Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-11 / 8. szám, csütörtök

1996. január 11. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ

Ó'JJ Szakmunkásképzőtől a felsőfokú oktatásig CSERVENKA JÁNOS - HIDASKURT: Hidaskürtön idén kezdte meg ötödik tanévét a középfokú magán szakmunkásképző intézet. Alapítója, Cservenka János az ország első ilyen jellegű Intézményeként hozta létre, amely sok tekintetben nemcsak a később alapított magyar szakmunkásképzők számára szolgált példaként. Azóta az iskola minden nehézség ellenére sikeresen működik, sőt az utóbbi években még közép-, illetve felsőfokú menedzserképzővel is bővült. Az ötéves működésnek köszönhetően a környéken egyre gyakrabban találkozhatunk Hidaskürtön végzett szakemberekkel. Diószegen például tavaly nyáron nyílt meg az Elegant fodrászat, a városka harmadik ilyen szalonja. Bilicky Mátyás a hidaskürti szakmunkásképzőben végzett és szülei segítségével azonnal a saját lábára állt. - Annak idején éppen az iskola jó hírneve miatt választottam Hidaskürtöt. Ezt nem is bántam meg, hiszen nemcsak a szakmából tanultam meg többet, mint bárhol másutt, de emberi szempontból is sokat kaptam. A tanári kar barátságos volt, jó légkörben tanultunk, és ez önbizalmat adott. A végzés után azonban nyilvánvaló volt, hogy a mai helyzetben nehezen találnék munkahelyet, ezért igyekeztünk saját szalont nyitni - tudtuk meg tőle. Ebben édesapja, a Szereden mentősként dolgozó Bilicky - Árpád segítette, aki egyelőre a szalon gazdasági ügyeit is viszi. De várhatóan erre sem lesz sokáig szükség, mivel fia jelenleg munkája mellett a hidaskürti iskola kétéves kereskedelmi akadémiáján is tanul, amelyben Cservenka János elképzelései alapján éppen a kisvállalkozások vezetéséhez értő menedzsereket képeznek. Az iskolával egyébként is szoros a kapcsolatuk, hiszen a szalon berendezését az asztalostanoncok készítették, hamarosan felvesznek egy ott végzett fodrászt, és négy fodrásztanulót is alkalmaznak. Magukban bízó szakemberek - Mi az elejétől fogva egy teljesen demokratikus intézményt igyekeztünk létrehozni, amely középpontjában a diák van, és minden az ő érdekében történik. Sajnos, a hazai viszonyokra gyakran rányomja a bélyegét a régi autoritatív modell, amelyben a tanár mindenható, a diák pedig a szenvedő alany. Ez megfertőzi a viszonyt, nem alakul ki a kölcsönös bizalom, szeretetről pedig egyáltalán nem lehetett beszélni. Mi viszont célul tűztük ki, hogy erős, magukban bízó, önmegvalósító szakembereket adjunk az életnek. így a diák, három év után az életbe kikerülve tudja, mi vár rá, de meg lesz hozzá az ereje, tenniakarása jellemezte az iskolát már Hidaskürtön alapítója és egyben igazgatója, Cservenka János. Ez az út nem volt könnyű, csak a negyedik-ötödik évre alakult ki egy olyan erős mag, amelyik nem engedi be azt, aki semmibe veszi ezeket az értékeket. Azok a pedagógusok, akik nem tudtak mindezzel azonosulni, előbb-utóbb eltávoztak az iskolából. Cservenka János szerint ugyanis egy iskola életében a legnehezebb a jó tantestület kiépítése, amely bízik önmagában, és képes megvalósítani elképzeléseit. Ha ez sikerül, már nem gond, hogy többletet biztosítsanak a tanulóknak. Ehhez azonban szeretni is kell a rájuk bízott fiatalokat. - Ennek megfelelően a hidaskürti iskolában olyan örök érvényű értékeket helyezünk előtérbe, mint a tisztesség, becsület, szeretet, jóindulat, nagyvonalúság, amelyek nélkül nem működhet a tolerancia. Ezek az iskola ismérvei, és jelenleg ebben térünk el egy kicsit az átlagtól. Most jutottam el odáig, hogy nyugodtan magára tudom hagyni az iskolát. Négy évig nem nagyon mertem magamat kivonni a forgalomból, de most már nyugodtan rábízhatom a kollégákra. Szeptembertől az iskolát egy hattagú igazgatói tanács vezeti, amelyben minden kollégának megvan a maga területe. Az irányítás helyett ebben az esetben is inkább a munka koordinálásáról van szó. Direktív módszereket nálunk eddig sem alkalmaztunk, én igyekeztem az adott területen otthon lévő kollégára hagyni a döntést. Ők rájöttek a szabadság ízére, és ezt kell továbbítaniuk a fiatalok felé - mondta. Ennek megfelelően újszerűen történik a diákok minősítése is. Ötéves tapasztalatuk alapján működőképesnek bizonyult az a megoldás, hogy a diák félévkor önmagát osztályozza. A jegyet a pedagógus általában jóváhagyja, hogy így is erősítse a diák önbizalmát, és nem jellemző, hogy a diákok lényegesebben jobbnak értékelnék magukat, mint a valóságos tudásuk. A vállalkozó nem rabszolga A hidaskürti iskolában az utóbbi években nagy hangsúlyt kapott a menedzserképzés. Cservenka János szerint a szakembereknek egyre inkább családi vállalkozásokban kell gondolkozniuk, ezért diákjaikat igyekeznek úgy felkészíteni, hogy egyszer ők lesznek saját maguk urai. Ehhez vállalkozási ismeretekre van szükségük, de ezen belül is főként az erkölcsi, szellemi és anyagi tőkének az összhangjára és harmóniájára. Arra szeretnék őket valamiképp felkészíteni, hogy tisztességes, becsületes vállalkozókká váljanak, akiktől nem idegen a jóindulat és a közösségi szellem sem. Meg kell tanítani velük, hogy tisztességesen kell dolgozni, de azért a vállalkozás ne azt jelentse, hogy egy életen keresztül rabszolgái lesznek a munkájuknak. Kérdés persze, hogy miként vihető át ez a szemlélet a diákokra. Ennek érdekében, amikor a tanterv szerint harmadikban kötelező a közgazdaságtan alapjainak tanítása, Cservenka János vállalkozástant oktat, és a vállalkozások személyi feltételeinél domborítja ki ezeket a szempontokat. Amikor a tanár is visszariad Hasonlóan sikeres volt a kereskedelmi akadémia megindítása is. Manapság már a hétvégeken, a közép- és felsőfokú üzemgazdászképzés idején szűknek bizonyul az iskola épülete. Gondot okoz viszont, hogy nincs elég képzett magyar közgazdász, aki elő is tudná adni a tantárgyat. - A modern menedzserképzés tananyaga teljesen eltérő a korábban megszokottól, és a tervgazdaságban felnőtt szakemberek közül sokan nem ismerik ezeket az összefüggése ket. Többekkel megtörtént, hogy amikor meglátták, mit is kellene előadniuk, visszahozták a tankönyveket. Emiatt Győrből kellett biztosítani előadókat. A fiatalokat ugyanis elkedvetleníti, ha nem azt hallják, amit a könyvben már áttanulmányoztak. Ráadásul mi igyekszünk őket arra is rávezetni, hogy az előadókkal bátran konzultáljanak. Ók ugyanis vizsgázni fognak egy olyan tananyagból, amely sok definícióját én is nemrég hallottam először - jellemzi a hazai állapotokat az igazgató. Ezzel azonban nem ért véget a hidaskürti iskola fejlesztése. Legutóbb például a szakácsok és a pincérek kaptak lehetőséget, hogy saját vendéglőjükben gyakoroljanak. Erre a célra egy, a főút mellett található egykori füstös kocsmát alakítottak át kellemes étteremmé és nappali bárrá. így ezután nem fordulhat elő, hogy a tanonc a gyakorlat színhelyén tapasztaltak miatt kiábrándul az egész szakmából. Az étterem elkészülte után pedig hamarosan megkezdődik az új tanműhelyek építése. Erre a célra egy öreg épületet vásároltak és ennek átalakítása után ide helyezik át több szakma, mint például a fodrászok és kozmetikusok oktatását. A nagyépületben pedig a tanműhelyek helyén laboratóriumok létesülnek. Cservenka János ezzel a felsőfokú képzés tárgyi feltételeit szeretné megteremteni. Elhatározta ugyanis, hogy az új főiskolai törvény elfogadása után azonnal kérvényezi egy magán pedagógiai főiskola engedélyezését. TUBA LAJOS Innen magukban bízó szakemberek kerülnek ki. Prikler László felvétele Párizs és a Riviéra ismét az oroszok földi paradicsoma Vörös milliárdosok, sötét maffiózók és az író Az elmúlt hét végén a pravoszláv karácsony napjaira Párizs legjobb orosz éttermei, a Petrouchka, a Balalaika, a Nikita, a Le Komárov és a Kniaz Igor már jó előre telt házat hirdetett. A vendégseregnek csak a kisebbik része áll "majd a „fehérekből", a 17-es forradalom után kivándoroltakból és leszármazottaikból, az asztalok nagy részét a „szovjetek", a néhány éve kitelepültek vagy csak az ünnepekre a fény fővárosába kiruccanó „új emírek", „vörös milliárdosok" foglalták el. A jelek szerint lankadatlan az oroszok Párizs és a Riviéra iránt érzett szerelme, az idegenforgalmi jelentések az orosz látogatók számának szakadatlan növekedését mutatják. Zsebből fizetnek a Champs Élysées-n Az utóbbi két évben megduplázódott a Cőte d'Azur-ön üdülő oroszok száma, 1995-ben már harmincezren töltötték itt nyári szabadságukat. Míg néhány esztendeje csak az új burzsoázia engedhedte meg magának a cárevicsek és nagyhercegek kedvenc üdülőhelyeinek felkeresését, a francia idegenforgalmi szakértők szerint ma már az orosz felső középosztály tagjai számára sem megvalósíthatatlan álom egy franciaországi utazás. A lapok számára az érdekességet a továbbra is feltűnően költekező, a legdrágább üzletekben a pénzt számolatlanul szóró, a legjobb hotelekben megszálló, villákat, luxusingatlanokat vásárló orosz újgazdag rétegjelenti. Az olajbárók és titokzatos üzletemberek számára a Champs Élysées legdrágább butikjai se drágák, s „zsebből fizetnek a frankban sok milliós apartmanokért. Az oroszok bejövetele egyes honfitársaiknak is jó üzlet. Vlagyimir Panamarenko például az orosz klienseknek ingatlanügynöki és befektetési tanácsadói irodát tart fenn Nizzában. Társa, egy milliomossá avanzsált volt orosz parlamenti képviselő azt állítja, hogy az üzletfeleik két év alatt 200 millió dollárt fektettek be Nizza és Monaco térségében. A Földközi-tenger partján nagy szállodái igyekeznek oroszul is beszélő alkalmazottakat találni, s külön reklámozzák, hogy náluk vehetők az orosz műholdas tévéprogramok. Az orosz térnyerés mértékét jelzi, hogy áprilistól októberig havonta kétszer, mintegy ötvenezer példányban jelenik meg Nizzában az ingyenes orosz nyelvű újság, a Lazurnij Bereg, amelynek címe Azúrpartot jelent. Ponamarenko és társa most próbál mindent megmozgatni a Nizza-Monaco-Kijev-Szentpétervár légijárat beindítása érdekében. Az orosz vadkapitalizmus lovagjai is mérhetetlen vonzalmat éreznek Franciaország iránt, ami némi nyugtalansággal tölti el a közbiztonság itteni felelőseit. Bár ők azt állítják: árgus szemekkel figyelik a sokmilliós üzleteket, ellenőrzik a pénzek eredetét, de még sohasem sikerült egyetlen orosz újgazdagról sem bebizonyítani, hogy Cőte ď Azur-i villáját tisztességtelenül szerzett dollárkötegekért vette. Azt viszont a rend francia őrei sem tagadják, hogy az orosz maffia „fogást keres" a délvidéken és a fővárosban is. Felmerül a gyanú, hogy az orosz nyelven beszélő, több testőrrel járó, óriási Mercedeseken közlekedő „üzletemberek" nemcsak költeni, hanem esetleg keresni is akarnak ott, ahol a szicíliai maffiának sem sikerült gyökeret eresztenie. Hamis papír meg a bandavezér A nyáron Antíbes-ban egy pitiáner igazoltatáson bukott le a moszkvai alvilág egyik legrettegettebb alakja, bizonyos Alekszandr Dinarovics Petrov, azaz Lénya, a ravasz. A pihenésre vágyó maffiózó az Azúr-part egyik legfelkapottabb városában bérelt villát, és a hamis papírok okozták vesztét. Az elmúlt hónapokban a déli tengerparton és Párizsban is több, oroszok által működtetett prostituálthálózatot sikerült felszámolniuk a francia erkölcsrendészetnek. A lányokat Ukrajnában, Litvániában felszolgálói munkára toborozták az „ügynökségek". A kiutazás után azonban a „szervezők" az útlevelüket elvették, és erőszakkal prostitúcióra kényszerítették a talán túlzottan is naiv hölgyeket. Hamis papírjaik szerint ezután boszniai menekültként űzték néhány hónapig az ipart Nizza utcáin, ahol a legjobb helyeken esténként egy szép lány akár 3-5000 frankot is megkereshet. A futtatók a munkát napi 100-200 frank zsebpénzzel honorálták, s egy idő után cserélték a lányokat. A felszámolt párizsi hálózat az igényesebb kuncsaftokat célozta meg, call-girl szolgáltatást üzemeltettek a Pigalle környékén. Páratlan irodalmi siker Az utóbbi hónapokban azonban nem valami szolncevói bandavezér, s nem is egy szibériai dzsokijúing volt a legérdekesebb orosz a francia fővárosban, hanem egy szelíd mosolyú, volt moszkvai irodalmár, aki nyolc éve él a francia fővárosban, és Francia testamentum című regényével az év végén egyszerre nyerte el a Medicisés a Goncourt-díjat, amire ez idáig nem volt példa. A francia nyelven írott negyedik műve hozta meg a szenzációs sikert a harmincnyolc éves Andrej Makinnak, aki kilenc négyzetméteres montmartre-i szobájától a maga ácsolta ágytól azután sem akar megválni, hogy az eladási listákat hetek óta vezető könyve révén többszörös milliomos lett. Mi másról is szólhatna műve, mint az oroszok Franciaország iránti, már-már magyarázhatatlan szerelméről, amelyről azonban ez a Makin mégiscsak tudhat valamit. PÓSA TIBOR