ha egy 50 g-os Extra Special 31,20, akkor 250 g-os csomagolásban 156 koronába kerülne. Ne haragudjon meg senki, de egy Extra Special és egy Eduscho közt sok különbség van. Nem értem, az árhivatal vagy egyes maszek üzletesek, miért szedik rá ily galádul az embertásaikat és az adófizető polgárokat. Mások bőrén akarnak gyorsan meggazdagodni? A magam fajta halandók már csak kávépótlókat igyanak? VAJDA ANDRÁS Szete SZERETI VAGY NEM SZERETI A HAZAIAKAT? ÚJ SZÓ, 1996. II. 6. A Pro DAC védelmében Furcsának tartom Tomi Vince megállapítását a Pro DAC Alapítványról. A kuratórium tagjainak nincs szüksége egy kis reklámra sem. Elgondolásaikat támogatom, ezért is küldtem szerény fizetésemből ezer koronát az alapítványnak. A szerzőnek és néhány mostani vezetőnek valószínűleg az fáj, hogy az alapítvány nem nyakló nélkül szórja a pénzt, hanem meggondolja, mit támogat és mit nem. Csodálkozom a szerzőn, hogy írásában ok nélkül sértegeti nemcsak a kuratórium tagjait, hanem mindazokat, akik pénzzel támogatják ezt az alapítványt. TÓTH ISTVÁN Komárom Az idei év a szerénység éve lesz! Igaz, az illetékesek nem pontosították, hogy kire is fog vonatkozni ez a szerénység, azt azonban tudták, hogy kikre nem fog vonatkozni. A kedves olvasók eltalálták - ez nem vonatkozik a lehetőségeinkhez mérten túlfizetett rengeteg, magas szinten és még magasabb beosztásban lévő egyénre. A számokra nem tippelek, hiszen az a Športkában se jön be nekem, de van belőlük annyi, hogy felszívják azt a költségvetésből, ami bizonyára hiányozni fog az oktatásügyben, egészségügyben, a munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, sokgyermekes családoknak, fiatal kezdőknek... Már január első napjaiban megtudtuk, hogy a Szlovák Televízió igazgatója az elmúlt évben végzett „jó munkájáért" 150 ezer szlovák korona jutalmat kap. Megdöbbentem! Ez egy nyugdíjasnak nálunk az ötévi nyugdíja. S a mostani 30 ezer korona havi fizetésére javaslat van, hogy ez 49 900 szlovák korona legyen, mégpedig visszamenőleg egy évre. Szóval nem 50 ezer szlovák korona?! Ez már egy jobb nyugdíjasnak az egészévi jövedelme. Megmondom, a mostani tévé igazgatójától e pénzt nem sajnálom, „megdolgozott" érte. Amióta ő irányítja ezt a masinériát, azóta a tévé nem lopja az időmet, hiszen a készüléken kívül nincs mit rajta nézni. Csak meg ne rozsdásodjon. Igaz, ha már a szerénység jellemző erre az évre, talán nekem is szerényebbnek kellene lennem a tvprogramokat illetően. A számokat mindig szerettem s így rájöttem arra, hogy ez az igazgató havi 49 900 szlovák korona fizetéssel és 150 ezer szlovák korona évi jutalommal egy évben 748 800 koronát kap a társadalomtól a „független" tévézés miatt. Ez USA dollárra átszámítva (30 korona 1 dollár) 24 960 dollár. Egy bizonyos táblázat szerint az egy főre jutó évi jövedelem alapján Luxemburg, Svájc, Japán, Dánia, Norvégia, USA és Németország mögött a nyolcadik legjobb eredmény a világon, megelőzve Ausztriát, Izlandot és Svédországot. Igaz, tvigazgató csak egy van az országban, de az ő fizetése már vetekszik a világ első államaival. Vagy így képzelték el valakik a második Svájcot nálunk? A baj csak az, hogy az említett országokban ez a nagy jövedelem az átlagjövedelem, tehát vonatkozik minden polgárra. Nálunk a tavalyi év első negyedében az átlagfizetés 6 858 szlovák korona volt havonta, ami évi 82 296 szlovák koronát, dollárban 2 743 dollárt jelent. Ez utóbbi mutatóval nem tudom, benne vagyunk-e a világ 100, esetleg 50 országa között. IVÁN SÁNDOR Kassa Hivatalnoki packázás Egyszerű, hivatalos ügyemet akartam elintézni a HIVATALBAN. Legalábbis számomra egyszerűnek tűnt az elintézendő ügy. Amikor beálltam a HIVATAL harmadik emeleti folyosóján kígyózó sor végére, azonnal gyanút fogtam, banális kis ügyem intézése nem is lesz olyan egyszerű, mint gondoltam. És főleg időigényes lesz. Becslésem szerint 15 percenként léptünk előre egyet-egyet. Hát ha ez így megy, rámegy a fiatalságom - morfondíroztam magamban. Még szerencse, hogy nyugdíjas vagyok már. Unalmamban elolvastam a folyosó falára kiragasztott összes utasítást, mi mindent muszáj, mi minden van megtiltva és miért mennyi a bírság. Közben szolidárisán megmorogtuk azokat az ügyfeleket, akik hivatalnoki ismerősük kíséretében, sorbanállás nélkül slisszeltek be abba a hivatali helyiségbe, amely előtt mi álltunk. Na végre! Bejutottam a HIVATALNOK színe elé. Heuréka! Örömöm azonban korainak bizonyult. A HIVATALNOK unott arccal kioktatott, hol, milyen hibát vétettem a kérdőív kitöltésénél. A helyszínen próbálom meg a hibák kijavítását, de a HIVATALNOK lekezelően, sztoikus nyugalommal jegyezte meg, hogy úgyis más nyomtatványt kell használnom az adott ügyben. Megszégyenítve hagyom el a hivatali szobát. A folyosón megtalálom a megfelelő nyomtatványt és a sorban állók segítségével most már remélhetőleg jól töltöm ki. Ha szerencsém van, a HIVATALNOK már nem fog a kákán is csomót keresni. Mert megteheti. Ahelyett, hogy megkérdené, milyen problémámmal kerestem fel a HIVATALT, miben lehetne segítségemre. Mindez kötelessége lenne. Mert ugyebár mindezt az én pénzemen teszi. Mi ADÓFIZETŐK vettük neki a kerekeken gördülő bársonyozott széket, melyen kényelmesen ülve végezhetné ügyes-bajos dolgainkat. Mi vettük neki a számítógépet, mi építettük meg a HIVATALT, mi adjuk neki a nem is csekély havi fizetést. Neki, főnökének, a takarítónőnek, az egész hivatalnak. Egyedüli kívánságunk mindezért csak az lenne, hogy emberségesen bánjon az ügyféllel. Végső soron a HIVATAL és a HIVATALNOK van itt miértünk és nem megfordítva. Kívánatos lenne, ha valamennyien, minden alkalommal ennek tudatában intéznénk hivatalos ügyeinket és ezt követelnénk meg a Mindenható szerepében tetszelgő hivatalnoktól. Egyenes háttal és emelt fejjel álljunk a hivatalban. A legkisebb hivatalnoktól a kormányfőig mind azért vannak itt, hogy minket, az ADÓFIZETŐ ÁLLAMPOLGÁRT szolgálják. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony