Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-16 / 39. szám, péntek

6 j ÚJ SZ

Ó KULTÚ

R

A _____ 1996. február 16. ITT AZTAN Se ki, se be, se nyő! Amint újraolvasom a címet, máris eszembe jut, hogy más szöget is.talál, mint a vastyúk: a fenti idézet horrországi valóságunknak is szöget üthetne a fejébe. Ha nem lenne fejetlen. No, nem a szög! így hát nyakoncsípi az uzgul-autonómia elleni műhisztéria, a területi leradírozás gyilkos szándékait is. Ugyanis diktaturamék hengere elől a végsőkig hátrálva mindenkinek éreznie kellene, hogy: „Itt aztán se ki, se be, se nyő!" Ha a demarsok tetejére állunk is! Akkor se. Csak uzgulgatunk és csodára várunk. Mert se ki, se be, se nyő. Sőt, nyő se! Amikor ezt kimondta a Besenyő Pista bácsi, mint klasszikus aranyköpéseinek egyik „nyálon lőtt" remekét, talán eszébe sem jutott, hogy a mi standardfölötti állapotunkat is megfogalmazta. Mindenesetre az elkövetkező napokban jó lehetőség kínálkozik a szembes ülésre, a szembe sülésre, mert Besenyőék ellátogatnak az Uzgul Provinciára! Éppen ezért „soha vissza nem térő alkarom" szívesen folytatja tolla tintáját erről a jó hírről. Erről a színházi és tévés jelenségről, amit Galla Miklós, Dolák-Saly Róbert, Laár András, Nagy Natália kitaláltak és megteremtettek. Mert hát az ember szívesen beszél, vagy ír arról, ami tetszik neki. (Tüsszenet a kivételnek!) Ugyanis a Ľ art pour ľ art Társulat, a Holló Színház, a Vastyúk is talál szeget, a Besenyő család - még keresi a találó megnevezését? - ám teljesen eredeti, új stílust teremtett. Talán ezzel is magyarázható, hogy a sajtó az ő nívójuk és érdemük alatt foglalkozik velük. (Legalábbis az a része, amelyik eljut hozzánk). Pedig sokan szóvá teszik, ha látták őket. Dőltünk a röhögéstől, csípem a Galla Mikiéket, a gyerekeim el vannak tőlük ájulva, ismételgetik bemondásaikat... Olyan is van, aki bizonytalanul rákérdez: Mi ez a baromság? Hát ez az a „baromság", amiben nap mint nap nyakig vagyunk! Amit élünk. S amint élünk. A beskatulyázáshoz értő műértők pedig az abszurd humor általános közhelyébe kapaszkodnak. (A humor már eredendően is abszurd. Lényege a képtelenség, a váratlan, a meglepő, a szokatlan, a szellemi bravúr). Dolák-Salyék találmánya a magyar nyelv szójáték-lehetőségeinek, szólás- és közhelyficamításainak, a szavak elsődleges értelmezéseinek dramatizálása. Rendkívül találó jellemekkel, helyzetekkel és képekkel. (Talán csak Tompikától viszolygunk jobban a kelleténél). A nyelvi zsonglőrködés, a gogoli szintű, keserű pukkasztás, a tükör-tartás, „mintegy a természetnek" (Shakespeare), ízigvérig, a velejéig magyar. Más nyelvre lefordíthatatlan. Idézzük fel Besenyő Pista bácsi és a vendég Irénke - aki minden helyzetben feltálalja magát szilveszteri szexkalandjának párbeszédfoszlányait: Irénke: Ne féljen Pista! Nem fogom elkebletleníteni. B. P. bácsi: Legyezgeti a fiúságomat. I.: Emlékszik, amikor egy malomban örültünk? B. P.: Tudja ki vagyok én? Egy kan ász! Egy magába forduló típus. I.: Hallgatólagosan egyezzen belém! B. P.: Irénke, úgy látom magának aztán kellős a közepe. I.: Nyugodtan helyezze magát kényölembe! Maga olyan rámtermett. B. P.: Egyedem-begyedem, legelek a begyeden. I.: István, magától aztán tűröm a nyomdafestéket! B. P.: Most megtetézem... I.: Juj Pista! Magának aztán nyomós oka van! Nincs az a nyelvtörvény, nincs olyan nyelvhóhér, aki ezt kitépheti! Ezt a humort anyanyelvünk élteti. Ezzel magyarázható különös sikere a gyerekek, a fiatalok körében, ők frissebb, tisztább füllel hallják közhelyeinket, álságos, hazug szómaszlagainkat. Könnyebben reagálnak a leleplezésre. A négy színész ellenállhatatlan jellem- és helyzetstilizációival egyéni, kerek világot teremt. Úgy. hogy közben észre sem vesszük, háromszor-négyszer annyi figurát állítanak elénk, mint amennyien játszanak. Ráadásul szilveszterkor a képernyő mindkét oldala megkapta a magáét! A különféle műsortípus-paródiák, a rockzenész Fületlen fiú, a Vadonna, a Love boys ikrek, a Nyálon lőtt lány balladája, a műsorvezetők kegyetlen karikatúrája, mindmind méltatást érdemelne... Emelt kalappal várjuk a négy fiatal művészt! GÁLÁN GÉZA Roman Vishniak tanúságtétele Ritka értékű fotókiállítást nézhet meg az érdeklődő közönség március 13-áig a Szlovák Nemzeti Múzeumban Pozsonyban. Roman Vishniak a letűnt zsidóvilágot varázsolja elénk fényképeivel. Egyik-másik képen mintha a „Hegedűs a háztetőn" Tevjéje és háza népe jelenne meg, amott igazi zsidókereskedő tűnik elénk, szertartást végző rabbi, Tórát olvasó diákok, az utcán beszélgető asszonyok, játszadozó gyerekek... 1936 és 1939 között kapta őket (jobbára titokban) lencsevégre Vishniak kelet-európai barangolásai során. A harmincas években divatossá vált a dokumentációs fotográfia. Roman Vishniak, az akkor Berlinben élő orvos, ortodox zsidó, úgy döntött, megörökíti a zsidóság mindennapjait, szokásait. S nemcsak Németországban, hanem Lengyelországban, Magyarországon, az akkori Csehszlovákiában, Litvániában és Lettországban is. Nem áll szándékában kritizálni a zsidókat, sem dicsőíteni. Csupán tényszerűen akarja megörökíteni mindennapjaikat. A négy évig tartó barangolás során 16 ezer negatívot készített, ezekből mára sajnos csak kétezer maradt fenn. Ki is volt valójában Roman Vishniak? Mifelénk keveset tudnak róla. 1897-ben született Oroszországban, később Lettországban élt. Élete 1920 körül vesz drámai fordulatot, amikor Lettországban egyre nagyobb nyomás nehezedik a zsidó lakosságra, s Vishniak előbb Litvániába, majd Németországba menekül. Orvostudományi, biológiai és zoológiai tanulmányait sikerül befejeznie. De a fasizmus fokozódó előretörése idején zsidó származása miatt nem kaphat doktori címet. Tizenegyszer kerül fogságba vagy internálótáborba, tehát saját bőrén tapasztalja, mit jelent zsidónak lenni a harmincas évek Európájában. Németországból Spanyolországba, onnan pedig Portugáliába emigrál. Folytatja a mikrofotográfiában végzett kísérleteit, melyeket még 1916-ban kezdett el. Később egyre inkább elismert tudóssá válik, világhírű egyetemek hívják meg, hogy előadjon és oktasson. 1961-ben a New Vork-i Jesiva Egyetem professzorává avatják. Hosszú és termékeny élete során (1990-ban halt meg 93 évesen) tizenhét doktori címet kapott. Vishniak 400 fotót választott ki saját alkotásaiból, amelyek a Svájci Fotográfiai Központ gyűjteményébe kerültek, ezekből pedig 60 a Pro Helvetia Alapítvány pozsonyi fiókja és a Szlovák Nemzeti Múzeum Zsidókultúra Múzeuma közreműködésével az SZNM első emeleti kiállítótermébe. így tehát tanúi lehetünk Vishniak fotóművészi nagyságának, hitvallása erejének. A fotók szerzője maga írta a képaláírásokat és a kiállítás forgatókönyvét. Többek között ezt mondja: „Miért is csináltam mindezt? Talán furcsának tűnik, hogy valaki rejtett kamerával készít felvételeket egy olyan népről, amelyik egyáltalán nem akarta, hogy fényképezzék őt. Talán vakmerőség volt végigutazni azokat az országokat, amelyekben nap mint nap életveszélynek voltam kitéve. Meglehet, előre láttam, hogy a fajgyűlölet sötétségbe hajtja a világot s egy nép kiirtásához vezet. Ebben a világban senki sem érezte kötelességének, hogy övéi fájdalmas életét ábrázolja. Úgy gondoltam, nekem feladatom tenni valamit azért, hogy ez a letűnő világ ne merüljön feledésbe. S hogy életet leheljek a fotókba, saját gondolataimat, elmélkedéseimet fűztem hozzájuk szövegként. A felvételek olyan embereket és helyeket ábrázolnak, akik és amelyek ma már nem léteznek, de az én emlékeimben tovább élnek. Remélem, hogy a fotókat a történetükkel együtt élik át, s hogy így sikerül meglátniuk azt a világot, amelyet én láttam." FIALA ILONA (Peter Procházka felvétele) i KÖZLEMÉNY Debrecenben megalakult a Magyar Ifjúsági Világszövetség Ajelenlegi alapítótagok csatlakozásra hívják és várják azokat a fiatalokat, ifjúsági csoportokat, intézményeket, melyek fontosnak tartják az egyetemes magyar közösségvállalást. Főbb céljaink: - a magyar kultúra és nyelv ápolása és fejlesztése; - rendszeres kapcsolattartása határainkon kívül élő magyar fiatalság közösségeivel; - a már lézető együttműködés megerősítése, felújítása; - kiépíteni egy világméretű magyar ifjúsági szervezetet; - a szomszéd népek ifjúságával a baráti együttélés szellemében a híd szerepét szeretnénk betölteni; - a demokrácia építése; - az ifjúság fokozottabb bevonása a környezetvédelembe. Alapítótagnak számít mindenki, aki 35 évnél fiatalabb és 1996. március 15-ig közli belépési szándékát. Pártolótagok belépését is várjuk, akik támogatni szeretnék szervezetünket. A belépési nyilatkozat személyesen vagy levél útján átvehető Debrecenben, 4025, Arany János u. 2. szám l/l. (Tel.: 52/410 010) Várjuk iskolák és diákönkormányzatok jelentkezését, amelyek szívesen lépnének kapcsolatba anyaországi, erdélyi és kárpátaljai iskolákkal és diákönkormányzatokkal. Július végén egyhetes hagyományőrző kerékpártúrát szervezünk Kárpátaljára, a Vereckei-hágóhoz. 'Augusztus elején tíznapos ifjúsági tábort rendezünk Székelyföldön, Hajdúböszörményben pedig négynapos zenei fesztivál várja a fiatalokat. A kinematográfia kezdetei Kassán A kassai Schalkház szálló dísztermében, 1899. szeptember 16-án és 17-én este nyolc órakor Zlínszky András mutatta be először az új csodát, a mozgó fényképeket és a beszélő, éneklő csodamasinákat. Korabeli lapok hirdetései, plakátok tucatjai 16 attrakcióval teli előadást kínáltak az érdeklődőknek. Ilyen attrakciónak számított még akkoriban a mozgófényképek bemutatása is, amely aztán később világrahozta a filmet, a legújabbkori és legközkedveltebb művészeti ágazatok egyikét. A felvételek rögzítése és az első filmek gyártása is hamarosan megkezdődött, mert egyre szaporodtak a vándormozi-tulajdonosok is, akik ebben az új iparágban vélték megtalálni a szerencséjüket. Kassán Liffka Sándor nevéhez fűződik az első ilyen vállalkozás. Liffka szintén vándormozi-tulajdonos volt, š a kassai Városszépítő Egyesület Uránia Színházában tartotta vetítéseit. Szakmai körökben ismertek a Kassai korzó és a 9. kassai gyalogezred című filmjei. A Kassai korzó című film története Az 1909. július 22-ei napilapokban jelent meg az a hír-hirdetés, melyben az Uránia Színház igazgatósága közölte, hogy színházuk számára megörökítteti a vasárnapi korzót. Felkérte a kassaiakat, hogy a siker érdekében minél nagyobb számban vegyenek részt a forgatáson. Az eseményre július 25-én, vasárnap a korzón, a Széchényi park déli oldalán kerül sor. Nem csoda, hogy a filmfelvétel lázba hozta a kassaiakat, hiszen a korzóról volt szó, a város legnyüzsgőbb, leglátogatottabb és nem utolsósorban legtarkább pontjáról. Ott pezsgett leginkább a társasági élet, ott találkozott rendszeresen a szórakozásra vágyó polgárság zöme. Ezt bizonyára Liffka Sándor is jól tudta, éppen ezért a hirdetésekben a következő színhelyeket és időpontokat jelölte meg: „Július hó 25-én vasárnap délben 11-től fél 12-ig a Royal-vendéglő és a Kossuth Lajos-utca között, fél 12-kor a mise végeztével a Dóm Műsor augusztus hó 2., 3. és 4-én. A mozgatható bábu (Tréfás.) A bambusznád kalapok késelése Szuridaszigeteken. (Szingazdag müfllm.) A vőlegény, aki várat magára. (Komikus hazassági történet. Jeanne d'Arc, az orleansi szüz. (10 részben.) A kassai korzó. Colombo és vidéke. (Természet u:áni (elvétel. Szines müfilm.) Az előadás kezdete este pont ",.,9 órakor. Vasár- és ünnepnap 3 előadás: ' .5 órakor, 7-kor, és s,

49-kor. Helyárak: Páholyülés 1.— K. 1. hely 1.— K. II. hely 70 fillér. 111. hely 40 fillér. Gyermekek és katonái; a fél helyárat fizetik. Jegyek előre válthatók Quirsfeld Jár.os ur üzletében Fő-u:ca 51. és Radó Béiáné dohánytőzsdéjében Deák F. utca 16. Színházi pénztár nyitva 6-tól. északi kapuja és a Kossuth Lajos-utca között, fél 12-től háromnegyed 12ig a Kossuth Lajos-utca végén a híd előtt, háromnegyed 12 és egynegyed 1 között a Széchényi liget főútján a kioszk előtt. Délután háromnegyed 6kor az Uránia Színház kijáratánál /essz felvétel." Természetesen mindenki ott szeretett volna lenni e nagy eseményen, így a vasárnapi korzót elárasztotta a kíváncsiskodók hullámzó sokasága. Az időjárás is kedvezett, és nemcsak a sokaságnak. Ünnepélyesen kiöltözött hölgyek és urak sétálgattak a forgatások színhelyén, fáradhatatlanul mosolyogtak, sétápálcájukkal, kalapjukkal integettek, hogy felhívják magukra a figyelmet. A korzó vibrált az izgalomtól. Mindenki örült, hogy ismerőseik társaságában ők is ott lesznek az „Uránia örökkévalóság utcáján". Az újságok - Felső m agyarország - Kassai Napló, Kashauer Zeitung - Kassa-Eperjesi Értesítő, Kassai Hírlap, Abauj-Kassai Közlöny, Felvidéki Újság, Napló - már 1909. augusztus 3-án hozzák a hírt a Kassai korzó sikeres bemutatásáról, melyet egy új műsor keretében vetítettek le. Az Abauj - Kassai Közlöny így számol be az eseményről: „Kassa az Urániában: Rendkívül érdekes műsor keretében mutatta be tegnap este a kassai Uránia Színház először azt •sl a felvételt, melyet a múlt hét vasárnapján eszközölt Liffka, mozgófénykép - szín háztulajdonos. A felvétel kitűnően sikerült s a tegnapi bemutató nem is tévesztett hatást Az a tény, hogy a vásznon csupa helybeli ismerős jelenik meg, valami sajátságos meleg hangulatot támasztott a színház nézőterén, ahol egymást érték a vidám, közvetlen, lelkes megnyilatkozásai az osztatlan tettszésnek. Mi sem bizonyítja jobban a Kassai korzó Uránia sikerét mint az, hogy a színházat zsúfolásig megtöltött közönség, zajos éljenzés és viharos tapssal meg akarta a képet újráztatni. Ez a mozgófénykép-színházak életében valóban páratlan eset. Mint értesültünk az Uránia Színház vezetősége, most közkívánatra egy ideig műsoron tartja az érdekes, mozgalmas képet." Liffka Kassai korzója tehát olyan kezdeményezés volt, amely kiváló lehetőséget nyújtott a még ritkaságnak számító kinematográf bemutatására és megkedveltetésére. Kamerája nemcsak arra szolgált, hogy válogatás nélkül megörökítsen vele mindent, ami mozog, hanem néhány témakörben egységes képet nyújtott az akkori kassai korzó nyüzsgő társasági életéről, a kassaiak szokásairól. Munkái a filmkészítés bezárt körét alkotják, a film megvalósításától a kivitelezésen át egészen a film forgalmazásáig. Filmjei a nyilvánosság részére készültek, és amellett, hogy betöltötték a regionális filmhíradás korai próbálkozásait, ma már vitathatatlanul hozzátartoznak a filmkészítés történetének kezdeteihez hazánkban. RÁCZ ATTILA Szlovák Filmintézet Nemzeti Klnematográflal Központ (Fotó: Tyukodi László) A Ľ art pour ľ art társulata