Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-20 / 42. szám, kedd

LÓI ÚJ szó SPORT 1996. február 20. AZ IDEI ELSŐ TENISZ GRAND SLAM-TORNA. AZ AUSTRALIAN OPEN GYŐZTESE Becker megigézi és lenyűgözi az embereket „Játszik Becker? Akkor megnézem a tévéközvetítést" - hallani Németország minden tájáról, ha valamelyik tornán megjelenik a 28 éves, 191 cm magas és 85 kg súlyú, Jellegzetes alakú, vörös hajú teniszező. Sokan szinte nem lélegzenek, ha pályára lép. Szurkolnak neki, elnézik minden hibáját, extravaganciáját, rossz hangulatát. Magyarán, a Beckermánia már hosszabb Ideje dívik Németországban. Megnyerte magának az egész nemzetet, s csak nehezen magyarázható, miért éppen ő, hisz nem egyszer csalódást okozott hódolóinak; például amikor nem volt hajlandó indulni a Davis Kupa-csapatban. Mindezt már elfelejtették... Tavaly visszatért és óriási meccseket vívott a hollandok ellen. Az ATP-ranglistán lecsúszott a 10. helyre, Michael Stich a második volt, mégsem jelentett semmit a németeknek. Vártak az isteni Boris újjászületésére. És ez be is következett. Pillanatnyilag a világranglista 4. helyén áll. Melbourne-ben megnyerte az idei első Grand Slam-tornát. Mi a különbség Becker és Michael Stich között? Mindketten wimbeldoni győztesek, mindketten évek óta a világ abszolút élvonalába tartoznak. Mégis úgy tűnik, óriási a differencia. Stich nyerhet Grand Slam-tornát, a nemzet mégsem fogja úgy szeretni,^-mint Beckert, aki ugyanazokon a seregszemléken már az első fordulóban kiesik. A németek több mint 60 százaléka Stichet jobb teniszezőnek tartja Beckernél, 70 százaléka szívesén kölcsönözné neki személyautóját, két harmadának rokonszenvesebb riválisánál. De mit számít mindez! Arra a kérdésre, ki a nagyobb egyéniség és kinek szurkolnak, a német nemzet egyértelmű válasza: Boris Beckernek. Becker árnyéka mindenhová követi Stichet. Amikor 1991-ben a wimbledoni torna döntőjében legyőzte a leimeni nagy esélyest, a nép nem örült az új német csillag sikerének. Becker vereségén siránkozott. Annak ellenére, hogy Elmshorn szülötte még ugyanabban az esztendőben a világranglista negyedik helyére került, csak egyszer váltotta ki honfitársai lelkesedését: a 92-es barcelonai olimpián. Ott megnyerte a párost - természetesen Beckerrel. A későbbiek során sem kényeztette el Fortuna istenasszony Stichet. Bármit is csinált, a nép Beckert imádta. 1993-ban Stich győzött a frankfurti ATP-torna döntőjében. A szurkolók reakciója: kár, hogy kvalifikálta magát a seregszemlére. Mert az első, aki nem fért be a a világ legjobb nyolc teniszezője közé természetesen Boris Becker volt. A világ legsokoldalúbb játékosának tartott Stich 1994-ben sikert sikerre halmozott, de a németek csak az év vége felé kezdtek igazán érdeklődni eredményei iránt. Ekkor ugyanis közte és Becker között dőlt el, ki kerül utolsóként a Frankfurtban rendezett nem hivatalos vb nyolcas döntőjébe. A rokonszenv magától értetődően Becker felé irányult, aki aztán egészen a fináléba jutott. 1995 januárjában újabb konfrontáció következett. Becker, aki előtte lemondta a Davis Kupában való szereplést, újra szeretni kezdte ezt a versenysorozatot, melynek minden idők legeredményesebb játékosa. Stich korábban Becker nélkül is győzelemre vezette a német csapatot, azonban tudta, mi vár rá. A háttérbe szoruló második számú játékos sorsa. A valóság mégis felülmúlta a várakozást. Stich győzelme Ivanisevics ellen távolról sem váltott ki olyan visszhangot, mint Becker sikere az eléggé ismeretlen Hirszon ellen. A barcelonai olimpia óta ismét együtt szereplő páros idő előtt biztosította a németek győzelmét. Jellemző lefolyása volt az utolsó játéknapnak. Stich Hirszon ellen is becsületesen végig küzdötte a meccset, Beckert hiába várta telt háza karlsruhei Europahalleban; a világranglista harmadik helyezettje sérülésre hivatkozva nem lépett pályára. Természetesen az orvos is rábólintott. Hogy Becker a másnapot a kisváros Lourdes csodatevő forrásánál vagy másutt töltötte, nem tudni. Csak annyi biztos, egy nappal később Marseille-ben frissen cikázva vette egyik akadályt a másik után és megnyerte a tornát. „Ez a foglalkozásom. Játszanom kell, ha nem is vagyok teljesen egészséges. Nem engedhetem meg magamnak, hogy szabadságra menjek, mint Stich" kommentálta Becker az esetet. Stich „szabadsága" az volt, hogy Boris Becker: győztem... Mannheimben jótékonysági tornát szervezett, megnyerte azt, s az egymilliós márka bevételt a beteg gyerekeknek ajánlotta fel. A német újságírók részéről a hazai tornákon óriási az érdeklődés Becker iránt. Az angolul és németül feltett kérdések özönét rendszerint az ATP hivatalos képviselőjének energikus közbelépése állítja meg. Stich prezentációja mindössze két percig, néhány udvariaskodó kérdés erejéig szokott tartani. A 26 éves teniszező, intelligenciájának köszönve, képes elviselni a nem éppen kellemes szituációkat. Egyszer azonban már nem bírta idegekkel. A frankfurti ATP-tornán Beckertől elszenvedett veresége után így fakadt ki:„ Elfogadom, hogy többen szurkolnak Borisnak. De száz az egyhez arányban? Helyenként az járt a fejemben, milyen jól érezné magát Frankfurtban egy dán vagy svéd játékos, biztosan akadna ötven szurkolója. Nekem egysem volt." Hogy a helyzet megváltozzon, ahhoz Stichnek várnia kell még két-három esztendőt. Erre az időszakra jelezte Becker pályafutásának befejezését:. Ez a pillanat akkor jön el, amikor Noah Gabriel fiam elkezd iskolába járni, és nem lehet velem világkörüli útjaim során. A család nélkül nincs esélyem. Ha Barbara feleségem és fiam valamilyen oknál fogva nem lehetnek mellettem teniszkalandozásaim során, azonnal befejezem karrieremet." Addig is Becker újra attakot indít a világelsőség visszaszerzésére. „Olyan frissnek érzem magam, mint tíz éwel ezelőtt, képes lennék naponta játszani. És naponta győzni." A sikerekhez vezető úton nem a pszichológustól kapta a mentális erőforrást, hanem fia megszületésétől. Másfél esztendővel ezelőtt ellenfelei így viccelődtek: Boris állapotosabb Barbaránál. A nehézkes, bárdolatlan Becker futószalagon szenvedett vereséget a tornák első fordulójában. Egészen 1994. január 18-ig. Ekkor született a várva várt gyerek. Nick Bollettieri edző és főleg személyes tanácsadója, Axel Meyer-Wölden világosan megmondták, mit várnak az újdonsült apától: becsületes játékot, s visszakerülést a világranglista abszolút élmezőnyébe. És Boris ilyen értelemben cselekedett. A mindig panaszkodó, rigolyás fiatalember triumfálisan tért vissza. 1994-es „hadjáratának" csúcsa Stockholmban volt, ahol három nap alatt legyőzte Stichet, Ivanisevicset és Samprast, tehát a világranglista első három helyezettjét. Egyetlen hibáján nem tudott javítani. Hogy időről-időre ne essen ki mindenki megdöbbenésére a tdrnák első fordulójában. Valószínűleg ez már úgy hozzá tartozik, mint a borostás arc. A győzelmekkel és a vereségekkel azonban nem magyarázható Becker népszerűsége, nem ez az oka, hogy telt házakat vonz szerte a világon. Becker karizmatikus egyéniség, aki képes megigézni és lenyűgözni az embereket. Beckert lehet szeretni vagy gyűlölni, de nem lehet észre nem venni, nem lehet közömbös iránta az ember. Becker viccelődhet és viselkedhet éretlen gyerek módjára, órákig osztogathat autogramot vagy cserbenhagyhatja hódolóit, lehet arrogáns, de megmarad egyéniségnek. A németeknek mindig voltak bálványaik. Becker is az. Ha nem lenne, valakinek művileg vállalnia kellene a szerepét. Az olyan pillanatok, mint amilyen mondjuk 1986-ban volt Hartfordban, amikor Davis Kupameccsen hatórás csata után értékesítette első meccslabdáját John McEnroe ellen, és utána a német zászlóval körbefutotta a pályát, mindig extázisba hozzák az egész nemzetet. Becker három wimbledoni diadala után (1985,1986,1989) Németországban megkétszereződött a teniszezők száma. Voltak idők, amikor magas rangú politikusok külföldi látogatásaik során Becker minden egyes játszmájának eredményéről kértek tájékoztatást, vagy amikor a titkárnő megszakítva a fontos kereskedelmi tárgyalást bejelentette: Beckernek sikerült a break. Muhammad Ali, az ember holdraszállása és a kelet-német határok megnyitása óta Becker mérkőzései jelentik az olyan eseményt, amely kedvéért az egész német nemzet képes éjjel felkelni, hogy megnézze a tévéközveítést. Ki tudja, nem nyílvánítják-e Németországban gyásznak azt a napot, amikor a nép kedvence lelép a tenisz színpadáról, (t. v.) MA KEZDŐDIK A JÉGKORONG EXTRALIGA RAJATSZASA Szenzációkkal zárult az alapszakasz Pénteken este a 36. forduló mérkőzéselvei véget ért a Jégkorong Extraliga körmérkőzéses sorozata. Azt már korábban tudtuk, mely csapatok folytathatják a rájátszásban, azaz a play offban, illetve a kiesés elleni ún. selejtező csoportban. Úgy alakultak ugyanis a dolgok, hogy a továbbjutó nyolc együttes - Košice, Trenčín, Martin, Poprad, Slovan, Nitra, Dubnica, Liptovský Mikuláš - ellenfelet választhatott. A váratlan (sokszor hihetetlen) eredményeket követően ez lett a negyeddöntő párosítása: Košlce-L. Mikuláš, Trenčín-Dubnlca, Martln-Nltra, Poprad-Slovan. A két sereghajtó, a besztercebányai újonc és az eperjesi gárda az I. liga (ma lesz a záróforduló) négy legjobbjával - Spišská Nová Ves, Zvolen, Skalica, Michalovce oda-vissza alapon körmérkőzéseket vív. A tíz fordulóból álló sorozat egy hónapig tart, s ketten (négyen?) Jutnak az élvonalba. Egyes csapatok igencsak komolytalanjátékkal rukkoltak elő az elmúlt hét végén. A bajnokság egyik esélyese, a trencséni Dukla alaposan felbosszantotta drukkereit. Az 1500 néző nem akart hinni a szemének, ugyanis a katonák minden tekintetben a rövidebbet húzták a szerény képességű besztercebányaiak elleni pénteki találkozón. A tét nélküli meccs végül is meglepő, ám teljesen megérdemelt vendégsikerrel ért véget. Hihetetlen, de így igaz: a kiesőjelölt B. Bystrica négy nap alatt négy pontot szerzett! Ha ezt megelőzően is ilyen eredményesen hokizott volna, akkor - egészen biztos - jóval előbbre végez a tabellán. A sereghajtó eperjesiek is „megrázták" magukat, s ők is felborították a papírformát. A mezőny leggyengébb csapata a Poprádot lepte meg. Azt a poprádi együttest, amely, ha pénteken legyőzi a Prešovot, megelőzi a tabellán A NEGYEDDÖNTŐ MŰSORA Február 20., kedd és február 21., szerda: Košice-L Mikuláš, Trenčín-Dubnica, Martin-NItra, Poprad-Slovan. Február 24., szombat (és február 25., vasárnap): L Mikuláš-Košice, Dubnica-Trenéín, Nltra-Martin, Slovan-Poprad. (Február 28., szerda: Košice-L. Mikulás, Trenčín-Dubnica, Martí-Nltra, Poprad-Slovan) a turócszentmártoni gárdát, és a play off-negyeddöntőben a nyitraiakkal mérkőzik. Úgy tűnik, Bedrich Brunclík edző legénysége nem akart(?!) harmadik lenni, s inkább az attraktívabb S/ovant választotta. Egy biztos, ma és holnap telt ház, 6000 néző lesz a pozsonyiak elleni negyeddöntőkön. A nyitraiakra meg csak 2-3000-en lettek volna kíváncsiak... Ki gondolta volna, hogy a címvédő kassaiak kilencpontos előnnyel nyerik majd az alapszakaszt. Pedig rosszul rajtoltak, az első „harmad" után - hatpontos hátránnyal - a hatodik helyen szerénykedtek. Aztán egyik napról a másikra menesztették Ján Selvek edzőt (vele nyertek bajnoki címet a kelet-szlovákiaiak!), és fordult a kocka. Ján Faithnak sikerült lelket vernie az önbizalmát vesztett társaságba, amely már - zsinórban - 22(!) mérkőzésen nem talált legyőzőre. Tekintélyt parancsoló sorozat. Pozsonyban viszont nem segített az edzőcsere, a Harvard hathatós támogatása sem tett csodát. A kékek fordulóról fordulóra bukdácsoltak, s végül a középmezőnyben kötöttek ki. A pontvadászat rajtja előtt még a bajnoki címről (is) álmodoztak a szakvezetők és a szponzorok. Igaz, elméletileg az 5. helyről, sőt a 8.-ról is lehet bajnokságot nyerni! A látottak alapján az is nagy bravúr lenne, ha a Slovan túljutna a poprádiakon... A sok-sok unalmas, előre lefutott meccseket, illetve a gyanús eredményeket követően ma elkezdődik az Extraliga második „félideje", az izgalmasnak és érdekesnek ígérkező play off-sorozat. Itt már nem ajánlatos taktikázni, számolgatni, ugyanis egy megingás is végzetes lehet. A negyeddöntőben három győztes meccsre játszanak, az elődöntőben és a fináléban pedig már négyre. S ez újdonságnak szzámít. Az alapszakaszban jobb helyezést elért csapatot előnyben részesíti a szabály, hiszen ő rendezheti a sorsdöntő (ötödik vagy hetedik) meccset. Döntetlen esetében 2x10 perces hosszabbítás következik. Ha gól születik, vége a találkozónak (hirtelen halál), ha nem, akkor addig túlóráznak az együttesek, amíg nem esik gól a hosszabbításban (húszpercenként újítják fel a jeget). Könnyen lehet, hogy az 1996/97-es idényben tizenkettőre bővítik az Extraliga mezőnyét. Pavol Macko, a Szlovák Jégkorong Szövetség főtitkára ezzel kapcsolatban kijelentette: „Több mint valószínű, már a napokban javasolni fogja a létszámemelést a bajnokság csapatainak szövetsége, a ligatanács. Végleges döntés május 18-án várható, ekkor ülésezik ugyanis a szövetség elnöksége." ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Sejba (fehér mezben) volt a pozsonyi Slovan egyik legeredményesebb hokisa az alapszakaszban, 11-szer talált a hálóba és 15 gólpasszt adott... (Fotó: Eugen Vojtíšek)