Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-21 / 43. szám, szerda

1996. február 20. KULTÚRA új sz

ó m Korszerűbb érettségi vizsgát! Ismét előtérbe került az érettségi vizsga korszerűsítésének kérdése. (A középiskolák január közepén kapták meg az oktatási minisztériumtól az érettségi vizsga új tervezetét, amelynek véleményezése lassan lejár.) S noha a korszerűsítés szükségességének hangoztatása mellett olykor elhangzik az a kérdés is, szükség van-e egyáltalán az érettségire, szeretném leszögezni: még mindig szükség van rá, sőt talán még inkább, mint korábban, hiszen az érettségi bizonyítványt maga a gyakorlat, a munkahelyek is megkövetelik. Az érettségi másik, a főiskolákkal és egyemekkel, a továbbtanulással kapcsolatos szerepe már talán vitathatóbb. Annál is inkább, mivel a felsőoktatási intézmények a továbbtanulást a náluk végzett felvételi vizsgák eredményétől teszik függővé. Miért kell az érettségit megújítani? • Azért is, hogy az érettségi vizsga eredményei olyanok legyenek, hogy azokat a felsőoktatási intézmények nagyobb mértékben (netán egészen) elfogadják, elfogadhassák. Hogy kiküszöböljük azt a fényűző kettősséget, hogy a tanuló alig jut túl az érettségin, máris a felvételire kell készülnie, a felvételért kell izgulnia. Ezzel függ össze az eredmények objektivizálása, hogy pontosabb 1<épet kapjunk az eddiginél, hogy azok az egyes iskolák között összemérhetők legyenek, s Kassán, Nagykaposon, Rozsnyón és másutt a kitűnő felelet az ismeretek azonos mértékét jelentse. Hogy az érettségi bizonyítvány egyben belépő lehessen a felsőoktatási intézményekbe: netán hogy közelítsünk az európai normákhoz. Mindehhez objektív, standardizált eredménymérésre van szükség. Az új érettségi koncepció ezért az írásbelik és tesztek vizsgaformáját kívánja alkalmazni (valószínűleg minden tantárgyban), az ismeretek fokozott mértékű alkalmazását a feleletek során, és egyáltalán a tanuló nagyobb önállóságára helyezi majd a hangsúlyt. A legizgalmasabb kérdés természetesen az érettségi tantárgyak számának és milyenségének a meghatározása. Hány kötelező és hány választható érettségi tantárgy legyen, ill. melyek legyenek azok? Az új javaslat, amely tulajdonképpen a jelenlegi gyakorlatra épít, 2 kötelező és 2 választható tantárgyat tervez szóban és írásban. Kötelező tantárgyak lennének: a/ anyanyelv és irodalom b/ egy idegen nyelv vagy a matematika (egyik a kettő közül, a tanuló választása szerint: a másik automatikusan a választható tantárgyak közé kerül). A választható tantárgyak között szerepelne minden további tantárgy, így az idegen nyelv vagy a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, a történelem, a földrajz, a társadalomismeret és az informatika. Újdonság, hogy a választható tantárgyak is szóban és írásban szerepelnek. A magyar (illetve nemzetiségi) tanítási nyelvű iskolákban az érettségi vizsga - a jelenlegi gyakorlathoz hasonlóan - a fentiekkel szemben annyiban változna, hogy a két kötelező tantárgy a magyar nyelv és irodalom valamint a szlovák nyelv és irodalom lenne, míg az idegen nyelv és á matematika egyaránt a választható tantárgyak között szerepelne. Természetesen továbbra is fennállna annak a lehetősége, hogy az így keletkezett hátrányt a nemzetiségi iskolákban plusz egy további választható tantárggyal lehetne kompenzálni. Ezzel szemben Magyarországon minimálisan 6, maximálisan 8 érettségi tantárgyat terveznek kötelező, ill. választható formában. Még nincs eldöntve, hogy ezek közül 3 vagy 4 tantárgy lesz-e kötelező, illetve van olyan javaslat is, mely szerint 2 kötelező és 4 választható tantárgy szerepelne az érettségin. A kötelező tantárgyak valószínű jegyzéke (az iskolák többsége efelé hajlik): anyanyelv és irodalom, egy idegen nyelv, matematika és történelem. Hogy a kötelező tantárgyak számának esetleges változása következtében melyik vagy melyek maradnának el, pillanatnyilag nehéz megmondani, ugyanis a vita Magyarországon is a kezdeténél tart. Ahogyan azt sem lehet tudni, hogy a három javaslat közül végül melyik kerül ki győztesen. Az érettségi vizsga általános kérdései mellett minket a hazai elképzelések, tervezetek érdekelnek elsősorban, már ami a magyar és a szlovák nyelv vizsgaformáját illeti. Magyar nyelvből és irodalomból az érettségi vizsga - úgy tűnik - nálunk továbbra is két részből állna: írásbeli és szóbeli vizsgából. Az írásbeli keretében vagy harminc kérdést kellene megválaszolnia a tanulónak (amelyek a négyéves tananyagra épülnének, összhangban a műveltségi standarddal), vagy ún. kisdisszertációt (évfolyammunkát) kellene a tanulónak készítenie az utolsó évben, kb. 15-20 oldalnyi terjedelemben. Ennek témáját viszont bármelyik tantárgy alapján választhatná, magyarból éppúgy, mint például fizikából, kémiából, netán történelemből vagy más tantárgyból. A tanuló így maximálisan érvényesíthetné továbbtanulási ill. egyéb, polgári munkával kapcsolatos szándékát, amelyre az érettségi után készül. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az érettségiből - sajnos mindmáig - hiányzik a tauló érdekeltsége és öröme: az, hogy a "papír" megszerzésén túl maga is értelmét lássa az egésznek, s abban kedvét, netán örömét is lelje.) Ezt a dolgozatot a tanuló több hónapon keresztül készítené el a szaktanár felügyelete és vezetése alatt, s kb. március végén adná le az osztályfőnöknek, miután két tanár bírálná el: az egyik a tartalmát, a másik a nyelvi és stilisztikai formáját. A pedagógusok bírálatát (véleményezését) a tanuló időben, még a szóbeli érettségi vizsga előtt, írásban kézhez kapná. A szóbeli érettségi vizsgának két része lenne: a/ az írásbeli dolgozat megvédése (tartalmi és nyelvi szempontból), b/ egy komplex kérdés megválaszolása (előadása), amely felölelné a magyar és világirodalmat, érintőlegesen a társművészeteket, valamint a kérdés történelmi és társadalomismereti vetületét. A szóbeli vizsgát ebben az esetben két pedagógus irányítaná és értékelné: a magyar szakos és az illetékes szaktanár. A harminc kérdés esetében a dolog némileg egyszerűbb, de kevésbé hatékony lenne, a kérdések viszont felölelhetnék az előbb említett területeket (irodalom, történelem, társművészetek, társadalomismeret). A szóbeli érettségi vizsga magyar nyelvből és irodalomból húsz percig tartana. TANKÓ LÁSZLÓ Országos Pedagógiai Intézet JOGSEGÉLY Egy csallóközi nagyközség önkormányzatának képviselője vagyok. Önkormányzatunk az utóbbi Időben gyakran kényszerül foglalkozni a helyi magyar oktatási nyelvű iskola helyzetével, mivel annak épülete egyre rosszabb állapotban van. A tetőzet beázik, a radiátorok alá helyezett lavórokban fogják fel a vizet, a tornaterem padlózata a nedvességtől annyira felduzzadt, hogy kl kellene cserélni. Az Igazság az, hogy a kisebb, szlovák oktatási nyelvű alapiskola körülményei lényegesen Jobbak. Sajnos, az Idei beíratáskor már néhány magyar szülő ezt a körülményt Is figyelembe vette, s a szlovák iskolába íratta gyermekét, amit nagyon sajnálok, mert meggyőződésem, hogy a gyermek identitástudatának kialakításában az iskola meghatározó szerepet Játszik. Polgármesterünk mégsem szentel kellő figyelmet a kérdés megoldásának. Véleménye szerint nem szabad az állam válláról levennünk a terhet azzal, hogy anyaglakkal besegítünk az épület tatarozásába, sőt olyan nézetének Is hangot adott már, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben meggondolandó, támogassa-e önkormányzatunk az Iskolaügyl hatásköröknek helyhatósághoz való esetleges jövőbeni átkerülését. Nem tudok egyetérteni a polgármester véleményével, de kíváncsi lennék az ön véleményére is - írja olvasónk. Sajnos, az iskolaépület problémája korántsem egyedülálló, az oktatásügy gazdasági helyzete következtében számos szlovák oktatási nyelvű iskola épülete is rossz állapotban van. A polgármester helyzetfelismerésével, a problémához való viszonyulásával azonban nehéz egyetérteni. Igaz ugyan, hogy az alapfokú műveltség megszerzéséhez az államnak kell megteremtenie a feltételeket, ám ha az állam mulasztásának olyan negatív következményei lehetnek nemzeti kisebbségünkre, mint az önök községében, akkor az önkormányzatnak lépnie kell, még ha az állam válláról is veszi le a terhet. Az ön meggyőződésének helytálló volta az identitástudattal kapcsolatban nem vonható kétségbe. Az identitástudat kialakulásában, formálásában valóban meghatározó jelentőséggel bír, hogy az ember milyen nyelven tapasztalja, ismeri meg a világot. Ami a tanügyi kompetenciáknak a helyhatóságokra való átruházását illeti, amennyiben komolyan gondoljuk, hogy mi, a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének sorsunkról, dolgainkról, oktatásügyi kérdéseinkről magunk döntsünk, önkormányzatainknak nem szabadna idegenkedniük attól, hogy az oktatásügyi jogkörök az ő hatáskörükbe kerüljenek. Annál is inkább, mert az oktatásügyi hatáskörökbe esetleg nemcsak az iskolaépületek gondozása tartozhat majd, hanem az iskolaigazgató kinevezése, a bérezési kérdések stb. Természetesen, a kompetenciák csak annyit érnek majd, amennyire a gyakorlásuk gazdaságilag biztosítva van, tehát a jogkörök az állam által adóinkból biztosított gazdasági támogatással kell hogy párosuljanak. DR.MÉSZÁROS LAJOS Országos tudományos és technikai diákalkotó kállítás A TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat és a TIT Stúdió pályázati felhívása 10-18 éves diákok számára Pályázatot hirdetünk tetszőleges tematikájú, tárgyú, jellegű diákalkotások megvalósítására. A pályaművekkel szemben támasztott követelmények: 1. A kidolgozott pályaművek tükrözzenek (a pályázó életkorától elvárható) elmélyült, tudományosan megalapozott érdeklődést, komoly kutatómunkát. Éljen a pályázó valamely tudományos eljárással: jelenségvizsgálat, kísérletezés, az eredmények szintetizálása, tudományos következtetések levezetése stb. 2. Elengedhetetlen, hogy a pályamű érthető, hatékony módon bemutatható, demonstrálható legyen. Egyaránt lehet pályázni elméleti (pl. számítógépes program) és tárgyi-gyakorlati természetű munkákkal. Figyelemmel az ezévi millecentenáriumi aktualitásra, különösen szívesen fogadunk a honfoglaláskori Kárpát-medence népeinek kultúrájával, életmódjával kapcsolatos, ill. a régió korabeli természeti viszonyaival (vízrajzával, flórájával, faunájával stb.) foglalkozó pályamunkákat. Pályázhatnak egyének vagy néhány fős alkotó kollektívák. A pályázatra jelentkezni az elkészítendő pályamű rövid (1-3 oldalas) szinopszisának (vázlatos ismertetésének) benyújtásával lehet 1996. február 28-ig. A jelentkezések elfogadásáról 1996. március 15-ig minden jelentkezőnek értesítést küldünk. A jelentkezés pozitív visszaigazolása esetén a kész pályaművek elkészítésének és az elkészülés bejelentésének határideje 1996. május 31. Egyidejűleg kérjük megjelölni az alkotás bemutatásához szükséges helyigényt (max. 2,5 m

2). ' A kész pályaművek nyilvános bemutatására és zsűrizésére vidéki és határon túli pályázók esetében 1996. június 15-én, szombaton, a budapesti és Pest megyei pályázók számára pedig 1996. június 16-án vasárnap kerül sor a TIT Stúdióban (Bp. XL, Zsombolyai u. 6.) A kiállításon való részvétel felmerülő utazási és szállásköltségeit a pályázók viselik. A pályázóknak a kiállítás helyszínén kell befizetniük a nevezési díjat, amelynek összege pályamunkánként 1000 Ft. A határontúli pályázóktól nevezési díjat nem kérünk. A legjobb 5 pályamű alkotója részvételi lehetőséget kap az Európai Tudományos és Technikai Diákalkotó Kiállításon, amely idén júliusban lesz Prágában. A prágai kiállítás 10 nyertes résztvevője meghívást kap a jövő évi kiállításra, amelyet a dél-afrikai Pretoriában rendeznek meg. További 10 nyertes magyarországi nyári tehetséggondozó szaktáborozáson vehet részt. Ezenkívül értékes különdíjak várják a nyerteseket. A jelentkezéseket a következő címre kérjük: TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat, Budapest VIII, Múzeum u. 7.1088 Szlovák nyelvű szakkonverzáció iskoláinkban Iskoláinkban a szlovák nyelvű szakkonverzáció tulajdonképpen a köznyelvi társalgás kibővítése a legkülönfélébb szakmák, ipari szakágazatok vagy tudományágak szakkifejezéseivel. A szakkonverzációnak más-más funkciója és rendeltetése van a szakközépiskolákban és a gimnáziumokban. A szakközépiskolákban ugyanis az iskola jellege, specializálódása határozza meg a szakszövegek beiktatásával történő társalgást. Természetes, hogy pl. a mezőgazdasági szakközépiskolában a mezőgazdasággal, annak bizonyos ágazataival kapcsolatos a szakkonverzáció, a kereskedelmi akadémiák tananyagában viszont a kereskedelemmel összefüggő szakkifejezések elsajátítása az elsődleges. A szakközépiskolák profiljából eredően a szakkonverzációnak ott kettős funkciója van: 1. fel kell készíteniük az egyetemre készülő diákokat egyetemi tanulmányaikra, 2. kellő szakmai szókinccsel kell lehetővé tenni a szakérettségi után továbbtanulni nem szándékozó végzős növendékek bekapcsolódását a tanult szakmába. Gimnáziumainkban a szlovák szakkonverzáció egészen más szerepet játszik. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a gimnázium fő feladata az általános műveltség alapjainak kialakítása, az egyetemre való felkészítés, de nem nyújt semmiféle meghatározott szakmai képzést. Az itt végzett diákok a legkülönfélébb egyetemekre mennek, ahol a legkülönbözőbb tudományágakkal, azok szakmai nyelvével, szakterminológiájával találkoznak. Gimnáziumainknak érthető módon didaktikai szempontból sincs lehetőségük arra, hogy a szlovák szakkonverzáció szűkre szabott keretében minden egyes tanulót megtanítsanak az általa választott hivatás szakkifejezéseire. Nyolc-tíz, esetleg ennél is több tantárgyból lehetetlen szakkonverzációt oktatni. Épp ezért nagyon helyes lenne, ha a választható jellegű szakkonverzációt az iskola vezetősége és tanári kara annak figyelembe vételével határozná meg, hogy mely egyetemekre készülnek egy-egy osztály diálkjai. A leggyakoribb hiba az, hogy sok helyen csupán a természettudományi tantárgyakból vezetik be a szakkonverzációt, megfeledkezve a humán jellegű diszciplínák széles skálájáról. A szakkonverzáció oktatása - jellegénél fogva - eltér az általános köznyelvi társalgási témák oktatásától. A szakkonverzáció kiinduló szövegeire ugyanis a specifikus témakör jellemző. Ezek a szövegek abban különböznek a köznyelvi és az irodalmi szövegektől, hogy egy-egy szakágazat, tudományág jellemző és gyakran használt szakkifejezéseit használják. A szakszövegeknek azonban csak mintegy 30-40 százalékát képezik a szakkifejezések, a többi (60-70 %) a köznyelv szavaiból, kifejezéseiből áll össze. Ebből következik, hogy a szakkonverzáció csak akkor lehet eredményes, ha a tanulók rendelkeznek ezzel a szükséges köznyelvi szókészlettel. Ezért elmondhatjuk, hogy a korszerű társalgásközpontú szlovák nyelvoktatás és a szlovák szakkonverzáció rokontárgyak, kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A tanulóknak a szakkonverzáció keretében meg kell szokniuk, hogy míg az általános (köznyelvi) társalgások folyamán a nyelvhelyességen és a közérthetőségen kívül alig kell ügyelniük bármire is, a szakszövegekben az egyes szakkifejezéseket csakis annak pontos alakjában, a szakszerűség és az általánosan elfogadott úzus követelményeinek megfelelően szabad használniuk. A szakszövegek mondattani szerkezete is lényegesen eltér a köznyelvi szövegekétől. Egy-egy folyamat jelenség, definíció stb. jobb, teljesebb megértése érdekében ugyanis gyakran fordulnak elő összetett vagy többszörösen összetett mondatok participiális (melléknévi igeneves) és az igék szenvedő alakjával kifejezett mellékmondatokkal. Az efféle mondatok magyarra fordítása alkalmával különösen ügyelni kell a nyelvhelyesség szempontjából kifogástalan magyar szövegalkotásra. (A szenvedő alakú igékkel képzett szerkezeteket például mindig cselekvő alakú magyar igékké alakítjuk át a magyarra fordított szövegben.) A szlovák nyelvű szakkonverzáció óráin kellő figyelmet kell fordítani az analitikus (elemző) és a szintetikus (összegező) olvasásra. Amikor a tanulók új témakörrel ismerkednek meg az adott témakör számos szakkifejezését tartalmazó szöveg segítségével, elkerülhetetlenül szükséges az analitikus olvasás, az új szavak beírása a szótárakba és az első ízben olvasott szakszöveg lefordítása magyar nyelvre. Szintetikus olvasásra akkor kerülhet sor, amikor bizonyos témakör szakkifejezéseit a tanulók már kellőképpen elsajátították, s a témakörrel kapcsolatos szakkönyvek részleteit vagy szakfolyóiratok idevágó rövidebb cikkeit olvastatjuk velük. Ez kettős céllal történik: 1. rászoktatjuk a tanulókat a szakszövegek értő meghallgatására, 2. gyakoroltatjuk az elhangzott szakszövegek saját szavakkal, de a szakkifejezések helyes alkalmazásával történő interpretációját. Nemcsak az analitikus és a szintetikus olvasás esetén, hanem lehetőleg minden egyes szlovák szakkonverzációs órán használjunk maximális mértékben szemléltető eszközöket, hogy a szakszövegek megértését és elsajátítását minél több érzékszerv bevonásával rögzítsük. A fent elmondottak talán magától értetődővé teszik, hogy a szlovák szakkonverzációt mindkét nyelvet tökéletesen beszélő, tehát magyar anyanyelvű tanárnak kell tanítania, mert csak így válik lehetővé, hogy tanulóink a szakkifejezéseket pontosan, tökéletesen elsajátítsák - mindkét nyelven! Nagyon kínosan hat, amikor szlovák oktatási nyelvű főiskolát, egyetemet végzett, magyar nemzetiségű mérnökök fele magyar, fele szlovák nyelven nyögdécselnek el valamilyen "szakszerű" magyarázatot. Tanulóinknak már a gimnáziumban meg kell szokniuk, hogy meg kell tanulniuk minden egyes szlovák szakkifejezés helyes magyar megfelelőjét, s ezt a gyakorlatot folytatniuk kell az egyetemen is, hogy egyformán értékes és jól képzett szakemberekké váljanak, akár szlovákul, akár magyarul kell számot adniuk szaktudásukról, hozzáértésükről. SÁGI TÓTH TIBOR