Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-09 / 6. szám, kedd

1996. január 9. KULTÚRA ÚJ sz

ó JA SZERVÁTIUSZ TIBOR BUDAPESTI KIÁLLÍTÁSÁRÓL Létküzdelemből fakadó művek „...faragjunk magunknak istent, aki nem hagy cserben soha!" - írta Nagy László Ady Endre andezitből című versében a kisebbségi sorsba született és e terhet viselők örökös létküzdelmét ábrázoló Szervátiusz Tibor szobrászművésznek. Szervátiusz maga is kisebbségi sorban, a nagy gazdasági válság idején, 1930-ban látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Szüleitől elszakadva, menekült gyerekként Budapesten vészelte át a második világháború borzalmait, majd Kolozsvárott végezte tanulmányait. Huszonhárom éves korában volt az első egyéni kiállítása Bukarestben, 1967-ben pedig az antwerpeni szobrászati biennálén a külföldi nagyközönség előtt is bemutathatta munkáit. Jelenleg Budapesten él és alkot. 1989-ben a Magyar Művészetért Díjban részesült, Magyarország-szerte számos kiállítását rendezték meg. Ugyancsak több helységben láthatók köztéri szobrai (például az Életfa Csongrádban, Kós Károly Miskolcon, Németh László Hódmezővásárhelyen, Eötvös Józsefemlékoszlop Tatán, Szőlőistennő Budapesten stb.). Ará poeticája a következő: „Ha magyarnak születtem, a művészetet is anyanyelvemen kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait, sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét. Keleti szép örökségünket nyugatba ötvözve, a Nyugat figyelmét magunkra irányítva a szobrászat nyelvén erről akarok szólni. Azt tartom alkotásnak, ha a művész nemcsak kísérletezik, de teremt: világot magának, s ehhez megfelelő formát. Ha létrehoz eddig nem létezett új valóságokat. Ha szellemi erejét az anyagra tudja kényszeríteni. Ha az anyag kénytelen egy egész nép feszültségeit, az egész emberiség sorsát magába zárni és örökké hordozni." A budapesti Hadtörténeti Múzeumban december végéig volt látható a művész gyűjteményes kiállítása. Népünk küzdelmei, győzelmei, vereségei fémbe öntve, fába faragva. Három kiállítóhelyiségben hetven mű, köztük apró, törékeny madonnák, művészetünk nagyjai, grandiózus emlékoszlopok... Láthattuk a híres Dózsa-kompozíciót (vörösréz és vas), a Tüzes trónon-1, amely nemcsak a parasztvezér halálát, hanem századunk megannyi háborús pusztítását, Trianon gyermekeinek sorsát - tüzes trónra ültetését is szimbolizálja. A csontvázzá szenesedett emberi alak belső lázadástól, akarattól feszül, mintegy jelezve a legyőzhetetlenséget. Megszívlelendő üzenet ez a számunkra: a nehéz időszakokat is túl kell élni, utána újjá lehet születni. Hasonló gondolatot sugall az égetett tölgyfából született Petőfi halála: a szabadságharc jeles alakja egyenes gerinccel, állva várja a halált, mielőtt új életet nyer az örökkévalóságban. „Kisebbségi" Krisztus a hegesztett vasból készült Kolozsvári Krisztus, aki annyira kifosztott, hogy kereszt nélkül, a világmindenségben kifeszítve, eltemetetlenül szenved. Az andezitből több mint tizenhárom év alatt faragott Ady-arc „a legkeményebb kőből bűvölve figyel, míg meg nem lágyul, míg szóba nem áll velünk a végzet." Hitet adva az embernek: nem szabad feladni a harcot, mert nincs lehetetlen! Megannyi katartikus erejű vallomás, megannyi jelképes üzenet egy sokat szenvedett, ám máig túlélő nép küszködő fiainak. MISKÓ ILDIKÓ Szervátiusz Tibor: Kolozsvári Krisztus A MILLECENTENARIUMI ÜNNEPSÉGSOROZAT NYITANYA: P. Mobil: Honfoglalás Az illusztráción ismeretlen eredetű, távol-keleti sámándob - e produkció jelképe a kazettaborítón. A legendás Deep Purple együttes és a Királyi Filharmonikusok hajdani közös vállalkozásához hasonlóan Magyarországon is egy rockklasszikus produkció született. Honfoglalásunk 1100. évfordulója tiszteletére elkészült a híres-hírhedt P. Mobil együttes hetvenes években napvilágot látott Honfoglalás című anyagának szimfonikus zenekari változata, az Állami Hangversenyzenekar közreműködésével. A millecentenáriumi ünnepségsorozat nyitányaként beharangozott és a Westel Rádiótelefon Kft. által szervezett-szponzorált ősbemutatóra a közelmúltban, a Budapest Kongresszusi Központ Pátria Termében került sor. Az öttételes szvit szövegét Schuster Lóránt ötletéből, eredeti források felhasználásával Földes László, alias Hobo írta. Az egykori zeneszerzők (Cserháti István, Marechky István, Bencsik Samu, Kékesi László) művéből a szimfonikus változatot írta és hangszerelte Zakar Zoltán és Zeffer András, vezényelt Wolf Péter, Matek Miklós pedig a stúdiófelvételeknél segédkezett, ugyanis a teljes anyagot megjelentette CD-n és kazettán a Hungaroton Gong kiadó. A közel egyórás koncerten arányosan kaptak helyet az elektromos és a klasszikus hangszerek. Tárogató- és harci dobszó (közreműködött: Fehér László és Szendrey István), majd a „Hazám, hazám" című moldvai csángó népdal (Sebestyén Márta előadásában), Tunyogi Bernadett énekhangja és kórusbetét emelte a produkció nívóját. E zártkörű bemutatót április 14-én nyilvános koncert követi a Budapest Sportcsarnokban, majd az ÁHZ-vel történő időpontegyeztetéstől függően további bemutatókat terveznek a szegedi és a pécsi Dóm téren, az ezeréves Pannonhalmi Apátságban, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, a hagyományos Visegrádi Palotajátékokon, azaz a témához méltó helyszíneken. A művet szeretnék elvinni a határon túli magyarokhoz is. Ez idáig tárgyalások folynak a dunaszerdahelyi ELÓKONCERT rendező irodával, egy ausztráliai impresszárióval, de megcélozták a pünkösdi csíksomlyói búcsút és az észak-amerikai magyarságot is. A hosszú turnéról a Duna Tv mutatna be egy filmösszeállítást. Ez idáig elkészült egy félórás munkafilm, továbbá egy klipbe tömörített részlet, a közszolgálati rádiók részére egy rövidebb változat (mivel a hosszú tételeket nem szívesen sugározzák), valamint egy átirat az ÁHZ nélkül - a könnyebb bemutatás céljából. A P. Mobil végre elfoglalhatja az együttest megillető helyet a magyar rockbirodalomban, s az Állami Hangversenyzenekar teljes tagsága is - szemlátomást - élvezi az együttműködést, akárcsak mi, hallgatók e ritka zenei csemegét. Végül néhány kulisszatitok a P. Mobil további tervei közül: Szomjas György rendezővel „Kutyából szalonna?" címen folytatják a hajdani sikeres „Kopasz kutya" filmet, melynek zenéjét állítólag idén karácsonyra adják ki, jövőre pedig azt is turnéra szánják. S miközben a magyar könnyűzenei palettán egyre kevesebb a valós zenei érték - a monoton gépzene lassacskán megöli a rockot, a P. Mobil egy alapítványt kíván létrehozni a színvonalas rockzene támogatására, hogy például a Honfoglaláshoz hasonló költséges alkotások a jelenleginél könnyebben juthassanak el mindenhová, ahol igénylik az értékes produkciókat. M. I. j Kis NYELVŐR B Régi közmondások feltámasztása? A szép magyar beszéd versenyének egyik fordulójában Nyelvünk megtépázott virágai címmel kellett a középiskolásoknak rövid szöveget alkotniuk. Mivel nyelvünk virágainak a szólásokat, közmondásokat nevezzük, a versenyzők feladata az volt, hogy az állandósult szókapcsa latok hibás használatáról beszéljenek. A résztvevők közül többen választották ezt a témát, valószínűleg azért, mert a kérdéssel a magyar órákon is foglalkoznak. Ennek ellenére azt kellett megállapítanunk, hogy a diákok általánosságban beszéltek, példákat - se jó, se rossz értelemben - alig tudtak említeni. A versenyen szerzett tapasztalataimat nem akarom általánosítani, úgy tűnik azonban, hogy a régi, ún. klasszikus szólások és közmondások nagy része kiszorul a használatból, lassan feledésbe merül. Nemrégiben azonban egy éppen ellenkező példával találkoztam: egy újságcikkben látszólag egy régi közmondásunkat elevenítette fel a szerző. Hogy miért csak látszólag, az majd kiderül fejtegetésünk végén. Nézzük azonban előbb a tényeket! Napilapunk hosszabb beszélgetést közölt Franz Beckenbauerral Közelebb az ing... címmel; a címet a szövegben később megtaláljuk kifejtve is: „a klub elnökéhez nyilvánvalóan közelebb áll a müncheni ing, mint a német kabát". A szerző vagy inkább a szöveg feldolgozója ezzel nyilván arra kívánt utalni, hogy a sportembernek fontosabb saját klubja, mint a német válogatott. Az idézetben egy közmondásunk módosított változata szerepel. 0. Nagy Gábor a Magyar szólások és közmondások című könyvében ezeket a variánsokat közli: Közelebb az ing a csuhánál; Közelebb az ing a subánál; Közelebb az ing a palástnál; Közelebb az ing, mint a mente. Jelentésük az említett gyűjtemény szerint: 1. előbbre való saját érdekünk, mint a másoké; 2. rokonaink közelebb állnak hozzánk az idegeneknél; 3. fontosabb a becsület, mint a haszon. A szócikk végén a rég rövidítés olvasható; ez azt jelenti, hogy a kifejezés a régi nyelvre volt jellemző, hiszen rá száz évnél régebbi adat van. Az adatok ismeretében tehát megkérdezhetjük: 1. Az idézetben miért a kabát szó szerepel? 2. Miért választott a szerző egy ilyen elavult, tehát ma már valószínűleg ismeretlen közmondást? A két kérdésre egy választ adhatunk: a közelebb az ing, mint a kabát kifejezés a szlovákul tudó magyarok számára nem ismeretlen, hiszen pontos jelentésbeli megfelelője van a szlovákban: bližšia košeľa ako kabát. Mivel a cikk egy szlovákiai magyar lapban jelent meg, feltételezhető, hogy a szerzőnek nem volt szándéka egy régi magyar közmondás felélesztése sőt talán nem is tudta, hogy van ilyen -, csak lefordított egy általa ismert mai szlovák kifejezést. Eljárását több szempontból is érdemes megvizsgálni. A Magyar szólások és közmondások idézett szócikkéből kiderült, hogy a magyar közmondásnak több változatára van adat; az ing mindegyikben szerepel, de a másik ruhadarab hol a csuha, hol a suba, esetleg a mente vagy a palást. Ezek helyett tehát használhatnánk a kabát szót is, annál is inkább, mert az említett felsőruhák már rég kimentek a divatból. Továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy a mondat megfogalmazója a kifejezést eleve módosított, kibővített formában építette be a mondatba, ugyanis ezt írta: a klub elnökéhez közelebb áll a müncheni ing, mint a német kabát, s ezzel mintegy „modernizálta" a szólást. A közelebb az ing, mint a kabát kifejezés használatát ebben a konkrét példában nem helyteleníthetjük; úgy általában viszont a magyarban meghonosodott változatok használatát támogatjuk, annál is inkább, mert több variácóra, tehát árnyaltabb kifejezésre nyújtanak módot. Beckenbauer beceneve köztudottan császár, s a német válogatott irányítása nyilván nagyobb tekintélyű poszt, mint egy klubelnöki, a közelebb a müncheni ing, mint a német palást kifejezés esetünkben találóbb, gazdagabb asszociációkat keltő lett volna. SZABÓMIHÁLY GIZELLA RECENZIÓ Cselényi László: Az eggyé vált sok/k A mikrotartomány-termelés (esetünkben a mikrotartomány a szó, a makrotartomány pedig a mű) bűvülé"se, minőségi fejlődése, a választék szélesedése alapfeltétele és egyben indukálója a tartomány-tevékenység fejlődésének. Az élet dunaharc a túlélők meggyőződéséért, a maradék megszerzéséért, illetve megtartásáért új módszerek, eszközök alkalmazását követelte meg. A fejlődés során a Duna-táji téridő-mítosz szerepe kiszélesedett, helyet kapott a komplex értéktöbbletben. A befogadó felé irányuló tartományi tájékoztatás szerves része, a mítosz-képesség egyik meghatározó tényezője, és így fontos szerepe van az olvasó-Cselényi László közti egyensúly javításában. A makrotartomány súlyponti területe a választék, sokoldalúság (a kötet: „folyamat"). Ennek jelentőségét nem szükséges hangsúlyozni, hiszen nyilvánvaló, hogy Cselényire és ezúttal az értelmezőre/olvasóra gyakorolt közvetlen hatások révén a makrotartomány - mint rendszer - eredményességét alapvetően befolyásolja. Erről a választékról a szó igazi értelmében csak akkor beszélhetünk, ha a Duna nemcsak formalitás - márpedig nem az, sokkal inkább a történelem kerekének egyik küllője - hanem valóban működő kategória. A kötet sokoldalúsága, de még a jegyzés ténye sem ad önmagában teljes garanciát arra, hogy a makrotartományba illesztve a „folyamat" valóságosan működik. Elvilege „folyamaton" keresztül történhetnek (valósulhatnak) meg az olvasói-Cselényi Lászlói elszámolások: a „folyamat" a műbe illesztve, a duna-táji tartozások számbavételének döntő eszköze. És még valami. A kötetre vonatkozó döntések (a szerzővel készített interjúk, a régi versek albuma, a Kolár-kollázs, az irodalommal foglalkozó írások és a versek) alkalmával figyelemmel kell lenni arra, hogy a „folyamat" gondolatkiegyenlítő (gondolatképző) és terelő funkciót tölt be. Az alsó vagy felső pozíció alapvetően kihat az adott tartomány belső gondolatszintjére. A gondolati „folyamat"-szintek között tehát tartós, lényeges eltérés nem állhat fenn, ha az olvasó és Cselényi közötti gondolatáramlás szabad. Minden gondolatszintről elmondható, hogy differenciált lehetőséget, illetve hatékonyságot biztosít Cselényi és az olvasó számára. A gondolatszint függvényében aránytalanul sok mikrotartomány juthat áramlási előnyhöz. Az alsó gondolatisággal arányosan bővül azon gondolatok köre, amelyeknek áramlása az olvasói értékesítéshez viszonyítva jóval alacsonyabb. A felső gondolatiság fokozódása viszont a Cselényi-gondolat-lehetőséget bővíti. Bármely „szinten" legyen is a kötet tartalma, Cselényinek az olvasóra gyakorolt hatás-érdekeltsége szerint a gondolatok három csoportba sorolhatók: a magasabb szintű elmélyülés miatt kivihető, az alacsonyabb szintű elmélyülés miatt átruházható s végül az azonos szintű elmélyülés s így egyéb megfontolások alapján egyaránt kivihető, átruházható gondolatok csoportjára. Hozzá kell fűzni, hogy mindhárom esetben Cselényitől irányul az olvasó felé a folyamat. Ha a „folyamat" irreális (túl magas, vagy túl alacsony szintű), akkor az első vagy második csoport az egyéb gondolatok rovására túlzottan kitágul. A „folyamattal" kapcsolatos alkotói elhatározásoknál tehát mindig figyelembe kell venni, hogy a kialakítandó „folyamat"-szint a gondolatok magasabb szintű elmélyülést kiváltó esélyeit a hatáscéloknak megfelelően differenciálja-e, vagy sem. A „folyamat"-szint tehát kétoldalú vonatkozás(ok)ban is igen fontos, mivel a relatív gondolatszintek alapján közvetlenül minősíti az adott tartományokat. E minősítésnek megfelelően tereli az adott tartományra kizárólagos vagy döntő jelleggel az olvasókat. Mivel a terelő hatás lényege az, hogy az egyes „folyamat"-pozícióktól függően jelentős pozitív, illetve negatív hatású betelejesülések alakulnak ki. A terelő hatás figyelembe vétele nemcsak Cselényinek, de az olvasónak is elengedhetetlen feladata. (Madách-Posonium, 1995) TURCZI ÁRPÁD