Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-10 / 7. szám, szerda

1996. január 10. HIRDETÉS ÚJ SZ

Ó _7J Visszatekintés rosszkedvünk esztendejére Nekünk, magyar pedagógusoknak rosszkedvünk esztendejét jelentette a távozó óév. Évtizedek alatt nem ért minket annyi rosszindulatú bántás, vád, rágalom, mint az elmúlt évben. A hatalom úgy bánt velünk, mintha esküdt ellenségei volnánk ennek az országnak, a hazánknak, a szülőföldünknek. Mintha mi, magyar pedagógusok nem azt tekintenénk célunknak és kötelességünknek, amit szlovák kollégáink, vagyis a ránk bízott fiatalok oktatását és nevelését, alapos felkészítését az életre, hogy értelmes, becsületes, törvénytisztelő állampolgárokat neveljünk belőlük, akik hasznára lesznek Szlovákia egész társadalmának. Egyes tévesen értelmezett hazafiságtól fűtött oktatásügyi tisztségviselők mégis rágalmak özönét zúdították ránk, irredentáknak, a szlovákiai magyar ifjúságot „a szentistváni magyar birodalom felújítására irányuló, nacionalista . és szlovákellenes" szellemben nevelő pedagógusoknak neveztek minket. Azt állították, hogy fiataljaink nem akarnak szlovákul tanulni, a magyar pedagógusok pedig a szlovákszakosokat is beleértve - nem tudnak kellő szinten szlovákul, ezért tiltakoznak annyira az ún. alternatív oktatás ellen. Pedig mi tudjuk a legjobban, hogy nem akartunk semmi mást, csak a törvények legteljesebb tiszteletben tartása mellett megtartani magyar tanítási nyelvű iskoláinkat, az anyanyelvű oktatást, amely egyébként minden, magát demokratikusnak valló államban magától értetődő, alapvető emberi és kisebbségi jog. Hogy az illetékesek részéről mekkora volt irántunk a bizalmatlanság, jól bizonyította a pedagógusszövetségünk rozsnyói konferenciáján mesterségesen előidézett és felfújt „affér" is. Mert mi is történt Rozsnyón? Szlovákiai magyar pedagógusok, akiknek - akkor még - senki sem tiltotta meg anyanyelvük használatát, a világ legtermészetesebb módján - anyanyelvükön beszéltek. A tanácskozásra érkezett oktatásügyi tisztségviselő, aki bizonyára allergiás a magyar szóra, tüntetően kivonult a tanácskozásról. Ezt követően Rozsnyón leváltások következtek, elvégre akkora nagy „bűnt", hogy magyarok magyarul tárgyalnak, csak nem lehet megtorlás nélkül hagyni. Pedig a hibát az oktatási minisztérium követte el akkor, amikor nemzetiségi főosztálya élére szlovák nemzetiségű személyt nevezett ki. A minisztérium és a hatalmon lévő pártok filozófiája ugyanis abból indul ki, hogy nem szlovák nemzetiségű állampolgár nem lehet megbízható, mert nem hajtja végre az egyre inkább diktatúrára emlékeztető „intézkedéseket". Rozsnyó még csak a kezdete volt az iskoláink ellen indított „hadjáratnak". Következett ugyanis az az időszak, amely 1948 óta a szlovákiai magyar oktatásügy történetének legsötétebb fejezete: az ún. alternatív oktatás erőszakos bevezetésére irányuló kísérletek. Tapogatózásként először jöttek a kérdőívek: akarják-e a magyar szülők a „gyermekeik boldogulását segítő" intézkedést? Az alternatív oktatást kiagyalói a magyar nemzetiségű diákok érvényesülésének kizárólagos eszközeként állították be, nem véve észre tévedésüket. Miben tévedtek? Abban, hogy meghirdették: a magyar oktatási nyelvű iskolák elsőrendű, mindennél fontosabb feladata az államnyelv megtanítása. Ez bizony hazug állítás. A magyar tanítási nyelvű iskolák fő feladata ugyanaz, mint a világ bármilyen nyelvű iskoláié: alapos általános műveltséget adni a fiataloknak, ami természetesen magában foglalja az államnyelv elsajátítását is. Azonban nyilvánvaló, hogy amennyiben az ún. alternatív oktatás koncepciója valóban a szlovák nyelv jobb elsajátítása érdekében készült volna, akkor nem a tantárgyak felének szlovák nyelven történő oktatását szorgalmazná. Talán bizony matematikát, fizikát, kémiát, biológiát kezd tanulni valaki azon az idegen nyelven, amelyetel kíván sajátítani?! Nem! A nyelvet kezdi el tanulni az adott idegen nyelv, esetünkben a szlovák nyelv óráin. Ha ezt a koncepciót ilyen szemszögből vizsgáljuk, rájövünk, hogy nem a szlovák nyelv hatékonyabb elsajátítását szolgálja, hanem a nacionalista szellemben megfogalmazott pártprogramok antidemokratikus és embertelen célkitűzéseinek, a magyar anyanyelvű diákok elszlovákosításának és egyidejű elbutításának, a magyar oktatási nyelvű iskolák bomlasztásának akar megfelelni. A magyar szülők egyértelmű elutasítása fenti állításunk legjobb bizonyítéka. Valamire azonban mégis jó volt az ún. alternatív oktatás forszírozása: a tanügyi hivatalok „hazafias" igazgatóinak alkalmat adott a „kényelmetlen" magyar iskolaigazgatók eltávolítására, tekintet nélkül igazgatói és pedagógusi kvalitásaikra; rajtaütésszerű, az ötvenes évek házkutatásaira emlékeztető „látogatásokat" lehetett tenni „irredenta" szellemben nevelő és külföldi, „államellenes és Szent Istváni-eszméket terjesztő" segédeszközök fellelése céljából, no meg meg lehetett félemlíteni a magyar pedagógusokat, igazgatókat. Különféle büntetésekkel fenyegették a tiltakozó magyar szülőket és a tanévkezdés napján hiányzó diákokat, s aminek a legobban örültek ezek az urak: megfenyegethették a magyar pedagógusok szövetségét is, a belügyminisztériumtól követelhették megszüntetését. Ám még ez sem minden. Egy ügybuzgó oktatásügyi tisztségviselő a szlovákiai magyarságot a „legagresszívebb kisebbségnek" nevezte. Azt a magyarságot, amelynek az antidemokratikus és antihumánus intézkedések valóságos orgiáit kellett elviselnie kisebbséggé válásának háromnegyed évszázada alatt. Talán elég, ha csak az ún. „lakosságcserét", a teljes jogfosztást, a cseh határvidékre való jogtalan elhurcolást, a magyarok vagyonának elrablását, a reszlovakizációt, s napjaink „boszorkányüldözéseit", az iskoláink, kultúránk, anyanyelvünk elleni hadjáratot említjük. S mindezen embertelen és jogtipró intézkedések után még akadnak szlovák „hazafiak", akik nem átallják a rengeteg keserves megpróbáltatást és ennél is több ostoba, kicsinyes packázást megért, ám korrektségét mindig megőrző nemzeti kisebbséget agresszívnak, sőt a „legagresszívabbnak" nevezni! Rosszkedvünk fokozódásához hozzájárultak az egész országra kiterjedő gondok és bajok is. A bel- és külpolitikai baklövések, a politikai banditizmus, a bérből és keresetből élők gazdasági helyzetének rohamos romlása, a törvényesen megválasztott köztársasági elnök ellen folyó ocsmány és primitív hecckampány, a nyelvtörvény, a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálása körüli huzavona, a privatizációs és egyéb csalások együtt sújtottak bennünket szlovák polgártársaink józan részével. Nyomot hagyott lelkünkben a vonatról magyar beszéde miatt kilökött kislány esete, a Durayt és Bugárt gulyásnak megfőzni óhajtó vezető politikus otromba „szellemeskedése", a nyugatról érkezett figyelmeztetések fölényesen ostoba elutasítása, a magyar kultúra állami támogatásától „hazafias" célokra elvont pénzösszegek - és ki győzné még sorolni rosszkedvünk további okait? Szilveszter éjszakáján elbúcsúztattuk az 1995-ös esztendőt, amely - fél évtizednyire a harmadik évezred kezdetétől - a felsoroltak miatt örökre emlékezetes marad számunkra. Pedig ez az év állítólag - a tolerancia nemzetközi éve volt. SÁGI TÓTH TIBOR MEDDIG JELENTKEZHETÜNK A KOZEPISKOLAKBA? Az utolsó terminus 1996.1.20. A törvény értelmében a középiskolai tanulmányok iránt érdeklődők csak egy jelentkezőívet adhatnak be. Az előírt nyomtatványon két középiskolát tüntethetnek fel. Az alapiskolák tanulói (beleértve a 8 éves gimnáziumra jelentkező negyedikeseket is) a jelentkezőívet iskolájuk igazgatójának adják át, aki március 9-ig köteles azt a megjelölt középiskola címére eljuttatni. Kivételt képeznek a matematikai és kétnyelvű középiskolák, valamint az alkalmassági és tehetségvizsgát igénylő középiskolák, amelyek a következő szakmákra készítenek fel: rehabilitációs asszisztens, fogtechnikus, optikus, egészségügyi mentőszolgálatos, pedagógus, iparművész. Ezekre február 10-ig kell eljuttatni a jelentkezőívet. Minden középiskola igazgatója köteles legkésőbb egy hónappal a felvételi vizsga előtt közzétenni, hány tanulót vehetnek fel az első évfolyamokba. Ugyancsak kötelessége tudatni a jelentkezőkkel a felvételi vizsga formáját, tartalmát és egyéb feltételeit. Amennyiben valamely középiskola felvételi vizsga nélkül is felvesz tanulókat, kötelessége nyilvánosságra hozni azokat a kritériumokat, amelyeknek teljesítése lehetővé teszi a vizsga mellőzését. Az erre vonatkozó döntést legkésőbb 10 nappal a felvételi vizsga előtt nyilvánosságra kell hoznia. A tehetségvizsgákat március első három hetében kell lefolytatni. A középiskolai felvételik május első teljes hetében, kedden és szerdán folynak. A második terminus június második hete. A középiskolák zöme már a felvételi vizsgát követő napon nyilvánosságra hozza a felvételit nyert és nem nyert jelentkezők névsorát. Újabb iskolaigazgatót váltottak le Mint azt a Národná obroda hétfői száma közölte, Miroslav Pius, a pozsonyi VII. tanügyi hivatal igazgatója indok megjelölése nélkül leváltotta posztjáról Ladislav Grznárt, az Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgatóját. Az igazgatói posztot 1990 óta betöltő Ladislav Grznár mérnök szavai szerint leváltásának oka a legnagyobb valószínűség szerint az, hogy az elmúlt időszakban nem őrizte meg a szlovák osztályok számát, amely eggyel csökkent, míg a magyar osztályok száma növekedett. Ezzel összefüggésben a leváltott igazgató megjegyezte, hogy az osztályok száma kizárólag a jelentkező, ill. felvett diákok számától függ, a tanügyi hivatal pedig ismerte a helyzetet és jóváhagyta az osztályok megnyitását. „Semmi esetre sem állt szándékomban előnyben részesíteni a magyar nemzetiségű polgárokat", hangsúlyozta Grznár mérnök. Véleménye szerint már a múlt év második felétől készültek a leváltására, amely összefüggésben áll a galántai gimnázium igazgatócseréjével is. Az eddigi vezetőségjanuár végéig maradna a helyén, ezen idő alatt kellene lezajlania az érsekújvári iskola igazgatói posztjára kiírt pályázatnak. - Az én leváltásomat nemsokára továbbiak követik - vélte Grznár, aki azt is elmondta, valószínű, hogy a kinevezett új igazgatók az oktatási minisztériumot befolyása alatt tartó Szlovák Nemzeti Párt szimpatizánsainak soraiból kerülnek majd ki. Megkérdeztük Miroslav Pius tanü^i igazgatót milyen valós alapja van Grznár mérnök nyilatkozatának. - Grznár mérnök állításának nincs semmiféle valós alapja. Leváltásához nincs semmi köze a magyar vagy a szlovák osztályok számának. Az okok ott találhatók a tanfelügyelői ellenőrzések jegyzőkönyveiben. Grznár mérnök nem tett eleget a tanfelügyelői utasításoknak, ezért lett leváltva. 0 maga is tudja ezt, ugyanis két és fél órán át beszélgettünk együtt a tapasztalt hiányosságokról, erre tanúm is van. Grznár mérnök ráadásul nem is magyar nemzetiségű, tehát nem mondható, hogy egy magyar nemzetiségű igazgató lett menesztve posztjáról. - Elmondhatná konkrétan, milyen hiányosságokat tapasztaltak nála az ellenőrzések során? - Azt most így hirtelen fejből nem tudom megmondani, mert ahhoz elő kellene keresgélnem a jegyzőkönyveket, s azt hiszem, ez nem telefontéma. Ilyesmiről nem telefoninterjúkat szoktak csinálni. -vkMegjelent a KATEDRA januári száma. A tartalomból: - Sidó Zoltán: Emelt fővel - Popély Gyula: „Méltatlan dolgokat pedig soha ne műveljünk..." - Az európai szülők jogai és kötelességei - A szarvasbogár és az origámi - A nyelvjárások helye és szerepe az iskolai oktatásban LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 1. KONTAKTUSNYELVESZET vagy NYELVI KONTAKTOLÓGIA. A nyelv és az azt használó társadalom kapcsolatát vizsgáló nyelvészeti diszciplínának, a •szociolingvisztikának egyik, egyre markánsabban kirajzolódó új ága, amely a nyelvi érintkezések különféle formáit, így mindenekelőtt a kétnyelvűségben élő emberek nyelvhasználatát, valamint az idegen nyelvet tanulók nyelvelsajátítási folyamatát vizsgálja. NYELVI KONTAKTUS. A kontaktusnyelvészet atyjának tekinthető Uriel Weinreich szerint két nyelv akkor van kontaktusban'egymással, ha ugyanazok az emberek felváltva használják őket. A kontaktus az *anyanyelv (*első nyelv) és egy másik nyelv (•másodnyelv) között jön létre. Vannak olyan * beszélőközösségek is (pl. Indiában, Afrikában), amelyek napi kommunikációs szükségleteik kielégítésére kettőnél több nyelvet használnak (*többnyelvű beszélőközösségek). Ilyen esetekben három vagy több nyelv is lehet egyidejűleg kontaktusban egymással. Hármas *nyelvi kontaktushelyzet áll fönn Dél-Szlovákia cigány anyanyelvű közösségeiben is, ahol az anyanyelvként beszélt cigány nyelvjárások mind a magyar, mind a szlovák nyelv hatásának ki vannak tévé (s főként a romák Nyelvvesztése, ill. *nyelvcseréje révén, •szubsztrátumhatásként ezek is befolyásolják a magyar és a szlovák nyelv fejlődését). NYELVI KONTAKTUSHELYZET. Olyan helyzet, amelyben a beszélők jelentős csoportja mindennapi élete folyamán felváltva használ két vagy több nyelvet. Kontaktushelyzetben lehetnek nagyobb közösségek (és azok nyelvei), pl. a szlovákiai magyar beszélőközösség (s az általa beszélt magyar és szlovák nyelv), de kisebb beszélői csoportok is a két nyelv érintkezési sávjában, pl. a túlnyomórészt magyar lakosságú területeken élő szlovákok. A magyar (és cigány) nyelven kívül e régiókban a szlovák nyelv is kontaktushelyzetben van, egyrészt azért, mert magyarok nagy tömegei ismerik és használják, másrészt pedig azért, mert az általuk kialakított szlovák kontaktusváltozat csekély mértékben ugyan, de jól felismerhetően - még az egynyelvű szlovákok nyelvhasználatát is befolyásolja. (Ez a hatás azonban összehasonlíthatatlanul kisebb, mint amilyet a szlovák nyelv gyakorol a dél-szlovákiai magyarok és cigányok nyelvére; ezt nemcsak tapasztalati tények bizonyítják, hanem nyelvészeti kutatások is. Éppen ezért az államnyelvről szóló törvény elfogadásához csupán ürügyként, nem pedig valós okként szolgálhatott a szlovák nyelv „védelmének" szükségessége. Nyelvi tényekkel is bizonyítható viszont, hogy a kisebbségi nyelvek, mindenekelőtt a magyar és a cigány, tudatos védelemre szorulnak ezeken a területeken.) KONTAKTUSJELENSÉG. Olyan nyelvi jelenség (pl. beszédhang, toldalék, szó, szókapcsolat, szószerkezet, szórendi megoldás stb.), amely •kontaktushelyzetben jön létre a másik nyelv közvetlen vagy közvetett hatása folyamán. A kontaktusjelenségek legnagyobb s a szlovákiai magyarokra (és számos más közösségre) legjellemzőbb csoportját a •szókölcsönzések képviselik. Közvetlen másodnyelvi hatásra kerültek át pl. számos szlovákiai magyar nyelvváltozatba az olyan közismert *direkt kölcsönszavak, mint pl. válenda 'heverő', bandaszka 'marmonkanna', treszka 'tőkehal'; az olyan *hangalakkölcsönzések, mint pl. jogurt 'joghurt', bufet 'büfé', infarkt 'infarktus', buldozér 'buldózer', garnizs 'karnis, függönytartó'; az olyan *hibrid kölcsönszavak, mint pl. víberliszt 'rétesliszt' vagy konyhaiinka 'konyhaszekrény'; az olyan *tükörjelentések, mint pl, a szirup 'szörp', málna 'üdítő','spirál 'merülőforraló', kihív (filmet) 'előhív", privát 'albérlet'; az olyan *tükörszavak és •tükörkifejezések, mint pl. kenő 'különféle hidegkonyhai készítmények (húskrém, halkrém, zöldségkrém stb.) összefoglaló neve', minőséges v. minőségi 'jó minőségű', kitárcsáz 'tárcsáz' (számot, telefonon), átfizet 'térít'(költséget), orosztojás 'kaszinótojás', munkatöltet 'munkakör' és 'munkaköri leírás', gyorskötszer 'sebtapasz', hajtási igazolvány 'gépjármű-vezetői jogosítvány', javaslatot ad 'javaslatot tesz' stb. A szókészleti jelenségen kívül számos mondattani kontaktusjelenséget is találunk a magyar nyelv szlovákiai kontaktusváltozataiban. így pl. a kulcs a fióktól, szekrénytől, szobától stb. szerkezet a szlovákiai magyar nyelvváltozatokban a szlovákból való; Magyarországon és más magyar nyelvváltozatokban leginkább a kulcs a fiókhoz, szekrényhez, szobához szerkezet felel meg neki. - A kontaktusjelenségek minden kontaktushelyzetben törvényszerűen jönnek létre, és semmiféle nyelvműveléssel vagy * nyelvtervezéssel nem lehet őket teljes mértékben kiküszöbölni. Arra azonban - tudományosan megalapozott nyelvtervezési eljárások alkalmazásával - mégis van lehetőség, hogy a nyelv bizonyos változataiban (pl. a •standard nyelvben, különösen annak írott változatában) a kontaktusjelenségek terjedését befolyásoljuk. KONTAKTUSVÁLTOZAT. Egy nyelvnek kontaktushelyzetben létrejövő •változata, amelyben ún. „kétnyelvű normák" érvényesülnek. A kontaktusváltozat elsősorban abban tér el az illető nyelv többi változatától, hogy az érintkezés erősségétől függően, kisebb-nagyobb mértékben •kontaktusjelenségek fordulnak benne elő. A kontaktusváltozatokat •kétnyelvű közvelegnek vagy •köztes nyelvnek is nevezik. A kontaktusváltozatok a tartós kontaktushelyzetben törvényszerűenjönnek létre. - Kétnyelvű normákon a kontaktusváltozatok normáit szokták érteni; a kifejezés elég népszerű, noha meglehetősen pongyola. A magyar nyelvművelő (sőt általában nyelvészeti) hagyomány hol bevallva, hol bevallatlanul egyetlen norma létezését ismeri el csupán, az ún. művelt irodalmi és köznyelvét (vagyis a •standard nyelvváltozatét), s minden más nyelvváltozaton is (talán a nyelvjárások kivételével) ennek érvényesülését kéri számon. Ma már azonban a magyar nyelvtudományban is egyre szélesebb körben jut uralomra az a felfogás, amely szerint minden nyelvváltozatnak - így a kétnyelvűségi helyzetben létrejövő kontaktusváltozatoknak is megvan a maga normája, vagyis a nyelvhasználatot irányító saját szabályrendszere. A standardé a többitől abban különbözik, hogy *kodifikált, azaz általános és helyesírási szótárakban, nyelvtanokban, nyelvhelyességi kézikönyvekben rögzített, explicit formában megállapított, „törvényesített"; kodifikáltságának köszönhetően pedig a standard nyelvváltozat normája más nyelvváltozatokénál rendszerint egységesebb is. NYELVVÁLTOZAT. Olyan, saját normarendszerrel bíró nyelvi alakulat, amelyet a beszélők bizonyos tulajdonságai (műveltségük, foglalkozásuk, társadalmi helyzetük, etnikai hovatartozásuk, életkoruk, nemük, lakóhelyük stb.), valamint a beszéd helyzet különféle tényezői (beszélgetőtársak, helyszín, beszédtéma, a beszélgetés célja stb.) határoznak meg. Mindazok a nyelvváltozatok (•dialektusok, •szociolektusok, •regiszterek), amelyekről az iskolában tanultunk - pl. irodalmi nyelv (•standard), köznyelv, szaknyelvek, nyelvjárások, argó - szigorúan véve csupán egyfajta elvonások, melyeket bizonyos értelemben nem is annyira a beszélők, mint inkább a nyelvészek alkottak, hogy megkönnyítsék a nyelvek leírását. Ezek közül leginkább az irodalmi nyelvnek, vagyis a •standardnak van önálló léte annyiban, hogy normarendszere kodifikált. (Régebben ilyen önálló nyelvváltozat volt a helyi nyelvjárás is, melynek normája nem volt ugyan kodifikálva, de mégis meglehetősen stabil volt. Ez a helyzet azonban a standard nyelvváltozat térnyerésével, a beszélők •kettősnyelvűvé válásával megváltozott.)