Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-05 / 4. szám, péntek

1996. január 3. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó íJD 2200 korona egy törésért Egy, a Magas-Tátrában elszenvedett közönséges kéztörés 2200 koronájába kerül egy külföldinek - közölte Peter Michalovi doktor, Újtátrafüred egészségügyi központjának igazgatója. Az alapkivizsgálás 800 koronába, a röntgenfelvétel 200 koronába és a sérült kar gipszbe tétele 1200 koronába kerül. Az adatok szerint a téli szezonban eddig a legtöbb sérült lengyel állampolgárságú volt, majd a szlovák, cseh, ukrán és mágyarállampolgárok következnek. VÁCLAV PANKOVČIN, PRAVDA Ahogy a DSZM fütyül, a Munkásszövetség úgy táncol Marta Maková, a Szlovákiai Munkásszövetség tőketerebesi járási tanácsának elnöke a lapnak a következőket nyilatkozta: Ján Ľupták, a Munkásszövetség elnöke arra kényszeríti a párt járási funkcionáriusait, hogy a koalíciós tárgyalásokon a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elvárásainak rendeljék alá magukat. Ha pedig ezt valaki elutasítja, akkor személyesen intézkedik, hogy az akadékoskodót engedelmesre cseréljék. A kormánypártok koalíciós egyezményének aláírása után (1994 december) a Tőketerebesi járásban a helyi koalíciós tárgyalásokon a Munkásszövetség nevében a kotrógépkezelő ágcsernői František Naď látta el kézjegyével az iratokat. E tárgyalásokon a döntő szó mindig Ján Dankóé, a DSZM járási elnökéé volt. Amikor a Munkásszövetség tagjai rájöttek, hogy Nad' nyolcszor volt büntetve (Maková szerint a gyilkosságon kívül mindent elkövetett), a tagok járási konferencia összehívását sürgették. Maková szerint Ján Ľupták tudott Nad' büntetett előéletéről. A rendkívüli konferencián azonban Ľupták sugallatára Makovát akarták visszahívni. Vétke az volt, hogy nem akart rábólintani a DSZM döntéseire, konkrétan a kórház és az iskolaszék élén tervezett változások ellen volt kifogása. Mindkét esetben a DSZM jelöltjei kerültek az igazgatói székbe. Ľuptákék Jozef Klembarát, egy volt vasúti alkalmazottat - jelenleg nyugdíjas - választották a Munkásszövetség járási elnökévé. Nem mellékes, hogy annak idején az SZLKP egyik alapszervezetének elnöke volt. Jelenleg a Tőketerebesi járásban a Munkásszövetségnek két járási tanácsa van, a nagyobbat (220 taggal) továbbra is Maková vezeti, míg a kisebbet (47 taggal) Klembara. A lap az általa ismertetett információkat elküldte Ján Luptáknakis, esetleges válaszát szintén leközlik. ZITA SUJOVÁ, NÁRODNÁ OBRODA A SZISZ-tagok Moszkvába utaznak A belügyminisztériumhoz közel álló körökből szerzett bizalmas információ szerint január kilencedikén kormánykülöngép repül Moszkvába, fedélzetén nagyszámú, a Szlovák Információs Szolgálat kötelékébe tartozó munkatárssal. A hírszerző tisztek pontos számát egyelőre nem sikerült megállapítani. Útjuk a hírforrás szerint szorosan összefügg Vladimír Mečiar miniszterelnök legutóbbi hivatalos moszkvai útjával (1995. október 31.). Akkor két SZISZ-funkcionárius kísérte őt az orosz fővárosba. A Szlovákiában működő nyugati hírszerző szolgálatok e lépést úgy értékelik, mint orosz kollégájuk, Valerij Zarubin, az orosz hírszerző szolgálat pozsonyi fiókja hivatalos képviselőjének sikerét. PT, SME A kormány még tárgyal a vagyonalapi kötvényekről Az értékpapírközpont már megkezdte a vagyonalapi kötvények tulajdonosainak a kiértesítését. Figyelmeztetni kell az állampolgárokat, hogy addig, amíg a kormány nem hagyja jóvá a privatizációról szóló törvény további részleteit, a lakosok senkivel ne kössenek szerződést a kötvényeikről - közölte Jozef Magula, a pénzügyminisztérium államtitkára. Ugyanis, tette hozzá, ezekre az esetekre nem vonatkozik a Kereskedelmi Törvénykönyv, nem lehet erre hivatkozni, a perdöntő a privatizációt szabályzó módosított törvény lesz. A törvény pontosan meghatározza, hogy a kötvényt kire lehet átruházni, hogyan lehet azt örökölni, miként lehet vele kereskedni. Aki mindvégig megtartja, és 2000. december 31. után a Nemzeti Vagyonalapnak visszaadja a kötvényt, az 10 ezer koronát és az öt esztendő diszkontkamatának megfelelő kamatot kap érte. IVAN ŠPANI, PRÁCA (Rövidítve) Leleplezősdi Aleksander Kwasniewskinek nincs felsőfokú végzettsége, mert diplomamunkáját nem adta le. Tadeusz Mazowieczki volt miniszterelnök sem szerezte meg a jogi diplomát. Kwasniewski azonban sohasem használta a diplomával járó magiszteri, Mazowieczki pedig a doktori címet. Lech Walesa volt államfő egyelőre nem nyilatkozott arról, miért használta a villanyszerelői címet, ha igaz az a feljelentés, amely szerint ezt a szakképesítést nem sikerült megszereznie. De miért kellett a bukott elnöknek belekezdenie a leleplezősdibe? Miért jelentette fel stábja a győztes Kwasniewskit választási csalóként, mert az egyetemi végzettséget tulajdonított magának? Bizonyára azért, mert ő és csapata elkésve bár, de felismerte, hogy a primitív kommunistázás már nem hatásos a győztes baloldali vezér ellen, míg a hazug, csaló, korrupt jelzők korszerűbb harci eszközt adhattak kezükbe. Sajnos, nem érdekelte, mennyit árt ezzel az ország tekintélyének, mint ahogy az sem, hogy vádaskoKOMMENTÁRUNK dása a saját fejére hullhat vissza. Miközben a politikusok szeretnek az értékek és a tekintély válságáról keseregni, ritkán veszik észre, hogy ellenfeleik gyakran nemtelen lejáratásával tevőlegesen hozzájárulnak ehhez. Lehet, hogy beigazolódik, Walesa csupán álvillanyszerelő volt de a Szolidaritás vezetőjeként valódi, mint ahogy Nobel-békedíja is valódi. Kwasniewski nem azért győzte le, mert olyan vonzónak tűnt állítólagos külkereskedelmi diplomája, hanem mert a választók több mint fele úgy döntött, Walesából államfőként elég volt öt év. Mazowieczki nem vélt jogi diplomájának köszönheti tekintélyét, hanem bölcs politikusi egyéniségének. A leleplezősdi egy eredményt ért el: a politikusoknak sikerült kölcsönösen még jobban aláásniuk a politikusok, azaz egymás tekintélyét, és olyan légkört teremteni, amelyben sokak számára még az a vád is reálisnak tűnhet, hogy a lengyel miniszterelnök orosz kém. BARABÁS T. JÁNOS KELET-EURÓPA 75 millió szegény Hat évvel a berlini fal leomlása után Európa keleti fele súlyos társadalmi válságban van, s a liberális gazdaságba való átmenet során a térségben 75 millió ember süllyedt le a szegények közé - írja a Libération című francia napilap. Az újság elismeri, hogy a képet árnyalni kell, hiszen - mint az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) egyik jelentésére hivatkozva megírja - „Közép-Európa (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia) közben ismét a növekedés útjára lépett, s úgy tűnik, hogy legalább részben sikerült már feldolgoznia az 1989-1991-es átmenet sokkját". - Mindenütt másutt azonban a szociális mutatók a legjobb esetben stagnálnak, de általában inkább romlanak - olvasható a francia újságban, amely a 75 milliós szám kapcsán is megírja: mindez főként Kelet-Európára vonatkozik, s a jelenség Közép-Európát csak kisebb mértékben sújtja. Ami a konkrét példákat illeti, a lap által ismertetett UNICEF-adatok szerint Oroszországban a három- vagy több gyerekes családok 72 százaléka a szegények közé tartozik; Magyarországon a becslések szerint 20-25 ezer a hajléktalanok száma, miközben 1989 előtt ez a jelenség gyakorlatilag nem létezett; Bulgáriában pedig 1989 és 1994 között huszonháromszorosára nőtt a szociális segélyre jogosultak száma. - A „régi", a kommunizmus alatt is létező szegénységtől eltérően (amely a sokgyerekes vagy csak egy szülővel rendelkező családokat, a nyugdíjminimumból élő öregeket sújtotta) az „újabb korszak szegényei" a már hosszabb ideje munka nélkül lévőkből, az állást hiába kereső fiatalokból, az alulfizetett munkásokból, parasztokból s mindenekelőtt a gyerekekből kerülnek ki. Ezen „új szegénység" okai között - amelyet Közép-Európa egyébként már kezd felszámolni ott találjuk a munkanélküliség bővülését, egyes társadalombiztosítási programok megszüntetését, a reálbérek esését, a jövedelemkülönbségek fokozódását - írja a lap, ugyanakkor hozzátéve: e gyászos kép mellett az UNICEF jelentése több sikert is megemlít, bizonyítva, hogy még e nehéz helyzetben is lehetséges az előrelépés. Ez utóbbiak között szerepel Magyarország, amely a szervezet szerint a térségben egyedülálló óvodahálózatot épített ki („bár még ezután dől el, hogy ezeket a sikereket miként sikerül megőrizni a gazdasági megszorító program körülményei közepette" - fűzi hozzá óvatosan az UNICEF), illetve azok az erőfeszítések, amelyeket a közép-európai országok tettek a gyermekhalandóság további csökkentése érdekében. A lap végül rámutat: mint a közép-európai eredmények is bizonyítják, a társadalmi helyzet javításához mindenképpen szükség van a gazdasági fellendülésre. - Ha ez nem következik be, félő, hogy az átmenet embertelen marad - írja a Libération. Agrárberuházások a nagy ugrás előtt Az agrárágazatban dolgozók tudják a legjobban. milyen siralmas állapotban vannak a mezőgazdasági gépek és termelőeszközök, nem beszélve a gazdasági épületek állagáról. Nyílt titok, hogy az erő- és betakarítógépek több mint 80 százaléka nemcsak morálisan öregedett el, hanem sokszor már csak a mezőgazdasági gépjavítók szakmai fortélyainak és ügyességének köszönhetően tarthatók üzemben. Bütykölt alkatrészekkel, gyenge teljesítményt produkálva. Nyilvánvaló tehát, hogy a mezőgazdasági ágazat gépparkjának felújítása az egyik legalapvetőbb követelménye az ágazati szerkezetváltás végrehajtásának. Mert habár az előrejelzések szerint némileg javult a szlovákiai agrárágazatban a termelők anyagi helyzete, a termelés szinten tartásához egyre nagyobb erőfeszítést kénytelen kifejteni, nem beszélve arról, hogy ezzel az elöregedett gépparkkal esélyük sincs az egyre élesedő konkurenciaharcban versenyképességük megőrzésére. S noha a közzétett adatok szerint az elmúlt fél évtizedben 750 traktort, 330 gabonakombájnt, 220 cukorrépa-betakarító gépet és 120 burgonyabetakarító gépet vásároltak, a géppark és a termelési technológia felú jítása ebben az ágazatban még mindig csigalassúsággal halad. Általában csupán a fizetőképes gazdaságok tudnak erőgépet vagy más termelőberendezést vásárolni. A mezőgazdasági gépek számához viszonyítva ez évente csupán 3-7 százalékos felújítási szintet jelent, s ha tekintetbe vesszük, hogy a gépek több mint 80 százaléka mind morálisan, mind pedig funkcionálisan elöregedett, ezzel a tempóval a jövő évszázad felére lehetne csupán lecserélni az elöregedett gépeket. Nem kétséges, hogy addig már a mostani legújabb gépek is kimennek a divatból. Éppen ezért van nagy jelentősége a költségvetési forrásokból működtetett mezőgazdasági és élelmiszer-ipari állami támogatási alapnak, amelyet kifejezetten az ágazat beruházási igényeinek kielégítésére hoztak létre. Működésének harmadik évében „nagy ugrásra" készül az alap. Az idén a meglévő saját forrásokból és az ágazati költségvetési támogatásból 1,5 milliárd korona áll majd rendelkezésére a gépvásárlásokhoz nyújtott kedvező kamatú hitelekre. Az egyéb dotációs tételekkel együtt mintegy 2,5-3 milliárd korona jut majd az előzetes feltételezések szerint erre a célra. Emellett sokat várnak az illetékesek az alap által felvenni szándékozott további 2 milliárd koronás hiteltől, amely révén így már mintegy 5 milliárd korona áll majd a termelők rendelkezésére, hogy a gépek és tetmelőberendez.ések vásárlásához 5-6 százalékos kamatú hitelekhez jussanak. Csak összehasonlításképpen: 1994-ben az alap csupán mintegy 100 millió korona értékű hitelgaranciával segítette a termelők gépvásárlását. Tavaly pedig mintegy I milliárd korona jutott erre a célra. Nyilvánvaló, ha sikerülne a forrásokat úgy csoportosítani, hogy valóban összejönne az említett összeg, ez jó ugródeszkaként szolgálhatna a műszaki szint felújításához. Feltételezhető azonban, hogy ez az. ugródeszka tovább fokozza majd a termelők közötti különbségeket. Mivel anyagi helyzetük még az optimista előrejelzések ellenére sem túl rózsás, várható, hogy a beruházásokra megnövelt összegből újra csak a jól működő üzemek kapnak, magyarán gépet többnyire azok vásárolhatnak majd, akiknek rendben lesz a szénájuk a bankoknál. A gyengék pedig tovább csúsznak le a süllyesztőbe. Optimista előrelátások szerint 1996 az áttörés éve lesz a szlovákiai mezőgazdaság műszaki színvonalának, illetve gépparkjának felújításában. Tény azonban, hogy ehhez nemcsak optimista szemléletre. hanem kézzelfogható pénzforrásokra lesz elsősorban szükség. Kérdéses ugyanis, hogy vajon az alap bevételi forrásait feltöltik-e az agrárvállalatok privatizációjából ide folyósítandó bevételek. Mint ismeretes, az agrárvállalatok privatizációjából származó bevételeknek 50 százalékát szánják erre a célra. Ismerve a jelenlegi kormányzat privatizációs gyakorlatát, kevés az esélye annak, hogy a gyakran áron alul eladott állami gazdaságokért kapott bevételekből meg tudják-e tölteni az. erre az évre szánt forrásokat. De legyünk inkább optimisták, s bízzunk abban, hogy az ugródeszkában nemcsak ígéretekből lesz majd a dobbantófa. AHOGY EK LÁTO

M _____ Lappangó antiszemitizmus A politológust hat év alatt megcáfolta az idő. Tudományos konferenciákon és a sajtóban fel-fellángol a történelmi vita hamu alatt izzó zsarátnoka, és vannak, akik ma is változatlanul állítják: a nemzetnek nirícs oka szégyenkeznie az 1939 és 1945 közötti időszak szlovákiai történései miatt. És ugyanakkor ugyanazok, akik ezt állítják, nem átallják a világ legtermészetesebb dolgának tekinteni, hogy Szlqvákia a 2. világháborút a győztes antifasiszta koalíció oldalán fejezte be. Az ország lakosságának egy része, úgy tűnik, akadémikus szőrszálhasogatásnak, a konkrét élettel kevéssé összefüggő vitának tekinti az ilyen eszmefuttatásokat. Több mint fél évszázad telt el a nagy háború óta, és már kevesen élnek a szemtanúk közül. De még élnek néhányan. Azok közül is, akik annak idején kárvallottjai voltak Tiso országlásának. Néhányan még közöttünk vannak azok közül, akik egészen a krematóriumig kísérték el szüleiket, testvéreiket, és csak a csodának köszönhetik, hogy életben maradtak. A hat esztendeje bekövetkezett fordulat után a zsidó közösség vezetői időről időre bekopogtatnak Szlovákia vezetőinek ajtaján, és megpróbálják őket figyelmeztetni, a tovább élő antiszemitizmus veszélyeire. Az ilyen látogatásokat követően rendszerint megjelenik a hivatalos közlemény: Szlovákiában nincs antiszemitizmus. A zsinagógák falára időnként ugyan mázolnak horogkeresztet, néha sárba tapossák egy-egy rabbi kalapját, néha a zsidó temetőkben feldúlják a síremlékeket. Azonban - olvashatjuk a Szlovák Sajtóiroda jelentéseiben - éretlen suhancok műve minden ilyen kilengés... Nemrég Vladimír Mečiar miniszterelnöknél járt a hazai zsidó közösség néhány vezetője, és feltették a kérdést: vajon mit szól hozzá a végrehajtó hatalom első számú vezetője, hogy Szlovákiában ismét forszírozzák Tiso államának rehabilitálását. A válasz megnyugtató volt: „Amíg én vagyok a miniszterelnök, nem kerülhet sor az antiszemitizmus rehabilitálására". E nyilatkozat után nem egészen egy hónappal új. pontosabban felújított ifjúsági lapot indítottak Szlovákiában. Helyes kezdeményezés. Szüksége van az ifjúságnak külön lapra. Az alapítók szerint a Smena szerkesztősége „erkölcsi és etikai síkon kívánja megszólítani a fiatal nemzedéket". Nem gazdag ország a Szlovák Köztársaság, ennek ellenére helyeselni lehetett, hogy az állam pénztárából induló tőkeként 15 millió koronát, további juttatásként pedig (1996-ra) 35 millió koronái irányoztak elő a napilap megjelentetésére. Elvégre az ifjúság lelkének nemesítése minden pénzt megér! De jaj! Közben kiderült, hogy az új napilap főszerkesztője az a Maroš Púchovský, aki korábban a Zmena című hetilapot főszerkesZtette. Azt az orgánumot, amely az elmúlt években, amióta kitört a sajtószabadság, a tollforgatói szárnyalást elsősorban a zsidó- és magyarellenesség terén kamatoztatta. Előfordul, hogy Saul lesz. a Paulból. Ez azonban eddig a Zmena egyik munkatársával sem fordult elő. Még azt követően sem, hogy a bíróság, antiszemitizmus miatt, az „orrukra koppintott". Így nehezen értelmezhető. hogy az a miniszterelnök, aki nyilatkozatban ígérte meg, amit megígért, a valóságban miként viszonyul a zsidóellenességhez. Arról lenne szó, hogy már nem tartja kezében a kormánykereket? Arról, hogy már nem tudja megakadályozni a Szlovák Nemzeti Párt akaratának érvényesülését? Netán nem tudja a miniszterelnök, hogy mire költi az állam pénzét a szintén HZDS-es Hudec kulturális miniszter? Vajon milyen erkölcsű és milyen etikájú lapot tesz a Zmena obsitosa a szlovák fiatalok asztalára? Csak neni Jozef Darmótól tanulta a szakmát? Körülbelül három hónappal a bársonyos forradalom után ezt a megállapítást volt kénytelen papírra vetni a szlovák nemzet egyik legmesszebb látó politológusa: „A mai világban sok minden lehetséges, egyvalami azonban teljességgel lehetetlen: elképzelhetetlen, hogy egyszerre szeressük mind a Jozef Tiso alapította szlovák államot, mind a szlovák nemzeti felkelést." Tóth Mihály rovata