Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-26 / 47. szám, hétfő

1996. február 27. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 461 I AMERIKAI ERTESULES JELCINRŐL Csak néhány évig élhet Borisz Jelcin• orosz elnök már csak néhány évig élhet, ha sürgősen nem hajtanak rajta végre szívműtétet. Az orosz államfő egészségi állapota olyan rossz, hogy elképzelhető: már nem tud részt venni a júniusra tervezett elnökválasztáson. Titkosszolgálati források szerint a éö éves Jelcinnek 1987 óta legalább négy infarktusa volt, ezenkívül alkoholista, és depresszióban szenved. A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján nem valószínű, hogy Jelcin bejut a választások második fordulójába. Az elnökválasztások első fordulóját június 16-án tartják Oroszországban. Boston Globe Botrányos Egyenesen „botrányos" az a diplomáciai jegyzék, melyet a szlovák külügyminisztériumjntézett szerdán osztrák partneréhez, alig néhány perccel azután, hogy a bécsi tartományi bíróság szabadlábra helyezte ifj. Michal Kováčot, a szlovák államfő tavaly nyáron Ausztriába hurcolt fiát. A Szlovák Köztársaság egyik állami szerve azzal, hogy egy teljesen független bírósági döntés, pontosabban annak indoklása ellen tiltakozott a szomszédos ország állami szervénél, olyan hibát vétett, amely párját ritkítja. „Ez nem más, mint a demokratikus államokban szokásos hatalommegosztás abszolút meg nem értésének" bizonyítéka, hiszen az osztrák minisztériumnak semmi befolyása sincs a bírósági döntésekre, s nem is visel felelősséget értük. Mindezt betetőzi az a szlovák követelés, hogy az osztrák fél „tegyen meg mindent a hiba jóvátétele érdekében". Ilyesmit csak a bolsevik gyakorlat ismer, amely, úgy látszik, még igen mélyen ott lappang a szlovák külügyminisztérium munkatársainak bőre alatt. A szlovák diplomáciai jegyzék minden mondata igazi csemege. A csúcsot a jegyzék befejezése jelenti, amelyben a szlovák külügyminisztérium reményét fejezi ki, hogy azok az információk, amelyekre tiltakozását alapozza, talán nem felelnek meg a valóságnak. „Tehát a szlovák külügyminisztérium tiltakozást ad át egy szomszédos baráti országnak, de egyben reményét is kifejezi, hogy az, ami ellen tiltakozik, talán nem is igaz. Egyszerűbben fogalmazva a szlovák külügy ebben a jegyzékben azt is beismerte, hogy nem is tudja, tulajdonképpen mi ellen tiltakozott. Hát ilyesmire a diplomáciában bizony ritkán akad példa". Lidové noviny Kárpátaljai törekvések Immár nem a volt vasfüggöny helyén, hanem Kelet-Magyarország és Ukrajna között húzódik az európai szegénység és gazdagság közötti határvonal - állapítja meg a bécsi lap, amely a minap „A nélkülözések nyomán nő a csatlakozás iránti vágy" címmel közölt cikket Kárpátaljáról. A beszámoló helyszíni tudósítással kezdődik a beregszászi határátkelőnél, ahol a határ mindkét oldalán elsősorban ukrán rendszámú autókból álló hosszú kocsisor várakozik. A cikkíró megállapítja: az ukránoknak a több mint 25 százalékos munkanélküliséggel küzdő Kelet-Magyarország még mindig az „arany Nyugat". A tekintélyes osztrák lap munkatársa beszélt egy Magyarországon dolgozó beregszászi magyar férfival, aki havonta 18.000 forintot keres, és 6000-et hazaad. Ebből a családja sokkal jobban él, mint azok, akiknek az átlagbérük havonta 400 schilling, illetve a nyugdíjasok, akik csak 200 schillingnek megfelelő ukrán kupont kapnak. A 35 ezer lakosú város lakosságának 70 százaléka magyar, és a magyarországi kapcsolataik révén a Jómódúak" közé tartoznak. „Nem csoda, ha egyre hangosabban hallhatók olyan hangok, hogy Kárpát-Ukrajnának csatlakoznia kellene Magyarországhoz" írja az osztrák lap. Ugyanakkor Dalmay Árpád, a Bereg-vidéki Magyar Kulturális Szövetség elnöke az osztrák újságnak nyilatkozva elmondta, hogy a kisebbségek - a ruténok, a magyarok, az oroszok, a románok, a cigányok, a szlovákok, a németek és a zsidók - között nincsenek etnikai feszültségek, mert mindnyájan hasonló nehézségekkel küzdenek. „Hivatalosan" senki nem beszél a csatlakozásról, de Dalmay szerint „az értelmiségiek, a magyarok és a ruténok nagy része gazdasági okokból a csatlakozás mellett foglalna állást". A lap megállapítja, hogy a nagypolitika megálljt parancsolt ezeknek a kívánságoknak, hiszen Magyarország a „kárpát-ukrajnai magyar kisebbség nagy csalódására" olyan alapszerződést írt alá Ukrajnával, amelyben lemond minden területi követeléséről. „Ugyanakkor e Kijev által elfelejtett országrészben határozott politikai autonómia-törekvések fogalmazódtak meg, amelyeknek a lakosság egy 1991 decemberi népszavazáson hangot is adott: 1,2 millió kárpát-ukrajnai szavazott az önrendelkezési jog érvényesítésére, csakhogy ez Kijevben azóta is süket fülekre talál" - szögezi le végezetül az osztrák lap. Der Standard A MAGYAR POLGÁRI PART ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYÁNAK NYILATKOZATA Pozitív alternatíva A Magyar Polgári Pártot mélységesen nyugtalanítja a kormányhatalom azon törekvése, amely a polgári társadalom folyamatos és céltudatos felszámolását célozza, s amely a következőkben nyilvánul meg: - a hatalom nyilvános ellenőrzésének ellehetetlenítése (például az ellenzék kizárása a privatizáció ellenőrzéséből, a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottságból); - az alapvető emberi jogok megcsorbítása s ennek törvényerőre emelése (például az államnyelv használatát szabályozó törvény); - a polgárok számára nem teszik lehetővé azon alkotmányos joguk gyakorlását, miszerint minden polgárnak jogában áll részt venni az őt érintő döntések, határozatok véleményezésében (például a területi-közigazgatási reform előkészítése vagy az alapítványokról szóló törvénytervezet megvitatása); - a bírósági döntéshozatal és a sajtó függetlenségének megkérdőjelezése; - a törvények, rendelkezések, gazdasági folyamatok retroaktív megváltoztatása a kormányhatalomhoz közel álló csoportok érdekie szerint (például a vagyonjegyes privatizáció leállítása, illetve egyéb fontos, a gazdasági reformot előirányzó törvények módosítása). Meggyőződésünk, hogy abban az esetben, amikor a titkosszolgálat tevékenységével kapcsolatban felmerül a törvényellenesség gyanúja (az államelnök bírósági tanúvallomása, a titkosszolgálat volt tagjának vallomása, a bécsi Tartományi Legfelsőbb Bíróság döntése), az állam biztonsága, valamint a polgárok állami intézményekbe és szervekbe vetett bizalmának erősítése érdekében a kormány és a miniszterelnök kötelessége, hogy leváltsa a Szlovák Információs Szolgálat igazgatóját, amennyiben az önszántából nem mond le. Az ilyen, a demokratikus országokban általános gyakorlat következményeként Lengyelországban lemondásra kényszerült a kormányfő - még mielőtt igazolást nyertek volna az ellene felhozott komoly vádak. A Magyar Polgári Párt valamennyi demokratiküs erővel együtt, közös program és politikai stratégia alapján a jövőben is a parlamenti demokrácia és a polgári társadalom alapelveinek tiszteletben tartására törekszik. Az MPP Országos Választmánya szerint ez az egyetlen elfogadható, pozitív alternatíva Szlovákia számára. A Magyar Polgári Párt Országos Választmánya Pozsony, 1996. február 24. Pénzt, paripát, fegyvert A Nyugat leadta szavazatát: az orosz elnökválasztáson Jelcin mellett voksol. Helmut Kohl sietett kiállni, felzúdulást is kockáztatva, a NATO bővítésének kérdésében a demokrácia jelöltje mellett Moszkvában, s még el sem ült az emiatti vihar, amikor az IMF több mint tízmilliárd dolláros kölcsönnel jutalmazta az orosz demokrácia megtestesítőjének feltételezett politikust. Noha tisztában vagyunk vele, hogy a politikában nem számít csodának, ha a kutyából szalonna lesz, sőt már az sem, ha a szalonnából kutya, s akár még azt is feltételezhetjük, hogy Moszkva egykori párttitkára valóban a demokrácia oroszországi lovagja most. Bár mint az ország demokratikus reformjainak egyetlen védangyala tragikomikus látvány, és az is bizonyos, ha lenne jobb, ha lenne más, a Nyugat sem kötelezné el magát ily elkeseredetten mellette. Oroszország, sőt a világ tragédiája, hogy ebben a hatalmas országban nem tudott kiemelkedni és népszerűséget szerezni olyan demokrata politikus, akinek kezében szilárdabban állna a kormány. Holott Moszkvában a reformoknak mindig felülről kell jönniük, mintha az orosz nemzet képtelen és alkalmatlan volna a demokráciára. Kétségtelen, a rendszerváltást Gorbacsov hajtotta végre, s az oroszok, mint történelmük minden eddigi fordulatát, ezt is csak elszenvedték. Amit eddig hozott nekik az átalakulás, azért nehéz tőlük lelkesedést várni. Nem véletlen, hogy a helyzetet elemző beszédében Jelcin menesztéssel fenyegette meg a kormányt, ha nem tesz valamit végre az életszínvonal javítása érdekében. Ebben bizonyára némi segítséget jelent majd a nyugati hitel. így még az is lehet, hogy sikerül jó néhány szavazatot megvásárolni az elnökválasztás előtt, mégis kérdéses, elegendő lesz-e ez Jelcin győzelméhez. Félő, hogy a Nyugat most is túl későn, túl keveset ad, és nem biztos, hogy a megfelelő célra vagy a megfelelő embernek adja. Jelcin lovag mindenesetre harcba száll hat: megkapta a szükséges pénzt az IMF-től, lovat adott alá Kohl, fegyvereket pedig külföldről nem kért, abból van neki otthon is elég. BARABÁS T. JÁNOS ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT TANULGATJÁK A DIPLOMÁCIÁT. Még nem derült ki a köztársasági elnök fia Ausztriába kerülésének minden részlete. Még azt sem lehet pontosan tudni, hogy a Technopol kárára elkövetett sikkasztásban volt-e szerepe ifjabb Kováénak. Az azonban már most is biztosan tudható, hogy a szlovák állam illetékes szervei semmit sem tettek meg annak érdekében, hogy megvédjék egy állampolgár érdekeit. Nem intézkedtek annak érdekében, hogy a leggaládabb törvénytiprással (emberrablással) külföldre hurcolt vállalkozót visszaszállítsák hazájába. Ezzel szemben jelentős erőfeszítést tettek annak bizonyítására, hogy miért nem lehet kérni a kiadatását. A bécsi tartományi bíróság keddi döntése ízzé-porrá zúzta a pozsonyi bűnüldöző és igazságügyi szervek korábbi érvelését. Eredményesen lehetett volna követelni Kováč hazaszállítását. A bíróság döntése ráadásul félreérthetetlenül utal arra, hogy a szlovákiai titkosszolgálat is közrejátszott az emberrablásban. Ez nem feltételezés, hanem nyomozás eredménye. Az elnök fiának szabadlábra helyezésével és a bíróság állásfoglalásával mind nyomzó szerveink, mind az ügyben illetékes jogszolgáltató hatóságaink, mind a SZISZ emberei „leégtek". A külföldi megítélésére oly kényes hivatalos Pozsonynak még ez sem volt elég. A külügyminisztériumban működő diplomaták is működésbe léptek, és sajtójelentések alapján tiltakozó jegyzéket adtak át a pozsonyi osztrák nagykövetségnek, követelve, hogy Bécsben „hozzanak megfelelő intézkedéseket" a bírói szervek eljárásának korrigálására. A lihegve írt jegyzék megfogalmazói megfeledkeztek róla, hogy minden igazi jogállamhoz hasonlóan Ausztriában sem szokás, hogy valaki a kormányból, a köztársasági elnöki hivatalból vagy máshonnan „odaszóljon" a bírónak. Jogállamban a legalacsonyabb szintű bíróság bírája is kikéri magának, ha „odaszólnak". Ráadásul a jegyzéket megfogalmazó diplomaták azt sem tudhatják, hogy mi ellen tiltakoznak, hiszen nem ismerhetik a Bécsben kihallgatottak tanúvallomását. Külügyminisztériumunk munkatársai bebizonyították, hogy még csak tanulgatják a diplomáciát. Reméljük, hogy e kínos közjáték komolyabb mértékben nem rontja a szlovák-osztrák kapcsolatokat. DURAY MIKLÓS CSODÁLKOZIK. A „10 százalékos ellenzéki pártok" csoportjában pótolhatatlan szerepe van a Magyar Koalíciónak. Ezzel mindenki tisztában van, aki ambicionálja a Mečiar-rezsim demokratikus eszközökkel való megbuktatását. Most tehát az lenne a fontos, hogy az MK mind a három pártja úgy politizáljon, hogy az oppozíció egyetlen fontos alkotóelemének mérvadó politikusai se hivatkozhassanak arra: szélsőséges szlovákiai magyar megnyilvánulások miatt lehetetlen a kormánykoalíció alternatívájának kialakítása. Nem titok, hogy e vonatkozásban az Együttélés az a politikai szervezet, amely minimum félreérthető gesztusokkal, de nemegyszer félreérthetetlen nyilatkozatokkal, azt is mondhatnánk, hogy fundamentalista megnyilvánulásokkal teszi lehetetlenné, hogy az ellenzék egy tömbként számoljon a Magyar Koalícióval. Legutóbb Duray Miklós mozgalmának egyik prominens, képviselőviselt tagja tett olyan kijelentést, amelyet az ellenzék legliberálisabb, legmagyarbarátabb politikusa sem tud tolerálni. Ha tolerálná, saját rokonszenvezőinek táborát gyengítené. Végső soron pedig az ellenzéket. A legkevesebb, amit e kérdésben a demokratikus politikusok az Együttéléstől elvárnak, az az elhatárolódás a nagy megrökönyödést kiváltó, szerencsétlen nyilatkozat megfogalmazójától. Ennek eddig még csak a jelét sem tapasztaltuk. Ilyen körülmények között Duray Miklós lepődött meg azon, hogy nem kapott meghívást arra a megbeszélésre, amelyet Michal Kováč köztársasági elnök tartott ellenzéki politikusokkal. A Magyar Koalíció részéről a pártelnökök közül csak a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőjét invitálták meg. Egyértelmű, hogy „nem a kábelekben volt a hiba". Aki országos politikára adja a fejét, az legyen képes a fontos dolgok megkülönböztetésére a kevésbé fontosaktól. Most Mečiar alternatívájának keresése és megtalálása a legfontosabb feladat. Mindent ennek kell alárendelni. Az elmúlt pénteken Bécsben négyévi szabadságvesztésre ítéltek egy késelő fiatal osztrák szurkolót. Ugyanezen a napon Nagyszombatban elnapolták az erőszakoskodó fiatal drukkerek perét. Nem véletlenül illesztettem egymás mellé a két hírt, ugyanis mindkét erőszakos cselekményre tavaly májusban került sor. Ráadásul ott is, itt is labdarúgó-mérkőzés után. Az osztrák fővárosban barátságos mérkőzésen a német válogatott szerepelt, és 5:1 arányban valósággal lemosta a pályáról a hazaiakat. Ezt a megalázó vereséget nem tudta elviselni az egyik fiatal hazai szurkoló. Ez a suhanc a stadion kijáratánál rugós kését beledöfte az ugyancsak kifele igyekvő egyik német vendégdrukkerbe, akinek az életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A kihallgatás során az osztrák fiatalember az'zal igyekezett magyarázni tettét, hogy a német fiú csúnyán nézett rá. Az ügy csakhamar a bíróság elé került, ahol hónapokon arról folyt a vita, hogy az esetet emberölési kísérletnek vagy súlyos testi sértésnek minősítsék-e. Végül a bíró az utóbbi mellett döntött, s emiatt a fiatalember megmenekült a még súlyosabb ítélettől, de jogos büntetését nem kerülte el. Ez idő tájt játszották a DAC-Trnava bajnoki meccset is, amely után köztudottan a Dunaszerdahely-Pozsony vasútvonalon súlyos incidensre került sor a mintegy 50 nagyszombati és a Somorjára utazó 7 DAOdrukker között. A sértettek vallomása szerint a nagyszombatiak több hazai szurkolót kilöktek a vonatból, közülük Szinghofer Melinda olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy máig betegállományban van. A nagyszombatiak hónapokon át megtagadták a vallomástételt Dunaszerdahelyen, ahol az ottani ügyészség vizsgálta az ügyet, és csak most, Nagyszombatban szólaltak meg, s azt bizonygatták, hogy az erőszakoskodás kölcsönös volt, és senki sem dobta ki a vonatból a sértetteket, állítólag maguk ugortak ki a mintegy negyven kilométeres sebességgel haladó vonatból. Ausztriában nem sokat teketóriáztak: a vizsgálat lezárása után a késelő fiatalembert haladéktalanul bíróság elé állították. Nálunk hónapokig csend honolt a vonaton történtek körül, így joggal merülhetett föl az a gyanú, hogy bizonyos körök igyekeznek eltussolni vagy legalább elbagatellizálni a súlyos vasúti incidenst. Ez a nyomásgyakorlás lehetett az egyik oka annak is, hogy a bírósági döntés értelmében a pert végül Nagyszombatba helyezték, megszegve az úgynevezett territoriális elvet, vagyis azt a gyakorlatot, miszerint a bűncselekményeket általában első fokon az a bíróság tárgyalja, amelynek hatásköre az adott közigazgatási területre vonatkozik. Valéria Hercegová nagyszombati bírónőről eddig csak kiváló szakmai véleményeket hallottam, s a végre megkezdődött nyilvános tárgyalás első napja - az, ami a tárgyalóteremben, s nem az utcán történt - korrektnek minősíthető. Annyit viszont mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy több nagyszombati fiatal vallomása enyhén szólva logikátlan. Azon a vonaton a DAC-szurkolók lényegesen kevesebben voltak, nem valószínű hát, hogy a csallóköziek is támadólag léptek volna föl. Az is teljességgel hihetetlen, hogy a maradandó sérüléseket szenvedett gimnazista önszántából ugrott ki a vonatból. Akadnak, akik ezt a súlyos incidenst azzal szeretnék elkendőzni, hogy a stadionokban és környékükön, sajnos, szinte már megszokott világjelenségnek számítanak az erőszakcselekmények, a szurkolók garázdálkodásai. Okoskodásuk kimondottan veszélyes, hiszen azsemmijóra sem vezet, ha a sportpályákon nálunk is eluralkodó agresszió fölött egyesek politikai vagy más érdekből szeretnének szemet hunyni. Az egyetlen lehetséges lépés csak az lehet, hogy a klubsovinizmus és más erőszakos megnyilvánulások ellen az illetékesek következetesen és megfelelő jogi eszközökkel lépnek föl. Nyilvánvaló az is, hogy ezúttal az erőszakoskodás vezérlő motívuma a nacionalizmus és a sovinizmus volt. Sajnos, ma olyan a helyzet Szlovákiában, hogy ha például a DAC Pozsonyban, a Slovan-stadionban vagy Nyitrán, netán Nagyszombatban vendégszerepel, főleg ezeken a helyeken szinte menetrendszerűen hallható a szurkolók egy részének skandálása, hogy „Üsd, verd fejbe a magyart!". Egyre gyakrabban ugyanilyen sértő, magyarellenes bekiabálások kísérik más dél-szlovákiai csapatok vendégszereplését is. Évekkel ezelőtt, ha nagy ritkán felhangzott ilyen sértegetés, akkor legalább a hangosbeszélőn keresztül igyekeztek rendreutasítani a hangoskodókat, ma már ez a szerény figyelmeztetés is rendszerint elmarad. Természetesen nem a magukról megfeledkezett nagyszombati fiatalok a főbűnösök, hanem azok a politikusok és közéleti személyiségek, akik szinte naponta ontják magukból a nacionalista mákonyt, s akik egyre veszélyesebb méreteket öltő nacionalista légkört szítanak. Ennek ellenére ugyanúgy, mint Ausztriában és más jogállamokban, ezek a magukról megfeledkezett fiatalok sem mentesülhetnek a büntetőjogi felelősség alól. A nagyszombati bírósági döntésnek azért is nagy a jelentősége, mert az esetleges túl enyhe ítélet vagy felmentés újabb hasonló cselekedetre bátoríthatja, az igazságos döntés pedig éppenséggel visszariaszthatja a hasonló tettekre hajlamos fiatalokat. Ezért várjuk nemcsak kíváncsian, haDunaszerdahely helyett Nagyszombatban