Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-07 / 31. szám, szerda

1996. február 6. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 305 ] BESZÉLGETÉS STREDL TEREZIA GYERMEKPSZICHOLÓGUSSAL Az iskolaérettség nemcsak a kortól függ A beíratások kapcsán nemrég egy pszichológus nyilatkozott a Sme c. napilapnak. Szerinte nem jár el helyesen az a szülő, aki egy évvel elodázza gyermeke iskolába adását. Önnek is ez a véleménye? - Nem tudom, mire gondolt konkrétan az illető pszichológus, de azt hiszem, nem is annyira a kortól, mint inkább az érettségtől függ, mikor kezdhet iskolába járni a gyerek. Ha a hatéves gyerek játékos kedve nagyobb, mint a tanulás iránti érdeklődése, figyelmetlen lesz az iskolában és ebből kifolyólag alulteljesít. Tanácsadójukban pontosan meg tudják állapítani, melyik a játékos és melyik az iskolaérett gyermek? - Különböző vizsgálatokkal, mérésekkel ez megállapítható. Az iskolatörvény szerint minden gyermek iskolaköteles, aki szeptember l-ig betölti a hatodik életévét. Ezek között vannak hatévesek, de vannak hétévesek is, az őszi gyerekek ugyanis hétéves korukban mennek iskolába. Figyelembe kell hát vennünk, hogy az augusztusi és a szeptemberi gyerekek között majdnem egy kerek kalendáriumi év van,- ami megmutatkozik az érettségben. Mi itt a tanácsadóban nem vizsgáljuk az egész hatéves populációt, hanem csak a problémás gyerekeket. Ezeket küldheti hozzánk a gyermekorvos, aki az iskolába lépés előtti kivizsgálásokat végzi, de kiszűrhetik az óvodák is. Van, amikor maga a szülő hozza el a gyermeket. Érdekes, hogy míg régebben a szülők nemigen akartak beleegyezni a halasztásba, most, hogy az alapiskola nyolc évfolyamos lett, a szülők inkább a halasztás mellett vannak. Ebben talán szerepet játszhat, hogy - amennyiben nincs helyben az iskola - a 14 éves gyereknek problémát jelenthet a beutazás a szomszéd városba, vagy még messzebb. Azon gyerekek esetében, akik szeptember l-ig még nem töltik be hatodik évüket, lehetőség van a korábbi beiskolázásra, ha vizsgálataink alapján iskolaérettnek minősülnek. Miből állnak ezek a vizsgálatok? - Ezek többrétűek; mérjük a grafomotorikát, vagyis a rajzkészséget, a ceruzafogást és az alakrajzolást, figyeljük a gyerek beszédét, szókincsét, gondolkodását, figyelmét, emlékezetét, továbbá a számfogalmát, szíismeretét, munkatempóját. De vizsgáljuk a lelki érettségét, az érzelmi és alkalmazkodási készségét is, mivel sok gyerek csupán azért teljesít alul, mert az anyja nélkül nem érzi magát biztonságban az iskolában. Ez főleg azoknál a gyerekeknél tapasztalható, akik nem jártak óvodába, vagy akik sokat betegeskedtek, hosszabb időt töltöttek kórházban. Ez a vizsgálat azért is fontos, mivel az óvoda az eddiginél is játékosabbá vált, az iskola viszont egyértelműen teljesítményorientált, és a játékos óvodából a kötött rendszerű, didaktikus iskolába való átmenet fokozott terhet ró a kicsikre. Azelőtt az óvoda utolsó évfolyama didaktikusabb volt, ún. kötött foglalkozásokat tartottak. Jó, hogy megszűntek ezek a kötött foglalkozásk, csak az a rossz, hogy az iskolában megmaradt az erős didaktikai igény. Nagyon hamar és gyors ütemben tanulják a gyerekek a betűvetést, kevés idejük marad az alkalmazkodásra, arra, hogy megszokják az iskolai tempót. Vannak felmérések, amelyek azt látszanak igazolni, hogy a 3-5 éves gyerekek a legalkalmasabbak a beiskolázásra, mert akkor nyiladozik az értelmük, sokkal fogékonyabbak, mint 6-7 éves társaik, akiket már annyi minden érdekel és így kevésbé képesek egy dologra tartósabban összpontosítani. Akik ezt az álláspontot képviselik, ritkán ejtenek szót a korán rendszeres tanulásra fogott gyerekek későbbi nehézségeiről. Ha tőlem függne, én csak hétéves korban engedném a gyerekeket iskolába. Hány gyereket vizsgáltak most meg? - A vizsgálatok lényegében csak most kezdődnek, nálunk áprilisban, májusban van a „nagyüzem". A szűrésbe bevontuk az elsős tanító néniket, azzal, hogy a a bal-jobb orientációt, a beszéd- és rajzkészséget már ők is mérik a beiratkozáskor. Vannak olyan kritériumok, amelyek alapján ők is szelektálhatnak. Ilyen pl. a kaliforniai mérce: a gyereknek a jobb kezével a fején keresztül meg kell tudnia fogni a bal fülét. Ha nem éri el, az fizikai éretlenségre utal. Vagy ahány éves a gyerek, addig kellene tisztában lennie a számokkal, tehát azzal is, mi a több, mi a kevesebb, mi az egyenlő, stb. Ha hatéves a kicsi, akkor ezt hatig kellene tudnia. Vannak általános elvárások, amelyeknek egy bizonyos korú gyermek meg kell hogy feleljen. Mi a tanácsadóban meg szoktuk kérdezni a kicsiktől, mit vennének, ha volna pénzük: könyvet, táskát vagy játékot? A játékosabb gyerek természetesen játékot venne. S hogy ez nemcsak a kortól függ, bizonyítják azok a szeptemberi, októberi gyerekek, akik na^on teljesítményorientáltak, s annak ellenére, hogy a tanév kezdetéig még nem töltik be hatodik évüket, iskolaérettnek minősíthetők. Érdekes ebben a vonatkozásban a testvérkapcsolatok hatása is. Vannak gyerekek, akiket az idősebb, már iskolás testvérek „felfelé húznak", de akad eset, amikor az erősebb személyiségű kisebb testvér „lefelé húzza" a gyereket. Kimutathatóan több az iskolaérett azon gyerekek közt, akik nagycsoportos ovisokként, zenére, rajzra, balettra, művészi tornára, esetleg nyelvórákra járnak. Ez jól felkészíti a gyereket az iskolai kötött foglalkozásra. Persze, ha kötetlenebb, játékosabb volna az iskola, nem volna annyi probléma. A játékos oviból a kötött iskolába való átmenet nehézségét még fokozza a nyári vakáció, amikor megszűnik minden kötöttség, napirend. Ezért szoktuk figyelmeztetni a szülőket, hogy augusztus két utolsó hetében a napirend legyen rendszeresebb, hogy a szeptemberi átállás ne legyen olyan nehéz. Arra is figyelmeztetjük a szülőket, hogy az elsős gyerek nagy feladatot ró rájuk. Az első 3 hónapban a világ a kisiskolás körül forog, ilyenkor az egész családnak hozzá kell alkalmazkodnia. A kisiskolásnál nagyon fontos a rendszeresség, hogy ugyanabban az időben, ugyanott írja a házi feladatát. Nem jó, ha egyszer a napköziben tanul, másszor a nagymamánál, néha pedig otthon. Még az is fontos, hogy tanulás közben ugyanannál az asztalnál üljön, ugyanaz a személy legyen mellette, ha segítségre szorul. Ez is biztonságot ad, segít, könnyít. Ha ezt egy család nem tudja biztosítani és felelősséget érez a gyerek iránt, akkor inkább várjon a beíratással egy évet, ha addigra megfelelőbb körülményeket képesteremteni. Vannak határesetek, amikor a szakember sem egészen biztos a dolgában? - Ha a gyerek kifejezetten éretlen, határozottan ellenezzük az iskolába adását, és ilyen értelemben igyekszünk meggyőzni a szülőt. A teljes felelősség azonban a szülőé. Ha ragaszkodik ahhoz, hogy a gyerek szeptemberben iskolába menjen, figyelmeztetjük őt a várható nehézségekre, annak okaira és tanácsot adunk, hogyan lehet korrigálni a hiányosságokat, hibákat. Lehetőségvan ugyan a halasztásra az iskolaév folyamán is, egészen január l-ig, ez azonban nemigen járható út. A gyerek is, a környezete is ezt egyfajta vereségként éli át, ráadásul a gyerek már kiszakadt az óvodai közösségből, megszokott az iskolában, a visszatérés ismét nehézségekkel jár, ezért vagyunk óvatosak. Lehet, hogy a szlovák napilapnak nyilatkozó pszichológus az évközbeni halasztásra gondolt, mert az valóban inkább árt, mint használ. A gyerekeknél egy-két hónap is sokat tesz. A beíratások az év elején folynak, s lehet, hogy szeptemberig behozhatják hátrányukat. - Azokat a gyerekeket, akik problémásak, de úgy látjuk, hogy szeptemberig még javulhatnak, hetente, kéthetente korrekcióra hívjuk hozzánk, és iskolai körülményeket szimulálva foglalkozunk velük. Javítjuk a rajzkészségüket, a munkatempójukat, az összpontosításukat, hogy szeptemberben sikerrel vehessék az akadályokat. VOJTEK KATALIN NYÍLT LEVEL AZ ISKOLAVEZETOKHOZ Tisztelt Kollégák! A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Választmánya tudatosítja azt az ellentmondásos és áldatlan helyzetet, amelyben a szlovákiai magyar oktatási és nevelési intézmények vezetői kénytelenek munkájukat végezni. A hatalom az igazgatóktól - mint az állami irányításnak az iskolákat és az óvtWákat közvetlenül érintő láncszemétől - lojalitást, a kormányprogram megvalósítását, azaz a magyar iskolahálózat fokozatos elsorvasztását várja, sőt követeli. A tanügyi igazgatók és a tanfelügyelők a törvények hiányosságait és a joghézagokat kihasználva nap mint nap olyan rendelkezéseket hoznak, amelyek iskolavezetőinkben óhatatlanul konfliktusokat, tanácstalanságot, sokszor kiszolgáltatottságot váltanak ki, ill. okoznak. Ugyanakkor a szülők, a pedagógusok, a diákok, a szlovákiai magyarok oktatási és nevelési intézményeink vezetőitől kiállást, jogaink és érdekeink következetes képviseletét és védelmét várják. Olyan magatartást, amelyet az ügyeletes hatalom megrovással, prémiumelvonással, leváltással „jutalmaz". A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai, jogi, szervezési és egyéb segítséget és aktív együttműködést kínál mindazoknak, akik e helyzetben a nehezebb utat választják. Kérjük az iskolavezetőinket, higgyenek a szülői munkaközösségekben, a pedagógusszövetségben és a politikai képviseletünkben rejlő erőkben - az összefogás eredményességében. Ne hagyjuk pillanatnyi előnyök és egyéni érdekek miatt elveszni iskoláinkat! Deáki, 1996. február 3. Az SZMPSZ Oszágos Választmánya Nyílt levél a szülőkhöz és a pedagógusokhoz A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Választmánya foglalkozott az alapiskolás tanulók és a középiskolás diákok szabadidejének kulturált eltöltésével. Megállapította, hogy az iskolák többségében nem működik sem gyermek- és ifjúsági szervezet, sem pedig tanuló- illetve diákönkormányzat. Ahol pedig léteznek ilyen tömörülések, azok is inkább csak formálisak. Az Országos Választmány tagjai aggódnak, hogy a gyermekek és a középiskolás fiatalok kellő pedagógiai útmutatás híján, ösztönös önszerveződés következtében, kisebb-nagyobb csoportokba verődve csínytevésekben vezetik le jobbra érdemes energiájukat, meggondolatlan virtuskodásból a felnőtteket egyre agresszívabb magatartásukkal bosszantják, esetenként galerikké alakulva bűncselekményeket követnek el, olykor alkoholmámorban vagy kábítószerek hatása alatt. Az önpusztító vagy a társadalom számára veszélyes életvitel megelőzése érdekében kéréssel fordulunk az iskolák igazgatóihoz, a szülői munkaközösségekhez, valamint szövetségünk alapszervezeteihez, hogy gyermek- és ifjúsági szervezetek hiányában iskolájukban tegyék lehetővé az önkormányzatok működését azáltal, hogy arra érdemes felnőttek (pedagógusok, szülők) gazdag és vonzó cselekvési programot segítsenek megfogalmazni a fiataloknak. Hangsúlyozzuk, hogy e program mentes legyen a legenyhébb külső kényszertől is, inkább a gyermekek és fiatalok természetes alkotókedvének, tenniakarásának, ötleteik, terveik megvalósításának adják meg a lehető legtágabb teret. Irányítsák figyelmüket a kultúra és a sport által kínált lehetőségekre, valamint a környezetés természetvédelemre, ami nemcsak erkölcsi kötelessége, hanem létérdeke minden embernek. Ezért a gyermek- és diákönkormányzatok hozzanak létre érdeklődés szerinti szakköröket. Mivel a mai oktatásügyi jogszabályok nem teszik lehetővé a szabadidős pedagógusi státus felújítását, az önkormányzatok szakmai tanácsadását és a szakkörök vezetését az igazgatók bízzák önként vállalkozó felnőttekre, akiknek a munkáját pedagógusok esetében a mozgóbérekből honorálják, a többi felnőttét pedig a szülői munkaközösségek költségvetéséből. Deákl, 1996. február 3. Az SZMPSZ Országos Választmánya JOGSEGÉLY i A napokban Rimaszombat járásbeli szülők és pedagógusok hívták fel a figyelmemet arra, hogy az alapiskola negyedikesei számára a matematikai olimpia anyagalt csak szlovák nyelven küldték meg az Illetékesek. Erre a magyar pedagógusok úgy döntöttek, hogy elmennek ugyan tanítványaikkal a rendezvényre, de nem vesznek részt a versenyen, mivel tanulóik eleve hátrányos helyzetből Indulnának. A tanügyi igazgató ezt követően megfenyegette őket, hogy mulasztásnak tekinti a pedagógusok eljárását, akik, miután nem vettek részt a versenyen, nem tértek vissza az Iskolába és nem vettek részt a tanításon. Kérdésük: helyesen Jártak-e el a pedagógusok és büntethetl-e őket mulasztásért a tanügyi Igazgató? A diákok esélyegyenlősége egyben alapvető joguk is. Az adott esetben, a matematikai olimpián az esélyegyenlőség feltételei nyilvánvalóan nem voltak megteremtve, hiszen az előírt, a Szlovák Oktatási Minisztérium által is jóváhagyott tanterv alapján az alapiskola negyedik osztályos tanulói még nem kötelesek ismerni a szakterminológiát. Ezért az illetékeseknek, a matematikai olimpia szervezőinek természetes kötelessége lett volna a versenyanyagot magyarra is lefordítani. A tiltakozást tehát helyénvalónak tartom, sőt ennek még nyomatékot is kell adni azzal, hogy kérvényezni kell a verseny megismétlését. Ami a pedagógusokat illeti, véleményem szerint nem marasztalhatók el igazolatlan mulasztásért, hiszen a rendezvényre elmentek, és feltételezhetően senki sem írta nekik elő, hogy amennyiben indokoltan nem vesznek részt a versenyen, térjenek vissza az iskolába. A kérdés alapján meggyőződésem, hogy a mulasztásra ürügy van ugyan, de nem igazi ok. Amennyiben a tanügyi igazgató elmarasztalná valamelyik pedagógust, az állítólagos mulasztás döntése eltörlésének érdekében munkajogi beadvánnyal fordulhat a bírósághoz. Dr. MÉSZÁROS LAJOS Az SZMPSZ állásfoglalása A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Választmánya aggodalommal tapasztalja iskoláinkban, az iskolavezetők és a pedagógusok körében az új nyelvtörvény értelmezésével kapcsolatos elbizonytalanodás, kishitűség, helyenként szolgalelkűség és túlbuzgóság jeleit. Ehhez az elbizonytalanodáshoz erősen hozzájárult egy-egy tanügyi vezető szabálytalan, pontatlan, alkotmányos jogot sértő, megfélemlítő szándékú intézkedése. Szükségesnek tartjuk arra kérni a pedagógusokat, elsősorban az iskolák igazgatóit, az iskolatanácsok vezetőit, hogy pontosan tájékozódjanak az oktatásra és az oktatásügyi intézményekre vonatkozó, valamint a kisebbségi jogokat érintő törvények és egyéb előírások tartalmáról. Azzal, hogy megszületett az államnyelvről szóló törvény, érvényét vesztette a korábbi, a hivatalos nyelvről szóló törvény, amely részben szabályozta a kisebbségi nyelvek hivatalbeli használatát is. Mivel ezáltal joghézag keletkezett a kisebbségi nyelvek hivatalos (oktatásügyi intézménybeli) használatát illetően, leghelyesebb, ha oktatási és nevelési intézményeinkben a kisebbség alkotmányban rögzített, anyanyelvének szóban és írásban (pl. a bizonyítványok, naplók, katalógusok stb. írásakor) történő használatát biztosító jogából indulnak ki, és megőrzik az intézmény, ill. iskola magyar jellegét a napi munkában és az intézmény belső életében. A tankönyvhasználattal kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy lévén országunkban alkotmány által szavatolt gondolati szabadság, iskoláinkban használhatók olyan tankönyvek is, amelyek nem szerepelnek az oktatásügyi minisztérium által jóváhagyott listán. Ezt a Törvénytár 350/1994-es számú törvénye (a 29/1984-es ún „iskolatörvény" módosítása) mondja ki, 40. paragrafusában. Az oktatásügyi minisztérium azt szabályozza, hogy melyek azok a tankönyvek, amelyeketa diákok térítésmentesen - állami pénzen - kapnak meg, és a kiadók állami pénzen adnak ki. Arra kérjük pedagógusainkat, az iskolák vezetőit, hogy megfélemlítő, pontatlan, szabálytalan felsőbb utasításnak megfontolás nélkül engedelmeskedve ne sértsék meg a kisebbséghez tartozó - a többségivel egyenrangú - állampolgár, szülő, gyermek alkotmányban rögzített jogait. Deákl, 1996. február 3. Az SZMPSZ Országos Választmánya LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 4. NYELVKÖZÖSSÉG. A nyelvközösséget egy nyelv beszélőinek összessége alkotja. így pl. egyetlen nyelvközösségbe tartozik Németország, Ausztria, Svájc és Belgium német ajkú lakossága (amely földrajzilag összefüggő területen él), de ugyanennek a nyelvközösségnek részei a világ más országaiban élő német beszélők is. Hasonlóképpen a magyar nyelvközösséget Magyarország, a Kárpát-medence peremországainak magyar ajkú lakossága, valamint a világban szétszórtan élő magyar beszélők alkotják. (A Kárpát-medence peremországain a történelmi Magyarország utódállamait kell érteni, vagyis Szlovákiát, Ukrajnát, Romániát, Jugoszláviát, Horvátországot, Szlovéniát és Ausztriát. Mindezen országok Kárpát-medencei területein a magyarság őshonos.) Egyegy nyelvközösségbe mindenekelőtt az illető nyelv *anyanyelvi beszélői sorolhatók, nem zárhatók azonban teljesen ki azok sem, akik az illető nyelvet *másodnyelvként tanulták, főként ha azt rendszeresen használják; az ilyen : ii Iff 11 í ll Bfef Ifi Tűnődés beszélők az illető nyelvközösségnek mintegy a peremén helyezkednek el (nem föltétlenül földrajzi értelemben, de sok esetben úgy is). - így pl. a szlovák nyelvet mindennapi életükben használó szlovákiai magyarok egyfelől szerves részei a minden magyar beszélőt felölelő magyar nyelvközösségnek, másfelől azonban a szlovák nyelvközösségbe is beletartoznak, annak egyfajta „peremhelyzetű" tagjaiként.